18/2019. (VI. 12.) AB határozata a Kúria Kvk.II.37.628/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről.

18/2019. (VI. 12.) AB határozata a Kúria Kvk.II.37.628/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Czine Ágnes, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Stumpf István és dr. Szívós Mária alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kúria Kvk.II.37.628/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben. I. [1] 1. A Fekete-Győr András elnök által képviselt Momentum Mozgalom (székhely: 1053 Budapest, Múzeum körút 13. 1/2., nyilvántartó bíróság és nyilvántartási szám: Fővárosi Törvényszék 01-02-0016512) mint az Európai Parlament tagjainak 2019. évi választásán nyilvántartásba vett jelölő szervezet az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27.  §-a és a  választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233.  § (1)  bekezdése alapján a  Kúria 2019. május 16-án meghozott, Kvk.II.37.628/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. [2] Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben a  Kúria – megismételt eljárásban – a  Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 56/2019. számú határozatát megváltoztatta, és a Fővárosi Választási Bizottság 6/2019. (IV. 15.) számú határozatát helybenhagyta. [3] 1.1. A  kúriai felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás értelmében 2019. április 8-án 18 óra 38 perckor Budapesten, a Kálvin téri aluljáróban rögzített videófelvétel alapján a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt (a továbbiakban: FIDESZ–KDNP) aktivistái aláírásokat gyűjtöttek. A  videófelvétel alapján a  FIDESZ–KDNP logóival ellátott, kihelyezett pulton a „Nekünk Brüsszelben is Magyarország az első! Május 26.” felirat szerepel, a pulton elhelyezett aláírásgyűjtő lapok fejrészén a „Támogatom Orbán Viktor programját, állítsuk meg a bevándorlást!” felirat olvasható, az  aktivisták a  videót készítő személy kérdésére pedig többször is azt állították, hogy az  aláírásgyűjtő lapokon a  FIDESZ–KDNP számára a  2019. május 26. napjára kitűzött európai parlamenti képviselők választására a jelöltállításhoz szükséges aláírásokat gyűjtik. [4] 1.2. 2019. április 11-én az  indítványozó kifogást nyújtott be az  NVB-hez a  hozzá eljuttatott videófelvétel miatt. Álláspontja szerint a  videófelvételen szereplő aktivisták állításuk ellenére nem a  Ve. szerinti ajánlóíven, és ezért valójában nem az európai parlamenti választásokon való jelöltállítás céljából gyűjtöttek aláírásokat, megtévesztően jártak el, amellyel megsértették a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt, a választás tisztaságának megóvására, valamint a 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó választási eljárási alapelveket, továbbá a  Ve. 120.  § (1)  bekezdésében foglaltakat, amely szerint jelöltet ajánlani ajánlóíven lehet. Az NVB a kifogást áttette a Fővárosi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: FVB). [5] Az FVB a 6/2019. (IV. 15.) számú határozatában a kifogást elutasította a jogsértés hiányára utalással. Megállapította, hogy az aláírásgyűjtés nem volt jogsértő, az adott tájékoztatás ellentmondó volt, de a helyes információ is többször elhangzott, a téves információk a felvétel készítőjét sem tévesztették meg. [6] Az indítványozó fellebbezést nyújtott be. Érintettségének igazolásául előadta, hogy olyan jelölő szervezet, amelynek listáját a  2019-es európai parlamenti választásokra az  NVB 44/2019. számú határozatával nyilvántartásba vette. Az NVB az 56/2019. számú határozatával a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasította a kérelmező az ügyben való érintettségének hiányára hivatkozással. [7] A kérelmező a  bírósági felülvizsgálati kérelmében az  NVB határozatának megváltoztatását és elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a  FIDESZ–KDNP aktivistái megsértették a Ve. 2.  § (1)  bekezdés c) és e)  pontjait, másodlagosan pedig az  FVB határozatának helybenhagyását kérte. A  Kúria 2019. április 26. napján meghozott, Kvk.II.37.515/2019/2. számú döntésében az  NVB 56/2019. számú határozatát és az  FVB 6/2019. (IV. 15.) számú határozatát megváltoztatta, az  indítványozó (felülvizsgálati kérelmével módosított) kifogásának részben helyt adott, és megállapította, hogy a  FIDESZ–KDNP a  tényállásban írt magatartásával megsértette a  jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. [8] A FIDESZ–KDNP alkotmányjogi panasza folytán eljárt Alkotmánybíróság a  2019. május 7-én meghozott 16/2019. (V. 14.) AB határozatban megállapította a Kúria végzésének alaptörvény-ellenességét, és megsemmisítette azt, továbbá alkotmányos követelményként állapította meg: a  Ve. 228.  § (2)  bekezdése értelmezésénél és alkalmazásánál az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy a Kúria előtt folyamatban lévő felülvizsgálati ügyben az ellenérdekű fél számára a nyilatkozattétel lehetőségét biztosítani kell. [9] A Kúria a  megismételt eljárásban úgy határozott, hogy „az Alkotmánybíróság határozatában foglalt – kifogással támadott jelölő szervezeti magatartás jogi minősítésére, választási eljárási alapelv érvényre jutását kizáró jogi érvelésére vonatkozó – döntésére figyelemmel azt kellett megállapítania, hogy a  jelen esetre vonatkozóan a FIDESZ–KDNP jelölő szervezet kampánytevékenységének gyakorlása során – a véleménynyilvánítási szabadságra tekintettel – nem követett el jogsértést.” [10] 1.3. Az  indítványozó szerint a  Kúria e  döntése – annak indokolására figyelemmel – sérti az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. A  Kúria nem merítette ki az  indítványozó valamennyi kérelmét, és az  indítványozó felülvizsgálati kérelmében foglaltakat érdemben nem vizsgálta, így a  döntés az  indítványozó Alaptörvény XXVIII.  cikk (1) és (7)  bekezdéseiben biztosított tisztességes eljáráshoz és bírósághoz forduláshoz való jogát sérti. [11] 2. Az alkotmányjogi panasz lényege szerint a bírósági döntést érdemben befolyásolta az az alaptörvény-ellenesség, hogy a  Kúria nem merítette ki a  felülvizsgálati kérelmet, az  indítványozó kérelmeire és érveire érdemben nem reagált, azokat teljeskörűen nem bírálta el. Ezen túlmenően az  indítványozó szerint alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés az, hogy a  választási eljárásban az  alkotmányjogi panasz eljárásban történt megsemmisítés esetén a  megismételt eljárásban a  felülvizsgálati kérelemben foglalt érveket és indítványokat köteles-e az  eljáró bíróság megvizsgálni, és azokra érdemi választ adni. Az  indítványozó szerint alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy még a  választási eljárás rendkívül szűk határidőkkel működő jogorvoslati rendszerében sem mellőzhető az  Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, ami szerint a  testület nem tekinthető „negyedfokú” bíróságnak, a  tényeket, bizonyítékokat és jogszabályokat az  Alkotmánybíróság határozata által meghatározott keretek között, de a bíróságoknak kell egymásra vetíteniük és az ügyben végleges döntést hozniuk. [12] 3. Az  indítvány szerint az  alkotmányjogi panasz eljárásban az  Alkotmánybíróság nem hoz döntést az  előtte fekvő ügy érdemében, a  bírósági döntés megváltoztatására nem, csak megsemmisítésére jogosult [Abtv. 43.  § (1) és (3)  bekezdései]. Az  Alkotmánybíróság által meghatározott, az  Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezési kereteken belül, a  konkrét ügyre vonatkozó érdemi döntést ezt követően a  bíróságnak kell meghoznia. Mindez a jelen ügyre vetítve azt jelenti, hogy a jogsértés elbírálása az Alkotmánybíróság döntésének keretei között a Kúria hatáskörébe tartozott. Az Alkotmánybíróság döntéséből nem következik a FIDESZ–KDNP magatartásának jogszerű, avagy jogszerűtlen volta, hiszen ez egy olyan jogkérdés, amelyet a Kúriának kell eldöntenie. Az alábbiak szerint erre azonban a  jelen ügyben nem került sor, így az  indítványozó jogorvoslati kérelme érdemben elbírálatlan maradt. Az  Alkotmánybíróság az  érdemi döntés meghozatalára nem rendelkezik hatáskörrel, csupán az  érdemi döntés kereteinek meghatározására, a Kúria pedig elmulasztotta érdemileg elbírálni az indítványozó kérelmét. [13] Az indítványozó szerint a Kúria a támadott döntésében az ügyben felmerülő jogkérdést érdemben nem bírálta el, ezzel megsértette az  indítványozónak az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1) és (7)  bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jogát. [14] 3.1. Az  indítványozó szerint a  Kúria támadott határozata érdemben nem bírálta el az  indítványozó felülvizsgálati kérelmét. A Kúria támadott határozatának indokolása – az Alkotmánybíróság döntésére való formális utaláson túl – nem tartalmaz arra vonatkozó érvelést, hogy a  felülvizsgálati kérelmet a  megismételt eljárásában miért utasította el. A Kúria támadott határozatának érvelése kifejezetten az indítványozó felülvizsgálati kérelmének való helyt adás mellett szóló érveket tartalmaz, a felülvizsgálati kérelmet a Kúria mégis elutasította. A felülvizsgálati kérelem három fő hivatkozása közül a Kúria csupán egy tekintetében adott elő részletes érvelést. [15] A többit anélkül utasította el, hogy ennek indokát adta volna. Az  érdemi érvelés figyelmen kívül hagyásával a Kúria megsértette a kereseti kérelem kimerítésének kötelezettségét, ezért a támadott határozat a jogorvoslathoz való jogot, valamint a  bírósághoz fordulás jogát, és így a  tisztességes eljáráshoz való jogot sérti. A  Kúria az  indítványozónak az  ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit nem vizsgálta meg kellő alapossággal, ezért a  támadott határozat az  indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az  Alkotmánybíróság azt is megfogalmazta, hogy az  ügy bíróságok általi érdemi tárgyalása és elbírálása történeti alkotmányunk egyik vívmánya, és a bírói felülvizsgálat „alkotmányosan nem korlátozódhat a  jogszerűség pusztán formális szempontok szerinti […] vizsgálatára” {25/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [17]}. A  Kúria azzal, hogy a  kérelmet az Alkotmánybíróság döntésére való puszta hivatkozással utasította el, a felülvizsgálati eljárást formális szempontok vizsgálatára szűkítette, amely így az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogait sérti. [16] 3.2. Az  indítványozó előbbiekben kifejtett álláspontja szerinti alkotmányos követelményeknek a  Kúria támadott határozata nem felel meg. Az  Alkotmánybíróság döntését követő megismételt felülvizsgálati eljárásban – az  Alkotmánybíróság döntésében kijelölt keretek között – a  Kúriának az  indítványozó felülvizsgálati kérelméről kellett döntenie. A Kúria döntése azonban nem merítette ki a felülvizsgálati kérelmet, az abban hivatkozott tényeket, bizonyítékot és jogsértést ellentmondásosan értékelte, és nem adott számot arról, hogy a kérelmet a Kúria valóban érdemben megvizsgálta. Mindezek alapján a Kúria támadott határozata az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való jogát, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogát sérti. II. [17] Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. […] (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” III. [18] 1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az  alkotmányjogi panasz befogadásáról. A  (2)  bekezdés szerint a  tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. §-ok szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket. [19] Az indítványozó mint a választási kampányban jelölő szervezet érintettnek minősül, a kúriai döntés az indítványozó által benyújtott kifogás tárgyában hozott FVB határozatot és NVB határozatot bírált el, a  kúriai döntés ekként az indítványozóra közvetlen rendelkezést tartalmaz. [20] Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének határidejét a Ve. 233. §-a rögzíti. Eszerint a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az  Alkotmánybírósághoz. A  Ve. 10.  §-a szabályozza a  határidők számítását, mely szerint a Ve.-ben szabályozott határidők jogvesztők, a határidő annak utolsó napján 16 órakor jár le, és a 16 órát követően teljesített eljárási cselekményt a következő napon teljesítettnek kell tekintetni. [21] Az alkotmányjogi panaszban foglaltak szerint a  döntést a  Kúria 2019. május 16-án, csütörtökön, rövid úton, telefaxon közölte az  indítványozó jogi képviselőjével. Az  indítvány jelzi, hogy „erre figyelemmel az  indítványozó 2019. május 19-én 16.00 óráig terjeszthet elő alkotmányjogi panaszt.” Az  indítványozó az  alkotmányjogi panaszát a valasztasifelulvizsgalat@kuria.birosag.hu címre 2019. május 19-én, vasárnap, 15 óra 15 perckor küldte el. A Kúria az  alkotmányjogi panaszt 2019. május 20-án, hétfőn érkeztette. Megállapítható, hogy az  indítvány határidőben érkezettnek minősül. [22] 2. Az  Abtv. 29.  §-a szerint az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszt a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az  indítványozó alkotmányjogi panaszában részletesen ismerteti a  felülvizsgálati kérelmét és a  Kúria döntését, amelyet az Alaptörvény két rendelkezésébe ütközőnek tart. [23] A panasz tartalma alapján alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés az, hogy az  Alkotmánybíróság határozata tekinthető-e a  felülvizsgált bírósági határozatot követő új ügyben a  bírósági határozat rendelkező része és indokolása érdemi eldöntésének, illetve hogy a  rendes bíróságok indokolási kötelezettségét kiváltja-e az  Alkotmánybíróság határozatára utalás; a  Ve. szerinti felülvizsgálati eljárásban a  felülvizsgálati kérelem elbírálásakor milyen indokolás várható el a Kúriától. [24] Az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság tanácsa 2019. május 23-án befogadta. IV. [25] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. [26] 1. Az  Alkotmánybíróság többször [legutóbb a  3127/2019. (VI. 5.) AB határozatban] kifejtette az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolási kötelezettség alkotmányos tartalmát. A  7/2013. (III. 1.) AB határozat értelmében az  indokolt bírói döntéshez fűződő jog az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljárás alkotmányos követelményrendszerén belül jelentkezik. Az  alkotmányos előírás elsősorban az  eljárási törvényekben foglaltak szerint kötelezheti a  bíróságot a  döntésének alapjául szolgáló indokok bemutatására. Ebből következik, hogy az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény e  szabályát mindig együtt olvassa a  jogvita jellege és az  adott ügy típusa által kijelölt konkrét eljárásjogi szabályokkal. Az  Alkotmánybíróság tehát a  rendes bíróságoktól eltérően nem a  felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a  bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon. [27] Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy a  tisztességes bírósági eljárásból fakadó elvárás az  eljárási szabályok Alaptörvénynek megfelelő alkalmazása, ami a jogállami keretek között működő bíróságok feladata. Az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a tisztességes bírósági eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az  Alkotmánybíróság vizsgálja a  jogvita természetét, az  alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a  felek által az  adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az  ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]–[34]}. [28] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a  bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a  felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a  szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {3107/2016. (V. 24.) AB határozat, Indokolás [38]; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}. Az  indokolási kötelezettség mindössze azt az  elvárást támasztja a  bírósággal szemben, hogy a  döntés indokolásának az  ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie, és nem minden egyes részletre {legutóbb pl. 3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]}. [29] 2. A  Kúria a  megismételt eljárásban megerősítette korábbi döntésének indokolását: „[a] választópolgárok az  elhangzott tájékoztatás ellenére aláírásukkal valójában nem a  FIDESZ–KDNP jelöltállítását támogatták, ebből adódóan megállapítható, hogy a  jelölő szervezet nevében eljáró személyek olyan tevékenységet folytattak, amely a  választópolgárok megtévesztésére alkalmas volt. A  Kúria megítélése szerint a  választópolgárok megtévesztése pedig önmagában felveti a  jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás Ve. 2.  § (1)  bekezdése e)  pontja szerinti alapelvének sérelmét” (a Kúria végzése, Indokolás [32]). [30] Az indokolásban a  Kúria utalt arra, hogy a  FIDESZ–KDNP jelölő szervezet kifogásolt kampánytevékenysége nem azért lehet jogellenes, mert választási időszakban tilos lenne a  jelölő szervezet iránti szimpátiát kifejező aláírások gyűjtése, hanem az  adatszerzés megtévesztő módja miatt vizsgálódott a  jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére figyelemmel (a Kúria végzése, Indokolás [34]–[36]). A  végzés indokolásának [37] bekezdésében a Kúria – az adatszerzés megtévesztő módja miatti vizsgálódásról szóló álláspontja (a Kúria végzése, Indokolás [34]) fenntartása és hangsúlyozása mellett – úgy fogalmazott, hogy „az Alkotmánybíróság határozatában foglalt – kifogással támadott jelölő szervezeti magatartás jogi minősítésére, választási eljárási alapelv érvényre jutását kizáró jogi érvelésére vonatkozó – döntésére figyelemmel azt kellett megállapítania, hogy a  jelen esetre vonatkozóan a FIDESZ–KDNP jelölő szervezet kampánytevékenységének gyakorlása során – a véleménynyilvánítási szabadságra tekintettel – nem követett el jogsértést.” [31] A Kúria végzésének indokolása ellentmondásban áll a  kúriai végzés rendelkező részével. A  Kúria a  rendelkező részben az  FVB-nek azt a  határozatát hagyja helyben, amely megállapította: „az aktivisták valóban ellentmondó tájékoztatást adnak. A felvétel készítőjével folytatott beszélgetés során ugyanakkor a helyes információ is többször elhangzott. A  téves információk a  felvétel készítőjét sem tévesztették meg. A  Fővárosi Választási Bizottság rögzíti, azzal, hogy az  aktivisták támogató aláírásokat gyűjtöttek, nem valósult meg semmiféle jogsértés, tekintettel arra, hogy a  pártok, jelölő szervezetek igyekeznek felméri, számon tartani támogatóikat s erre jogszerű keretek között van is lehetőség.” [32] 3. Az  indítvány helyesen állapítja meg, hogy „[a]z Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint a  testület nem »negyedfokú bíróság«”, vagyis „[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság; csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}, illetve „[a] tényállás megállapítása és az  ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a  jogszabályok értelmezése a  bíróságok, ezen belül is elsősorban a  Kúria, nem pedig az  Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés” {3092/2019. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [13]}. Mindezek azt jelentik, hogy az  alkotmányjogi panasz eljárásban az Alkotmánybíróság nem hoz döntést az előtte fekvő ügy érdemében, nem a rendes bírósághoz intézett kérelmet (más eljárásokban keresetet, vádat stb.) bírálja el. Ennek megfelelően a  rendes bírósági döntés megváltoztatására nem, csak megsemmisítésére jogosult [Abtv. 43. § (1) és (3) bekezdései]. [33] Az Alkotmánybíróság által meghatározott kereteken belül a konkrét ügyre vonatkozó érdemi döntést ezt követően a rendes bíróságnak, jelen esetben a Kúriának kell meghoznia. [34] Az Alkotmánybíróság tehát azt dönti el, hogy az  általa vizsgált bírósági határozat összhangban áll-e az Alaptörvénnyel, illetve a döntés alkotmányos kereteit jelöli ki, de azt nem határozhatja meg, hogy azzal pontosan milyen döntés állna összhangban. Ez  általánosabban is igaz: a  szakjogi vagy alkotmányossági felülvizsgálatot végző bíróság a  kasszációs döntésében adhat iránymutatást a  megismételt eljárásra, de ez  soha nem terjedhet a meghozandó új határozat érdemi tartalmának meghatározásáig. [35] Jelen esetben is ez történt. Az Alkotmánybíróság 16/2019. (V. 14.) AB határozatából a Kúriára nézve az következett, hogy a) új felülvizsgálati határozatot kellett hoznia; b) ebben nem alkalmazhatott olyan Ve. szabályt, amely a törvényi tilalmakat kiegészítené; c) az érdekelteknek nyilatkozattételi lehetőséget kellett biztosítania; d) az eldöntendő kérdést az ügyben érintett alapjogokra – így különösen a véleménynyilvánítás szabadságára – figyelemmel kellett eldöntenie. A  véleménynyilvánítás kereteit az  Alkotmánybíróság sok esetben meghatározta már {például: 1/2013. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [93]–[94] vagy 3100/2017. (V. 8.) AB határozat, Indokolás [36]}. [36] A Kúriának tehát a bizonyítékok – így különösen a videófelvételen hallható tájékoztatások, az aláírásgyűjtés egyéb körülményei – alapján azt kellett volna tisztáznia, hogy – a  FIDESZ–KDNP cselekménye összességében hogyan viszonyul a  véleménynyilvánítás, a  választási kommunikáció szabadságához (erre vonatkozóan pedig adott útmutatást az Alkotmánybíróság), illetve hogy – ennek fényében megállapítható-e, hogy megtévesztően járt el, vagy szabadságjogát jogszerűen gyakorolta, előbbi esetben milyen magatartásban nyilvánult meg a megtévesztés (vagyis hogyan lehetett megtévesztő egy, a választási ajánlóívekhez képest eltérő színű, formájú és tartalmú ív) – ez volt ugyanis az eredeti kifogás lényege. Az  utóbbi kérdésben az  Alkotmánybíróság annak ellenére nem foglalt állást, hogy a  videófelvétel rendelkezésére állt, mert ez a Kúria feladata volt. [37] Nem az Alkotmánybíróság, hanem a Kúria döntötte tehát el érdemben az ügyet. Mivel a bizonyítékok mérlegelése, a  tényállás megállapítása, az  ügy eldöntése és a  jogszabályok értelmezése a  Kúria feladata volt, a  jelen ügyben az  indítvány pedig a  megismételt eljárásban hozott végzést érdemben nem támadja, az  Alkotmánybíróság nem vizsgálja a végzés rendelkező részében szereplő érdemi döntést, hanem tudomásul veszi, hogy a Kúria ezt a döntést hozta, mivel meggyőződött az FVB határozatában írt tényállás helytállóságáról. Az Alkotmánybíróság ezért ebben az eljárásban kizárólag a végzés indokolásának alkotmányosságát vizsgálja, azt is csak az  indítvány által támadott körben. [38] 4. A  Kúria most támadott végzése az  NVB döntésének megváltoztatását és az  FVB döntésének helybenhagyását lényegében nem indokolta, hanem – egyrészt minden indokolás, a tényállásnak a véleményszabadság tükrében való mérlegelése nélkül utalt arra, hogy a FIDESZ–KDNP adatszerzése megtévesztő volt; – másrészt szintén minden további indokolást mellőzve úgy foglalt állást, hogy „[a] Kúriának a  [34] bekezdésben írtak fenntartása és hangsúlyozása mellett az  Alkotmánybíróság határozatában foglalt – kifogással támadott jelölőszervezeti magatartás jogi minősítésére, választási eljárási alapelv érvényre jutását kizáró jogi érvelésére vonatkozó – döntésére figyelemmel azt kellett megállapítania, hogy a  jelen esetre vonatkozóan a  FIDESZ–KDNP jelölő szervezet kampánytevékenységének gyakorlása során – a véleménynyilvánítási szabadságra tekintettel – nem követett el jogsértést”; – harmadrészt nem fordított figyelmet arra, hogy a  végzés indokolása összhangban álljon annak rendelkező részével. [39] A Kúria tehát az indokolási kötelezettségét nem teljesítette, ehelyett olyan hatást tulajdonított az Alkotmánybíróság határozatának, amely abból közvetlenül nem következik. Ha pedig közvetve – a  bizonyítékok mérlegelése és az  Alaptörvénnyel összhangban álló jogértelmezés alapján ez  a  helyes döntés, márpedig ez  tűnik ki a  végzés rendelkező részéből, akkor azt a Kúriának kell megindokolnia, hogy miért találta jogszerűnek az FVB helybenhagyott határozatát. [40] Az indokolási kötelezettség teljesítésének elmulasztása folytán sérült az  indítványozónak az  Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joga. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.II.37.628/2019/4. számú végzését megsemmisítette. [41] 5. Az  Alkotmánybíróság észlelte, hogy a  Kúria végzésének indokolása a  fentieken túlmenően is elsősorban a 16/2019. (V. 14.) AB határozattal szembeni kritikát tartalmaz. Figyelemmel azonban arra, hogy sem az Alaptörvény, sem más jogszabály nem hatalmazza fel a  rendes bíróságokat, így a Kúriát sem az Alkotmánybíróság döntéseinek értékelésére vagy felülbírálatára, a  végzés indokolásának ezekhez a  részeihez semmilyen joghatás nem fűződhet. Ezeket a szövegrészeket ezért az Alkotmánybíróság figyelmen kívül hagyta. [42] Mivel az  Alkotmánybíróság a  Kúria végzését megsemmisítette, azt már nem vizsgálta, hogy a  végzésnek a  közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 20.  §-a alkalmazhatóságára vonatkozó érvelése milyen összefüggésben áll a XXVIII. cikk (1) bekezdésével. V. [43] A határozat közzététele a Magyar Közlönyben az Abtv. 44. § (1) bekezdésének második mondatán alapul. Budapest, 2019. május 28. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke