26/2019. (VII. 23.) AB határozata a Kúria Pfv.IV.21.039/2017/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló

26/2019. (VII. 23.) AB határozata a Kúria Pfv.IV.21.039/2017/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz elutasításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Stumpf István és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Szívós Mária alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a  Kúria Pfv.IV.21.039/2017/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben. I. [1] 1. Az  indítványozó jogi képviselő (Dr. Kovács Loránd, Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda, 1036 Budapest, Kolosy  tér  5–6.) útján eljárva, az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 27.  §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az  Alkotmánybíróság állapítsa meg a  Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét, és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg azt. Az  indítványozó álláspontja szerint a  bíróság döntése ellentétes az  Alaptörvény II.  cikkében rögzített emberi méltósághoz való joggal, valamint a  VI.  cikk (1)  bekezdése szerinti magánélet tiszteletben tartásához fűződő alapvető joggal. [2] 2.1. Az  indítványra okot adó ügyben egy internetes honlap közzétett egy cikket, melyben az  indítványozó külföldi nyaralásáról írt, és a cikkhez az  indítványozóról több kép- és videófelvételt használt fel. Az  internetes sajtótermék 2015. december 8. és 2016. április 20. között több alkalommal írt az indítványozó külföldi nyaralásáról, felhasználva az arról készült képeket. Az indítványozó előadta, hogy sem a felvételek felhasználásához, sem azok közzétételéhez nem járult hozzá. [3] Az indítványozó keresetet terjesztett elő az internetes sajtótermék kiadójával szemben, kérve a képmáshoz való joga megsértésének a megállapítását, az internetes sajtótermék kötelezését a jogsértés abbahagyására, a megállapított jogsértések közlésére és nyilvános bocsánatkérésre. Az  internetes sajtótermék kiadója azzal érvelt, hogy az indítványozóról egy olyan szórakozóhelyen készült kép, ahova csak jeggyel lehetett bemenni, és a jegyértékesítés általános szerződési feltételei szerint a  jegy vásárlója hozzájárul ahhoz, hogy reklámcélra a személyére is kiterjedő felvétel készüljön, és azt a szórakozóhely a saját tevékenysége során felhasználja. Az indítványozó a perben vitatta, hogy jegyet kellett volna váltania, állítása szerint sem kifejezetten, sem ráutaló magatartással nem járult hozzá képmásának rögzítéséhez. [4] Az alperes másodlagosan azzal érvelt, hogy az  indítványozó állítólag kormányzati tanácsadóként működik, rendszeresen feltűnik politikai vezetők, kormányhoz közel álló személyek társaságában, és ebből következően a jövedelmi helyzetére utaló, életmódjával kapcsolatos információ a közvélemény érdeklődésére is számot tart. [5] Az elsőfokú bíróság elfogadta az  alperesnek azt az  érvelését, hogy az  indítványozó életvitelére vonatkozó információ nyilvánosság elé tárása közérdek, ezért a  keresetet elutasította. Az  indítványozó fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla az  elsőfokú bíróság ítéletét eltérő indokolással, de helybenhagyta. A  másodfokon eljáró bíróság a  döntését arra alapította, hogy az  indítványozó nemcsak a  képek elkészítéséhez, hanem azoknak a  szórakozóhely reklámozása céljából történő felhasználásához is engedélyt adott. A  bíróság továbbá nem tartotta az  indítványozót olyan magánszemélynek, aki személyiségijog-védelemre jogosult abban az  esetben, ha magánéletével kapcsolatos információ jut a sajtó tudomására. Az  Ítélőtábla álláspontja szerint az  indítványozó magánszférája lényegében az emberi méltóság védelmére korlátozódik. [6] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amely osztotta a Fővárosi Ítélőtábla álláspontját. [7] 2.2. Alkotmányjogi panaszában az  indítványozó hivatkozott arra, hogy egy fénykép média általi felhasználása általában a  véleménynyilvánítás szabadságának oltalma alá tartozik, jelen esetben azonban a  perben kifogásolt felvételek semmilyen „véleményt” nem közölnek, pusztán az indítványozó arcképét ábrázolják. Az indítvány szerint a képfelvételek (azok helyszíne, az azokon látható környezet) nem hordoznak olyan információt, amely a közérdekű társadalmi vita lefolytatására alkalmas lenne. Erre tekintettel a képek bemutatása nem adhat alapot az indítványozó személyiségi jogának a  korlátozására. Az  indítványozó hivatkozott az  Alkotmánybíróság 28/2014. (IX. 29.) AB  határozatára, amelyből azt a  következtetést vonta le, hogy jelen esetben nincs egyensúlyban a  képfelvétel közlése és a személyiségi jog védelme. Mivel a közlés öncélú, nem is részesülhet alkotmányos védelemben. [8] Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a  közszereplő képmása is csak a  közszerepléssel összefüggésben használható fel az  érintett hozzájárulása nélkül. Álláspontja szerint nem szolgálhat a  közszereplő konkrét megnyilvánulásaitól független gondolati tartalmak, vélemények illusztrálására. [9] Az indítványozó azt is előadta, hogy soha nem jelent meg a nyilvánosság előtt, nem vállalt közszereplést. Személyét csupán a sajtó kapta fel, ez azonban nem lehet automatikusan velejárója személyiségi jogának korlátozására. [10] Mindezekből az indítványozó az Alaptörvény II. cikkének és VI. cikk (1) bekezdésének sérelmére következtetett. II. [11] Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „II.  cikk Az  emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az  élethez és az  emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” „VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.” „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. (2) Magyarország elismeri és védi a  sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a  demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.” III. [12] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az  Abtv. 56.  § (2)  bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy az  alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek. [13] 1. Az Abtv. 27. §-a alapján az „alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az  Alkotmánybírósághoz, ha az  ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva”. [14] Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az  Abtv. 52.  § (1)  bekezdése pedig rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák. [15] Az indítványozó megjelölte az  indítványozó jogosultságát, valamint az  Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány benyújtását részletesen indokolta, kifejtve az  Alaptörvényben foglalt jogok sérelmének mibenlétét [Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés b) pont]. Az  indítványozó kifejezetten kérte a vonatkozó bírói döntés megsemmisítését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f ) pont]. [16] Az indítványozó a  támadott döntést 2018. május 22-én vette át, és az  alkotmányjogi panasz beadványát 2018. július 20-án nyújtotta be. Megállapítható tehát, hogy az Abtv. 30. § (1) bekezdésben rögzített határidőn belül élt az indítványozó alkotmányjogi panasszal, illetve hogy a Kúria döntésével szemben nem állt további jogorvoslat a rendelkezésére. [17] 2. Az  Abtv. 29.  §-ában meghatározottak szerint az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E  két feltétel alternatív jellegű, így az  egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}. [18] E tekintetben az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  ügy az  Alaptörvény IX.  cikkében biztosított véleménynyilvánítás jogának és az  Alaptörvény VI.  cikkében rögzített magánszféra-védelemnek, valamint az  Alaptörvény II.  cikkében rögzített emberi méltóságnak alkotmányjogi jelentőségű kollízióját veti föl. A  bírói döntés alkotmányossági vizsgálata kapcsán vizsgálni kell ugyanis, hogy a sajtószabadság gyakorlása jelen esetben alapot adhat-e az indítványozóról készített felvételek nyilvános bemutatására. IV. [19] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott. [20] 1. Az  Abtv. 27.  §-a alapján benyújtott panaszok elbírálása során az  Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki annak vizsgálatára, hogy a  jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az  eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a  konkrét ügyben a  bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás és az  abból levont következtetés megalapozott-e. A  tényállás megállapítása, a  bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {elsőként lásd: 3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12]}. Az  Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a  jogszabályok értelmezése a  bíróságok, és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki {elvi rögzítését lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az  Alkotmánybíróság a bíróságok ítéleteit csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz {lásd például: 3073/2017. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [29]}. [21] Az Alkotmánybíróság ugyan támaszkodott a  bíróságok által megállapított tényállásra (ennek hiányában nem is tudott volna döntést hozni), de hatásköre jelen ügyben sem terjedhetett ki annak felülbírálatára, hogy a bíróságok milyen tények alapján hoztak döntést, vagy hogy azokat miképp értékelték. Az  Alkotmánybíróság feladata abban állt, hogy meghatározza: az  indítványozónak a  bíróságok döntése folytán sérült-e valamilyen, az Alaptörvényben nevesített, indítványban hivatkozott joga. [22] 2. A bíróság által megállapított tényállás értelmében az alperes az indítványozó külföldi nyaralásáról, ezenbelül egy szórakozóhelyen való időtöltéséről jelentetett meg médiatartalmat, amelyhez a szórakozóhely promóciós videóját is megosztották. [23] Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a  Kúria az  alkotmányos értelmezési tartományon belül maradt-e akkor, amikor úgy foglalt állást, hogy az  Alaptörvény IX.  cikkének védelme kiterjed a  konkrét esetben az indítványozó magánélete egy szeletének feltárására. [24] Az Alaptörvény IX.  cikk (2)  bekezdése értelmében Magyarország elismeri és védi a  sajtó szabadságát és sokszínűségét. Az  Alkotmánybíróság a  7/2014. (III. 7.) AB határozatában összegezte és megerősítette azt a  gyakorlatát, „mely szerint a  szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az  egyéni önkifejezés, illetve a  politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az  Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a  véleményszabadságnak az  alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes” (Indokolás [23]). Ez a határozat arra is rámutatott, hogy „[a] sajtószabadság – amely felöleli valamennyi médiatípus szabadságát – a  szólásszabadság intézménye. A  sajtó ugyanis – tevékenységének egyre összetettebb és szerteágazóbb jellege mellett is – mindenekelőtt a véleménynyilvánításnak, a véleményformálásnak és a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen információszerzésnek az  eszköze. A  szólásszabadság kitüntetett jellege e  tekintetben a  sajtószabadságra is vonatkozik, és vonatkozik rá a  szabadság kettős igazolása is: a  sajtószabadság jelentőségét a  szubjektív alapjog és a  demokratikus közvélemény alkotmányos intézménye egyaránt igazolja. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése ennek megfelelően a  sajtószabadság elismerése mellett a  demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeinek biztosításáról is rendelkezik.” Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése a sajtószabadságot a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás garanciájának tekinti. Ez a tájékoztatás a „demokratikus közvélemény” információs érdekét szolgálja: azt, hogy a közvélemény a számára releváns tényekről, eseményekről adatot, tájékoztatást, illetve ezzel összefüggő véleményt kapjon. [25] Kitüntetett jellege ellenére sem tekinthető a sajtószabadság korlátlannak vagy korlátozhatatlannak. Az Alaptörvény IX.  cikk (4)  bekezdése szerint a  véleménynyilvánítás nem sértheti az  emberi méltóságot. A  rendszertani értelmezésből, a véleménynyilvánítási szabadság és a sajtószabadság tartalmi összefüggéséből az következik, hogy az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdése a sajtószabadság tekintetében is irányadó. [26] A közéleti viták szabadsága és sokszínűsége nélkül nincsen szabad közvélemény és nincsen demokratikus jogállam {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [39]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a politikai jellegű közéleti szólások szabad kinyilvánítását tekinti a  véleménynyilvánítás szabadsága legbensőbb védelmi körének {pl. 5/2015. (II. 25.) AB határozat, Indokolás [28]}. Ezekben az  esetekben a  véleménynyilvánítási szabadságból fakadó alkotmányjogi mércét különös szigorral szükséges érvényre juttatni, vagyis az  ilyen jellegű szólások erősebb védelmet élveznek, és korlátozásuk csak a  legszűkebb körben nyerhet igazolást {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [45]}. Az  Alkotmánybíróság ennek keretében következetesen hangsúlyozta, hogy a  közéleti viták lényegi részét jelentik a közélet alakítóinak tevékenységét, nézeteit, hitelességét érintő megnyilvánulások {3145/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [37]}. [27] A közéleti vita nemcsak a szűkebb értelemben vett politikai vitát jelenti, hanem valamennyi társadalmi jelentőségű kérdés megvitatása is ebbe a  körbe sorolandó. Alkotmányosan az  vizsgálandó, hogy az  adott közlésnek (a  médiatartalom megjelentetésének) van-e bármilyen köze egy adott közéleti vitához, illetve közszerepléshez. Amennyiben igen, akkor csak a  kivételes esetekben igazolható a  sajtó véleménynyilvánítási szabadságának a korlátozása. [28] Egy természetes személy életkörülményei, ideértve azt is, hogy hol nyaral, és milyen szórakozóhelyre jár, az  Alaptörvényben védett magánéletének részei. A  bírósági döntések is egyhangúlag jutottak arra a következtetésre, hogy az internetes honlap az indítványozó magánéletére vonatkozó tájékoztatást közölt, és arról osztott meg korábban a nyilvánosság felé közvetített képet. [29] Jelen ügyben azonban a  Kúria helyesen mutatott rá, hogy a  magánélettel kapcsolatos információ megosztása (többszörözése) a  közügyek vitatásához hozzájárul (Indokolás [22]). A  puszta információs érdek (a  közvélemény kíváncsisága, hogy az  illető hol nyaral) nem szolgálhatna alapot az  Alaptörvény II. és VI.  cikkének korlátozására, a demokratikus vita lehetőségének biztosítása viszont igen. Ahogy arra a 14/2017. (VI. 30.) AB határozat rámutatott: „valamennyi közéleti párbeszéd igényt tarthat a  közéleti vitákat és a  közügyek vitatását megillető alapjogi védelemre” (Indokolás [35]). [30] Jelen ügy kapcsán az  a  kérdés, hogy a  közlés (a  képmás közzététele) a  közügyek vitatásával összefügg-e, nem választható el az indítványozó személyétől, azaz a közszereplés kérdésétől. [31] Az Alaptörvény IX.  cikkének fokozottabb védelme nem korlátozódik a  közhatalmat gyakorló személyek tevékenységének bemutatására; a közügyek szabad megvitatásához hozzájárulhat olyan személyek magatartása is, akik egyébként közhatalmat nem gyakorolnak. [32] A 3145/2018. (V. 7.) AB határozat rámutatott, hogy „a közszereplők köre szélesebb a közhatalmat gyakorló személyek és a  közszereplő politikusok körénél, nem alakult ki annak egyértelmű szempontrendszere, amely a  közszereplői minőség megállapításának támpontjául szolgálna. Különösen indokolja azonban ennek a  szempontrendszernek a  jogalkalmazás számára történő egyértelművé tételét, hogy a  megváltozott társadalmi viszonyok, különösen a  telekommunikáció terjedése révén a  közszereplői kör szélesedése figyelhető meg. Ennek a  tendenciának az  eredményeként olyan személyeknek is lehetősége nyílik egy-egy közéleti vita aktív alakítójává válni, akik korábban – státuszuk alapján – nem tartoztak a  közszereplő fogalmi körébe. Ezek a  személyek az  ún. kivételes közszereplők” (Indokolás [45]). A  határozat az  ott vizsgált kontextusban a  médiaszereplőket sorolta a  kivételes közszereplők kategóriájába, amiatt, mert „közéleti vitákban jelentős véleményformáló hatással lépnek fel” (Indokolás [46]). Ez  a  jellemvonás nem csupán a  médiaszereplőkre igaz, hanem azokra is, akik hatással vannak politikai döntésekre és az  államélet alakulására, vagy a  médiában betöltött tulajdonosi szerepükön keresztül a  közvéleményre. Az  indítványozó kivételes közszereplői státusának igazolása vagy cáfolata pedig a  közügyek szabad megvitatásának része. Az indítványozó társadalmi szerepe jelen ügyben olyan körülmény, ami „közéleti vita”, így e vonatkozásban az Alaptörvény IX. cikkének korlátozása csak kivételesen lenne igazolható. [33] Az Alaptörvény II. és VI.  cikkének a  védelmét a  kivételes közszereplők is élvezik. Az  általuk nyilvánosságra nem hozott, közügyekkel összefüggést nem mutató tevékenységüket (magánéletük védett részét) a média nem hozhatja nyilvánosságra az Alaptörvény IX. cikkére hivatkozással. Amennyiben viszont a közéleti vitának épp a magánélet egy szelete a tárgya, akkor – szorosan ebben a körben – a véleménynyilvánítás szabadságát kell előnyben részesíteni. [34] Ezekre tekintettel az  Alkotmánybíróság megállapította: a  Kúria nem lépte túl az  értelmezés alkotmányos kereteit, amikor úgy foglalt állást, hogy az  indítványozóra vonatkozó közéleti közléseket „a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jog legmagasabb szintű védelme illeti meg” (Indokolás [22]). [35] 3. Az  Alkotmánybíróságnak azt is értékelnie kellett, hogy az  eredetileg marketingcélból készített – és így a  csekélyebb alkotmányos védelmet élvező „kereskedelmi szólás” által védett {23/2010. (III. 4.) AB határozat, ABH 2010, 101, 122.; megerősítette: 3208/2013. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [101]–[104]} – magánéletet ábrázoló képet az eredetitől eltérő céllal, más médiafogyasztók számára tettek elérhetővé. [36] Általánosságban kijelenthető, hogy ha valaki a  magánéletének valamely elemét önként tárja fel a  médiának, vagy egyéb módon önként nyilvánosságra hozza, akkor ezen információ vonatkozásában már nem hivatkozhat magánszférájának védelmére. A Kúria kellően bizonyítottnak találta, hogy az  indítványozó hozzájárult a  róla szóló kép elkészítéséhez és megosztásához (Indokolás [21]), így ezt az  Alkotmánybíróság is irányadónak tekintette. Az  indítványozó nem hivatkozhat tehát az Alaptörvény VI. cikkének sérelmére a róla promóciós célból készült kép elkészítéséhez és megosztásához, ha ehhez előzetesen hozzájárult. [37] Kétségtelen, hogy az  eredetileg „kereskedelmi szólásnak” minősülő médiatartalom az  alperes közzététele folytán közéleti vitává, így „politikai szólássá” vált. Ez azonban nem oka a védelmi szint csökkentésének. Épp ellenkezőleg: közéleti vita lévén az  Alaptörvény IX.  cikkéből eredő jogosultságokat még az  eredeti védelemnél is jobban kell védeni. A  sajtószabadság gyakorlásának módjára vonatkozóan az  Alaptörvény nem tartalmaz korlátozást. Megvalósulhat hagyományos vagy elektronikus módon, hírközléssel, képi ábrázolással vagy akár – mint a  jelen esetben is – egy más célból készített filmkocka megszerkesztésével és közzétételével. Mindaddig, amíg a  sajtószabadság gyakorlása nem sért más alapjogot, addig megjelenési formájától függetlenül az  Alaptörvény IX. cikkének védelmét élvezi. [38] Az Alkotmánybíróság tehát ezek vonatkozásában sem állapította meg, hogy a  Kúria az  Alaptörvény II., VI. és IX. cikkének alkotmányos értelmezésétől elrugaszkodott volna. [39] 4. Végül az  Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a  képmás közzététele egyebekben sértette-e az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogait. [40] Amennyiben a sajtó közügyek vitatásával kapcsolatos ügyben, közszerepléssel összefüggésben tesz közzé képmást, a „képmásvédelem” csak akkor lehet a  sajtószabadság valós korlátja, ha a  képmás közzététele – a  felismerhetővé váláson túlmutatóan – valamilyen alapjog sérelmét (különösen az  emberi méltóság vagy a  magánélethez való jog megsértését) okozza {vö. 28/2014. (IX. 29.) AB határozat, 17/2016. (X. 20.) AB határozat}. Ilyen esetekben kell a  konkrét körülményeket alapul véve egyensúlyozni a  sajtószabadság és a  képmásvédelem eltérő szempontjai között. Külön nevesített alapjog hiányában közszereplés során mindenki tűrni köteles képmása közzétételét. [41] Az indítványozó nem állította, hogy a bírói döntések sértették volna a jó hírnevét vagy becsületét. A közlés nem volt dehonesztáló, nem tüntette fel negatív színben az  indítványozót. Erre tekintettel jelen esetben a bíróság helyesen mérlegelte, hogy önmagában annak a  ténynek a  közlése és képi bemutatása, hogy az  indítványozó a  nyaralása során egy szórakozóhelyen járt, nem jelenti a  magánélethez való jog vagy az  emberi méltóság aránytalan korlátozását. [42] 5. A  fentiekre tekintettel az  állapítható meg, hogy jelen esetben a  sajtó a  közügyek vitatásával összefüggésbe hozhatóan osztott meg médiatartalmat a  közéletre hatást gyakorló magánszemély magánéletéről. Mivel jelen esetben épp a magánélet (az érintett vagyoni helyzete, életvitele) volt a demokratikus vita tárgya, az indítványozó a  felvétel elkészítéséhez és promóciós célú megosztásához hozzájárult, ezért helyesen értelmezte a  bíróság, hogy ennek az  információnak a  széles közvéleménnyel való megosztása nem jelenti az  indítványozó emberi méltóságának vagy magánélethez való jogának a megsértését. Arra pedig nem hivatkozott az  indítványozó, hogy a képmás közzététele egyebekben is érintette volna az Alaptörvény II. és VI. cikkében rögzített jogait. [43] Az Alkotmánybíróság az  Alaptörvény VI.  cikk (1)  bekezdésében foglalt magánélet védelméhez való jog és IX.  cikk (2)  bekezdésében foglalt sajtószabadság kollíziójának kérdésében elvi éllel mutat rá, hogy a  közhatalommal nem rendelkező, de a  politikai életre hatással bíró személyek magánélete sem zárható ki teljes mértékben a közérdeklődésből, különösen, ha ez a nyilvánosság előtt zajlik, feltéve, hogy az erről készült tudósítás a közéleti vitához hozzájárul, és nem sérti az érintett jó hírnevét vagy becsületét. [44] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. [45] 6. Az  Alkotmánybíróság a  határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdésének második mondata alapján, az alkotmányjogi kérdés jelentőségére tekintettel rendelte el. Budapest, 2019. július 15. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke