552/D/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t:

552/D/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t: Az Alkotmánybíróság a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. V. törvény 69. § (1) bekezdésének a „Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja. I. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 69. § (1) bekezdésének a „Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Álláspontjuk szerint az, hogy a cég bejegyzését követően a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt a cég ellen csak a cég bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül indítható per, sérti a tulajdonhoz való jogot [Alkotmány 13. § (1) bekezdés], a tisztességes eljáráshoz való jogot [Alkotmány 57. § (1) bekezdés], valamint a jogorvoslathoz való jogot [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] is. A konkrét ügyben az indítványozók által alapított gazdasági társaság társasági szerződését – az indítványozók tudtán és akaratán kívül harmadik személyek – módosították (a társasági szerződés ügyvédi ellenjegyzésére, a szerződés keletkezésekor már elhunyt ügyvéd nevének felhasználásával került sor), mely miatt az indítványozók magánokirat-hamisítás vétsége miatt büntető feljelentést tettek. Emellett a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt pert is indítottak, mivel azonban a jogellenes módosításról csak a közzétételt követő hat hónapos jogvesztő határidőn túl szereztek tudomást, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Az indítványozók szerint a jogszabályban rögzített objektív határidő miatt a törvényes állapot helyreállítása nem lehetséges, így a cég vagyona feletti rendelkezési jog elvonása a tulajdonhoz való jogot sérti. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét az indítványozók abban látják, hogy a perin dításon kívül egyéb jogorvoslati lehetőséget a jogszabály nem biztosít, így a keresetlevél elutasítása esetén a bírósághoz fordulás joga aránytalan korlátozást szenved. Végül a támadott rendelkezés véleményük szerint azért sérti a jogorvoslathoz való jogot, mert jelentősebb érdek kellene, hogy fűződjön az ügyfelek sérelmének orvoslásához, mint a cégjegyzékbe vetett bizalom és a forgalom biztonságának érvényesüléséhez. II. 1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései: „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.” „57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (…) (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” 2. A Ctv.-nek az indítvánnyal támadott és az indítvánnyal érintett rendelkezései: „A cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per 69. § (1) A cég bejegyzését követően a cég alapítása érvénytelenségének megállapítása iránt a cég ellen a cég bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt indítható per. A perindításra az ügyész, illetve az jogosult, aki jogi érdekét valószínűsíti. (2) Perindításnak valamennyi cégforma tekintetében csak a Gt. 12. §-ának (4) bekezdésében meghatározott érvénytelenségi ok fennállása esetében van helye. (…)” „A létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per 70. § (1) A cég bejegyzését követően a létesítő okirat cégjegyzékadattal össze nem függő módosítása érvénytelenségének megállapítása a Polgári Törvénykönyvben foglalt rendelkezések alapján a 69. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kérhető. A bíróság eljárása során a 69. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf. 40.435/2008/2. számú végzését az indítványozó jogi képviselője 2009. március 18. napján vette kézhez, alkotmányjogi panaszát 2009. május 14. napján adta postára, a hatvan napos határidő így megtartottnak tekintendő. Mivel a Fővárosi Ítélőtábla végzése jogerős, ellene további jogorvoslatnak helye nincs, továbbá mert a bíróság a támadott jogszabályi rendelkezésre hivatkozva, azt alkalmazva hagyta helyben a Fővárosi Bíróság elutasító végzését, ezért az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi akadálya nem volt, így azt az Alkotmánybíróság az alábbiak szerint érdemben bírálta el. 2. Az indítványozók az alkotmányellenes helyzetet abban látják, hogy a Ctv. a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránti per megindítását kizárólag a bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül engedi meg. Álláspontjuk szerint a hat hónapos jogvesztő határidő alkotmányellenes korlátozásnak minősül mind a tulajdonhoz való jog, mind pedig a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog vonatkozásában. 2.1. Az Alkotmánybíróság először a jogorvoslathoz való jog indítványozók által állított sérelmét vizsgálta meg. Az Alkotmánybíróság számos határozatában elemezte a jogorvoslathoz való jog tartalmát. Ennek során megállapította, hogy tartalma szerint a jogorvoslathoz való jog az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belül magasabb fórumhoz fordulás lehetőségének biztosítását jelenti. [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109–110., stb.] A Ctv. vizsgált rendelkezése a keresetindítás szabályait tartalmazza, nem pedig a változásbejegyző végzés elleni fellebbezés lehetőségéről szól. A jogorvoslathoz való jogot a bírósági cégeljárások során a Ctv. egyéb rendelkezései [pl. Ctv. 64. §, cégbejegyzést (változásbejegyzést) elutasító végzés elleni fellebbezés] szabályozzák. A keresetindítás szabályai nem hozhatók alkotmányossági összefüggésbe a jogorvoslathoz való joggal. Hasonló álláspontot foglalt el az Alkotmánybíróság a 661/D/2002. AB határozatban (ABH 2004, 1627.) amikor a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 123. §-át (számadási-, illetve egyéb kötelezettség megállapításra irányuló kereseti kérelmek) alkotmányosságát vizsgálta és az indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság fenntartva e határozatban foglalt álláspontját megállapítja, hogy a Ctv. vizsgált rendelkezése nem áll sem tartalmi, sem alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével, ezért azt nem is sérti. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét elutasította. 2.2. Ezután az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy a jogvesztő határidő kikötése sérti-e a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott annak a kérdésnek az alkotmányosságával, hogy a keresetindítás határidőhöz kötése alkotmányellenes-e. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a keresetindítási jog – a bírósághoz fordulás jogával összefüggésben – alapjog. A 2218/B/1991. AB határozat megállapította: „a keresetindítási jog a személynek az a joga, hogy a megsértett alanyi jogának orvoslása végett a bírósághoz forduljon” (ABH 1993, 580, 583.). A 467/B/1997. AB határozat pedig kimondta: „Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdése által deklarált bírósághoz fordulás joga olyan alapvető jog, amely – hasonlóan az egyéb alapvető jogokhoz – szükséges és arányos korlátozás tárgya lehet” (ABH 2001, 907, 908.). Jelen törvényi rendelkezés szerint a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per megindítása kizárólag a bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül lehetséges. E szabály időbeli korlátot határoz meg a keresetindításra, mely – a fent bemutatott határozatok alapján – nyilvánvalóan a bírósághoz fordulás jogának korlátozását eredményezi. Az alapjog korlátozásával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy azzal a jogalkotó akkor élhet, ha másik jog védelme vagy érvényesülése, illetőleg egyéb alkotmányos célok védelme más módon nem érhető el, és a korlátozás csak olyan mértékű lehet, amennyi ezekhez feltétlenül szükséges. [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.] Az alapjogot korlátozó normákkal szemben támasztott arányosság feltételeit az Alkotmánybíróság a 20/1990. (X. 4.) AB határozatában a következőképp fogalmazta meg: „Ez [...] megköveteli, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya összhangban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani” (ABH 1990, 69, 71.). Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában [melyet az 51/2009. (IV. 28.) AB határozat (ABH 2009, 374.) foglalt össze] foglalkozott a jogvesztő keresetindítási ha táridőknek és az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének a kapcsolatával. A 935/B/1997. AB határozatban az Alkotmánybíróság a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régiGt.) azon rendelkezését vizsgálta, amely szerint a társasági határozatokat bíróság előtt a határozat meghozatalától számított 30 napon belül lehet megtámadni (régiGt. 45. §). Az Alkotmánybíróság kifejtette: „Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének a sérelme akkor lenne megállapítható, ha az orvoslás lehetősége egyáltalán nem lenne adott. A jogrendszer ilyen hiányai esetén van helye az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányellenesség kimondásának. [63/1997. (XII. 11.) AB határozat, ABH 1997, 365.]. Ezzel szemben önmagában az a tapasztalat, hogy egy létező, a bírósági út igénybevételét biztosító – de azt időbeli korláthoz kötő – szabály alkalmazása egyes esetekben méltánytalan, vagy akár igazságtalan eredményre vezethet, még nem jelenti az alapjog szükségtelen és aránytalan korlátozását” (ABH 1998, 765, 772–773.). „A bírósághoz való fordulás joga – hasonlóan az Alkotmány által deklarált többi alapjoghoz – nem abszolút jellegű jogosultság, hanem a jogállamiság elemeként megjelenő jogbiztonság korlátai között juthat csak érvényre. A konkrét ügyben az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jogbiztonság általános követelménye a társasági határozat bírósági felülvizsgálatára biztosított lehetőség kapcsán a társasági jog olyan, prioritást élvező célkitűzéseiben konkretizálódik, mint a forgalombiztonság és a hitelezővédelem. Ezekre figyelemmel a keresetindítási jog időbeli korlátozását nem ítélte sem szükségtelennek, sem pedig aránytalannak” (51/2009. (IV. 28.) AB határozat, ABH 2009, 374, 380–381.) Az Alkotmánybíróság a társasházi határozatok érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetek előterjesztésére nyitva álló jogvesztő határidő alkotmányosságával foglalkozó határozatában megállapította, hogy a hatvan napos határidő elegendő arra, hogy a tulajdonostárs élhessen keresetindítási jogával, másrészt megfelel a társasház zavartalan működése biztosítására irányuló követelménynek is. Ugyanakkor úgy találta, hogy e határidő jogvesztő jellege alkotmányosan nem indokolható. Az Alkotmánybíróság leszögezte: „Általában nem sérti a bírósághoz való jogot az, ha a bírósághoz fordulást jogvesztő határidővel korlátozzák. Ismert és gyakran alkalmazott megoldás a jogrendszeren belül az, hogy ha (az anyagi jogi) törvény valamely igény érvényesítésére, keresetindításra határidőt szab meg, a határidő elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy az elmulasztott cselekmény a későbbiekben már nem pótolható” [3/2006. (I. 30.) AB határozat, ABH 2006, 65, 94–95.]. A 70/2006. (XII. 13.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásáról szóló 4/2003. Polgári jogegységi határozat alkotmányosságának vizsgálata körében – korábbi határozataiban kifejtett álláspontját összefoglalva – megállapította, hogy a keresetindítási jog határidőhöz kötése szükséges korlátozása a bírósághoz fordulás jogá nak (a jogállamiságból eredő jogbiztonság is ezt követeli meg), az arányossági kritérium pedig a határidő hosszához mérten határozható meg. (ABH 2006, 786, 798.) Egyúttal megerősítette, hogy a jogvesztő keresetindítási határidő meghatározása önmagában nem alkotmányellenes. A 80/2006. (XII. 20.) AB határozatban az Alkotmánybíróság az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 5. § (5) bekezdését megsemmisítette. Indokolásában rámutatott arra, hogy a bírósághoz fordulási jog korlátozásának alkotmányosan elfogadható indokát kizárólag – az ingatlan-nyilvántartás közhitelességéhez kapcsolódóan – a jogállamiságból következő jogbiztonság adja meg. Azonban arra a következtetésre jutott, hogy mivel a törlési határidő jogvesztő, kivételt nem engedő szabály, ezért a cél nem áll arányban azzal a jogsérelemmel, amelyet az eredeti jogosult szenved el, amikor önhibáján kívül nem tudja érvényesíteni keresetindítási jogát (ABH 2006, 892, 898–899.). Az Inytv. 63. § (2) bekezdését vizsgáló és azt részben megsemmisítő 51/2009. (IV. 28.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) az Alkotmánybíróság megállapította: „A törlési kereset megindításával az eredeti jogosult tipikusan tulajdoni igényét kívánja érvényesíteni, így a keresetindítási határidő korlátozása azt is jelenti, hogy a határidő elmulasztásával az eredeti tulajdoni viszonyok helyreállítására nem kerülhet sor. (…) Az eredeti tulajdonos, valamint a jóhiszemű harmadik személyeket védő ingatlan-nyilvántartási közhitelesség egymással szembenálló, s az állam által egyaránt védendő érdekeit elsősorban a törvényhozónak kell mérlegelnie. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet akkor állapíthat meg, ha a mérlegelés az ellentétes érdekek aránytalan figyelembevételét eredményezi. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a hatvan napos jogvesztő keresetindítási határidő nem áll arányban azzal a jogsérelemmel, amelyet az eredeti jogosult elszenved. A bejegyző végzés kézbesítésétől számított hatvan napos keresetindítási határidő aránytalan korlátozást jelent, ha az eredeti jogosult csak utóbb szerez tudomást a bejegyzés érvénytelenségéről, vagy például csak ezt követően szűnik meg a kényszer vagy a fenyegetés. Ilyen esetekben a törvényhozó nem mérlegeli kellő súllyal a sérelmet szenvedő fél pozícióját a jóhiszemű harmadik személlyel, az ingatlan-nyilvántartásnak a jogbiztonságból fakadó közhitelességével szemben” (ABH 2009, 374, 384, 385.). A fent idézett gyakorlat alapján jelen ügyben az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított alapjog korlátozását mi tette indokolttá, és a korlátozás mértéke arányban áll-e az alkotmányos céllal. A Ctv. preambuluma szerint a törvény célja, hogy megállapítsa a vállalkozások cégalapításának, nyilvántartásba vételének rendjét, és a vállalkozók alkotmányos jogai érdekében, a gazdasági forgalom biztonsága, valamint a hitelezői érdekek vagy más közérdek védelme céljából biztosítsa a közhiteles cégnyilvántartás adatainak teljes körű nyilvánosságát, közvetlenül vagy elektronikus úton. A cégnyilvántartás mint közhiteles nyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, jogok és tények fennállását, ideértve azok változásait is (Ctv. 22. §). Ezen közhitelességi funkciójának a törvény azonban csak abban az esetben tud maradéktalanul eleget tenni, ha időbeli korlátot állít fel a jogviszonyok vitatásának lehetősége vonatkozásában. Azaz megteremti a jogviszonyok ésszerű határidőn belüli lezárásának lehetőségét, elősegítve ezzel a jogbiztonság követelményének érvényesülését. Hasonló álláspontot foglalt el az Alkotmánybíróság a korábban ismertetett 70/2006. (XII. 13.) AB határozatban, amikor megállapította, hogy a keresetindítási jog határidőhöz kötése szükséges korlátozása a bírósághoz fordulás jogának (a jogállamiságból erdő jogbiztonság is ezt követeli meg), az arányossági kritérium pedig a határidő hosszához mérten határozható meg (ABH 2006, 786, 798.). Egyúttal megerősítette, hogy a jogvesztő keresetindítási határidő meghatározása önmagában nem alkotmányellenes. A közhitelesség azonban nem az egyetlen indoka a jogvesztő határidő előírásának, hiszen emellett hasonló súllyal szerepel a forgalom biztonsága is. Egy gazdasági társaság ugyanis az üzleti életben jellemzően az általa kötött – túlnyomórészt gazdasági tartalmú, olykor komoly pénzügyi kihatással bíró – szerződések révén vesz részt. A szerződő partnerek kiemelkedően fontos érdeke, hogy egyrészt tisztában legyenek azzal, hogy kivel kötnek szerződést (részben erre szolgál a cégnyilvántartás), másrészt, hogy a cégnyilvántartásban szereplő adatok ne legyenek mindenfajta (akár időbeli) korlátozás nélkül megtámadhatók, bizonytalan ideig megváltoztathatók. Ilyenfajta korlátozás hiányában ugyanis a piaci szereplők teljes (jog)bizonytalanságban lennének a tekintetben, hogy akivel szerződést kötnek tekinthető-e egyáltalán szerződő partnernek. Állandó veszély fenyegetné őket amiatt is, hogy – pl. a változásbejegyzés több éves késedelemmel bekövetkező (esetleg sikeres) megtámadása esetén – az általuk kötött szerződések érvénytelennek minősülnek és így teljesedésbe mennek-e egyáltalán. Ez a helyzet végeredményében kizárná a piaci szereplők kölcsönös bizalmát, a piaci/gazdasági forgalom zavartalanságát, közvetve pedig a jogbiztonságot veszélyeztetné. A jogvesztő határidő hosszával, a hat hónapos időtartammal összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapítja meg: a perindítás határideje a végzés Cégközlönyben történő közzétételének napján kezdődik. A Ctv. 20. § értelmében a Cégközlöny az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium hivatalos lapja. A cégbíróság a Cégközlönyben hozza nyilvánosságra a cég cégjegyzékének adatait, illetve azok változásait tartalmazó végzést. Emellett a cégbíróság a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság cégjegyzék adatainak közzétételével egyidejűleg gondoskodik a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság létesítő okiratának, illetve a létesítő okirat módosításának Cégközlönyben történő közzétételéről is. Ennek megfelelően a hivatalos lapban megjelenő adatok és tények bárki számára hozzáférhetők. A cég ügyve- zetőjének feladata a gazdasági társaság ügyeinek vitele, azok folyamatos figyelemmel kísérése. Ebbe a feladatkörbe beletartozik a gazdasági társasággal kapcsolatos közlemények folyamatos követése is. Jelen ügyben a támadott rendelkezés hat hónapot biztosít az ügyvezetőnek arra, hogy amennyiben a bejegyzett cég adatainak változásával kapcsolatban rendellenességet tapasztal, akkor a szükséges lépéseket megtegye, adott esetben pert indítson. Ez a viszonylag hosszú törvényi határidő elegendő arra, hogy a megfelelő figyelemmel és körültekintéssel eljáró vezető tisztségviselő a kötelezettségét ne mulassza el. Ebben a körben utal az Alkotmánybíróság arra, hogy a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 30. § (2) bekezdése értelmében a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal – és ha e törvény kivételt nem tesz —, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért. Mindezeket figyelembe véve jelen ügyben az Alkotmánybíróság a hat hónapos jogvesztő határidővel összefüggésben azt állapította meg, hogy az a bírósághoz fordulás jogát korlátozza ugyan, azonban – a közhitelesség és a forgalom biztonsága követelményét szem előtt tartva – elegendő időt biztosít arra is, hogy az érintettek igényüket peres úton megkíséreljék érvényesíteni. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kellően hosszú jogvesztő határidő nem eredményezi a bírósághoz fordulás jogának alkotmányellenes korlátozását, ezért az indítványt e tekintetben is elutasította. Emellett az Alkotmánybíróság az indítványozók konkrét ügyével összefüggésben utal arra is, hogy a Ctv. 76. § (1) bekezdés b) pontja értelmében hivatalból jár el a cégbíróság, ha az eljárást más bíróság kezdeményezi. Azaz amennyiben a büntetőbíróság megállapítja a magánokirat-hamisítás vétségét, törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a cégbíróságnál a jogsértő állapot megszüntetése iránt. 2.3. Végül az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a keresetindítási határidő jogvesztő volta sérti-e a tulajdonhoz való jogot, mint alkotmányos alapjogot. Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában értelmezte az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot. A tulajdonhoz való jognál az Alkotmány az egyén cselekvési szabadságának anyagi alapját védi a közhatalmi beavatkozásokkal szemben. A tulajdon szociális kötöttségei azonban a tulajdonjog korlátozását lehetővé teszik [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380–381.]. A 3/2006. (II. 8.) AB határozatában az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy az Alkotmány 13. §-a szerinti tulajdonvédelem nem érvényesíthető a tulajdonosoknak az egymással szembeni védelméről szóló szabályoknál (ABH 2006, 65, 81.). Ami a tulajdonosváltozást illeti: „ez a változás ugyanakkor állami beavatkozás (szabályozás) révén következik be. Azt, hogy ez alkotmányos-e, az dönti el, vajon arányosnak tekinthető-e ez az állami beavatkozás, s a jogalkotó egyenlő súllyal mérlegelte-e az eredeti jogosult és a jóhiszemű harmadik személy érdekeit” (ABH 2009, 374, 387.). A 38/B/2002. AB határozatban az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, a polgári jogi jogviszonyok szabályozásánál a törvényhozó nagyfokú szabadsággal rendelkezik (ABH 2005, 1058, 1062.). Jelen esetben a gazdasági társasággal kapcsolatos változások a Cégközlönyben megjelennek, nyilvánosságra kerülnek, hiszen a hivatalos lap bárki számára hozzáférhető. A forgalom biztonsága ugyanakkor megkívánja, hogy a cégnyilvántartás, mint közhiteles nyilvántartás a valóságnak megfeleljen, és az abban foglaltak bizonyos idő eltelte után (melynek hossza esetről esetre más lehet) ne legyenek vitássá tehetők. Az ügyvezetőtől elvárható gondosság, mint a cég érdekeit szem előtt tartó ügyvezetővel szemben állított követelmény arra készteti a vezető tisztségviselőt, hogy lényegében naprakész információk birtokában legyen a gazdasági társaság ügyeivel, helyzetével kapcsolatban. Ezen információk hiányában a vezető tisztségviselőtől a körültekintő cégvezetés nem remélhető. A gazdasági társaságot érintő változásokra tehát az ügyvezetőnek haladéktalanul reagálnia kell, melyre – a forgalom biztonságát és az üzleti élet zavartalanságát is figyelembe véve – a hat hónapos határidő elegendő. A Cégközlönyben történő közzétételtől számított hat hónapos jogvesztő keresetindítási határidő tehát nem tekinthető aránytalannak, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben is elutasította. Budapest, 2010. szeptember 14. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke