30/2012. (VI. 27.) AB határozata utólagos normakontrollra irányuló indítvány elutasításáról.

30/2012. (VI. 27.) AB határozata utólagos normakontrollra irányuló indítvány elutasításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatára, továbbá mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló eljárásban – dr. Balogh Elemér, dr. Holló András, dr. Kovács Péter és dr. Lévay Miklós alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Bragyova András, dr. Kiss László, dr. Paczolay Péter és dr. Stumpf István alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 3. § (2) bekezdés második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megszüntetésére irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. 1.1. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (a továbbiakban: Sztrájk tv.) 3. § (2) bekezdés második mondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványában kifejtett álláspontja szerint az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe ütközött a sztrájkjog olyan korlátozása, amely az államigazgatási szervek vonatkozásában a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodására bízta a sztrájk gyakorolhatósága szabályainak meghatározását. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, a jogállamisághoz fűződő jogbiztonság sérelmét látta az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az „államigazgatási szervek” megfogalmazásban, amely szerinte nem egyértelmű a tekintetben, hogy a köztisztviselők mely csoportjaira terjed ki. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 8. § (2) bekezdését és a 70/C. § (2) bekezdését sértő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az állampolgári jogok országgyűlési biztosa amiatt, hogy a Sztrájk tv. a) nem állapítja meg egyértelműen a sztrájk gyakorlására jogosultak körét, b) nem határozza meg a „szolidaritási sztrájk” fogalmát, gyakorlásának feltételeit, c) nem tartalmazza az egyeztető eljárás lefolytatásának garanciális szabályait, d) nem határozza meg „az elégséges szolgáltatást” és e) nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy „mely időpontban és milyen módon” kell bejelenteni a sztrájkot. 1.2. Az Alkotmánybíróság felhívására az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jogutódja, az alapvető jogok biztosa az indítványt – az alábbiak szerint – fenntartotta. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az időközben módosított Sztrájk tv. 3. § (2) bekezdésének második mondatát, mivel az „ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével (a jogállamiság elvével és az ebből következő jogbiztonság követelményével), valamint az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében, az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdésében (sztrájkhoz való jog) foglaltakkal”. Érvelése szerint „nem lehet [a] Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodásának tárgya a munkabeszüntetés gyakorolhatósága, mivel a sztrájkhoz való jog lényeges tartalmát kizárólag törvényben lehet korlátozni”. Kérte továbbá mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítását amiatt, hogy a Sztrájk tv. a) nem rendelkezik kellő egyértelműséggel a sztrájkjog gyakorlására jogosultak köréről, b) nem határozza meg az ún. szolidaritási sztrájk fogalmi elemeit, gyakorolhatósága feltételeit és korlátait, különös tekintettel a politikai sztrájk tilalmára, c) nem tartalmazza az egyeztető eljárás lefolytatására vonatkozó alapvető garanciális szabályokat és d) nincs rendelkezés arra vonatkozóan, hogy a sztrájk megkezdése előtt a sztrájkot mely időpontban és milyen módon kell bejelenteni. Mindez az alapvető jogok biztosa szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az I. cikk (3) bekezdését és a XVII. cikk (2) bekezdését sérti. Az alaptörvény-ellenesség indokolásaként kérte az első indítványában kifejtettek figyelembe vételét. 1.3. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 71. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a 73. § (1) bekezdésére figyelemmel az Alkotmánybíróság az alapvető jogok biztosának indítványát érdemben vizsgálta. II. 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „I. cikk (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” „XVII. cikk (2) Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, vagy munkabeszüntetést tartsanak.” 2. A Sztrájk tv. érintett rendelkezése: „3. § (2) Nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi, rendészeti szerveknél és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Az államigazgatási szerveknél a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályok mellett gyakorolható a sztrájk joga, de a Nemzeti Adó és Vámhivatalnál a hivatásos állományúak nem jogosultak a sztrájkjog gyakorlására.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1.1. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépését megelőzően hozott döntései további alkalmazhatóságával kapcsolatban már állást foglalt. Hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény szerint az „Alkotmánybíróság feladata az Alaptörvény védelme. Az Alkotmánybíróság az újabb ügyekben felhasználhatja azokat az érveket, amelyeket az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott korábbi határozata az akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggésben tartalmazott, feltéve, hogy az Alaptörvény konkrét – az előző Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú – rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges. Az Alkotmánybíróság az egyes hatásköreiben eljárva alkotmányértelmezést végez, akkor is, ha ez nem elvont, mint az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti hatáskörben, hanem jogszabály vagy bírói döntés vizsgálatához kapcsolódik. Az egyes intézményekről, alapelvekről és rendelkezésekről kialakított értelmezése a határozataiban található meg. Az Alkotmánybíróságnak azokra az alapértékekre, emberi jogokra és szabadságokra, továbbá alkotmányos intézményekre vonatkozó megállapításai, amelyek az Alaptörvényben nem változtak meg alapvetően, érvényesek maradnak. Az előző Alkotmányon alapuló alkotmánybírósági döntésekben kifejtett elvi jelentőségű megállapítások értelemszerűen irányadók az Alaptörvényt értelmező alkotmánybírósági döntésekben is. Ez azonban nem jelenti az előző Alkotmányon alapuló határozatokban kifejtettek vizsgálódás nélküli, mechanikus átvételét, hanem az előző Alkotmány és az Alaptörvény megfelelő szabályainak összevetését és gondos mérlegelést kíván. Ha az összevetésnek az az eredménye, hogy az alkotmányjogi szabályozás változatlan vagy jelentős mértékben hasonló, az átvételnek nincs akadálya. Másrészt az előző Alkotmány és az Alaptörvény egyes rendelkezései tartalmi egyezősége esetén éppen nem a korábbi alkotmánybírósági döntésben megjelenő jogelvek átvételét, hanem azok figyelmen kívül hagyását kellene indokolni” [22/2012. (V. 11.) AB határozat, Magyar Közlöny 2012. évi 57. szám, 9737, 9737–9740.]. 1.2. Az alapvető jogok biztosa a Sztrájk tv. 3. § (2) bekezdése második mondatának alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, az I. és a XVII. cikkével való ellentétre alapította. Az Alkotmánybíróság elsőként – mivel a második indítvány az első indítványban foglaltakra utalt vissza – a felhívott alaptörvénybeli és alkotmányi rendelkezéseket tekintette át. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és az Alkotmány 2. § (1) bekezdése azonosan deklarálja az ún. jogállam klauzulát. Az Alaptörvény I. cikke az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével szövegszerűen megegyezik annyiban, miszerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvénynek kell megállapítania. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése kimondta, hogy alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatta. A korlátozás további követelményeit viszont az Alkotmánybíróság fogalmazta meg az ún. alapjogi tesztben, melynek lényege, hogy az „állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan” [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.]. Az Alaptörvény lényegében ezt az értelmezést követi, amikor akként rendelkezik, hogy alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan korlátozható. Ugyancsak tartalmi azonosság állapítható meg az Alaptörvény I. cikkében és az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében a lényeges tartalom védelmét illetően. Nem található érdemi különbség a sztrájkjog szabályozásában sem. Mind az Alaptörvény, mind az Alkotmány szerint a sztrájk (vagy munkabeszüntetés) törvényben szabályozottak szerint gyakorolható. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálása során eddig kialakított gyakorlatát vette alapul. 2.1. A sztrájkjog gyakorlásának korlátozását (kizárását) az Alkotmánybíróság korábban már több alkalommal, több szempontból vizsgálta. A 88/B/1999. AB határozatában (ABH 2006, 1188.) összefoglalóan megállapította, hogy a sztrájkjog az alapvető jogokat és kötelezettségeket szabályozó fejezetben a gazdasági, szociális jogok között nyert elhelyezést. Az Alkotmánybíróság szerint az „Alkotmány 70/C. § (2) bekezdése alapján a sztrájkjog egy olyan sajátos alkotmányos jog, amely az Alkotmány rendelkezésénél fogva törvény által korlátozottan, »az ezt szabályozó törvény keretei között« gyakorolható. Az Alkotmány e szabályozási módjából következően a törvényhozó nagyobb szabadsággal rendelkezik a sztrájkhoz való jog szabályozásában, mint más, alanyi jogi jellegű alapvető alkotmányos jogok esetén. A sztrájkjog nem alanyi jogi természetű alapvető jog, nem áll az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés védelme alatt, így a sztrájkjog szabályozása során a törvényhozó szélesebb körű felhatalmazással rendelkezik a sztrájkjog korlátozására is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a törvényhozónak ez a felhatalmazása alkotmányos korlátok nélküli. Abból, hogy sztrájkjog az Alkotmány által szabályozott jog, következik az, hogy a törvényhozó köteles biztosítani a sztrájkjog gyakorlásának feltételeit, a sztrájkjog gyakorlásából való kizárásnak csak alkotmányos indokból, valamely alkotmányos jog, alkotmányos érték, cél védelme érdekében van helye.” (ABH 2006, 1188, 1195.). Az Alkotmánybíróság ebben a határozatában a honvédelmi és rendvédelmi szervek által ellátott sajátos, az alkotmányos rend és az alapvető emberi jogok védelmében megnyilvánuló feladatok jellegére figyelemmel nem találta alkotmányellenesnek az ezen szervek személyi állományába tartozó köztisztviselőkre és közalkalmazottakra vonatkozó sztrájktilalmat (ABH 2006, 1188.). Hasonlóan foglalt állást az Alkotmánybíróság a sztrájkjog kizárásáról az igazságszolgáltatási szervek tekintetében a 673/B/1990. AB határozatában. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az igazságszolgáltatás tagjainak a sztrájkja mások alapvető jogainak érvényesítését veszélyeztetné, súlyosabb esetben ténylegesen megakadályozná. Az állampolgári jogok védelme, e védelem hatékonysága, illetve annak a biztosítása szükségessé teszi az igazságszolgáltatás tagjai sztrájkjogának messzemenő korlátozását – gyakorlatilag annak eltörlését – mivel enélkül mások alapvető jogainak védelme nem biztosítható (ABH 1992, 446, 447–448.). 2.2. A jelen ügyben vizsgált rendelkezés értelmében az államigazgatási szerveknél gyakorolható a sztrájk joga, de csak a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályok mellett. Az alapvető jogok biztosa szerint ez a korlátozás azért alaptörvény-ellenes, mert nem a törvény állapítja meg a feltételeket. Az Alkotmánybíróság – a már hivatkozott 88/B/1999. AB határozatára (ABH 2006, 1188.) figyelemmel – abból indult ki, hogy a sztrájkjog egy sajátos, nem alanyi jogi természetű alapvető jog, amely nem áll alapjogi védelem alatt, ezért a szabályozása során a törvényhozó felhatalmazással rendelkezik a korlátozására is. Alaptörvényben foglalt jog lévén azonban a szabályozás nem korlátlan: a törvényhozó köteles biztosítani a sztrájkjog gyakorlásának feltételeit, a sztrájkjog gyakorlásából való kizárásnak csak valamely Alaptörvényben megfogalmazott jog, érték, cél védelme érdekében, azzal arányosan van helye. Az Alkotmánybíróság ebben az esetben először is azt állapította meg, hogy a végrehajtó hatalom feladatait ellátó államigazgatási szervek zavartalan és folyamatos működéséhez fűződő érdek alapos indoka a sztrájkjog korlátozásának. Nem találta az Alaptörvény szempontjából aggályosnak az Alkotmánybíróság önmagában azt a törvényi megoldást, amely a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodására utalta a feltételek meghatározását. (Ezt a Megállapodást a Kormány a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségével, a Közalkalmazottak Szakszervezetével, a Belügyi Dolgozók Szakszervezetével, az Adó- és Pénzügyi Dolgozók Országos Szakszervezeti Tanácsával, a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezetével és a Közegészségügyi Szakszervezettel 1994. január 13. napján megkötötte, melyhez a Községi Önkormányzatok Országos Szövetsége, a Magyar Faluszövetség, a Kisvárosi Önkormányzatok Szövetsége, a Megyei Jogú Városok Szövetsége, a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége, a Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetsége, valamint a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége csatlakozott. A Megállapodást a Magyar Közlöny 1994. évi 8. számában tették közzé.) Az Alkotmánybíróság kezdetektől követett gyakorlata, hogy „nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is. Ha nem így lenne, mindent törvényben kellene szabályozni” [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 300.]. A Sztrájk tv. támadott rendelkezése nem zárja ki az államigazgatási szervek tekintetében a sztrájkhoz való jogot. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy önmagában a sztrájk gyakorlása valamennyi részletszabályának a megállapítása nem csak törvényi szinten lehetséges. Különösen nem kifogásolható a feltételek kialakításában az érintettek részvétele. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenességet – ebben a tekintetben – nem állapította meg. 2.3. Az alapvető jogok biztosa szerint a Sztrájk tv. 3. § (2) bekezdésében szereplő „államigazgatási szervek” megfogalmazás nem egyértelmű, ami a jogbiztonságot sérti. Az Alkotmánybíróság szerint a jogállamiság részét képező jogbiztonságból „nem következik a jogalkotónak olyan kötelezettsége, hogy minden fogalmat minden jogszabályban külön meghatározzon. Ha a jogrendszer valamelyik eleme már tartalmaz egy adott fogalomra vonatkozó meghatározást, akkor az – eltérő rendelkezés hiányában – más jogszabályok alkalmazása során is érvényesül” [71/2002. (XII. 17.) AB határozat, ABH 2002, 417, 424.]. Mivel az államigazgatási szervek körét a hatályos jogban több jogszabály is definiálja, mint például a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 1. § (2)–(4) bekezdései, a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény 2. § (8) bekezdés c) pontja, ezért az Alaptörvény B) cikkének sérelmét az Alkotmánybíróság nem állapította meg. Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel az indítványt ebben a részében elutasította. 3. Az alapvető jogok biztosa több kérdésben kezdeményezte mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását. Az Abtv. 71. § (2) bekezdése értelmében 2012. január 1-jével megszűnt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése iránt kezdeményezett minden eljárás, kivéve, ha annak indítványozója a Kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede vagy az alapvető jogok biztosa volt. Az Alkotmánybíróság ezért a jelen ügyben az alapvető jogok biztosa indítványát ebben a vonatkozásában is érdemben vizsgálta. Az alapvető jogok biztosa a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet arra alapította, hogy a törvényhozó bizonyos kérdéseket a Sztrájk tv.-ben nem, vagy nem megfelelően szabályozott. A Sztrájk tv.-t időközben a jogalkotó módosította. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy utólagos normakontroll keretében a hatályos rendelkezéseket vizsgálja (36/J/1990. AB végzés, ABH 1991, 669, 671.), ezért vizsgálatát az elbíráláskor hatályos szabályozás tekintetében folytatta le. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése értelmében a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság akkor állapította meg, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy a jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. A jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1996, 56, 58–59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968–969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 131.]. A mulasztásból következő alkotmányellenes helyzetet pedig mindenkor konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani [35/2004. (X. 6.) AB határozat, ABH 2004, 504, 508.]. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség egyik esete, ha a jogalkotó nem megfelelő tartalommal szabályozott és ezáltal keletkezett alkotmányellenes helyzet [15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.; 4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 63.]. Az alapvető jogok biztosa az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az I. cikk (3) bekezdését és a XVII. cikk (2) bekezdését sértő jogalkotói mulasztást abban látta, hogy a Sztrájk tv. a) nem rendelkezik kellő egyértelműséggel a sztrájkjog gyakorlására jogosultak köréről, b) nem határozza meg az ún. szolidaritási sztrájk fogalmi elemeit, gyakorolhatósága feltételeit és korlátait, különös tekintettel a politikai sztrájk tilalmára, c) nem tartalmazza az egyeztető eljárás lefolytatására vonatkozó alapvető garanciális szabályokat és d) nincs rendelkezés arra vonatkozóan, hogy a sztrájk megkezdése előtt a sztrájkot mely időpontban és milyen módon kell bejelenteni. Az Alkotmánybíróság az alapvető jogok biztosa által megjelölt kérdéseket – a hatályos jogi szabályozásra figyelemmel – egyenként vizsgálta meg. Az Alkotmánybíróság vizsgálata annak megállapítására irányult, hogy a sztrájkhoz való jog rendeltetésszerű gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges-e a hiányolt szabályozás, és amennyiben igen, akkor a szabályozási hiány az Alaptörvény sérelmét eredményezi-e, különös tekintettel arra a jogalkotói – a törvényjavaslathoz fűződő indokolásban megfogalmazott – célra, hogy a Sztrájk tv. a nemzetközi gyakorlattal összhangban „csak a legáltalánosabb kérdéseket érinti, ugyanis a részletekbe menő szabályozás szükségképpen jogalkalmazási problémákhoz vezetne”. Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy a 88/B/1999. AB határozatában éppen a Sztrájk tv. 3. § (2) bekezdésének vizsgálata során általános érvénnyel állapította meg, hogy a Sztrájk tv. „szabályozza a sztrájkjog gyakorlására jogosultak körét, azt, hogy mely célból van lehetőség sztrájkra, rendezi a jogszerű sztrájk anyagi jogi és eljárási feltételeit, megállapítja sztrájkjog érvényesülését, a jogszerű sztrájkban résztvevők védelmét biztosító garanciális rendelkezéseket, meghatározza azokat az eseteket, amikor a sztrájk jogellenesnek minősül” (ABH 2006, 1188, 1195.). 3.1. Az alapvető jogok biztosa szerint nem egyértelmű a sztrájkjog gyakorlására jogosultak köre, ideértve a sztrájk kezdeményezésére és az abban való részvételre jogosultakat. A Sztrájk tv. a „dolgozók” kifejezést használja, mint a sztrájkhoz való jog gyakorlására jogosult alanyi kört. Ez általános fogalom, az Alkotmánybíróság szerint egyértelmű, magában foglal minden foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban munkát végző személyt. A sztrájkjog pedig kiterjed mind a sztrájk kezdeményezésére, mind az abban való részvételre. Az általános fogalmak használatával összefüggésben az 55/2001. (XI. 29.) AB határozatában (ABH 2001, 442.) az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „a jogszabályok világossága, áttekinthetősége érdekében célszerű, ha a törvényhozó kerüli azoknak a helyzeteknek a teljeskörű felsorolását, melyekre a jogszabály adott rendelkezését alkalmazni kell; az életviszonyok folytonos alakulása, változásai következtében e helyzetek kimerítő felsorolása reménytelen vállalkozás volna. Ha pedig újból és újból kiderülne, hogy a törvény hatályát ki kell terjeszteni olyan helyzetekre is, melyekre a törvényhozó eredetileg nem gondolt vagy nem gondolhatott, ez a sorozatos törvénymódosítások kényszere folytán az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság egyik elemére, a jogbiztonságra nézve jelentene veszélyt. Ezért alkotmányossági szempontból önmagában nem eshet kifogás alá, ha a törvényhozó (…) általános fogalmakat alkalmaz” (ABH 2001, 442, 461.). Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében, mint megalapozatlant, elutasította. 3.2. A szolidaritási sztrájkkal kapcsolatos mulasztással összefüggésben az Alkotmánybíróság elsőként ismét utal a Sztrájk tv. javaslatához fűzött indokolásra, miszerint kifejezetten törvényhozói cél volt a szolidaritási sztrájk sajátos szabályozása, tekintettel arra, hogy „az ilyen típusú sztrájk olyan munkáltatónál is hátrányt okozhat, amelyiknek a sztrájkkövetelés orvoslására nincs lehetősége, indokolt különleges garancia a sztrájk jogszerűségét illetően. Ezért ilyen sztrájkot csak a szakszervezet kezdeményezhet”. A fogalmát a törvény ugyan nem határozza meg, de annak jelentése a köztudatban egyértelmű, az ún. idegen cél érdekében való munkabeszüntetés a szolidaritási vagy szimpátia sztrájk (lásd a tényleges bírói gyakorlatot illetően: EBH2005. 1253, Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2005/1.). Az Alkotmánybíróság szerint önmagában az, ha „a jogrendszer nem definiál egyes, a jog- és a köznyelvben egyaránt bevezetett fogalmakat és kifejezéseket, nem eredményez sem értelmezhetetlenséget, sem pedig önkényes jogalkalmazást” (460/E/2000. AB határozat, ABH 2008, 1726, 1734.; lásd még: 983/B/2009. AB határozat, ABK 2011. november 1149, 1151.; 145/B/2000. AB határozat, ABH 2008, 1655, 1667–1670.) Az Alkotmánybíróság ezért az alaptörvény-ellenességet e tekintetben sem állapította meg. 3.3. Az egyeztető eljárás szabályozási hiányosságaival összefüggésben az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a jogalkotó az eredeti indítvány benyújtását követően az „értelemzavaró” jogszabályi hivatkozást pontosította, miszerint „a vitatott kérdést érintő egyeztető eljárás” helyett, „a vitatott kérdést érintő kollektív munkaügyi vitában megtartott” egyeztetésről rendelkezik. A kollektív munkaügyi vita szabályait pedig mind az általános munkajogi szabályokat megállapító (a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 194/G. §–197. §), mind a speciális munkajogi szabályokat tartalmazó ágazati törvények tartalmazzák. A jogalkotói feladat elmulasztása tehát ebben a tekintetben sem volt megállapítható. 3.4. Hasonlóképpen nem találta megalapozottnak az Alkotmánybíróság a sztrájk bejelentésének időpontjára és módjára irányuló szabályokat hiányoló indítványt. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis a sztrájkjog gyakorlásához nem kényszerítően szükséges annak törvényi meghatározása, hogy az egyeztető eljárást követően mikor és milyen módon kell a sztrájkot bejelenteni. „A jogalkotásra tartozik annak eldöntése, hogy valamely élethelyzetet szabályoz-e és milyen részletességgel. Ebből a szempontból alkotmányossági kérdést csak az vet fel, ha a szabályozás hiányossága alapvető jog vagy az Alkotmányban deklarált alkotmányos elv érvényesülését gátolja” (1621/E/1992. AB határozat, ABH 1993, 765, 766.). A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására és megszüntetésére irányuló indítványt elutasította. A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 44. § (1) bekezdésén alapul. Budapest, 2012. június 26. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke