8/2014. (XII. 12.) IM rendelete a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartott elítéltek és egyéb jogcímen fogvatartottak egészségügyi ellátásáról.

8/2014. (XII. 12.) IM rendelete a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartott elítéltek és egyéb jogcímen fogvatartottak egészségügyi ellátásáról. A büntetések, az  intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a  szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 434. § (2) bekezdés i) pontjában foglalt felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 79.  § 1.  pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva – a  Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 21. § 4. pontjában meghatározott feladatkörében eljáró belügyminiszterrel egyetértésben – a következőket rendelem el: 1. Értelmező rendelkezések 1. § E rendelet alkalmazásában a) bv. orvos: a  büntetés-végrehajtási intézet (a továbbiakban: bv. intézet) alkalmazásában vagy szerződéses jogviszony keretein belül – a fogvatartottak gyógyító-megelőző alapellátását végző – a rend- és honvédelmi alapellátás feltételeinek megfelelő orvos; b) fogvatartott: ba) a szabadságvesztésre ítélt, bb) az elzárásra ítélt, bc) az előzetesen letartóztatott, bd) a szabálysértési elzárást töltő személy, be) a közérdekű munka, illetve pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést töltő személy, bf ) a  pénzbírság, a  helyszíni bírság és közérdekű munka helyébe lépő szabálysértési elzárást töltő személy, bg) a kényszergyógykezelt, bh) az ideiglenes kényszergyógykezelt és bi) a rendbírság helyébe lépő elzárást töltő személy; c) gyógyászati segédeszköz: a  biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény 3. § 6. pontja szerinti eszköz. 2. A fogvatartottak egészségügyi, gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz ellátása 2. § (1) A  fogvatartottat a  bv. orvos köteles felvilágosítani az  egészségi állapotáról, tájékoztatást adni a  tervezett orvosi beavatkozások szükségességéről, kockázatáról, valamint arról, hogy a szükségesnek ítélt vizsgálat vagy beavatkozás elmaradása milyen következményekkel járhat az egészségi állapotára nézve. (2) Ha a  fogvatartott az  egészségügyi ellátás visszautasításával kapcsolatos önrendelkezési jogával él – ha nem állnak fenn a  büntetések, az  intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a  szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 158.  §-ában foglalt korlátozások –, és az  orvosi vagy egyéb kezeléseket, a  járó- vagy fekvőbeteg szakellátásra beutalást megtagadja, ezt a  döntését az  egészségügyi nyilvántartásában (törzslapon) kell rögzíteni és a fogvatartottal aláíratni. Ha a fogvatartott írni, olvasni nem tud, vagy az aláírást megtagadja, két tanú együttes jelenlétében kell a fogvatartott döntését bejegyezni és a tanúkkal aláíratni. (3) A  Bv. tv. 158.  §-ában meghatározott korlátozást kizárólag a  bv. orvos javaslata alapján, a  korlátozás szükségességének idejére a bv. intézet vezetője rendeli el. 3. § (1) A  fogvatartottat befogadáskor közegészségügyi és járványügyi szempontból egészségügyi szakdolgozó megvizsgálja. A fogvatartott közösségbe mindaddig nem helyezhető, amíg közegészségügyi-járványügyi vizsgálata nem történt meg. (2) Betegséget terjesztő vagy okozó rovarok észlelése vagy elkülönítést igénylő fertőző megbetegedés gyanúja esetén a  fogvatartottat el kell különíteni, közösségbe helyezni csak a  megfelelő kezelést, illetve gyógyulást követően a bv. orvos írásbeli engedélyével lehet. (3) Az egészségügyi szakdolgozó a  fogvatartottat nyilatkoztatja a betegségeiről, rendszeresen szedett gyógyszereiről, szükség esetén értesíti a bv. orvost. (4) A  befogadás során végrehajtott egészségügyi eljárásban tájékoztatni kell a  fogvatartottat, hogy a  gyógyszerrendelésre vonatkozó általános jogszabályi előírások szerint a  gyógyszerellátás a  fogvatartás alatt is térítés ellenében illeti meg, valamint arról is, hogy az  ártámogatás igénybevételére jogosító iratok (TAJ kártya, közgyógyellátási igazolvány) bemutatása a saját felelőssége, és az  iratok hitelt érdemlő bemutatásáig az  árkülönbözetet a  fogvatartott viseli. Ebben az  esetben tájékoztatni kell, hogy kizárólag sürgősségi gyógyszerellátásra jogosult. A  fogvatartottat a  tájékoztatóban foglaltak tudomásul vételéről nyilatkoztatni, és a  nyilatkozatot az  egészségügyi dokumentációban tárolni kell. Ha a  fogvatartott írni, olvasni nem tud, vagy az aláírást megtagadja, két tanú együttes jelenlétében kell a fogvatartott döntését bejegyezni és a tanúkkal aláíratni. (5) A bv. orvos – sürgős szükség vagy a (7) bekezdésben meghatározott eset kivételével – a befogadás után legkésőbb 72 órával a  fogvatartottat megvizsgálja, rögzíti a  fogvatartott kórelőzményi adatait, általános egészségi állapotát, fizikális státuszát, valamint elbírálja a munkaképességét. (6) Amennyiben a  befogadott fogvatartott közgyógyellátásra jogosult, úgy a  közgyógyellátási igazolvány másolatát az  egészségügyi nyilvántartásában kell elhelyezni. Amennyiben a  befogadott fogvatartott méltányossági alapon rendelkezik közgyógyellátási igazolvánnyal, a  bv. intézet egészségügyi szakterülete köteles írásban megkeresni az  igazolványt kiállító települési önkormányzat jegyzőjét a  közgyógyellátási igazolvány további jogosultságának megállapítása céljából. (7) Befogadáskor a  fogvatartotton látható külsérelmi nyomokat dokumentálni kell. Amennyiben a  fogvatartotton külsérelmi nyomok láthatók vagy bántalmazás gyanúja merül fel, vagy elmondása szerint sérüléseket szenvedett, haladéktalanul intézkedni kell orvosi látlelet felvétele iránt. 4. § (1) Az egészségügyi panasszal jelentkező fogvatartott orvosi rendelésen való megjelenését biztosítani kell. (2) A  bv. orvos írásbeli rendelkezése alapján a  fogvatartottat egészségi állapotának megfelelő speciális élelmezésben kell részesíteni. (3) A  bv. orvos a  fogvatartott egészségi állapotára figyelemmel kezdeményezheti a  házirendtől eltérő szabályok alkalmazását. 5. § A fogvatartottak tüdőszűrő vizsgálatát el kell végezni, továbbá biztosítani kell részükre a  fogászati szűrésen, a nőknek nőgyógyászati szűrésen való részvétel lehetőségét. 6. § (1) A  fogvatartott munkaképtelenségét a  bv. intézet működésével és a  fogvatartottak ellátásával kapcsolatos tevékenység keretében történő munkavégzésre vonatkozóan – legfeljebb egy évig terjedő időtartamra – a bv. orvos állapíthatja meg. (2) A  fogvatartott munkaképtelenségének az  (1)  bekezdésben meghatározottnál hosszabb időtartamra, illetve véglegesen történő megállapítását a  Büntetés-végrehajtás Központi Kórház (a továbbiakban: Központi Kórház) Felülvizsgáló Bizottsága (a továbbiakban: FÜV Bizottság) végzi. (3) A fogvatartott az első fokú döntés ellen a FÜV Bizottsághoz, a FÜV Bizottság döntése ellen pedig a Központi Kórház főigazgató főorvosához tizenöt napon belül írásban panaszt jelenthet be. A  panaszt tizenöt napon belül kell elbírálni, és arról a fogvatartottat írásban értesíteni. 