1355/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvá

1355/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : 1. Az Alkotmánybíróság a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének az üzletek éjszakai nyitva tartásával és a lakosság nyugalmának biztosításával kapcsolatos egyes helyi szabályokról szóló 37/2009. (XI. 30.) rendelete 4. § és 5. §-a, 5. § (3) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a lakosság nyugalmának biztosításával kapcsolatos egyes helyi szabályokról szóló 26/2008. (V. 30.) rendelete 6. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárást megszünteti. I. 1. A magánszemély indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a lakosság nyugalmának biztosításával kapcsolatos egyes helyi szabályokról szóló 26/2008. (V. 30.) rendeletének (továbbiakban: Ör.) alkotmányellenességét és semmisítse meg az Ör.-t. Az indítványt tartalma szerint értékelve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az valójában az Ör. 2. § (2) bekezdés b) pontjának, 4. § és 5. §-ának, 6. § (2) bekezdésének utólagos normakontrolljára és megsemmisítésére irányul. 2. Az indítványozó szerint az Ör. alapjául fekvő előterjesztés és az Ör. tartalmából megállapítható az, hogy az Ör. sérti az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdéseit, magasabb szintű jogszabályokat sértő mivolta miatt az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik, továbbá az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének sérelmét is okozza. 2.1. Az indítványozó szerint az Ör. 2. § (2) bekezdésének b) pontja sérti a jogbiztonság követelményét. Az ebben a szakaszban használt „kulturális és sportlétesítmény” fogalmak tartalmának konkrét meghatározása hiányában ugyanis nem állapítható meg egyértelműen, hogy mely egységekre terjed ki az Ör. hatálya. Mindezek miatt az indítványozó szerint az Ör. 2. § (2) bekezdés b) pontja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét okozza. 2.2. Az indítványozó az Ör. 4. §-át, amely a szeszesitalt forgalmazó üzletek nyitva tartását korlátozza, az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközőnek látja. Előadja, hogy a szeszesital árusítás szabályairól a Kertv., az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 133/2007. (VI. 13.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm.R.) és az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet rendelkezik. Álláspontja szerint a hivatkozott szabályok léte miatt a szeszesitalt is forgalmazó üzletek nyitva tartása nem minősül szabályo- zatlan helyi társadalmi viszonynak, és a helyi képviselő-testületnek nincsen felhatalmazása arra, hogy ezen tárgykörben szabályokat alkosson. Mindezek miatt a szeszesitalt is forgalmazó üzletek nyitva tartásáról szóló Ör. szakaszok az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütköznek. Ugyanezen szakasz sérti az indítványozó szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését is. Az indítványozó előadta, hogy az Ör. a nyitva tartási idő korlátozását kiterjesztette két panelházban található, addig ilyen korlátozással nem érintett vendéglátó üzletre, amelyek már hosszú ideje működtek. A beadvány rögzíti, hogy ezen üzletek „működése maradéktalanul biztosítja a lakók pihenéshez való jogát”. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. alkotmányos indok nélkül tesz különbséget „az azonos körbe tartozó vendéglátó üzletek s az azokban kulturáltan szórakozni vágyó személyek között”, mivel a nyitvatartási korlátozás nem minden, az Ör. hatálya alá tartozó vendéglátó egységre vonatkozik. Álláspontja szerint „ötletszerűen” került meghatározásra a melegkonyhás üzletek nyitvatartási ideje, nincsen elfogadható magyarázat arra nézve, hogy miért mentesülnek egyes melegkonyhás üzletek a nyitvatartási korlátozás alól, míg mások a rendelkezés alapján hajnali kettő és hat óra között nem tarthatnak nyitva. Az indítványozó hivatkozik arra, hogy a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (továbbiakban: Kertv.) 6. § (1) bekezdése alapján a kereskedő maga határozza meg üzlete nyitva tartását. 2.3. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. 6. § (2) bekezdésének megfogalmazása nem egyértelmű, sérti a normavilágosság követelményét. A kérdéses jogszabályhely értelmében „[a]mennyiben a lakóépület belső szabályzata eltérően nem rendelkezik, lakóépületben lévő vendéglátóhelyen hangosító berendezés 22:00 óra és 6:00 óra között nem üzemeltethető.” Az indítványozó szerint a „lakóépület belső szabályzata” nem egyértelmű fogalom, nem állapítható meg, hogy a jogalkotó mit értett ezen fogalom alatt. Ugyanezen szakasz az indítványozó szerint az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is sérti. Álláspontja szerint ugyanis magasabb szintű jogszabályok nem adnak felhatalmazást a helyi önkormányzatok képviselő-testületeinek arra, hogy olyan szabályt hozzanak, amely szerint a lakóépület belső szabályozásának rendelkezéseitől függhet a hangosító berendezés meghatározott időszakban történő használata. Véleménye szerint a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (továbbiakban: Ttv.), valamint a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény (továbbiakban: Ltv.) szabályozza a házirend intézményét. Az önkormányzatoknak ennek megfelelően a magasabb rendű jogszabály által szabályozott életviszony szabályozására nincsen jogi lehetőségük, az ilyen tartalmú jogalkotás alkotmányellenes. 2.4. Az indítványozó véleménye szerint az Ör. azzal, hogy hatósági körbe tartozó döntéseket foglalt jogszabályba, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe ütközik. Az indít ványozó rögzíti, hogy a Kertv. 6. § (4)–(5) bekezdései alapján egy üzlet nyitva tartásának korlátozása nem jogalkotói, hanem hatósági jogkörbe tartozik, és az ilyen döntés ellen a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) szabályai szerint jogorvoslatnak van helye. Tekintettel arra, hogy egyedi határozat helyett jogszabályban rendelkeznek erről a kérdésről, az egyes üzletek nem tudnak jogorvoslattal élni ügyükben, mivel nincsen olyan döntés, amelyet megtámadhatnának. Mindez korlátozza az Alkotmány 57. § (5) bekezdésben rögzített jogorvoslathoz való jogukat, így az Ör. alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét tartalma szerint értelmezve megállapította, hogy az indítvány nem az Ör. egészét, hanem annak 4. § és 5. §-ait támadja. 3. Az Alkotmánybíróság beszerezte Debrecen Megyei Jogú Város polgármesterének véleményét. 3.1. A polgármester előadta, hogy az önkormányzat az Ör. előkészítésének időszakában feltárta az új szabályozás iránti igény okait, széleskörű vizsgálatot végzett a meglévő előírások és a leendő szabályozás társadalmi hatásairól, valamint áttekintette mindazon magasabb szintű jogszabályokat, amelyek a lakosok egészséges környezethez, pihenéshez való jogának megsértésére vonatkoznak, továbbá amelyek ezen jogsérelmek megelőzésére, orvoslására az érintett hatóságoknak hatáskört biztosítanak. A polgármester tájékoztatta az Alkotmánybíróságot arról, hogy az indítvánnyal támadott Ör. 2010. január 1-jével hatályát vesztette, s ezzel egyidejűleg az üzletek éjszakai nyitva tartásával és a lakosság nyugalmának biztosításával kapcsolatos egyes helyi szabályokról szóló 37/2009. (XI. 30.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: új Ör.) lépett hatályba. 3.2. Az új Ör. szabályozási koncepciója azonos az Ör. kapcsán részletezettekkel, azzal, hogy a jogalkotó figyelemmel volt a 2009. január 1-jével hatályba lépett, a kereskedelmi tevékenység végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29) Korm. rendeletre (a továbbiakban: Ker. Korm. rendelet). A Ker. Korm. rendelet hatályon kívül helyezte az Ör. szabályozási alapját képező Korm. R.-t, és a korábbi üzletkörök helyett a forgalmazott termékkör, illetve a tevékenység jellege alapján határozza meg a hatálya alá tartozó üzleteket. Az új Ör. a Ker. Korm. rendeletre tekintettel az üzletek vonatkozásában mind jellegük, mind területi fekvésük szempontjából a korábbinál még differenciáltabb szabályozást tartalmaz. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét kivételesen, az Abtv. 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.; 335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.; 570/B/2005. AB határozat, ABH 2007, 2737.]. Amennyiben a hatályát vesztett jogszabály helyébe lépő jogszabály tartalmilag a korábbival azonos (vagy lényegében hasonló), az Alkot mánybíróság az utólagos normakontrollt az új szabályozás vonatkozásában folytatja le. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 157/B/2003. AB határozat, ABK 2008. április, 602.) Mivel jelen ügyben előterjesztett indítvány nem bírói kezdeményezés és nem alkotmányjogi panasz, a régi Ör. szabályait az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatta. Az új Ör. azonban egy kivételével tartalmazza az Ör.-nek az indítványozó által támadott rendelkezéseit: az Ör. 4. § (1)–(2) bekezdései az új Ör. 4. § (1)–(2) bekezdéseinek felelnek meg; az Ör. 2. § (2) bekezdés b) pontjában lévő „kulturális- és sportlétesítmény kifejezés” az új Ör. 5. § (3) bekezdés d) pontjában található meg; az Ör. 5. §-ának támadott vonatkozását (nyitva tartás korlátozása) tartalmazza az új Ör. 5. §-a. Az Ör. 6. § (2) bekezdésében nevesített „lakóépület külső szabályzata” kifejezést az új Ör. nem tartalmazza. Azonban tekintettel arra, hogy az új Ör. az Ör. sérelmezett rendelkezéseivel lényegileg tartalmilag azonos szabályokat tartalmaz, ezekre a szakaszokra nézve az Alkotmánybíróság lefolytatta a vizsgálatot. 4. Az indítványozó beadványában az Abtv. 21. § (4) bekezdésére hivatkozott, és indítványát „panasznak” nevezte, azonban az Abtv. 48. §-ában rögzített feltételek az indítvánnyal kapcsolatban nem teljesülnek. A beadvány a hivatkozáson kívül teljes mértékben megfelel egy utólagos normakontroll iránti kérelemnek. Az Alkotmánybíróság a beadványt tartalma szerint értelmezte és azt absztrakt utólagos normakontroll iránti indítványként bírálta el. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.” „57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (…) (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” 2. Az új Ör. vizsgált rendelkezései: „4. § (1) A szeszes italt forgalmazó üzletek 22.00 óra és 06.00 óra között nem tarthatnak nyitva a Móricz Zs. körút–Benczúr Gy. utca–MGM vasúti átjáró–Futó utca–Káka utca–Sámsoni út–Budai Nagy A. utca–Hétvezér utca–Diószegi utca–Borzán G. utca–Alma utca–Leiningen utca– Pöltenberg utca–Gázvezeték utca–Vértesi utca–Tiszalöki vasútvonal–Vezér utca–Doberdó utca–Kartács utca–Móricz Zs. körút által körülhatárolt területen a határoló utcák mindkét oldalán, továbbá Felsőjózsa és Alsójózsa városrészekben. (2) Az (1) bekezdésben foglalt korlátozást nem kell alkalmazni, amennyiben az üzemeltető a szeszes ital árusítását 22.00 óra és 06.00 óra között szünetelteti. A szeszes ital árusítás szüneteltetéséről az üzemeltető a vásárlókat az üzlet bejáratánál és az üzletben jól látható helyen elhelyezett felirattal tájékoztatni köteles.” „5. § (1) A vendéglátó üzletek – a (2)–(3) bekezdésben foglalt kivétellel – a 22.00 óra és 06.00 óra között nem tarthatnak nyitva a) a többlakásos lakóépületekben, továbbá b) azon az ingatlanokon, amelyeken a vendéglátó üzlet vendégbejárata, terasza a környező ingatlanokon lévő épületek zajtól védendő homlokzatától 20 méternél kisebb távolságra esik.” „5. § (3) A vendéglátó üzletek 22.00 óra és 06.00 óra között korlátozás nélkül tarthatnak nyitva a következő területen, létesítményekben illetve ingatlanokon: (…) d) a szálláshelyeken vagy ezekkel azonos helyrajzi szá mom lévő épületekben, bevásárlóközpontokban, az üzemanyagtöltő állomásokon, a kulturális létesítményekben, a sportlétesítményekben, a strandokon, a pályaudvarokon, a repülőtéren.” „8. § (1) A vendéglátóhelyek nyílt terein, továbbá a többlakásos lakóépületekben lévő vendéglátóhelyeken 22.00 óra és 06.00 óra között ” III. Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az új Ör. 5. § (3) bekezdés d) pontjában található „kulturális és sportlétesítmények” kifejezés valóban sérti-e a normavilágosság követelményét. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem ütközik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe e kifejezések használata, mivelhogy magát a sportlétesítmény fogalmát a sportról szóló 2004. évi I. törvény 63. §-a tölti meg tartalommal. Ami a kulturális létesítmény kifejezést illeti, maga az új Ör. nem rendel hozzá taxatív tartalmat, de tekintettel az Alkotmánybíróság korábbi ha- tározatában kifejtettekre: „nem vezet a normavilágosság sérelmére az, ha a jogalkotó az értelmező rendelkezések között nem határozza meg valamennyi, az adott jogszabályban előforduló kifejezés jelentéstartalmát. (…) Értelmező rendelkezés hiányában az adott kifejezés általánosan ismert és elfogadott jelentéstartalmából, vagy ha szakkifejezésről van szó, annak elfogadott jelentéstartalmából kiindulva a jogalkalmazó állapítja meg, hogy a jogszabályban használt egyes kifejezések milyen tartalmat ölelnek fel az adott jogszabályi összefüggésben.” [41/2008. (IV. 17.) AB határozat, ABH 2008, 405, 411.] A kulturális létesítmény szókapcsolat tartalmát a Strasbourgban, 1992. november 5-én létrehozott Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának kihirdetéséről szóló 1999. évi XL. törvény 12. cikkében határolja körül, erre utal a törvény következő részlete: „kulturális létesítményekre – különösen a könyvtárakra, videotékákra, kulturális központokra, múzeumokra, archívumokra, akadémiákra, színházakra és filmszínházakra, valamint irodalmi és filmművészeti alkotásokra, a nép kulturális önkifejezésére, fesztiválokra”. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság erre vonatkozóan az indítványt elutasította. 2. Az Alkotmánybíróság ezután az indítvány azon részét vizsgálta, amely szerint az új Ör. 4. §-a az Alkotmány 44/A. §-ába ütközik. Az Alkotmánybíróság több határozatában is rámutatott, pusztán az a tény, hogy egy adott életviszonyt a magasabb szintű jogszabályok szabályoznak, nem teszi alkotmányellenessé az ugyanazon tárgyban született önkormányzati rendeletet. Ennek kapcsán mondta ki az Alkotmánybíróság 17/1998. (V. 13.) határozatában, „önmagában véve az, hogy a társadalmi viszonyok meghatározott körét országos érvényű jogszabály a szabályozási körébe vonta, nem akadálya az önkormányzati rendeletalkotásnak. Ha ugyanis helyi közügyekről van szó, az önkormányzati testület közvetlenül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében – külön törvényi felhatalmazás hiányában is – jogosult az országos szintű szabályozással nem ellentétes, ahhoz képest kiegészítő jellegű helyi jogalkotásra.” Figyelembe véve, hogy a magasabb szintű jogszabályokhoz képest az új Ör. szabályai kiegészítő jellegűek, nem áll fent az ellentét az indítványozó által támadott rendelkezés és a magasabb szintű jogszabályok között. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az új Ör. 4. §-a nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, s az indítványt e vonatkozásában is elutasította. 3. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy az új Ör. 4. §-a sérti-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő, azaz homogén csoportot alkotó személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 283.; 50/1996. (X. 30.) AB határozat, ABH 1996, 156, 157.] Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével való állítólagos ütközés elemzésekor azt kellett megvizsgálnia, hogy az új Ör. által érintett üzletek szabályozási szempontból homogén csoportot alkotnak-e, és amennyiben igen, úgy sérül-e valamilyen alapjog vagy az emberi méltósághoz fűződő jog az új Ör. 4. § (2) bekezdésében foglalt kivételek miatt. 3.1. Az új Ör. 1. §-a értelmében az érintett üzletek azonos csoportba sorolása azonos termékkörök, az azonos területen való elhelyezkedés és az azonos tevékenység folytatása alapján történik. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az ezen ismérveknek való megfelelés miatt az érintett üzletek a szabályozási koncepció vonatkozásában homogén csoportot alkotnak. 3.2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az új Ör. 4. § (2) bekezdésében foglalt kivételekkel történő, homogén csoporton belüli megkülönböztetésnek van-e ésszerű indoka, ennek hiányában ugyanis önkényes, az emberi méltósághoz való jogot sértő és ily módon alkotmányellenesnek minősülne a rendelkezés. [v.ö. 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.]. Az új Ör. preambuluma hivatkozik Kertv. 6. § (4) bekezdésére, amely így szól: „[a] települési (Budapesten a kerületi) önkormányzat képviselő-testülete a helyi sajátosságok figyelembevételével az üzletek éjszakai (22 óra és 06 óra közötti) nyitvatartási rendjét rendeletben szabályozhatja.” Az Alkotmánybíróság 282/B/2007. AB határozatában vizsgálta a Kertv. 6. § (4) bekezdésének alkotmányosságát. Ezen határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „a Ker.tv. 6. § (4) bekezdése a helyi sajátosságok figyelembevételével történő és hangsúlyozottan általános tartalmú önkormányzati jogalkotásra ad felhatalmazást. Az önkormányzat rendelete – amelyet az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárás keretében vizsgálhat – tehát az éjszakai nyitva tartást általános jelleggel szabályozhatja.” [282/B/2007. AB határozat, ABH 2007, 2163, 2168.] A Kertv. 6. § (4) bekezdése értelmében tehát a települési (Budapesten a kerületi) önkormányzat képviselő-testülete a helyi sajátosságok figyelembevételével az üzletek éjszakai (22 óra és 6 óra közötti) nyitvatartási rendjét rendeletben szabályozhatja. Amennyiben egy települési önkormányzat a megfelelően felmért helyi sajátosságok figyelembevételével hozza meg a közigazgatási területén lévő üzletek éjszakai nyitvatartási rendjére vonatkozó, általánosan kötelező rendeletét, úgy az elfogadott szabályok által esetlegesen megvalósított, a címzettek közötti hátrányos megkülönböztetés nem minősül önkényesnek, mivel annak ésszerű, a helyi sajátosságokra alapított oka van. Debrecen város polgármestere az Alkotmánybíróság felhívására írott levelében részletesen kifejtette, hogy a Kertv. 6. § (4) bekezdését figyelemben tartva, helyi sajá tosságokra tekintettel alkották meg az új Ör. érintett szabályát. A polgármester előadta, általános jelleget öltött az, hogy az egyes szeszes italt is árusító kiskereskedelmi üzletek – az éjszakai szórakozási igényekhez igazodva – hajnalig forrásai voltak a mértéktelen italozást szolgáló vásárlásoknak, s e kontroll nélküli italozások nemcsak nagy zajhatással jártak, hanem vandalizmusba hajló következményei gyakran láthatóak is voltak a város közterületein. Mindezek a környéken lakókban erős indulatokat váltottak ki, ezek okán a lakosság éjszakai nyugalmának biztosítottsága az új Ör. megalkotásával vált megoldhatóvá. „Az Alkotmánybíróság az önkormányzatok rendeleteit törvényességi szempontból vizsgálja [a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 99. § (1) bekezdés], hatáskörébe nem tartozik bele annak vizsgálata, hogy az Ör.-t megalkotó képviselő-testület helyesen mérte-e fel és megfelelően mérlegelte-e a helyi sajátosságokat. Amennyiben a helyi sajátosságokat a képviselő-testület figyelembe vette a rendelet megalkotásakor, úgy a Ker.tv. 6. § (4) bekezdésének megfelelően került sor az Ör. megalkotására. Mélyebb, a helyi sajátosságok vizsgálatára is kiterjedő tartalmi elemzésre az Alkotmánybíróságnak, mivel nem közigazgatási bíróság, nincsen hatásköre.” [1448/B/2007. AB határozat, ABH 2008, 3327, 3332.]. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt az új Ör. 4. §-ának [beleértve a 4. § (2) bekezdést is] az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközését állító részében elutasította. 4. Az Alkotmánybíróság ezek után megvizsgálta, hogy az új Ör. 4. §-a sérti-e az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglaltakat. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése az állam számára konkrét kötelezettségeket nem határoz meg. Az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölésének törvényi eszközrendszere széles skálán mozoghat, s ezek közül a jogalkotó feladata a legcélszerűbb szabályozási mód megválasztása, az intézkedések rendszerének átfogó kidolgozása (összefoglalóan pl.: 652/G/1994. AB határozat, ABH 1998, 574, 580–581.; 552/B/2000. AB határozat, ABH 2002, 1508, 1514–1515.). Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében rögzített esélyegyenlőség elvének értelmezésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság azt is kiemelte, hogy „a különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét nem egy-egy jogszabály, vagy állami intézkedés, hanem jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani, illetve az állam ilyen módon járulhat hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez, vagy legalábbis az egyenlőtlenségek csökkentéséhez” (725/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 663, 664.). Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megítélése szerint az új Ör. érintett 4. § (2) bekezdése és az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése között nincsen érdemi alkotmányos összefüggés. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányos összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 67.; 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.; 36/2007. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2007, 432, 452.], az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította. 5. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét kivételesen, az Abtv. 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.; 335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.; 570/B/2005. AB határozat, ABH 2007, 2737.]. Tekintettel arra, hogy az új Ör. az Ör. 6. § (2) bekezdésében található „lakóépület belső szabályzata” kifejezést nem tartalmazza, az Ör. pedig már hatálytalan, az Alkotmánybíróság az eljárást az Ör. 6. § (2) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközésének megállapítására irányuló részében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12) Tü. határozat 31. § a) pontjára figyelemmel megszüntette. 6. Az indítvány értelmében az új Ör. 4–5. §-ai jogszabályi formában foglaltak egyedi határozatokat, ily módon megfosztva az ilyen – üzletek nyitva tartását korlátozó – határozatok alanyait a határozat elleni jogorvoslattól. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az új Ör. 4–5. §-a az új. Ör. hatálya alá tartozó összes üzlet vonatkozásában, általános érvénnyel állapította meg a Debrecen város területén alkalmazandó, az üzletek éjszakai nyitva tartásával kapcsolatos szabályokat. Az új Ör. ezen szabályai alapján az üzletek tulajdonosai/működtetői jogai, illetve kötelezettségei közvetlenül nem kerülnek megállapításra. A hatáskörrel és illetékességgel bíró hatóság az új Ör. alapján fogja meghozni a vonatkozó egyedi határozatokat, amelyekben az egyes üzletek nyitva tartásának szabályai rögzítésre kerülnek. Ezen döntések ellen a határozatok címzettjei jogorvoslatra jogosultak lesznek. Az indítványozó által vélt alkotmányellenes, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének sérelmét felvető helyzet tehát nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította. Budapest, 2010. április 27. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró