26/
- (VII. 23.) AB határozata a Kúria Pfv.IV.21.039/2017/
- számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz elutasításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Stumpf István és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Szívós Mária alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.039/2017/
- számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben. I. [1]
- Az indítványozó jogi képviselő (Dr. Kovács Loránd, Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda, 1036 Budapest, Kolosy tér 5–6.) útján eljárva, az Alkotmánybíróságról szóló
- évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
- §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét, és az Abtv.
- §
(1)bekezdése alapján semmisítse meg azt. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság döntése ellentétes az Alaptörvény II. cikkében rögzített emberi méltósághoz való joggal, valamint a VI. cikk
(1)bekezdése szerinti magánélet tiszteletben tartásához fűződő alapvető joggal. [2] 2.
- Az indítványra okot adó ügyben egy internetes honlap közzétett egy cikket, melyben az indítványozó külföldi nyaralásáról írt, és a cikkhez az indítványozóról több kép- és videófelvételt használt fel. Az internetes sajtótermék
- december
- és
- április
- között több alkalommal írt az indítványozó külföldi nyaralásáról, felhasználva az arról készült képeket. Az indítványozó előadta, hogy sem a felvételek felhasználásához, sem azok közzétételéhez nem járult hozzá. [3] Az indítványozó keresetet terjesztett elő az internetes sajtótermék kiadójával szemben, kérve a képmáshoz való joga megsértésének a megállapítását, az internetes sajtótermék kötelezését a jogsértés abbahagyására, a megállapított jogsértések közlésére és nyilvános bocsánatkérésre. Az internetes sajtótermék kiadója azzal érvelt, hogy az indítványozóról egy olyan szórakozóhelyen készült kép, ahova csak jeggyel lehetett bemenni, és a jegyértékesítés általános szerződési feltételei szerint a jegy vásárlója hozzájárul ahhoz, hogy reklámcélra a személyére is kiterjedő felvétel készüljön, és azt a szórakozóhely a saját tevékenysége során felhasználja. Az indítványozó a perben vitatta, hogy jegyet kellett volna váltania, állítása szerint sem kifejezetten, sem ráutaló magatartással nem járult hozzá képmásának rögzítéséhez. [4] Az alperes másodlagosan azzal érvelt, hogy az indítványozó állítólag kormányzati tanácsadóként működik, rendszeresen feltűnik politikai vezetők, kormányhoz közel álló személyek társaságában, és ebből következően a jövedelmi helyzetére utaló, életmódjával kapcsolatos információ a közvélemény érdeklődésére is számot tart. [5] Az elsőfokú bíróság elfogadta az alperesnek azt az érvelését, hogy az indítványozó életvitelére vonatkozó információ nyilvánosság elé tárása közérdek, ezért a keresetet elutasította. Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét eltérő indokolással, de helybenhagyta. A másodfokon eljáró bíróság a döntését arra alapította, hogy az indítványozó nemcsak a képek elkészítéséhez, hanem azoknak a szórakozóhely reklámozása céljából történő felhasználásához is engedélyt adott. A bíróság továbbá nem tartotta az indítványozót olyan magánszemélynek, aki személyiségijog-védelemre jogosult abban az esetben, ha magánéletével kapcsolatos információ jut a sajtó tudomására. Az Ítélőtábla álláspontja szerint az indítványozó magánszférája lényegében az emberi méltóság védelmére korlátozódik. [6] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amely osztotta a Fővárosi Ítélőtábla álláspontját. [7] 2.
- Alkotmányjogi panaszában az indítványozó hivatkozott arra, hogy egy fénykép média általi felhasználása általában a véleménynyilvánítás szabadságának oltalma alá tartozik, jelen esetben azonban a perben kifogásolt felvételek semmilyen „véleményt” nem közölnek, pusztán az indítványozó arcképét ábrázolják. Az indítvány szerint a képfelvételek (azok helyszíne, az azokon látható környezet) nem hordoznak olyan információt, amely a közérdekű társadalmi vita lefolytatására alkalmas lenne. Erre tekintettel a képek bemutatása nem adhat alapot az indítványozó személyiségi jogának a korlátozására. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróság 28/
- (IX. 29.) AB határozatára, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy jelen esetben nincs egyensúlyban a képfelvétel közlése és a személyiségi jog védelme. Mivel a közlés öncélú, nem is részesülhet alkotmányos védelemben. [8] Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a közszereplő képmása is csak a közszerepléssel összefüggésben használható fel az érintett hozzájárulása nélkül. Álláspontja szerint nem szolgálhat a közszereplő konkrét megnyilvánulásaitól független gondolati tartalmak, vélemények illusztrálására. [9] Az indítványozó azt is előadta, hogy soha nem jelent meg a nyilvánosság előtt, nem vállalt közszereplést. Személyét csupán a sajtó kapta fel, ez azonban nem lehet automatikusan velejárója személyiségi jogának korlátozására. [10] Mindezekből az indítványozó az Alaptörvény II. cikkének és VI. cikk
(1)bekezdésének sérelmére következtetett. II. [11] Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” „VI. cikk
(1)Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.” „IX. cikk
(1)Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
(2)Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.” III. [12] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Abtv. 56. §
(2)bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek. [13]
- Az Abtv.
- §-a alapján az „alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva”. [14] Az Abtv.
- §
(1)bekezdéséből következően az Abtv.
- §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az Abtv.
- §
(1)bekezdése pedig rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az
(1a)és
(1b)bekezdések szabályozzák. [15] Az indítványozó megjelölte az indítványozó jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. §
(1)bekezdés], az Abtv.
- §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv.
- §
(1b)bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. §
(1b)bekezdés d) pont]. Az indítvány benyújtását részletesen indokolta, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jogok sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. §
(1b)bekezdés b) pont]. Az indítványozó kifejezetten kérte a vonatkozó bírói döntés megsemmisítését [Abtv. 52. §
(1b)bekezdés f ) pont]. [16] Az indítványozó a támadott döntést
- május 22-én vette át, és az alkotmányjogi panasz beadványát
- július 20-án nyújtotta be. Megállapítható tehát, hogy az Abtv.
- §
(1)bekezdésben rögzített határidőn belül élt az indítványozó alkotmányjogi panasszal, illetve hogy a Kúria döntésével szemben nem állt további jogorvoslat a rendelkezésére. [17]
- Az Abtv.
- §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/
- (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}. [18] E tekintetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügy az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítás jogának és az Alaptörvény VI. cikkében rögzített magánszféra-védelemnek, valamint az Alaptörvény II. cikkében rögzített emberi méltóságnak alkotmányjogi jelentőségű kollízióját veti föl. A bírói döntés alkotmányossági vizsgálata kapcsán vizsgálni kell ugyanis, hogy a sajtószabadság gyakorlása jelen esetben alapot adhat-e az indítványozóról készített felvételek nyilvános bemutatására. IV. [19] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott. [20]
- Az Abtv.
- §-a alapján benyújtott panaszok elbírálása során az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki annak vizsgálatára, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás és az abból levont következtetés megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {elsőként lásd: 3237/
- (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogszabályok értelmezése a bíróságok, és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki {elvi rögzítését lásd: 3325/
- (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság a bíróságok ítéleteit csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz {lásd például: 3073/
- (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [29]}. [21] Az Alkotmánybíróság ugyan támaszkodott a bíróságok által megállapított tényállásra (ennek hiányában nem is tudott volna döntést hozni), de hatásköre jelen ügyben sem terjedhetett ki annak felülbírálatára, hogy a bíróságok milyen tények alapján hoztak döntést, vagy hogy azokat miképp értékelték. Az Alkotmánybíróság feladata abban állt, hogy meghatározza: az indítványozónak a bíróságok döntése folytán sérült-e valamilyen, az Alaptörvényben nevesített, indítványban hivatkozott joga. [22]
- A bíróság által megállapított tényállás értelmében az alperes az indítványozó külföldi nyaralásáról, ezenbelül egy szórakozóhelyen való időtöltéséről jelentetett meg médiatartalmat, amelyhez a szórakozóhely promóciós videóját is megosztották. [23] Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Kúria az alkotmányos értelmezési tartományon belül maradt-e akkor, amikor úgy foglalt állást, hogy az Alaptörvény IX. cikkének védelme kiterjed a konkrét esetben az indítványozó magánélete egy szeletének feltárására. [24] Az Alaptörvény IX. cikk
(2)bekezdése értelmében Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét. Az Alkotmánybíróság a 7/2014. (III. 7.) AB határozatában összegezte és megerősítette azt a gyakorlatát, „mely szerint a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a véleményszabadságnak az alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes” (Indokolás [23]). Ez a határozat arra is rámutatott, hogy „[a] sajtószabadság – amely felöleli valamennyi médiatípus szabadságát – a szólásszabadság intézménye. A sajtó ugyanis – tevékenységének egyre összetettebb és szerteágazóbb jellege mellett is – mindenekelőtt a véleménynyilvánításnak, a véleményformálásnak és a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen információszerzésnek az eszköze. A szólásszabadság kitüntetett jellege e tekintetben a sajtószabadságra is vonatkozik, és vonatkozik rá a szabadság kettős igazolása is: a sajtószabadság jelentőségét a szubjektív alapjog és a demokratikus közvélemény alkotmányos intézménye egyaránt igazolja. Az Alaptörvény IX. cikk
(2)bekezdése ennek megfelelően a sajtószabadság elismerése mellett a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeinek biztosításáról is rendelkezik.” Az Alaptörvény IX. cikk
(2)bekezdése a sajtószabadságot a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás garanciájának tekinti. Ez a tájékoztatás a „demokratikus közvélemény” információs érdekét szolgálja: azt, hogy a közvélemény a számára releváns tényekről, eseményekről adatot, tájékoztatást, illetve ezzel összefüggő véleményt kapjon. [25] Kitüntetett jellege ellenére sem tekinthető a sajtószabadság korlátlannak vagy korlátozhatatlannak. Az Alaptörvény IX. cikk
(4)bekezdése szerint a véleménynyilvánítás nem sértheti az emberi méltóságot. A rendszertani értelmezésből, a véleménynyilvánítási szabadság és a sajtószabadság tartalmi összefüggéséből az következik, hogy az Alaptörvény IX. cikk
(4)bekezdése a sajtószabadság tekintetében is irányadó. [26] A közéleti viták szabadsága és sokszínűsége nélkül nincsen szabad közvélemény és nincsen demokratikus jogállam {7/
- (III. 7.) AB határozat, Indokolás [39]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a politikai jellegű közéleti szólások szabad kinyilvánítását tekinti a véleménynyilvánítás szabadsága legbensőbb védelmi körének {pl. 5/
- (II. 25.) AB határozat, Indokolás [28]}. Ezekben az esetekben a véleménynyilvánítási szabadságból fakadó alkotmányjogi mércét különös szigorral szükséges érvényre juttatni, vagyis az ilyen jellegű szólások erősebb védelmet élveznek, és korlátozásuk csak a legszűkebb körben nyerhet igazolást {7/
- (III. 7.) AB határozat, Indokolás [45]}. Az Alkotmánybíróság ennek keretében következetesen hangsúlyozta, hogy a közéleti viták lényegi részét jelentik a közélet alakítóinak tevékenységét, nézeteit, hitelességét érintő megnyilvánulások {3145/
- (V. 7.) AB határozat, Indokolás [37]}. [27] A közéleti vita nemcsak a szűkebb értelemben vett politikai vitát jelenti, hanem valamennyi társadalmi jelentőségű kérdés megvitatása is ebbe a körbe sorolandó. Alkotmányosan az vizsgálandó, hogy az adott közlésnek (a médiatartalom megjelentetésének) van-e bármilyen köze egy adott közéleti vitához, illetve közszerepléshez. Amennyiben igen, akkor csak a kivételes esetekben igazolható a sajtó véleménynyilvánítási szabadságának a korlátozása. [28] Egy természetes személy életkörülményei, ideértve azt is, hogy hol nyaral, és milyen szórakozóhelyre jár, az Alaptörvényben védett magánéletének részei. A bírósági döntések is egyhangúlag jutottak arra a következtetésre, hogy az internetes honlap az indítványozó magánéletére vonatkozó tájékoztatást közölt, és arról osztott meg korábban a nyilvánosság felé közvetített képet. [29] Jelen ügyben azonban a Kúria helyesen mutatott rá, hogy a magánélettel kapcsolatos információ megosztása (többszörözése) a közügyek vitatásához hozzájárul (Indokolás [22]). A puszta információs érdek (a közvélemény kíváncsisága, hogy az illető hol nyaral) nem szolgálhatna alapot az Alaptörvény II. és VI. cikkének korlátozására, a demokratikus vita lehetőségének biztosítása viszont igen. Ahogy arra a 14/
- (VI. 30.) AB határozat rámutatott: „valamennyi közéleti párbeszéd igényt tarthat a közéleti vitákat és a közügyek vitatását megillető alapjogi védelemre” (Indokolás [35]). [30] Jelen ügy kapcsán az a kérdés, hogy a közlés (a képmás közzététele) a közügyek vitatásával összefügg-e, nem választható el az indítványozó személyétől, azaz a közszereplés kérdésétől. [31] Az Alaptörvény IX. cikkének fokozottabb védelme nem korlátozódik a közhatalmat gyakorló személyek tevékenységének bemutatására; a közügyek szabad megvitatásához hozzájárulhat olyan személyek magatartása is, akik egyébként közhatalmat nem gyakorolnak. [32] A 3145/
- (V. 7.) AB határozat rámutatott, hogy „a közszereplők köre szélesebb a közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok körénél, nem alakult ki annak egyértelmű szempontrendszere, amely a közszereplői minőség megállapításának támpontjául szolgálna. Különösen indokolja azonban ennek a szempontrendszernek a jogalkalmazás számára történő egyértelművé tételét, hogy a megváltozott társadalmi viszonyok, különösen a telekommunikáció terjedése révén a közszereplői kör szélesedése figyelhető meg. Ennek a tendenciának az eredményeként olyan személyeknek is lehetősége nyílik egy-egy közéleti vita aktív alakítójává válni, akik korábban – státuszuk alapján – nem tartoztak a közszereplő fogalmi körébe. Ezek a személyek az ún. kivételes közszereplők” (Indokolás [45]). A határozat az ott vizsgált kontextusban a médiaszereplőket sorolta a kivételes közszereplők kategóriájába, amiatt, mert „közéleti vitákban jelentős véleményformáló hatással lépnek fel” (Indokolás [46]). Ez a jellemvonás nem csupán a médiaszereplőkre igaz, hanem azokra is, akik hatással vannak politikai döntésekre és az államélet alakulására, vagy a médiában betöltött tulajdonosi szerepükön keresztül a közvéleményre. Az indítványozó kivételes közszereplői státusának igazolása vagy cáfolata pedig a közügyek szabad megvitatásának része. Az indítványozó társadalmi szerepe jelen ügyben olyan körülmény, ami „közéleti vita”, így e vonatkozásban az Alaptörvény IX. cikkének korlátozása csak kivételesen lenne igazolható. [33] Az Alaptörvény II. és VI. cikkének a védelmét a kivételes közszereplők is élvezik. Az általuk nyilvánosságra nem hozott, közügyekkel összefüggést nem mutató tevékenységüket (magánéletük védett részét) a média nem hozhatja nyilvánosságra az Alaptörvény IX. cikkére hivatkozással. Amennyiben viszont a közéleti vitának épp a magánélet egy szelete a tárgya, akkor – szorosan ebben a körben – a véleménynyilvánítás szabadságát kell előnyben részesíteni. [34] Ezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: a Kúria nem lépte túl az értelmezés alkotmányos kereteit, amikor úgy foglalt állást, hogy az indítványozóra vonatkozó közéleti közléseket „a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jog legmagasabb szintű védelme illeti meg” (Indokolás [22]). [35]
- Az Alkotmánybíróságnak azt is értékelnie kellett, hogy az eredetileg marketingcélból készített – és így a csekélyebb alkotmányos védelmet élvező „kereskedelmi szólás” által védett {23/
- (III. 4.) AB határozat, ABH 2010, 101, 122.; megerősítette: 3208/
- (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [101]–[104]} – magánéletet ábrázoló képet az eredetitől eltérő céllal, más médiafogyasztók számára tettek elérhetővé. [36] Általánosságban kijelenthető, hogy ha valaki a magánéletének valamely elemét önként tárja fel a médiának, vagy egyéb módon önként nyilvánosságra hozza, akkor ezen információ vonatkozásában már nem hivatkozhat magánszférájának védelmére. A Kúria kellően bizonyítottnak találta, hogy az indítványozó hozzájárult a róla szóló kép elkészítéséhez és megosztásához (Indokolás [21]), így ezt az Alkotmánybíróság is irányadónak tekintette. Az indítványozó nem hivatkozhat tehát az Alaptörvény VI. cikkének sérelmére a róla promóciós célból készült kép elkészítéséhez és megosztásához, ha ehhez előzetesen hozzájárult. [37] Kétségtelen, hogy az eredetileg „kereskedelmi szólásnak” minősülő médiatartalom az alperes közzététele folytán közéleti vitává, így „politikai szólássá” vált. Ez azonban nem oka a védelmi szint csökkentésének. Épp ellenkezőleg: közéleti vita lévén az Alaptörvény IX. cikkéből eredő jogosultságokat még az eredeti védelemnél is jobban kell védeni. A sajtószabadság gyakorlásának módjára vonatkozóan az Alaptörvény nem tartalmaz korlátozást. Megvalósulhat hagyományos vagy elektronikus módon, hírközléssel, képi ábrázolással vagy akár – mint a jelen esetben is – egy más célból készített filmkocka megszerkesztésével és közzétételével. Mindaddig, amíg a sajtószabadság gyakorlása nem sért más alapjogot, addig megjelenési formájától függetlenül az Alaptörvény IX. cikkének védelmét élvezi. [38] Az Alkotmánybíróság tehát ezek vonatkozásában sem állapította meg, hogy a Kúria az Alaptörvény II., VI. és IX. cikkének alkotmányos értelmezésétől elrugaszkodott volna. [39]
- Végül az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a képmás közzététele egyebekben sértette-e az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogait. [40] Amennyiben a sajtó közügyek vitatásával kapcsolatos ügyben, közszerepléssel összefüggésben tesz közzé képmást, a „képmásvédelem” csak akkor lehet a sajtószabadság valós korlátja, ha a képmás közzététele – a felismerhetővé váláson túlmutatóan – valamilyen alapjog sérelmét (különösen az emberi méltóság vagy a magánélethez való jog megsértését) okozza {vö. 28/
- (IX. 29.) AB határozat, 17/
- (X. 20.) AB határozat}. Ilyen esetekben kell a konkrét körülményeket alapul véve egyensúlyozni a sajtószabadság és a képmásvédelem eltérő szempontjai között. Külön nevesített alapjog hiányában közszereplés során mindenki tűrni köteles képmása közzétételét. [41] Az indítványozó nem állította, hogy a bírói döntések sértették volna a jó hírnevét vagy becsületét. A közlés nem volt dehonesztáló, nem tüntette fel negatív színben az indítványozót. Erre tekintettel jelen esetben a bíróság helyesen mérlegelte, hogy önmagában annak a ténynek a közlése és képi bemutatása, hogy az indítványozó a nyaralása során egy szórakozóhelyen járt, nem jelenti a magánélethez való jog vagy az emberi méltóság aránytalan korlátozását. [42]
- A fentiekre tekintettel az állapítható meg, hogy jelen esetben a sajtó a közügyek vitatásával összefüggésbe hozhatóan osztott meg médiatartalmat a közéletre hatást gyakorló magánszemély magánéletéről. Mivel jelen esetben épp a magánélet (az érintett vagyoni helyzete, életvitele) volt a demokratikus vita tárgya, az indítványozó a felvétel elkészítéséhez és promóciós célú megosztásához hozzájárult, ezért helyesen értelmezte a bíróság, hogy ennek az információnak a széles közvéleménnyel való megosztása nem jelenti az indítványozó emberi méltóságának vagy magánélethez való jogának a megsértését. Arra pedig nem hivatkozott az indítványozó, hogy a képmás közzététele egyebekben is érintette volna az Alaptörvény II. és VI. cikkében rögzített jogait. [43] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény VI. cikk
(1)bekezdésében foglalt magánélet védelméhez való jog és IX. cikk
(2)bekezdésében foglalt sajtószabadság kollíziójának kérdésében elvi éllel mutat rá, hogy a közhatalommal nem rendelkező, de a politikai életre hatással bíró személyek magánélete sem zárható ki teljes mértékben a közérdeklődésből, különösen, ha ez a nyilvánosság előtt zajlik, feltéve, hogy az erről készült tudósítás a közéleti vitához hozzájárul, és nem sérti az érintett jó hírnevét vagy becsületét. [44] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. [45] 6. Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 44. §
(1)bekezdésének második mondata alapján, az alkotmányjogi kérdés jelentőségére tekintettel rendelte el. Budapest, 2019. július 15. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke