442/2012. (XII. 29.) Korm. rendelete a csomagolásról és a csomagolási hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységekről.

442/2012. (XII. 29.) Korm. rendelete a csomagolásról és a csomagolási hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységekről. A Kormány a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 88. § (1) bekezdés 5. és 11. pontjában, valamint a 14. § (2) és (3) bekezdése tekintetében a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 55. § (1) bekezdés h) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el: 1. A rendelet hatálya 1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed a) a Magyarország területén forgalmazott termék csomagolására és a csomagolási hulladékra, b) a csomagolás visszavételére, valamint c) a csomagolási hulladék átvételére. (2) Nem terjed ki a rendelet hatálya a radioaktív anyagok csomagolására és csomagolásának hulladékára. 2. Értelmező rendelkezések 2. § (1) E rendelet alkalmazásában 1. csomagolás: valamennyi olyan, bármilyen tulajdonságú anyagból készült termék, amelyet áru tartására, megóvására, átadására, átvételére, szállítására, valamint bemutatására használnak, beleértve minden terméket a nyersanyagoktól kezdve a feldolgozott árucikkekig, továbbá az ugyanilyen célra használt egyutas árucikkek; csomagolás lehet: a) a fogyasztói vagy elsődleges csomagolás, amely értékesítési egységet képez a fogyasztó számára az értékesítés helyszínén; b) a gyűjtő- vagy másodlagos csomagolás, amely az értékesítés helyszínén meghatározott számú értékesítési egységet foglal magában, ha ezeket az egységeket a fogyasztó részére értékesítik, vagy ezek az egységek csupán a polcok feltöltésére szolgálnak, és a csomagolást a termékről a termék tulajdonságainak megváltoztatása nélkül el lehet távolítani, valamint c) a szállítási vagy harmadlagos csomagolás, amely megkönnyíti a fogyasztói vagy gyűjtőcsomagolás átadását, átvételét és szállítását annak érdekében, hogy a fizikai átadásnál, átvételnél és szállításnál megóvja az árut a károsodástól, ide nem értve a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedésben használatos tartályokat; 2. csomagolás alkotóeleme: olyan alkotórész, amelyből a csomagolás vagy a csomagolás-összetevő készül, és amely kézzel vagy egyszerű mechanikai eszközzel a csomagolástól vagy a csomagolás-összetevőtől nem választható el; 3. csomagolás-összetevő: a csomagolás olyan része, amely kézzel vagy egyszerű mechanikai eszközzel a csomagolástól elválasztható; 4. csomagolási hulladék: hulladékká vált csomagolás, csomagolószer, ide nem értve az ipari vagy termelési tevékenység során képződő gyártási vagy maradék hulladékot; 5. csomagolószer: a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Ktdt.) 2. § 8–10. pontjában meghatározott csomagolóanyag, csomagolóeszköz és a csomagolási segédanyag; 6. nehézfém: az ólom, a kadmium, a higany és a hat vegyértékű króm; 7. nehézfém szándékos hozzáadása: valamely nehézfémet tartalmazó anyag szándékos felhasználása egy csomagolás vagy csomagolási alkotóelem kialakításában, ahol annak jelenléte kívánatos a végső csomagolásban vagy csomagolási összetevőben egy meghatározott jellemző, megjelenés vagy minőség biztosítása érdekében, ide nem értve a csomagolószerek javításához nyersanyagként alkotóelemeiben nehézfémet is tartalmazó újrafeldolgozott anyag felhasználását; 8. nehézfém véletlen jelenléte: a nehézfém csomagolásban vagy annak összetevőjében nem szándékos hozzáadás következtében való jelenléte. (2) Annak meghatározását, hogy adott esetben mi tekintendő csomagolásnak, az 1. melléklet szerinti kritériumok alapján kell elvégezni. 3. A csomagolás létrehozására, jelölésére és forgalomba hozatalára vonatkozó követelmények 3. § (1) Nem forgalmazható olyan csomagolószer, amelynek alkotóelemeiben – a (2) bekezdés kivételével – a nehézfém összesített koncentrációja a 0,01 tömegszázalékot meghaladja. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott határérték a következő csomagolószerekre nem vonatkozik: a) az ólomkristály csomagolószerre; b) a csomagolási célú üvegre, ha az (1) bekezdés szerinti határérték túllépését kizárólag az előállításhoz felhasznált anyagában hasznosított üvegcserép nehézfémtartalma okozza, és az üveggyártási folyamat során nehézfém szándékos hozzáadására nem került sor; valamint c) a műanyag rekesz, raklap csomagolószerre a (3) bekezdésben meghatározott esetben. (3) Ha a műanyag rekesz, raklap javításra vagy a csomagolási hulladékká vált műanyag rekesz, raklap újrafeldolgozásra kerül, az (1) bekezdés szerinti tilalom nem áll fenn akkor, ha a javítás vagy újrafeldolgozás céljából felhasznált egyéb anyag műszakilag szükséges mértékben válik a megjavított vagy újrafeldolgozott műanyag rekesz vagy raklap részévé, de a megjavított vagy újrafeldolgozott műanyag rekesz, raklap tömegének 20%-át nem haladja meg, és nehézfém szándékos hozzáadására nem kerül sor. (4) Ha a (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben az átlagos nehézfém-koncentráció – az egyes üvegolvasztó kemencékben végzett, a normális és rendszeres tevékenységre jellemző, bármely 12 egymást követő havi ellenőrző mérés alapján – túllépi a 0,02 tömegszázalékot, a gyártó erről a hatóságnak jelentést küld. (5) A (4) bekezdés szerinti jelentésnek tartalmaznia kell: a) a mért értékeket, b) az alkalmazott mérési módszerek leírását, c) a jelen lévő nehézfém-koncentráció feltételezett forrását, valamint d) a nehézfém-koncentráció csökkentésére tervezett intézkedések részletes leírását. (6) Ha a csomagolási célú üveget nem az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam (a továbbiakban: EGT-állam) területén állították elő, a (4) bekezdés szerinti jelentéstételi kötelezettség a csomagolási célú üveg első hazai forgalmazóját terheli. Más EGT-államból történt behozatal esetén a forgalmazó az érintett államban a 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott nehézfémkoncentráció-szintekkel kapcsolatban a 2001/171/EK bizottsági határozat 5. cikke alapján megtett bejelentés másolatát a hatóság kérésére bemutatja. (7) A (4) bekezdés szerinti ellenőrző mérések eredményeit és az alkalmazott mérési módszereket a környezetvédelmi hatóság kérésére a csomagolószer gyártója, továbbá a (6) bekezdés szerinti esetben az első forgalmazó a környezetvédelmi hatóság rendelkezésére bocsátja. 4. § (1) A gyártó a csomagolás anyagára, a csomagolási hulladék kezelésének módjára utaló azonosító jelölést alkalmazhat. Ha a gyártó azonosító jelölést alkalmaz – a külön jogszabályban meghatározottak szerint a csomagolás anyagára, a csomagolási hulladék kezelésének módjára vonatkozóan előírt azonosító jelölésen vagy más jelölésen kívül – kizárólag a 2. mellékletben meghatározott azonosítási rendszert és módokat alkalmazhatja. (2) Ha a csomagolószeren vagy a csomagoláson a gyártó azonosító jelölésként címkét rögzít, a címkén az azonosításnak a) jól láthatónak, b) tartósnak, valamint c) a csomagolás megbontása után is jól olvashatónak kell lennie. (3) A gyártó a 3. § (3) bekezdés szerinti megjavított vagy újrafeldolgozott, a 3. § (1) bekezdésben meghatározott határértéket meghaladó mértékű nehézfémet tartalmazó műanyag rekeszt, raklapot jól látható, olvasható módon a nehézfémtartalomra utaló azonosító jelöléssel úgy látja el, hogy a jelölés tartós és sérthetetlen legyen. (4) A gyártó, a csomagolószer forgalmazója biztosítja, hogy a (3) bekezdés szerinti azonosító jelöléssel ellátott a) műanyag rekeszek és raklapok olyan elosztó, visszavételi, újrahasználati, továbbá b) a csomagolási hulladékká vált műanyag rekeszek és raklapok olyan hasznosító rendszerbe kerüljenek, amelyben a visszavett vagy újrafeldolgozott műanyag rekeszeknek és raklapoknak a hasznos élettartama a lehető leghosszabb, és a termelési-fogyasztási láncban maradásuk feltételei legalább 90%-os arányban biztosítottak. 5. § (1) Csak olyan csomagolás hozható forgalomba, amely megfelel a 3. mellékletben foglalt lényegi követelményeknek. (2) A csomagolás összetételére, újrahasználhatóságára, valamint a csomagolási hulladék hasznosíthatóságára – ideértve az anyagában történő hasznosítást is – vonatkozó lényegi követelményeket a 3. melléklet tartalmazza. (3) A csomagolásra a 3. melléklet 4. pontjában meghatározott nemzeti szabványokban foglaltak alkalmazása akkor felel meg az e rendeletben meghatározott követelményeknek, ha azokra egyúttal a lényegi követelmények is teljesülnek. 4. A gyártó átvételi, gyűjtési és hasznosítási kötelezettsége 6. § (1) A gyártó a – más hulladéktól elkülönített – csomagolási hulladék átvételét, gyűjtését, valamint hasznosítását – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – biztosítja (hasznosítási kötelezettség). (2) A gyártónak hasznosítási kötelezettsége a Ktdt.-ben meghatározott csekély mennyiségű csomagolószer csomagolás részeként történő kibocsátása során nem keletkezik. (3) A gyártó (1) bekezdés szerinti hasznosítási kötelezettségét teljesítettnek kell tekinteni, ha a csomagolás részét képező termékdíjköteles csomagolószerek termékdíj-kötelezettségét a termékdíj kötelezettje a Ktdt. szerint a) egyéni hulladékkezelés, b) az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségen (a továbbiakban: OHÜ) keresztül történő kollektív teljesítés vagy c) átalánytermékdíj-fizetés útján teljesítette. (4) A gyártó hasznosítási kötelezettségének teljesítését – a (2) és (3) bekezdésben foglaltak kivételével – a) megállapodás alapján részben vagy együttesen a 7. § szerinti átvevőre, b) az OHÜ vagy c) növényvédő szerrel szennyezett csomagolóeszköz esetén közvetítő szervezetre átruházhatja. (5) A hasznosítási kötelezettséget – a (2) és (3) bekezdésben foglaltak kivételével – a Ktdt. 3. melléklete szerint meghatározott országos teljesítési hányadnak megfelelő hasznosítási arányok szerint kell teljesíteni. 7. § (1) Átvevő lehet bárki, aki az átruházni kívánt hasznosítási kötelezettség ellátására Magyarországon vagy bármely EGT-államban kezelésre vonatkozó hulladékgazdálkodási engedélye alapján jogosult. (2) Nem lehet átvevő az, aki gazdasági tevékenységével vagy gazdasági tevékenysége körében a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény előírásainak megsértésével kapcsolatban 3 évnél nem régebben meghozott jogerős hatósági határozatban vagy bírósági ítéletben megállapított jogszabálysértést követett el. 8. § (1) A gyártó és az átvevő között létrejött megállapodásnak a) az átvállalt hasznosítási részkötelezettségek megjelölését, b) a hasznosítási részkötelezettségek teljesítésének módját, c) a megállapodás szerinti hulladék típusát, fajtáját, jellegét és mennyiségét, valamint d) az átvevőnek az átruházott hasznosítási részkötelezettség ellátásához kapcsolódó tevékenysége leírását kell tartalmaznia. (2) A gyártó a megkötött megállapodást – a megkötéstől számított 15 napon belül – jóváhagyás céljából benyújtja az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OKTVF) részére. (3) A gyártó a megállapodás módosítását, valamint a megállapodás megszűnését a módosítást, vagy megszűnést követő 15 napon belül az OKTVF-nek bejelenti. (4) Az OKTVF a megállapodást, továbbá a megállapodás módosítását határozatban akkor hagyja jóvá, ha annak tartalma megfelel az (1) bekezdésben előírt követelményeknek. 9. § (1) A gyártó az újra nem használt, a 3. § (1) bekezdésben meghatározott határértéket meghaladó mértékű nehézfémet tartalmazó és hulladékká vált műanyag rekesz, raklap hasznosításáról a hulladékhierarchia szerinti követelményekre figyelemmel gondoskodik. (2) A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 24. §-a szerinti átvételi és visszavételi kötelezettség alapján el kell érni, hogy a hulladékká vált csomagolóanyagok tömegének legalább 55%-át, de legfeljebb 80%-át anyagában hasznosítsák, és legalább 60%-át egyéb módon hasznosítsák úgy, hogy ez az arány a hulladékot alkotó egyes anyagok tekintetében legalább a következő legyen: a) üveg esetében 60%, b) papír és karton esetében 60%, c) fém esetében 50%, d) fa esetében 15%, e) műanyag esetében 22,5%, kizárólag azokat az anyagokat figyelembe véve, amelyeket újból műanyagokká dolgoznak fel. (3) A (2) bekezdésben meghatározottak teljesítése érdekében a gyártónak gondoskodnia kell a hasznosítási arányok teljesítéséről az Országos Hulladékgazdálkodási Tervvel összhangban. (4) A hasznosítási kötelezettség teljesítésének minősül a Magyarországon képződött, átvett és gyűjtött csomagolási hulladék külföldön megvalósított hasznosítása is. Az EGT-államok területéről kivitt csomagolási hulladék csak akkor minősül teljesítésnek, ha annak hasznosítása igazoltan olyan körülmények között történt meg, amelyek általános értelemben egyenértékűek a vonatkozó jogszabályokban és a közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktusokban előírtakkal. A teljesítés igazolása érdekében a környezetvédelmi hatóság kötelezheti a gyártót az egyenértékűség bizonyítására az igénybe vett hasznosítási technológia, valamint a vonatkozó engedélyei bemutatásával. 5. A csomagolás forgalmazójának kötelezettségei 10. § (1) A csomagolt termék forgalmazója, amely üzletenként legalább 500 m2 alapterületű üzlethelyiséggel rendelkezik, a fogyasztó által felajánlott használt csomagolószert visszaveszi, a hulladékbirtokos által felajánlott csomagolási hulladékot átveszi. E kötelezettség a helyben fogyasztásra kínált termék csomagolására nem vonatkozik. (2) A forgalmazó a használt csomagolószer visszavételét vagy a csomagolási hulladék átvételét akkor tagadhatja meg, ha az ártalmas az emberi egészségre vagy a környezetre. (3) A forgalmazó az (1) bekezdés szerinti átvételt, visszavételt a csomagolt termék forgalmazásának feltételeivel azonos módon, folyamatosan, teljes nyitvatartási időben a csomagolt termék forgalmazásának helyén biztosítja. (4) A forgalmazó átvételi kötelezettségének teljesítéséért a hulladékbirtokostól ellenértéket nem kérhet, azonban a fogyasztó vagy a hulladékbirtokos visszavitelre ösztönzése érdekében díjat fizethet. (5) Ha a forgalmazó által forgalmazott termék gyűjtőcsomagolása, szállítási csomagolása éves szinten a) műanyag vagy fém esetén összesen az 500 kilogrammot, b) papír vagy fa esetén összesen az 1000 kilogrammot, c) üveg esetén a 2000 kilogrammot meghaladja, a gyűjtőcsomagolási, továbbá a szállítási csomagolási hulladék átvételét – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a forgalmazó nem tagadhatja meg. (6) A hulladékbirtokos kérésére a forgalmazó – a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel – az általa forgalmazott terméket a fogyasztónak gyűjtőcsomagolás, szállítási csomagolás nélkül adja át, továbbá biztosítja annak lehetőségét, hogy az értékesítés helyszínén a termék kicsomagolását követően a csomagolási hulladékot a hulladékbirtokos a forgalmazónál hagyhassa. (7) A hulladékbirtokos (6) bekezdés szerinti kérését a forgalmazó csak abban az esetben utasíthatja el, ha a) annak teljesítése veszélyeztetné a termék biztonságos üzembe helyezését, b) annak teljesítése veszélyeztetné a termék használatának biztonságosságát, c) a termék a csomagolás nélkül biztonságosan nem szállítható, vagy d) annak teljesítését jogszabály kizárja. 6. Nyilvántartás, adatszolgáltatás, információs rendszer 11. § (1) A gyártó – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – a) a csomagolásra felhasznált csomagolószer jellegéről, fajtájáról és mennyiségéről, b) a csomagolás létrehozására felhasznált anyagokról (vámtarifaszám alkalmazásával), c) a csomagolásra felhasznált csomagolószer újrahasználatra alkalmasságáról, d) a csomagolási hulladék mennyiségéről, fajtájáról, e) a csomagolási hulladék hasznosításra alkalmasságáról, f) a csomagolási hulladék átvételéről, gyűjtéséről, valamint g) a csomagolási hulladék kereskedőnek, közvetítőnek, hulladékkezelőnek történő átadásáról nyilvántartást vezet (nyilvántartási kötelezettség). (2) Ha a gyártó a hasznosítási kötelezettségét a 6. § (3) bekezdés b) vagy c) pontja szerint teljesíti, az (1) bekezdés d)–g) pontjaiban foglaltakról nem kell nyilvántartást vezetnie. (3) A forgalmazó a) a visszavett és újrahasznált csomagolás jellegéről, fajtájáról és mennyiségéről, b) a csomagolási összetevő újrahasználatra alkalmasságáról, c) a csomagolási hulladék mennyiségéről, fajtájáról, d) a csomagolási hulladék hasznosításra alkalmasságáról, valamint e) a csomagolási hulladék kereskedőnek, közvetítőnek, hulladékkezelőnek történő átadásáról nyilvántartást vezet. (4) A közvetítő, a kereskedő, a hulladékkezelő a) az átvett csomagolási hulladék jellegéről, hasznosításáról és mennyiségéről, továbbá b) e rendelet szerinti egyéb kötelezettségeinek teljesítéséről nyilvántartást vezet. (5) A gyártó, a forgalmazó a 3. § (1) bekezdésében meghatározott határértéket meghaladó mértékű nehézfémet tartalmazó műanyag rekeszről, raklapról az alábbi tartalommal nyilvántartást vezet: a) az évente forgalomba hozott műanyag rekesz, raklap mennyiségéről, b) az évente visszavett műanyag rekesz, raklap mennyiségéről, c) az újrahasznált műanyag rekesz, raklap mennyiségéről, d) az évente átvett és gyűjtött, csomagolási hulladéknak minősülő műanyag rekesz, raklap mennyiségéről, e) az újrafeldolgozott, ártalmatlanított csomagolási hulladéknak minősülő műanyag rekesz, raklap mennyiségéről, f) a 4. § (4) bekezdése szerinti rendszer működéséről és annak változásáról, valamint g) a gyártó nevében eljáró meghatalmazott képviselője személyét érintő esetleges változásokról. (6) A gyártó, a forgalmazó, a kereskedő, a közvetítő, a hulladékkezelő az e § szerinti nyilvántartást legalább 5 éven keresztül megőrzi. (7) A gyártónak nyilvántartási kötelezettsége a Ktdt.-ben meghatározott csekély mennyiségű csomagolószer csomagolás részeként történő kibocsátása során nem keletkezik. 12. § (1) A gyártó, a forgalmazó, a kereskedő, a közvetítő, valamint a hulladékkezelő a 11. § szerinti nyilvántartás alapján gyűjtött adatokról a 4. melléklet szerinti tartalommal az OKTVF-nek a tárgyévet követő év január 31. napjáig – a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – adatot szolgáltat (adatszolgáltatási kötelezettség). (2) Az adatszolgáltatásnak a következő adatokat kell tartalmaznia: a) a visszavett, felhasznált, újrahasznált csomagolás mennyiségét anyagkategória szerint; b) az átvett és gyűjtött csomagolási hulladék mennyiségét anyagkategória szerint; c) a háztartásban és háztartáson kívül képződött csomagolási hulladék esetében a csomagolási hulladék közreműködésével hasznosított és ártalmatlanított mennyiséget anyagkategória szerint, továbbá d) az anyagában és egyéb módon hasznosított csomagolási hulladék mennyiségét anyagkategória szerint. (3) A gyártó, a forgalmazó a 11. § (5) bekezdése szerinti nyilvántartás szerinti adattartalommal a tárgyévet követő év január 31-ig az OKTVF részére adatot szolgáltat a 2009/292/EK bizottsági határozatnak való megfelelésről. (4) Az adatszolgáltatási kötelezettséget formanyomtatványon vagy elektronikus űrlapon kell teljesíteni. A formanyomtatványt és az elektronikus űrlapot az OKTVF honlapján és a kormányzati portálon kell közzétenni, továbbá az OKTVF vagy a felügyelőség kérelemre a gyártó, a forgalmazó, a kereskedő, a közvetítő, valamint a hulladékkezelő rendelkezésére bocsátja. (5) Az adatszolgáltatás során közölt adatok teljeskörűségéért, az adatszolgáltatásra kötelezettre vonatkozó számviteli szabályokkal, statisztikai rendszerrel, valamint saját nyilvántartási rendszereivel, mérési, megfigyelési adataival való egyezésért az adatszolgáltatásra kötelezett felel. (6) A gyártónak adatszolgáltatási kötelezettsége a Ktdt.-ben meghatározott csekély mennyiségű csomagolószer csomagolás részeként történő kibocsátása során nem keletkezik. 13. § (1) Az adatszolgáltatás, valamint a hatósági ellenőrzés alapján rendelkezésre álló adatokból az OKTVF a csomagolással, valamint a csomagolási hulladékkal kapcsolatos nyilvános információs rendszert hoz létre, és azt honlapján közzéteszi. (2) Az információs rendszer – anyagfajtánként és összesítve – a) a csomagoláshoz felhasznált anyagok megnevezését, mennyiségét (a nemzetközi ún. HS kódszámok alkalmazásával), b) a csomagolás újrahasználatra való alkalmasságának jellemzőit (fajtánként), c) a csomagolási hulladék anyagában történő hasznosíthatóságának, egyéb hasznosíthatóságának jellemzőit (fajtánként), valamint d) a hasznosításra, ártalmatlanításra kerülő csomagolási hulladék jellemzőit, fajtáit, mennyiségét tartalmazza. (3) A nyilvántartásokban, az adatszolgáltatásnál és az adatfeldolgozásnál a csomagolási hulladék jellemzésére a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet 1. számú melléklet 15. főcsoportjának 15 01 alcsoportjában meghatározott azonosító kódok szerinti besorolást kell alkalmazni. A forgalmazott csomagolás jellemzésére fel kell tüntetni a hulladékká válásakor alkalmazandó besorolásnak megfelelő azonosító kódot. 7. Eljáró hatóságok 14. § (1) A 3. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén az egészségügyi államigazgatási szerv jár el. (2) A 4. § (1)–(3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság jár el, ha a jogsértés az Fttv. 2. § a) pontja értelmében vett fogyasztót érint. Az eljáró hatóság az Fttv.-ben meghatározott szabályok szerint jár el. (3) A 4. § (4) bekezdésében és az 5. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el, ha a jogsértés a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. § a) pontja értelmében vett fogyasztót érint. A fogyasztóvédelmi hatóság az Fgytv.-ben meghatározott szabályok szerint jár el. (4) A (2) és a (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések. (5) Az (1)–(3) bekezdés hatálya alá nem tartozó egyéb kötelezettségek ellenőrzésére az OKTVF jogosult. 8. Záró rendelkezések 15. § (1) Ez a rendelet 2013. január 1. napján lép hatályba. (2) E rendelet rendelkezéseit a hatálybalépést követően indult ügyekben és a megismételt eljárásokban kell alkalmazni. 16. § Azt a terméket és csomagolást, amelyet nem e rendeletnek megfelelően állítottak elő, a forgalomból ki kell vonni. 17. § (1) Ez a rendelet a) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló, 1994. december 20-i 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek; b) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. február 11-i 2004/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek; c) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról szóló, 2005. március 9-i 2005/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek; d) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja. (2) Ez a rendelet a) az Európai Parlament és a Tanács csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv végrehajtása keretében az irányelv értelmében összehangolt szabványok címeinek és hivatkozásainak közzétételéről szóló 2005/C 44/13 bizottsági közlemény; b) a csomagolóanyagok azonosítási rendszerének a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló, 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében történő meghatározásáról szóló, 1997. január 28-i 97/129/EK bizottsági határozat; c) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelvben meghatározott nehézfémkoncentráció-szintekkel kapcsolatban az üvegcsomagolásra vonatkozó eltérés feltételeinek meghatározásáról szóló, 2001. február 19-i 2001/171/EK bizottsági határozat; d) az EN 13428:2000, az EN 13429:2000, az EN 13430:2000, az EN 13431:2000 és az EN 13432:2000 szabványhivatkozásnak a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelvvel kapcsolatban az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzétételről szóló, 2001. június 28-i 2001/524/EK bizottsági határozat; e) az Európai Parlament és a Tanács a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelve szerinti adatbázisrendszerre vonatkozó formátumok létrehozásáról szóló, 2005. március 22-i 2005/270/EK bizottság határozat; f) a 2001/171/EK határozatnak a 94/62/EK irányelvben meghatározott nehézfémkoncentráció-szintekkel kapcsolatban az üvegcsomagolásra vonatkozó eltérés érvényességének meghosszabbítása érdekében történő módosításáról szóló, 2006. május 8-i 2006/340/EK bizottsági határozat; g) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott nehézfém-koncentráció határértéktől a műanyag rekeszek és a műanyag raklapok esetében való eltérés feltételeinek meghatározásáról szóló, 2009. március 24-i 2009/292/EK bizottsági határozat végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg. 18. § Hatályát veszti a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet. Orbán Viktor s. k., miniszterelnök