357/B/2000. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség me

357/B/2000. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára irányuló indítvány, továbbá alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 4. § a) és 13. § b) pontjainak „egyedülálló” szövegrésze; a 4. § a) pontja „házastársától külön él és nincs élettársa” szövegrésze, a 4. § fa) pontja „tizennyolc évesnél fiatalabb” szövegrésze és fb) pontja „tizennyolc évesnél idősebb személy” szövegrésze; 4. § i) pontja „jövedelem” fogalma; 4. § j) pontja „rendszeres jövedelem” fogalma; a 11. § (1) bekezdése a)–h) pontjai; a 11. § (1) bekezdés g) pontja; 11. § (3) bekezdése; a 13. § b) pontja; a 13. § b) pontja „egyéb” szövegrésze; az 5. § c) pontjában valamint a 29–33. §-aiban található „anyasági támogatás” szövegrésze; a 29. § (1) bekezdés b) pontja és 33. § (2) bekezdése, valamint a 32. §-a „hatvan napon” szövegrésze; a 38. § (2) és (3) bekezdései „anyasági támogatás kivételével” szövegrésze; az 51. § b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 3. § af) és ag) pontjai, valamint a 14. § (1) bekezdése b), c), d), e) pontjai és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXXIV. törvény 2. § l) pontja „egyedülálló” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. 4. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 4. §-a, 11. § (1) bekezdés g) pontja, valamint 11. § (3) bekezdése kapcsán előterjesztett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. 5. Az Alkotmánybíróság a Győri Városi Bíróság P.20.605/1999/5. számú ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz iránti kérelmet visszautasítja. 6. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja. I n d o k o l á s Az indítványozó többször kiegészített indítványában a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) számos rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát kérte. Az indítvány kérelmet tartalmazott továbbá a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) alkotmányossági vizsgálatára nézve is. 1. Az indítványozó egyrészt a Cst. 4. § a) és 13. § b) pontjaiban az „egyedülálló” fogalma alkotmányellenességének megállapítását kérte, mivel álláspontja szerint az azokban „felsorolt egyedülállók és családtagjai, mint külön érdekcsoportok, egymás összehasonlításában ez utóbbiakra nézve súlyosan diszkriminálva szabályozottak”. Alkotmányellenesnek vélte továbbá a Cst. 4. § a) pontja „házastársától külön él és nincs élettársa” fordulatát, miután az hivatkozása szerint sérti az Alkotmány 15. §-át. A kifogásolt rendelkezések folytán az indítványozó az Alkotmány 15. §-ának, 17. §-ának, 66. § (1) és (2) bekezdésének, 70/A. § (1), (2) és (3) bekezdésének, 67. § (1), (2) és (3) bekezdésének, 70/D. § (1) bekezdésének, valamint a 70/E. § (1) és (2) bekezdésének sérelmét állította. 2. Az indítványozó vagylagos kérelmében a Cst. 13. § b) pontjának megsemmisítését, másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést csupán a „III. csoportos rokkantakra mondja ki érvényesnek”. A kifogásolt rendelkezés alkotmányellenességét abban látta, hogy az „jövedelemtől, járadéktól, valamely nyugdíj minimális összegétől teszi függővé az egyedülállóságot, minden részterületen más összeghez összesítetten”, ez mindkét házastárs és a gyermekük relációjában is diszkriminatív. A megsemmisítés mellett kérte továbbá „1999. január 1-jével érvényesíthetővé tenni visszamenőleg a teljesen munkaképtelen rokkantak házastársának ebből származó (…) jogára tekintettel”. Alkotmányellenesnek vélte továbbá a Cst. 13. §-ának azt a részét, amely a teljesen munkaképtelen rokkantak házastársát a nevelési ellátás szempontjából egyedülállónak tekinti. Az indítványozó az R. 3. § af), ag), valamint a 14. § (1) bekezdése b), c), d), e) és (2) bekezdése alkotmányellenességét annak „értékaránytalan többletszolgáltatás” voltára tekintettel állította. Az említett rendelkezések alkotmányellenességét az Alkotmány 70/A. és 70/E. §-ai sérelmében jelölte meg. 3. Az indítvány a Cst. 4. § f) pontja „tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy” értelmező rendelkezésének fb) 18 évnél idősebb személyeket szabályozó részét azért véli alkotmányellenesnek, mert nézete szerint diszkriminatív, hogy csak a 18. életév betöltése előtt súlyosan megrokkant személyeket jogosítja magasabb családtámogatási ellátásokkal támogatni, míg a 18. év után súlyosan megrokkantaknál kisebb ellátásra ad lehetőséget. Kérte továbbá az Alkotmánybíróságot, hogy nyilatkoztassa meg a jogalkotót, hogy a társadalmi szolidaritás miért csak a 18. év előtt megbetegedettekre, rokkantakra terjed ki. 4. Az indítványozó a Cst. 4. § i) pontja „jövedelem”, továbbá j) pontja „rendszeres jövedelem” fogalmának alkotmányellenességét is állította. Nézete szerint a kifogásolt rendelkezés ellentétes a Cst. 3. § (3) bekezdésében foglalt alapelvvel, amelynek lényegét abban jelölte meg, hogy a „jövedelmi helyzettől függetlenül” adják a jogosultnak az ellátásokat; azt azonban nem fejtette ki, hogy ez az ellentét az Alkotmány mely rendelkezésének sérelmét eredményezi. Az indítványozó a kifogásolt rendelkezés folytán az Alkotmány 70/A. §-ának, ezen belül annak (3) bekezdése és a 70/E. §-ának, és a jogegyenlőség sérelmét, továbbá „más diszkriminációt tiltó rendelkezéssel” való alkotmányellenesség megvalósulását állította. 5. Az indítványozó a Cst. 4. §-a folytán mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte. Álláspontja szerint a mulasztás abban áll, hogy a jogalkotó Cst. 13. § b) pontjában található „egyéb jövedelem” fogalmát a Cst. 4. §-ában nem értelmezte (ezért ő mint teljes munkaképtelen a Cst. 4. § i) pontját nem tudja magára nézve értelmezni), további alkotmányos érvet azonban nem terjesztett elő. Ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményének sérelmét állította. Vagylagos kérelmében a fenti kérelem elutasítása esetén a Cst. 13. § b) pontjában található „egyéb” szó alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. 6. Az indítványozó továbbá a Cst. 5. § c) pontjában és a Cst 29–33. §-aiban található „anyasági támogatás” megnevezését az általa helyesnek vélt „szülői támogatás” megnevezésre változtatását, illetve az erre vonatkozó intézkedés megtételét kérte az Alkotmánybíróságtól, alkotmányos indokul az Alkotmány 66. § (1) bekezdését, valamint a 70/A. §-át jelölve meg. 7. Az indítványozó támadta továbbá a Cst. 11. § (1) bekezdésének a)–h) alpontjait, mivel azt az ellátás havi összegének differenciálása folytán diszkriminatívnak vélte. Ennek folytán az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdései, 9. § (1) bekezdése, 67. § (1) bekezdése, 70/A. § (1), (2) és (3) bekezdései, valamint az Alkotmány 70/D. §-a sérelmét állította, erre vonatkozó alkotmányos érveket azonban nem jelölt meg. 8. Az indítvány a Cst. 11. § (3) bekezdése alkotmányellenességét arra figyelemmel állította, hogy az az „emelés” mértékét a központi költségvetésről szóló törvény évenkénti elfogadására bízza. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogbiztonság követelményét, valamint az Alkotmány 13. §-át, 16. §-át, 17. §-át, 66. § (1) bekezdését, a 66. § (2) bekezdését, a 67. § (1) bekezdését, valamint az Alkotmány 70/E. §-át. Egyben a Cst. 11. § (3) bekezdésére nézve mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását, valamint kérte az Alkotmánybíróságtól a törvényhozónak a kötelezését arra vonatkozóan, hogy a „jövő évi költségvetés elfogadásáig az emelésnek legalább a saját tiszteletdíjuk emelésének a mértékével – garanciák megjelölésével –” határozza meg. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy „a képviselők mérlegelési joga csak az ezt meghaladó emelés mértékének a megállapításával merül ki”. 9. Az indítványozó a Cst. 51. § b) pontja alkotmányellenességét is állította, mivel álláspontja szerint az sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogbiztonságot, mivel az abban foglalt, az egészségügyi miniszternek a „magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségek körének” meghatározására vonatkozó felhatalmazása alapján a miniszter az ez alapján járó magasabb összegű ellátásra jogosultak között nem nevesíti a teljesen munkaképtelen rokkantak házastársait és gyermekeit. Ezért kéri az Alkotmánybíróságot, hogy hivatalból nevesítse a hatáskörrel rendelkező illetékes minisztert, „akinek jogköre és felelőssége, valamint kötelessége a Cst. 51. § b) pontban írt rendeletalkotás, az emelt ellátásra jogosultak körének felderítése és rendeletben szabályozása”. 10. Az indítvány kérelmet tartalmazott arra vonatkozóan, hogy az Alkotmánybíróság határozatban kötelezze a törvényhozást a teljesen munkaképtelen rokkantak házastársának mint egyedülállónak a szabályozására. Továbbá a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Sztm.) 2. § l) pontja „egyedülálló” értelmező rendelkezését is alkotmányellenesnek vélte a kérelmében – a fentiekben megjelölt indokok alapján –, „különös tekintettel a teljesen munkaképtelenekre és házastársaikra vonatkozóan”. Ezért kérte annak teljes megsemmisítését és a „házasság és a család presztízsének Alkotmány szerinti visszaállítását”. Az indítványozó egyben felesége egyedülállósága kérdésében az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény ( a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdése alapján „különösen fontos érdekükre” hivatkozással, felesége egyedülállóságának alkalmazhatóságát 1991-től kérte megállapítani. Az indítvány kérelmet tartalmazott még számos nemzetközi egyezmény, így többek között az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Európa Tanács Tagjainak Egyezménye 6., 13., 14. és 17. cikkével történő „összevetésre”. 11. Az indítványozó indítványát többször kiegészítette, melyben egyrészt az Alkotmánybíróság „iránymutatását” kérte a családi pótlék emeléséhez, amelynél kérte az infláció mértékét figyelembe venni, ennek elmaradása esetén mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte. Kérelmet tartalmazott továbbá a Cst. 13. §-ának bg) alpontjával történő kiegészítésére, amelyre szövegszerű javaslatot tett. Továbbá a Cst. 4. § fb) alpontjából a kor szerinti korlátozás eltörlését, továbbá annak kiegészítését kérte az általa megjelölt tartalommal. Míg a Cst. 11. § (1) bekezdés g) pontjára nézve mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állított annak folytán, hogy a jogalkotó kihagyta a 18 évesnél fiatalabbakat, erre nézve azonban sem alkotmányos indokot, sem a sérülni vélt alkotmányi rendelkezést nem jelölte meg. 12. Az indítványozó a Győri Városi Bíróság P.20.605/1999/5. számú ítélete ellen alkotmányjogi panasz iránti kérelmet terjesztett elő, melyben kifogásolta, hogy őt nem tekintették „jogképesnek, mivel a perben álláspontja szerint pertársként kellett volna részt vennie. Emellett igen részletes, az eljárás lefolytatására, illetve a bizonyításra vonatkozó kifogást terjesztett elő, így többek között a tényállás téves megállapítására nézve. Álláspontja szerint mindezek alapján „alapvető emberi jogi probléma lehetnek”, ezért kérte az Alkotmánybíróságot, hogy erre nézve hivatalból intézkedjen, továbbá a jogképességét a konkrét ügyben állítsa helyre az Alkotmánybíróság. 13. Az egyik kiegészítő indítvány kérelmet tartalmazott a Cst. 11. § (3) bekezdése alkotmányellenességnek a megállapítására nézve, amelyet azért állít, mert az nem határozza meg pontosan az évenkénti emelést (továbbá mértékének) jogszabályi garanciáit. Ez alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdései, 13. § (1) és (2) bekezdései, a 15. §-a, 16. §-a, 17. §-a, 56. §-a, 67. § (1) és (3) bekezdései, 70/A. §-a, 54. § (1) bekezdése, továbbá 70/E. § (2) bekezdése, és a 70/J. §-a alapján. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság adjon utasítást a kormánynak és az Országgyűlésnek arra nézve, hogy az éves központi költségvetésről szóló törvény elfogadásával egyidejűleg az „emelésre” és az „évente” kitételekre garanciákat adjon. 14. Az indítványozó a Cst. 4. §-a f), fa), fb) és fc) pontjaiban foglalt rendelkezésekre nézve szövegszerű javaslattal élt, valamint magasabb, általa pontosan meghatározott összegű ellátás megállapítását kérte arra az esetre, amennyiben mindkét szülő munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette. Egyben kérte a Cst. 11. § (1) bekezdés g) pontjának visszamenőleges hatályú megsemmisítését, továbbá megjelölt mértékű családtámogatási ellátás megállapítását. Az alkotmányellenességet az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdéseiben, 70/A. §-ában, 54. §-ában, 70/E. §-ában, 15. §-ában, 16. §-ában, 17. §-ában és 57/F. §-ában, 70/J. §-ában, valamint az Alkotmány preambulumának demokráciát és szociális piacgazdaságot, valamint békés átmenetet deklaráló összefüggéseiben” jelölte meg, arra vonatkozó alkotmányos indokok megjelölése nélkül. Az indítványozó egyben javasolta a Cst. rendelkezéseinek a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben történő beépítését. 15. Kérelmet tartalmazott még az egyik kiegészítő indítvány a Cst. 4. §-a f) pontjának [helyesen fa) pontjának] a „tizennyolcadik életévének betöltése előtt” szövegrész megsemmisítésére, vagylagosan pedig annak megállapítására, hogy a Cst. 4. § fb) pontja csak a III. csoportba tartozó részben munkaképesek csoportjára érvényes. Egyben kérte az Alkotmánybíróságot, hogy utasítsa a jogalkotót az I. és II. csoportos személyek (gyermekek vagy nagyszülők) magasabb ellátást lehetővé tevő szabály megalkotására”. Aggályosnak tartja továbbá a Cst. 4. § fa) alpontjában foglaltakat. Kérte továbbá a Cst. 51. §-sal összefüggésben, hogy az Alkotmánybíróság utasítsa a jogalkotót a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségeket, fogyatékosságokat állapítsa meg. Egyben törvényi szabályozás megszületését kérelmezte a „tartósan beteg, illetve fogyatékos személy” „megkülönböztetést nem tartalmazó” értelmezésére. 16. Egy másik kiegészítő indítványban az indítványozó a Cst. 32. §-ának „60 napon” szövegrésze, megsemmisítését kérte, valamint szövegszerű javaslatot téve, helyette „egy éven” szövegrészre változatását, valamint a Cst. 38. § (2) és (3) bekezdéseinek „anyasági támogatás kivételével” szövegrészek alkotmányellenességének megállapítását kérte. A kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességét az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 70/E. § (1) és (2) bekezdései, 7. § (1) bekezdése, 8. § (1) és (2) bekezdései, 15. §-a, 16. §-a, 17. §-a, 66. § (1) és (2) bekezdései, továbbá a 67. § (1) bekezdése, alkotmányos indokok megjelölése nélkül. Továbbá „mellékesen” felvetette a Cst. 32. §-ának általa vélt azon hiányát, hogy az szövegszerűen nem rendelkezik arról, hogy a támogatásra való jogosultság megállapítását a MEP-től lehet kérni, ez szerinte jogbizonytalanságot eredményez. Ezért kérelmében az Alkotmánybíróságtól a Cst. 32. §-a általa szövegszerűen megjelölt rendelkezései megállapítását kérte. Az indítványozó a Cst. 30. §-a, valamint a 38. § (2) bekezdésének „– anyasági támogatás kivételével –” szövegrésze megsemmisítését kérte, mivel álláspontja szerint annak nincs értelme, ezzel kapcsolatban a hátramaradott gyermek és a gondozását végző személy emberi méltóságának sérelmét, valamint diszkriminációt állított, szintén alkotmányjogi érvek nélkül. 17. Az indítványozó támadta még a Cst. 29. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint a Cst. 33. § (2) bekezdésében szereplő „60 napon” szövegrészt, ezt ellentétesnek vélte a Cst. preambulumával, annak 1. §-ával, a 3. §-ban található alapelvekkel, valamint a Polgári Törvénykönyv „vonatkozó szabályaival”. Továbbá kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a Cst. 32. § (1) és (2) bekezdését a kiegészítő indít ványban megjelölt pontos szöveggel „minősítse érvényessé”. Egyben kérte, hogy ahol a törvény 60 napot ír [a Cst. 29. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a Cst. 32. § (2) bekezdése], azt az Alkotmánybíróságot egy évre módosítsa, illetve mondja ki érvényesnek. Egyben a R. alkotmányossági vizsgálatát és az R. módosítását kérte, amennyiben a kérelmét az Alkotmánybíróság megalapozottnak találja a Cst. tekintetében, a konkrétan kifogásolt rendelkezések, a sérülni vélt alkotmányos szakaszok, valamint az erre vonatkozó alkotmányos indokai megjelölése nélkül. 18. Egy további kiegészítő kérelmében kérte az Alkotmánybíróságot, hogy az utasítsa a jogalkotót a Cst. 29. §-ában megjelölt anyasági támogatás, mint ellátási forma nevének új, „szülői támogatás” megnevezésre módosítására. Az elnevezés szerinte sérti az Alkotmány 66. § (1) és (2) bekezdéseit és annak 54. § (1) bekezdését. II. Az indítvány érdemi elbírálásra alkalmatlan. 1. Az indítványozó kérelmeiben az Alkotmánybíróságtól a Cst. 4. § a) és 13. § b) pontjainak „egyedülálló” szövegrésze; a 4. § a) pontja „házastársától külön él és nincs élettársa” szövegrésze; a 4. § fa) pontja „tizennyolc évesnél fiatalabb” szövegrésze és fb) pontja „tizennyolc évesnél idősebb személy” szövegrésze; 4. § i) pontja „jövedelem” fogalma; 4. § j) pontja „rendszeres jövedelem” fogalma; a 11. § (1) bekezdése a)–h) pontjai; a 11. § (1) bekezdés g) pontja; 11. § (3) bekezdése; a 13. § b) pontja; a 13. § b) pontja „egyéb” szövegrésze; 5. § c) pontjában, valamint a 29–33. §-aiban található „anyasági támogatás” szövegrésze; a 29. § (1) bekezdés b) pontja és a 33. § (2) bekezdése, valamint a 32. §-a „hatvan napon” szövegrésze; a 38. § (2) és (3) bekezdései „anyasági támogatás kivételével” szövegrésze; az 51. § b) pontja tekintetében utólagos normakontrollra irányuló eljárás megindítását kérte. Szintén kérelmet terjesztett továbbá elő az R. 3. § af) és ag) pontjai, valamint a 14. § (1) bekezdése b), c), d), e) pontjai és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására, továbbá az Sztm. 2. § l) pontja „egyedülálló” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására; valamint kérelmében a Cst. 4. §-a, a 11. § (1) bekezdés g) pontja, a 11. § (3) bekezdése kapcsán mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmet is előterjesztett. 1.1. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben – az Abtv. alapján – meghatározta az érdemi elbírálásra alkalmas indítványok minimális tartalmi és formai kellékeit. Eszerint az indítványnak meg kell felelnie az Abtv. 22. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelményeknek: pontosan meg kell jelölni a támadott rendelkezést, az Alkotmány megfelelő rendelkezését, a kérelem alapjául szolgáló okot (azt, hogy az Alkotmány egyes rendelkezéseit a vitatott jogszabály miért és mennyiben sérti). Az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia a vitatott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére [összefoglalóan: pl. 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 381–382.]. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 21. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárására irányuló indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, és meg kell jelölnie a kérelem alapjául szolgáló okot [Abtv. 22. § (2) bekezdés]. A (2) bekezdés szerint pedig az (1) bekezdésnek megfelelően az indítványnak tartalmaznia kell a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozó állítása szerint – a hivatkozott jogszabály sért, valamint az Abtv.-nek és egyéb törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyekből az indítványozó jogosultsága és az Alkotmánybíróság hatásköre megállapítható. 1.2. A Cst, az R., továbbá az Sztm. megjelölt rendelkezéseivel összefüggésben benyújtott indítványi kérelmek az Abtv.-ben és az Ügyrendben foglalt követelményeknek nem felelnek meg. Az indítványozó nem jelölte meg, hogy a felsorolt rendelkezések az Alkotmány mely rendelkezését (rendelkezéseit) sértik, csak felsorolásszerűen utalt az Alkotmány több §-ára. Az indítvány a támadott rendelkezések és az Alkotmány felsorolt szakaszai közötti kapcsolatra vonatkozó okfejtést, alkotmányjogi érvelést egyáltalán nem tartalmaz. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek nem felelnek meg az Abtv. által támasztott követelményeknek, így az indítványt ebben a részében az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította. 2. Az indítványozó a Győri Városi Bíróság P.20.605/1999/5. számú ítélete ellen alkotmányjogi panasz iránti kérelmet terjesztett elő, melyben azt kifogásolta, hogy őt nem tekintették „jogképesnek”, valamint az elsőfokú ítélet tényállásának téves voltára alapozta az alkotmányellenességet. Konkrét kérelmében kérte továbbá az Alkotmánybíróságtól a jogképességének a konkrét ügyben történő helyreállítását. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasznak nevezett kérelem nem felel meg a jogszabályi feltételeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani, továbbá a fenti feltételeknek együttesen kell fennállniuk. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése rögzíti az indítvánnyal szemben támasztott alapvető követelményeket: eszerint tartalmaznia kell a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölését és határozott kérelmet. Az Alkotmánybíróság az 1116/D/2001. AB határozatában ezzel kapcsolatosan kifejtette: Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során kialakította azokat a minimális tartalmi és formai kritériumokat, amelyeknek – az Abtv. 22. § (2) bekezdésére és 48. § (1) bekezdésére figyelemmel – az indítványoknak és az alkotmányjogi panaszoknak meg kell felelnie. Álláspontja szerint: az érdemi alkotmányossági vizsgálat elvégzése csak akkor lehetséges, ha az indítvány, illetve az alkotmányjogi panasz tartalmazza a támadott jogszabály pontos megnevezését és az Alkotmány megfelelő rendelkezésének megjelölése mellett, a benyújtás alapjául szolgáló okot, valamint az Alkotmánybíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet. Nem elegendő továbbá az Alkotmány, illetve a támadott jogszabály egyes rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az alaptörvény felhívott rendelkezését [pl. 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.]. A beadvány e feltételeket nem elégíti ki: az indítványozó sem konkrét, alkotmányellenesnek vélt jogszabályi rendelkezést nem jelölt meg, sem a sérülni vélt alkotmányi rendelkezéseket, továbbá a kérelem nem tartalmazott alkotmányossági szempontú érvelést sem. A fenti tartalmi hiányosságok miatt az alkotmányjogi panasz nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította. 3. Az indítványozó a Cst. számos általa kifogásolt rendelkezéseire nézve szövegszerű javaslatot is tett, továbbá kérte az Alkotmánybíróságot, hogy utasítsa a jogalkotót a Cst.-nek ezen fogalmak meghatározásával való kiegészítésére. Az Alkotmánybíróság ezen indítványi kérelmekről megállapította, hogy olyan eljárás lefolytatására irányulnak, amelyek nem tartoznak az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe – főszabály szerint – jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek alkotmányossági vizsgálata tartozik. Az Alkotmánybíróságnak azonban sem az Alkotmány 32/A. § (1) és (2) bekezdése, sem az Abtv. 1. §-a vagy az Abtv. 1. § h) pontja alapján megalkotott egyéb törvény alapján nincs hatásköre arra, hogy a jogalkotót meghatározott szövegű jogszabály megalkotására, jogszabályok módosítására, kiegészítésére utasítsa. Az Ügyrend 29. § b) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az eljárásra az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította. 4. Az indítványozó a Cst. kifogásolt rendelkezéseit számos nemzetközi egyezménnyel vélte ellentétesnek, utalva az Alkotmány 7. § (1) bekezdése sérelmére. Az Abtv. 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az Abtv. 21. § (3) bekezdése értelmében az Abtv. 1. § c) pontjában megjelölt és 47. §-ában szabályozott eljárás –azaz valamely jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálata, illetve nemzetközi szerződésből származó jogalkotói kötelezettség elmulasztásának indítványozása – kezdeményezésére kizárólag a törvényben felsorolt személyek, illetve szervek – így az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész [Abtv. 21. § (3) bekezdés] – jogosultak. Mivel a jelen ügyben vizsgált indítványt olyan személy terjesztette elő, akinek az Abtv. 1. § c) pontja vonatkozásában indítványozói jogosultsága nincsen, az Alkotmánybíróság az indítványt – mint nem jogosulttól származót – az Ügyrend 29. § c) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. Budapest, 2010. január 19. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke