44/
- (XII. 20.) AB határozata a telepengedély, illetve a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelő és egyes szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól szóló 358/
- (XII. 31.) Korm. rendelet alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot:
- Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a telepengedély, illetve a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelő és egyes szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól szóló 358/
- (XII. 31.) Korm. rendelet alaptörvény-ellenes, ezért azt
- február 28-i hatállyal megsemmisíti.
- Az Alkotmánybíróság a telepengedély, illetve a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelő és egyes szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól szóló 358/
- (XII. 31.) Korm. rendelet vonatkozásában a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja. Ezt a határozatát az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. Dr. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa (1051 Budapest, Nádor u. 22.) jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál. Az indítványozó jövő nemzedékek országgyűlési biztosa
- szeptember 22-én benyújtott indítványában jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése iránt terjesztett elő kérelmet a telepengedély, illetve a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelő és egyes szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól szóló 358/
- (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) egésze vonatkozásában. Álláspontja szerint a Korm.r. sérti az Alkotmány
- §-át,
- §-át és a 70/D. §-át, valamint ellentétes a környezet védelmének általános szabályairól szóló
- évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.)
- §
(1)és
(2)bekezdésében és a 44. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakkal. Az Alkotmánybíróság
- január 18-án kelt, XX/782-1/
- AB végzésében (a továbbiakban: AB végzés) az Alkotmánybíróságról szóló
- évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
- §
(1)bekezdése alapján felhívta az indítványozó jogutódját, az alapvető jogok biztosát az indítvány
- március 31-ig történő kiegészítésére azzal, hogy az indítványban érintett Korm.r. az Alaptörvény mely rendelkezéseit és miért sérti. Az alapvető jogok biztosa az AB végzésben foglaltak alapján az indítványt
- február 21-én kiegészítette, álláspontja szerint a Korm.r. sérti az Alaptörvény XX. cikk
(1)és
(2)bekezdését és a XXI. cikk
(1)bekezdését. Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az Alkotmány korábbi szövegével tartalmilag megegyeznek, a jogelőd országyűlési biztos által benyújtott indítványt – annak indokolásával együtt, az Alkotmány
- §-ába ütközésre vonatkozó érvelés kivételével – fenntartotta. A fenntartott indítvány formai jellegű alkotmányossági aggályként kifejti, hogy a Kvt.
- §
(2)bekezdése alapján közhatalmi jellegű Országos Környezetvédelmi Tanács (a továbbiakban: Tanács) mint javaslattevő, véleményező szerv biztosítja a környezetvédelem széles körű társadalmi, tudományos és szakmai megalapozását és egyik fő feladata, hogy a jogalkotásban aktívan közreműködve elősegítse az egyes előterjesztések környezetre, ezáltal egyben a fenntarthatóságra gyakorolt hatásainak alaposabb elemzését, így biztosítva azt, hogy a jövő generációk létfeltételeit befolyásoló szempontok ne csak a klasszikus értelemben vett jogalkotó szervek részéről, hanem a társadalom oldaláról is kellő súllyal kerüljenek értékelésre. Az indítványozó álláspontja szerint, mivel a Tanács, mint jogszabály által kifejezetten és konkrétan megnevezett, egyetértési, illetve véleményezi jogkörrel rendelkező szervezet véleményét a Korm.r. megalkotása során a jogalkotó nem kérte ki, és a Korm.r. e garancia megkerülésével került megalkotásra és lépett hatályba 2009. március 31-én, a Korm.r. megalkotásakor a jogalkotó olyan súlyú alkotmányellenességet idézett elő, amely a Korm.r. közjogi érvénytelenségét eredményezi. A fenntartott indítvány tartalmi jellegű alkotmányossági aggályként fejti ki, hogy az Alkotmány 18. §-ára és 70/D. §-ára, illetve az Alaptörvény XX. cikkére és XXI. cikk
(1)bekezdésére hivatkozással, hogy az e rendelkezésekből folyó követelmények nem kizárólag a természetvédelemre, hanem a környezetvédelemre is irányadóak, így tehát a környezetvédelmen belül az épített környezetre is. Az épített környezet védelméhez pedig hozzátartozik a települési környezet védelme, ami kiterjed a lakóterületekre is. A telepengedélyre vonatkozó szabályozás alkotmányos háttere ilyen tekintetben komplex, a Korm.r. mellékletében szereplő tevékenységek egyaránt terhelik a természeti környezetet, a települési környezetet, ideértve az esetek nagy többségében az emberi egészséget is, továbbá az épített környezetet. A korábban hatályos, a telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről szóló 80/
- (VI. 11.) Korm. rendelet az engedélyezés jogintézményének kizárólagosságánál fogva számos olyan garanciális, környezetvédelmi szabályt tartalmazott, amelyek a Korm.r. bejelentési eljárással kapcsolatos rendelkezései között nem szerepelnek, de az engedélyezési eljárás vonatkozásában is csökkentve jelennek meg a hatályos szabályozásban. E garanciális rendelkezések törlése a bejelentési eljárással kapcsolatos előírások közül koncepcionálisan áll ellentétben a megelőzés elvével. Hivatkozik az indítványozó a 28/
- (V. 20.) AB határozatra, ahol az Alkotmánybíróság kifejtette a környezetvédelmi status quo értelmezésekor, hogy a környezethez való jog érvényesítése a védelem elért szintjének fenntartásán belül azt is megkívánja, hogy az állam a preventív védelmi szabályoktól ne lépjen vissza a szankciókkal biztosított védelem felé, és a követelménytől is csak elkerülhetetlen szükségesség esetén és csak arányosan lehet eltérni. Az indítványozó szerint nem kizárólag az Alkotmány
- §-ának sérelmét, de a jogbiztonság és ezáltal a jogállamiság elvét deklaráló Alkotmány
- §
(1)bekezdésének sérelmét is jelenti az a jogi megoldás, miszerint a jegyző a Korm.r. 7. §
(1)–
(2)bekezdése alapján a bejelentés nyilvántartásba vételekor a helyi építési szabályzat, szabályozási terv, az övezeti terv, illetve egyéb építésjogi követelményeknek megfelelést köteles vizsgálni, nem pedig általánosságban a jogszabályi követelményeknek való megfelelést, ahogy az az engedélyköteles tevékenységek esetében kimondja a jogszabály. Álláspontja szerint az eljárások egyszerűsítése, gyorsítása, a vállalkozások és beruházások támogatása és egyéb gazdasági megfontolások nem szolgálhatnak alapul az alkotmányos alapjogok korlátozásához. Szintén a védelmi szint csökkenését veti fel az a jogalkotói megoldás, hogy amíg az engedélyezésnél komplexen a jogszabályoknak, így a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelést is kell vizsgálni, addig a bejelentés esetében csak az építésjogi követelményeket, mindezt úgy, hogy a nyilvántartásba vétel ellen a jogalkotó nem biztosít jogorvoslatot. A védelmi szint csökkenése mellett szól az is, hogy a 89/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet az egységesen figyelembe veendő szempontok között konkrétan nevesítette a szomszédjogi, birtokvédelmi és környezetvédelmi aspektusokat. Az alapindítványban továbbá az indítványozó kérte az Alkotmánybíróságot, hogy az Alkotmány 57. §
(5)bekezdésében meghatározott jogorvoslati jog sérelme miatt az Alkotmánybíróságról szóló
- évi XXXII. törvény
- §-a alapján állapítson meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, mivel a jogalkotó – álláspontja szerint – elmulasztotta megalkotni azon szabályokat, amelyeknek a Korm.r. hatálya alá tartozó tevékenységeknél a bejelentési eljárással kapcsolatos jogorvoslatot kellene szabályoznia. Az indítványkiegészítésben az alapvető jogok biztosa nem hivatkozott meg e vonatkozásban alaptörvényi rendelkezést, de úgy nyilatkozott, hogy „a jogelőd országyűlési biztos által benyújtott indítványt – annak indokolásával együtt, az Alkotmány
- §-ába ütközésre vonatkozó érvelés kivételével – fenntartom”. II.
- Az Alkotmány – Korm.r. megalkotásakor hatályos – indítvánnyal érintett rendelkezései: „
- §
(1)A Kormány […] b) biztosítja a törvények végrehajtását; […]” „
- § Feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel.”
- Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései: „XX. cikk
(1)Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.
(2)Az
(1)bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.” „XXI. cikk
(1)Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”
- A Kvt. indítványban hivatkozott rendelkezései: „
- §
(1)A környezetvédelemmel összefüggő törvényjavaslat és más jogszabály, valamint országos és regionális jelentőségű koncepciók előkészítője – a
(4)bekezdés hatálya alá tartozó tervek, illetve programok kivételével – köteles az intézkedés környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni és értékelni, és azt vizsgálati elemzésben (a továbbiakban: vizsgálati elemzés) összefoglalni.
