23/2019. (VII. 18.) AB határozata a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisí

23/2019. (VII. 18.) AB határozata a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Czine Ágnes és dr. Juhász Imre alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Pokol Béla, dr. Salamon László és dr. Stumpf István alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítélete alaptörvényellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben. I. [1] 1. Az  indítványozó televíziós csatorna jogi képviselő (dr. Stubenvoll Zsolt, Stubenvoll Ügyvédi Iroda, Váci út 4., 4. emelet 3.) útján eljárva, az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét, és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg azt. Az  indítványozó álláspontja szerint a  bíróság döntése ellentétes az  Alaptörvény IX.  cikk (1) és (2) bekezdéseivel. [2] 2. Az  indítványra okot adó ügyben a  Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: törvényszék) 65.P.22.706/2017/4. számú ítéletében az indítványozót marasztalta és sérelemdíj fizetésére kötelezte az alábbiak miatt. Az indítványozó televíziós csatorna a  híradójában tudósított egy, a  Kúria előtt folyó tárgyalásról, melynek során a  vádlott arcát kitakarta, de az  őt kísérő büntetés-végrehajtási dolgozóét nem, így ő a  képmása védelméhez fűződő jogának megsértése miatt fordult bírósághoz. A  törvényszék megállapította, hogy a  felperes a  képmás nyilvánosságra hozatalához nem járult hozzá. Rámutatott továbbá arra, hogy „nem minősül nyilvános közéleti eseménynek a  tárgyalótermi jelenlét és a  felperes egyedi ábrázolása sem minősíthető tömegfelvételnek”. Hivatkozott továbbá az  ítélet arra, hogy sem a  rendőrök, sem a  büntetés-végrehajtási alkalmazottak nincsenek abban a  helyzetben tevékenységük ellátása során, hogy a képkészítés ellen tiltakozzanak; öncélú ábrázolásuk jogsértő. [3] Az indítványozó fellebbezése folytán a  Fővárosi Ítélőtábla (a továbbiakban: ítélőtábla) a  jelen ügyben támadott határozatában az elsőfokú döntést helybenhagyta. Az ítélőtábla az indokolásban kitért arra is, hogy az indítványozó „a tájékoztatási kötelezettségének akként is eleget tehetett volna, hogy a  felperest felismerhetően nem jeleníti meg. Az  alperes olyan eseményről nem számolt be, ami miatt a  felperes kifejezetten a  tudósítás középpontjába került, a  konkrét esetben tehát a  képmáshoz való jog védelme megalapozta a  sajtószabadság érvényesülésének a korlátozását”. [4] 3. Az ítélőtábla ítéletével szemben az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. [5] Az alkotmányjogi panaszban megfogalmazottak szerint az  ügyben eljáró bíróságok nem vették figyelembe az  Alkotmánybíróság 28/2014. (IX. 29.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh1.) foglaltakat, amely szerint a „[r]endőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a  nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül” (Indokolás [43]). Az indítványozó álláspontja szerint az ügy tárgyát képező képfelvétel a jelenkor eseményeiről szóló és a  közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás volt, így nem volt szükség az  érintett beleegyezésére a  felvétel elkészítéséhez és bemutatásához. A  tárgyalásról számos médiaszolgáltató tudósított, az  egyértelműen országos érdeklődésre tartott számot, és az  indítványozó által közvetített médiatartalom sem tartalmazott más elemet az esemény bemutatásán kívül. [6] Az indítványozó szerint az  ítélőtábla tévesen állapította meg, hogy a  felperes tevékenysége járulékos jellegű volt az eseményen, és ezért jogszabálysértő az indítványozó magatartása. [7] Mindezekből következően az  indítványozó szerint az  ítélőtábla támadott döntése sérti az  Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdésében rögzített véleménynyilvánítási szabadságot és az  ugyanennek a  cikknek a  (2)  bekezdésében rögzített sajtószabadságot. II. [8] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „II.  cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az  élethez és az  emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” „VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.” „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. (2) Magyarország elismeri és védi a  sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a  demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.” III. [9] Az Alkotmánybíróság az  Abtv. 56.  § (2)  bekezdése alapján mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az  alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek. [10] 1. Az Abtv. 27. §-a alapján az „alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az  Alkotmánybírósághoz, ha az  ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva”. [11] Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az  Abtv. 52.  § (1)  bekezdése pedig rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák. [12] Az indítványozó megjelölte az  indítványozó jogosultságát, valamint az  Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51.  § (1)  bekezdés és 52.  § (1b)  bekezdés a)  pont], az  Abtv. 27.  §-ában foglalt hatáskörben kérve az  Alkotmánybíróság eljárását. Megjelölte továbbá az  Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés c)  pont] és az  Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés d)  pont]. Az  indítvány benyújtását részletesen indokolta, kifejtve az  Alaptörvényben foglalt jogok sérelmének mibenlétét [Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés b)  pont]. Az  indítványozó kifejezett kérelmet fogalmazott meg a bírói döntés megsemmisítésére nézve [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f ) pont]. [13] Az indítványozó a  támadott döntést 2018. április 20-án vette át, és az  alkotmányjogi panasz beadványát a  Fővárosi Törvényszék 2018. június 19-én érkeztette. Megállapítható tehát, hogy az  Abtv. 30.  § (1)  bekezdésben rögzített határidőn belül élt az  indítványozó alkotmányjogi panasszal. Megállapítható továbbá, hogy az  ítélőtábla döntésével szemben nem állt további jogorvoslat a rendelkezésére. [14] 2. Az  Abtv. 29.  §-ában meghatározottak szerint az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E  két feltétel alternatív jellegű, így az  egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}. [15] E tekintetben az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  ügy az  Alaptörvény IX.  cikkében biztosított sajtószabadságnak és az  Alaptörvény II.  cikkében rögzített emberi méltóságnak, valamint VI.  cikkében rögzített magánszférának alkotmányjogi jelentőségű kollízióját veti föl. A  bírói döntés alkotmányossági vizsgálata kapcsán vizsgálni kell ugyanis, hogy a  sajtószabadság gyakorlása milyen feltételek mellett adhat alapot közhatalmat gyakorló személyekről készített felvételek nyilvános bemutatására. IV. [16] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. [17] Jelen ügyben az  Alkotmánybíróságnak arról kellett állást foglalnia, hogy a  sajtószabadságra hivatkozással az  alkotmányjogi panaszra okot adó ügy körülményei között szabadon közzétehető-e a  közhatalmat gyakorló személy bírósági tárgyaláson készült képmása, azaz hozzáférhetővé tehető-e olyan médiatartalom, amelyen egy bírósági tárgyaláson jelen lévő, közhatalmat gyakorló személy felismerhető. [18] 1. Az  Alaptörvény IX.  cikk (2)  bekezdése értelmében Magyarország elismeri és védi a  sajtó szabadságát és sokszínűségét. Az  Alkotmánybíróság a  7/2014. (III. 7.) AB határozatában összegezte és megerősítette azt a  gyakorlatát, „mely szerint a  szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az  egyéni önkifejezés, illetve a  politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az  Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a  véleményszabadságnak az  alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes” (Indokolás [23]). Ez a határozat arra is rámutatott, hogy „[a] sajtószabadság – amely felöleli valamennyi médiatípus szabadságát – a  szólásszabadság intézménye. A  sajtó ugyanis – tevékenységének egyre összetettebb és szerteágazóbb jellege mellett is – mindenekelőtt a véleménynyilvánításnak, a véleményformálásnak és a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen információszerzésnek az  eszköze. A  szólásszabadság kitüntetett jellege e  tekintetben a  sajtószabadságra is vonatkozik, és vonatkozik rá a  szabadság kettős igazolása is: a  sajtószabadság jelentőségét a  szubjektív alapjog és a  demokratikus közvélemény alkotmányos intézménye egyaránt igazolja. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése ennek megfelelően a  sajtószabadság elismerése mellett a  demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeinek biztosításáról is rendelkezik” (Indokolás [40]). [19] A médiaszolgáltató tehát alkotmányos jogát gyakorolja, amikor a  közérdeklődésre számot tartó eseményekről tudósít. E  szabadsága kiterjed annak meghatározására is, hogy mely eseményekről milyen részletességgel és tartalommal ad tájékoztatást. Amennyiben a  sajtószabadság gyakorlása sérti más alapjogát vagy valamilyen alkotmányos célt, akkor az Alkotmánybíróságnak kell döntést hoznia arról, hogy a konkrét esetben a sajtószabadság gyakorlásának vagy az azt korlátozó célnak kell-e inkább teret engednie. [20] Az Abh1. már vizsgálta azt a kérdést, hogy valamely közhatalmat gyakorló személy képmásának média útján történő közzététele alkotmányosan milyen feltételekkel megengedett. [21] Az Abh1. Indokolásának [11]–[17] bekezdései a  sajtószabadság alkotmánybírósági gyakorlatban meghatározott tartalmát rögzíti, a [18] bekezdés pedig rámutat, hogy „[a] szabad tájékoztatás, a társadalmi kérdések nyilvánosság elé tárása konfliktusba kerülhet más jogokkal, különösen a  magánszféra és az  emberi méltóság védelméhez való joggal”. Ezt követően az Indokolás [19]–[26] bekezdései a képmáshoz való jog, az emberi méltóság és a magánszféra tartalmát bontják ki. [22] Az Abh1. expressis verbis azt tartotta feladatának, hogy megvizsgálja: „a konkrét esetben a  sajtószabadság érvényesülésének korlátozását indokolja-e az  emberi méltóság védelméhez való jog, vagyis a  panasszal érintett határozat egyensúlyt teremt-e a  konkrét esetben a  szabad tájékoztatás és az  emberi méltóságra visszavezethető képmásvédelem eltérő szempontjai között” (Indokolás [35]). Ezt követően a határozat az egyedi ügy körülményeit értékelte: politikai tartalmú-e a  közlés [37], nyilvános rendezvényen készült-e a  kép [37], közhatalmat gyakorló személyek vettek-e rajta részt [40], valamint a kép sértette-e az azon szereplők emberi méltóságát. [23] Az Abh1. rögzítette azt is, hogy „[m]indaddig, amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a  sajtószabadság gyakorlásával, az  emberi méltóság védelmével összefüggésben a  személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a  sajtószabadság gyakorlásának a  korlátozását. Valamely jelenkori eseménnyel kapcsolatban a  nyilvánosság figyelme elé került személyről készült képmás általában az  eseménnyel összefüggésben az  engedélyük nélkül nyilvánosságra hozható” (Indokolás [42]). Mindezen tényezők alapján jutott az  Abh1. arra a  következtetésre, hogy „rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a  nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az  eset körülményei alapján a  jelenkor eseményeiről szóló vagy a  közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül” [Indokolás (43)]. [24] Az Abh1.-et követően a  16/2016. (X. 20.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.) ratio decidendiként hivatkozza az  Abh1. [43] bekezdését (Indokolás [18]). Az  Abh2. ugyanakkor tovább vitte az  Abh1. gondolatmenetét, és arra következtetett, hogy „a sajtó a  jelenkor közérdeklődésre számot tartó eseményeiről akkor is közvetíthet, ha azok semmilyen jogellenességet nem tartalmaznak. Másrészt, a »házőrző kutya« szerep sem volna betölthető, ha a sajtó az egyébként jogszerű cselekményekről, történésekről ne tudósíthatna szabadon” (Indokolás [21]). [25] Az Abh2. hozzátette, hogy „az Alaptörvény IX.  cikkével összeegyeztethetetlen volna a  képmás nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos olyan bírósági értelmezés, amely kizárólag akkor tenné a  felvétel készítését, illetve felismerhető módon való közzétételét jogszerűvé, ha az  intézkedésre vonatkozó »eljárási szabályok nyilvánvaló« megszegését dokumentálják” (Indokolás [23]). Hasonló levezetés alapján ugyanerre a  következtetésre jutott a 17/2016. (X. 20.) AB határozat is. [26] Az Alkotmánybíróság gyakorlata úgy összegezhető, hogy valamely közhatalmat gyakorló személy képmásának sajtó általi közzététele esetén az Alkotmánybíróságnak – vizsgálnia kell, hogy a  képmás közzététele összefüggésben áll-e az  érintett emberi méltóságával vagy magánszférájával; – amennyiben igen, akkor a  kérdést az  Alaptörvény II., VI. és IX.  cikkeinek összevetésével kell megítélni (Indokolás [18]); – esetről esetre kell vizsgálni, hogy a  támadott „határozat egyensúlyt teremt-e a  konkrét esetben a  szabad tájékoztatás és az  emberi méltóságra vissza vezethető képmásvédelem eltérő szempontjai között” (Indokolás [35]); valamint – a mérlegelés során vizsgálni kell, hogy a képmás közzététele öncélú volt-e (Indokolás [43]). [27] 2. Az  Alkotmánybíróság gyakorlatából az  tűnik ki, hogy ha valamilyen médiatartalomban egy közhatalmat gyakorló személy e  minőségében felismerhetővé válik, akkor önmagában a  képmás védelme nem alapozza meg a  sajtószabadság korlátozását. „A nyilvános helyen készült, nem sértő, az  érintett személyt tárgyilagosan ábrázoló felvétel általában nyilvánosságra hozható engedély nélkül, ha az  a  közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódik, a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatásához kötődik” (Abh1., Indokolás [44]). Ugyanez a sajtó oldaláról megfogalmazva azt jelenti, hogy az  Alaptörvény IX.  cikk (2)  bekezdésére hivatkozással főszabály szerint szabadon közzétehetik közhatalmat gyakorló személy képmását a közhatalom gyakorlása során. [28] A fenti teszt alapján a „képmásvédelem” csak akkor lehet a sajtószabadság valós korlátja, ha a képmás közzététele – a  felismerhetővé váláson túlmutatóan – valamilyen alapjog sérelmét (különösen az  emberi méltóság vagy a magánélethez való jog megsértését) vagy más alkotmányos érték sérelmét okozza. Ilyen esetekben kell a konkrét körülményeket alapul véve egyensúlyozni a sajtószabadság és a képmásvédelem eltérő szempontjai között. Külön nevesített alapjog hiányában a közhatalmat gyakorló személyek e tevékenységük során tűrni kötelesek képmásuk közzétételét. Az  ilyen esetekben alkotmányjogi szempontból nem azt kell igazolni, hogy miért lehet közzétenni az  érintett fényképét, hanem azt, hogy miért ne lehetett volna: az  alkotmányossági vélelem a  sajtószabadság gyakorolhatósága mellett szól, a képmásvédelemmel szemben. [29] Az Alkotmánybíróság ismertetett gyakorlata olyan esetekre vonatkozott, amikor a  közhatalmat gyakorló személy nyilvános közéleti eseményen vett részt, bárki számára megközelíthető helyen. Jelen ügy különlegessége a helyszín eltérő jellege; bár a bírósági tárgyalás főszabály szerint nyilvános [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], de a  bírósági tárgyaláson való részvétel alkotmányossági megítélése nem azonos a  közterületen tartott rendezvényével. [30] Jelen ügyben tehát az  Alkotmánybíróságnak olyan alkotmányossági kérdésben kellett döntenie, amilyenben korábban nem: a bírósági tárgyaláson részt vevő, közhatalmat gyakorló személy képmása szabadon közzétehető-e. [31] 3. A  fénykép- és videófelvétel készítése tekintetében a  szólás- és sajtószabadság gyakorlásának mércéi eltérnek egyfelől a  bírósági tárgyalóterem és tárgyalás, másfelől az  egyéb helyszínek (jellemzően nyilvános közterületek) és ott zajló közéleti események kontextusában. A  tárgyalás nyilvánossága, mint az  Alaptörvény XXVIII.  cikkének (1) bekezdésében is nevesített garanciális alapelv, mindenekelőtt a tárgyalóterem nyilvánosságát, a bírósági eljárás és döntés figyelemmel követhetőségét jelenti. Alapvető indoka nem a  közéleti vita általános információs érdeke, hanem az  eljárásban érintettek védelme azzal, hogy jogaikról a  bíróság a  tárgyalás nyilvánosságának színe előtt döntsön. A  tárgyalóterem ugyanis önmagában nem a  közügyek vitájának fóruma, hanem a  vádról vagy a  peres felek jogairól döntő igazságszolgáltatás helyszíne. Az igazságszolgáltatás általános és a perben résztvevők speciális érdekei, jogai mentén a  tárgyalóterem sajtónyilvánossága tehát másképp ítélendő meg, és a  sajtószabadság korlátozása ez esetben szélesebb körben minősülhet indokoltnak, mint a közügyekről, jelenkori eseményekről szóló szokásos tudósítások kapcsán {3021/2018. (I. 26.) AB határozat, Indokolás [26]}. [32] A tárgyalás nyilvánossága nem jelent sajtónyilvánosságot. Az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdéséből nem következik, hogy a tárgyalás egészéről, annak minden mozzanatáról és minden résztvevőjéről meg lehetne osztani médiatartalmat. Az  igazságszolgáltatás függetlensége és a  tárgyalás rendje olyan alkotmányos értékek, amelyek megvalósulása érdekében korlátozni lehet a  sajtó tevékenységét, így ezen belül azt is, hogy kiknek a  képmását teszik közzé. Az  igazságszolgáltatás függetlensége és a  tárgyalás rendje logikailag is csak a  bírósági tárgyaláson érvényesíthetők, ezért is más a sajtószabadság gyakorlásának a megítélése a bírósági tárgyalóteremben és bármely más, közönség számára nyitva álló területen (akár a bíróság folyosóján). [33] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy – a  jogvita keletkezésekor hatályos – a  büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) 74/B.  §-a kifejezetten felsorolta, hogy bírósági tárgyalásról (a tanácselnök engedélyével a  nyilvánosság tájékoztatása érdekében) szóló tájékoztatás kapcsán kiről készülhet az  engedélye nélkül felvétel, ezek: a  bíróság tagjai, a  jegyzőkönyvvezető, az  ügyész és a  védő. Minden más jelenlévőről, így – mint azt a  kapcsolódó kommentár kifejezetten is megerősíti – az  előállítást végző büntetésvégrehajtási alkalmazottról is kizárólag a hozzájárulásával készülhetett egyáltalán olyan felvétel, amely alapján az ő személye felismerhető. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az előállítást rendőr vagy büntetés-végrehajtási alkalmazott foganatosítja; egyrészt mindketten az  államhatalmat képviselik, másrészt az  alkotmányossági megítélést a tevékenység és nem a személy státusa befolyásolja. [34] 4. Bár a  tárgyalás rendje és az  igazságszolgáltatás függetlensége olyan alkotmányos értékek, amelyek általánosságban alapot adnak a  sajtószabadság korlátozására, ez  nem jelenti azt, hogy a  sajtó tevékenysége – akár normatív, akár egyedi aktusokon keresztül – teljesen korlátozható lenne a bírósági tárgyaláson. Esetről esetre vizsgálva kell a  bíróságoknak és végső soron az  Alkotmánybíróságnak állást foglalnia arról, hogy az  Alaptörvény IX.  cikk (2)  bekezdésének védelmi körébe tartozó képi tudósítás lehetőségének biztosításához vagy annak korlátozásához fűződik-e erősebb alkotmányos érdek. [35] A főszabály szerint nyilvános bírósági tárgyalás eseményeiről szóló tudósításra is kiterjed a  sajtószabadság. Ezt elismerve a  régi Be. 74/A.  § (2)  bekezdése rögzítette, hogy „a bíróság nyilvános tárgyalásáról a  sajtó jogosult tájékoztatást adni”. A  hatályos, büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) eltérő meghatározást ad: a 108. § (1) bekezdése értelmében „mindenkinek joga van ahhoz, hogy a bíróság tárgyalásáról a  médiarendszer útján tájékoztatást kapjon.” A  (2)  bekezdés – a  régi Be. 74/B.  §-hoz hasonlóan – azt rögzíti, hogy „a bírósági tárgyalásról az  (1)  bekezdésben meghatározott célból kép-, hang-, vagy kép- és hangfelvételt az  egyesbíró vagy a  tanács elnöke engedélyével, a  bírósági tárgyaláson jelen lévő személyről – a  bíróság tagjain, a  jegyzőkönyvvezetőn, az  ügyészen és a  védőn kívül – csak az  érintett hozzájárulásával szabad készíteni.” Azaz a  szabályozás logikája annyiban nem változott, hogy a  bíróság tagjairól, jegyzőkönyvvezetőről, ügyészről és védőről szabadon készíthető kép- és hangfelvétel, mindenki másról viszont csak a beleegyezésével. [36] A bírósági tárgyalásról való tudósítás szabadságát azonban korlátozhatja a  tárgyalás rendje és a  bíróság pártatlansága, függetlensége mint Alaptörvényben rögzített célok és értékek. A  bíróság Alaptörvényből eredő feladata a  jogvita eldöntése [25.  cikk (2)  bekezdése]. Ennek során a  konkrét ügyekben a  bíróságnak kell garantálnia az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésének érvényesülését, azaz azt, hogy a  jogvitákat pártatlanul, befolyásmentesen bírálják el. A  tárgyalás vezetése a  bíró feladata. Ebből viszont az  következik, hogy elsődlegesen a  bíró tudja megítélni, hogy az  adott tárgyaláson a  sajtószabadság gyakorlása mennyiben alkalmas az  igazságszolgáltatás rendjének, a  bíró függetlenségének a  megzavarására. Ha a  tárgyalást vezető bíró szerint a zavaró körülmény fennáll, akkor sem jelenti ez automatikusan a sajtószabadság kizártságát, azt viszont igen, hogy mérlegelni kell, hogy a  sajtószabadság gyakorlásához vagy korlátozásához fűződik-e erősebb alkotmányos érdek. Az igazságszolgáltatás rendjének védelmére hivatkozással csak az léphet fel, akinek ehhez alkotmányosan elismert érdeke fűződik (pl. bíró, vádlott, felek, képviselőik, ügyész). Amennyiben valamely per közvetlen érintettjei nem kifogásolják a média tudósítását (ideértve a képi tudósítást is), akkor más személyek az igazságszolgáltatás rendjére hivatkozással nem kifogásolhatják az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésének a gyakorlását. [37] Jelen esetben a bíró nem zárta ki a nyilvánosságot (és ezzel a sajtót) a tárgyalásról, és a per tárgya közérdeklődésre számot adó ügy volt, így az  Alaptörvény IX.  cikkére hivatkozással a  sajtó szabadon közzéteheti a  közhatalmat gyakorló személyek képmását. Ilyenkor is feltétel azonban, hogy a megjelenítés nem sértheti az emberi méltóságot. [38] 5. Erre tekintettel az  Alkotmánybíróságnak végül azt kellett vizsgálnia, hogy a  képmás közzététele sértette-e az indítványozó Alaptörvény II. és VI. cikkeiben rögzített jogait. [39] A tényállás megállapítása, a  bizonyítékok értékelése és mérlegelése az  eljárási jogi szabályokban a  jogalkalmazó számára fenntartott feladat {elsőként lásd: 3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12]}; az  Alkotmánybíróság a tények vonatkozásában a rendes bíróság által megállapított tényekre hagyatkozik. [40] Az alapul szolgáló bírósági döntések kizárólag az  indítványozó személyiségi jogainak megsértését vizsgálták, azt, hogy képmását akarata ellenére közzétették. A  bírósági döntés semmilyen formában nem tartalmazott olyan elemet, ami az  indítványozó emberi méltóságának sérelmére utalhatna. A  bíróság nem állapított meg olyan körülményt, amely szerint a  képmásáról készült felvétel megalázó, sértő vagy egyébként az  emberi méltóságba ütköző lehetne. [41] A támadott bírósági döntés a  képmás közzétételének megengedhetőségét kizárólag a  személyiségi jog oldaláról vizsgálta, tartalmilag az Alaptörvény IX. cikkét az Alaptörvény II. és VI. cikkeivel állították szembe. Ahogy azonban az  Alkotmánybíróság arra rámutatott: közhatalmat gyakorló személy e  minőségében folytatott tevékenységének képi bemutatása csak akkor ütközik akadályba, ha ennek külön alkotmányos indoka van. Az  igazságszolgáltatás rendje és a  bíróság függetlensége igazolhatja a  sajtószabadság korlátozását a  tárgyalóteremben, de önmagában a  felismerhetővé válás nem ilyen ok. A  közhatalmat gyakorló személy – összhangban az  Abh1.-ben levont következtetésekkel – a  bírósági tárgyaláson sem hivatkozhat az  emberi méltóság védelmére amiatt, mert egy médiatartalomban felismerhetővé válik. [42] Erre tekintettel az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  indítványozó Alaptörvény IX.  cikk (2)  bekezdésében rögzített jogát sértette a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítélete, ezért azt megsemmisítette. [43] 6. Az  Alkotmánybíróság a  határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdésének második mondata alapján, az alkotmányjogi kérdés jelentőségére tekintettel rendelte el. Budapest, 2019. július 9. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke