37/2013. (XII. 5.) AB határozata a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. V. törvény egyes rendelkezései alapt

37/2013. (XII. 5.) AB határozata a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. V. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói indítvány elutasításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság a  cégnyilvánosságról, a  bírósági cégeljárásról és a  végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 131/A.  § (6)  bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja. 2. Az  Alkotmánybíróság a  cégnyilvánosságról, a  bírósági cégeljárásról és a  végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 131/A.  § (1)  bekezdés c)  pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1] A Fővárosi Törvényszék Cégbíróságának bírája (a  továbbiakban: indítványozó) az  előtte folyamatban lévő Cgt.01-12-018001. számú ügyben az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 25.  §-a alapján az  eljárást Cgt.01-12-018001/2. számú végzésével felfüggesztette, és kezdeményezte a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 131/A.  § alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá kérte annak megállapítását, hogy ezen rendelkezések általánosan (valamint a felfüggesztett egyedi ügyben) nem alkalmazhatók. [2] Az indítványból és a  Fővárosi Törvényszék Cégbíróságának ahhoz csatolt Cgt.01-11-021970/5. számú – az  eljárás közvetlen előzményéül szolgáló – végzéséből az alábbi tényállás állapítható meg. [3] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatósága törvényességi felügyeleti eljárás megindítását kérte a Fővárosi Törvényszék Cégbíróságától egy gazdasági társasággal szemben, mert az a bejegyzett székhelyén nem volt megtalálható. A  törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása után a  Fővárosi Törvényszék Cégbírósága 2012. február 9-én meghozott – és 2012. április 19. napján jogerőre emelkedett – Cgt.01-11-021970/5. számú végzésében a  gazdasági társaságot – a  törvényességi felügyeleti eljárás megindításakor hatályban volt – Ctv. 81.  § (6)  bekezdése alapján eltiltotta a  további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánította és a  Ctv. 116.  § (1)  bekezdése alapján elrendelte a  kényszer-végelszámolását. A  végzés rendelkezett a  kényszer-végelszámoló kirendeléséről, továbbá felhívta a  kirendelt végelszámolót arra, hogy a  kényszer-végelszámolást a  Ctv. VIII. fejezetében előírtak szerint folytassa le. Rendelkezett a  végzés továbbá arról is, hogy a  végelszámoló díját a  végelszámoló kérelmére a  legfőbb szerv állapítja meg, amennyiben a  legfőbb szerv határozatát nem hozza meg, úgy a  végelszámoló díjáról a  Cégbíróság dönt. A  kényszertörlési eljárás 2012. március elsejétől, mint új jogintézmény lépett hatályba, mely a  kényszer-végelszámolási eljárást hivatott felváltani. A  jogszabályi változások következtében a  kirendelt végelszámoló kérte a  Cégbíróságot, hogy a  Ctv. 131/A.  §-a alapján rendelje el a  gazdasági társaság kényszertörlési eljárását, és kötelezze a  gazdaság társaság volt vezető tisztségviselőjét 100 000 forint végelszámolói díj megfizetésére, mivel a társaság vagyona sem a hitelezői igények kielégítésére, sem a  költségek fedezésére nem elegendő. A  kényszertörlési eljárás megindítása során, 2012. december 11-én fordult az indítványozó bíró az Alkotmánybírósághoz. [4] Az indítványozó szerint a  jelen ügyhöz hasonló eljárások – mely kapcsán indítványában kiemelte, hogy több ezer ügyről van szó – megindulásakor hatályban volt jogszabály alapján elrendelt kényszer-végelszámolások megszüntetése, és helyettük a  kényszertörlési eljárások megindítása során számos aggály merült fel a  Ctv. 131/A. §-át illetően. [5] Az indítványozó bíró kifejtette, hogy az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésben deklarált jogállamhoz hozzátartozik a  jogbiztonság, a  jogbiztonság pedig tiltja a  visszamenőleges jogalkotást, vagyis azt, hogy a  jogszabály a  hatálybalépését megelőző időre állapítson meg hátrányos jogkövetkezményt vagy kötelezettséget tegyen terhesebbé, illetve jogot vonjon el, vagy korlátozzon. Az indítványozó szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközik és ezért alaptörvény-ellenes a Ctv. 131/A. §-a a következők miatt. [6] A kényszer-végelszámolási eljárás megindulásakor hatályban volt Ctv.  118.  §  (3)  bekezdése a  végelszámolók részére minimum 100  000 forint végelszámolói díjat állapított meg, mely díjhoz biztosan hozzájutottak, mivel az  a  központi költségvetésből került számukra kiutalásra. Ehhez képest az  új, hatályban lévő szabály, a  Ctv.  131/A.  §  (6)  bekezdése alapján a  végelszámoló megállapított díjának, valamint az  eljárásban meg nem térült és igazolt készkiadásainak megfizetésére a cégbíróság a vezető tisztségviselőt, illetve a – legalább többségi befolyással rendelkező – tagot kötelezi. Amennyiben a vezető tisztségviselő, illetve a – legalább többségi befolyással rendelkező – tag elhalálozott, jogutód nélkül megszűnt, vagy lakóhelye, székhelye és tartózkodási helye ismeretlen, úgy a  végelszámoló meg nem térült és igazolt készkiadásait legfeljebb 20  000 forint összeghatárig a  cégbíróság a  központi költségvetésből fizeti meg. Az  indítvány érvelése szerint a  jogszabályváltozásoknak köszönhetően a 2012. március elsején folyamatban lévő kényszer-végelszámolásokban és a 2006. július elsején folyamatban lévő, de be nem fejezett végelszámolásokban a kirendelt végelszámoló szervezetek joga korlátozásra került, mert az új szabály alapján csak arányos díjra jogosultak, melynek behajtása nehézségekbe ütközik, továbbá sok esetben eredménytelen, mert a  díj megfizetésére kötelezett vezető tisztségviselő, vagy a  tag gyakran fizetésképtelenek, illetve fellelhetetlenek. A központi költségvetésből a végelszámoló díja már nem téríthető meg, csak meghatározott körben és 20  000 forint összeghatárig van erre lehetőség a  készkiadások esetén. Az  indítványozó álláspontja szerint a Ctv. 131/A. § (6) bekezdése nem csak a végelszámolók jogait korlátozza visszamenőleges hatállyal, hanem a  vezető tisztségviselőre, illetve a  – legalább többségi befolyással rendelkező – tagra is visszamenőleges hatállyal kötelezettséget állapít meg, hiszen őket kell kötelezni a végelszámoló díjának megfizetésére. [7] Az indítványozó előadta továbbá, hogy az  eljárás megindulásakor hatályban volt jogszabály alapján elrendelt kényszer-végelszámolás megszüntetésének és helyette a  kényszertörlési eljárás megindításának legsúlyosabb, és visszamenőleges következménye, hogy a  kényszertörlési eljárásban a  Ctv. 118.  § (7)  bekezdése alapján a  vezető tisztségviselőket, egyedüli vagy többségi befolyással rendelkező tagokat a  bíróság eltiltja. Ennek következtében a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a  továbbiakban: Gt.) 5. § (10) és 23. § (3) bekezdései szerint a  társaság törlését követő öt évig nem lehetnek más gazdasági társaság kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagjai, valamint közkereseti társaság és betéti társaság beltagjai, illetve gazdasági társaság vezető tisztségviselői. Az  indítványozó ebben a  körben utalt arra is, hogy ellentmondás van a  Gt. és Ctv. ezen hivatkozott rendelkezései között. [8] Az indítványozó egy előtte folyamatban lévő másik – Cgt.01-12-019952. számú – ügyben, valamint a  Fővárosi Törvényszék Cégbíróságának két másik bírája is indítványozta az  előttük folyamatban lévő – Cgt.01-13-007695. és Cgt.01-11-026228. számú – ügyekben az  Alkotmánybíróság eljárását. A  tartalmilag (és szinte teljes egészében szövegszerűen is) egymással megegyező bírói kezdeményezéseket – azok tárgyi összefüggése folytán – az Alkotmánybíróság az Abtv. 58. § (2) bekezdése, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 34. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. [9] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az  indítványok a  Ctv. 131/A.  § egészének megsemmisítésére irányulnak, azonban indokolást kizárólag a  Ctv. 131/A.  § (6)  bekezdésével összefüggésben tartalmaznak, ezért az  Alkotmánybíróság ennek megfelelően az  indítványokat azok tartalma alapján vizsgálta és bírálta el. II. [10] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezése: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” [11] 2. Az Ctv. indítvánnyal érintett rendelkezései: „118. § (7) Amennyiben a  (2)–(3) bekezdésben említett szervezetek értesítése vagy a 117. § szerint tett bejelentés alapján a  cégbíróság megállapítja, hogy a  cég vagyona előreláthatóan nem fedezi a  várható felszámolási költségeket, vagy a cég vagyona nem fellelhető, a cégbíróság – a 62. § (4) bekezdés figyelembevételével – a céget törli a cégjegyzékből, a Gt. 5. § (10) bekezdése és a 23. § (3) bekezdése alapján az egyedüli vagy legalább többségi befolyással rendelkező tagot, valamint a  vezető tisztségviselőt eltiltja, egyidejűleg határidő tűzésével felhívja a  vezető tisztségviselőt, hogy gondoskodjon az  iratok elhelyezéséről, az  adózás rendjéről szóló törvény szerinti kötelezettségek teljesítéséről, és ezek megtörténtét a cégbíróságnál igazolja.” „131/A.  § (1) A  Módtv. 136.  §-ának hatálybalépésekor folyamatban lévő kényszer-végelszámolásokban és a  2006. július 1-jén folyamatban lévő, be nem fejezett végelszámolásokban, – amennyiben a  cégbíróság még nem kezdeményezett felszámolási eljárást – a végelszámoló 2013. január 1-jéig a) kényszer-végelszámolás (végelszámolás) befejezésével egyidejűleg a  cég törlésére irányuló változásbejegyzési kérelmet nyújt be, vagy b) felszámolási eljárást kezdeményez, amennyiben a  kényszer-végelszámolás (végelszámolás) befejezésére nincs mód, és a cég vagyona a hitelezők követelésének fedezésére nem elegendő, de megállapítható, hogy fedezni fogja a 118. § (6) bekezdésben meghatározott felszámolási költségeket, vagy c) kényszertörlési eljárás megindítását kezdeményezi, ha sem az a), sem a b) pontban foglalt feltételek nem állnak fenn.” […] (6) Az  (1)  bekezdés c)  pontja szerinti esetben cégbíróság a  végelszámoló megállapított díjának, valamint az eljárásban meg nem térült és igazolt készkiadásainak megfizetésére a vezető tisztségviselőt – illetve amennyiben a  cégnek legalább többségi befolyással rendelkező tagja van, akkor a  legalább többségi befolyással rendelkező tagot a  vezető tisztségviselővel egyetemlegesen – kötelezi. Ebben az  esetben a  cégbíróság – az  (5)  bekezdés szerinti kivétellel – a végelszámolónak az eljárásban meg nem térült és igazolt készkiadásait (ideértve a számlában áthárított általános forgalmi adót is) indokolt esetben, és legfeljebb 20 000 forint összeghatárig a  központi költségvetésből megfizeti, ha a  végelszámoló igazolja, hogy a  vezető tisztségviselő – továbbá amennyiben a cégnek legalább többségi befolyással rendelkező tagja van, úgy a legalább többségi befolyással rendelkező tag – elhalálozott, jogutód nélkül megszűnt, vagy lakóhelye (székhelye) és tartózkodási helye ismeretlen.” III. [12] Az indítvány nem megalapozott. [13] 1. Az  Alkotmánybíróság az  indítvány érdemi vizsgálata előtt áttekintette a  kényszer-végelszámolás hatályban volt szabályait, és az  azt felváltó, jelenleg is hatályos kényszertörlési eljárással kapcsolatos rendelkezéseket, melyek kapcsán az alábbiakat tartja fontosnak kiemelni. [14] A kényszer-végelszámolással kapcsolatos rendelkezéseket a  Ctv. a  kihirdetése óta közel változatlan módon tartalmazta egészen 2012. március elsejéig. A  végelszámolás egy különleges gazdasági állapot. A  végelszámolás lényege – törvényi definíció hiányában – a következők szerint foglalható össze: a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet legfőbb szerve a  cég jogutód nélküli megszűnését elhatározva, meghatározott időintervallumon belül hitelezőit kielégíti annak érdekében, hogy a végelszámolás végén a cégjegyzékből törlésre kerülhessen. [15] Az önkéntesen folytatott végelszámoláshoz képest a  kényszer-végelszámolás legfőbb eltérése az  volt, hogy nem a cég legfőbb szerve, hanem a bíróság határozata döntött a jogutód nélküli megszűnésre kötelezésről és a kényszervégelszámolás elrendeléséről, továbbá a végelszámolót is a bíróság jelölte ki. [16] További fontos eltérés volt az  is, hogy sem a  cég legfőbb szerve, sem a  cégbíróság nem dönthetett a  kényszervégelszámolás megszüntetéséről. A  kényszer-végelszámolásokra a  speciális szabályokon túlmenően mögöttes joganyagként a végelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket kellett alkalmazni. [17] A csődeljárásról és a  felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a  gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az  ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. törvény (a  továbbiakban: Módtv.) 136.  §-a rendelkezett arról, hogy a  Ctv. végelszámolásról szóló VIII. fejezetében található kényszervégelszámolásról szóló 7. címének helyére – 2012. március első napjától – a  kényszertörlési eljárásról szóló VIII/A. fejezet lépett. Az új, kényszertörlési eljárás célja megegyezik az általa felváltott korábbi kényszer-végelszámolással: a  törvényi feltételeknek nem megfelelő működésű cégek kivezetése a  gazdasági életből, mely a  cégjegyzékből való törléssel zárul, azonban ezt más szabályokkal kívánja elérni. A két eljárás közötti – jelen ügy szempontjából – leghangsúlyosabb különbség, hogy immáron nem kerül sor végelszámoló kirendelésére, hanem a  végelszámoló korábbi feladatait a  cégbíróság hivatalból végzi el, továbbá szankció jellegű jogkövetkezmények és felelősséget megállapító szabályok is részét képezik az új szabályozási környezetnek. [18] Az indítványozó által támadott Ctv. 131/A. §-a a kényszer-végelszámolások megszüntetésével – cégjegyzékből való törléssel, felszámolási vagy kényszertörlési eljárás megindításával – kapcsolatos részletszabályokat tartalmazza. [19] 2. Az  Alaptörvény nem tartalmaz kifejezetten a  gazdasági társaságok létrehozására, megszűnésére, megszüntetésére vonatkozó speciális szabályokat. Ennek következtében az  Alaptörvény keretei között a  törvényhozó nagy szabadságot élvez a  gazdasági társaságokkal kapcsolatos szabályok kialakításában, vagy éppen az  ezzel kapcsolatos gazdaságpolitikai célok jogi szabályozásában. Ez  a  szabályozási szabadság azonban nem terjedhet odáig, hogy az  Alaptörvényben deklarált más elveket – jelen esetben az  Alaptörvény B)  cikkét – a jogalkotó figyelmen kívül hagyhatná. [20] Az indítványozó a  Ctv. 131/A.  § (6)  bekezdésének alaptörvény-ellenességét állította, mert véleménye szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközik. [21] 2.1. Az Alkotmánybíróság az alábbiak szerint nem osztja az indítványban foglalt azon érvet, hogy az új szabályozás alkalmazása a végelszámoló szervezetek jogát korlátozná azzal, hogy az eljárás megindulásakor hatályban volt Ctv. 118. § (3) bekezdése alapján a minimum 100 000 forint végelszámolói díjhoz nem fognak tudni hozzájutni. [22] A hatályban volt szabályozás szerint amennyiben a  kényszer-végelszámolást lefolytatónak a  cégbíróság egy végelszámoló szervezetet rendelt ki, úgy a kirendelt végelszámoló szervezet csak igen szűk körben, a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 27/A. §-ban részletezett kizárási és összeférhetetlenségi okokra való hivatkozással utasíthatta vissza a megbízatást. A kirendelt végelszámoló szervezet tehát nem csak az  indítvány által is hivatkozott „garantált” végelszámolói díj reményében kezdte el az  adott kényszer-végelszámolást, hanem a felszámolók névjegyzékében való szerepléséhez kötődő egyik kötelezettségének tett eleget. Továbbá – ahogyan jelen eljárásban is, a korábban részletezett, a Fővárosi Törvényszék Cégbíróságának Cgt.01-11-021970/5. számú végzése is határozott – az  eljárás megindításakor hatályban volt Ctv. 118.  § (1) bekezdése főszabályként úgy rendelkezett, hogy a végelszámoló díját kérelemre a cég legfőbb szerve állapítja meg. Csak ennek hiányában kerülhetett sor a  végelszámolói díj cégbíróság általi megállapítására a  Ctv. 118.  § (1)  bekezdésének második mondata és (3)  bekezdése szerint. Ilyen esetben a  végelszámoló díja a  tevékenységet lezáró beszámoló mérlege szerinti eszközök könyvszerinti értékének 1,5 százaléka, de legalább 100  000 forint és az  azt terhelő általános forgalmi adó összege volt. Hangsúlyozza az  Alkotmánybíróság azonban azt, hogy a  hatályban volt Ctv. 118.  § (3)  bekezdésének második mondata lehetővé tette, hogy a  bíróság ettől a  mértéktől indokolt esetben eltérjen. Az eltérést a törvény nem csak felfelé, hanem lefelé is lehetővé tette a bíróság számára. Ennek kapcsán megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az ezt megelőző szabályozás, a 2006. június 30-áig hatályban volt Csődtv. 78. § (2) bekezdése csupán a felfelé való eltérést tette lehetővé. [23] Kiemelést érdemel a  támadott Ctv. 131/A.  § (6)  bekezdése szerinti végelszámoló megállapított díjának, valamint az  eljárásban meg nem térült és igazolt készkiadásainak megfizetése kapcsán, hogy a  jelen eljárásban nem egy befejezett kényszer-végelszámolás költségeinek megtérítéséről van szó, hanem éppen ellenkezőleg: egy be nem fejezett kényszer-végelszámolással kapcsolatos költségek megtérítéséről, hiszen ha az  eljárás befejezésre került volna, úgy a  Ctv. 131/A.  § (1)  bekezdés a)  pontja került volna alkalmazásra. Ezzel szemben a  hatályban volt Ctv. 118. § (1) és (3) bekezdéseiben részletezett végelszámolói díj a befejezett kényszer-végelszámolásokra vonatkozott. [24] Önmagában nem teremt alaptörvény-ellenes helyzetet az, hogy a  be nem fejezett eljárásban a  cégbíróság által arányos végelszámolói díj kerül megállapításra. Az  Alkotmánybíróság szerint a  kényszer-végelszámoló szervezet szempontjából az sem teremt alaptörvény-ellenes helyzetet, hogy a bíróság a Ctv. 131/A. § (6) bekezdése alapján a  vezető tisztségviselőt – illetve amennyiben a  cégnek legalább többségi befolyással rendelkező tagja van, akkor a legalább többségi befolyással rendelkező tagot a vezető tisztségviselővel egyetemlegesen – kötelezi a költségek viselésére, mert a behajtással kapcsolatos esetlegesen felmerülő, az indítvány által hivatkozott terhek és kockázatok az Alaptörvénnyel nem hozhatók közvetlen összefüggésbe. [25] 2.2. Az  indítvány szerint a  Ctv. 131/A.  § (6)  bekezdése nem csak a  végelszámoló szervezeteket érinti hátrányosan, mert a végelszámolói díj és az eljárásban meg nem térült és igazolt készkiadások megfizetésére kötelezett vezető tisztségviselő és tag számára is az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésébe ütköző módon, visszamenőlegesen kötelezettséget állapít meg. [26] Egy gazdasági társaság alapításával, működtetésével és megszüntetésével is szükségszerűen együtt járnak bizonyos költségek. Ezen szükségszerű költségeknek egy részét az  államnak (pl. illeték- és közzétételi költségek), míg más részét a  magánszektornak (pl. könyveléssel kapcsolatos kiadások, ügyvédi munkadíj stb.) fizeti meg a  gazdasági társaság. A gazdasági élet szereplőire vonatkozó szabályok, mint például a vizsgált Ctv. vagy az említett Csődtv. is, időről-időre átdolgozásra kerülnek annak érdekében, hogy a  gazdasági élet és környezet változásait hatékonyan tudják követni, a felmerülő jogalkalmazási problémákat orvosolni tudják. Minden bizonnyal megoldhatatlan feladat elé állítaná a jogalkalmazót az, ha minden cégre a megalapításukkor hatályos szabályokat kellene alkalmazni. [27] Az Alkotmánybíróság itt visszautal az Indokolás [21]–[24] bekezdéseiben kifejtettekre: főszabály szerint a kényszervégelszámolással kapcsolatos költségeket a legfőbb szerv állapította meg, és – 2012. március 1-je után – csak ennek hiányában kerülhetett sor meghatározott feltételekkel az  igazolt készkiadások bíróság általi megállapításra, illetve ennek a  központi költségvetésből történő megfizetésére. Megjegyzendő az  is, hogy a  korábbi szabályok sokkal kedvezőbbek voltak, mint az  önkéntesen lefolytatott végelszámolási eljárásnál alkalmazandó, a  végelszámoló és az eljárás díjával kapcsolatos rendelkezések [Ctv. 98. § (3) bekezdés b) pont]. [28] A cég megszüntetéséről jogkövető módon intézkedő cégnek nincs lehetősége arra, hogy a  végelszámolással kapcsolatos költségek a  központi költségvetésből legyenek megfizetve, ezzel szemben a  kényszervégelszámolásoknál a többségében nem feltétlen jogkövető módon eljáró cégek utáni költségeket az állam fizette meg. A vizsgált rendelkezés éppen ezt a visszás helyzetet változtatta meg. [29] Az Alkotmánybíróság – szem előtt tartva az  Alaptörvény R)  cikkének (3)  bekezdésében foglaltakat, figyelemmel az  Alkotmánybíróság hasonló kérdésekben kidolgozott korábbi érveire is – megállapítja, hogy önmagában az, hogy a  jogalanyok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna, hogy a  jogszabály miként módosul, nem nyújt lehetőséget a  jogbiztonság követelményére alapozva alaptörvény-ellenesség megállapítására. A  visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag nem indokolható. Az egyes szabályok módosítása lehetőségének időbeli korlátozását, illetőleg mindezek garanciáit a  jogalkotónak kell kimunkálnia, hiszen erre az Alkotmánybíróságnak nincs felhatalmazása. [30] A fentiekben kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította az indítvány azon részét, mely a Ctv. 131/A. § (6) bekezdésének megsemmisítésére irányult. IV. [31] A bírói kezdeményezés szerint az  előtte folyamatban lévő ügyben, az  eljárás megindulásakor hatályban volt jogszabály alapján elrendelt kényszer-végelszámolás megszüntetésének és helyette a  kényszertörlési eljárás – Ctv. 131/A.  § (1)  bekezdés c)  pontja alapján történő – „megindításának legsúlyosabb, és visszamenőleges következménye, hogy a  kényszertörlési eljárásban a  Ctv. 118.  § (7)  bekezdése alapján a  vezető tisztségviselőket, egyedüli vagy többségi befolyással rendelkező tagokat a cégbíróság eltiltja”. [32] Megállapítható azonban, hogy a Ctv. 118. § (7) bekezdése „többes rendeltetésű”: ha a cégbíróság megállapítja, hogy a  cég vagyona előreláthatóan nem fedezi a  várható felszámolási költségeket, vagy a  cég vagyona nem fellelhető, a  cégbíróság a  céget törli a  cégjegyzékből, a  Gt. 5.  § (10)  bekezdése és a  23.  § (3)  bekezdése alapján az  egyedüli vagy legalább többségi befolyással rendelkező tagot, valamint a vezető tisztségviselőt eltiltja, egyidejűleg határidő tűzésével felhívja a  vezető tisztségviselőt, hogy gondoskodjon az  iratok elhelyezéséről, az  adózás rendjéről szóló törvény szerinti kötelezettségek teljesítéséről, és ezek megtörténtét a  cégbíróságnál igazolja. Ezen cselekmények a kényszertörlési eljárás befejező részéhez tartoznak, habár egy mondaton belül kerültek szabályozásra, egymástól jól elkülöníthetőek. [33] Az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményező indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. nevesíti azokat az  indítványi elemeket, melyek nélkül az  indítvány elbírálásra alkalmatlannak minősül. Az  indítvánnyal szemben támasztott követelmények egyaránt vonatkoznak a  bírói kezdeményezésekre, az  alkotmányjogi panasz eljárásra és minden más, az Alkotmánybíróság előtt zajló eljárásra is. [34] Az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdései szerint „[a]z indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. […] [A] kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli […] c) […] az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést vagy bírói döntést, […], e) indokolást arra nézve, hogy a  sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, […] miért ellentétes az  Alaptörvény megjelölt rendelkezésével vagy a  nemzetközi szerződéssel, továbbá a  34–36.  §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén az indítványban foglalt kérelem részletes indoklását, valamint f ) a  kifejezett kérelmet a  jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy a  bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára.” [35] Jelen ügyben az  indítványozó a Ctv. 131/A. § egészének alaptörvény-ellenességét állítja, indokolást azonban csak bizonyos részei kapcsán terjesztett elő. Az  eltiltásról azonban a  Ctv. 131/A.  §-a nem rendelkezik, arról – egyebek mellett – a Ctv. 118. § (7) bekezdése, illetve a Gt. rendelkezik. A Ctv. 118. § (7) bekezdése kapcsán – azon túlmenően, hogy ennek alaptörvény-ellenességét nem állította az indítványozó –, alkotmányjogi szempontokat nem tartalmaz az  indítvány. Önmagában a  kényszer-végelszámolás megszüntetésével és helyette más eljárás megindításával kapcsolatosan aggályokat az  indítvány sem állított. Az  eltiltás intézménye kapcsán nem derül ki az  indítványból, hogy milyen jogkövetkezmény megállapítását kéri az  indítványozó annak érdekében, hogy az  előtte lévő ügyben az Alaptörvénynek megfelelő döntést hozhasson. [36] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt e részében, az Abtv. 64. § d) pontja alapján – figyelemmel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés c), e) és f ) pontjaira – visszautasította. [37] Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 14.Cgtf. 44770/2012/2. számú döntésében (BDT2013.2895) az  indítvánnyal érintett hasonló ügyben eseti döntést hozott. Az  ítélőtábla fellebbezés kapcsán meghozott döntése azonban nem érinti jelen határozat III. részében foglaltakat, az  eltiltás hatályon kívül helyezésével kapcsolatos érvrendszer pedig a korábbiakban kifejtettek miatt nem képezhette az alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát. [38] Hangsúlyozza az  Alkotmánybíróság, hogy az  általa lefolytatott vizsgálat az  Abtv. 52.  § (2)  bekezdése alapján csak az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. [39] Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 44. § (1) bekezdésén alapul. Budapest, 2013. december 2. dr. paczolay péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke