552/D/
- AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t: Az Alkotmánybíróság a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló
- V. törvény
- §
(1)bekezdésének a „Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja. I. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 69. §
(1)bekezdésének a „Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Álláspontjuk szerint az, hogy a cég bejegyzését követően a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt a cég ellen csak a cég bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül indítható per, sérti a tulajdonhoz való jogot [Alkotmány 13. §
(1)bekezdés], a tisztességes eljáráshoz való jogot [Alkotmány 57. §
(1)bekezdés], valamint a jogorvoslathoz való jogot [Alkotmány 57. §
(5)bekezdés] is. A konkrét ügyben az indítványozók által alapított gazdasági társaság társasági szerződését – az indítványozók tudtán és akaratán kívül harmadik személyek – módosították (a társasági szerződés ügyvédi ellenjegyzésére, a szerződés keletkezésekor már elhunyt ügyvéd nevének felhasználásával került sor), mely miatt az indítványozók magánokirat-hamisítás vétsége miatt büntető feljelentést tettek. Emellett a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt pert is indítottak, mivel azonban a jogellenes módosításról csak a közzétételt követő hat hónapos jogvesztő határidőn túl szereztek tudomást, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Az indítványozók szerint a jogszabályban rögzített objektív határidő miatt a törvényes állapot helyreállítása nem lehetséges, így a cég vagyona feletti rendelkezési jog elvonása a tulajdonhoz való jogot sérti. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét az indítványozók abban látják, hogy a perin dításon kívül egyéb jogorvoslati lehetőséget a jogszabály nem biztosít, így a keresetlevél elutasítása esetén a bírósághoz fordulás joga aránytalan korlátozást szenved. Végül a támadott rendelkezés véleményük szerint azért sérti a jogorvoslathoz való jogot, mert jelentősebb érdek kellene, hogy fűződjön az ügyfelek sérelmének orvoslásához, mint a cégjegyzékbe vetett bizalom és a forgalom biztonságának érvényesüléséhez. II. 1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései: „13. §
(1)A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.” „57. §
(1)A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (…)
(5)A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” 2. A Ctv.-nek az indítvánnyal támadott és az indítvánnyal érintett rendelkezései: „A cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per 69. §
(1)A cég bejegyzését követően a cég alapítása érvénytelenségének megállapítása iránt a cég ellen a cég bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt indítható per. A perindításra az ügyész, illetve az jogosult, aki jogi érdekét valószínűsíti.
(2)Perindításnak valamennyi cégforma tekintetében csak a Gt. 12. §-ának
(4)bekezdésében meghatározott érvénytelenségi ok fennállása esetében van helye. (…)” „A létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per 70. §
(1)A cég bejegyzését követően a létesítő okirat cégjegyzékadattal össze nem függő módosítása érvénytelenségének megállapítása a Polgári Törvénykönyvben foglalt rendelkezések alapján a 69. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően kérhető. A bíróság eljárása során a 69. §
(3)bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.” III. Az indítvány nem megalapozott.
- Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló
- évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
- §
(1)és
(2)bekezdéseiben meghatározott követelményeknek. Az Abtv. 48. §
(1)bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. §
(2)bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf. 40.435/2008/
- számú végzését az indítványozó jogi képviselője
- március
- napján vette kézhez, alkotmányjogi panaszát
- május
- napján adta postára, a hatvan napos határidő így megtartottnak tekintendő. Mivel a Fővárosi Ítélőtábla végzése jogerős, ellene további jogorvoslatnak helye nincs, továbbá mert a bíróság a támadott jogszabályi rendelkezésre hivatkozva, azt alkalmazva hagyta helyben a Fővárosi Bíróság elutasító végzését, ezért az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi akadálya nem volt, így azt az Alkotmánybíróság az alábbiak szerint érdemben bírálta el.
- Az indítványozók az alkotmányellenes helyzetet abban látják, hogy a Ctv. a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránti per megindítását kizárólag a bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül engedi meg. Álláspontjuk szerint a hat hónapos jogvesztő határidő alkotmányellenes korlátozásnak minősül mind a tulajdonhoz való jog, mind pedig a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog vonatkozásában. 2.
- Az Alkotmánybíróság először a jogorvoslathoz való jog indítványozók által állított sérelmét vizsgálta meg. Az Alkotmánybíróság számos határozatában elemezte a jogorvoslathoz való jog tartalmát. Ennek során megállapította, hogy tartalma szerint a jogorvoslathoz való jog az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belül magasabb fórumhoz fordulás lehetőségének biztosítását jelenti. [5/
- (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 22/
- (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109–110., stb.] A Ctv. vizsgált rendelkezése a keresetindítás szabályait tartalmazza, nem pedig a változásbejegyző végzés elleni fellebbezés lehetőségéről szól. A jogorvoslathoz való jogot a bírósági cégeljárások során a Ctv. egyéb rendelkezései [pl. Ctv.
- §, cégbejegyzést (változásbejegyzést) elutasító végzés elleni fellebbezés] szabályozzák. A keresetindítás szabályai nem hozhatók alkotmányossági összefüggésbe a jogorvoslathoz való joggal. Hasonló álláspontot foglalt el az Alkotmánybíróság a 661/D/
- AB határozatban (ABH 2004, 1627.) amikor a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény
- §-át (számadási-, illetve egyéb kötelezettség megállapításra irányuló kereseti kérelmek) alkotmányosságát vizsgálta és az indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság fenntartva e határozatban foglalt álláspontját megállapítja, hogy a Ctv. vizsgált rendelkezése nem áll sem tartalmi, sem alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány
- §
(5)bekezdésével, ezért azt nem is sérti. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét elutasította. 2.
- Ezután az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy a jogvesztő határidő kikötése sérti-e a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott annak a kérdésnek az alkotmányosságával, hogy a keresetindítás határidőhöz kötése alkotmányellenes-e. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a keresetindítási jog – a bírósághoz fordulás jogával összefüggésben – alapjog. A 2218/B/
- AB határozat megállapította: „a keresetindítási jog a személynek az a joga, hogy a megsértett alanyi jogának orvoslása végett a bírósághoz forduljon” (ABH 1993, 580, 583.). A 467/B/
- AB határozat pedig kimondta: „Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány
- §
(1)bekezdése által deklarált bírósághoz fordulás joga olyan alapvető jog, amely – hasonlóan az egyéb alapvető jogokhoz – szükséges és arányos korlátozás tárgya lehet” (ABH 2001, 907, 908.). Jelen törvényi rendelkezés szerint a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per megindítása kizárólag a bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül lehetséges. E szabály időbeli korlátot határoz meg a keresetindításra, mely – a fent bemutatott határozatok alapján – nyilvánvalóan a bírósághoz fordulás jogának korlátozását eredményezi. Az alapjog korlátozásával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy azzal a jogalkotó akkor élhet, ha másik jog védelme vagy érvényesülése, illetőleg egyéb alkotmányos célok védelme más módon nem érhető el, és a korlátozás csak olyan mértékű lehet, amennyi ezekhez feltétlenül szükséges. [7/
- (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.] Az alapjogot korlátozó normákkal szemben támasztott arányosság feltételeit az Alkotmánybíróság a 20/
- (X. 4.) AB határozatában a következőképp fogalmazta meg: „Ez [...] megköveteli, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya összhangban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani” (ABH 1990, 69, 71.). Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában [melyet az 51/
- (IV. 28.) AB határozat (ABH 2009, 374.) foglalt össze] foglalkozott a jogvesztő keresetindítási ha táridőknek és az Alkotmány
- §
(1)bekezdésének a kapcsolatával. A 935/B/
- AB határozatban az Alkotmánybíróság a gazdasági társaságokról szóló
- évi VI. törvény (a továbbiakban: régiGt.) azon rendelkezését vizsgálta, amely szerint a társasági határozatokat bíróság előtt a határozat meghozatalától számított 30 napon belül lehet megtámadni (régiGt.
- §). Az Alkotmánybíróság kifejtette: „Az Alkotmány
- §
(1)bekezdésének a sérelme akkor lenne megállapítható, ha az orvoslás lehetősége egyáltalán nem lenne adott. A jogrendszer ilyen hiányai esetén van helye az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányellenesség kimondásának. [63/
- (XII. 11.) AB határozat, ABH 1997, 365.]. Ezzel szemben önmagában az a tapasztalat, hogy egy létező, a bírósági út igénybevételét biztosító – de azt időbeli korláthoz kötő – szabály alkalmazása egyes esetekben méltánytalan, vagy akár igazságtalan eredményre vezethet, még nem jelenti az alapjog szükségtelen és aránytalan korlátozását” (ABH 1998, 765, 772–773.). „A bírósághoz való fordulás joga – hasonlóan az Alkotmány által deklarált többi alapjoghoz – nem abszolút jellegű jogosultság, hanem a jogállamiság elemeként megjelenő jogbiztonság korlátai között juthat csak érvényre. A konkrét ügyben az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jogbiztonság általános követelménye a társasági határozat bírósági felülvizsgálatára biztosított lehetőség kapcsán a társasági jog olyan, prioritást élvező célkitűzéseiben konkretizálódik, mint a forgalombiztonság és a hitelezővédelem. Ezekre figyelemmel a keresetindítási jog időbeli korlátozását nem ítélte sem szükségtelennek, sem pedig aránytalannak” (51/
- (IV. 28.) AB határozat, ABH 2009, 374, 380–381.) Az Alkotmánybíróság a társasházi határozatok érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetek előterjesztésére nyitva álló jogvesztő határidő alkotmányosságával foglalkozó határozatában megállapította, hogy a hatvan napos határidő elegendő arra, hogy a tulajdonostárs élhessen keresetindítási jogával, másrészt megfelel a társasház zavartalan működése biztosítására irányuló követelménynek is. Ugyanakkor úgy találta, hogy e határidő jogvesztő jellege alkotmányosan nem indokolható. Az Alkotmánybíróság leszögezte: „Általában nem sérti a bírósághoz való jogot az, ha a bírósághoz fordulást jogvesztő határidővel korlátozzák. Ismert és gyakran alkalmazott megoldás a jogrendszeren belül az, hogy ha (az anyagi jogi) törvény valamely igény érvényesítésére, keresetindításra határidőt szab meg, a határidő elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy az elmulasztott cselekmény a későbbiekben már nem pótolható” [3/
- (I. 30.) AB határozat, ABH 2006, 65, 94–95.]. A 70/
- (XII. 13.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásáról szóló 4/
- Polgári jogegységi határozat alkotmányosságának vizsgálata körében – korábbi határozataiban kifejtett álláspontját összefoglalva – megállapította, hogy a keresetindítási jog határidőhöz kötése szükséges korlátozása a bírósághoz fordulás jogá nak (a jogállamiságból eredő jogbiztonság is ezt követeli meg), az arányossági kritérium pedig a határidő hosszához mérten határozható meg. (ABH 2006, 786, 798.) Egyúttal megerősítette, hogy a jogvesztő keresetindítási határidő meghatározása önmagában nem alkotmányellenes. A 80/
- (XII. 20.) AB határozatban az Alkotmánybíróság az ingatlan-nyilvántartásról szóló
- évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.)
- §
(5)bekezdését megsemmisítette. Indokolásában rámutatott arra, hogy a bírósághoz fordulási jog korlátozásának alkotmányosan elfogadható indokát kizárólag – az ingatlan-nyilvántartás közhitelességéhez kapcsolódóan – a jogállamiságból következő jogbiztonság adja meg. Azonban arra a következtetésre jutott, hogy mivel a törlési határidő jogvesztő, kivételt nem engedő szabály, ezért a cél nem áll arányban azzal a jogsérelemmel, amelyet az eredeti jogosult szenved el, amikor önhibáján kívül nem tudja érvényesíteni keresetindítási jogát (ABH 2006, 892, 898–899.). Az Inytv. 63. §
(2)bekezdését vizsgáló és azt részben megsemmisítő 51/
- (IV. 28.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) az Alkotmánybíróság megállapította: „A törlési kereset megindításával az eredeti jogosult tipikusan tulajdoni igényét kívánja érvényesíteni, így a keresetindítási határidő korlátozása azt is jelenti, hogy a határidő elmulasztásával az eredeti tulajdoni viszonyok helyreállítására nem kerülhet sor. (…) Az eredeti tulajdonos, valamint a jóhiszemű harmadik személyeket védő ingatlan-nyilvántartási közhitelesség egymással szembenálló, s az állam által egyaránt védendő érdekeit elsősorban a törvényhozónak kell mérlegelnie. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet akkor állapíthat meg, ha a mérlegelés az ellentétes érdekek aránytalan figyelembevételét eredményezi. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a hatvan napos jogvesztő keresetindítási határidő nem áll arányban azzal a jogsérelemmel, amelyet az eredeti jogosult elszenved. A bejegyző végzés kézbesítésétől számított hatvan napos keresetindítási határidő aránytalan korlátozást jelent, ha az eredeti jogosult csak utóbb szerez tudomást a bejegyzés érvénytelenségéről, vagy például csak ezt követően szűnik meg a kényszer vagy a fenyegetés. Ilyen esetekben a törvényhozó nem mérlegeli kellő súllyal a sérelmet szenvedő fél pozícióját a jóhiszemű harmadik személlyel, az ingatlan-nyilvántartásnak a jogbiztonságból fakadó közhitelességével szemben” (ABH 2009, 374, 384, 385.). A fent idézett gyakorlat alapján jelen ügyben az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy az Alkotmány
- §
(1)bekezdésében biztosított alapjog korlátozását mi tette indokolttá, és a korlátozás mértéke arányban áll-e az alkotmányos céllal. A Ctv. preambuluma szerint a törvény célja, hogy megállapítsa a vállalkozások cégalapításának, nyilvántartásba vételének rendjét, és a vállalkozók alkotmányos jogai érdekében, a gazdasági forgalom biztonsága, valamint a hitelezői érdekek vagy más közérdek védelme céljából biztosítsa a közhiteles cégnyilvántartás adatainak teljes körű nyilvánosságát, közvetlenül vagy elektronikus úton. A cégnyilvántartás mint közhiteles nyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, jogok és tények fennállását, ideértve azok változásait is (Ctv.
- §). Ezen közhitelességi funkciójának a törvény azonban csak abban az esetben tud maradéktalanul eleget tenni, ha időbeli korlátot állít fel a jogviszonyok vitatásának lehetősége vonatkozásában. Azaz megteremti a jogviszonyok ésszerű határidőn belüli lezárásának lehetőségét, elősegítve ezzel a jogbiztonság követelményének érvényesülését. Hasonló álláspontot foglalt el az Alkotmánybíróság a korábban ismertetett 70/
- (XII. 13.) AB határozatban, amikor megállapította, hogy a keresetindítási jog határidőhöz kötése szükséges korlátozása a bírósághoz fordulás jogának (a jogállamiságból erdő jogbiztonság is ezt követeli meg), az arányossági kritérium pedig a határidő hosszához mérten határozható meg (ABH 2006, 786, 798.). Egyúttal megerősítette, hogy a jogvesztő keresetindítási határidő meghatározása önmagában nem alkotmányellenes. A közhitelesség azonban nem az egyetlen indoka a jogvesztő határidő előírásának, hiszen emellett hasonló súllyal szerepel a forgalom biztonsága is. Egy gazdasági társaság ugyanis az üzleti életben jellemzően az általa kötött – túlnyomórészt gazdasági tartalmú, olykor komoly pénzügyi kihatással bíró – szerződések révén vesz részt. A szerződő partnerek kiemelkedően fontos érdeke, hogy egyrészt tisztában legyenek azzal, hogy kivel kötnek szerződést (részben erre szolgál a cégnyilvántartás), másrészt, hogy a cégnyilvántartásban szereplő adatok ne legyenek mindenfajta (akár időbeli) korlátozás nélkül megtámadhatók, bizonytalan ideig megváltoztathatók. Ilyenfajta korlátozás hiányában ugyanis a piaci szereplők teljes (jog)bizonytalanságban lennének a tekintetben, hogy akivel szerződést kötnek tekinthető-e egyáltalán szerződő partnernek. Állandó veszély fenyegetné őket amiatt is, hogy – pl. a változásbejegyzés több éves késedelemmel bekövetkező (esetleg sikeres) megtámadása esetén – az általuk kötött szerződések érvénytelennek minősülnek és így teljesedésbe mennek-e egyáltalán. Ez a helyzet végeredményében kizárná a piaci szereplők kölcsönös bizalmát, a piaci/gazdasági forgalom zavartalanságát, közvetve pedig a jogbiztonságot veszélyeztetné. A jogvesztő határidő hosszával, a hat hónapos időtartammal összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapítja meg: a perindítás határideje a végzés Cégközlönyben történő közzétételének napján kezdődik. A Ctv.
- § értelmében a Cégközlöny az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium hivatalos lapja. A cégbíróság a Cégközlönyben hozza nyilvánosságra a cég cégjegyzékének adatait, illetve azok változásait tartalmazó végzést. Emellett a cégbíróság a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság cégjegyzék adatainak közzétételével egyidejűleg gondoskodik a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság létesítő okiratának, illetve a létesítő okirat módosításának Cégközlönyben történő közzétételéről is. Ennek megfelelően a hivatalos lapban megjelenő adatok és tények bárki számára hozzáférhetők. A cég ügyve- zetőjének feladata a gazdasági társaság ügyeinek vitele, azok folyamatos figyelemmel kísérése. Ebbe a feladatkörbe beletartozik a gazdasági társasággal kapcsolatos közlemények folyamatos követése is. Jelen ügyben a támadott rendelkezés hat hónapot biztosít az ügyvezetőnek arra, hogy amennyiben a bejegyzett cég adatainak változásával kapcsolatban rendellenességet tapasztal, akkor a szükséges lépéseket megtegye, adott esetben pert indítson. Ez a viszonylag hosszú törvényi határidő elegendő arra, hogy a megfelelő figyelemmel és körültekintéssel eljáró vezető tisztségviselő a kötelezettségét ne mulassza el. Ebben a körben utal az Alkotmánybíróság arra, hogy a gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény
- §
(2)bekezdése értelmében a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal – és ha e törvény kivételt nem tesz —, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért. Mindezeket figyelembe véve jelen ügyben az Alkotmánybíróság a hat hónapos jogvesztő határidővel összefüggésben azt állapította meg, hogy az a bírósághoz fordulás jogát korlátozza ugyan, azonban – a közhitelesség és a forgalom biztonsága követelményét szem előtt tartva – elegendő időt biztosít arra is, hogy az érintettek igényüket peres úton megkíséreljék érvényesíteni. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kellően hosszú jogvesztő határidő nem eredményezi a bírósághoz fordulás jogának alkotmányellenes korlátozását, ezért az indítványt e tekintetben is elutasította. Emellett az Alkotmánybíróság az indítványozók konkrét ügyével összefüggésben utal arra is, hogy a Ctv. 76. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében hivatalból jár el a cégbíróság, ha az eljárást más bíróság kezdeményezi. Azaz amennyiben a büntetőbíróság megállapítja a magánokirat-hamisítás vétségét, törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a cégbíróságnál a jogsértő állapot megszüntetése iránt. 2.
- Végül az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a keresetindítási határidő jogvesztő volta sérti-e a tulajdonhoz való jogot, mint alkotmányos alapjogot. Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában értelmezte az Alkotmány
- §
(1)bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot. A tulajdonhoz való jognál az Alkotmány az egyén cselekvési szabadságának anyagi alapját védi a közhatalmi beavatkozásokkal szemben. A tulajdon szociális kötöttségei azonban a tulajdonjog korlátozását lehetővé teszik [64/
- (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380–381.]. A 3/
- (II. 8.) AB határozatában az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy az Alkotmány
- §-a szerinti tulajdonvédelem nem érvényesíthető a tulajdonosoknak az egymással szembeni védelméről szóló szabályoknál (ABH 2006, 65, 81.). Ami a tulajdonosváltozást illeti: „ez a változás ugyanakkor állami beavatkozás (szabályozás) révén következik be. Azt, hogy ez alkotmányos-e, az dönti el, vajon arányosnak tekinthető-e ez az állami beavatkozás, s a jogalkotó egyenlő súllyal mérlegelte-e az eredeti jogosult és a jóhiszemű harmadik személy érdekeit” (ABH 2009, 374, 387.). A 38/B/
- AB határozatban az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, a polgári jogi jogviszonyok szabályozásánál a törvényhozó nagyfokú szabadsággal rendelkezik (ABH 2005, 1058, 1062.). Jelen esetben a gazdasági társasággal kapcsolatos változások a Cégközlönyben megjelennek, nyilvánosságra kerülnek, hiszen a hivatalos lap bárki számára hozzáférhető. A forgalom biztonsága ugyanakkor megkívánja, hogy a cégnyilvántartás, mint közhiteles nyilvántartás a valóságnak megfeleljen, és az abban foglaltak bizonyos idő eltelte után (melynek hossza esetről esetre más lehet) ne legyenek vitássá tehetők. Az ügyvezetőtől elvárható gondosság, mint a cég érdekeit szem előtt tartó ügyvezetővel szemben állított követelmény arra készteti a vezető tisztségviselőt, hogy lényegében naprakész információk birtokában legyen a gazdasági társaság ügyeivel, helyzetével kapcsolatban. Ezen információk hiányában a vezető tisztségviselőtől a körültekintő cégvezetés nem remélhető. A gazdasági társaságot érintő változásokra tehát az ügyvezetőnek haladéktalanul reagálnia kell, melyre – a forgalom biztonságát és az üzleti élet zavartalanságát is figyelembe véve – a hat hónapos határidő elegendő. A Cégközlönyben történő közzétételtől számított hat hónapos jogvesztő keresetindítási határidő tehát nem tekinthető aránytalannak, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány
- §
(1)bekezdésével összefüggésben is elutasította. Budapest,
- szeptember
- Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke