15/2015. (V. 29.) AB határozata a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról

15/2015. (V. 29.) AB határozata a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. CCVI. törvény 2012. március 1-től 2013. augusztus 31-ig hatályos 35. § (2) bekezdése egyes szövegrészei alaptörvény-ellenességének megállapításáról és alkalmazásának kizárásáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Juhász Imre, dr. Sulyok Tamás és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az  egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény – 2012. március 1-től 2013. augusztus 31-ig hatályos – 35. § (2) bekezdésének „legkésőbb 2012. június 30-áig” és „E határidő elmulasztása jogvesztő.” szövegrésze alaptörvény-ellenes volt, ezért a Fővárosi Ítélőtábla által befejezett 8.Pkf.26.939/2012. számú ügyben és a folyamatban lévő más ügyekben nem alkalmazható. 2. Az  Alkotmánybíróság a  Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.939/2012/5. számú végzése alaptörvény-elleneségének megállapítására irányuló indítványt elutasítja. 3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1] 1. A  Független Történelmi Protestáns Egyház (a  továbbiakban: Egyház) és a  Független Történelmi Protestáns Egyesület (a  továbbiakban: Egyesület), valamint Dr. Nagy Károly, Jámbor János és Tamás Julianna (magánszemély indítványozók) az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 27.  §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybíróságnál, amelyben a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.939/2012/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. [2] 2. A  Pest Megyei Bíróság által 2006. július 3-án jogerősen nyilvántartásba vett Egyház 2012. február 24-én a  lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az  egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (a  továbbiakban: Ehtv.) – akkor hatályos – 35.  § (1)  bekezdésének megfelelően továbbműködési szándékát kinyilvánította, és változásbejegyzési eljárást indított a  Budapest Környéki Törvényszéken. A  Törvényszék az  átalakulással létrejött Egyesületet 2012. szeptember 25-én meghozott (és kérelemre 2012. október 9-én kijavított) végzésével az  egyház általános jogutódjaként nyilvántartásba vette, egyidejűleg a bejegyzett egyházat törölte a nyilvántartásból. [3] A Törvényszék végzése ellen a  Pest Megyei Főügyészség fellebbezést nyújtott be, amelyben az  elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és az  elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását kérte, mivel álláspontja szerint az  egyesület alapszabálya több szempontból nem felelt meg a  Ptk. és a  civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az  ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény (a  továbbiakban: Cnytv.) rendelkezéseinek. A kérelmező a fellebbezésre észrevételt tett, amelyben a fellebbezéssel nem értett egyet. A  Főügyészség az  észrevétel alapján a  fellebbezést módosítással tartotta fenn, és ismételten kérte a Törvényszék végzésének hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását, megjegyezve, hogy az új eljárás lehetőséget teremt az  alapszabály pontosítására, illetve a  hiányok pótlására. A  kérelmező a  fellebbezés kiegészítésére tekintettel benyújtott észrevételében a korábban előadott érveit továbbra is fenntartotta. [4] A fellebbezés folytán másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2013. január 29-én meghozott 8.Pkf.26.939/2012/5. számú végzésének indokolásában egyrészt tartalmilag egyetértett a  fellebbezés több érvével is, rögzítve, hogy a  fellebbezésben kifogásolt hibák, hiányosságok pótlása feltétele lenne az  egyesület nyilvántartásba vételének; másrészt ugyanakkor úgy értelmezte, hogy az új Ehtv. „az egyházból átalakuló egyesület nyilvántartásba vételéhez szükséges feltételek teljesítésére egy szűk, jogvesztő határidőt írt elő, amely 2012. június 30-án lejárt, így a  kérelmező a  fellebbezésben indítványozott hatályon kívül helyezés folytán megismétlendő eljárásban már nem lenne abban a helyzetben, hogy az egyházból történő átalakulás törvényi feltételeit a törvényi határidőben pótolja”, ezért – hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás helyett – az  első fokú végzést megváltoztatta és jogerősen elutasította a szervezet változásbejegyzés iránti kérelmét. [5] A korábbi egyház, továbbá a bejegyezni kért egyesület, valamint a magánszemély indítványozók 2013. június 15-én alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybíróságnál, amelyben az Ítélőtábla végzésének megsemmisítését kérték. [6] 3. Az  Alkotmánybíróság hiánypótlási felhívást intézett az  indítványozókhoz, amelyre határidőben érkezett válaszukban kifejtették, hogy a végzés álláspontjuk szerint miért sérti az egyes indítványozóknak az Alaptörvényben biztosított vallásgyakorláshoz való jogát. [7] A vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény az  Ehtv. rendelkezéseit 2013. augusztus 1-ei, illetve szeptember 1-ei hatállyal módosította, köztük a  törvény több, folyamatban lévő, illetve befejezett ügyekre vonatkozó átmeneti rendelkezését is. A  fentiekre tekintettel, valamint jogi helyzetének tisztázása érdekében az Alkotmánybíróság nyilatkozattételre hívta fel az indítványozót. II. [8] Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „VII. cikk (1) Mindenkinek joga van a gondolat, a  lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa. (2) Az  azonos hitelveket követők vallásuk gyakorlása céljából sarkalatos törvényben meghatározott szervezeti formában működő vallási közösséget hozhatnak létre.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” III. [9] 1. Az  Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az  indítványozó egyház nyilvántartásból való törlése és emellett egyesületként történő bejegyzésének elutasítása hogyan érinti az  alkotmányjogi panasz eljárás lefolytatását. [10] Az Abtv. 59.  §-a kimondja, hogy az  Alkotmánybíróság – ügyrendjében meghatározottak szerint – kivételesen a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti. [11] Az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 67. § (2) bekezdés a) pontja szerint az  indítvány okafogyottá válásának egyik esete az, hogy „alkotmányjogi panasz eljárásban a  természetes személy indítványozó meghal, a  jogi személy megszűnik, kivéve ha az eljárásban érvényesítendő jog tekintetében jogutódlásnak van helye”. [12] Az Alkotmánybíróság a  hatáskörére vonatkozó szabályokat saját alkotmányos jogállásával és az  adott hatáskör rendeltetésével összhangban értelmezi [vö. Alaptörvény R) cikk (3) bekezdés és 28. cikk], ennek megfelelően járt el az Abtv. 59. §-ában meghatározott mérlegelési jogkörében az Ügyrend azt végrehajtó 67. §-a alkotmányjogi panasz eljárásban történő alkalmazásakor. „Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az  alkotmányjogi panasz jogorvoslat. [...] Az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés c) és d)  pontja szerinti alkotmányjogi panasz jogintézményének egyaránt elsődleges célja ugyanis az  egyéni, szubjektív jogvédelem: a  ténylegesen jogsérelmet okozó alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve alaptörvény-ellenes bírói döntés által okozott jogsérelem orvosolása. Ehhez kapcsolódik a  jogszabály felülvizsgálatára irányuló alkotmányjogi panaszok esetén másodlagos célként a  későbbiekben előforduló hasonló jogsértések megelőzése és ennek révén egyben az  alkotmányos jogrend objektív védelme” {3367/2012. (XII. 15.) AB végzés, Indokolás [11], [13]}. [13] A jogi személyek jogutód nélküli megszűnésére többféle okból is sor kerülhet. Ha a jogutód nélküli megszűnésére a jogi személy akaratától független, vagy akár azzal ellentétes okból kerül sor, például az arra jogosult szerv egyedi eljárásban megszünteti, akkor éppen az  alkotmányjogi panasz lehet az  utolsó eljárási eszköz az  adott esetben bekövetkezett jogsérelem orvosolására. [14] Az Alkotmánybíróság a  fentiekre tekintettel megállapította: nem eredményezi az  indítvány okafogyottá válását az  indítványozó jogi személy jogutód nélküli megszűnésének bíróság általi megállapítása, ha az  alkotmányjogi panasz eljárás megindításának indoka (az Alaptörvényben biztosított jog sérelme) éppen a  jogi személy megszüntetésével áll összefüggésben. [15] 2. Az  indítvány határozott kérelmet tartalmaz – a  hiánypótlásra, illetve a  nyilatkozatra is tekintettel – az  alábbiak szerint: – megjelöli az  Abtv. 27.  §-át, amely megállapítja az  Alkotmánybíróság hatáskörét az  indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]; – tartalmazza az eljárás megindításának az indítványban szereplő indokait és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét: az  évek óta nyilvántartásba vett, törvényesen működő egyházat az  Ehtv. egyesületté minősítette, ezért az  határidőben nyilatkozott továbbműködési szándékáról és a  Törvényszék első fokon egyesületként nyilvántartásba vette, ezzel együtt az egyházat törölte; viszont a másodfokon eljáró Ítélőtábla a változásbejegyzési kérelmet elutasította. Így a vallási közösség tagjai nem gyakorolhatják a vallásszabadság alapvető jogát intézményesen, szervezeti formában [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; – az  Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntésként megjelöli a  Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.939/2012/5. számú végzését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]; – a  vallás szabad gyakorlásához való jog (VII.  cikk), és a  tisztességes eljáráshoz való jog [XXVIII.  cikk (1) bekezdés] sérelmét állítja [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]; – a  sérelmezett bírói döntés alaptörvény-ellenességét azzal indokolja, hogy a  vallásszabadság részét képezi a  vallás intézményesített formában történő közösségi gyakorlása, de mivel az  egyház törlése után az  egyesületet nem jegyezték be, az  egyházközösség, illetve az  egyesület tagjai nem tudják vallási meggyőződésüket együtt szervezett formában gyakorolni; továbbá sérült a tisztességes eljáráshoz való jog is, amikor a bíróság jogvesztő határidő elteltére hivatkozott [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]; – kifejezett kérelmet tartalmaz a  bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására és „hatályon kívül helyezésére”, azaz megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f ) pont]; – megjelöli az  indítványozó egyház és egyesület nevét és székhelyét, valamint a  három magánszemély indítványozó nevét és lakcímét; az  indítványozók továbbá nyilatkoztak arról, hogy adatainak nyilvános kezeléséhez és az indítvány nyilvánosságra hozatalához hozzájárulnak [Abtv. 52. § (5) bekezdés]. [16] Az indítvány mellékleteként megküldték az  Alkotmánybíróság részére azokat a  dokumentumokat, amelyek az  indítványban foglaltakat igazolják: a  Pest Megyei Bíróság által hozott, egyházkénti nyilvántartásba vételről szóló végzést; a Törvényszék és az  Ítélőtábla végzését; továbbá az  utóbbi kézbesítésével kapcsolatos tértivevény másolatát [Abtv. 52. § (6) bekezdés]. [17] 3. A befogadhatóság törvényben előírt tartalmi feltételeinek vizsgálata. [18] Az ügy tárgya az  indítványozó egyháznak az  indítványozó egyesületté történő átalakulása és ilyenként történő nyilvántartásba vétele, az  egyik magánszemély indítványozó az  egyesület képviselője, a  másik magánszemély indítványozó pedig az  egyház képviselője, ezért az  ügyben érintettnek tekinthetőek. (A harmadik magánszemély indítványozó az indítvány szerint presbitériumi tag a szervezetben, azonban ezt mellékelt okiratokkal nem igazolták, érintettsége nem állapítható meg, ezért az ő vonatkozásában az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.) [19] A bírói döntés alaptörvény-ellenességét, illetve az  Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét az  indítványozók elsősorban lényegében a  döntés következménye miatt állították: egyrészt, mivel „[a] kérelmezők tehát már az  első fokú bíróságnak – jogvesztő határidőn túli – határozathozatala következtében eleve el voltak zárva attól a  lehetőségtől, hogy az  Egyesület nyilvántartásba vételéhez – a  másodfokú bíróság szerint még – szükséges feltételeket határidőben teljesíthessék”; másrészt, mivel „a jogalkotó, valamint az  ügyben eljáró bíróságok eljárásának következtében egy […] kaotikus, a  kiszámíthatóság és a  jogbiztonság követelményével teljesen ellentétes jogi helyzet alakult ki”; másodsorban pedig a  tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét állítva, a bíróság jogértelmezése miatt, azzal összefüggésben, hogy „a bíróság jogvesztő határidő elteltére hivatkozott” [Abtv. 27.  § a) pont]. [20] A Fővárosi Ítélőtábla másodfokon hozott végzése tájékoztatást tartalmazott arról, hogy ellene fellebbezésnek nincs helye, tehát az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette [Abtv. 27. § b) pont]. [21] A végzést az  indítványozó jogi képviselője 2013. május 14-én vette kézhez. Az  alkotmányjogi panaszt tehát a  sérelmezett döntés kézbesítését követő naptól számított 61. napon nyújtották be, de ez  az Ügyrend 28.  § (2)  bekezdése alapján még szabályszerű, ugyanis e  szerint, ha a  határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz iránti indítványt főszabályként az  ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az  Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani. A  jelen ügyben az  indítványozók ugyan közvetlenül az  Alkotmánybírósághoz nyújtották be az  indítványt, de az  ilyen esetre az  Ügyrend 25.  § (7)  bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az  ügyben első fokon eljárt bíróság a  beadvány tartalmából megállapítható, a  beadványt a  főtitkár megküldi a  bíróságnak. A  bíróság az indítványt a szükséges (egyéb) iratokkal együtt megküldte az Alkotmánybíróságnak [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. [22] Az indítványozó által állított alaptörvény-ellenesség a  bírói döntést érdemben befolyásolta, ugyanis az  Ítélőtábla – kifejezetten ahelyett, hogy az  első fokú végzést hatályon kívül helyezte és új eljárásra utasította volna – az  indítványozó által vitatott jogértelmezés miatt utasította el az  egyesület változásbejegyzés iránti kérelmét. Az  Alkotmánybíróságnak tehát abban a  kérdésben kell döntenie, hogy a  kifogásolt bírói jogértelmezés és jogalkalmazás ellentétes-e a tisztességes eljáráshoz, illetve a vallásszabadsághoz való joggal [Abtv. 29. §]. [23] A fenti szempontok mérlegelése után az Alkotmánybíróság a panaszt befogadta, és az Ügyrend 31. § (6) bekezdése szerint érdemben bírálta el. IV. [24] Az alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint megalapozott. [25] 1. Az  Alaptörvény 28.  cikke szerint a  bíróságok a  jogalkalmazás során a  jogszabályok szövegét az  Alaptörvénnyel összhangban kötelesek értelmezni. A  bírói döntésnek az  Alaptörvénnyel való összhangját a  24.  cikk (2)  bekezdés d) pontja szerint alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság vizsgálja felül. [26] Az Alkotmánybíróság a  jelen ügyben elsőként a  bírói döntésnek az  Alaptörvény VII.  cikkével való összhangját vizsgálta meg. [27] Az Alaptörvény VII. cikk (2) bekezdése szerint „[a]z azonos hitelveket követők vallásuk gyakorlása céljából sarkalatos törvényben meghatározott szervezeti formában működő vallási közösséget hozhatnak létre”. [28] Az Alkotmánybíróság az  Alaptörvény ötödik módosítását követően hozott több határozatában megerősítette: „A vallási közösségek sajátos jogi formában történő – az  államtól különvált, önálló – működésének lehetővé tétele az  Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a  vallásszabadsághoz való jog gyakorlásának ugyan nem feltétele, de ahhoz szorosan hozzátartozik […]. A  vallásszabadság garantálásától elválaszthatatlan a  vallási közösségek működőképessége” {27/2014. (VII. 23.) AB határozat (a  továbbiakban: Abh.), Indokolás [39]; 35/2014. (XII. 18.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.), Indokolás [38]}. [29] Az Alkotmánybíróság döntéseiben arra is rámutatott, hogy „»[e]gy vallási csoport számára a  ’vallási közösség’ jogállás […] olyan lényeges jogosultság, amely szorosan összefügg a  vallásszabadsághoz való joggal« {Abh., Indokolás [47]}; a  jogi személyként való folyamatos működés lehetősége ehhez képest még alapvetőbb követelményként értékelhető” {3260/2014. (X. 20.) AB végzés, Indokolás [17]; Abh2., Indokolás [39]}. [30] Ezzel összhangban „a jogállás, illetve a  jogosultságok megszerzésére irányuló eljáráshoz hasonlóan a  jogállás, illetve a  jogosultságok felülvizsgálatára irányuló eljárással kapcsolatban is […] az  Alaptörvény VII.  cikkéből és XV.  cikkéből eredő követelmény az  Alaptörvény B)  cikkének, XXIV.  cikkének, illetve XXVIII.  cikkének megfelelő világos és kiszámítható szabályozás, kellő felkészülési idő, valamint a tisztességes eljárás és a jogorvoslati lehetőség biztosítása” {Abh., Indokolás [59]}. [31] A vallási közösség jogállás megszerzésére és megtartására vonatkozó eljárással kapcsolatban az  Alaptörvényből eredő garanciális követelmények az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint értelemszerűen irányadóak a  vallási közösség jogállásba más szervezeti formából történő átalakulás eljárására is, mivel ez  utóbbi is vallási közösség jogállás megszerzésére irányul, annyi lényeges eltéréssel, hogy az  átalakulás esetén létezik már egy jogelőd szervezet, amelynek vagyona és meglévő jogviszonyai is veszélynek vannak kitéve egy sikertelen átalakulás esetén (tehát, ha a jogelőd szervezet úgy szűnne meg, hogy a jogutód nem jönne létre). [32] 2. Az  Ehtv.-nek az  Ítélőtábla által alkalmazott – 2012. március 1-től 2013. augusztus 31-ig hatályos – 35.  § (2)  bekezdése szerint „a szervezet az  egyesület nyilvántartásba vételéhez szükséges feltételeket legkésőbb 2012. június 30-áig teljesítheti azzal, hogy ha a  szervezet vallási tevékenységét 2012. január 1-jétől a  2011. december 31-én hatályos belső egyházi szabályában meghatározott szervezeti keretek között változatlanul végzi, a  bíróság az  egyesület bírósági nyilvántartásba vétele során a  Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 62.  § (3)  bekezdés b)  pontja, 63.  § (1), (3) és (4)  bekezdése szerinti feltételekkel kapcsolatosan nem vizsgálja, hogy a  szervezet létesítő okirata megfelel-e a  legfőbb szerv, az  ügyintéző szerv és a  képviseleti szerv létrejöttére és hatáskörére vonatkozó törvényi szabályoknak. E határidő elmulasztása jogvesztő.” [33] Az Ítélőtábla a  hivatkozott rendelkezést úgy értelmezte, hogy a  törvény „az egyházból átalakuló egyesület nyilvántartásba vételéhez szükséges feltételek teljesítésére egy szűk, jogvesztő határidőt írt elő, amely 2012. június 30-án lejárt, így a  kérelmező a  fellebbezésben indítványozott hatályon kívül helyezés folytán megismétlendő eljárásban már nem lenne abban a helyzetben, hogy az egyházból történő átalakulás törvényi feltételeit a törvényi határidőben pótolja”. [34] Mivel a  törvény explicit módon kógens normát tartalmaz, az  indítványozó sérelme a  rendelkezés megfelelő alkalmazása mellett következett be. [35] Az Abtv. 28. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság a 27. §-ban meghatározott bírói döntés felülvizsgálatára irányuló eljárásban a  26.  § szerinti, jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját illető vizsgálatot is lefolytathatja, ezért a jelen ügyben hivatalból megvizsgálta, hogy az ügyben folytatott bírósági eljárásban alkalmazott jogszabály alaptörvény-ellenes volt-e. [36] Az Abh.-ban az  Alkotmánybíróság nem találta az  Alaptörvénnyel ellentétesnek azt a  szabályozási megoldást, hogy a  vallási csoportok által igénybe vehető új jogi formák kialakítása (illetve ezekre vonatkozó feltételek megváltoztatása) esetén a  jogalkotó kötelezővé teszi kérelem benyújtását és a  törvényi feltételeknek való megfelelés igazolását {Indokolás [59]}. A kérelem benyújtására, illetve a feltételek teljesítésére (és annak igazolására) vonatkozó határidő előírása elviekben a  vallásszabadsághoz való jogot nem sérti, sőt, az  érintett szervezetek jogállásának meghatározott időn belül történő rendezése a jogbiztonság szempontjával is indokolható. [37] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor figyelembe vette azt a  tényt is, hogy a  változásbejegyzési eljárás során a változásbejegyzési eljárásban meghatározott feltételeket a Törvényszék és az Ítélőtábla eltérően értelmezte, hiszen a  Törvényszék az  indítványozó egyház kérelmének helyt adott és azt vallási tevékenységet végző egyesületként nyilvántartásba vette. Ezzel összefüggésben vizsgálandó, hogy teljesül-e a „világos és kiszámítható szabályozás” követelménye. [38] Az Alkotmánybíróság AB több határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy a  világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a  normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A  42/1997. (VII. 1.) AB határozat szerint „[a]lkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható.” {ABH 1997, 299, 301., 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [116]} [39] A változásbejegyzési eljárásban teljesítendő feltételek olyan meghatározása, amely az első- és másodfokú bíróság általi eltérő értelmezésre ad lehetőséget, általánosságban és önmagában nem eredményezi a  normavilágosság sérelmét. A  jelen ügyben azonban az  elsőfokú bíróság nem tartotta szükségesnek a  hiánypótlást, a  másodfokú eljárásban, illetve egy megismételt elsőfokú eljárásban – a Cnytv. hiánypótlási, illetve ismételt hiánypótlást lehetővé tevő szabályaival ellentétben – a  tartalmi feltételek teljesítéséhez kapcsolt jogvesztő határidő miatt nem volt, illetve nem lett volna lehetősége pótolni a  hiányokat. Ezért az  Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a  vizsgált szabályozási környezetben a  nem teljesen egyértelmű feltételek teljesítésére előírt – kivételt nem engedő – jogvesztő határidő előírása az Alaptörvény B) cikkéből következő jogbiztonság elvével összefüggésben a VII. cikkben foglalt vallásszabadsághoz való jog sérelmét eredményezte. Az  egyház törlése után ugyanis az  Ítélőtábla az  első fokú változásbejegyző végzést megváltoztatta és jogerősen elutasította a  szervezet változásbejegyzés iránti kérelmét, ezt a  végzést az  indítványozó jogi képviselője 2013. május 14-én vette kézhez, de a  vizsgált törvényi rendelkezés az  átalakuló egyesület nyilvántartásba vételéhez szükséges feltételek teljesítésére olyan jogvesztő határidőt írt elő, amely közel egy évvel korábban, 2012. június 30-án lejárt. Mindez azt eredményezte, hogy a  szervezet semmilyen formában nem került jogerősen nyilvántartásba, illetve nem maradt jogerősen nyilvántartásban, az egyházközösség tagjai nem tudják vallási meggyőződésüket együtt, jogilag elismert szervezett formában gyakorolni. [40] 3. Mindezek alapján, tekintettel arra, hogy Ehtv.-nek – az Ítélőtábla által alkalmazott és – az Alkotmánybíróság által alaptörvény-ellenesnek ítélt 35.  § (2)  bekezdése részeként a  jogvesztő határidőt megállapító szabály („legkésőbb 2012. június 30-áig” és „E határidő elmulasztása jogvesztő.” szövegrészek) 2012. március 1-től 2013. augusztus 31-ig volt hatályban, az  Alkotmánybíróság annak megsemmisítése helyett az  Abtv. 45.  § (4)  bekezdése alapján annak az  egyedi ügyben történő és – az  esetlegesen az  indítványozó szervezetekkel hasonló helyzetben lévő más vallási szervezeteknek az  Alaptörvény VII.  cikkében biztosított jogainak védelme érdekében – általános alkalmazhatatlanságát is kimondta. [41] Az Alkotmánybíróság a  35/2014. (XII. 18.) AB határozatban utalt arra, hogy „[b]izonyos esetekben az  Alkotmánybíróság határozata önmagában alkalmas arra, hogy az  alaptörvény-ellenes jogszabály által okozott jogsérelmet kiküszöbölje; más esetekben a  jogsérelem orvosolására bírósági eljárás útján kerül sor a  törvényben szabályozott módon” {Indokolás [46]}. A  Pp. 360.  §-ban körülírt esetekben az  alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az  Alkotmánybíróság határozata alapján és a  vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a  Kúria állapítja meg. A  szükség esetén újból lefolytatandó eljárásban a  jelen határozatban kimondott alkalmazási tilalom értelemszerűen irányadó. Erre tekintettel, továbbá mivel maga az  alkalmazott rendelkezés (és nem pedig a  bírói jogértelmezés) volt alaptörvény-ellenes, az  Alkotmánybíróság a  Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.939/2012/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására vonatkozó indítványt elutasította. [42] 4. Az  Alkotmánybíróság e  határozatának a  Magyar Közlönyben történő közzétételét az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdés második mondata alapján, az alaptörvény-ellenesség megállapítására tekintettel rendelte el. Budapest, 2015. május 26. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke