5/2019. (III. 11.) AB határozata a haditechnikai tevékenység engedélyezésének és a vállalkozások tanúsításának részletes szabályairól szóló 156/2017.

5/2019. (III. 11.) AB határozata a haditechnikai tevékenység engedélyezésének és a vállalkozások tanúsításának részletes szabályairól szóló 156/2017. (VI. 16.) Korm. rendelet 9. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítása iránti bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  haditechnikai tevékenység engedélyezésének és a  vállalkozások tanúsításának részletes szabályairól szóló 156/2017. (VI. 16.) Korm. rendelet 9. § (4) bekezdése alaptörvényellenes, ezért azt megsemmisíti. A  megsemmisített rendelkezés az  Alkotmánybíróság megsemmisítésről szóló határozatának a hivatalos lapban való közzétételét követő napon hatályát veszti. 2. A haditechnikai tevékenység engedélyezésének és a vállalkozások tanúsításának részletes szabályairól szóló 156/2017. (VI. 16.) Korm. rendelet 9. § (4) bekezdése a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 102.K.27.979/2018. szám alatt, valamint a folyamatban lévő más ügyekben nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben. I. [1] 1. A  Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírója a  2018. december 28-án meghozott 102.K.27.979/2018/8.  számú végzésével az  előtte folyamatban lévő eljárást felfüggesztette, és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján az Alkotmánybírósághoz fordult, kezdeményezve egyrészt a  haditechnikai tevékenység engedélyezésének és a  vállalkozások tanúsításának részletes szabályairól szóló 156/2017. (VI. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. R.) 9.  § (4)  bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását az  Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, valamint az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (7)  bekezdése szerinti jogorvoslathoz való alapvető jog követelményeivel való ütközés miatt, másrészt a Korm. R. 9. § (4) bekezdése Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő közigazgatási perben való alkalmazásának kizárását. [2] 2. A  folyamatban lévő ügy felperese az  arra rendszeresített, haditechnikai tevékenység engedélyezése elnevezésű nyomtatvány előterjesztésével és kötelező okiratok csatolásával kérelemmel élt az  alperes hatóságnál vadászati célú nagykereskedelem tevékenység engedélyezése iránt. Az  alperes 2018. március 28-án kelt, BP/15/HTO-HE-TE-204-2/2018. számú határozatával a  kérelmet elutasította. A  határozat indokolást nem tartalmaz. A  határozat rendelkező része a  jogorvoslati tájékoztatás mellett tartalmazza az  indokolás mellőzésére vonatkozó jogszabályi hivatkozást is: „Az indokolást a  haditechnikai tevékenység engedélyezésének és a  vállalkozások tanúsításának részletes szabályairól szóló 156/2017. (VI. 16.) Korm. rendelet 9. § (4) bekezdése alapján mellőztem.” [3] A felperes kereseti kérelmében e  határozat jogszerűsége vizsgálatát kezdeményezte. Keresetében amellett, hogy hivatkozott a tényállás feltárásának hiányára, a jogorvoslati kioktatás hiányosságaira, jogsértőnek vélte az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CXL.  törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdésére hivatkozással az  indokolás elmaradását is. Álláspontja szerint az  Ákr.  törvényi szintű jogforrásként előírja a  határozat kötelező tartalmi elemeiként az  indokolási kötelezettséget is, ezzel nem lehet ellentétes egy alacsonyabb szintű jogforrás. Az  alperes védiratában a  kereset elutasítását indítványozta. Az  elutasítás indokaként a  Korm. R. 9.  § (1)  bekezdés c)  pontját jelölte meg, mely szerint a  kérelmet el kell utasítani, ha a  kérelmezett tevékenység, a  kérelmező, a kérelmező tulajdonosa, felelős vezetője vagy a kérelmezett tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó munkakörben foglalkoztatott alkalmazottja az  Alkotmányvédelmi Hivatal, az  Információs Hivatal, a  Nemzetbiztonsági Szakszolgálat vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat írásos véleménye alapján nemzetbiztonsági érdeket sért vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelent. A  konkrét ügyben az  elutasítás a  Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgatójának nemzeti minősített adatot képező információk alapján fogalmazott, „Bizalmas” minősítésű átiratán alapult. Az  indokolás mellőzéséhez kapcsolódó felperesi érveléssel összefüggésben előadta, hogy egyrészt a  haditechnikai termékek gyártásának és haditechnikai szolgáltatások nyújtásának engedélyezéséről szóló 2005. évi CIX. törvény (a továbbiakban: Httv.) 4. §-a felhatalmazást ad kormányrendelet megalkotására az engedély iránti kérelem eljárási rendje meghatározásához, mely megalapozza az  Ákr. általános szabályaival (indokolási kötelezettség) ellentétes különös eljárásjogi rendelkezések (indokolás mellőzése) megalkotását. Másrészt az  Ákr. 8.  § (3)  bekezdése szerinte törvényi felhatalmazást ad arra, hogy egyes hatósági eljárások az  Ákr. szabályaival összhangban álló kiegészítő rendelkezést tartalmazzanak. [4] 3. Az indítvány az alábbi indokokkal támasztja alá a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességét. Az Alaptörvény a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot az emberi jogi egyezményeknek és az Alapjogi Chartának megfelelően deklarálja. Az  elv összefüggésben áll a  jó közigazgatás fogalmával, valamint a  közigazgatási hatósági eljárásjog közös európai elveivel. Ez  utóbbival kapcsolatos követelmények az  Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1977-ben megalkotott határozatában is szerepeltek, amelyek között kifejezetten fellelhető a  közigazgatási szerv indokolási kötelezettsége. Az  Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdés második mondatában foglalt indokolási kötelezettséget az  eljárási törvények is tartalmazzák, a  tisztességes hatósági eljárás részjogosítványait alapelvi szinten deklarálják. A hatóságok, közigazgatási szervek döntéseihez kapcsolódó indokolási kötelezettség hiányában az ügyfél meg van fosztva annak lehetőségétől, hogy a hatóság döntése indokait megismerhesse, és ez elvezet a hatékony jogvédelem gyakorolhatósága és a tisztességes bírósági eljárás kérdéséhez is. [5] A bíróság álláspontja szerint az  Ákr. 8.  § (3)  bekezdése nem nyújt kellő felhatalmazást az  Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdésében alaptörvényi szinten megjelenő indokolási kötelezettséggel szemben arra, hogy kormányrendeleti szintű jogforrás az  Ákr. 81.  § (1)  bekezdésében rögzített hatósági határozat kötelező tartalmi elemeitől történő ilyen lényegi eltérést megengedjen. Az  Ákr. 8.  § (3)  bekezdése egyébként is kiegészítő eljárási rendelkezések megalkotására ad törvényi felhatalmazást, az  indokolási kötelezettség mellőzését előíró jogszabályi rendelkezés ilyennek nem tekinthető. [6] A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog szerepel az  emberi jogi egyezményekben és az  Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkéhez kapcsolódóan számos döntés is ismert. Az elv magában foglalja a bírósághoz fordulás jogát is. Amennyiben a fél nem ismeri a döntéshez vezető okokat, érveket, akkor nem tudja azt sem megjelölni, hogy mi az a jogsértő tevékenység, jogsértés a döntéshozatalban, amely miatt a bírósághoz fordul. Ez azonban már átvezet a jogorvoslati jog gyakorolhatósága Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített elvéhez is. A közigazgatási határozatok törvényességének bírói felülvizsgálata alkotmányosan nem korlátozódhat a  jogszerűség formális szempontok szerinti, az eljárási szabályok betartására korlátozódó vizsgálatára. A hatékony bírói jogvédelem attól függ, hogy az  eljárási szabályok értelmében a  bíróság mit vizsgálhat felül. Amennyiben egy hatósági döntéshez nincs indokolás társítva, akkor a jogorvoslati jog gyakorolhatósága teljességgel kiüresedik. [7] A bíróság álláspontja szerint bár a közrend, közbiztonság védelme akár indokolhatja is az indokolási kötelezettség és ezen keresztül a hatékony jogorvoslathoz való jog korlátozását, azonban a normaszöveg jelenleg hatályos változata teljességgel kiüresíti a bírói jogorvoslat lehetőségét. Az a jogszabályi környezet, amelyben a jogalkotó lehetőséget ad a döntés indokolásának teljes mellőzésére, aránytalanul korlátozza a hatékony bírói jogorvoslathoz való jogot. II. [8] 1. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései: „XXIV.  cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a  hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. […] (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” [9] 2. A Korm. R. érintett rendelkezése: „9. § (1) A kérelmet el kell utasítani, ha […] c) a  kérelmezett tevékenység, a  kérelmező, a  kérelmező tulajdonosa, felelős vezetője, vagy a  kérelmezett tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó munkakörben foglalkoztatott alkalmazottja az  Alkotmányvédelmi Hivatal, az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat írásos véleménye alapján nemzetbiztonsági érdeket sért vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelent, vagy a Terrorelhárítási Központ írásos véleménye alapján terrorveszélyt jelent, d) a  kérelmezett tevékenység akadályozná vagy ellehetetlenítené a  honvédelmi, rendvédelmi, valamint nemzetbiztonsági szervek jogszabályban meghatározott tevékenységének ellátását, […] (4) Az  (1)  bekezdés c) és d)  pontjában meghatározott esetekben, illetve az  engedély ezek alapján történő visszavonása esetén a Hatóság a döntésében az indokolást mellőzi.” III. [10] Az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a  beadvány megfelel-e a  törvényben előírt feltételeknek. Az  Abtv. 25.  §-a szerint a  bíró – a  bírósági eljárás felfüggesztése mellett – abban az  esetben kezdeményezheti az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontja alapján az  Alkotmánybíróságnál a  jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását, ha az  előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli vagy alaptörvény-ellenességét az  Alkotmánybíróság már megállapította. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  indítvány az  Abtv. 25. és 52.  §-ában előírt feltételeknek eleget tesz {vö. 3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [8]–[24]; 2/2016. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [26]–[28]; 3046/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [8]–[13]}. Az  eljárásban alkalmazni kell a  támadott normát, az  eljárás felfüggesztése megtörtént, és az  indítvány határozott kérelmet tartalmaz, pontosan és egyértelműen megjelöli ugyanis az  indítvány indokait, a  támadott jogszabályi rendelkezést, illetve az  Alaptörvény megsértett rendelkezését. Az  indítvány egyszersmind megindokolja, hogy a  sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, továbbá kifejezett kérelmet tartalmaz a támadott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazása tilalmának kimondására. IV. [11] A bírói kezdeményezés megalapozott. [12] 1. A bírói kezdeményezés több okból is alaptörvény-ellenesnek ítéli a támadott szabályozást, hivatkozik a törvénybe ütközésre, a tisztességes hatósági, illetve bírósági eljáráshoz való jog, illetve a jogorvoslathoz való jog sérelmére is. [13] 1.1. Az  Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdése nemcsak alapvető jogként rögzíti a  hatósági eljárások tisztességes intézéséhez való jogot, hanem – törvényben meghatározottak szerint – alkotmányos kötelezettségként fogalmazza meg a  döntések indokolással való ellátását is. Az  indokolási kötelezettség szerepe a  döntés jogszerűségének és azon keresztül a  közigazgatás joghoz kötöttsége követelménye betartásának ellenőrizhetősége, ekként egyike a törvényes és tisztességes eljárás garanciáinak. A XXIV. cikk (1) bekezdése az indokolási kötelezettség tartalmának meghatározását törvényi szintre utalja, ezért annak megítélése, hogy a  támadott szabályozás megfelel-e az alaptörvényi követelménynek, figyelembe kell venni a törvényi szintű eljárási szabályokat is. [14] A közigazgatási hatósági ügyek rendkívüli sokfélesége helyenként az  eljárási szabályok heterogenitásaként is jelentkezik, ezért ilyen szabályokat több törvény, illetve esetenként rendelet is tartalmazhat. A  közigazgatási hatósági eljárásokat általános hatállyal az  Ákr. szabályozza, mely eljárási kódexként általános jelleggel határozza meg a tárgyi hatálya alá tartozó hatósági ügy fogalmát, így minden olyan ügyben alkalmazandó, amit saját maga nem tételez kivételként. Ez egyszersmind magával vonja az Ákr. alkalmazási elsődlegességét is, amelyből fakadóan főszabály szerint nincs lehetőség párhuzamos szabályozásra, vagyis a generális Ákr.-hez képest speciális szabályok megfogalmazására. Az  indokolás mellőzésének esetleges megengedettsége kérdésében ezért elsődlegesen e  törvényt kell figyelembe venni. A  kivételeket, vagyis a  különös eljárási szabályokat a  törvény 8.  §-a tartalmazza. A 8. § (1) bekezdése azon hatósági eljárásokat sorolja fel, melyekre nem terjed ki az Ákr. hatálya. A 8. § (2) bekezdése megerősíti az  Ákr. általános hatályát és alkalmazásának elsődlegességét oly módon, hogy az  attól való eltérésre – annak általános tilalma mellett – csak akkor van lehetőség, ha azt maga az Ákr. megengedi. Mindezeken túl a 8. § (3)  bekezdése rögzíti, hogy miniszteri rendelet kivételével jogszabály csak az  Ákr. szabályaival összhangban álló, kiegészítő eljárási rendelkezéseket állapíthat meg. Ez utóbbi az absztrakt, sok esetben csak a garanciális szabályokat megfogalmazó Ákr.-hez képest megadja annak a  lehetőségét, hogy más jogszabály részletszabályokat határozzon meg mindaddig, amíg e szabályok nem ellentétesek az Ákr. rendelkezéseivel, vagyis nem sértik, üresítik ki azt. [15] A haditechnikai tevékenységgel kapcsolatos eljárási szabályok nem tartoznak az  Ákr. hatálya alól kivett eljárások [8.  § (1)  bekezdés] körébe, így a  törvény döntések indokolásával kapcsolatos szabályait kell áttekinteni és megvizsgálni, hogy adnak-e lehetőséget, és ha igen, mely körben az  indokolás mellőzésére. Ennek függvényében dönthető el az  is, hogy mi tekinthető kiegészítő eljárási rendelkezésnek, és az  összhangban áll-e az Ákr. rendelkezéseivel. [16] Az Ákr. 81.  § (1)  bekezdése a  döntés részeként határozza meg az  indokolást, és szabályozza annak tartalmi elemeit (megállapított tényállás, bizonyítékok, szakhatósági állásfoglalás indokolása, mérlegelés és a  döntés indokai, valamint az  azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölése) is. Kivétel határozatok vonatkozásában a (2) bekezdésben található, amely lehetővé teszi, hogy az indokolásban csak az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölésére kerüljön sor, erre azonban csak egyezség jóváhagyása esetén van lehetőség, illetve akkor, ha a  hatóság a  kérelemnek teljes egészében helyt ad, és az  ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, vagy a  döntés az  ellenérdekű ügyfél jogát vagy jogos érdekét nem érinti. Végzések esetében pedig a  (3)  bekezdésben, mely az  önállóan nem fellebbezhető végzések indokolása vonatkozásában szintén csak az  azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölését követeli meg. A normaszöveg eltérésre vonatkozó felhatalmazást nem tartalmaz. [17] Mindebből az  következik, hogy az  indokolási kötelezettség vonatkozásában az  Ákr.-től eltérő rendelkezést jogszabály nem tartalmazhat, kizárólag kiegészítő jellegűt, annak azonban összhangban kell állnia az  Ákr.-rel, az  Alaptörvény XXIV.  cikkéből fakadóan pedig törvényi szinten kell e  szabályokat kodifikálni. Mivel a  támadott szabályozás az  indokolási kötelezettség mellőzését írja elő, ezért kiegészítő szabálynak egyértelműen nem tekinthető. Az  Alkotmánybíróság gyakorlata szerint jogszabályi rendelkezések közötti kollízió elsődlegesen jogértelmezés révén oldandó fel, ha erre van lehetőség, nem kerül sor alaptörvény-ellenesség megállapítására. Ha a kollízió jogértelmezéssel nem oldható fel, és az  ilyen szabályozás alaptörvény-ellenes helyzetet vagy alapjog korlátozását eredményezi, a  szabályozás alaptörvény-ellenes {28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [34], 33/2014. (XI. 7.) AB határozat, Indokolás [33]}. Jelen esetben az indokolási kötelezettség egyértelmű kizárása révén jogértelmezéssel sincs lehetőség más – az Alaptörvény XXIV. cikkével, illetve az Ákr. szabályaival összhangban álló – következtetésre jutni. [18] Noha a védiratban a hatóság hivatkozik a Httv. 4. §-ára, amely szerint az ott meghatározott eljárásokban a nemzeti külkereskedelmi államigazgatási szerv kormányrendeletben meghatározott esetekben és eljárás szerint utasítja el az  engedély iránti kérelmet, vonja vissza az  engedélyt, vagy függeszti fel az  engedély hatályát, e  felhatalmazás a fentiekből fakadóan az Ákr. elsődlegességét nem írhatja felül, és legfőképpen nem képez kivételt az Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog részét képező indokolási kötelezettség törvényi szintű szabályozásának követelménye alól sem. Ugyanez irányadó a Korm. R. preambulumában hivatkozott, az  európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004.  évi XXIX.  törvény 140/E.  § (1) bekezdésében, illetve a Httv. 10. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazásra is. [19] A fentieket áttekintve az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Korm. R. támadott rendelkezése ellentétes az indokolási kötelezettségre vonatkozó, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére visszavezethető törvényi szintű szabályozással. [20] 2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a Korm. R. támadott rendelkezése törvénybe ütközése miatt megállapítható-e a  XXIV.  cikk sérelme. Ennek megállapításához figyelembe vette a  magasabb szintű jogszabályba ütközés esetén alkalmazott gyakorlatát. [21] A jogforrási rendszer alapvető intézményeit az  Alaptörvény szabályozza, meghatározza a  jogalkotó szerveket, az általuk kibocsátható jogszabályokat, illetve azok hierarchiáját. A T) cikk (2) bekezdése felsorolja a jogszabályokat, míg a  jogszabályoknak a  jogforrási hierarchiában elfoglalt helyét az  Alaptörvény különböző részeken [15.  cikk (4)  bekezdés, 18.  cikk (3)  bekezdés, 23.  cikk (4)  bekezdés, 32.  cikk (3)  bekezdés, 41.  cikk (5)  bekezdés] rögzíti. Mindemellett a  T)  cikk (3)  bekezdése minden jogszabály vonatkozásában előírja, hogy azok nem lehetnek ellentétesek az Alaptörvénnyel. [22] Egy jogszabály formai, illetve tartalmi szempontból is lehet hibás, előbbihez tartoznak az elfogadás hibái (pl. egyes eljárási szabályok megsértése, felhatalmazottság hiánya), utóbbihoz a  jogforrási hierarchia sérelme. E  hibák jellemzően az  adott jogszabály érvénytelenségének jogkövetkezményét vonják maguk után. Az  érvénytelen jogszabályi rendelkezéseket az  Alkotmánybíróság megsemmisíti, azokban az  esetekben, amikor érvényesen létre sem jött a jogszabály (elfogadási eljárás egyes súlyos hibái), visszamenőleges hatállyal. [23] Mivel az  Alaptörvény több rendelkezése is érinti a  jogforrási hierarchiát, illetve az  része a  jogállamiság absztrakt elvének is, ezért az  indítványhoz kötöttség elve miatt ezen alaptörvényi szabályok bármelyikébe ütközés is kellő megalapozottságot jelent a  megsemmisítés mint jogkövetkezmény alkalmazására. Az  Alkotmánybíróság már többször is semmisített meg olyan jogszabályi rendelkezéseket, melyek ellentétben álltak magasabb szintű jogszabállyal, részben a B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményének, részben pedig a fenti rendelkezések valamelyikének, illetve a T) cikk (3) bekezdésének felhívásával is. [24] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint „a jogállamiság alkotmányos alapját jelentő jogbiztonság elvének egyik garanciája a  jogforrási hierarchia érvényesülése. A  jogforrási hierarchia azt jelenti, hogy az  alacsonyabb szintű jogszabály tartalma nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabály rendelkezéseivel” {3132/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [42], 3152/2016. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [14], 3019/2017. (II. 17.) AB határozat, Indokolás [26]}. Az Alaptörvény juttatja kifejezésre a hierarchikus rendet, a  jogszabályok egymáshoz és az  Alaptörvényhez való viszonyát. Az  Alaptörvény 15.  cikk (4)  bekezdése biztosítja, hogy az Országgyűlés által megalkotott törvény tartalmát a  Kormány rendeleti formát öltő döntése ne ronthassa le. A  jogszabályoknak a  jogforrási hierarchiában elfoglalt helyét az  Alaptörvény rögzíti, a  magasabb szintű jogszabállyal ellentétes szabályozás ezért egyúttal az  Alaptörvény T)  cikk (3)  bekezdésének a  sérelmét is jelenti, amely szerint jogszabály nem lehet ellentétes az  Alaptörvénnyel {21/2017. (IX. 11.) AB határozat, Indokolás [22], 3019/2017. (II. 17.) AB határozat, Indokolás [26], 15/2018. (X. 8.) AB határozat, Indokolás [27]}. [25] A 36/2015. (XII. 16.) AB határozat a  fentiekhez képest egy újabb megoldással élt, amikor megállapította, hogy a  magasabb szintű jogszabályba ütközés egyben az  Alaptörvény 38.  cikkének a  nemzeti vagyon átruházására vonatkozó szabályok törvényi szintű rögzítésének kötelezettségét előíró (3)  bekezdésébe is ütközik, és ezért alaptörvény-ellenes (Indokolás [73]–[75]). [26] Mindezeken túl az alkotmányjogi panaszokkal szemben támasztott azon követelmény, hogy azokban csak alapvető jogra vagy Alaptörvényben biztosított jogra lehet hivatkozni, más alaptörvényi rendelkezésekre (Alapvetés, Az  Állam rész rendelkezései) nem, kizárja a  – kizárólag a  – fenti rendelkezéseken keresztül való megsemmisítést {9/2016. (IV. 6.) AB határozat, Indokolás [46]}, alapvető jog sérelmére való hivatkozás azonban jogforrási hierarchiába ütközés esetén is megalapozhatja azt {28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [34], 33/2014. (XI. 7.) AB határozat, Indokolás [33]}. [27] A jelen ügyben ezt a  gyakorlatát fenntartva az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  indítványozó bíró által hivatkozott Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog a  hatóságok indokolási kötelezettségét törvényben meghatározottak szerint biztosítja, a  fentiekben pedig már megállapította a  Korm. R. támadott rendelkezésének az  Alaptörvényben kifejezetten előírt törvénybe ütközését. A Korm. R. 9. § (4) bekezdése tehát a XXIV. cikkben megkövetelt törvény megsértésén keresztül magával a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal is ellentétes, így az Alkotmánybíróság a támadott szabályozást megsemmisítette. [28] Az Alkotmánybíróság a  támadott szabályozás megsemmisítésére tekintettel nem vizsgálta annak az  Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseibe ütközését. [29] 3. A  jogkövetkezmény alkalmazása tekintetében az  Alkotmánybíróság az  alábbiakat állapította meg. Önmagában a  jogforrási hierarchiába ütközés miatti megsemmisítés nem jelenti azt, hogy megismerhetővé kell tenni a döntés alapjául szolgáló minősített adatokat, ez  nem következik az  Ákr. 81.  § (1)  bekezdéséből sem, a  minősített adatok védelméről szóló 2009.  évi CLV.  törvény (a továbbiakban: Mavtv.) pedig kifejezetten kizárja (5.  §, 11.  §) az  arra nem jogosultak számára ezen adatok megismerését. Mindemellett a  Korm. R. megsemmisített 9.  § (4)  bekezdése utaló rendelkezéssel megjelöli az  (1)  bekezdés c) és d)  pontjában foglaltakat az  elutasítás, illetve az  engedély visszavonásának indokaként, így az okok kikövetkeztethetők. Annak sincsen akadálya, hogy a hatóság a határozat felülvizsgálata iránt indult perben a  minősítés sérelme nélkül pontosítsa az  elutasítás indokát, ahogyan azt tette a  jelen esetben is. Végezetül pedig a  határozatot felülvizsgáló bírót – ha törvény másként nem rendelkezik – nemzetbiztonsági ellenőrzés, személyi biztonsági tanúsítvány, valamint titoktartási nyilatkozat és felhasználói engedély nélkül megilleti az  ügyelosztási rend szerint kiosztott ügyek elbírálásához szükséges rendelkezési jogosultságok gyakorlása [Mavtv. 13.  § (5)  bekezdés], vagyis megismerheti az  elutasítás indokait, ezáltal pedig gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét. [30] Mindezeket együttesen figyelembe véve az  Alkotmánybíróság a  Korm. R. 9.  § (4)  bekezdésének megsemmisítése mellett kimondta, hogy a megsemmisített rendelkezés a folyamatban lévő más ügyekben nem alkalmazható. V. [31] A határozat közzététele a Magyar Közlönyben az Abtv. 44. § (1) bekezdésének első mondatán alapul. Budapest, 2019. február 26. Dr. Szívós Mária s. k., tanácsvezető alkotmánybíró