16/2008. (II. 28.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló

16/2008. (II. 28.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Bükkaranyos Község Önkormányzata képviselő-testületének a község Településrendezési tervének és Helyi Építési Szabályzatának jóváhagyásáról szóló, az e rendelet módosításáról szóló 10/2005. (XI. 4.) sz. rendelettel módosított 6/2002. (IV. 15.) sz. rendelete alkotmányellenes, ezért azt 2008. június 15. napjával megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. INDOKOLÁS I. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője (a továbbiakban: hivatalvezető) törvényességi ellenőrzést végzett Bükkaranyos község önkormányzatánál, melynek során észlelte, hogy a község településrendezési tervének és építési szabályzatának módosításáról szóló önkormányzati rendeletet törvénysértő módon és törvénysértő tartalommal fogadta el a képviselő-testület. Emiatt a módosító rendelettel kapcsolatban törvényességi észrevételt tett, melyet azonban a képviselő-testület nem fogadott el, így a hivatalvezető a helyi önkormányzatokról szóló – módosított – 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján indítványozta Bükkaranyos község 10/2005. (XI. 4.) sz. rendelete törvénysértésen alapuló alkotmányellenességének megállapítását és a rendelet egészének megsemmisítését. A hivatalvezető az alábbiakra alapította indítványát: 1. Bükkaranyos község Önkormányzatának képviselő testülete 2005. október 27-én megtartott ülésén alkotta meg a Bükkaranyos község Településrendezési tervének és Helyi Építési Szabályzatának jóváhagyásáról szóló 6/2002. (IV. 15.) sz. rendeletének (a továbbiakban: Ör1.) módosításáról szóló 10/2005. (XI. 4.) sz. rendeletét (a továbbiakban: Ör2.). A hivatalvezető törvényességi ellenőrzési eljárása során megállapította, hogy az Ör2. megalkotása során nem tartották be az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) 9. § (2)–(6) bekezdéseiben meghatározott eljárási szabályokat, továbbá a módosítás (Ör2.) tartalmában magasabb szintű jogszabályokkal is ellentétes. A hivatalvezető szerint az Ét. 9. §-ában foglalt eljárásjogi rendelkezésekbe ütközik az önkormányzat azon magatartása, amikor az előterjesztő (jelen esetben: a polgármester) a döntésre jogosult szervet (jelen esetben: a képviselő-testületet) nem tájékoztatta az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (a továbbiakban: KÖTEVIFE), mint a véleményezési eljárásban kötelezően résztvevő államigazgatási szerv és a területi főépítész módosításokkal kapcsolatos egyet nem értő véleményéről. Álláspontja szerint, mivel a fent említett magatartás az Ét. 9. § (6) bekezdésében foglalt garanciális eljárási rendelkezéseket sérti, az Ör2. törvénysértő módon került elfogadásra. A hivatalvezető a fentiekben ismertettek miatt 2006 szeptemberében kelt levelével felhívta a polgármestert a főépítész egyet nem értő álláspontjának ismertetésére, a kérdéses rendelet (Ör2.) hatályon kívül helyezésének kezdeményezésére vagy a jogszabály megfelelő elfogadására határidő tűzésével. Mindezen intézkedés és felhívás ellenére a képviselő-testület 2006 októberében a kifogásolt rendeletet (Ör2.) hatályában fenntartotta azzal az indoklással, hogy álláspontjuk szerint a rendelet elfogadására az eljárási szabályok betartása mellett került sor, hiszen a tervezetet mind a KÖTEVIFE-nek, mind a területi főépítésznek megküldték. A KÖTEVIFE által előterjesztett kifogásokat nem találták megalapozottnak, míg a területi főépítész csak arra hívta fel a figyelmüket, hogy az Ét. 9. §-ában foglalt eljárási szabályoknak megfelelően, egyeztetési tárgyalás lefolytatásával alkossák meg a rendeletet. Mivel ezen az egyeztetési tárgyaláson sem a KÖTEVIFE, sem pedig a főépítész nem jelent meg, így őket az Ét. 9. § (5) bekezdése értelmében kifogást nem emelő véleményezőknek tekintették. A képviselő-testület kifogásolta továbbá, hogy a főépítész nemleges véleménye csak 2005. szeptember 12-én jutott el hozzájuk, amikor is a törvényben az erre nyitva álló 30 napos határidő álláspontjuk szerint már letelt. A hivatalvezető álláspontja szerint azonban téves a képviselő-testület és a polgármester értelmezése az Ét. 9. § (5) bekezdésében foglalt eljárási szabályokra vonatkozóan. Megítélése szerint itt konjunktív feltételeket tartalmazó szabályozásról van szó, vagyis csak azt a szervet lehet kifogást nem emelő véleményezőnek tekinteni, aki a véleményezési eljárás során nem terjesztett elő írásbeli véleményt, és aki az egyeztető tárgyaláson sem vett részt. Mind a KÖTEVIFE, mind pedig a területi főépítész, annak ellenére, hogy az egyeztető tárgyaláson nem jelent meg, korábban terjesztett elő írásbeli véleményt, amit a távolmaradás esetén is jegyzőkönyvbe kellett volna mondani az egyeztető tárgyaláson. A területi főépítész vonatkozásá ban pedig a 30 napos határidő a véleményezési eljárás befejezése után, és nem aközben nyílik meg. 2. Az indítványozó szerint az Ör2. nem csupán azáltal ütközik magasabb szintű jogszabályokba, hogy az Ét.-ben foglalt eljárási követelményeknek nem tesz eleget, hanem tartalmában is ellentétes a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (továbbiakban: Tvt.) tájvédelemre vonatkozó rendelkezéseivel és céljaival. A külterületen található, mezőgazdasági övezeti besorolású, de az Ör2.-ben lakóterületté, beépítésre szánt területté átminősített területek jelentős része a település jelenlegi beépített területével össze nem függő, attól távoleső, természetközeli állapotokkal jellemezhető terület. Ezek természetvédelmi szempontból értékes területeknek minősülnek, megváltoztatásuk a Tvt. 6. § (2) bekezdésébe, a 7. § (1) és (2) bekezdés d) pontjába, valamint a (3) bekezdésbe ütközik. Az Ör2.-ben foglalt módosítások és rendelkezések e területek vonatkozásában olyan természetátalakítást eredményeznének, mely irreverzibilis, azaz visszafordíthatatlan és helyreállíthatatlan lenne, és amely egyértelműen természetvédelmi érdekeket sért. 3. Mivel az Ör2. megalkotása során garanciális jellegű eljárási szabályokat hagytak figyelmen kívül, és a fentiekben ismertettek szerint tartalmában magasabb szintű jogszabályokkal is ellentétes, ezért az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik, így a hivatalvezető kezdeményezte az említett rendelet alkotmányellenességének megállapítását és teljes egészében történő megsemmisítését. II. Az Alkotmánybíróság az alábbi jogszabályi rendelkezések figyelembevételével hozta meg döntését: 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.” 2. Az Ét. indítvánnyal érintett rendelkezései: „9. § (2) A településrendezési eszköz kidolgozása előtt meg kell határozni a rendezés alá vont területet, ki kell nyilvánítani a rendezés általános célját és várható hatását, hogy az érintettek azzal kapcsolatban javaslatokat, észrevételeket tehessenek. Ennek során: a) az érintett népesség, szervezetek, érdek-képviseleti szervek véleménynyilvánítási lehetőségét biztosítani kell, ezért a helyben szokásos módon az érintettek tudomására kell hozni a településrendezési eszköz kidolgozásának elhatározását, b) az államigazgatási szerveket, valamint az érintett települési önkormányzati szerveket az előkészítésbe be kell vonni úgy, hogy azok a megkeresés kézhezvételétől számított 30 napon belül írásos tájékoztatásukban ismertessék a település fejlődése és építési rendje szempontjából jelentős terveiket és intézkedéseiket, valamint ezek várható időbeli lefolyását, valamint a hatáskörükbe tartozó kérdésekben a jogszabályon alapuló követelményeket. (3) A készítés alatt lévő településrendezési eszközt a polgármesternek (főpolgármesternek) – külön jogszabályban meghatározottak szerint – véleményeztetnie kell az 5. § (4) bekezdésében említett tervtanáccsal. Az elkészített helyi építési szabályzatot és településrendezési terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás előtt a polgármesternek (főpolgármesternek) véleményeztetnie kell a külön jogszabályban meghatározott államigazgatási, az érintett települési önkormányzati és az érdek-képviseleti szervekkel, valamint a társadalmi szervezetekkel, – amelyek 45 napon belül adhatnak írásos véleményt. (4) Az eltérő vélemények tisztázása érdekében a polgármesternek (főpolgármesternek) egyeztető tárgyalást kell tartania, amelyre a hely és az időpont megjelölésével a véleményezési eljárás valamennyi érdekeltjét a tárgyalás előtt legalább 8 nappal meg kell hívnia. Az egyeztető tárgyalásról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell valamennyi elfogadott és el nem fogadott véleményt azok indokolásával együtt. (5) Azt az érdekeltet, aki a véleményezési eljárás során írásbeli véleményt nem adott, és az egyeztető tárgyaláson sem vett részt, kifogást nem emelő véleményezőnek kell tekinteni. (6) A véleményezési eljárás befejezése után a településrendezési eszközöket az elfogadásuk előtt – a (3)–(4) bekezdés alapján beérkezett, de el nem fogadott véleményekkel és azok indokolásával együtt – a polgármesternek (főpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie szakmai véleményezés céljából: a) a főváros, a fővárosi kerület, a megyei jogú város igazgatási területének egészére egyszerre készített szabályzatot és terveket az állami főépítész útján a miniszternek, a fejlesztési koncepciókat a településfejlesztésért és településrendezésért felelős miniszternek, b) egyéb szabályzatot és terveket az állami főépítésznek. A miniszter 90, az állami főépítész 30 napon belül adhat véleményt; ha e határidőn belül nem nyilatkozik, úgy véleményét egyetértőnek kell tekinteni. A véleményt a döntésre jogosult testülettel ismertetni kell. (7) A településrendezési eszköz a (2)–(6) bekezdésben előírt véleményeztetési eljárás lefolytatása nélkül nem fogadható el. (...) (9) A megállapított helyi építési szabályzatban és a jóváhagyott szabályozási tervben foglaltakat az érintett közigazgatási szerveknek a hatáskörüket érintő ügyekben eljárásaik során érvényesíteniük kell. Az (1)–(9) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a településrendezés eszközei módosítása esetén is alkalmazni kell.” „13. § (1) Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania.” 3. A Tvt. indítvány által érintett rendelkezései: „6. § (2) A tájhasznosítás és a természeti értékek fel használása során meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát, továbbá gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek fennmaradásáról.” „7. § (1) A történelmileg kialakult természetkímélő hasznosítási módok figyelembevételével biztosítani kell a természeti terület használata és fejlesztése során a táj jellegének, esztétikai, természeti értékeinek, a tájakra jellemző természeti rendszereknek és egyedi tájértékeknek a megóvását. (2) A táj jellege, a természeti értékek, az egyedi tájértékek és esztétikai adottságok megóvása érdekében: d) művelési ág változtatás, más célú hasznosítás csak a táj jellegének, szerkezetének, a történelmileg kialakult természetkímélő használat által meghatározott adottságoknak és a természeti értékeknek a figyelembevételével lehetséges. (3) Külterületi ingatlan, különösen természeti terület belterületté, illetve beépítésre szánt területté minősítésére akkor kerülhet sor, ha annak következtében a táj jellege, esztétikai és természeti értéke nem károsodik helyreállíthatatlanul.” 4. Az Ötv. indítványban érintett rendelkezései: „8. § (1) A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás, a köztemető fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tűzvédelemről, közbiztonság helyi feladatairól; közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás; a közösségi tér biztosítása; közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatása; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása; az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése.” „16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.” III. Az indítvány megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság a kifogásolt jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata előtt utal arra, hogy az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, „ha az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg.” [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 11/2003. (IV. 9.) AB határozat, ABH 2003, 153, 160.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.; 67/2006. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2006, 971, 977.; 935/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1690, 1692.] Az Alkotmánybíróság erre tekintettel a jelen ügyben is az indítványozó által támadott Ör2. helyett az új rendelkezéseket magába foglaló, azt inkorporáló – módosított – Ör1. vonatkozásában folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot. 2. Az Alkotmánybíróság határozataiban már többször kifejtette, hogy „a helyi önkormányzáshoz való alapjogok körébe tartozik a helyi társadalmi viszonyok helyi jogi szabályozása, az önkormányzati rendeletalkotás. Ezek egyik típusa, amikor az önkormányzat törvény végrehajtására a törvény felhatalmazása alapján, a törvény keretei között alkot rendeletet.” [11/2004. (IV. 7.) AB határozat, ABH 2004, 853, 856.; 48/2004. (XII. 1.) AB határozat, ABH 2004, 956, 960.; 7/2003. (III. 13.) AB határozat, ABH 2003, 753, 756.] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben, a helyi építési szabályzatok vonatkozásában a 11/2004. (IV. 7.) AB határozatában a következőkre mutatott rá: „A helyi társadalmi viszonyok között fontos szerepet töltenek be az Ét. felhatalmazása alapján alkotott helyi építésügyi szabályzatok és a településrendezési tervek, miután ezek az adott település és környezete fejlődését, a településen élők, ott-tartózkodók életkörülményeit hosszabb időszakra döntően befolyásolják. Ebből is következik, hogy a helyi építésügyi előírásoknak több követelménynek kell eleget tenniük: az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdéséből adódóan az e tárgyban alkotott önkormányzati rendelet sem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal, a helyi építésügyi szabályzatnak és a települési rendezési tervnek figyelembe kell venni az országos településrendezési szakmai előírásokat, a település társadalmának igényét. Mindezekre tekintettel az Ét. részletesen szabályozza az építésügyi szabályzatok, a településrendezési tervek előkészítésének, egyeztetésének és elfogadásának a rendjét. Az Ét. 9. §-a részletezi tehát a helyi építésügyi szabályzat és a településrendezési tervek kidolgozása során érvényesítendő eljárási szabályokat, rendezi, hogy az érintett állampolgárokat, szervezeteiket, államigazgatási szerveket, települési önkormányzatokat milyen tartalommal, milyen módon, határidőben kell tájékoztatni, véleményüket kérni, véleményeltérés esetén egyeztető tárgyalást tartani, az el nem fogadott véleményekről tájékoztatást adni.” (ABH 2004, 853, 857.) Az Ét. 9. § (7) bekezdése szerint a helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek a (2)–(6) bekezdésben előírt véleményeztetési eljárás lefolytatása nélkül nem fogadhatók el, és az Ét. 9. § (9) bekezdése előírja, hogy az Ét. 9. §-ában szabályozott eljárási rendet érvényesíteni kell a rendezési tervek módosításánál is. [48/2004. (XII. 1.) AB határozat, ABH 2004, 956, 960.] Ahogy az Alkotmánybíróság a 7/2003. (III. 13.) AB határozatában megállapította, az Ötv. 16. § (1) bekezdéséből, az Ét. 9. § (7) bekezdéséből és 13. § (1) bekezdéséből kitűnik, hogy „az önkormányzatok városrendezésre és építésügyre vonatkozó szabályozási autonómiája kizárólag a rendeletalkotás tartalmát és az alkalmazott eljárás lefolytatását meghatározó törvényi keretek között érvényesülhet. Ilyen, az önkormányzati rendeletalkotás során irányadó eljárási rendelkezéseket állapít meg az Ét. fentiekben említett 9. §-a is, amikor a helyi építési szabályzat elfogadásához a közérdek érvényesítése érdekében számos egyeztetési kötelezettséget ír elő, és az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseletek, hatóságok számára véleménynyilvánítási, javaslattételi, észrevételezési lehetőséget biztosít.” Az érdekelt államigazgatási szervekkel való egyeztetés kötelezettsége és a lakosság bevonása az eljárásba olyan garanciális jellegű eljárási követelményeket jelent, amelyeket a jogi szabályozás nem ír elő más önkormányzati rendelet megalkotása során. (ABH 2003, 790, 794.) Az Ét. ezen rendelkezései alapján tehát megállapítható, hogy a helyi önkormányzat képviselő-testülete nem rendelkezik szabad döntési lehetőséggel a tekintetben, hogy a helyi építési előírások és településrendezési eszközök megállapításáról az Ét.-ben szabályozott eljárási rendben elfogadott helyi építési szabályzatban, vagy ezen eljárási kötöttségek nélkül elfogadott önkormányzati rendeletben rendelkezik-e. A helyi építési előírásokat a képviselő-tes tületnek az Ét. 9. §-ában szabályozott eljárási rendben elfogadott helyi építési szabályzatban kell megállapítania. 3. Az Ét. 9. § (4) bekezdése szerint az egyeztető tárgyalásról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell valamennyi elfogadott és el nem fogadott véleményt, azok indokolásával együtt. A hivatalvezető által az Alkotmánybírósághoz benyújtott iratokból, azaz a bükkaranyosi képviselő-testület 2005. augusztus 5-én tartott egyeztető-tárgyalása jegyzőkönyvének, a 2005. október 27-én tartott rendkívüli ülés jegyzőkönyvének, illetve a 2005. június 21-én kelt KÖTEVIFE által tett állásfoglalás és a 2005. szeptember 12-én kelt főépítészi vélemény összevetéséből megállapítható, hogy az Ör1. módosítására mind a KÖTEVIFE, mind a területi főépítészi vélemény ismertetésének hiányában került sor. Téves erre vonatkozóan a polgármester által a 2006. november 8-án kelt levelében képviselt és kifejtett álláspont, mely szerint ha az egyeztető tárgyaláson sem a KÖTEVIFE, sem a területi főépítész nem jelenik meg, és a tárgyalás időpontjáig nem mentik ki távolmaradásukat, akkor őket az Ét. 9. § (5) bekezdése alapján kifogást nem tevő véleményezőknek kell tekinteni. A törvény rendelkezéseiből és szövegének értelmezéséből kiindulva megállapítható, hogy a kifogást nem tevő véleményezőnek csak azt az érdekeltet lehet tekinteni, aki a véleményezési eljárás (és nem csak az egyeztető tárgyalás) során írásbeli véleményt nem terjesztett elő, és az egyeztető tárgyaláson sem vett részt. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ezek konjunktív feltételek, amelyeknek együttesen kell fennállniuk és teljesülniük ahhoz, hogy a véleményezési eljárás adott szereplőjét kifogást nem tevő véleményezőnek tekinthessen a szabályozást előkészítő önkormányzat. Az Ét. teljesen egyértelmű szabálya azt írja elő, hogy az egyeztető tárgyalásra a véleményezési eljárás valamennyi érdekeltjét meg kell hívni, nemcsak azokat, akik korábban írásos véleményt terjesztettek elő. A KÖTEVIFE vonatkozásában a konjunktív feltételek nem teljesültek, hiszen mint érdekelt államigazgatási szerv 2005. június 21-én kelt levelében egyet nem értő álláspontot terjesztett elő a véleményezési eljárásban. Ezt a szervet tehát nem lehetett volna kifogást nem tevő véleményezőnek tekinteni. A KÖTEVIFE álláspontját emellett – az Ét. 9. § (4) bekezdése szerint – az egyeztető tárgyaláson jegyzőkönyvben kellett volna rögzíteni az el nem fogadás indoklásával együtt. 4. Az egyeztető tárgyalásnak nemcsak az a szerepe, hogy azon a település polgármestere megkísérli az esetleges eltérő vélemények tisztázását, hanem e tárgyalás és annak jegyzőkönyve a véleményezési eljárás következő – és egyben záró – szakaszának, a miniszteri, illetve területi főépítészi véleményezésnek az előkészítő, megalapozó anyaga. Az Ét. 9. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a véleményezési eljárás után a településrendezési eszközök vonatkozásában elfogadásuk előtt a korábban beérkezett, de el nem fogadott véleményekkel és indoklásukkal együtt lehetőséget kell adni a területi (állami) főépítésznek (nagyobb települések esetén a miniszternek) véleménye 30 napon (miniszter esetén 90 napon) belül történő előterjesztésére. Az Ét. ezen rendelkezéséből megállapítható, hogy a főépítész részére nyitva álló 30 napos határidő csak a véleményezési eljárás lefolytatása után, jelen esetben azt követően, hogy az egyeztető tárgyalásról, az előterjesztett véleményekről és indoklásukról az iratokat a főépítésznek megküldték, kezdődik meg, az immáron véglegesített vagy annak szánt tervezetek vonatkozásában. A területi (állami) főépítész véleménye figyelembe nem vételének és az ehhez kapcsolódó törvénysértés vizsgálatakor az Alkotmánybíróság az Ét. 9. § (6) bekezdésének ismertetett értelmezéséből indult ki. A hivatalvezető indítványa szerint az önkormányzat a végleges tervet 2005. szeptember 1-jén küldte meg a főépítésznek, majd a képviselő-testület 2005. október 27-én letárgyalta az Ör1. módosítását és elfogadta az Ör2.-t anélkül, hogy figyelembe vette volna a főépítész 2005. szeptember 12-én kelt, egyet nem értő véleményét. A 2005. október 27-én tartott ülés jegyzőkönyvéből és a polgármester 2006. november 8-án kelt leveléből az is megállapítható, hogy a képviselő-testülettel történő ismertetésre jelen esetben nem került sor azzal az indoklással, hogy a főépítész véleménye a 30 napos határidőn túl érkezett be, vonatkoztatva ezt mind az egyeztető tárgyalásra, mind pedig a korábban kelt levelekre. Ez az álláspont azonban téves, mert a területi főépítész (illetve a miniszter) számára a véleményezési határidő csak akkor nyílik meg, ha őt a szabályozási terv vagy építési szabályzat teljes – a véleményezési eljárás eredményeként kialakított – dokumentációjának, valamennyi addig beérkezett, de el nem fogadott véleménynek és az el nem fogadás indokainak, továbbá az egyeztető tárgyalás jegyzőkönyvének megküldésével a saját véleménye kialakítására felkérik. Ilyen – teljes körű – felkérés hiányában a 30 napos határidő el sem kezdődik. A tervek elfogadásának ezen túlmenő törvényi előfeltétele, hogy a – törvény által megszabott határidőn belül érkezett – területi főépítészi véleményt ismertessék a testülettel. 5. Az Ét. 9. § (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a településrendezési eszköz, így a helyi építési szabályzat sem fogadható el az Ét. 9. § (2)–(6) bekezdésében előírt véleményeztetési eljárás nélkül, amelyet az Ét. 9. § (9) bekezdése szerint a településrendezési eszköz módosításánál is figyelembe kell venni és be kell tartani. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a képviselő-testület az Ét. szabályainak megsértésével, azaz törvénysértő módon fogadta el az Ör1.-nek az Ör2. általi módosításával beiktatott szövegrészeit, mind a KÖTEVIFE, mind a területi főépítész állásfoglalásának vonatkozásában, és ezáltal eljárása során olyan garanciális jellegű, eljárási szabályokat hagyott figyelmen kívül, amelyek – betartásuk esetén – érdemben befolyásolhatták volna a rendeletben foglalt építési előírások tartalmát. Az önkormányzati rendeletalkotási eljárás során történt hibák esetén nemcsak az eljárási hiba meglétét vagy hiányát vizsgálja az Alkotmánybíróság, hanem arra is figyelemmel van, hogy a szabálytalanság érdemben befolyásolta-e a rendelet megalkotását. (986/H/1997. AB határozat, ABH 1998, 1038, 1041.) 6. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az Ör1. módosítással érintett rendelkezései – az elfogadása során alkalmazott törvénysértő eljárásra tekintettel – sértik az Ét. 9. § (4)–(7) bekezdésének rendelkezéseit, és ezáltal, mivel magasabb szintű jogszabályba, törvénybe ütköznek, ellentétesek az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével. Az Ör1.-be az Ör2.-vel beiktatott új szövegrészek, illetve a módosítások az Ör1. számos rendelkezését érintik. E szövegrészek nélkül az Ör1. rendelkezéseinek jelentős része nem volna önállóan alkalmazható. Erre tekintettel, valamint figyelembe véve azt is, hogy az Ör1. jelenlegi szövege alkotmányellenes módon, az Ét. garanciális szabályainak megsértésével jött létre, az Alkotmánybíróság az Ör2.-vel módosított Ör1. egészét alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. A megsemmisített rendelet az Alkotmánybíróság határozatában, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdésének alkalmazásával megállapított későbbi időpontban veszti hatályát, melynek az az indoka, hogy ez alatt az idő alatt Bükkaranyos község önkormányzatának lehetősége lesz lefolytatni az új építési szabályzat és rendezési terv megalkotásához előírt, az Ét. 9. §-ában szabályozott eljárást. 7. Az Alkotmánybíróság az indítvány azon része vonatkozásában, mely szerint az Ör2. és a módosított rendelkezések tartalmukat tekintve ellentétesek a Tvt. törvényi előírásaival, az Ör1. módosított rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát mellőzte. Az Alkotmánybíróság a fentiekben vázolt indokok alapján az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére tekintettel oly mértékű alkotmányellenességet állapított meg, amely önmagában is az Ör1. módosított szövegrészeinek megsemmisítését eredményezte. [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.; 7/2003. (III. 13.) AB határozat] Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró