17/2016. (X. 20.) AB határozata a Kúria Pfv.IV.20.283/2015/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.186/2014/4. számú ítélete alaptörv

17/2016. (X. 20.) AB határozata a Kúria Pfv.IV.20.283/2015/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.186/2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr.  Dienes-Oehm Egon és dr.  Pokol Béla alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kúria Pfv.IV.20.283/2015/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.186/2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1] 1. Az  indítványozó online tartalomszolgáltató – jogi képviselője útján – az  Alkotmánybíróságról szóló 2011.  évi CLI.  törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 27.  § (1)  bekezdése alapján fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, kérve a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.186/2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és annak megsemmisítését. [2] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság jogerős ítéletében – helyben hagyva az  elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék ítéletét – megállapította, hogy az alperes, azaz az indítványozó mint online sajtóorgánum azzal, hogy a  felperes hozzájárulása nélkül 2012. július 7-én hozzáférhetővé tette képmását képgalériájában, megsértette a felperes képmás védelméhez fűződő személyiségi jogát. [3] A Fővárosi Ítélőtábla támadott ítéletében elsőként az  elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét és indokolását ismertette, amellyel szemben fellebbezést terjesztett elő az  indítványozó, kérve az  elsőfokú határozat megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. [4] A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a  fellebbezés nem alapos, és egyetértve a  Fővárosi Törvényszék jogi álláspontjával megállapította, hogy jogsértő volt a  felperest felismerhető módon ábrázoló képfelvétel bemutatása. Az  elsőfokú bíróság ítéletével megegyező módon, a  Fővárosi Ítélőtábla ítélete meghozatalakor a  Polgári Törvénykönyvről szóló 1959.  évi IV.  törvény (a  továbbiakban: rPtk.) 75.  § (1)  bekezdését, valamint 80.  § (1)  bekezdését, továbbá a  2014. március 15. napját – az  új Ptk. hatálybalépését – megelőző egységes bírói gyakorlatot vette alapul. Utóbbi szerint: a  kizárólag rendőri feladatot ellátó rendőrök nem minősülnek közszereplőnek, esetükben a  róluk készülő felvétel elkészítéséhez, valamint annak nyilvánosságra hozatalához kifejezett engedélyükre van szükség. A Fővárosi Ítélőtábla hivatkozott továbbá a Kúria – azóta, 2015. január 26-án hatályon kívül helyezett – 1/2012. BKMPJE határozatára is, amely kimondta: „[a] nyilvános helyen vagy közterületen szolgálati kötelezettséget teljesítő vagy munkát végző személy e  tevékenységének ellátása során nem minősül közszereplőnek, ezért a  személyt beazonosítható módon, egyediesítetten ábrázoló képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához szükséges a hozzájárulása.” [5] A Fővárosi Ítélőtábla úgy utalt az  Alkotmánybíróság 2014. szeptember 23-án meghozott, „IV/878/2013.” számú határozatára [helyesen: 28/2014. (IX. 29.) AB határozat, a  továbbiakban: Abh.], mint ami nem érintette a  Kúria 1/2012. Büntető-közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi (a  továbbiakban: BKMPJE) határozatát, ezért az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakat figyelmen kívül hagyta ítélete meghozatalkor. [6] Az ítélőtábla szintén kitért a Kúria 2014. október 9-én kiadott közleményére, amelyet a  fenti jogegységi határozat felülvizsgálatával kapcsolatosan tett közzé. A  Kúria e  közleményében azt fejtette ki, hogy „– mindaddig, amíg a  Kúria a  felülvizsgálatot el nem végzi – az  1/2012.BKMPJE […] határozatban kifejtettek nem alkalmazhatóak a  2014. március 15-e után készített és nyilvánosságra hozott képfelvételekre, illetve az  ezekkel kapcsolatos személyiségvédelmi polgári perekben.” A  Fővárosi Ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a  szóban forgó képfelvételen a  fényképezőgép lencséje a  felperesre fókuszált, azon a  felperes személye – jogsértő módon – jól felismerhető volt azok számára, akik őt ismerik, függetlenül az  alperes azon hivatkozásától, miszerint a  felperes által viselt napszemüveg és rendőrsapka az arca jellegzetes részét eltakarta. [7] 2. Az  indítványozó az  Abtv. 27.  § (1)  bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a  Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.186/2014/4. számú ítéletének alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését –  a  2015. január 23-án kelt beadványában – arra tekintettel kérte, hogy az  sérti az  Alaptörvény IX.  cikkének (1)  bekezdésében biztosított véleménynyilvánítás szabadságát, és a  IX.  cikk (2)  bekezdésében garantált sajtószabadságot. [8] 2.1. Az  indítványozó alkotmányjogi panasza érdemi indokolásaként hivatkozott az  Alaptörvény IX.  cikk (1) és (2)  bekezdésére, az  emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az  ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993.  évi XXXI.  törvény (a  továbbiakban: Egyezmény) 10.  cikkére, valamint az  Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatára, nevezetesen a  36/1994. (VI. 24.) AB határozatra és a  60/1994. (XII. 24.) AB határozatra. Az  Alkotmánybíróság e  határozatokból kirajzolódó gyakorlata szerint a  közszereplőkkel és közhatalmat gyakorlókkal kapcsolatos véleménynyilvánítási szabadság tágabb, mint más személyeknél, továbbá az  állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb. Az  indítványozó álláspontja szerint ez  vonatkozik a képmásvédelem és a sajtó képmás közlésével történő véleménynyilvánítás szabadságának ütközésére is. [9] Az indítványozó indokolása szerint a  fénykép készítése és közlése a  véleménynyilvánítás és a  tájékoztatás sajátos formája, amely a verbális kifejezésmóddal azonos védelmet élvez. A véleményszabadság körébe tartozik az is, hogy annak gyakorlója szabadon kiválasztja a  vélemény kinyilvánításának módját, eszközeit, és annak célszerűségét vagy szükségességét az  állam nem mérlegelheti, hiszen azzal a  véleményszabadság alanyi jogi jellegét vonná el. Az  indítványozó ezen a  ponton hivatkozott az  Emberi Jogok Európai Bíróságának (a  továbbiakban: EJEB) gyakorlatára, amely több eseti döntésében is foglalkozott a  sajtóban közzétett fényképek megítélésével, azok alapjogokkal kapcsolatos összhangjával. Az  EJEB az  indítványozó álláspontjával azonos megállapítást tett például a Verlagsgrupe News GmBh v. Ausztria No. 2. ügyben, melyben kimondta, hogy az Egyezmény véleménynyilvánítás szabadságát deklaráló 10.  cikke nemcsak a  gondolatok és információk, hanem az  azt hordozó formák, tehát a fényképek közzétételét is védelem alá helyezi. [10] Az indítványozó mindezekből arra következtetett, hogy a rendőrökről – mint közhatalmat gyakorló személyekről – hivatásuk gyakorlása közben készített képmás és annak közzététele esetén az  vizsgálandó, hogy a  fénykép közzététele érinti-e az  emberi méltósághoz való jogot. Amennyiben nem merül fel erre utaló körülmény, a  véleménynyilvánításhoz való jog szükségképpen sérül azáltal, ha a  sajtót jogszabály vagy az  annak nyomán kialakított joggyakorlat automatikusan, egyedi mérlegelést nem tűrve tiltja el a  véleménynyilvánítás ezen formájától. Az indítványozó hozzátette, hogy az európai joggyakorlatban példátlan az, hogy a sajtónak az intézkedő rendőr arcmását csak beazonosításra alkalmatlan módon jogszerű közzétennie. [11] Az indítványozó panasza indokolásában szó szerint, több bekezdést illetően felidézi az  Abh.-t, amely tényállása lényegében jelen ügyével megegyezik, és meghatározza jelen ügy megítélését is. [12] 2.2. A  indítványozó mindezeken túl kitért arra is, hogy a  szóban forgó képfelvételen a  felperes félig takarásban, rendőri sapkában és napszemüvegben látható. Ez alapján – az indítványozói álláspont szerint – megkérdőjelezhető az, hogy fennállt-e a  képmáshoz fűződő jog érvényesítésének két feltétele, mégpedig annak egyedi jellege és a felperes felismerhetősége. [13] Az indítványozó érvelése szerint – szemben a  bírósági ítéletek megállapításával – a  kép egyedi jellege és a  felismerhetőség mint a  jogellenesség feltételei, szubjektív kategóriák, amelyet az  adott felvétel kapcsán mindig konkrétan kell megvizsgálnia a  bíróságnak. Az  ember képmása az  emberi személyiség megkülönböztetésének eszköze, az  egyén azonosításának nélkülözhetetlen eszköze és feltétele, amiből az  következik, hogy azonosításra alkalmatlan képfelvétellel személyiségi jogsértést nem lehet elkövetni. [14] Az indítványozó álláspontja szerint a  sajtószervek által alkalmazott képmás-kitakarási módszertől, azaz a  szemek „kikockázásával” történő felismerhetetlenné tételtől, funkcióját tekintve semmiben nem különbözik az, hogy a felperes arca jellegzetes részét egy nagyméretű napszemüveg takarja el. [15] 2.3. Az  indítványozó összegezve kiemelte: a  felperes önként vállalt hivatása gyakorlása közben, egy közérdeklődésre számot tartó demonstráció alatt látható a  fényképfelvételen, annak közzététele nem öncélú módon történt. A  képfelvétel a  felperesről sértő, megalázó, bántó, lealacsonyító vagy torz képet nem közvetít, róla nem kelt rossz benyomást. Nincsen egyedi jellege a  felperesről készült ábrázolásnak, azon több személy is látható, illetve arcának jelentős része kitakarásra került, az általa használt napszemüveg és sapka által, ezért a kép azonosításra alkalmatlan. [16] 2.4. Az indítványozó – a jogerős ítélet megsemmisítésére irányuló kérelmét fenntartva – jelen alkotmányjogi panasz keretében, azt kiegészítve kiterjesztette alkotmányjogi panaszát és kérte a felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria Pfv.IV.20.283/2015/4. számú ítélete megsemmisítését is, a jogerős ítélet ellen felhozott érvekhez hasonlóan. Az Abh. tükrében értelmezhetetlennek tartja a Kúria indokolását, amely a kérdéses felvétel tömegfelvétel, ill. egyedi felvétel jellege mentén eldönthetőnek tartotta, hogy szükséges volt-e a  felperes hozzájárulása a  felvétel elkészítéséhez és közzétételéhez. Nyomatékosan utalt arra, hogy a jogerős, ill. a felülvizsgálati ítéletek figyelmen kívül hagyták azokat a  szempontokat, amelyeket az  Alkotmánybíróság az  Abh.-ban kifejtett, s emiatt az  ítéletek sértik az  Alaptörvény IX. cikkét. II. [17] 1. Az Alaptörvénynek az indítványban érintett rendelkezései: „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. (2) Magyarország elismeri és védi a  sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a  demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.” III. [18] Az indítvány a következők szerint megalapozott. [19] 1. Az  Alkotmánybíróság a  panaszt befogadta, mivel az  az Abtv.-ben támasztott formai és tartalmi feltételeknek maradéktalanul megfelelt. Az  érintettséget, a  határidő megtartását, a  határozott kérelmet és a  jogorvoslati eljárások kimerítésének formai feltételeit a  panasz megfelelően teljesíti, s erről a  befogadó döntés során az Alkotmánybíróság meggyőződött. A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségének megítélése, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés tekintetében felvetődik, hogy az  Abh.-val elbírált ügy tényállásához és alkotmányjogi tételeihez lényeges szempontból kapcsolódó, releváns alkotmányjogi kérdést is érintő más ügyekben kellően figyelembe vételre került-e az Alkotmánybíróság korábbi határozata. Mivel az Abtv. 39.  § (1)  bekezdése alapján az  Alkotmánybíróság határozata mindenkire – így az  előttük folyó ügyben eljáró bíróságokra is értelemszerűen – kötelező, az  Alkotmánybíróság indítványra ellenőrzi, vizsgálja, és szükség esetén az  ítélet megsemmisítésével orvosolja, hogy megfelelően érvényesítik-e a bíróságok a mindenkire nézve kötelező alkotmánybírósági határozat alkotmányos tartalmát. [20] 2. Az  ügy előzményeihez tartozik, hogy ahogy arra az  Abh.-t egy hónappal követően meghozott jogerős ítélet is hivatkozik, a  Kúria felülvizsgálta az  alkotmánybírósági határozatból következő jogértelmezési feladatokat. A  Kúria 1/2015. BKMPJE határozatával, amely 2015. január 26-án kelt és 2015. február 17-én került közzétételre, hatályon kívül helyezte a Kúria 1/2012. BKMPJE határozatát. E körülmény azért bír jelentőséggel, mert a jogegységi határozat a  nyilvános helyen vagy közterületen szolgálati kötelezettséget teljesítő vagy munkát végző személyek kapcsán mondta ki azt, hogy tevékenységük ellátása során nem minősülnek közszereplőnek, ezért a beazonosítható módon, egyediesítetten ábrázoló képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához szükséges a  hozzájárulásuk. E  jogegységi határozat hatályon kívül helyezésével a  bíróságok ismét a  jogszabályok közvetlen alkalmazásával, az Abh.-ban foglalt tételek megfelelő figyelembe vételével tudnak dönteni az egyedi ügyekben. [21] 2.1. Ezt követően fogadta el a  jogalkotó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III.  törvény módosításáról szóló 2015.  évi XI.  törvényt, amely kiegészítette a  polgári perrendtartásról szóló 1952.  évi III.  törvényt (a  továbbiakban: Pp.) egy új XXI/A. fejezettel. Ebben az  új fejezetben egy új pertípus: a  képmáshoz és a  hangfelvételhez való jog érvényesítése iránt indított per szabályai találhatók, amelyek összességében a  sajtó-helyreigazítási eljáráshoz hasonló struktúrában gyors és hatékony jogvédelmi eszközt kívánnak a képmáshoz és hangfelvételhez való jogában megsértett személynek adni. A per célja, hogy gyors, soron kívüli eljárásban korlátozott kereseti kérelmet lehessen előterjeszteni a  jogsértés abbahagyására, a  megfelelő elégtétel adására, illetve ennek nyilvánosságra hozatalára, valamint a  sérelmes helyzet megszüntetésére, a  jogsértést megelőző állapot helyreállítására és a  jogsértéssel előállított dolog megsemmisítésére vagy jogsértő mivoltától való megfosztására. A  per szűk határidőben terjeszthető elő, de a határidő elmulasztása nem jogvesztést, hanem csak e speciális perlési eszköztől való elesést eredményez: ilyen perindítás elmulasztása esetén a jogaiban sértett fél általános személyiségvédelmi pert indíthat. (Pp. 346/A–346/F. §) [22] 2.2. Időközben az alperes felülvizsgálati kérelmére 2015. április 15-én a Kúria is meghozta döntését a felülvizsgálati eljárásban, s ítéletében hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet. [23] A Kúria már figyelembe vette az  1/2015. BKMPJE határozat folytán előállt jogi helyzetet, a  jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére mégsem látott módot. A Kúria utalt arra, hogy a jogerős ítélet tényként állapította meg a vitatott fényképfelvételről, hogy „a fényképezőgép lencséje a  felperesre fókuszált, a  képen látható további személyek homályosan, míg a felperes élesen került rögzítésre. A felperes – csaknem teljes alakban ábrázoló felvétel alapján – személye jól felismerhető azok számára, akik őt ismerik, függetlenül attól, hogy napszemüveget és sapkát visel. A képen ábrázolt jelenet tömegfelvételként nem értékelhető.” [Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.186/2014/4. 4. o. 1. bek.] [24] Az Abh.-ból idézve a  Kúria azt is észrevételezte, hogy az  Alkotmánybíróság szerint „[a] jelenkor történéseinek bemutatásához fűződő érdek mint a  fényképfelvétel engedély nélküli nyilvánosságra hozatalának az alkotmányos alapja általában nem érvényesül akkor sem, amikor a  képen csak egyetlen egy személy látható. Ilyenkor a sajtószabadság és a méltóságvédelmen alapuló képmáshoz való jog közötti érdekütközést egyedi mérlegeléssel kell feloldani, és azt kell vizsgálni, hogy a  személy képmása, ennek a  nyilvánosságra hozatala a  jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a  közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás körébe tartozik-e.” (Abh., Indokolás [44]) A  Kúria álláspontja szerint az  Alkotmánybíróság által előírt mérlegelést a jogerős ítélet elvégezte, így az ítélet nem volt jogszabálysértő. [25] 3. „Az Alkotmánybíróság a  bíróságok ítéleteit […] akkor bírálhatja felül, ha azok az  Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a  bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz” {3119/2015. (VII. 2.) AB  végzés, Indokolás [22]; 3031/2016. (II. 23.) AB végzés, Indokolás [19]}. Ennek következtében jelen ügyben az  Alkotmánybíróság nem azt vizsgálja, hogy a  Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete helyesen állapította-e meg a vitatott fényképfelvételről annak egyedi felvétel minőségét, vagy éppen tömegfelvételnek kellett volna tekintenie azt; nem azt vizsgálja, hogy helyesen értékelte-e a  bizonyítékokat vagy sem. Az  alkotmánybírósági vizsgálat terjedelme ahhoz igazodik, hogy az  ítélet – összhangban az  Abh.-ban foglalt elvi tartalommal –, biztosítja-e a  véleménynyilvánítás szabadságát, megfelelően ütköztetve azt a  fényképfelvételen szereplő felperes emberi méltósághoz való jogával. Jelen ügy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdése: a  bíróság eleget tett-e annak az  alkotmánybírósági felszólításnak, hogy „a sajtószabadság és a  méltóságvédelmen alapuló képmáshoz való jog közötti érdekütközést egyedi mérlegeléssel” feloldja (Abh., Indokolás [44]). Ehhez a mérlegeléshez hasznos segítség lett volna az  ítélethozatal idején az eljáró bírói tanács számára, ha az 1/2012. BKMPJE határozatát a Kúria hatályon kívül helyezi addigra, azonban az Abtv. 39. § (1) bekezdéséből egyértelműen következik, hogy az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező, így a  perben szereplő felek és az  ítéletet hozó bíróság számára is. Az  Alkotmánybíróság határozata közzétételétől vagy az  abban foglalt eltérő időponttól közvetlenül hatályosul és kifejti mindenkire nézve kötelező erejét. [26] Az Alkotmánybíróság a 3/2015. (II. 2.) AB határozatában egy bírósági ítélet felülvizsgálata kapcsán fejtette ki, hogy „az Alaptörvény 28.  cikke alapján a  bíróságnak alkotmányos kötelezettsége, hogy a  jelen ügyet a  sajtószabadság korlátozására irányadó alkotmányos szempontok és az  azokat kibontó alkotmánybírósági határozatok figyelembevételével bírálja el, és az MNB közigazgatási határozatát a piacbefolyásolás tilalmának olyan értelmezése alapján vizsgálja felül, amely nem sérti a  sajtószabadság alkotmányos tartalmát. Nem arról van szó, hogy a bíróságnak közvetlenül ezekre az alaptörvényi rendelkezésekre kellene alapítania a döntését, hanem arról, hogy az általa alkalmazandó jogszabály, a Tpt. értelmezése és a konkrét tényállásra való alkalmazása során figyelemmel kell lennie a  releváns alkotmányossági szempontokra.” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [20], hasonlóan lásd még Indokolás [53]} [27] A jogerős ítéletet hozó bíróság ugyan ismerte az Alkotmánybíróság határozatát, amely az előtte folyó ügy elbírálását is érintette, mégsem ismerte fel annak alkotmányos jelentőségét, hanem az  1/2012. BKMPJE határozat hatályban létére utalt ahelyett, hogy az Alkotmánybíróság által az Abh.-ban kiemelt szituációs körülményeket vizsgálta volna, a felperes közszereplői minőségét, vagy annak hiányát tekintette perdöntőnek. [28] A per elbírálásának alapjául szolgáló rPtk. 80.  §-át a  korábbi bírói gyakorlattal összhangban értelmezte és –  összefüggésben azzal is, hogy az  1/2012. BKMPJE határozat hatályban létét az  Abh. megfelelő érvényesülése akadályának tekintette – nem végezte el az  Alkotmánybíróság által a  véleménynyilvánítás szabadsága érvényesülése érdekében szükségesnek talált tesztet, amely szerint „a sajtószabadság és a  méltóságvédelmen alapuló képmáshoz való jog közötti érdekütközést egyedi mérlegeléssel kell feloldani, és azt kell vizsgálni, hogy a  személy képmása, ennek a  nyilvánosságra hozatala a  jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a  közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás körébe tartozik-e.” (Abh., Indokolás [44]) Az  Alkotmánybíróság kiemeli, hogy e  vizsgálati szempontok alkalmazása során az  rPtk. ama szabályait, amelyek kivételt jelentenek a képmás engedélyhez kötött nyilvánosságra hozatala alól, minden esetben úgy kell értelmezni, hogy az  összhangban álljon a  sajtószabadság gyakorlásával. A  jogértelmezés során figyelembe kell venni, hogy egyetlen személy látható-e a képen, mert ekkor általában nem érvényesül a jelenkor történéseinek bemutatásához fűződő érdek. Ebből következik, hogy kivételesen fennállhat ilyen érdek egyetlen személy képi ábrázolása esetén is, azonban ennek igazolására a  feleknek megfelelő módot kell adni. A  teszt általános értékelését segíti továbbá az Alkotmánybíróság azon megállapítása, amely szerint „[a] nyilvános helyen készült, nem sértő, az érintett személyt tárgyilagosan ábrázoló felvétel általában nyilvánosságra hozható engedély nélkül, ha az a közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódik, a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatásához kötődik.” (Abh., Indokolás [44]) Ebben az  esetben is lehetőséget kell biztosítani, hogy ezen értelmezési főszabály alóli kivétel igazolására a  felek megfelelő módot kapjanak. [29] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ítéleteikben sem a  Kúria, sem a  Fővárosi Ítélőtábla ezeket az  értelmezési kérdéseket nem vizsgálta kimerítően, ezért sem a  felülvizsgálati, sem a  jogerős ítélet nem felel meg az  Alkotmánybíróság által az  Abh.-ban értelmezett és az  indítványozó által felhívott Alaptörvény IX.  cikk (1)–(2)  bekezdéseinek. Ugyan a  Kúria felülvizsgálati ítéletében már részletesebben igyekezett felhozni az  Abh.-t, tartalmában azonban nem érvényesítette teljes mértékben az abban foglalt alkotmányos vizsgálati szempontokat. A  Kúria ugyanis azt tartotta perdöntő érvnek hatályban fenntartó ítélete indokolásában, hogy „jelen esetben a  jogerős ítélet megalapozottan állapította meg, hogy a  perbeli felvétel nem tömegfelvétel, hanem kifejezetten a felperes személyére fókuszál”. A fentebb kifejtettek alapján az alkotmányjogi szempontból lényeges mérlegelésnek azonban nem erre, hanem a sajtószabadság és az emberi méltósághoz való jog ütközésére és annak megítélésére kell fókuszálnia, hogy a közzétételre közérdeklődésre számot tartó körben került-e sor. A bírósági jogalkalmazásnak tehát abban az  értelmezési tartományban kell mozognia, amit az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény IX.  cikke tekintetében az Abh.-ban kialakított. Nem elegendő, ha a bíróságok az Abh. Indokolásának egyes részeit kiemelik, míg az  alkotmányos értelmezés más részeinek nem tulajdonítanak jelentőséget. Ezt támasztja alá az  Abh. Indokolásának [44] bekezdése, amely mások mellett a  sajtószabadság és méltóságvédelmen alapuló képmáshoz való jog egyedi ütköztetésén túl konjunktíve írta elő azt is, hogy a bíróságnak meg „kell vizsgálni, hogy a személy képmása, ennek a  nyilvánosságra hozatala a  jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a  közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás körébe tartozik-e” {Abh., Indokolás [44]} A  Kúria ítélete mindezek alapján jelen formájában nem pótolta a  jogerős ítéletből hiányzó mérlegelést. Természetesen az a Kúria megítélésének körébe tartozó kérdés, hogy a  felülvizsgálat során kizárt bizonyítás okán egyáltalán lett volna-e módja arra, hogy az  alaptörvény-ellenes módon hiányzó mérlegelést elvégezze. Az  azonban már nem tartozik ebbe a  mérlegelési körbe, hogy érvényt szerez-e az  Alaptörvény 24.  cikke (1)  bekezdésében foglaltaknak, amely szerint „[a]z Alkotmánybíróság az  Alaptörvény védelmének legfőbb szerve”. Az  Alkotmánybíróság hangsúlyozza: az Alaptörvény e cikke mérlegelést nem tűrően az Alkotmánybíróság kötelezettségévé teszi, hogy az Alaptörvénybe ütköző bírósági döntést megsemmisítse és ezáltal is érvényt szerezzen az Alaptörvény normahierarchiában betöltött legfőbb szerepének. Ezt az alkotmányos rendben betöltött kiemelkedő szerepet bontja ki az Abtv. mint sarkalatos törvény 39.  § (1)  bekezdése, amely az  alkotmánybírósági határozat mindenkire nézve kötelező erejét állapítja meg. Ezt vonná kétségbe az, ha az  alkotmánybírósági határozatot akár a  jogalkotó, akár – mint jelen esetben  – a jogalkalmazó szelektíven, megszorítóan alkalmazná, illetve más módon nem érvényesítené megfelelően. [30] Mindezekre figyelemmel az  Alkotmánybíróság megállapította a  Kúria Pfv.IV.20.283/2015/4. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.186/2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességét, és megsemmisítette azokat. [31] 4. A határozat közzététele a Magyar Közlönyben az Abtv. 44. § (1) bekezdése második mondatán alapul. Budapest, 2016. október 18. Dr. Sulyok Tamás s. k., Az Alkotmánybíróság elnökhelyettese