(2)A
(1)bekezdés alkalmazásában a környezetvédelemmel összefüggő jogszabály az a törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, illetőleg döntés, amely
- a)a környezeti elemekre,
- b)a környezet minőségére, vagy
- c)a környezettel összefüggésben az emberi egészségre hatást gyakorol.” „44. §
(1)A vizsgálati elemzésnek különösen a következőkre kell kiterjednie:
- a)a tervezett előírások, intézkedések mennyiben befolyásolják, illetőleg javíthatják a környezet állapotát;
- b)a tervezett intézkedések elmaradása esetén milyen kár érheti a környezetet, illetőleg a lakosságot;
- c)a hazai feltételek mennyiben adottak a tervezett intézkedések bevezetéséhez;
- d)a közigazgatási szervek mennyiben felkészültek a tervezett intézkedések végrehajtására;
- e)a tervezett intézkedések megvalósításához az állami, pénzügyi, szervezeti és eljárási feltételek rendelkezésre állnak-e;
- f)a javaslat mennyiben jelent eltérést a nemzetközileg általánosan elfogadott megoldásoktól.
(2)Az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak meg kell küldeni véleménynyilvánítás céljából a) a 43. §
(1)bekezdésében meghatározott tervezeteket és a vizsgálati elemzést a döntésre jogosult szervhez történő benyújtás előtt, b) a 43. §
(4)bekezdésében meghatározott, környezeti értékelést tartalmazó terv, illetve program tervezetét, – amennyiben a kidolgozó központi államigazgatási szerv – az elfogadásra jogosult közigazgatási szervnek történő, illetve országgyűlési elfogadás esetén a Kormánynak történő előterjesztés előtt. A véleménynyilvánításra – a tervezet kézbesítésétől számított – legalább harminc napot kell biztosítani.” „15. cikk […]
(3)Feladatkörében eljárva a Kormány törvényben nem szabályozott tárgykörben, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján rendeletet alkot.” III. Az indítvány részben megalapozott.
- Az Alkotmánybíróság a jelen eljárása során a kifogásolt tartalmi alkotmányossági szempontokat megelőzően a jogszabály-alkotási formai hiányosságokat vizsgálta meg. Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a Korm.r. megalkotásakor hatályos Alkotmány
- §-a szerint a jogalkotót terhelő egyeztetési kötelezettséggel. E töretlen gyakorlat során az Alkotmánybíróság a jogalkotó szervek egyeztetési kötelezettségét a Korm.r. megalkotásakor hatályos, a jogalkotásról szóló
- évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezéseire figyelemmel vizsgálta, mivel a formai alkotmányellenesség vizsgálata során a jogszabály meghozatalakor érvényes és hatályos alkotmányi rendelkezésekkel kell összevetni a jogszabályt. [Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a hatályos, jogalkotásról szóló
- évi CXXX. törvény
- §
(1)bekezdése is tartalmazza a jogszabály előkészítője vonatkozásában, hogy köteles gondoskodni arról, hogy az érintett szerv e jogával élhessen, ha törvény valamely állami, helyi önkormányzati vagy más szervezet számára kifejezetten jogot biztosít arra, hogy a jogállását vagy a feladatkörét érintő jogszabályok tervezeteit véleményezhesse.] „Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány
- §-ával kapcsolatos, de a Jat. rendelkezéseire figyelemmel kialakított, a jogszabály-alkotási követelményeket meghatározó állandó gyakorlata, hogy »a közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkező társadalmi, érdek-képviseleti szervek véleményének beszerzése a jogszabály közjogi érvényességének nem feltétele«. (…) Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a véleményező szerv »közhatalmi jellegének« tisztázása a Jat. szerinti általános egyeztetési kötelezettség alkalmazása esetén azért szükséges, mert a Jat. rendelkezései alapján az egyeztetési körbe bevonandó intézményi-személyi kör bizonytalan. A véleményező szerv »közhatalmi jellege« irányadó arra vonatkozóan, hogy a jogszabály-előkészítés során a jogalkotóval szemben a Jat. által támasztott általános jellegű egyeztetési, együttműködési elvárás alapján megállapítható-e az adott szerv véleményének beszerzésére vonatkozó speciális jogalkotói kötelezettség. Ha ugyanis a Jat. szerinti általános egyeztetési kötelezettségnek minden egyes társadalmi, érdek-képviseleti szervvel szemben való megtartása a jogalkotásra vonatkozó formai alkotmányossági kritérium lenne, akkor a Kormány gyakorlatilag semmilyen rendeletet nem alkothatna, törvényjavaslatot nem készíthetne, hiszen mindig akadhatna újabb, magát érdek-képviseletiként meghatározó szervezet, amelynek véleményét ki kellene kérnie. A 16/
- (V. 8.) AB határozatában az Alkotmánybíróság »közhatalmi elemet tartalmazó közfeladatnak minősíti az államigazgatási eljárásban gyakorolt egyetértési jogot, a tanácsadói közreműködést, a közigazgatási feladatok ellátását és a normaalkotást.« (ABH 1998, 140, 145.) Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogszabály által kifejezetten és konkrétan megnevezett, egyetértési, illetve véleményezési jogkörrel rendelkező szervezetek – a demokratikus döntéshozatali eljárásban betöltött szerepük miatt az egyeztetési kötelezettség vonatkozásában – közhatalminak, így a jogalkotó számára megkerülhetetlennek minősülnek.” [30/
- (X. 11.) AB határozat (a továbbiakban: ABhat.), ABH 2000, 202, 205–206.] Az indítványozó által hivatkozott Országos Környezetvédelmi Tanács közhatalmi jellegének vizsgálatára nem volt szükség, mivel az Alkotmánybíróság az ABhat.-ban azt már a Kvt.
- §
(2)bekezdése alapján megállapította (ABH 2000, 202, 206.). A jogalkotó szervek általános egyeztetési kötelezettségével kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 39/
- (XII. 21.) AB határozatában ismételten utalt arra a korábbi megállapítására, hogy „a jogalkotási törvény rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása csak akkor eredményezheti a jogszabály alkotmányellenességének megállapítását, ha az adott jogszabály egyben az Alkotmány valamely rendelkezését is sérti.” (ABH 1999, 325, 349–350.) Ebből az a következtetés vonható le, hogy a Korm.r. megalkotásakor hatályos Alkotmány
- §-ával kapcsolatos, a Korm.r. megalkotásakor hatályos Jat. szerinti általános egyeztetési kötelezettség be nem tartása önmagában nem eredményez alkotmánysértést. A jogszabály alkotmányellenessége csak akkor következik be, ha az általános egyeztetési kötelezettség figyelmen kívül hagyása esetén egyúttal más alkotmányi rendelkezés is megsérül. Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában azt vizsgálta, hogy a Kvt. szerinti véleményeztetési kötelezettség Kormány általi figyelmen kívül hagyása egyúttal sértette-e a Korm.r. megalkotásakor hatályos Alkotmány valamely rendelkezését. A jogszabály akkor érvényes – és határolható el más, nem jogi normáktól – ha megfelel az ún. érvényességi kritériumoknak: e nélkül ugyanis érvényességről nem lehet beszélni. „A jogszabály-előkészítés a jogalkotási folyamat nélkülözhetetlen, jelentős szakasza. A jogszabály-előkészítés, illetve a szakmai szempontok figyelembevételét biztosító véleményeztetési eljárás szabályos lefolytatása fontos szerepet játszik abban, hogy a – jogszabály-előkészítő által létrehozott javaslattal általában lényegileg azonos – jogszabály szükséges és alkalmas legyen a kitűzött cél elérésére, összhangban álljon más jogszabályokkal és beilleszkedjen az egységes jogrendszerbe. Ezért a jogszabály-előkészítés előírt rendben, a szakmai szempontok figyelembevételével történő lefolytatása a demokratikus jogállamiság megszilárdítása szempontjából garanciális jelentőségű.” (1098/B/
- AB határozat, ABH 2007, 2088, 2109.) Mindezek alapján a Korm.r. egésze alkotmánybírósági felülvizsgálatának ki kell terjednie arra, hogy annak megalkotása, s ezen belül a jogszabály-előkészítés megfelelt-e az Alkotmány
- §
(1)bekezdéséből fakadó követelményeknek. Az Alkotmánybíróság 11/
- (III. 5.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a „jogállamiság és jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák. Ezek alapvető jelentőségűek az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatósága szempontjából. Csak a formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály.” (ABH 1992, 77, 85.). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján megsemmisíti a jogszabályt, ha a jogalkotási eljárás során olyan súlyos eljárási szabálytalanságot követtek el, amely a jogszabály közjogi érvénytelenségét idézte elő, illetőleg, amely másként nem orvosolható, mint a jogszabály megsemmisítésével. Az Alkotmánybíróság gyakorlata folyamatosan nagy hangsúlyt helyezett az Alkotmány
- §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezésre, mely szerint „a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam”. Az Alkotmánybíróság az ABhat.-ban elvi jelentőséggel megállapította, hogy a „jogállamiság részét képező döntéshozatali eljárási szabályok megsértése a döntés közjogi érvénytelenségét eredményezheti. Ellenkező esetben maga a demokratikus rendszer veszíti el legitimációját, hiszen a különböző társadalmi részérdekek megjelenítésére és összehangolására nem nyílik mód, így a konszenzus elérése eleve lehetetlen. Amennyiben pedig külön törvény ír elő konkrét és intézményesített véleménykérési kötelezettséget, akkor annak elmulasztása olyan, a jogalkotási eljárásban elkövetett súlyos szabálytalanságnak minősülhet, amely adott esetben a jogállamiság alkotmányos követelményét közvetlenül veszélyezteti, és a törvénysértő módon alkotott jogszabály közjogi érvénytelenségét eredményezheti. Azt a kérdést, hogy a külön törvényekben meghatározott jogalkotási eljárási szabály megszegése súlyosságánál fogva adott esetben eléri-e az alkotmánysértés szintjét, az Alkotmánybíróságnak eseti mérlegeléssel kell eldöntenie.” (ABH 2000, 202, 207.) Az Alkotmánybíróság a jelen esetben – az ABhat.-ban foglaltakkal összhangban – ismételten megállapította, hogy a Kvt. hivatkozott rendelkezései egyértelműen meghatározzák a Kormánynak az érintett szerv – az Országos Környezetvédelmi Tanács – véleményének beszerzésére vonatkozó kötelezettségét. Konkrét törvényi előírás, nevezetesen a Kvt. 44. §
(2)bekezdésében foglalt, jól körülhatárolt és félreérthetetlen rendelkezése tartalmazza a Kormány véleményeztetési kötelezettségét. A véleményeztetési kötelezettség alá eső jogszabályok körét és az eljárási szabályokat a Kvt.
- és
- §-ai világosan rögzítik. Az egyeztetési kötelezettség nem a Kormány eseti döntésén, hanem törvényi előíráson alapul. A Kvt. ezen rendelkezései az Alkotmány és a Jat. fenti általános – minden jogalkotásra kiterjedő – egyeztetési kötelezettségéhez képest a környezetvédelmi jogalkotásra vonatkozó speciális és erősebb érvényességi követelményt jelentenek, annál is inkább, mivel az Országos Környezetvédelmi Tanács nem is érdekvédelmi feladatokat ellátó, hanem a környezetvédelem széles körű társadalmi, tudományos és szakmai megalapozását biztosítani hivatott társadalmi szervezet [Kvt.
- §
(1)és
(2)bekezdés]. Az Országos Környezetvédelmi Tanács véleményének kikérése azért is garanciális jelentőségű lett volna – mint ahogy ezt korábban az ABhat.-ban az Alkotmánybíróság már megjegyezte (ABH 2000, 202, 208.) –, mert az egészséges környezethez való jog alkotmányos követelménye (Alkotmány
- §) betartásának megítélése egy ténykérdésre vezethető vissza: vizsgálandó, hogy a környezetvédelem jogszabályokkal biztosított szintje változik-e a jogalkotás következtében. A társadalmi és szakmai szervezeteket, valamint a tudomány képviselőit tömörítő, a környezetvédelemmel kapcsolatos szaktudást megjelenítő Országos Környezetvédelmi Tanács törvényben megállapított feladata a környezetvédelem széles körű társadalmi és tudományos, szakmai megalapozása. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a Kvt. jelzett szabályai alapján köteles a Kormány a törvényi rendelkezéseket betartva, a törvényben feljogosított és pontosan megjelölt szervezetet a normatervezet véleményeztetése végett megkeresni, mert közhatalmi jellegű feladatnak minősül a törvényben kijelölt szerv feladatkörében véleménynyilvánítási jog gyakorlása a feladatkörét érintő jogszabályok tervezetével kapcsolatosan [16/
- (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 140, 145.]. A törvényben kijelölt szerv – a közhatalmi jellegű (ABhat., ABH 2000, 202, 206.) Országos Környezetvédelmi Tanács – meghatározott határidőn belül köteles véleményét a Kormánnyal közölni, tehát a jogalkotási folyamat nem szenved tartós késedelmet. Jelen esetben tehát a Kormány nem szabadulhat a véleményeztetés konkrét törvényi kötelezettsége alól. Az Alkotmánybíróság mindezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a törvények betartása és betartásuk biztosítása a Kormánynak a Korm.r. megalkotásakor hatályos Alkotmány
- §
(1)bekezdés b) pontján, alapuló általános kötelezettsége. Mivel a közhatalmi jogosítványokkal rendelkező társadalmi, érdek-képviseleti szervek véleményének beszerzése a jogszabály közjogi érvényességének feltétele, és a Korm.r. a Kvt. kifejezett rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával született, valamint alkotmányossági szempontból nem fogadható el az, hogy a Kvt., mint magasabb szintű jogszabály előírásait a Korm.r., mint alacsonyabb szintű jogszabály megalkotásakor a jogalkotó nem tartotta meg, ezért a Alkotmánybíróság – figyelemmel az ABhat. III/3. pontjában foglaltakra is (ABH 2000, 202, 208–209.) – megállapította, hogy a törvényben előírt véleményeztetési kötelezettség elmulasztása közvetlenül sérti a jogállamiság követelményét. Így a Korm.r.-t az Alkotmánybíróság a jogállamiság [Alkotmány 2. §
(1)bekezdés] követelményére figyelemmel, annak formai alkotmányellenessége miatt az Abtv. 45. §
(4)bekezdése alapján pro futuro,
- február
- napjával megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság már a 13/
- (II. 25.) AB határozatában is hangsúlyozta: „A jogszabály alkotmányellenessége következményeit ugyanis úgy kell rendezni, hogy az ténylegesen a jogbiztonságra vezessen. A jövőbeni megsemmisítés lehetősége azáltal szolgálja a jogbiztonságot, hogy lehetővé teszi a törvényhozó számára új, immár alkotmányos jogszabály meghatározott időn belüli megalkotását anélkül, hogy az adott szabályozási területen – akár átmenetileg is – joghézag keletkezzék. A jogbiztonság alkotmányos szempontja ugyanis adott esetben, adott szabályozási körben egyáltalán nem tűri el a joghézagot.” Az Alkotmánybíróság ezért – a joghézag elkerülése céljából – a pro futuro megsemmisítéssel időt hagyott a jogalkotónak az új szabályozás megalkotására és lehetőséget kívánt nyújtani, hogy alkotmányos egyeztetési kötelezettségének eleget téve alkosson új jogszabályt, biztosítva azt, hogy a jövő generációk létfeltételeit befolyásoló szempontok ne csak a klasszikus értelemben vett jogalkotó szervek részéről, hanem az Országos Környezetvédelmi Tanács véleménynyilvánítása útján a társadalom oldaláról is kellő súllyal kerüljenek értékelésre. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Alaptörvény rendelkezései szerint is megállapítható lehetett volna a Korm.r. alkotmányellenessége, figyelemmel arra, hogy az Alkotmány hatályon kívül helyezését követően a jogállamiság követelményét az Alaptörvény B) cikk
(1)bekezdése, az egészséges környezethez való jogot az Alaptörvény XXI. cikke, a Kormány részéről a törvények betartása és betartásuk biztosításának általános kötelezettségét a Alaptörvény 15. cikk
(3)bekezdése is a hatályon kívül helyzett Alkotmány rendelkezéseinek megfelelő tartalommal mondta ki. 2. Tekintettel arra a körülményre, hogy a formai alkotmánysértés az indítvánnyal érintett jogszabály megsemmisítését önmagában indokolttá tette, az Alkotmánybíróság a Korm.r.-nek az Alaptörvény XX. cikkével és a XXI. cikk
(1)bekezdésével való összefüggésére vonatkozó bővebb tartalmi értékelést mellőzte.
- Az alapvető jogok biztosa indítványkiegészítésében a Korm.r. vonatkozásában a jogelőd jövő nemzedék országgyűlési biztosa mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó indítványát is fenntartotta. Az Abtv.
- §
(1)bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény, valamint az Abtv. szerint az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az Alaptörvény és az Abtv. rendelkezései alapján mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítása nem indítványozható, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban az Abtv. 64. § b) pontja alapján, az indítványozó jogosultságának hiánya miatt visszautasította. A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 44. §
(1)bekezdésén alapul. Budapest,
- december
- Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke