77/2009. (VII. 10.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálat

77/2009. (VII. 10.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság Esztergom Város Önkormányzatának a vásár- és piactartásról szóló 4/2007. (I. 19.) ör. rendeletének 12. § (2)–(3) bekezdése, valamint 13. §-a alkotmányellenes, ezért a jelen határozat kihirdetésének napjával megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Esztergom Város Önkormányzatának a vásár- és piactartásról szóló 4/2007. (I. 19.) ör. rendelet melléklete alkotmányellenes, ezért azt 2009. szeptember 30. napjával megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság jelen határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. INDOKOLÁS I. A közigazgatási hivatal vezetője a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte Esztergom Város Önkormányzatának a vásár- és piactartásról szóló 38/2004. (IX. 30.) ör. rendelete (a továbbiakban: Vör1.) 12. § (2)–(3) bekezdése, 13. §-a, valamint melléklete törvényességének és alkotmányosságának vizsgálatát. A Vör1. 12. § (2)–(3) bekezdése árusok kitiltására hatalmazza fel a piacfelügyelőt. Ez az indítványozó álláspontja szerint ellentétes a vásárokról és a piacokról szóló 35/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: RVkr.) 7. § (1) bekezdésével, az ugyanis nem hatalmazza fel a piacfelügyelőt ilyen hatósági jogkör gyakorlására. Bár az RVkr. korábbi, 2000. szeptember 28-ig hatályos szövege szerint a piacfelügyelő jogosult volt kitiltani a piac, illetve vásár rendjét megszegőt, az indítvány benyújtásakor hatályos RVkr. már nem adott erre hatáskört a piacfelügyelőnek. Az indítványozó hivatkozik arra is, hogy a piacfelügyelő hatósági jogköreit magasabb szintű jogszabályok rendezik, így ebben a körben a képviselő-testület nem rendelkezik szabályozási jogosultsággal. A piacfelügyelő hatósági eszközeit, érvel az indítványozó, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 59. § (1) bekezdése, valamint az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szkr.) 79. §-a határozza meg. Az Ötv. 7. § (1) bekezdése alapján az önkormányzat nem rendelkezik szabályozási jogosultsággal államigazgatási eljárási hatáskörök szabályozására, mint amilyen a hatósági ellenőrzés. A Vör1. 13. §-a pótdíj-fizetési kötelezettséget ír elő, ami az indítványozó szerint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 10. § (8) bekezdésével, valamint 11. § (2) bekezdésével ellentétes. Az Áht. 10. § (8) bekezdése alapján ugyanis csak törvény, kormányrendelet, vagy – felhatalmazás alapján – miniszteri rendelet állapíthat meg díjat. Bírságfizetési kötelezettséget csak törvény, vagy annak felhatalmazása alapján kormányrendelet állapíthat meg, érvel az indítványozó. Az Áht. 11. § (2) bekezdése, bár lehetővé teszi az önkormányzat számára díjfizetés megállapítását, ám csak az Ötv.-ben meghatározott bevételei esetén a törvényben meghatározott keretek között szabályozhat. Az indítványozó szerint a Vör1. 13. §-a felhatalmazás hiányában rendelkezett pótdíjfizetési kötelezettségről. Minderre tekintettel az indítványozó kérte a Vör1. 12. § (2) és (3) bekezdésének, valamint 13. §-ának megsemmisítését az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján. A Vör1. melléklete napi, illetve havi helyhasználati díjakról rendelkezik. Ezt azonban olyan helyhasználati szempontok szerint állapította meg, amelyek a piac, mint közterület-használati forma jellegével nincsenek összefüggésben. Ezért az indítványozó szerint a díjak megállapítására önkényesen került sor a piacot, mint közterületet azonos feltételek mellett használók között. Ezért az indítványozó a Vör1. mellékletének megsemmisítését kérte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt jogegyenlőség elvére tekintettel. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a Vör1.-t 2007. január 19. hatállyal hatályon kívül helyezte az Esztergom Város Önkormányzatának vásár- és piactartásról szóló 4/2007. (I. 19.) ör. rendelet (a továbbiakban: Vör2.) 14. § (3) bekezdése. A Vör2. 12. § (2) és (3) bekezdése, 13. §-a, valamint melléklete a Vör1. azonos számozású rendelkezéseivel megegyező tartalommal szabályoz, így az Alkotmánybíróság eljárását – gyakorlatának megfelelően – a Vör2. 12. § (2) és (3) bekezdésére, 13. §-ára, valamint mellékletére folytatta le. II. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” Az Áht. indítvánnyal érintett rendelkezései: „10. § (8) A bírságfizetési kötelezettséget, a fizetésre kötelezettek körét, valamint a mentességeket törvény, a bírság mértékét törvény vagy annak felhatalmazása alapján a Kormány rendeletben állapítja meg.” „11. § (2) A helyi önkormányzat a helyi önkormányzatokról szóló törvényben meghatározott bevételei esetén a törvényben megállapított keretek között a 10. § (3) bekezdésben említett feltételeket saját hatáskörben szabályozhatja.” Az Ötv. indítvánnyal érintett rendelkezése: „7. § (1) Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen a polgármestert, a főpolgármestert, a megyei közgyűlés elnökét államigazgatási hatósági hatáskörrel ruházhatja fel. Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek, a főjegyzőnek és kivételesen a képviselő-testület hivatala ügyintézőjének is.” A Vör2. indítvánnyal érintett rendelkezései: „12. § (2) A piacfelügyelő jogosult a piac területéről azonnali hatállyal kitiltani azt, aki magatartásával zavarja a piac rendjét, vagy a helyhasználati díj kifizetését megtagadja. A kitiltás az árusítás napjára szól. (3) A piacfelügyelő 3 hónapig terjedő időszakra kitilthatja azt, aki: a) magatartásával a piac rendjét több ízben zavarja; b) helyhasználati díjfizetési kötelezettségének ismétel ten nem tesz eleget; c) ismételten pótdíj fizetésére kellett kötelezni; d) olyan árut vagy terméket forgalmaz, amelyre enge déllyel nem rendelkezik; e) az áruk és termékek forgalmazására vonatkozó jog szabályokat megszegi.” „13. § Aki e rendelet 8. §, a 10. § (2)–(11) bekezdései ben foglaltakat megszegi, pótdíjjal sújtható. A pótdíj mértéke 200%, alapja a fizetendő napi helyhasználati díj.” (…) „A 4/2007. (I.19.) esztergomi ör. melléklete Piaci díjak Megnevezés Díjtétel 1. Havi helyhasználati díj: Őstermelők 700 Ft/m2/hó Élelmiszer, és virágkereskedés esetén árusító építménnyel rendelkezők 2 m2-ig 1600 Ft/m2/hó 2–4 m2-ig 1860 Ft/m2/hó 4 m2 felett 2130 Ft/m2/hó Iparcikk esetén 2 m2-ig 5000 Ft/m2/hó 2–4 m2-ig 5200 Ft/m2/hó árusító építménnyel rendelkezők Népművész, népi iparművész, iparművész képzőművész, és fotóművész esetén árusító építménnyel rendelkezők 2 m2-ig 2000 Ft/m2/hó 2–4 m2-ig 2200 Ft/m2/hó 4 m2 felett 2400 Ft/m2/hó 2. Napi helyhasználati díj élelmiszerkereskedés őstermelők, mezőgazdasági kistermelők virágárusítás (termelő, gyűjtő) – kölcsönasztallal 80 Ft/m2/nap – kölcsönasztal nélkül 40 Ft/m2/nap 2. Napi helyhasználati díj Népművész, népi iparművész, iparművész képzőművész, és fotóművész – kölcsönasztallal 300 Ft/m2/nap – kölcsönasztal nélkül 150 Ft/m2/nap kereskedők zöldség-gyümölcs, – kölcsönasztallal 380 Ft/m2/nap – kölcsönasztal nélkül 230 Ft/m2/nap iparcikk – kölcsönasztallal 1500 Ft/m2/nap – kölcsönasztal nélkül 1400 Ft/m2/nap 3. Kiemelt termény, termék, állat után fizetendő díj – fenyő, hosszú 300 Ft/m2/nap – zsákos áru (50 kg felett) 200 Ft/m2/nap – kishaszonállat 100 Ft/m2/nap 4. A mozgóárus az árusítás jellege szerinti díjtétellel 1 m2 után fizet.” III. Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Vör2. 12. § (2)–(3) bekezdésének törvényességi vizsgálatára vonatkozó indítványi kérelmet bírálta el. Az indítványozó szerint a Vör2. olyan hatósági jogkörrel ruházta fel a piacfelügyelőt, amelyre magasabb szintű jogszabályok alapján nem volt jogosultsága, így a Vör2. 12. § (2) és (3) bekezdése az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével ellentétes. 1.1. Az Alkotmánybíróság eljárása során mindenek előtt a következőket állapította meg. Az Áe.-t az indítvány benyújtását követően hatályon kívül helyezte a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.), amelynek 94. § (1) bekezdése tartalmazza az indítványozó által hivatkozott hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályozást. Ezen kívül a vásár- és piactartás rendjére vonatkozó jogi szabályozás is átalakult, a következőképpen. A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényt (a továbbiakban: Kertv.) 2008. szeptember 1. hatállyal módosította a 2008. évi XLVII. törvény. Ezzel a Kertv. 9. §-a is módosításra került, s jelenleg a Kertv. egységesen szabályozza a kereskedelmi hatóság hatásköreit. Ezt követően az RVkr.-t – 2009. április 12. napjával – hatályon kívül helyezte a vásárokról és piacokról szóló 55/2009. (III. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vkr.). A Vkr. 4. § (1) bekezdése a jegyzőt jelölte ki kereskedelmi hatóságként a Vkr. alkalmazásában a Kertv. 9. § (1) és (5)–(6) bekezdésében foglalt hatáskörök gyakorlása tekintetében. 1.2. Az Alkotmánybíróság a bekövetkezett jogszabályi változásokra tekintettel a következőket állapította meg. A – 2009. április 12-ig hatályos – RVkr. 7. § (1) bekezdése alapján a vásárok és piacok rendjének megtartását a jegyző, a piacfelügyelő és az erre kijelölt más hatóságok ellenőrizték. Mivel a hatósági ellenőrzésre a Ket. szabályai irányadók, az RVkr. 7. § (1) bekezdésében felsorolt hatóságok csak a Ket. 94. §-ában foglalt intézkedéseket tehették meg. A Ket. hivatkozott rendelkezése szerint az ellenőrzést gyakorló szerv felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre és felszólítja annak megszüntetésére; hivatalból megindítja a hatáskörébe tartozó eljárást, megkeresi az intézkedésre hatáskörrel rendelkező hatóságot, illetve maga kezdeményez szabálysértési vagy egyéb eljárást. A Vkr. 4. §-ában foglalt hatásköri kijelölés alapján jelenleg a jegyző rendelkezik felhatalmazással a Kertv. 9. § (1) és (5)–(6) bekezdésében foglalt hatáskörök gyakorlására. A Vkr. 9. § (3) bekezdése emellett felsorolja a Vkr.-ben foglalt feltételek teljesülésének ellenőrzésére felhatalmazott államigazgatási szerveket is. A Vör2. 12. § (2) és (3) bekezdése arra ad felhatalmazást a piacfelügyelőnek, hogy a piac területéről azonnali hatállyal kitiltsa azt, aki a piac rendjét magatartásával megzavarja, továbbá azt, aki megtagadja a helyhasználati díj megfizetését. Ezen kívül felhatalmazza a piacfelügyelőt arra, hogy három hónapra kitiltsa a piac területéről azt, aki több ízben megzavarja a piac rendjét magatartásával, aki nem tesz eleget helyhasználati díjfizetési kötelezettségének, akit ismételten pótdíj fizetésére köteleznek, aki olyan árut forgalmaz, amelyre nem rendelkezik hatósági engedéllyel, illetve aki megszegi az áruk forgalmazására vonatkozó szabályokat. Az RVkr. 7. § (3) bekezdése, lehetővé tette a piac fenntartója számára, hogy a piac rendjét megszegőt legfeljebb három hónapra kitiltsa a piac területéről. Az RVkr. 7. § (3) bekezdése azonban már 2000. szeptember 29-én hatályát vesztette, ezt követően tehát már nem adott felhatalmazást arra, hogy a helyi önkormányzat a piacfelügyelőnek ilyen hatáskört adjon. A hatályos rendelkezések alapján ugyancsak kizárt, hogy a piacfelügyelőt ilyen hatáskörrel ruházza fel a képviselő-testület. Esztergom Város Önkormányzatának képviselő-testülete tehát – annak ellenére, hogy a törvényellenességre a közigazgatási hivatal már a Vör.-rel kapcsolatban 2004. decemberében felhívta a figyelmét – 2007-ben a Vör2. megalkotása, majd annak 2007-ben és 2008-ban történt módosítása során sem vette figyelembe, hogy az RVkr. 7. § (3) bekezdése már 2000. szeptemberében hatályát vesztette. Az Alkotmánybíróság az itt kifejtettek alapján megállapította, hogy a „piac területéről kitiltás” hatáskör megállapítására a Vör2. 12. § (2) és (3) bekezdésében a magasabb szintű jogszabályok rendelkezéseivel ellentétesen került sor, emellett a hatályos Kertv. 9. §-ával, valamint a Vkr. 4. § (1) bekezdésével, illetve 9. § (3) bekezdésével is ellentétes. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy a Vör2. 12. § (2) és (3) bekezdése sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, és megsemmisítette azt. Az Alkotmánybíróság eljárása során figyelembe vette azt is, hogy a Vkr. 10. § (4) bekezdése alapján a vásár- és piacfenntartóknak a Vkr. hatálybalépését követő legkésőbb kilencven napon belül kell eleget tenniük a Vkr. rendelkezéseinek. Ez a kilencven napos határidő 2009. július 10-én jár le. Miután azonban a Vör2. megsemmisített rendelkezése olyan kérdéskört szabályozott, amelyre a képviselő-testület a Vkr. hatálybalépése előtt sem rendelkezett felhatalmazással, az Alkotmánybíróság a megsemmisítés napjaként a jelen határozat kihirdetésének napját jelölte meg. 2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a Vör2. 13. §-a magasabb szintű jogszabállyal ellentétesen állapított-e meg pótdíj-fizetési kötelezettséget. A Vör2. 13. §-a a Vör2. 8. §-ában, valamint 10. § (2)–(11) bekezdéseiben foglalt magatartási szabályok megszegőivel szemben rendeli el „pótdíj” fizetését, ami a napi helyhasználati díj 200%-ának megfelelő összeg. A Vör2. 8. § és 10. §-a a piacon (vásáron) történő árusítás feltételeit, az árusítás szabályait határozza meg, meghatározva többek között azt, hogy hol, mikor és milyen feltételekkel lehet az árusítást folytatni. A közterület-használati díj megállapítására az Ötv. 8. §-a alapján jogosult a helyi önkormányzat [lásd: 46/1997. (IX. 30.) AB határozat, ABH 1997, 320.; 38/1998. (IX. 23.) AB határozat, ABH 1998, 454.; 21/2003. (IV. 18.) AB határozat, ABH 2001, 784.]. A közterület-használati díj a közterület használatának ellenértéke. Ezért nem tekinthető a közterület-használati díjnak sem a piac (vásár) helyhasználati díjának megállapítása (arra ugyanis jelenleg a Vkr. vonatkozik), sem a piac (vásár) tartására vonatkozó szabályok megszegése. Így az Ötv. 8. §-a alapján nem volt felhatalmazása a helyi önkormányzatnak a Vör2. 13. §-a szerinti pótdíj megállapítására. Az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy Vör2. 13. §-ában meghatározott „pótdíj” tartalmilag milyen jellegű fizetési kötelezettséget jelent. Az indítványozó által hivatkozott Áht. rendelkezéseiből következően a helyi önkormányzat csak törvény felhatalmazása alapján állapíthat meg fizetési kötelezettséget, díj és bírság megállapítására pedig nem rendelkezik hatáskörrel. A Vör2.-ben meghatározott „pótdíj” azonban – a szabályozás jellegére tekintettel – nem az Áht. szerinti (hatósági eljárás során befolyt) díjnak, illetve bírságnak minősül, az alábbiak szerint. A Vör2. 13. §-ában szabályozott „pótdíj” megfizetésére az az árusító köteles, aki a fenntartó (önkormányzat) által megállapított piaci, vásári szabályokat megszegi. Így a Vör2. 13. §-ának megfogalmazása alapján a pótdíj a vásári és piaci árusítás helyére, idejére és feltételeire vonatkozó magatartási szabályok megsértőivel szemben megállapított szankció. A szankcionált magatartási szabályok az árusítás és terület-használat módját érintik, és azt hivatottak biztosítani, hogy a piac, illetve vásár megrendezése során az árusok a gyalogos- és gépjármű forgalom, valamint a többi árus zavarása nélkül folytassák tevékenységüket. Így a „pótdíj” a vásári és piaci rend szabályainak megsértéséhez fűződik. Az Alkotmánybíróság – a szabálysértésekre vonatkozó szabályozás alkotmányossági vizsgálata tárgyában hozott – 63/1997. (XII. 11.) AB határozatban úgy foglalt állást, hogy a szabálysértés a közigazgatás-ellenes magatartások, illetőleg az emberi együttélés szabályait sértő magatartás, az ún. kriminális cselekmények szankcionálására hivatott jogintézmény. (ABH 1997, 365, 367–368.) A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) alapján „Szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget” [1. § (1) bekezdés]. A helyi önkormányzat az Sztv. felhatalmazása alapján állapíthat meg szabálysértési tényállást. Az Sztv. 16. § (2) bekezdése azt is meghatározza, hogy az önkormányzati rendeletben megállapított pénzbírság legmagasabb összege harmincezer forint. Így, ha a helyi önkormányzat a rendeletében foglalt kötelezettségek megszegését szabálysértésnek minősíti, csak az Sztv.-ben meghatározott összegű pénzbírságot állapíthatja meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vör2. 13. §-a – bár nem minősíti a megjelölt magatartásokat szabálysértésnek – tartalmilag szabálysértésről rendelkezett. A megállapított „pótdíj” pedig – miután a szabálysértés szankciójaként állapít meg a hivatkozott rendelkezések megsértőivel szemben fizetési kötelezettséget – valójában az Sztv. szerinti pénzbírság. Azonban a Vör2. 13. §-a nem rendelkezett konkrétan a szankcionált magatartások szabálysértéssé minősítéséről, aminek következtében a rendelkezés ellentétes az Sztv. 1. §-ával. Az Alkotmánybíróság arra is felhívja a figyelmet, hogy az Szkr. 79. §-a alapján szabálysértésnek minősül, ha a vásár és piac fenntartására, jellegére, helyére és idejére vonatkozó szabályokat megszegik, valamint szabálysértést követ el az, aki a vásáron vagy a piacon jogszabály megszegésével árusít vagy szolgáltató tevékenységet végez. Mindkét esetben a közterület-felügyelő jogosult helyszíni bírságot kiszabni, melynek összege hatvanezer, illetve százezer forint. Magasabb szintű jogszabály tehát szabálysértésnek minősíti és szankcionálja azokat a magatartásokat, amelyekkel kapcsolatban a Vör2. 13. §-a „pótdíjfizetési” kötelezettséget rendelt el. A Vör2. szerinti szabályozási mód további következménye, hogy az Szkr. 79. §-ának és a Vör2. 13. §-ának együttes értelmezése (és alkalmazása) alapján a piacon történő árusítás szabályait megszegőkkel szemben ugyanazon az alapon egyrészt az Szkr. szerinti pénzbírság, másrészt a Vör2. szerinti „pótdíj” is kiszabható, ami a szabálysértők kétszeres „megbírságolását” eredményezi. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy – miután több magasabb szintű jogszabállyal ellentétesen állapított meg pótdíjfizetési kötelezettséget – a Vör2. 13. §-a sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság – a fent kifejtettek alapján a jelen határozat kihirdetésének napjával – megsemmisítette a Vör2. 13. §-át. 3. Az Alkotmánybíróság végül a Vör2. melléklete alkotmányossági vizsgálatát végezte el, amelyet az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére tekintettel támadott. Az indítvány benyújtásakor hatályos RVkr. 6. § (3) bekezdése úgy fogalmazott: „[a] vásár rendezője, illetve a piac fenntartója az árusítást helypénz, a piaci árusító helyiségek (pavilon stb.) rendelkezésre bocsátása esetén bérleti díj fizetéséhez kötheti. Ezek mértékét a rendező (fenntartó) állapítja meg”. A hatályos Vkr. külön nem rendelkezik a helypénz megállapításának lehetőségéről, ez azonban következik a fenntartó jogi helyzetéből, aki ugyanis a helyhasználatot biztosítja a vásáron, piacon értékesítők számára a tulajdonában álló, vagy az általa bérelt, illetve használt területen. A Vör2. 2. §-a a városi piac fenntartójaként Esztergom Város Önkormányzatát jelölte meg, s a Vör2. mellékletében szabályozta a helypénz mértékét. Az Alkotmánybíróság a közterületen történő mozgóárusítás, mint közterület-használat, valamint a fizetendő közterület-használati díj mértéke kapcsán a következőkre mutatott rá a 38/1998. (IX. 23.) AB határozatban: „[a] közterület-használati díj a közterület használatának ellenértéke. Ennek megfelelően a közterület-használat díjának alapvetően a közterület-használat értékét befolyásoló tényezőkhöz (a terület nagysága, a településen belüli elhelyezkedése, a használat módja, időtartama stb.) kell igazodnia. A közterület-használók között a közterület-használati díj mértéke tekintetében e tényezők alapján tett megkülönböztetés nem tekinthető alkotmányellenesnek. A közterület-használat díjának olyan szabályozása, amely a közterület-használat értékét meghatározó tényezők azonossága esetén, a szolgáltatástól független, annak értékét nem befolyásoló szempontok alapján kirívóan magas díjfizetési kötelezettséget ír elő egyes vállalkozókra és ezzel megkülönböztetést tesz a közterületet használó vállalkozók között, önkényes, ezért alkotmányellenes. (…) Ez nem jelenti azt, hogy a helyi önkormányzat a közterület-használati díj megállapítása során ne érvényesíthetne helyi gazdaságpolitikai, városképi, városfejlesztési érdekeket is. Amint azt az Alkotmánybíróság a 20/1998. (V. 22.) AB határozatában (…) kifejtette, nem tekinthető alkotmányellenesnek az a szabályozás, amely a helyi érdekek érvényesítése érdekében díjkedvezményt, mentességet nyújt meghatározott vállalkozói csoportok számára” (ABH 1998, 454, 456–457.). Az Alkotmánybíróság idézett határozata ezen az alapon semmisítette meg azt az önkormányzati rendeletet, amely a mozgóárusítás közterület-használati díját a többi közterület-használati díjhoz képest kirívóan magas összegben, azok sokszorosában állapította meg. A piaci, illetve vásári helyhasználat, amennyiben a helyi önkormányzat a fenntartó, bár nem azonos a közterület-használattal, azzal rokonságot mutat. A helyhasználati díj ugyanis az adott piaci (vásári) hely használatának, valamint a fenntartó által ezzel kapcsolatosan nyújtott szolgáltatásoknak az ellenértéke. A hely használatának ellenértékét ennek megfelelően a hely használatát befolyásoló tényezőkhöz kell igazítani. A helyhasználati díj szempontjából a piac (vásár) fenntartója által nyújtott szolgáltatások, vagyis a használt hely nagysága, elhelyezkedése, jellege (például asztal biztosításával vagy anélkül), a használat módja (így például a keletkező kommunális hulladék mennyisége, amelynek elkülönített gyűjtését a fenntartó köteles biztosítani a Vkr. alapján), időtartama stb. tényezők bírnak jelentőséggel. A helyi önkormányzat, mint a piac (vásár) fenntartója e szempontokra tekintettel akár differenciáltan, akár kedvezményes díjtételek kialakításával is megállapíthatja a helyhasználati díj mértékét. Azonban a helyhasználat értékét nem befolyásoló szempontok (mint például az árusított árucikkből származó magasabb bevétel) alapján megállapított kirívóan magas helyhasználati díj a piacon (vásáron) árusítók között olyan megkülönböztetést eredményez, amely ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével. A Vör2. melléklete havi és napi helyhasználati díjakat állapít meg. A havi helyhasználati díjak között aszerint differenciál, hogy az árus milyen típusú árucikket árusít (élelmiszer, virág, ipari cikk, nép-, képző-, fotóművészeti cikk), illetve azon belül aszerint, hogy rendelkezik-e árusító építménnyel, avagy sem. A helyhasználati díjat az igénybe vett terület tekintetében sávosan szabályozza: vagyis az igénybe vett terület négyzetméterenkénti alapdíja magasabb, ha nagyobb – 2 m2 feletti – területen történik az árusítás. (Így például egy élelmiszerárus havidíja 1400 Ft/m2, ha 2 m2 alatti területen árul. Ha azonban 2 m2-nél nagyobb területen árul, akkor a havidíj 1750 Ft/m2. Árusító építmény esetén a havidíj 2 m2-ig 1600Ft/m2, 4 m2 felett a havidíj 2130 Ft/m2.) A napi helyhasználati díjak között ugyancsak elsősorban az árusított termékek szerint tesz különbséget, valamint aszerint, hogy az árusítás kölcsönasztallal, vagy a nélkül történik. Az egyes árucikkek jellegére tekintettel jelentős mértékben eltérő helyhasználati díjakat állapított meg a Vör2. melléklete: míg élelmiszer- és virág árusítása esetén a havi helyhasználati díj alap négyzetméterenkénti díja 1400 Ft/hó, addig a nép-, képző és fotóművészeti árué 2000 Ft/hó, ipari cikk esetén pedig már 5000 Ft/hó. Hasonló arányú eltéréseket állapít meg a Vör2. melléklete a napi helyhasználati díjaknál (például kölcsönasztalon történő árusítás esetén: élelmiszer, virág: 80 Ft/m2, nép-, képző- és fotóművészeti áru: 300 Ft/m2, iparcikk 1500 Ft/m2). A helyhasználati díj meghatározása nem áll összefüggésben az Alkotmánybíróság által kifejtett szempontokkal. A Vör2. melléklete szerinti magasabb mértékű helyhasználati díj ugyanis nem az igénybe vett hely jellegét, használatának módját (pl. keletkező hulladék mennyisége) juttatja kifejezésre, hanem ezekkel közvetlen összefüggésben nem álló szempontokat, mint az áru jellege, illetve az igénybe vett terület nagyobb mértéke. A helyhasználati díj mértékének meghatározásában e szabályozási mód alapján nem a nyújtott szolgáltatások bírnak döntő jelentőséggel, hanem az, hogy az áru eladásából milyen bevétele származhat az árusnak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy a Vör2. melléklete nem egységesen határozta meg a helyhasználati díjat, hanem differenciált a helyhasználók között, önmagában nem vezet alkotmányellenességre. Azonban a differenciálás elsődleges szempontja, vagyis az, hogy az árus milyen típusú árucikket árusít (élelmiszert, virágot, ipari cikket, nép- vagy képzőművészeti alkotást stb.), valamint az, hogy a helyhasználati díj mértékének a helyhasználatot befolyásoló tényezőktől független – elsősorban az árus várható bevételével arányosan emelkedő, egyes árucikkekre tekintettel sokszoros mértékben történt – megállapítása nem felel meg az Alkotmánybíróság által fent kifejtett követelményeknek. Utal végül az Alkotmánybíróság arra is, hogy az önkormányzat tulajdonában álló helyiség (jelen esetben: piaci árusító helyiség, pavilon) bérleti díját a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 36. § (2) bekezdése alapján nem szabályozhatja önkormányzati rendeletben. Emellett megjegyzi az Alkotmánybíróság azt is, hogy bár az RVkr. a fenntartót felhatalmazta arra, hogy a helypénz (és piaci árusító helyiség esetén bérleti díj) mértékét megállapítsa, az RVkr. rendelkezéseiből sem következett, hogy a fenntartó önkormányzat önkormányzati rendeletben lett volna köteles ezek mértékéről rendelkezni. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vör2. melléklete ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, és megsemmisítette azt. Tekintettel arra, hogy a Vör2. mellékletének azonnali hatályú megsemmisítése a díjtáblázat megszűnését eredményezné, az Alkotmánybíróság a Vör2. mellékletét 2009. szeptember 30. napjával semmisítette meg. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a hatályos magasabb szintű jogszabályokból sem következik, hogy a vásári, illetve piaci helypénz mértékét önkormányzati rendeletben (vagyis jogszabályban) kellene szabályozni. A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró