74/2004. (IV. 29.) GKM rendelete a nemesfémtárgyak és termékek vizsgálatának, hitelesítésének és nemesfémtartalmuk tanúsításának részletes szabályairó

74/2004. (IV. 29.) GKM rendelete a nemesfémtárgyak és termékek vizsgálatának, hitelesítésének és nemesfémtartalmuk tanúsításának részletes szabályairól. A nemesfémtárgyak és termékek vizsgálatáról, hitelesítéséről és nemesfémtartalmuk tanúsításáról szóló 145/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 13. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján — a pénzügyminiszterrel egyetértésben — következőket rendelem el: A fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgy anyagát képező ötvözet előállításánál, továbbá a nemesfémtárgy készítésénél és díszítésénél felhasználható anyagok és felhasználásuk módja 1. § Az aranytárgy anyagául használt ötvözet aranyon felül pótfémként rendszerint csak ezüstöt, rezet, a fehéraranyötvözet ezen felül horganyt és nikkelt, az ezüsttárgy anyagául használt ötvözet pedig ezüstön felül rendszerint csak rezet, a platinatárgy anyagául használt ötvözet platinán felül rendszerint csak rezet és palládiumot tartalmazhat. Az MSZ EN 1811:1998 szabvány előírásait kielégítő, pótfémként használt nikkelt úgy kell tekinteni, amely az e rendelet követelményeinek megfelel. 2. § (1) A nemesfémtárgy összeszerelése alkalmával a tárgy használhatóságának biztosítására feltétlenül szükséges szerelvény bármilyen — megfelelő szilárdságú — anyagból készülhet, feltéve, hogy különállása könnyen felismerhető, és a nemesfémtárgytól elválasztható. (2) Könnyen felismerhető és elválasztható szerelvényt (tű, kapocs, csukló, rugó stb.) tilos a nemesfémtárgyhoz úgy kapcsolni, hogy az a nemesfémtárggyal egyező anyagnak látsszék és az ilyen nem nemesfémből készült szerelvényt tilos aranyozni, ezüstözni vagy platinázni. 3. § (1) Az aranytárgyon ezüst- vagy platinaötvözetből, ezüst- és platinatárgyon pedig aranyötvözetből készült — az R.-ben meghatározott finomsági foknak megfelelő — díszítést szabad alkalmazni. A díszítést úgy kell felszerelni, hogy az a tárgy többi részétől könnyen megkülönböztethető és elválasztható legyen. (2) Az ezüsttárgyra platinaötvözetből, a platinatárgyra ezüstötvözetből készült díszítést nem szabad alkalmazni. (3) Aranytárgyra megegyező vagy attól eltérő színű, de azonos finomságú aranyötvözetből mind elválasztható formában, mind nemesfémforrasztással készíthető díszítés. (4) Az arany-, ezüst- vagy platinatárgyra alkalmazott és attól könnyen megkülönböztethető és elválasztható, a tárgy alapanyagától eltérő anyagú nemesfém díszítést a finomsági fokot kifejező fémjellel kell ellátni. Az összeszerelten fémjelzésre beadott tárgy csak a benne előforduló legalacsonyabb finomságú ötvözet szerint fémjelezhető. (5) A fehér ékkővel díszített arany- vagy platinatárgynál a kő arany vagy platina foglalatát szabad ezüstlemezzel borítani. A foglalat borításához azonban csak annyi ezüstöt szabad felhasználni, amennyi ehhez a munkához feltétlenül szükséges. (6) Ezüsttárgyat platinázni tilos. 4. § (1) Ezüsttárgyat kizárólag aranyozni, rhodiumozni lehet, de csak oly mértékben, hogy a tárgy minden részében kétségtelenül megállapítható legyen annak finomsági foka. Az ilyen tárgyat ezüsttárgyként kell fémjelezni. (2) Üreges nemesfémtárgyat nem szabad a tárgy anyagánál alacsonyabb finomságú vagy attól eltérő nemesfémmel, egyéb fémmel vagy más anyaggal egészben vagy részben kitölteni. (3) A nemesfémből készült üreges, személyi használatra szolgáló használati tárgyat idegen anyaggal — ólom, gitt, gipsz, gyanta, szurok stb. — egészben vagy részben akkor szabad kitölteni, ha ezzel az anyaggal a nem nemesfémből készült, nélkülözhetetlen alkatrészeket kell a tárgyhoz erősíteni, vagy ha a kitöltés a nagyobb igénybevételnek kitett használati tárgy ellenállóbbá tételéhez, illetve állóképességének biztosításához elkerülhetetlenül szükséges. A nemesfémből készült rész grammsúlyát azonban a tárgyra beütött számmal fel kell tüntetni. Ilyen üreges nemesfémtárgyak a kés és a villa nyele, a bot és az ernyő fogója, a gyertyatartó és a lámpa talpa. (4) A nemesfémtárgy készítésénél forrasztóanyagul csak a tárgy finomságával megegyező finomságú ötvözetet szabad használni. 5. § (1) Aranyozáson, ezüstözésen, illetve platinázáson a tárgyaknak arany-, ezüst-, illetve platinalemezzel való bevonását is érteni kell. (2) A nemesfémtárgyak a nemesfémötvözeteken felül drágakővel, féldrágakővel, gyönggyel, mozaikkal, díszkővel, műkővel, zománccal, markazittal és üveggel díszíthetők. 6. § (1) Az aranylemezzel borított ezüsttárgy felületét úgy kell kikészíteni — vésés, gyalulás vagy más megoldás útján —, hogy a tárgy ezüst alapanyaga látható, könnyen felismerhető legyen. A részben aranylemezzel borított ezüsttárgy felületét nem szükséges a fentieknek megfelelően kikészíteni. (2) Nemesfémből készült fülbevalóknál a befoglalt üvegek és műkövek alá a foglalat könnyebb elkészítése céljából az okvetlenül szükséges, kis mennyiségű gipszet, krétát, vagy színhatás elérése céljából papiros és fólia alátétet szabad használni. (3) Zománcozott nemesfémtárgynál az alak megtartásához szükséges, úgynevezett ,,kontraemail’’-t szabad használni. (4) A 4. § (3) bekezdésében, valamint a (2) bekezdésben nem említett — nemesfémből készült — üreges tárgyak kitöltésére vonatkozó kérelmet a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézetnél (a továbbiakban: NEHITI) kell benyújtani. 7. § (1) A fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgyat belföldi gyártás esetén a készítő, az elkobzott — fémjelzés nélküli — nemesfémtárgyat a belföldi forgalomba hozatalra felhatalmazott egyéb gazdálkodó szervezet, a külföldről árusítás céljából behozott, fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgyat a kereskedő köteles azzal a névjellel ellátni, amelynek használatát részére a NEHITI engedélyezte. Kérésre a NEHITI — térítés ellenében — köteles elvállalni a névjel beütését. (2) Az R. 3. §-ának (2)—(3) bekezdései szerinti, fémjelzési kötelezettség alá nem tartozó, külföldről árusítás céljából behozott nemesfémtárgyat a kereskedő köteles az (1) bekezdés szerinti névjellel ellátni. Kérésre a NEHITI — térítés ellenében — köteles elvállalni a névjel beütését. (3) Nem kell névjellel ellátni azt a nemesfémtárgyat, a) amelyen a jel a kis felület miatt vagy egyéb okból nem alkalmazható (pl. nagy része zománccal, kővel vagy gyönggyel van borítva); b) amely külföldi értékesítésre készült, és a külföldi megrendelő a jel feltüntetését nem kéri. (4) A (3) bekezdés szerinti mentességről a NEHITI a készítő vagy a kereskedő kérelmére, a kérelemben megje lölt indokok alapján és a nemesfémtárgy méretét, illetve sajátosságait figyelembe véve dönt. 8. § (1) A nemesfémtárgy készítésével vagy kereskedelmével foglalkozó gazdálkodó szervezet a tevékenység megkezdésére vonatkozó bejelentéssel egy időben köteles kérni a névjel engedélyezését. (2) A névjel alakját és rajzát a készítő vagy a kereskedő javaslatára a NEHITI állapítja meg. Az alak és rajz megállapításánál ügyelni kell arra, hogy az más névjelhez vagy fémjelhez ne hasonlítson. (3) A névjelet a nemesfémtárgy megjelölésére kizárólag az használhatja, akinek azt engedélyezték. A nemesfémtárgy készítőjének és kereskedőjének csak egyféle névjel használatát lehet engedélyezni. (4) A névjelet a NEHITI által nyilvántartásba vett gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont] készítheti. A fél a NEHITI engedélye alapján — szükséges szerint — többféle nagyságban és példányban köteles a névjelet elkészíttetni és a készítő jogosultságának igazolása mellett próbanyomat és nyilvántartás céljából a NEHITI-nél bemutatni. A használatban elkopott névjeleket az új példányok bemutatásával egyidejűleg kell megsemmisítés céljából a NEHITI-nek átadni. A fémjelek, a fémjelzéssel kapcsolatos egyéb hivatalos jelek alakja és rajza, a fémjelzés módszere és részletes szabályai 9. § A fémjelek a következők: 1. Belföldön készült nemesfémtárgyak fémjelei a követ kezők: a) a platinatárgyra kard és bal oldalon Pt. betűk; ba) 1. számú finomsági fokú aranytárgyakra korona és pajzs, benne stilizált nap, bal oldalon az évszám betűjele, alatta 22, bb) 2. számú finomsági fokú aranytárgyakra korona, alatta az évszám betűjele és 18, jobbra stilizált nap; bc) 3. számú finomsági fokú aranytárgyakra szent korona, balra stilizált nap, alatta az évszám betűjele és 14; bd) 4. számú finomsági fokú aranytárgyakra korona és pajzs, benne stilizált nap, jobbra az évszám betűjele, balra 9; ca) 1. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra stilizált híd (Lánchíd), felette az évszám betűjele és 1, cb) 2. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra stilizált híd (Erzsébet híd), felette az évszám betűjele és 2, cc) 3. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra stilizált híd (veszprémi viadukt), alatta az évszám betűjele és 3, cd) 4. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra stilizált híd (Szabadság híd), alatta az évszám betűjele, felette 4. 2. Külföldről behozott nemesfémtárgyak fémjelei a következők: a) platinatárgyakra buzogány, bal oldalon K (külföldi), jobb oldalon Pt. betűk; ba) 1. számú finomsági fokú aranytárgyakra korsó, jobbra az évszám betűjele, alatta 22, bb) 2. számú finomsági fokú aranytárgyakra ivócsanak, jobbra az évszám betűjele, felette 18, bc) 3. számú finomsági fokú aranytárgyakra (stilizált) szarvas, jobbra az évszám betűjele, alatta 14, bd) 4. számú finomsági fokú aranytárgyakra ivókürt, felette az évszám betűjele, balra 9; ca) 1. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra korona, jobbra az évszám betűjele, balra 1, cb) 2. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra fedeles kancsó, jobbra az évszám betűjele, balra 2, cc) 3. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra háromágú gyertyatartó, jobbra az évszám betűjele, balra 3, cd) 4. számú finomsági fokú ezüsttárgyakra serleg, jobbra az évszám betűjele, balra 4. 10. § (1) A NEHITI jele H betű négy egymásba kapcsolódó félköríves keretben. (2) A fémjelek — ideértve az annak részét képező évszám betűjelét is —, valamint a fémjelzéssel kapcsolatos egyéb hivatalos jelek alakját és rajzát az 1. számú melléklet tartalmazza. (3) A nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló, Bécsben, 1972. november 15. napján aláírt Egyezmény szerinti Közös Ellenőrző Jel alakját és rajzát a 2. számú melléklet tartalmazza. A Közös Ellenőrző Jel (CCM) a (2) bekezdés szerinti fémjelekkel esik egy tekintet alá, ideértve annak hamisításáért való felelősséget is. (4) A fémjelet alkalmazni kell magán a tárgyon, továbbá lehetőleg alkatrészein és díszítésein is. A nemesfémtárgyon alkalmazandó fémjel, a névjel, továbbá az egyéb jel beütésének helyét a 3. számú melléklet határozza meg. (5) Belföldön belföldi célra készült, fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgyon a fémjelen, a névjelen, a tárgy alkatrészeinek összetartozását jelző számon, valamint — idegen anyaggal kitöltött üreges nemesfémtárgy esetén — a nemesfémötvözet grammtömegét jelző számon felül más jelzés nem alkalmazható. 11. § (1) A nemesfémtárgyak hivatalos ellenőrző vizsgálatát és fémjelzését a NEHITI végzi. (2) A belföldön kereskedelmi forgalomba kerülő fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgyakat vizsgálatra és fémjelzésre a NEHITI-nek a névjel használatára jogosult gazdálkodó szervezet köteles bemutatni. (3) A külföldi megrendelésre készülő, illetve kizárólag külföldön forgalomba kerülő nemesfémtárgyak esetén a gyártó, illetve a kereskedő kérheti a NEHITI-től annak Közös Ellenőrző Jellel történő fémjelzését. 12. § (1) A nemesfémtárgyakat a NEHITI székhelyén (1089 Budapest, Bláthy Ottó utca 3—5.) kell fémjelzés végett bemutatni. (2) A 11. § (2) bekezdése szerinti gazdálkodó szervezet a nemesfémtárgyat a névjellel ellátva, pácolt, polírozás előtti, de már annyira elkészített állapotban köteles alkatrészével együtt fémjelzésre bemutatni, hogy a további megmunkálás folyamán a tárgynak sem alakját, sem ötvözetét ne lehessen megváltoztatni és a ráütött jelek világosan felismerhetők maradjanak. A nemesfémtárgy kész állapotban is bemutatható, ha az ilyen tárgy finomságának megállapítása és fémjelzése a tárgy megsérülése nélkül, kellő biztonsággal elvégezhető. (3) Az alkatrészek közül a rugós gyűrűt és a karabélyt a gazdálkodó szervezet külön is bemutathatja fémjelzésre. (4) Magánszemélyek a tulajdonukban lévő nemesfémtárgyakat fémjelzésre bemutathatják, ha az eredeti vámokmányokat vagy a vámmentességet igazoló okmányokat, illetve a tulajdonjogot igazoló okiratokat bemutatják. 13. § (1) A nemesfémtárgyat fémjelzési megrendelőlappal együtt kell benyújtani. A fémjelzési megrendelőlapot a valóságnak megfelelően kell kiállítani, feltüntetve a tárgyak fajtájára, darabszámára, súlyára, finomságára és egyéb törvényes kellékeire vonatkozó pontos adatokat. A külföldről származó tárgyra vonatkozóan a fémjelzési megrendelőlap rovatait a feladó által kiállított és a tárgyat kísérő árujegyzék alapján kell kitölteni. (2) A nemesfémtárgy bemutatására csak a NEHITI által meghatározott nyomtatványt — fémjelzési megrendelőlapot — szabad használni. Külön fémjelzési megrendelőlapot kell kiállítani az arany-, ezüst- és platinatárgyakról. (3) A fémjelzési megrendelőlapon fel kell tüntetni a nemesfémtárgy ötvözetének pontos összetételét minden olyan esetben, amikor a fémjelzésre kerülő nemesfémtárgy ötvözetében a megengedett pótfémeken kívül — a NEHITI engedélyével — más pótfém is szerepel. A megengedett pótfémek használata esetén a fémjelzési megrendelőlapon elegendő a finomsági fok feltüntetése. (4) Az ugyanazzal a fémjelzési megrendelőlappal bemutatott, azonos finomságú arany-, ezüst-, illetve platinatárgyak közül csak azokat szabad egy tételsoron szerepeltetni, amelyeknek az ötvözete azonos. (5) A NEHITI a bemutatott nemesfémtárgyakat bruttó tömegük pontos megállapítása mellett veszi át, és azokat fémjelzés után az átvételkor kiadott elismervény bevonása mellett, a kifizetett számla ellenében adja vissza a bemutatónak. A bemutató a fémjelzési megrendelőlapon a fémjelzett nemesfémtárgy átvételét igazolni tartozik. A bevont elismervény ezzel érvényét veszti, további kezelést nem igényel. (6) A NEHITI a nemesfémtárgyat addig nem fémjelzi, amíg a fél szabályszerűen kiállított fémjelzési megrendelőlapot nem csatol, illetőleg a megállapított hiányokat felhívásra nem pótolja. 14. § (1) A NEHITI a bemutatott nemesfémtárgy finomsági fokának megállapítása előtt köteles megvizsgálni, hogy a) a fémjelzési megrendelőlapot szabályszerűen állították-e ki; b) a bemutatott nemesfémtárgy a finomsági foktól eltekintve, megfelel-e az R.-ben és az e rendeletben meghatározott egyéb kellékeknek. (2) Kisebb hiányok esetében a NEHITI a 20—22. §-oknak megfelelően jár el. 15. § Ha nem a nemesfémtárgy készítésével foglalkozó gazdálkodó szervezet mutatja be a nemesfémtárgyat és annak ötvözetét a bemutató nem ismeri, a fémjelzési megrendelőlapon elegendő az azonos kivitelű tárgyak altételenkénti megnevezése. 16. § (1) Az Európai Unió tagországain, Törökországon és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely EFTA-államon kívüli országokból importált nemesfémtárgyat az importáló gazdálkodó szervezet köteles egy tételben, a vámeljárás során a vámokmányokkal együtt a NEHITI-nek bemutatni és fémjeleztetni. Az ilyen tárgyra vonatkozóan a fémjelzési megrendelőlap rovatait a feladó által kiállított és a tárgyat kísérő árujegyzék alapján kell kitölteni. (2) A NEHITI — az. R. 3. §-ának (2)—(3) bekezdései szerinti kivétellel — a külföldön készített és fémjelzési megrendelőlappal bemutatott nemesfémtárgyat megvizsgálja és amennyiben az az R.-nek, valamint e rendeletnek megfelel, finomsági fokát kifejező, behozatali fémjellel látja el. (3) Az olyan nemesfémtárgyakkal, amelyek az előírt kellékeknek nem felelnek meg, a 20. § szerint kell eljárni. A NEHITI a vizsgálat megtörténtét igazoló záradékát az okmányon feljegyzi és a tárgyat az okmányokkal együtt visszaadja a bemutatónak. 17. § A behozatali előjegyzésben vámkezelt nemesfémtárgyra a vámjogszabályok rendelkezései az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a nemesfémtárgy azonosságának pontos megállapítása céljából az importáló részletes felsorolással kiállított, a tárgyak fajtájára, darabszámára, súlyára és finomságára vonatkozó, színes fotóval kiegészített kétpéldányos konszignációt csatol. A vámhivatal a vámvizsgálat lefolytatását a konszignáción igazolja. 18. § (1) A finomsági fokot mintavételi terv alapján, bármely nemzeti rendszerben akkreditált minőségbiztosítási rendszerrel rendelkező laboratórium által végzett analitikus vizsgálattal, szükség esetén karcvizsgálattal és műszeres analitikai vizsgálattal kell megállapítani: a) az arany finomságát tűzi vizsgálattal (űzési eljárással), b) az ezüst finomságát Gay-Lussac elven alapuló potenciometriás titrálással, c) a platina finomságát higanykloridos módszerrel. Amennyiben az a)—c) pontokban felsorolt vizsgálatok nem adnak minden kétséget kizáró eredményt, a NEHITI egyéb nemzetközileg elfogadott megfelelő pontosságú módszert is alkalmazhat. (2) Ha az (1) bekezdés a) pontja szerinti vizsgálatot az MSZ EN 31426:1998 szabvány szerint, a b) pontja szerinti vizsgálatot az ISO 13756:1997 szabvány szerint, a c) pontja szerinti vizsgálatot az MSZ EN ISO 11489:1998 szabvány szerint végzik, azt úgy kell tekinteni, hogy az e rendelet követelményeinek megfelel. (3) A vizsgálat érdekében a NEHITI a nemesfémtárgyat szükség esetén egészben vagy részben beolvaszthatja vagy a tárgyból megfelelő mennyiségű anyagot vághat ki. A bemutató a tárgy beolvasztásáért vagy egyes alkatrészek vizsgálat céljából való felhasználásáért kártérítést nem igényelhet. 19. § (1) Ha a fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgy a fémjelzési megrendelőlapon feltüntetett finomsági fokot nem éri el, a bemutatót erről értesíteni kell. Ha a fél az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül nem kér döntővizsgálatot (24. §), a nemesfémtárgyat össze kell törni és a félnek ki kell adni. (2) A vizsgálat, illetve a döntővizsgálat eredményének ismeretében a fél kérheti a) az R.-ben megállapított finomsági foknak megfelelő, kisebb finomsági érték szerinti fémjelzését a tárgynak, b) import esetén, a vámeljárás keretében beérkező nemesfémtárgy visszaszállítás céljából történő kiadását. (3) Amennyiben a vizsgálat, illetve a döntővizsgálat eredményeként a tárgy az R.-ben meghatározott legalacsonyabb finomsági foknak sem felel meg vagy a fél import esetén az (1) bekezdés szerinti értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül nem kéri a vámeljárás keretében beérkező nemesfémtárgy visszaszállítás céljából történő kiadását, akkor a tárgyat összetört állapotban kell a félnek kiadni. (4) A jogszabályban megállapított finomsági fokoktól negatív eltérés a fémjelzéskor nem fogadható el. (5) A finomsági fok megállapításánál nem kell figyelembe venni a 2—3. §-okban említett szerelvényt, díszítést és ezüsttel lemezelt foglalatot. 20. § (1) A fémjelzésre bemutatott olyan nemesfémtárgyat, amely az R.-ben meghatározott finomsági fokot eléri ugyan, de az e rendeletben előírt feltételeknek nem felel meg, a NEHITI a bemutatónak visszaadja, feltéve, hogy a kisebb hiányok pótolhatók, és azok pótlására a bemutató kötelezettséget vállal. (2) Ha nemesfémtárgy bemutatója a megállapított hiány pótlását megtagadja, a nemesfémtárgyat összetörve kell kiszolgáltatni. 21. § A 20. §-ban említett kisebb hiányok főként a következők: a) a 2—7. §-ban foglalt rendelkezésektől való eltérés, b) a belföldön készült nemesfémtárgyon az engedélye zett névjel hiánya vagy nem megfelelő alkalmazása (fel nem ismerhető, kopott vagy nem a meghatározott helyre ütött jel). 22. § A 20. § szerint kell eljárni abban az esetben is, ha a) a bemutatott nemesfémtárgy olyan durván van kiké szítve, hogy a fémjel nem alkalmazható szabályszerűen, vagy a további megmunkálás során könnyen megsérülhet, továbbá ha a bemutatott nemesfémtárgy nedves vagy szennyezett, b) a bemutatott nemesfémtárgy alkatrészei gyengén vannak forrasztva és ezért utánforrasztás szükséges, c) a láncszemek nincsenek forrasztva, kivéve a különlegesen egymásba kapcsolódó gépi vagy kézi kötésű láncokat, amelyek fémjelzését a NEHITI bírálja el, d) több alkatrészből álló nemesfémtárgy összes alkatrészeit nem mutatják be. 23. § Ha valamely fémjelzett tárgy alakja vagy anyaga javítás vagy átdolgozás következtében lényegesen megváltozik, a javítást vagy átdolgozást végző gazdálkodó szervezet a tárgyat újból köteles megvizsgálás és esetleges fémjelzés céljából bemutatni. 24. § Ha a bemutató a vizsgálat eredményét kifogásolja, az anyag minőségi megállapításának ismételt (döntő) vizsgálatát (a továbbiakban: döntővizsgálat) kérheti. A döntővizsgálat költségét — ha kifogása alaptalannak bizonyult — a bemutató viseli. 25. § (1) A döntővizsgálatot két műszaki dolgozó párhuzamosan végzi. A két párhuzamos vizsgálat egymás ellenőrzésére szolgál. A döntővizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy a vizsgálatot végző két személy egymást munkájában ne befolyásolhassa. A két eredmény számtani középarányosa adja a döntővizsgálat eredményét. (2) A döntővizsgálat költségét a vizsgálatért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj kétszeres összegében kell megállapítani. A fémjelzési kötelezettség alóli mentesség esetei és feltételei 26. § A nemesfémtárgyak közül mentes a fémjelzési kötelezettség alól: a) a külföldi megrendelésre (eladásra) készült nemesfémtárgy, b) az olyan műszer, készülék vagy eszköz, amely kizárólag tudományos, egészségügyi, oktatási vagy ipari célt szolgál, c) a belföldön vagy külföldön törvényes fizetési eszközként használt ércpénz, ha nincsen a törvény hatálya alá tartozó nemesfémtárggyal forrasztás útján összeillesztve, d) az érem és féldombormű (plakett), e) az olyan nemesfémtárgy, amely régi város-, ország-, céh- vagy mesterjellel van ellátva, továbbá amelynek régisége vagy kidolgozása folytán különleges tudományos, művészeti, kortörténeti vagy művelődéstörténeti értéke van, f) a személyi és egyházi tulajdonban levő nemesfémtárgyak mindaddig, amíg forgalomba hozatal vagy értékesítés céljából nem kerülnek nemesfémtárgyak raktározásával, árusításával foglalkozó gazdálkodó szervezethez, illetve nem kerülnek kényszerértékesítésre zálogtevékenység keretében, g) a nemesfém tömbök, -rudak, -lemezek, -huzalok és általában a nemesfémből készült félkész gyártmányok, h) a nemesfémhuzal felhasználásával előállított paszományok, rojtok, zsinórok és szövetek, i) az arany ékszer és alkatrész egy gramm súly alatt, j) az ezüst ékszer és alkatrész kettő gramm súly alatt, k) a zománccal, gyönggyel és drágakővel teljesen borí tott ékszertárgy. 27. § (1) A 26. § b) pontjában meghatározott célból iparszerűen készült műszer, készülék vagy eszköz a felhasznált nemesfém anyag minőségének szempontjából a NEHITI ellenőrzése alá tartozik. (2) Az egészségügyi célt szolgáló tárgyak közé tartozik a fogkorona, -híd, -lap, -betét stb. is. (3) A 26. § c) pontja vonatkozik azokra az ércpénzekre is, amelyeket bármikor törvényes fizetési eszközként használtak. (4) A 26. § i) és j) pontjai szerinti nemesfémtárgyakat belföldi készítés esetén a készítő, külföldi behozatal esetén a kereskedő köteles a tárgy finomságát ezredrészben kifejező finomsági számjellel ellátni. A névjel használatára jogosult gazdálkodó szervezet a 26. § i) és j) pontjai szerinti nemesfémtárgyakon a névjelét is köteles elhelyezni. 28. § (1) Az érmegyártó a saját üzemében készült érmet és féldomborművű lapot — annak peremén — az alábbi jelzésekkel látja el: a) az aranyból készülteket a nap jelképével, b) az ezüstből készülteket a hold jelképével, c) a platinából készülteket Pt. betűkkel. (2) Az (1) bekezdés szerinti jelzésen felül a tárgy peremébe be kell ütni a finomságot és névjelet. 29. § A 26. § e) pontjával kapcsolatos vitás esetben a tárgyra tekintettel a gyűjtőköre szerint illetékes múzeum szakvéleménye az irányadó. A szakvélemény beszerzése érdekében a NEHITI a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt keresi meg. A szakvélemény költsége az érdekelt felet terheli. 30. § (1) Export esetén az R. 10. §-ában meghatározott nemesfémtárgyakat — finomságuk ellenőrzése céljából — kiszállításuk előtt legalább 14 nappal árujegyzék kíséretében be kell mutatni a NEHITI-nek. Ha az áru megfelelő, a NEHITI az árujegyzéket igazoló záradékkal látja el, és azt csak ennek megtörténte után szabad kiviteli vámkezelésre a vámhivatalnak átadni. A kidolgozás szempontjából kifogásolt nemesfémtárgyakat a NEHITI kisebb hiányosságok esetében javításra visszaadhatja. (2) Az alapanyag és a kész tárgy finomságát egyaránt a NEHITI ellenőrzi. Az áru ellenőrzésével járó szükségszerű árurongálódásból eredő kárért költségtérítés a NEHITItől nem jár. 31. § Az R. 10. §-a és e rendelet 30. § szerinti engedély és az ott meghatározott szabályok megtartása kötelező azokra a készítőkre és exportálókra is, akik az R.-nek megfelelő nemesfémtárgyat kívánnak külföldi kivitelre készíteni, illetve szállítani. 32. § A feleslegessé váló fémjel megsemmisítését a NEHITI végzi. 33. § Az eladásra szánt tárgyakat az elárusítóhelyeken a nem nemesfémből készült tárgyaktól elkülönítve és megfelelő felirattal megjelölve kell tartani. 34. § A nemesfémtárgy raktáron tartásával, árusításával foglalkozó gazdálkodó szervezet köteles a raktáron vagy üzlethelyiségben levő, általa megvett, de szabályszerű fémjellel még el nem látott nemesfémtárgyat a fémjelzésre való bemutatásig, a fémjelzett nemesfémtárgyaktól elkülönítve, ,,Nem eladó fémjelzetlen tárgyak’’ felírással megjelölve olyan helyen tartani, ahol azokat a vásárló közönség nem láthatja. A fémjelzetlen tárgyakról jegyzéket kell vezetni az adatok (átvétel ideje, az eladó vagy megbízó neve és címe, a tárgy megnevezése, súlya) pontos feltüntetésével. 35. § (1) A 33. §-nak a tárgyak elkülönítésére vonatkozó rendelkezéseit a kirakatban elhelyezett tárgyakra is alkalmazni kell. (2) Eladásra szánt tárgynak kell tekinteni minden nemesfémtárgyat, amely az elárusítóhelyen van és nem javítás vagy beolvasztás céljából tárolják. (3) A kivitelre szánt tárgyak elkülönítése tekintetében az R. 10. §-ának (2) bekezdésében foglaltak az irányadók. 36. § (1) A nemesfémtárgyak készítésével, forgalmazásával, árverésével és zálogba vételével foglalkozó gazdálkodó szervezet köteles működése megkezdését, megszűnését, valamint működése helyére és tevékenységi körére vonatkozó minden adatot és adatváltozást — gazdálkodó szervezet a cégbejegyzést, illetve a cégjegyzékből való törlést — 15 napon belül bejelenteni a NEHITI-nek. (2) A működés megszűnésével egyidejűleg a névjel beütésére szolgáló verőtűt megsemmisítés végett a NEHITInek át kell adni. Ha a gazdálkodó szervezet üzeme csak ideiglenesen szünetel, a NEHITI a névjelet egy évig köteles megőrizni. 37. § A NEHITI a 36. §-ban előírt bejelentésekről az ország egész területére kiterjedő nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a bejelentő nevét, tevékenységi körét, cégjegyzékszámát vagy egyéni vállalkozói igazolványának számát, székhelyének, valamennyi magyarországi telephelyének, fióktelepének és műhelyének helyét, működése megkezdésének idejét, a névjelét és külön rovatban az állami ellenőrzés megállapításait. 38. § (1) A nemesfémtárgyak készítésével, árverésével és zálogba vételével foglalkozó gazdálkodó szervezet a tevékenységét csak a NEHITI által, a fél kérelmére kiadott határozat alapján kezdheti meg, illetve folytathatja. A fél a 37. §-ban meghatározott adatokban bekövetkezett bármely változást köteles 15 napon belül a NEHITI-nek bejelenteni. (2) A NEHITI minden határozat és engedély kiállítását, valamint azok módosítását a kérelmező költségére, igazgatási-szolgáltatási díj megfizetése ellenében végzi. 39. § A nemesfémtárgyak eladásával is foglalkozó gazdálkodó szervezet köteles az üzlethelyiségében az e rendelet szerinti fémjeleket jól látható helyen kifüggeszteni. 40. § Az R.-ben és az e rendeletben foglalt szabályok nem érintik a nemesfémek és a nemesfémtárgyak bel- és külföldi forgalmának korlátozására vonatkozó külön jogszabályban megfogalmazott rendelkezéseket. A NEHITI fémjelzési, nemesfémtartalom-vizsgálati és hitelesítési tevékenységéért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértéke 41. § A NEHITI fémjelzési, nemesfémtartalom-vizsgálati és hitelesítési, valamint egyenértékűség megállapítási eljárási tevékenységéért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét a 4. számú melléklet tartalmazza. Záró rendelkezések 42. § (1) Ez a rendelet — a (2) bekezdésben foglalt kivétellel — a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba. (2) E rendelet 10. §-ának (3) bekezdése és 11. §-ának (3) bekezdése, valamint 2. számú melléklete a Magyar Köztársaságnak a nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló, Bécsben, 1972. november 15. napján aláírt Egyezményhez való csatlakozása napján lép hatályba. Dr. Csillag István s. k., gazdasági és közlekedési miniszter