7. § A fogvatartott munkavégzéséhez szükséges járművezetői alkalmasságának térítésmentes, első fokú elbírálására a bv. orvos jogosult. Amennyiben a fogvatartott a járművezetői alkalmasság tárgyában első fokon hozott döntéssel nem ért egyet, kérelme alapján a  FÜV Bizottság elé állítható. A  FÜV Bizottság másodfokú döntésével szemben további jogorvoslatnak nincs helye. 8. § (1) Orvosi javaslatra a bv. intézet egészségügyi részlegén kell elhelyezni azt a fogvatartottat, akinek egészségi állapota ezt indokolja, de kórházi fekvőbeteg-ellátása nem szükséges. (2) Az  egészségügyi részlegről a  fogvatartottat kizárólag a  bv. orvos írásbeli hozzájárulásával lehet kihelyezni, illetve nem egészségügyi céllal elszállítani. 9. § Sürgősségi orvosi ellátást igénylő esetekben a bv. orvos, a bv. intézet székhelye szerint területileg illetékes készenléti szolgálatot teljesítő orvos, a bv. intézet székhelye szerint területileg illetékes háziorvosi ügyeleti szolgálat, sürgősségi orvosi szolgálat vagy mentőszolgálat orvosának írásos javaslata, beutalója alapján kell – a  Bv. tv. 163.  §-ában foglaltak alapján – a szakellátásra szoruló fogvatartottat a legközelebbi, területileg illetékes – megfelelő és kötelező ellátást biztosító – egészségügyi intézménybe szállítani. 10. § A beteg fogvatartottat írásos orvosi rendelkezés alapján egészségi állapotának megfelelően kell szállítani. 11. § (1) A fogvatartott sürgősségi fogászati ellátását a bv. intézet köteles biztosítani. (2) A  nem sürgősségi fogászati ellátások körébe tartozó fogászati beavatkozások az  egészségbiztosítási jogszabályok szerint a bv. intézetben elvégezhetők. (3) A fogvatartott a térítésköteles fogászati ellátásokért, a gyógyászati segédeszközökért, azok javításáért térítési díjat fizet. (4) A  fogvatartott a  büntetés-végrehajtás fogorvosa által fogpótlásban és a  műfogak javításában térítésmentesen az (5) bekezdés szerint, továbbá térítés ellenében akkor részesülhet, ha a szabadságvesztés várható hátralévő ideje azt lehetővé teszi és az annak fedezetéül szolgáló összeggel rendelkezik. (5) A fogászati ellátás, a gyógyászati segédeszköz és annak javítási költségét – ha az a fogvatartott munkabalesete vagy a fogvatartás ideje alatt keletkezett foglalkozási megbetegedése miatt szükséges – a bv. intézet téríti. (6) A gyógyászati segédeszköz térítési díjának átvállalásáról való döntés előtt vizsgálni kell a Bv. tv. 156. § (2) bekezdése szerinti feltételek teljesülését. Annak tényét, hogy a  fogvatartott munkavégző képességének megőrzéséhez vagy helyreállításhoz szükséges-e gyógyászati segédeszköz ellátása, a  bv. orvos állapítja meg. A  térítési díj átvállalását a  bv. intézet vezetője – egy évet meghaladó fogvatartás esetén orvosi javaslatra legfeljebb egy évre kiterjedően – engedélyezi. (7) A  Bv. tv. 156.  § (6)  bekezdése alapján térítésmentes egészségügyi ellátást, valamint a  Bv. tv. 156.  § (2)  bekezdése szerinti feltételek hiányában térítésmentes gyógyászati segédeszközt és annak javítását – orvosi javaslatra, különös méltánylást érdemlő esetben – a bv. intézet vezetője engedélyezheti. (8) Az (5)–(7) bekezdések alkalmazása során felmerült költségek a bv. intézetet terhelik. (9) A  gyógyászati segédeszköz szükségességét az  arra jogosult szakorvos állapítja meg, beszerzéséről a  bv. intézet gondoskodik. 12. § (1) Fogvatartottat – a  9.  §-ban foglaltakat kivéve – járó- vagy fekvőbeteg szakellátásra csak bv. orvos utalhat be. Beutalás nélkül igénybe vehető ellátásokra történő kiszállítást bv. orvos jelenléte hiányában, indokolt esetben a szolgálatban lévő ápoló, szakápoló is elrendelheti. (2) Amennyiben a  fogvatartott olyan szakorvosi ellátásra szorul, amely a  bv. intézetben nem biztosítható, a  bv. orvos a fogvatartottat a területileg illetékes egészségügyi intézmény járóbeteg-szakrendelésére is beutalhatja. (3) A fogvatartottat egészségügyi intézmény járóbeteg-szakrendelésére kell beutalni, ha a) az ellátás nem tűr halasztást, és a szállítással járó időveszteség a beteg egészségi állapotát veszélyezteti; b) a kivizsgálása, gyógykezelése a bv. intézetben nem biztosítható; c) büntetés-végrehajtási egészségügyi intézetbe (a továbbiakban: bv. egészségügyi intézet) utalása a távolság miatt aránytalanul nagy költséget jelentene, vagy d) bv. egészségügyi intézetben a szakvizsgálat és gyógykezelés nem végezhető el. 13. § (1) A beteg fogvatartottat fekvőbeteg-gyógyintézetbe kell utalni, ha a) szakorvosi vizsgálata, gyógykezelése vagy betegségének, keresőképtelenségének, munkaképesség csökkenése mértékének megállapítása a járóbeteg-ellátás keretében nem biztosítható; b) a  vizsgálattól, kezeléstől a  gyógyulás, illetve a  munkaképesség visszanyerése időtartamának lényeges csökkenése várható. (2) Halasztást nem tűrő esetben a  beteg fogvatartottat a  legközelebbi, szakellátást biztosító fekvőbeteg gyógyintézetben kell elhelyezni. 14. § (1) A  fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásra szoruló fogvatartottat elsősorban a  Központi Kórházba vagy az  Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (a továbbiakban: IMEI) kell szállítani. (2) A  Szegedi Fegyház és Börtön III. Objektumának Krónikus Utókezelő Részlegében (a továbbiakban: Utókezelő Részleg) lehet elhelyezni azokat a  csökkent munkaképességű vagy tartós ápolásra szoruló fogvatartottakat, akik állandó orvosi felügyeletre szorulnak. (3) A Központi Kórház, az IMEI főigazgató főorvosa, valamint a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnoka saját hatáskörben állapítja meg a beutaltak egészségi állapotának megfelelő sajátos magatartási és kapcsolattartási szabályokat. (4) A  megváltozott munkaképességű vagy folyamatos orvosi felügyeletre, illetve tartós ápolásra szoruló fogvatartott Utókezelő Részlegbe utalásához a bv. orvos köteles a Központi Kórház vagy az IMEI szakvéleményét beszerezni. 15. § (1) A  kegyelmi eljárásban a  Bv. tv. 46.  § (1)  bekezdése szerint elrendelt szakorvosi vizsgálat időpontjáról a  Központi Kórház vagy az IMEI értesíti a szabadlábon lévő elítéltet, a vizsgálat eredményéről vagy az elítélt távolmaradásáról tájékoztatja az igazságügyért felelős minisztert. A szakorvosi vizsgálat elrendelőjének haladéktalanul jelezni kell, ha olyan vizsgálatra van szükség, amely a Központi Kórházban vagy az IMEI-ben nem végezhető el. (2) A büntetés egészségügyi okból történő félbeszakítására vagy kegyelemre irányuló kérelmet (javaslatot) a bv. orvos vagy az illetékes egészségügyi intézet kijelölt orvosa írásban véleményezi. 16. § (1) Befogadás után az IMEI-be kell szállítani a kényszergyógykezelt és az ideiglenes kényszergyógykezelt kivételével azt a fogvatartottat, akinek a beszámítási képessége a bíróság szerint korlátozott. (2) Az  (1)  bekezdés szerinti fogvatartottat, akinél a  bv. orvos a  fogvatartás alatt kóros elmeállapotra utaló tüneteket észlel, a lehető legrövidebb időn belül az IMEI-be kell beutalni. (3) Ha a  bv. orvos az  előzetesen letartóztatottnál kóros elmeállapotra utaló tüneteket észlel, haladéktalanul beutalja az IMEI-be. A beutalásról huszonnégy órán belül értesíteni kell a büntetőügyben eljáró hatóságot. 17. § (1) A gyógyításhoz szükséges gyógyszert, valamint a gyógykezelés időtartamát a bv. orvos határozza meg. (2) A fogvatartott csak a bv. orvos egyedi megítélésén alapuló, írásos engedélye alapján tarthat magánál gyógyszert. (3) Gyógyszertartási engedély csak különösen indokolt esetben adható azon gyógyszerekre, amelyek visszaélésre adhatnak lehetőséget, így különösen az altató- és nyugtató hatású gyógyszerekre. (4) Fogvatartott gyógyszert nem kezelhet és nem oszthat. (5) A  fogvatartott, illetve az  anya–gyermek részlegen elhelyezett gyermek részére csak Magyarországon érvényes forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszer, tápszer vagy gyógyhatású készítmény rendelhető. (6) Gyermeknek gyógyszert kizárólag orvosi rendelkezés alapján a csecsemőgondozó adhat be. (7) A  bv. intézetbe bejuttatott és a  bv. orvos által nem engedélyezett gyógyszert – a  fogvatartott kérelmére és költségére az általa megjelölt kapcsolattartójának – vissza kell küldeni. Ha a fogvatartott a visszaküldést nem kéri, a gyógyszert meg kell semmisíteni. A megsemmisítés tényét jegyzőkönyvben kell rögzíteni. 3. A halottvizsgálat 18. § A halottvizsgálatról és a halottakkal kapcsolatos eljárásról szóló 351/2013. (X. 4.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazása során, ha a halál a) a  Központi Kórházban, az  IMEI-ben vagy az  Utókezelő Részlegben következett be, a  fogvatartottat kezelő osztály vezetője, helyettese vagy az ügyeletes orvos; b) egészségügyi intézményben következett be, a  fogvatartottat kezelő osztály vezetője, helyettese vagy az ügyeletes orvos; c) a bv. intézetben vagy a munkáltatás helyén következett be, a bv. orvos végzi a halottvizsgálatot. 19. § (1) A  halálesetet haladéktalanul jelenteni kell a  bv. intézet parancsnokának és a  Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (a továbbiakban: BVOP). (2) Ha az orvos a helyszíni halottvizsgálat során azt állapítja meg, hogy a halál nem természetes módon következett be, arról a bv. intézet parancsnokát haladéktalanul értesíti. 4. Az anya–gyermek védelem 20. § (1) Ha a  fogvatartott várandósságát jelzi, kérelmére negyvennyolc órán belül térítésmentesen biztosítani kell részére a terhességi gyors teszt elvégzését. (2) A  várandós fogvatartottat gondozásba vétel céljából a  szakorvosi vizsgálatot követő három munkanapon belül a Központi Kórházba kell szállítani. 21. § A várandós gondozásra jogosult nő a  várandósságával és a  gyermeke születésével kapcsolatos juttatások folyósítása iránti igényét a Központi Kórházban írásban terjesztheti elő. A  jogosultságot érintő bármely körülmény változását a tudomásra jutástól számított három munkanapon belül a Központi Kórház főigazgató főorvosának kell bejelenteni. 22. § (1) Ha a  fogvatartott nő várandósságára tekintettel a  büntetés félbeszakítását nem engedélyezték, a  fogvatartottat a szülés várható időpontja előtt négy héttel a Központi Kórházba kell szállítani. (2) A  fogvatartott nőt, ha a  várandósság hatodik hónapját követően kérelmére továbbra is részt vesz a  munkavégzésben, a  szülés várható időpontja előtt huszonnyolc nappal a  munkavégzés alól fel kell menteni. A felmentést a bv. orvos a szülési szabadsággal megegyező időtartamra engedélyezi, kivéve azt az esetet, ha a szülő nő a Bv. tv. 223. § (1) bekezdés b) pontja alapján mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. (3) A várandós fogvatartott Központi Kórházba történő befogadása után a főigazgató főorvos megkeresi a fogvatartott lakhelye szerinti gyámhivatalt, hogy szükségesnek tart-e valamilyen intézkedést a  születendő gyermek elhelyezésével kapcsolatban, valamint kíván-e pert indítani a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránt. (4) A  Központi Kórház főigazgató főorvosának értesítése alapján a  BVOP intézkedik az  anyának és a  gyermeknek az  együttes elhelyezésre kialakított részleggel (a továbbiakban: anya–gyermek részleg) rendelkező bv. intézetbe történő átszállíttatására. Az  értesítést a  gyermek várható születésének időpontját megelőzően tizenöt nappal kell megküldeni a BVOP-nak. (5) A  gyermek születéséről a  Központi Kórház főigazgató főorvosa értesíti az  apát, az  anya lakhelye szerinti gyámhivatalt, kiskorú fogvatartott anya esetében a törvényes képviselőt is. (6) Amennyiben az  anya és a  gyermek együttes elhelyezése nem engedélyezhető, a  Központi Kórház főigazgató főorvosa vagy a  bv. intézet parancsnoka a  gyermek elhelyezése érdekében a  bv. intézet székhelye szerinti gyámhivatal intézkedését kezdeményezi. A gyermek a gyámhivatal intézkedéséig nem adható ki. (7) A  látogatás – a Központi Kórház vagy a bv. intézet házirendje szerint – a Központi Kórház főigazgató főorvosának vagy a bv. intézet vezetőjének engedélyével történik. (8) Ha az anya a gyermeket bántalmazza vagy testi, szellemi, erkölcsi fejlődését más módon veszélyezteti, a bv. intézet parancsnoka haladéktalanul intézkedik a gyermek veszélyeztetésének megakadályozása érdekében, és soron kívül értesíti a bv. intézet székhelye szerinti gyámhivatalt a szükséges intézkedés megtétele miatt. 5. Az anya–gyermek részleg 23. § (1) Az  anya–gyermek részleget a  bv. intézet többi részétől elkülönítve kell kialakítani. Az  anya–gyermek részlegen a  Bv.  tv. 128.  § (2)  bekezdésében meghatározott időtartamra egy lakóhelyiségben egy anya és gyermeke helyezhető el. (2) Amennyiben a gyermek a lakóhelyiségben tartózkodik, az ajtót minden napszakban nyitva kell tartani. (3) A  részleg, valamint a  lakóhelyiség felszerelését ki kell egészíteni a  gyermek elhelyezéséhez és gondozásához szükséges, a  közegészségügyi követelményeknek megfelelő berendezési, felszerelési tárgyakkal, és gondoskodni kell a folyamatos egészségügyi felügyeletről. (4) A gyermeket az anyával együtt kell a gyermek orvosi vizsgálatára és a kötelező védőoltásokra kísérni. (5) A  gyermek fekvőbeteg kórházi kezelése esetén lehetővé kell tenni, hogy a  fogvatartott – felügyelettel, hetente legalább egy alkalommal – meglátogathassa gyermekét. A  látogatás engedélyezése csak kivételesen tagadható meg, így, ha a  gyermek kórházi kezelésének szükségességét az  anya veszélyeztető magatartása, továbbá fertőző megbetegedés okozta, vagy azt biztonsági szempontok indokolják. A  kórházi kezelés idején – a  gyermekorvos véleménye alapján, szükség szerint – gondoskodni kell arról, hogy a gyermek anyatejet kapjon. 6. A terhesség-megszakítás 24. § (1) Ha a  várandósság fennállását szülész-nőgyógyász szakorvos igazolja, a  fogvatartott nyilatkozik arról, hogy terhességét meg kívánja-e tartani vagy igényli annak megszakítását. (2) Fogvatartott esetében a  terhesség-megszakításra vonatkozóan a  magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény rendelkezései irányadóak. (3) A terhesség megszakítása a terhesség betöltött tizenkettedik hetéig a Központi Kórházban is elvégezhető. 7. Közegészségügy-járványügy 25. § (1) Fertőző beteg, járványügyi megfigyelés, illetve járványügyi zárlat alá helyezett fogvatartott esetén a  járványügyi intézkedések végrehajtására az  egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 56–70.  §-ának rendelkezései az irányadók. (2) A  bv. intézet a  fertőző betegeket és fertőző betegség gyanúja esetén a  fogvatartottakat a  fertőző betegségek jelentésének rendjéről szóló és az  egészségügyi adatok kezelésére vonatkozó jogszabályokban foglaltak szerint az illetékes egészségügyi államigazgatási szervnek és a BVOP egészségügyi szakterületének köteles bejelenteni. (3) Járványügyi érdekből az  illetékes egészségügyi államigazgatási szerv egyeztetve a  BVOP egészségügyi szakterületével határozattal intézkedik a  fogvatartottaknak az  egészségügyről szóló törvényben biztosított egyes jogai gyakorlásának korlátozásáról, amelyről a  bv. intézet parancsnoka értesíti a  bv. intézet törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt. (4) Járvány vagy fertőző betegség esetén – a  BVOP egészségügyi szakterülete vezetőjének javaslatára az  illetékes egészségügyi államigazgatási szerv jóváhagyásával – a  büntetés-végrehajtás országos parancsnoka az  érintett bv.  intézetnél a  befogadást és a  bv. intézetek közötti szállítást, valamint az  előállítást felfüggesztheti, amelyről a bv. intézet parancsnoka értesíti a bv. intézet törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt. 26. § (1) Tetvesség esetén hajnyírás (szőrtelenítés) csak akkor végezhető, ha az másként nem szüntethető meg. A hajnyírás szükségességét a  bv. orvos állapítja meg. Az  előzetesen letartóztatott hajának leborotválásáról vagy rövidre nyírásáról a büntetőügyben eljáró hatóságot értesíteni kell. (2) A  tetvességi vizsgálatokat és a  tetvetlenítést – a  körülményektől függően és a  szükséges mértékben a  bv. orvos rendelkezésének megfelelően – ki kell terjeszteni az  érintett fogvatartott közvetlen környezetére, valamint a  vele rendszeresen érintkező személyekre is. (3) Halmozott előfordulás esetén a  vizsgálat alá vonandó, valamint a  kezelendő személyek körét és a  környezet érintettségét – indokolt esetben, továbbá ha a bv. intézet értesítette a népegészségügyi intézetet – a járási (fővárosi kerületi) népegészségügyi intézet állapítja meg. (4) Az  érintett fogvatartott köteles magát alávetni a  tetvesség felderítése, megszüntetése, valamint megelőzése érdekében szükséges eljárásoknak. (5) Az  egészségügyi kártevők elleni védekezésről, a  költségek fedezéséről, valamint a  szükséges rendszabályok kidolgozásáról és eljárások végrehajtásáról az érintett bv. intézet parancsnoka köteles gondoskodni. 27. § A szerzett immunhiányos tünetcsoport vírusával (HIV) fertőzött fogvatartottak – fokozott védelmükre, a  közösség védelmére és sajátos egészségi állapotukra figyelemmel – fokozattól függetlenül az  arra kijelölt bv. intézetben helyezhetők el. 8. Záró rendelkezések 28. § Ez a rendelet 2015. január 1-jén lép hatályba. 29. § Hatályát veszti a fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló 5/1998. (III. 6.) IM rendelet. Dr. Trócsányi László s. k., igazságügyi miniszter