20/2018. (XI. 14.) AB határozata a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. CXXII. törvény 53. § (1) bekezdés d) pont dc) alpontjával kap

20/2018. (XI. 14.) AB határozata a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. CXXII. törvény 53. § (1) bekezdés d) pont dc) alpontjával kapcsolatos alkotmányos követelmény megállapításáról és a Kúria Kfv.II.37.800/2016/9. számú ítélete megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Czine Ágnes és dr. Salamon László alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság a  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 53.  § (1)  bekezdés d)  pont dc)  alpontjával kapcsolatban az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdéséből fakadó alkotmányos követelményként határozza meg, hogy a  rendelkezés hatálybalépését – 2014. január 1-jét – követően jogerősen kiszabott földvédelmi bírság esetén kell a haszonbérleti szerződés jóváhagyását az adott rendelkezés értelmében megtagadni. 2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.II.37.800/2016/9. számú ítéletét megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1] A dr. Nyírán Gergely ügyvéd által képviselt indítványozó az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Kúria Kfv.II.37.800/2016/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. [2] Az indítványozó 2014. szeptember 11-én, 16-án és november 11-én összesen hat, 2001. december 15-e óta fennálló haszonbérleti szerződését hosszabbította meg, és kérte a  szerződésmódosítás (a meghosszabbított haszonbérleti szerződés) jóváhagyását. A  Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Járási Hivatal Járási Földhivatala 2014. december 18-án kelt határozataival mind a  hat meghosszabbított szerződés jóváhagyását megtagadta. A  megtagadásnak mindegyik esetben az  volt az  indoka, hogy az  indítványozót a  Fejér Megyei Kormányhivatal Földhivatala Székesfehérvári Körzeti Földhivatal 2012. március 18-án kelt, 10.194-8/2012. számú határozatával 30 000 Ft földvédelmi bírság fizetésére kötelezte (egy reklámtábla áthelyezési engedélyhez kapcsolódóan). A megtagadás jogalapja a földhivatal határozata szerint a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) 53. § (1) bekezdés d) pont dc) alpontja volt. [3] Az indítványozó keresetet terjesztett elő a  hat határozat bíróság általi felülvizsgálata iránt, és kérte ezen határozatok hatályon kívül helyezését, valamint a  jogutód szerv, a  Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Járási Hivatala (a továbbiakban: alperes) új eljárásra kötelezését arra nézve, hogy az  alperes hozzon új, engedélyt megadó határozatot. A  kereset alapján első fokon eljáró Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015.  június  3-án kelt, 14.K.27.052/2015/11. számú ítéletével mind a  hat felülvizsgálni kért határozatot megváltoztatta, s mind a hat haszonbérletiszerződés-módosítást jóváhagyta. [4] Ezt követően az  alperes fellebbezése nyomán eljárt Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság 2016. április 1-jén kelt, 2.Kf.2/2015/9. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [5] A jogerős ítélettel szemben az  alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melynek alapján a  Kúria 2017.  szeptember  13-án kelt, Kfv.II.37.800/2016/9. számú ítéletével a  másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az  elsőfokú ítéletet pedig megváltoztatta, és a  felperes indítványozó keresetét elutasította. A  Kúria szerint „téves mind a másodfokú bíróságnak, mind az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a vitatott megtagadási ok csak a  2014. január  1-je után kiszabott földvédelmi bírságokkal összefüggésben értelmezhető és az  Fftv.  [Földforgalmi törvény] 53. § (1) bekezdés d/dc) pontja csak a 2014. január 1-je után kiszabott bírságokra tekintettel ad lehetőséget a  haszonbérleti szerződés(módosítás) hatósági jóváhagyásának megtagadására.” A  Kúria érvelése szerint a „visszamenőleges hatályú jogalkalmazás tehát nem áll fenn, nem a  földvédelmi bírsághoz kapcsolódott kettős szankció, hanem a földhasználat megszerzéséhez szabott feltételek között szerepelt az, hogy a  földvédelmi bírság alapot adhat a  földhasználati jog megszerzésének időleges korlátozására. Az  Fftv. [Földforgalmi törvény] 53.  § (1) bekezdés d/dc) pontja 2014. január 1-jével lépett hatályba, a hatálybalépésre tekintettel a már hatályba lépett rendelkezésnél megtagadási okként a közlést megelőző öt éven belül elkövetett, földvédelmi bírsággal szankcionált jogsértéseket kell, illetve kellett figyelembe venni.” Miután a  Kúria szerint „az ügyben nem volt visszamenőleges hatályú jogalkalmazás”, indokolatlan „az alkotmányos követelmények szükségtelen kiterjesztését” jelentő első-, illetve másodfokú bírósági jogértelmezés. [6] Ezt követően terjesztette elő alkotmányjogi panaszát az  indítványozó. Panaszában kérte a  Kúria 2017.  szeptember  13-án kelt, Kfv.II.37.800/2016/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint a  Kúria ítélete sérti az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésében foglalt jogállamiság elvét. Az  indítványozó szerint, ha a  Földforgalmi törvény „kizárási feltételként szabályozná a  törvény hatályba lépése előtt két évvel elszenvedett földvédelmi bírságot, akkor a  földvédelmi bírság elszenvedőjét ismételt hátránnyal sújtaná”. A  Földforgalmi törvény 53.  § (1)  bekezdés d)  pont dc)  alpontjának ilyen módon történő értelmezése az  indítványozó szerint ellentétbe kerülne a visszamenőleges hatályú jogalkotás alaptörvényi tilalmával, s ellentétes lenne a jogállamiság elvével. [7] Az indítványozó álláspontja szerint a  Kúria ítélete sérti az  Alaptörvény XXIV.  cikkét is, mert „a Kúria figyelmen kívül hagyta, hogy a  jogerős döntés megszületéséig is eltelt két év, és a  saját döntésére pedig további egy teljes gazdasági év eltelte után kerített sort. Sérült az ésszerű időn belüli döntéshez való jog.” [8] Az indítványozó szerint a  Kúria döntése sérti az  Alaptörvény N)  cikk (1) és (3)  bekezdéseit is. „A kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét sérti az, amikor a  Kúria a  felmerült helyzetet követően három évvel hoz olyan visszamenőleges hatállyal bíró megsemmisítő döntést, amelyet nem lehet végrehajtani.” [9] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kezdeményezte a  támadott kúriai ítélet végrehajtásának felfüggesztését, melynek nyomán az  alapügyben első fokon eljárt Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.052/2017/26. számú jogerős végzésével a  kúriai ítélet végrehajtását az  Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztette. II. [10] Az Alkotmánybíróság az alábbi alaptörvényi és jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg döntését. [11] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezése: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” [12] 2. A Földforgalmi törvény érintett rendelkezése: „53.  § (1) A  mezőgazdasági igazgatási szerv – az  51.  § (1) és (2)  bekezdésében meghatározott eseteken túl – a haszonbérleti szerződés jóváhagyását megtagadja ha […] d) a  jegyzék szerinti rangsor alapján az  első helyen álló előhaszonbérletre jogosult(ak), illetve a  soron következő előhaszonbérletre jogosult(ak), vagy a haszonbérleti szerződés szerinti haszonbérlő […] dc) birtokában álló föld jogellenes más célú hasznosítása, vagy a  hasznosítási kötelezettség megsértése miatt az  ingatlanügyi hatóság – a  haszonbérleti szerződés közlését megelőző 5 éven belül – jogerősen földvédelmi bírságot szabott ki; […].” [13] 3. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) érintett rendelkezése: „15. § (1) A jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.” III. [14] Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóságra vonatkozó törvényi feltételeknek. [15] Az Abtv. 27.  §-a szerinti alkotmányjogi panaszt az  Abtv. 30.  § (1)  bekezdése értelmében a  sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani, mégpedig az  Abtv. 53.  § (2)  bekezdésének megfelelően az  ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve. Az  indítványozó az  Abtv. 30.  § (1)  bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben benyújtott panaszában (a Kúria ítéletét az  indítványozó jogi képviselője 2017. október 25-én vette át, az  alkotmányjogi panasz 2017. december 5-én elektronikusan érkezett meg az  első fokon eljárt bíróságra) az ügy érdemében hozott kúriai ítéletet támadta. [16] Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, az alkotmányjogi panasszal támadott ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek, így az  indítvány e  tekintetben megfelel a  törvényi feltételeknek. Az  indítványozó az  Abtv. 27.  §-a, valamint 51. § (1) bekezdése szerint jogosultnak tekinthető, nyilvánvalóan érintett, mivel a támadott kúriai ítélettel lezárt perben felperes volt. A jogi képviselővel eljáró indítványozó a jogi képviselő meghatalmazását csatolta. [17] Az Abtv. 29.  §-a a  befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az  – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {lásd pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A  feltételek meglétének a  vizsgálata az  Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. [18] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27.  § a)  pont], hogy az  indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az  indítvány e  feltételnek csak részben tett eleget, ugyanis nem tartalmaznak Alaptörvényben biztosított jogot az Alaptörvény N) cikk (1) és (3) bekezdései. Mivel az indítvány e része az Abtv. 27. § a) pontjának nem felelt meg, ezért annak érdemi alkotmányossági vizsgálatára nem kerülhetett sor. [19] Az indítványozó a Kúria ítéletét ellentétesnek tartotta továbbá az Alaptörvény XXIV. cikkével is, mert szerinte „a Kúria figyelmen kívül hagyta, hogy a jogerős döntés megszületéséig is eltelt két év, és a saját döntésére pedig további egy teljes gazdasági év eltelte után kerített sort. Sérült az ésszerű időn belüli döntéshez való jog.” Az  indítvány e része kapcsán megállapítható ugyanakkor, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a közigazgatási hatósági eljárás vonatkozásában fogalmazza meg a  tisztességes eljárás követelményét, így nem vonatkozik a  bírósági eljárásra. Ezért az  alkotmányjogi panaszban kifogásolt ítélet és ezen alaptörvényi rendelkezés között nincs összefüggés. Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében az  említett összefüggés hiánya tartalmi akadályát képezi az indítvány befogadásának {3130/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [17]; 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [21]}, így a panasznak ez az eleme nem bírálható el érdemben. [20] Indítványában az  indítványozó a  Földforgalmi törvény 53.  § (1)  bekezdés d)  pont dc)  alpontjának kúriai értelmezését a  jogállamiság elvéből fakadó visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmával, az  Alaptörvény B)  cikk (1) bekezdésével ellentétesnek tartotta, s emiatt kérte az ítélet megsemmisítését. [21] Az Alkotmánybíróság az  Alaptörvény hatálybalépése után is fenntartotta azon korábbi értelmezését, mely szerint a  jogbiztonság önmagában nem alapjog, így az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésének a  sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a  visszaható hatályú jogalkotás tilalma és a  felkészülési idő hiánya esetén lehet alapítani {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17], 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]}. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  indítványozó az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésének sérelmére a  visszaható hatály tilalmával összefüggésben hivatkozott, ekként ez  az indítványi elem (az alkotmányjogi panaszokkal szemben támasztott további alaptörvényi, illetőleg törvényi feltételek teljesülése esetén) érdemben elbírálható. [22] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a  visszaható hatályú jogalkotás tilalma „egyfelől nem abszolút, másfelől mivel az  Alkotmánybíróság által vizsgált jogviszonyok szükségképpen különböznek egymástól – közjogi vagy magánjogi, folyamatban levő vagy már teljesedésbe ment, vagy rövid távúak, esetleg tartósak, érvényesek vagy már keletkezésükkor érvénytelenek stb. – ezért az  Alkotmánybíróság esetről esetre vizsgálja meg, hogy megvalósul-e a jogbiztonság sérelme” {7/2016. (IV. 6.) AB határozat, Indokolás [21]}. [23] Az Alkotmánybíróság korábban még nem vizsgálta a  Földforgalmi törvény 53.  § (1)  bekezdés d)  pont dc)  alpontjának indítvánnyal támadott értelmezését az  alkotmányjogi panaszban felvetett szempontból. Az  Alkotmánybíróság így a  jogállamiság sérelmére vonatkozó alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálata mellett döntött, különös tekintettel az  Ügyrend 31.  § (6)  bekezdésére, mely szerint az  Alkotmánybíróság csak az  érdemi vizsgálat eredménye kapcsán válaszolhatja meg a  jogállamiság esetleges sérelmével kapcsolatosan felmerült kérdéseket. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján vizsgálta tehát, hogy a Földforgalmi törvény 53. § (1) bekezdés d) pont dc) alpontjának kúriai értelmezése sérti-e az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését. IV. [24] Az indítvány megalapozott. [25] 1. Az  alkotmányjogi panasz alapján vizsgálandó volt, hogy összhangban áll-e az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésében garantált jogállamisággal a  Földforgalmi törvény 53.  § (1)  bekezdés d)  pont dc)  alpontjának az az értelmezése, amely szerint ez a 2014. január 1-jén hatályba lépett rendelkezés az ezt megelőzően jogerősen kiszabott földvédelmi bírságra tekintettel is kötelezővé teszi a  haszonbérleti szerződés(módosítás) hatósági jóváhagyásának megtagadását. [26] Jelen eljárásában az  Alkotmánybíróság a  bírói döntés felülvizsgálata során figyelemmel volt az  Alaptörvény 28.  cikkére, amely szerint a  bíróságok a  jogalkalmazás során a  jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az  Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az  Alkotmánybíróság ezért az  Abtv. 27.  §-a szerinti jelen eljárásban a kifogásolt bírói döntésnek, s az abban foglalt bírói jogértelmezésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálta. [27] 2. Az Alkotmánybíróság áttekintette a visszaható hatály tilalmára vonatkozó, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésén alapuló gyakorlatát. Az  Alkotmánybíróság az  alábbiakat állapította meg: „[a] jogállamiság egyik legfontosabb alkotóeleme a jogbiztonság, amely – egyebek között – megköveteli, hogy a jogalanyoknak meglegyen a tényleges lehetőségük arra, hogy magatartásukat a  jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a  jogszabályok a  kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely magatartást visszamenőleges hatállyal ne minősítsenek jogellenesnek” {7/2016. (IV. 6.) AB határozat, Indokolás [18]}. [28] Egy jogszabály nem csupán akkor ütközhet a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a  jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a  jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [106]}. [29] Ugyanakkor a jogbiztonságból fakadó visszaható hatályú jogalkotás tilalma nem feltétlen és kizárólag a jogalanyok helyzetét elnehezítő (ad malam partem) jogalkotásra irányadó. Nem terjed ki a  jogszabályok módosíthatóságának időbeli korlátaira. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis „[ö]nmagában az, hogy az  állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad módot a jogbiztonság címén az  alkotmányellenesség megállapítására. A  visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag indokolhatatlan” {16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [32]}. [30] Nincs akadálya annak, hogy a  jogalkotó a  múltban keletkezett jogviszonyokból származó jogokat és kötelezettségeket szabályozzon, amennyiben az új szabályozás ezeket a  jogokat és kötelezettségeket hátrányosan csak a hatálybalépés utáni időtől fogva érintheti, hiszen a visszaható hatályú jogalkotás tilalma nem értelmezhető akként, hogy a  fennálló tartós, határozatlan időtartamú jogviszonyok a  jövőre nézve semmilyen esetben sem alakíthatóak át vagy változtathatóak meg {3061/2017. (III. 31.) AB határozat, Indokolás [11]–[12]}. [31] 3. A  visszaható hatályú jogalkotás tilalma körében vizsgálandó bírói jogértelmezés a  Földforgalmi törvény 2014. május 1-jén hatályba lépett 53.  § (1)  bekezdés d)  pont dc)  alpontjával kapcsolatos. Az  adott rendelkezés a  földvédelmi bírságot jogerősen megállapító hatósági döntésekhez – átmeneti szabályok nélkül – további hátrányos jogkövetkezményt kapcsol. A  rendelkezés alapján meg kell ugyanis tagadni az  adásvételi szerződés jóváhagyását, ha a  vevővel szemben a  birtokában álló föld jogellenes más célú hasznosítása, vagy a  hasznosítási kötelezettség megsértése miatt az  ingatlanügyi hatóság az  adásvételi szerződés közlését megelőző öt éven belül jogerősen földvédelmi bírságot szabott ki. Az újonnan megállapított joghátrányt tehát egy korábbi bírságolás miatt kell alkalmazni (de nincs arra vonatkozó előírás, hogy a  joghátrány csak a  rendelkezés hatálybalépését követően jogerőre emelkedett bírságolás miatt, vagy korábbi bírságolások miatt is alkalmazandó). [32] Sem a  Földforgalmi törvény 70.  §-ában, sem a  Földforgalmi törvény 70/A.  §-a által hivatkozott törvényben, vagyis a  Földforgalmi törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvényben nem található olyan átmeneti rendelkezés, amely kifejezetten előírta volna, hogy a Földforgalmi törvény 53.  § (1)  bekezdés d)  pont dc)  alpontja alapján akkor is meg kell tagadni a  haszonbérleti szerződés jóváhagyását, ha a  vevővel szemben a  birtokában álló föld jogellenes más célú hasznosítása, vagy a  hasznosítási kötelezettség megsértése miatt az ingatlanügyi hatóság a Földforgalmi törvény e rendelkezésének hatálybalépését megelőzően szabott ki jogerősen földvédelmi bírságot. [33] Az Alkotmánybíróság vizsgálata során figyelemmel volt a  Jat.-nak a szabályozási átmenetről szóló rendelkezésére. A  Jat. 15.  § (1)  bekezdése szerint a  jogszabályi rendelkezéseket – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a  hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. A  Jat. tehát egyértelműen állást foglal amellett, hogy amennyiben egy rendelkezés alkalmazására nem alkottak külön szabályt, akkor az  abban foglaltakat nem lehet a  korábban keletkezett tényekre és jogviszonyokra alkalmazni. E  megközelítést alkalmazva semmisítette meg a  jogállamiság sérelme miatt az  Alkotmánybíróság a  szolgálati járandóság szüneteltetésére vonatkozó rendelkezéseket a  23/2013. (IX. 25.) AB határozatában. Az Alkotmánybíróság megállapította: „[a] jogalkotó tehát azon az alapon nem vezethet be egy később megállapított ellátás igénybevételének korlátozását eredményező szabályt, hogy a  jogosult korábban jogsértő magatartást tanúsított. Erre csak úgy van lehetőség – a  nem biztosítási jogviszonyon alapuló ellátás esetén – ha az ellátás megállapításakor a jogosult ismeri a számára megállapított juttatás folyósításának – ideértve a  szüneteltetést is – szabályait. Vagyis: a  jogalkotó csak a  szolgálati járandóság, mint ellátási forma bevezetését követően, azaz 2011. december 31. után elkövetett súlyosabb bűncselekmények miatt szüneteltetheti a  juttatást. Ezt a követelményt figyelmen kívül hagyó szabályozás ellentétes a jogállamiság elvével” (Indokolás [118]). [34] Önmagában a  Földforgalmi törvénynek a  kifogásolt jogértelmezés alapját képező rendelkezése nem a  hatálybalépését megelőző időre állapít meg kötelezettséget, illetve nem valamely magatartást minősít visszamenőleges hatállyal jogellenesnek. A  rendelkezés a  jogerőre emelkedett hatósági döntésekhez (a  rendelkezés hatálybalépését megelőzően keletkezett jogi tényhez) fűz – átmeneti szabályok nélkül – további hátrányos jogkövetkezményt. A  Földforgalmi törvény érintett rendelkezése – pont az  átmeneti rendelkezések hiányában, illetve a  Jat. 15.  § (1)  bekezdésére figyelemmel – értelmezhető megfelelően úgy, hogy a  termőföld hasznosítására vonatkozó szabályoknak a  rendelkezés hatálybalépését követő megsértése lesz a  haszonbérleti szerződés jóváhagyásának időleges akadálya. A  Földforgalmi törvény 53.  § (1)  bekezdés d)  pont dc)  alpontjának ez  az értelmezése felel meg a  visszaható hatályú jogalkotás tilalmából fakadó követelménynek. Alapvetően tehát nincs akadálya a  múltban keletkezett jogviszonyokból származó jogokat és kötelezettségeket érintően az  új szabályozásnak, de az  új szabály a  hatálybalépése előtt jogerősen már minősített magatartáshoz, jelen esetben a  jogerőre emelkedett közigazgatási bírság megállapításához újabb joghátrányt – a  visszaható hatályú jogalkotás tilalma miatt – általában nem fűzhet. Erre figyelemmel az  Alkotmánybíróság a  Földforgalmi törvény 53.  § (1)  bekezdés d)  pont dc)  alpontja alkalmazására vonatkozóan az  Alaptörvényből származó alkotmányos követelményt állapított meg az Abtv. 46. § (3) bekezdése alapján. [35] Az alapügyben a  termőföld engedély nélküli igénybevétele képezte az  alapját a  Fejér Megyei Kormányhivatal Földhivatala Székesfehérvári Körzeti Földhivatal 2012. március 18-án kelt, 10.194-8/2012. számú határozatával az  indítványozóra kiszabott 30 000 Ft földvédelmi bírságnak. E  határozat 2012. április 17-én jogerőre emelkedett, a földvédelmi bírságot az indítványozó 2012. március 28-án befizette. [36] A Földforgalmi törvény 2013. december 15-én, míg a  törvény érintett rendelkezése 2014. január 1-jén lépett hatályba. Az  alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló egyedi ügyben az  indítványozó a  haszonbérleti szerződés(módosítás)t 2014 szeptemberében és novemberében kötötte meg, melynek hatósági jóváhagyását a  földhivatal 2014. december 18-án tagadta meg. Jóllehet a  haszonbérleti szerződés(módosítás) megkötésére, illetve a hatósági jóváhagyás megtagadására már a törvény hatálybalépését követően került sor, de e  joghátrányt az  indítványozóval szemben a  földhivatal 2012. április 17-én jogerőre emelkedett határozata, illetve az  abban az indítványozóra kiszabott földvédelmi bírság miatt alkalmazták. [37] A fentiekre tekintettel vizsgálta az Alkotmánybíróság a Földforgalmi törvény 53. § (1) bekezdés d) pont dc) alpontját alkalmazó, az  indítványozó által támadott kúriai ítéletnek az  Alaptörvénnyel való összhangját. Ennek alapján az  Alkotmánybíróság megállapította: a  visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközött az  a  bírói jogértelmezés, mely szerint nem lehetett a Földforgalmi törvény 53. § (1) bekezdés d) pont dc) alpontját akként értelmezni, hogy kizárólag az  e  rendelkezés hatálybalépését követően kiszabott földvédelmi bírság eredményezze az  újonnan bevezetett joghátrány alkalmazását, a haszonbérleti szerződés(módosítás) hatósági jóváhagyásának megtagadását. Ezért az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvénnyel ellentétes jogerős bírói döntést, a  Kúria Kfv.II.37.800/2016/9. számú ítéletét megsemmisítette. [38] Az Alkotmánybíróság a  bírói döntést kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálja, illetve vizsgálta felül. Az  Alkotmánybíróság így nem határoz(hat)ott az  alapügy tárgyát képező haszonbérleti szerződés(módosítás) hatósági jóváhagyásáról, az  Alkotmánybíróság határozatából erre vonatkozó kötelezettség nem származik. A  bírói döntés felülvizsgálatakor az  Alkotmánybíróság kizárólag a  jogbiztonságból fakadó visszaható hatályú jogalkotás tilalmából következő alkotmányossági szempontok érvényesítését követelte meg az  Alaptörvény alapján. Az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panasz hatásköréhez igazodva a  konkrét ügy érdemét érintő alkotmányossági vetületű kérdésekről határozott, de ennek a konkrét ügyre vonatkozó konzekvenciáit már az eljáró bíróságnak kell levonnia. Az  indítványozó számára ilyenformán biztosítható hatékony jogorvoslat az  Alaptörvény sérelmével szemben. V. [39] Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 44. § (1) bekezdésének második mondata alapján rendelte el. Budapest, 2018. november 6. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke