3/2017. (II. 21.) AB határozata a Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről.

3/2017. (II. 21.) AB határozata a Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó és dr. Szalay Péter alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Czine Ágnes, dr. Dienes-Oehm Egon és dr. Pokol Béla alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben. I. [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, kérve a Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és annak megsemmisítését. [2] A Kúria a  28/2014. (IX. 29.) AB határozat (a  továbbiakban: Abh1.) folytán eljárva Kpkf.IV.38.031/2014/2. számú végzésével megállapította, hogy az  ügy előzményét képező Kúria Pfv.IV.20.784/2013/5. számú ítélete a  felek közötti jogvita tekintetében joghatás kiváltására nem alkalmas, ezért a Kúria a Fővárosi Ítélőtáblát mint másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [3] Az alapügyben – amelyet az Abh1.-ben az Alkotmánybíróság már vizsgált – az alperesi indítványozó 2011. május 6-án tette közzé felismerhető módon a  négy felperes képét anélkül, hogy ahhoz a  felperesek hozzájárulását kérte volna. A  Fővárosi Törvényszék 19.P.23.475/2011/4. számú ítélete megállapította a  személyiségi jogsértést, eltiltotta a  további jogsértéstől az alperest és kötelezte arra, hogy magánlevélben fejezze ki sajnálkozását, valamint fizesse meg a terhére rótt perköltséget. A Fővárosi Ítélőtábla alapügybeli jogerős ítéletében (Pf.20.656/2012/7.) helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Ez ellen fordult az alperes alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, amely a támadott ítéletet megsemmisítette, mivel az  nem oldotta fel a  felperesek méltóságvédelmen alapuló képmáshoz való joga és a  sajtószabadság közötti érdekütközést egyedi mérlegelésével. Az  alkotmányjogi panasz folytán elrendelt új eljárásban a  Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezés keretei között, de immár az Abh1. figyelembevételével bírálta el az ügyet. [4] A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.112/2015/4/I. számú ítéletével a  Fővárosi Törvényszék ítéletét ismét helybenhagyta. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a közvetett hatály tana értelmében az Alaptörvény rendelkezései a magánjogi generálklauzulákon keresztül szűrődnek be a polgári jogba, ezért elsősorban a képmásvédelem szabályai irányadók a  perben. „Ennek hiányában a  polgári jog rendelkezéseire alapított igények teljes egészében relativizálódnának a más jogág szabályainak érvényesülése miatt, holott a perben megállapított tényállás alapján a magánjog szabályai alkalmazhatók.” A  jogerős ítéletet hozó bíróság újra elvégezte a  tényállás polgári jogi értékelését és ugyanarra az  eredményre jutott: az  alperesi sajtószerv tevékenysége sérti a  felperesek képmáshoz fűződő jogát álláspontja szerint. Ezt követően értékelte az  alapjogi konfliktust az  Abh1. figyelembevételével. Elsőként arra utalt, hogy a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 3. § (3) bekezdése [helyesen: 4.  § (3)  bekezdése] tilalmazza a  sajtószabadság olyan gyakorlását, amely mások személyhez fűződő jogainak sérelmével jár. A bíróság utalt arra, hogy a közhatalmat gyakorló rendőrök emberi méltósága nem sérült a  fényképfelvétel közzététele miatt, mivel „feladatteljesítésük ténye túlnyomórészt nélkülözi ezt a  lehetőséget”. Ugyanakkor „a képmásvédelem másik területe, a  saját személyiség kifejeződése feletti rendelkezési jogosultság fennmarad, még a köz érdekében végzett tevékenység idején is.“ Ezt az önrendelkezési jogot a sajtószabadsággal összemérve a tudósítás célját vizsgálta a bíróság, és bár elismerte a beszámoló jelenkori eseményről szóló tudósító jellegét, kifejtette: „az ilyen eseményekről való tudósítás sem lehet korlátlan. Az elsődleges korlátot az Smtv. [4]. § (3) bekezdésében foglalt, személyiségi jog sértésének tilalma adja. Az nem lehetett vitás, hogy a felperesek képmás védelméhez fűződő személyiségi jogai sérültek az  alperesi magatartás eredményeként.” Bár a  nyilvánossághoz közvetített demonstráció alapvetően közérdeklődésre számot tartó esemény volt, „azon a  felperesek jelenléte és dokumentált cselekvéseik nem voltak olyan jelentőségűek, melyre tekintettel a  képmásvédelemmel kapcsolatos rendelkezési jog háttérbe szorulhatott.” Mindezek egyedi mérlegelésével a  Fővárosi Ítélőtábla a  sajtószabadság sérelmét nem látta megállapíthatónak és helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. [5] Az alperes felülvizsgálati kérelmére a  Kúria a  támadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Elutasította azokat az alperesi érveket, amelyek szerint a megismételt eljárásban ne lenne mérlegelési joga: helyesen úgy kell értelmezni az Abtv. 43. § (3) bekezdését, hogy a bíróság akár azonos eredményre is juthat korábbi álláspontjával, ha az alkotmánybírósági határozatban foglalt mérlegelési szempontokat megfelelően figyelembe vette és ezek után is ugyanaz a jogi álláspontja. [6] A Kúria a  jogerős ítéletet hozó Fővárosi Ítélőtábla érveivel egyetértett, azokat kisebb részben kiegészítette. Így utalt arra, hogy más foglalkozási ágakban is látnak el közhatalmi tevékenységet, ott mégsem merül fel azok képmásának hozzájárulásuk nélkül történő nyilvánosságra hozatala. Egyetértett ugyan a  Kúria a  felülvizsgálatot kérő alperesnek a sajtó ellenőrző funkcióját hangsúlyozó álláspontjával, mégis „[a] Kúria megítélése szerint – az EJEB esetjogában és az  Alkotmánybíróság határozatában előírt szempontokra is figyelemmel – a  szolgálatot teljesítő rendőr képmásának hozzájárulása nélkül történő nyilvánosságra hozatala akkor marad a  jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a  közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás keretén belül, ha az  az esemény hű illusztrálásához tartozik és a  konkrét cselekvőség – aktív intézkedés, vagy éppen az  intézkedési kötelezettség képi megjelenítésből megállapítható nyilvánvaló elmulasztása – indokolttá teszi, ezáltal a fényképfelvétellel közölt tartalom a tudósítás tárgyát képező eseménnyel összefüggő, hírértékű információt hordoz.” Mivel ennek a feltételnek a konkrét képek nem feleltek meg, nincsen összefüggés a képek és a tudósított esemény között, így a sérelmezett ábrázolási módot semmilyen társadalmi igény nem indokolja. A Kúria álláspontja szerint a  „dokumentált fényképfelvételek semmilyen többlet információt nem nyújtanak ahhoz a  köztudomású tényhez képest, hogy a  rendvédelmi szakszervezetek tüntetésén – mint általában a  tömegrendezvényeken, demonstrációkon – szolgálatot teljesítő rendőrök biztosították a  helyszínt. Az  egyedi beazonosításra alkalmas fényképfelvételeknek az  eseményről tudósító, közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás szempontjából jelentősége nincs. Ezért a  perben kifogásolt képfelvételeknek a  szolgálatot teljesítő rendőrök arcképmásával való nyilvánosságra hozatala öncélú.” Mindezek miatt az  Abh1.-ben foglalt követelmények alapján a  sajtószabadság a képmásvédelem előtt meghajolni kényszerül és a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. [7] 2. Az  indítványozó az  Abtv. 27.  § alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a  Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését – a  2016. augusztus 4-én érkeztetett beadványában – arra tekintettel kérte, hogy az  sérti az  Alaptörvény IX.  cikkének (1)  bekezdésében biztosított véleménynyilvánítás szabadságát, és a IX. cikk (2) bekezdésében garantált sajtószabadságot. [8] Az indítványozó alkotmányjogi panasza érdemi indokolásaként az  Alaptörvény IX.  cikk (1) és (2)  bekezdése vonatkozásaiban az  Alkotmánybíróság számos korábbi határozatára hivatkozott, különösen is az  ügy közvetlen előzményét képező Abh1.-re. Az  indítványozó arra – a  már felülvizsgálati eljárásban is előadott – következtetésre jutott, mely szerint a  megismételt eljárásban a  bíróságok mérlegelési jogköre az  Alkotmánybíróság által meghatározott alkotmányjogi tartalom által determinált. Álláspontja szerint jelen ügyben a tényállás teljes volt és az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben alkalmazandó jogszabályok alkotmányos értelmezési tartományát határozta meg. Az alkotmánybírósági határozat kötőerejét sérti meg a jogerős és a felülvizsgálati ítéletet hozó bíróság, amikor – annak orvoslása helyett – megismételte azt az alapjogsérelmet, amit az Abh1. egyszer már megállapított. II. [9] Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései: „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. (2) Magyarország elismeri és védi a  sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a  demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.” III. [10] Az indítvány a következők szerint megalapozott. [11] 1. Az  Alkotmánybíróság a  panaszt befogadta, mivel az  az Abtv.-ben támasztott formai és tartalmi feltételeknek maradéktalanul megfelelt. Az indítványozó érintettségét már az Abh1.-ben megvizsgálta és megalapozottnak találta az  Alkotmánybíróság. Az  indítványozó a  támadott határozatot 2016. június 8-án vette át, alkotmányjogi panasza 2016. augusztus 4-én, határidőben érkezett az elsőfokú határozatot hozó Fővárosi Törvényszékhez. Az indítványozó a  rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, és az  Abtv. 52.  §-a szerinti határozott kérelmet terjesztett elő. A  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségének megítélése, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés tekintetében előadta, hogy az  alkotmánybírósági határozat kötőerejét kérdőjelezi meg az általa támadott döntés. [12] 2. Az  ügy előzményeihez tartozik, hogy a  Kúria 1/2015. Büntető-Közigazgatási-Munkaügyi-Polgári Jogegységi (a  továbbiakban: BKMPJE) határozatával, amely 2015. január 26-án kelt és 2015. február 17-én került közzétételre, hatályon kívül helyezte a Kúria 1/2012. BKMPJE határozatát. E körülmény azért bír jelentőséggel, mert a jogegységi határozat a  nyilvános helyen vagy közterületen szolgálati kötelezettséget teljesítő vagy munkát végző személyek kapcsán mondta ki azt, hogy tevékenységük ellátása során nem minősülnek közszereplőnek, ezért a beazonosítható módon, egyediesítetten ábrázoló képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához szükséges a  hozzájárulásuk. E  jogegységi határozat hatályon kívül helyezésével a  bíróságok ismét a  jogszabályok közvetlen alkalmazásával, az Abh1.-ben foglalt tételek megfelelő figyelembevételével tudnak dönteni az egyedi ügyekben. [13] 3.1. „Az Alkotmánybíróság a  bíróságok ítéleteit […] akkor bírálhatja felül, ha azok az  Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz.” {3119/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [22]; 3031/2016. (II. 23.) AB végzés, Indokolás [19]} Az  alkotmánybírósági vizsgálat terjedelme ahhoz igazodik, hogy az  ítélet – összhangban az  Abh1.-ben foglalt elvi tartalommal – biztosítja-e a  véleménynyilvánítás szabadságát, megfelelően ütköztetve azt a  fényképfelvételen szereplő felperes emberi méltósághoz való jogával. Jelen ügy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdése: a  bíróság eleget tett-e annak az  alkotmánybírósági határozatban megjelent álláspontnak, amely szerint a  bíróság feladata, hogy „a sajtószabadság és a  méltóságvédelmen alapuló képmáshoz való jog közötti érdekütközést egyedi mérlegeléssel” oldja fel {Abh, Indokolás [44]}, illetve ez a mérlegelés kellően érvényesíti-e az Alkotmánybíróság mindenkire nézve kötelező határozatának teljes tartalmát {16/2016. (X. 20.) AB határozat (a  továbbiakban: Abh2.), Indokolás [16], [23], [25]; 17/2016. (X. 20.) AB határozat (a továbbiakban: Abh3.), Indokolás [25], [29]}. [14] Az Alkotmánybíróság 3/2015. (II. 2.) AB határozatában egy bírósági ítélet felülvizsgálata kapcsán már kifejtette, hogy „az Alaptörvény 28.  cikke alapján a  bíróságnak alkotmányos kötelezettsége, hogy a  jelen ügyet a  sajtószabadság korlátozására irányadó alkotmányos szempontok és az  azokat kibontó alkotmánybírósági határozatok figyelembevételével bírálja el, és az  MNB közigazgatási határozatát a  piacbefolyásolás tilalmának olyan értelmezése alapján vizsgálja felül, amely nem sérti a sajtószabadság alkotmányos tartalmát. Nem arról van szó, hogy a  bíróságnak közvetlenül ezekre az  alaptörvényi rendelkezésekre kellene alapítania a  döntését, hanem arról, hogy az  általa alkalmazandó jogszabály, a Tpt. értelmezése és a  konkrét tényállásra való alkalmazása során figyelemmel kell lennie a  releváns alkotmányossági szempontokra.” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [20], hasonlóan lásd még Indokolás [53]} Ezt az alkotmánybírósági értelmezést erősítette meg az Abh2. és az Abh3. azzal, hogy az  Abh1.-ben kifejtett értelmezési követelményeket megszorítóan alkalmazó bírósági határozatokat azok Alaptörvénysértő jellege miatt megsemmisítette. [15] 3.2. A jogerős ítéletet hozó Fővárosi Ítélőtábla nyilvánvalóan ismerte és értelmezte az Alkotmánybíróság határozatát, amely az  előtte folyó ügy elbírálását közvetlenül érintette, mégsem vette megfelelően figyelembe annak alkotmányos tartalmát. Bár elfogadta, hogy a  tudósítás, amelyhez a  sérelmezett képeket az  indítványozó csatolta, jelenkori eseményről szólt, annak korlátjaként vette figyelembe az Smtv. 4. § (3) bekezdését. Indokolása szerint „[a]z nem lehetett vitás, hogy a felperesek képmás védelméhez fűződő személyiségi jogai sérültek az alperesi magatartás eredményeként.” [16] Ezzel a  jogértelmezéssel szemben az  Alkotmánybíróság az  Abh1.-ben kifejezetten megállapította, hogy „[m]indaddig, amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a  sajtószabadság gyakorlásával, az  emberi méltóság védelmével összefüggésben a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a  korlátozását. Valamely jelenkori eseménnyel kapcsolatban a  nyilvánosság figyelme elé került személyről készült képmás általában az eseménnyel összefüggésben az engedélyük nélkül nyilvánosságra hozható. Rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az  eset körülményei alapján a  jelenkor eseményeiről szóló vagy a  közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül.” {Abh1., Indokolás [42]–[43]} [17] A jogerős ítéletet hozó Fővárosi Ítélőtábla úgy találta, hogy bármennyire is közérdeklődésre számot tartó a  tudósított esemény, „azon a  felperesek jelenléte és dokumentált cselekvéseik nem voltak olyan jelentőségűek, melyre tekintettel a  képmásvédelemmel kapcsolatos rendelkezési jog háttérbe szorulhatott”. Ez  az  értelmezés nem áll összhangban az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal, ahogy azt az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben értelmezte. Az alkotmánybírósági értelmezés egyértelmű: a rendőri intézkedésről készült képfelvétel nyilvánosságra hozható. E  főszabály alól kivételt képez, ha a  nyilvánosságra hozatal öncélú volna, amelyet magyarázva az  Alkotmánybíróság kifejtette, hogy nem öncélú a  nyilvánosságra hozatal, ha az  akár az  eset összes körülményei alapján a  jelenkor eseményeiről szóló tudósítás, akár a  közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyeket érintő képi tudósításnak minősül. Ebből következik, hogy amennyiben a bíróság azt állapítja meg, hogy valamely tudósítás a  jelenkor eseményeiről szól – ahogy tette azt a most felülvizsgált elsőfokú, másodfokú és a felülvizsgálati ítéletben is –, akkor az emberi méltóságból fakadó személyiségi jogi sérelem csak ritkán (az emberi mivolt benső lényegét feltétlenül megillető védelem, pl. a hivatása gyakorlása során megsérült rendőr szenvedésének bemutatása esetén) alapozza meg a sajtószabadság korlátozását. [18] A sajtószabadság 7/2014. (III. 7.) AB határozatban, valamint az  Abh1.-ben értelmezett tartalmát korlátozza az  a  bírósági értelmezés, amely a  felperesi rendőrök cselekvéseinek jelentőségét követeli meg a  jelenkori eseményről szóló tudósításhoz kapcsolt képmások elkészítése és nyilvánosságra hozatala tekintetében. Ilyen értelmezési korlátot az  Abh1. nem tartalmazott; ellenkezőleg: a  sajtószabadság elsőbbségének főszabályát állapította meg annak nem öncélú gyakorlása esetén. [19] 3.3. A Kúria felülvizsgálati ítéletében a megismételt másodfokú eljárásban született jogerős döntést vizsgálta felül a felülvizsgálati kérelem tartalmi keretei között, az Abh1.-re figyelemmel. [20] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy az  Abh1. nem érvényesül megfelelően a  jogerős ítéletben, amelyre a  Kúria kifejtette, hogy a  bíróságoknak megmarad a  mérlegelési szabadsága, mivel ennek hiányában az  alkotmánybírósági eljárást követő rendes bírósági eljárás formális automatizmussá válna. Az  Alkotmánybíróság egyetért a  Kúria ezen következtetésével, a  következők szerint. Nem kétséges, hogy az  Alkotmánybíróság alkotmányos jogrendben betöltött szerepe elkülönül a  bíróságok, különösen is a  Kúria szerepétől. Az  Alaptörvény által elsőként említett Alkotmánybíróság feladata és felelőssége az  Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének ellátása, mint e védelem legfőbb szerve. E védelemben az  Alaptörvény szerint felállított jogállami szervezetrendszer további elemei, így a  bíróságok is részt vesznek. A  bíróságok feladata az  Alaptörvény 25.  cikke szerint az  igazságszolgáltatás, mindazonáltal az  előzőekből, és az  Alaptörvény R)  cikk (2)  bekezdéséből következő módon – amely szerint az  Alaptörvény és a  jogszabályok mindenkire kötelezőek – az  igazságszolgáltatás során kötelesek figyelembe venni az  Alaptörvényt és annak autentikus értelmezését, ahogy azt a védelmére hivatott legfőbb szerv, az Alkotmánybíróság meghatározta. [21] A bíróságoknak tehát – a  Kúria döntésével egybehangzóan – továbbra is teljes az  igazságszolgáltatási hatalma: az eléjük vitt jogvitát nekik kell a véglegesség igényével eldönteni. Ennek során azonban nem hagyhatják figyelmen kívül, nem alkalmazhatják szelektíven vagy megszorítóan az Alaptörvény egyes rendelkezéseit, illetve azok kötelező erővel bíró alkotmánybírósági értelmezését. [22] A fentiek szerint a  Fővárosi Ítélőtábla jogerős határozata megszorítóan értelmezte az  Abh1.-ben foglalt követelményeket, sértve ezáltal az  Alaptörvény IX.  cikk (1) és (2)  bekezdésében védett, a  sajtót is megillető véleménynyilvánítási szabadságot és a sajtószabadság elvét. De a Kúria ítélete is, amely részben elfogadta, részben pedig továbbértelmezte a  helybenhagyó jogerős ítélet indokait, az  Alaptörvény e  cikkének sérelmére vezet. A  Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete [43] bekezdése szerint „a szolgálatot teljesítő rendőr képmásának hozzájárulása nélkül történő nyilvánosságra hozatala akkor marad a  jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás keretén belül, ha az az esemény hű illusztrálásához tartozik és a  konkrét cselekvőség – aktív intézkedés, vagy éppen az  intézkedési kötelezettség képi megjelenítésből megállapítható nyilvánvaló elmulasztása – indokolttá teszi, ezáltal a fényképfelvétellel közölt tartalom a  tudósítás tárgyát képező eseménnyel összefüggő, hírértékű információt hordoz.” A  Kúria tehát teljes mértékben elfogadta a  Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletében szereplő indokolást, amely a  képmás alanyának cselekvőségét helyezi középpontba, és amelyről az  Alkotmánybíróság e  határozata 3.2.  pontjában már kifejtette, hogy nem következik az  Alaptörvény IX.  cikk (1) és (2)  bekezdésének alkotmányos tartalmából. De tovább is fejlesztette a Kúria ezeket az érveket azáltal, hogy a hírértékű információ hordozását, mint feltételt hozzákapcsolta a képfelvétel közléséhez. [23] Az Alkotmánybíróság az  Abh1.-ben a  demonstrációkon történő rendőri bevetést – a  legújabbkori magyar történelem ismeretében is – minden esetben a  jelenkor eseményének minősítette. Maga az  egész demonstráció, annak teljessége a közvetítés tárgya, amely a róla szóló szöveges és képi tudósításból tevődik össze. A jelen esetben felülvizsgált ügyben úgy a szöveges, mint a képi tudósítás vitán felül a konkrét demonstrációról szólt, és a képen ábrázolt személyek nem vitatottan, sőt saját állításuk szerint is a meghatározott esemény szereplői voltak – rendőri biztosító szerepkörben. Az  alapeljárásban felvett tényállás szerint – amelyet a  Fővárosi Ítélőtábla megismételt eljárásában már nem érintett, így az  a  kúriai felülvizsgálati eljárásban is azonos volt – nem merül fel tehát olyan körülmény, amely arra adna alapot, hogy a  közvetítés hamis látszatot kívánt volna kelteni, pl. azáltal, hogy más eseményt biztosító rendőrök képét használta volna fel, nem a  perbeli demonstráción készült képeket használt volna, vagy más, olyan módon szelektálta volna a  szöveges, illetve képi tudósítás anyagát, amely félrevezető következtetések levonására adna alapot. [24] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a  bíróságoknak az  eléjük vitt jogvita elbírálása során a  sajtószabadság megfelelő alkotmányos védelme érdekében a tudósítással érintett helyzet teljességét kell megvizsgálniuk. Valóban fennáll a bíróságoknak az a joga és kötelezettsége, hogy amennyiben a perben ilyen körülmény felmerül, vizsgálják azt, hogy a sajtószerv megfelelően járt-e el. A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a  továbbiakban: Mttv.) 7.  § (1)  bekezdése előírja, hogy „[a] médiaszolgáltatók, a  sajtóterméket kiadók, a kiegészítő médiaszolgáltatást nyújtók, a műsorterjesztők az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységek végzése során a  jóhiszeműség és a  tisztesség követelményének megfelelően, e  törvényben meghatározottak szerint kötelesek egymással és a  nézőkkel, hallgatókkal, olvasókkal, felhasználókkal, előfizetőkkel kölcsönösen együttműködve eljárni.” A  jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértené, ha valamely sajtószerv a  jelenkor eseményeiről, vagy más közérdeklődésre számot tartó eseményről a  valósággal ellentétes látszat közzétételével úgy tudósítana, hogy a valóságról tudomással bírt. Másképpen megfogalmazva: az Mttv. a tisztességes sajtószervek védelemben részesítésével védi a sajtószabadság érvényesülését, s ezen keresztül éri el az Smtv. 10. §-ában foglalt azon követelményt, amely szerint „[a] médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről.” [25] A bíróságok ilyen körülmények felmerülése esetén az  Smtv. és az  Mttv. hatálya alá tartozó sajtószerv esetén vizsgálhatják a tudósítás egészének tisztességességét és jóhiszeműségét, amely vizsgálat során azonban a feleknek – perbeli jóhiszeműségük tudatában – lehetőséget kell adni az  ilyen állítások megtételére, a  bizonyítékokkal való alátámasztására, cáfolatára. Ha ilyen körülmény nem merült fel azonban – mint ahogy a perbeli esetben soha nem volt kérdéses, a  felperesek sem állították, hogy a  tudósítás hamisan, ebből következően öncélúan ábrázolta volna jelenlétüket és szerepüket a  tudósítással érintett eseménynél –, a  bíróságok az  Alaptörvény Alkotmánybíróság által az  Abh1.-ben meghatározott értelmezési tartományának megfelelően a  jelenkori események bemutatásához fűződő alkotmányos érdek primátusát kötelesek érvényesíteni. [26] Az Alkotmánybíróság utal arra továbbá, hogy az  Abh2.-ben alaptörvény-ellenesnek találta azt a  megszorító értelmezést, amely szerint kizárólag akkor volna lehetséges a felvétel készítése és közzététele, ha valamely rendőri intézkedésre vonatkozó eljárási szabályok nyilvánvaló megszegését dokumentálnák {Abh2. Indokolás [23]}. Ehhez hasonlóan az Alaptörvény IX. cikke Abh1.-ben kibontott tartalmának olyan megszorító értelmezése sem fogadható el, amely valamely társadalmi igény meglétét, többlet információ létét (pl. a  rendőr nyilvánvaló jogsértését) követelné meg a  demonstrációkon készült felvételek közzétételéhez {ld. így a  Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete [45] bekezdését}. Az  Abh1. lényeges alkotmányos tartalma, hogy egyértelműen a  jelenkor eseményének minősíti a demonstrációkat, amelyekről való tudósítás nem öncélú, kivéve, ha az emberi méltóság benső lényegét érintő, vagy az előzőekben kifejtettek szerint a sajtószabadsággal való visszaélést megvalósító tudósítás volna. Mivel ilyen körülményt a változatlan tényállást felülbíráló jogerős ítélet és felülvizsgálati ítélet sem mutatott fel, a bennük elfoglalt jogi álláspont az Alaptörvény IX. cikk (1)–(2) bekezdésének sérelmére vezet. [27] Az Alkotmánybíróság kiemeli: nem tartozik a  bíróságok mérlegelési körébe, hogy érvényt szereznek-e „az Alaptörvény 24.  cikke (1)  bekezdésében foglaltaknak, amely szerint »Az Alkotmánybíróság az  Alaptörvény védelmének legfőbb szerve«. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: az Alaptörvény e cikke mérlegelést nem tűrően az  Alkotmánybíróság kötelezettségévé teszi, hogy az  Alaptörvénybe ütköző bírósági döntést megsemmisítse és ezáltal is érvényt szerezzen az Alaptörvény normahierarchiában betöltött legfőbb szerepének. Ezt az alkotmányos rendben betöltött kiemelkedő szerepet bontja ki az  Abtv., mint sarkalatos törvény 39.  § (1)  bekezdése, amely az  alkotmánybírósági határozat mindenkire nézve kötelező erejét állapítja meg. Ezt vonná kétségbe az, ha az  alkotmánybírósági határozatot akár a  jogalkotó, akár – mint jelen esetben – a  jogalkalmazó szelektíven, megszorítóan alkalmazná, illetve más módon nem érvényesítené megfelelően.” {Abh2., Indokolás [25]; Abh3., Indokolás [29]} [28] Mindezekre figyelemmel az  Alkotmánybíróság megállapította a  Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességét, és megsemmisítette azt. [29] 4. A határozat közzétételének elrendelése az Abtv. 44. § (1) bekezdésének második mondatán alapul. Budapest, 2017. február 14. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke