47/2014. (IV. 24.) VM rendelete a 2014. körzeti erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az érintett körzeti erdőtervek alapján folyt

47/2014. (IV. 24.) VM rendelete a 2014. körzeti erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az érintett körzeti erdőtervek alapján folytatott erdőgazdálkodásról. Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 112. § (3) bekezdés 2. pontjában, a 13. § tekintetében az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 112. § (2) bekezdés 5. pontjában kapott felhatalmazás alapján, az  egyes miniszterek, valamint a  Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 94.  § e) és l)  pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a  következőket rendelem el: 1. § (1) E  rendelet hatálya az  erdőterv rendelet előkészítésének, és a  körzeti erdőterv készítésének szabályairól szóló 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet 2. számú mellékletében foglalt ütemezés szerint 2014. évre meghatározott erdőtervezési körzetek körzeti erdőtervezésére, valamint a körzeti erdőtervek alapján folytatott erdőgazdálkodásra terjed ki. (2) A körzeti erdőtervezésnek az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a  továbbiakban: Evt.) 31.  § (1)  bekezdésében foglaltak szerinti egyedi alapelveit, valamint az  érintett körzeti erdőtervek alapján folytatott erdőgazdálkodás egyedi szabályait erdőtervezési körzetenként az  1–14.  mellékletek tartalmazzák. 1. Az erdőrészletek kialakítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek 2. § (1) A  körzeti erdőtervezés során az  erdő faállomány-, termőhelyi-, tulajdon-, illetve erdőgazdálkodási viszonyok, továbbá közérdekű funkciók, rendeltetések tekintetében jelentősen eltérő részeit lehetőség szerint a természetben jól fellelhető határok mentén önálló erdőrészletként kell elhatárolni. (2) A  körzeti erdőtervezés során az  erdészeti hatósági nyilvántartások folytonossága, illetve az  erdőgazdálkodási tevékenységek nyomon követhetősége és értékelhetősége érdekében az erdőrészletek határai, illetve az erdőtagok és erdőrészletek erdőgazdasági azonosítói kizárólag az alábbi esetekben módosíthatók: a) az erdőrészletek határainak természetbeni változása esetén, b) az Evt. 16.  § (5) és (6)  bekezdésében foglalt, az  erdőtag és az  erdőrészlet kialakítása szempontjainak teljesülése érdekében, c) az erdőrészletek erdészeti hatósági nyilvántartási adatok vonatkozásában történő egyértelmű besorolhatósága, vagy d) a szálaló és átalakító üzemmódú erdőtömbök optimális kialakítása érdekében, illetve a  faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú állományrészek erdőrészletként való lehatárolása érdekében, az erdőgazdálkodóval történő egyeztetés alapján. (3) A  jogszabályokban erdőtervi jellel lehatárolt, védett, illetve fokozottan védett természeti területen található erdők, továbbá az  erdőrezervátumok erdőtag és erdőrészlet azonosítói csak a  védetté nyilvánító jogszabályban foglalt területi lehatárolás Országos Erdőállomány Adattárban (a  továbbiakban: Adattár) való egyértelmű nyomon követhetőségének biztosításával változtathatók meg. 2. Az erdőgazdálkodás üzemmódjának megállapítására, megváltoztatására vonatkozó szabályok 3. § (1) Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód állapítható meg azokra az erdőkre vonatkozóan: a) amelyek termőhelyi okok miatt gyenge fejlődésűek, de hosszú távon állékonyak és önfelújulásra képesek, b) amelyekben a terepviszonyok az erdőgazdálkodást nagymértékben korlátozzák, c) amelyek kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj, továbbá védett illetve fokozottan védett faj jelentős, a 7. § (4) és (5) bekezdés alapján meghatározott állományának élőhelyei, d) amelyek fokozottan védett természeti területen helyezkednek el, és a természetvédelmi cél a bolygatatlanság fenntartása, e) amelyekben a környezeti adottságok miatt a vízvédelmi, partvédelmi vagy árvízvédelmi cél más módon nem érhető el, vagy f ) amelyek esetében az erdőgazdálkodó azt kéri, és az  erdők védelmét, fennmaradását nem veszélyezteti, valamint az  a)–c)  pontban foglalt esetekben az  erdő rendeltetéséből következő védelmi célok más üzemmód mellett nem biztosíthatóak. (2) Szálaló üzemmódú erdőgazdálkodás rendszeres magtermő kort elért, elsősorban természetes, természetszerű és származék erdőkben folytatható. (3) Átalakító üzemmódot lehet megállapítani, illetve engedélyezni azokban az  erdőkben, amelyekben az  erdőgazdálkodó hosszú távon szálaló üzemmódban kíván gazdálkodni, de annak alapfeltételei a  kérelem benyújtásakor teljes körűen még nem adottak. 3. A fakitermelésekre vonatkozó erdőtervezési alapelvek 4. § (1) Vágásérettségi kort csak a  vágásos és az  átalakító üzemmódú erdők faállományára kell meghatározni, az  adott erdőre vonatkozóan e  rendeletben meghatározott vágásérettségi szakasz határértékei között, az  erdő termőhelyi viszonyai, fafajösszetétele, egészségi állapota valamint felújulóképessége figyelembevételével. (2) A vágásérettségi szakasz felső határértékénél magasabb vágásérettségi kort meghatározni csak az erdőgazdálkodó egyetértésével, vagy az adott határértéknél idősebb erdőben lehet. Az erdőgazdálkodó egyetértése kell az utóbbi esetben akkor is, ha a vágásérettségi kor a körzeti erdőtervezés ciklusán túlmutat. (3) A  vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort meghatározni, és ahhoz kapcsolódóan rendkívüli véghasználatot tervezni – a  mellékletekben szereplő eltéréseken túl – csak vis maior esetben, az erdő egészségi állapotának jelentős romlása, vagy fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítás tervezése esetén lehet. Ebben az esetben a véghasználat területét az 1–14. mellékletekben rögzített, az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai tekintetében nem kell számításba venni. (4) Tarvágást – fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítás esetét kivéve – csak az  erdő azon fafajára lehet tervezni, amelynek a kora a körzeti erdőterv időbeli hatálya alatt eléri a vágásérettségi kort. (5) E  rendelet alkalmazásában véghasználati időszak a  fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás esetén az  első és az utolsó véghasználati fakitermelés között eltelt idő. (6) Fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás esetén a vágásérettségi kort úgy kell megállapítani, hogy az a véghasználati időszak közepére essen. (7) Természetes, természetszerű és származék erdőben a holt faanyag megfelelő mértékű előfordulásának biztosítása érdekében egészségügyi termelés csak akkor tervezhető, ha legalább 5 m3/ha mennyiségű holt faanyag már jelen van az  erdőben. Ez  alól kivételt képezhetnek az  egészséges egyedekre is veszélyt jelentő, fertőző károsítások megelőzőse érdekében szükséges fakitermelések, valamint a  nagyvízi meder elsődleges, másodlagos és átmeneti levezető sávjaiban lévő erdők, ahol fekvő holtfát visszahagyni csak az árvízvédelmi szempontok figyelembevételével lehet. (8) A körzeti erdőtervezés során egyéb termelés a) kiemelt közjóléti, természetvédelmi, örökségvédelmi vagy árvízvédelmi cél elérése érdekében, amennyiben az adott fakitermelés más tervezett fakitermelés keretében nem oldható meg, b) faanyagtermelést nem szolgáló erdőkben szükségessé váló fakitermelések esetében, c) az engedélyezett igénybevételek végre nem hajtott fakitermelései esetében tervezhető. 4. A fakitermelésekre vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok 5. § (1) A  véghasználatok során fakitermelési korlátozás alá eső, vagy kitermelni nem szándékozott faegyedeket – hagyásfákat – 2,0 ha-nál nagyobb végvágott vagy tarvágott területen lehetőség szerint 0,1–0,3 hektár területű hagyásfa csoportokban, egyéb esetekben egyenletes térbeli elhelyezkedés mellett kell visszahagyni. A hagyásfákat, hagyásfa csoportokat – amennyiben található a  területen – őshonos fafajokból, idősebb, de még állékony, illetve böhöncös, odvas faegyedekből kell visszahagyni. A  hagyásfa csoportokat továbbá úgy kell kialakítani, hogy azok a  természetvédelmi vagy közjóléti jelentőségű, ismert pontszerű helyszíneket (így különösen fokozottan védett madár fészke, forrás, barlang bejárata, erdei emlékmű vagy közjóléti létesítmény, berendezés) is tartalmazzák. (2) A  hagyásfák, hagyásfa csoportok erdészeti tájban honos fafajú egyedei csak különleges, indokolt esetben, így különösen veszélyelhárítás, az erdő védelme és fenntartása érdekében termelhetők ki. (3) A  hagyásfa csoportokban található holtfát, valamint a  (2)  bekezdés szerint kitermelt faanyagot vissza kell hagyni a területen. 5. Természetvédelmi célú erdőtervezési alapelvek 6. § (1) E  rendeletben szereplő előírásokat védett természeti területek esetében az  adott területre vonatkozó, jogszabályban kihirdetett természetvédelmi kezelési tervben, illetve a  vonatkozó természetvédelmi jogszabályokban foglalt sajátos előírásoknak megfelelő eltérésekkel kell alkalmazni. (2) Az  Evt. 33.  § (2)  bekezdés e), f ) és i)  pontjában foglaltakat védett természeti területeken álló erdők esetében a  természetvédelmi kezelési állásfoglalás, a  Natura 2000 hálózat részét képező területen (a  továbbiakban: Natura 2000 terület) található erdő esetén a  Natura 2000 fenntartási terv, vagy annak hiányában a  Natura 2000 javaslat figyelembevételével kell meghatározni. (3) Védett természeti területen, illetve a  Natura 2000 területen található erdő körzeti erdőtervezése során kiemelt figyelemmel kell lenni az alábbi védelmi célok teljesülésére: a) az erdők – különösen a  közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek  – természetességi állapotának, biológiai és genetikai sokféleségének, fajkészletének fenntartása, illetve lehetőség szerinti javítása vagy bővítése, b) a védett vagy fokozottan védett, illetve a  közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű fajok élőhelyének, és az egyéb természeti értékeknek a védelme, valamint c) az erdő által meghatározott tájképi értékek megőrzése, táji léptékben az  erdőtársulások sokszínűségének fenntartása. (4) A (3) bekezdésben foglaltak érvényesülése érdekében az érintett erdőkben a) ahol a  természetvédelmi szempontok indokolják – kiemelten a  Natura 2000 elsődleges rendeltetésű, illetve a  kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelynek minősülő erdőkben –, és ahol a  természeti feltételek arra adottak, törekedni kell az  erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására, amit a  védelmi célok, és az erdő természeti állapota függvényében hosszabb véghasználati időszakú, egyenlőtlen bontáson alapuló fokozatos felújítóvágás vagy szálalóvágás alkalmazásával, a  tarvágás végrehajtásának térbeli és időbeli tagolásával, illetve a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodással lehet elérni; b) tarvágás véghasználatként csak akkor tervezhető, ha az  erdő felújítása más erdészeti módszerrel nem, vagy – természetvédelmi szempontból is – legcélszerűbben így kivitelezhető, azonban ebben az esetben is törekedni kell az egybefüggő vágásterület kiterjedésének csökkentésére; c) az erdőneveléseket úgy kell megtervezni, hogy azok a  termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen elegyfafajok, különös tekintettel az  intenzíven terjedő fajok visszaszorítását, az  őshonos fafajok elegyarányának az emelését, valamint az elegyesség fenntartását, növelését szolgálják; d) a vágásérettségi kort természetes, természetszerű vagy származékerdőben a  természetvédelmi célok, a hozamvizsgálat eredményeinek, a természetes felújítás követelményeinek és az erdő egészségi állapotának együttes figyelembevételével, lehetőség szerint a vágásérettségi szakasz felső felében kell meghatározni; e) a véghasználatok tervezése során arra kell törekedni, hogy a  védett természeti területen, illetve Natura 2000 területen az  erdészeti tájban honos fafajokkal jellemezhető faállomány típusok, illetve a  közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok esetében a  korosztályviszonyok kiegyenlítettek legyenek, mindig legyen idős erdő; f ) a 2,0 hektár vagy annál nagyobb területű, természetes, természetszerű vagy származék erdő véghasználatát az  erdészeti tájban honos fafajú hagyásfák, illetve hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni, melynek során a korábban hagyásfa csoport célból megosztással leválasztott, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőrészleteket is figyelembe kell venni; g) az erdőfelújítások tervezése során intenzíven terjedő fafaj még elegyfafajként sem alkalmazható, kivéve az  akác főfafajú, vagy legalább 30% elegyarányban akác fafajból álló erdőt, ahol legfeljebb a  korábbi fafajösszetétel mellett tervezhető az akác elegyes célállománnyal történő felújítás; h) a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen főfafajú erdők véghasználata után a  fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítást alternatív lehetőségként minden esetben meg kell tervezni; i) az erdőszerkezet-átalakítás kizárólagos módon történő tervezése védett természeti területen a  természetvédelmi célok és az  erdei haszonvételi lehetőségek együttes figyelembevételével, ütemezetten történhet. 6. Természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok 7. § (1) Védett természeti területen, illetve a Natura 2000 területen található erdő kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása, és lehetőség szerinti javítása érdekében, a természetvédelmi szempontokkal összhangban a) az erdőnevelések során aa) természetes, természetszerű és származék erdőkben a  termőhelynek nem megfelelő, vagy az erdészeti tájidegen elegyfafajokat – különös tekintettel az intenzíven terjedő fajokra – lehetőség szerint teljes mértékben vissza kell szorítani; ab) az átmeneti és kultúrerdőkben, valamint a  faültetvényekben – ahol arra lehetőség van, de különösen a  fekete- és erdeifenyves főfafajú erdőkben – megfelelő csoportos jellegű gyérítési módszerek alkalmazásával elő kell segíteni az őshonos fafajok előretörését; ac) a nagy kiterjedésű, egykorú és kevés fafajból álló erdők lombkorona-, cserje-, valamint lágyszárú szintjében elő kell segíteni a faji, életkori és szerkezeti változatosság növekedését; b) a fakitermelések során ba) természetes, természetszerű és származék erdőkben lehetőség szerint egyenletes eloszlásban böhöncös, odvas faegyedeket, valamint álló és fekvő holtfát kell visszahagyni a területen; bb) az erdőszegélyek kialakulására, valamint a  meglévő erdőszegélyek kíméletére különös hangsúlyt kell fektetni; bc) az erdészeti tájban őshonos fajokból álló cserjeszintet legalább olyan mértékben meg kell hagyni, vagy a  cserjeszint szükségessé váló átmeneti eltávolítását olyan módon kell végrehajtani, hogy az adott erdőtársulásra jellemző cserjeszint kialakulásának feltételei biztosítottak legyenek; bd) a készletező helyek és a  közelítő nyomok kijelölése során a  természeti értékek és a  természetes újulat lehetséges legkisebb mértékű károsítására kell törekedni; be) a vágástéri maradék égetéssel történő megsemmisítését – amennyiben a  vágásterületen történő visszahagyása egyéb védelmi célokat nem veszélyeztet – lehetőség szerint kerülni kell; c) az erdőfelújítás során ca) erdőszerkezet-átalakítás esetén biztosítani kell az idős faállomány alatt felverődött, a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló természetes újulat megmaradását, kivéve ha az  akadályozza az  erdőszerkezet-átalakítást, vagy az  idegenhonos, illetve intenzíven terjedő fafajok hatékony visszaszorítását; cb) a természetszerű és származék erdők felújítása során teljes talajelőkészítés csak akkor végezhető, ha az erdőfelújítás sikeressége érdekében az elengedhetetlen; cc) tuskózás csak az erdőfelújítás – elsősorban az erdőszerkezet-átalakítás – sikerességének biztosítása céljából végezhető; cd) tuskóprizma őshonos fafajokból álló erdővel, valamint gyep-, illetve vizes területtel határosan csak kivételesen indokolt esetben helyezhető el; d) fokozottan védett madár, vagy védett ragadozó madár életfeltételeinek biztosítása érdekében da) a lakott fészek legalább 100 méteres környezetében az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok végrehajtásán kívül erdőgazdálkodási tevékenység szaporodási és utódnevelési időszakban csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a (7) bekezdésben foglaltak szerint végezhető; db) a (6)  bekezdés szerint nyilvántartott fészek – ide nem értve a  nem foglalt műfészkeket – környezetében további korlátozás is elrendelhető. (2) A  természet védelméről szóló 1996.  évi LIII.  törvény (a  továbbiakban: Tvt.) 23.  § (2)  bekezdése alapján védett – a  természetvédelmi hatóság határozatában kijelölt – természeti értékek és területek, továbbá a  Tvt. 48.  § (2)  bekezdésében meghatározott, védetté nyilvánított mesterséges üregek, és a  Tvt. 19.  § (1)  bekezdésében meghatározott, védetté nyilvánított földtani természeti értékek, valamint védett természeti területen az  Evt. 13.  § (1) bekezdés a) pont af ) alpontja, és az érintett erdőrészlet leírólapján is feltüntetett, Evt 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti erdei vízfolyások és az  erdei tavak védelme érdekében, azok földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb fakitermelés és faanyag készletezés csak a természetvédelmi célokkal összhangban végezhető. (3) Védett növény élőhelyeként szolgáló tisztáson, különösen ha az  védett természeti területen, vagy Natura 2000 területen, jelölő élőhelytípusba sorolható növénytársulás élőhelyén található, faanyag mozgatás, illetve faanyag készletezés – e  rendelet hatálybalépésekor már meglévő, akár csak időszakosan használt erdei farakodó és készletező hely, valamint erdei feltáró hálózat kivételével – csak a  természetvédelmi célokkal összhangban, a (7) bekezdésben foglaltak szerint végezhető. (4) Közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése érdekében előírt korlátozás csak a faj monitorozott adatok alapján megállapított jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló erdőkre vonatkozik. (5) Védett, fokozottan védett faj megőrzése, védelme érdekében előírt korlátozás csak a faj bizonyítottan előforduló és populáció kialakítására képes állománya erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló erdőre vonatkozik. (6) A  fészekvédelmi korlátozások a  védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az  erdőgazdálkodóval, valamint az  erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az  erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészek környezetére vonatkoznak. (7) Ha e  rendelet szerint valamely erdőgazdálkodási tevékenységet a  természetvédelmi célokkal összhangban kell elvégezni, az erdőgazdálkodó a tevékenység megkezdése előtt legalább 15 nappal megkeresi a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szervet, amely 15 napon belül írásban tájékoztatja az erdőgazdálkodót a tevékenység végzésének természetvédelmi feltételeiről. (8) A  (7)  bekezdés szerinti tájékoztatást a  védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv egyidejűleg megküldi az illetékes környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségnek és erdészeti hatóságnak is. 7. Közjóléti célú erdőtervezési alapelvek 8. § A közjóléti rendeltetésű erdők közül a parkerdőkben és a gyógyerdőkben a közjóléti – kiemelten a sport, turisztikai, üdülési, egészségügyi, valamint egészségvédelmi funkciók megfelelő érvényesülése érdekében a) törekedni kell a  folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az  arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérésre; b) vágásos üzemmód esetén az  erdő egészségi állapotának, továbbá az  idős erdő alatt megtelepedett újulat életfeltételeinek figyelembevételével a  vágásérettségi kor emelésére kell törekedni, a  véghasználatot több ütemben indokolt végrehajtani, valamint fokozatos felújítóvágás esetén hosszabb véghasználati időszakot kell alkalmazni; c) az erdőfelújítás és az erdőnevelés során változatos korú, fafajösszetételű és szerkezetű, hosszú távon állékony faállományt kell kialakítani, amely érdekében – az  erdő természetességi állapotának fenntartása mellett – az  erdők esztétikai értékét növelő, vagy oktatási célokat szolgáló, idegenhonos, intenzíven nem terjedő, allergiás kockázatot nem növelő fafajú vagy fajtájú faegyedek szálankénti elegyítése, vagy visszahagyása is megengedett. 8. Közjóléti célú erdőgazdálkodási szabályok 9. § (1) A  turisták által sűrűn látogatott erdőben, különösen a  közjóléti létesítmények és nyomvonalak környezetében folytatott erdőgazdálkodás során törekedni kell a  turisták zavarásának mérséklésére és a  balesetveszély csökkentésére. Ennek érdekében ezeken a  területeken az  erdőgazdálkodási tevékenységeket lehetőség szerint látogatási csúcsidőszakokon kívüli – elsősorban téli – időszakban, az  erdő látogatását rövid ideig korlátozva, az  erdők esztétikai értékének fenntartására, valamint az  allergiás kockázatok mérséklésére törekedve, a  közjóléti berendezésekben és létesítményekben keletkező károk gyors felszámolásával kell végrehajtani, továbbá a balesetveszély elkerülése érdekében álló holtfát nem szabad visszahagyni. (2) A közjóléti nyomvonalak mentén folytatott erdőgazdálkodás során a) a kijelölt vagy bejelentett turistautak, a lovaglás és kerékpározás célját szolgáló utak jelzéseit hordozó fákat kímélni kell, b) az a) pont szerinti nyomvonalak közelítésre, készletezésre történő használatát lehetőség szerint kerülni kell, valamint c) az a) pont szerinti nyomvonalakon történő közlekedés akadályoztatása esetén (így különösen kerítés építése, fakitermelés) gondoskodni kell figyelmeztető táblák kihelyezéséről és a  megfelelő elkerülő útvonalak kijelöléséről. 9. Vízvédelmi, partvédelmi, és árvízvédelmi célú erdőtervezési alapelvek 10. § (1) A  körzeti erdőtervezés során a  nagyvízi meder, azon belül az  egyes levezető sávok határvonalai a  nagyvízi mederkezelési tervek elkészültéig a vízügyi igazgatási szervnek az erdészeti hatósággal, valamint természetvédelmi vagy Natura 2000 rendeltetésű erdő esetén a  védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervvel egyeztetett szakvéleménye alapján kerül meghatározásra. (2) A  folyók hullámtereinek árvízvédelmi szempontok szerint elkülönített egyes részein található erdők körzeti erdőtervezését az adott területkategóriákra érvényes árvízvédelmi szempontokkal és korlátozásokkal összhangban kell végrehajtani. 10. Vízvédelmi, partvédelmi, és árvízvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok 11. § (1) A nagyvízi meder lefolyási viszonyainak javítása érdekében a) az elsődleges és másodlagos levezető sávokban az erdőnevelések során törekedni kell aa) az árvízi folyásiránnyal párhuzamosan futó sorok, illetve pászták kialakítására; ab) a mértékadó árvízszinthez igazodva törzskiválasztó gyérítési kortól a  faegyedek magasságának egyharmadáig, 12 méteres magasságot meghaladó faegyedeknél legalább 4 méteres törzsmagasságig ágtiszta állapotban tartására; ac) a fa- és cserjefélék cserjeszintben történő visszaszorítására; b) a nagyvízi meder teljes területén a fakitermelések során ba) a vágástéren feldolgozatlan faanyag és ágdarabok nem maradhatnak; bb) hagyásfák, hagyásfa csoportok, valamint holt faanyag visszahagyása során az  árvízvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni; c) az elsődleges és másodlagos levezetési sávokban az erdőfelújítás során ca) a tuskózást lehetőség szerint tuskófúrással kell kivitelezni, ha ez nem lehetséges, a kiemelt tuskókat a területről el kell szállítani, vagy az árvízi folyásiránnyal párhuzamosan kialakított prizmákba rakva kell deponálni; cb) mesterséges vagy alátelepítéssel kombinált természetes erdőfelújítás során a  sorokat az  árvízi folyásiránnyal párhuzamosan kell kialakítani. (2) Az  árvízvédelmi töltések szabadon tartandó védősávjában, illetve a  töltéseket keresztező rámpákon történő faanyagmozgatás és készletezés során a  töltések kíméletére kiemelt figyelmet kell fordítani, az  árvízi biztonság csökkenésével járó mechanikai sérülésük esetén a helyreállításról haladéktalanul gondoskodni szükséges. (3) A  vízbázisok védelmét szolgáló erdők esetében törekedni kell az  erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására, valamint a  víztermelő helyek környékén a  megfelelő cserjeszint kialakítására és fenntartására. A  folyamatos erdőborítás mielőbbi elérése érdekében az  erdőfelújításokat – egyéb jogszabályi korlátozások hiányában, és a  termőhelyi adottságok figyelembevételével – lehetőség szerint különböző vágásérettségi korú fafajok elegyes erdősítésével kell végrehajtani. (4) A  síkvidéki, mezőgazdasági művelés alatt álló területekkel körülvett ivóvízbázisokat határoló vízvédelmi erdők tarvágás jellegű véghasználatát csak több ütemben, lehetőség szerint minél kisebb területi kiterjedésű tarvágásokkal lehet végrehajtani. 11. Záró rendelkezések 12. § Ez a rendelet a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba. 13. § Az erdőterv rendelet előkészítésének, és a  körzeti erdőterv készítésének szabályairól szóló 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. számú melléklete a 15. melléklet szerint módosul. Dr. Fazekas Sándor s. k., vidékfejlesztési miniszter