209/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

209/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : 1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. LXXX. törvény 2. § (6) bekezdése, 18. §-a, 19. §-a és 20. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 19. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti. I. Indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 2. § (6) bekezdése, 18. §-a 19. §-a és 20. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, és megsemmisítését kérve. Indítványozó szerint azért alkotmányellenesek, az Alkotmány 70/I. §-ába ütközők a Tbj. fent hivatkozott rendelkezései, mivel az Alkotmány hivatkozott rendelkezésének értelmezése „kizárja a közterhek fedezetéül akár az egyén, akár társaság adóztatását mások jövedelme után”. A Tbj. 3. §-a szerinte úgy rendelkezik, hogy „az állam az ellátások igénybevételére, a hozzájárulás és a járulék közteherként való megállapítására vonatkozó szabályok megalkotásával gondoskodik” a társadalombiztosítás által nyújtott szolgáltatások fedezetéről, amiből úgy véli egyenesen az következik, hogy a társadalombiztosítás keretébe tartozó szolgáltatások fedezetéül alkotmányosan csak az állampolgárok jövedelmével és vagyonával arányosan megállapított járulék, illetve hozzájárulás szolgálhat. Mindezek alapján indítványozza a Tbj. 18. §-ában a foglalkoztatóra előírt, a Tbj. 19. §-a szerinti mértékű, a biztosítottnak a Tbj. 20. §-ában meghatározott jövedelme utáni járulékfizetési szabályok felülvizsgálatát, és a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alkotmányellenes volta miatti megsemmisítését. Mindezeken túl kéri még a Tbj. 19. § (4) bekezdésében a kiegészítő tevékenységet végző egyéni és társas vállalko- zások által fizetendő tételes egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség megsemmisítését az Alkotmány 70/I. §-a sérelme miatt. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.” 2. A Tbj. hivatkozott rendelkezései: „2. § (…) (6) A foglalkoztatót a társadalombiztosítás keretében nyújtott ellátások pénzügyi fedezetéhez törvényben meghatározott járulék- és hozzájárulás-fizetési kötelezettségek terhelik.” „AZ ELLÁTÁSOK FEDEZETE 18. § (1) A társadalombiztosítási ellátások fedezetére a) a biztosított természetbeni és pénzbeli egészségbizto sítási járulékot (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék) és nyugdíjjárulékot, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó nyugdíjjárulékot, b) a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó egészségbiztosítási járulékot és nyugdíj-biztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulék), c) a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében említett személy egészségügyi szolgáltatási járulékot, d) az egészségügyi szolgáltatások fedezetére a külön törvényben meghatározott személy egészségügyi hozzájárulást, e) a foglalkoztató a külön jogszabályban meghatározott korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott, saját jogú nyugdíjasnak nem minősülő biztosított, illetőleg kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó után, valamint a korkedvezményre jogosító munkakörben vállalkozói tevékenységet végző biztosított egyéni vállalkozó korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet. (2) A magánnyugdíjpénztár tagja nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére kötelezett. (3) A külön törvényben meghatározott szolgálati nyugellátás, valamint a szolgálati rokkantsági nyugdíj járulékfizetéssel nem fedezett többletköltségeit a központi költségvetés fizeti. (4) A foglalkoztató a táppénzkiadásokhoz hozzájárul. (5) A járulékokat a járulékalapot képező jövedelem kifi zetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni. A járulékokat a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (kiosztott) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni. 19. § (1) A foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke: a) a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalapig 26 százalék, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, az egészségbiztosítási járulék 2 százalék, amelyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék, b) a járulékalap minimálbér kétszeresét meghaladó része után 29 százalék, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, az egészségbiztosítási járulék 5 százalék, amelyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék. (2) A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke a) kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 9,5 százalék, b) magánnyugdíjpénztár tagja esetében 1,5 százalék. A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott, valamint a kiegé szítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén is 9,5 százalék nyugdíjjárulékot fizet. (3) A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék mértéke 6 százalék, amelyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék mértéke 2 százalék. (4) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 4500 forint (napi összege 150 forint). (5) A foglalkoztató az 5. §-ban említett biztosított betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg. (6) A foglalkoztató és az egyéni vállalkozó által fizetendő korkedvezmény-biztosítási járulék mértéke 13 százalék. A társadalombiztosítási járulék 20. § (1) A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem után havonta a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ideértve azt a jövedelmet is, amelyet a biztosítottnak a más foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyára tekintettel juttat. (2) Az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában említett biztosított foglalkoztatója a társadalombiztosítási járulékot havonta legalább a minimálbér kétszerese – részmunkaidő esetén ezen összeg arányos része – után köteles megfizetni. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimálbér kétszeresét, a foglalkoztató az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban – a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével – bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem alapulvételével fizeti meg. (3) Ha a biztosított járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimálbér kétszeresét és a foglalkoztató nem él bejelentéssel, a 24. § (1) bekezdés szerinti járulékfizetési kötelezettség alapján a biztosítottat terhelő járuléktöbbletet a foglalkoztató viseli. (4) A minimálbér kétszerese utáni járulékfizetési kötelezettség nem vonatkozik arra a foglalkoztatóra, aki az általa foglalkoztatott biztosított utáni járulékfizetési kötelezettséget külön törvényben meghatározottak szerint teljesíti vagy a biztosított foglalkoztatására tekintettel külön törvényben foglaltak szerint járulékkedvezményt érvényesít.” III. Az indítványok nem megalapozottak. 1. A Tbj. indítvány által érintett rendelkezései időközben – a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXII. törvény 8. § (1) bekezdése értelmében 2009. január 1. napjától részben megváltoztak. A hatályos szabályok szerint a fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 4500 forint, napi összege pedig 150 forint [Tbj. 19. § (4) bekezdés]. Tekintettel arra, hogy ez a módosítás a jogszabályi rendelkezés lényegét nem érintette, az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma továbbra is fennáll, tehát ilyen értelemben a régi és az új szabályozás tartalmi azonossága megállapítható, az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatának megfelelően [pl.: 335/B/1990., ABH 1990, 261, 262.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 333–334.; 519/B/2003. AB határozat, ABH 2005, 1182, 1184.] a hatályos szabályozás tekintetében folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot. 2. Az Alkotmánybíróság először arról foglalt állást, hogy az indítvány Tbj. 19. § (4) bekezdésére vonatkozó része mennyiben tekinthető az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat [ABK 2009. január, 3.; (a továbbiakban: Ügyrend)] 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog”-nak. Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, „ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani”. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor minősül ítélt dolognak, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezés vonatkozásában, azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH, 1991, 972, 973.). Viszont ha az indítványt más okra, vagy más alkotmányossági összefüggésre ala pítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítványt érdemben vizsgálja [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH, 1997, 200, 212.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH, 2002, 908, 911.]. 2.1. Az Alkotmánybíróság a 252/B/2008. AB határozatában (ABK 2009. május, 640, 643.; a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta a Tbj. 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulék és az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselés elvének kapcsolatát. Az Alkotmánybíróság e határozatában is hangsúlyozta, hogy az egészségbiztosítás, mint a társadalombiztosítás része alapvetően kötelező biztosítási forma, amelynek lényege, hogy törvényben meghatározott mértékű járulékfizetés ellenében a biztosítót helytállási kötelezettség terheli. E rendszeren belül a biztosítási elv és a társadalmi szolidaritás elve együttesen érvényesül. A társadalombiztosítási ellátások igénybevételére bizonyos, törvényben megszabott kivételektől eltekintve azok jogosultak, akik az ellátás fedezetét megteremtik. A Tbj. szabályai értelmében a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozót az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség teljesítéséért cserébe baleseti ellátás (baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz, baleseti járadék), baleseti rokkantsági nyugdíj és baleseti hozzátartozói nyugellátás illeti meg. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban arra a megállapításra jutott, hogy a Tbj. 19. § (4) bekezdésében szabályozott egészségügyi szolgáltatási járulék-fizetési kötelezettség nem az Alkotmány 70/I. §-a szerinti adó jellegű közteher, így a járulékfizetési kötelezettség nem tartozik a 70/I. § alkalmazási körébe, ezért az indítványt alkotmányos összefüggés hiánya miatt elutasította. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen indítványnak a Tbj. 19. § (4) bekezdése alkotmányellenességéről korábban már határozatot hozott. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a hivatkozott jogszabályi rendelkezés alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette. 2.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság áttért a Tbj. 18–20. §-ai és az Alkotmány 70/I. §-a kapcsolatának vizsgálatára. 2.2.1. Először a Tbj.-ben szabályozott járulékok rendszerét tekintette át az Alkotmánybíróság. A társadalombiztosítás a társadalom tagjainak közös kockázatvállalása alapján működő rendszer, amelynek fenntartásához minden társadalombiztosítási jogosultnak, továbbá a Tbj. 2. § (6) bekezdése szerint a foglalkoztatóknak is bizonyos befizetésekkel, járulékokkal kell hozzájárulniuk. A Tbj. indítványozó által hivatkozott rendelkezései meghatározzák, hogy az ellátások fedezetére milyen fizetési kötelezettség terheli a biztosítottat, a foglalkoztatót, valamint a magánnyugdíj pénztár tagját. A társadalombiztosítási ellátások fedezetére a Tbj. 18. §-a szerint a foglal- koztató, a biztosított továbbá a biztosított egyéni vállalkozások által fizetendő egészségbiztosítási járulék, a biztosítottat, illetve a kiegészítő tevékenységet végző egyéni és társas vállalkozókat terhelő nyugdíjjárulék, a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozások által fizetendő nyugdíj-biztosítási járulék, a korkedvezmény-biztosítási járulék, a kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozó, illetve társas vállalkozás által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék, valamint a külön törvényben meghatározott egészségügyi hozzájárulás szolgál. A Tbj. 19. §-a a 18. §-ban meghatározott járulékok mértékét rögzíti, míg a 20. § a járulékalap tekintetében tartalmaz rendelkezéseket. A társadalombiztosítási rendszer működésének költségeit a jogszabály által kötelezően előírt, fentebb felsorolt járulékok nem mindig fedezik teljes egészében, így a hiányzó pénzeszközöket a költségvetés egyéb bevételi forrásaiból pótolják. A főként százalékos mértékben meghatározott járulékok a szolidaritás elvének megfelelően a nagyobb jövedelemmel rendelkezőkre nagyobb terhet telepítenek, mint a kisebb jövedelműekre, vagy jövedelemmel egyáltalán nem rendelkezőkre; a természetbeni ellátásokra való jogosultság azonban független a befizetett járulék mértékétől. 2.2.2. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak a társadalombiztosítási járulékok és az Alkotmány 70/I. §-ának összefüggéseit kellett vizsgálnia. Az Alkotmány 70/I. §-a a közteherviselésre vonatkozik. E rendelkezés azt követeli meg, hogy a közterhek (állami kiadások) fedezésére szolgáló adók, illetékek stb. mértéke az adóalanyok teherviselési képességéhez („jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz”) igazodjon. Az állampolgárok, illetve jogi személyek, szervezetek által közteherviselési célzattal megfizetett összegek minden esetben csak az állami feladatok teljesítésével összefüggő költségeket fedezhetnek. (197/B/2002. AB határozat, ABH 2007, 1389, 1394.) A Tbj. 2. § (7) bekezdése rögzíti, hogy az állam által működtetett társadalombiztosítási rendszer keretében nyújtott ellátásokkal összefüggésben fizetendő hozzájárulások, járulékok is közteherviselésnek minősülnek. Az Alkotmánybíróság lényegesnek tartja itt is hangsúlyozni, hogy a közterhek viselésére szolgáló jogi kötelezettségeknek több típusa létezik, amelyeket különböző jellegük miatt alkotmányos rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségük megítélésénél nem lehet azonosan kezelni. Az Alkotmánybíróság gyakorlata közteherviselésnek minősít minden fizetési kötelezettséget, amely az állam tevékenységének, intézményei működésének fedezetét szolgálja, vagyis az állam bevételi forrása [821/B/1990. AB határozat, ABH 1997, 234, 238–239.]. A közteher a közkiadások összessége (ide értve a hiteltörlesztéseket is). A közteher viselése pedig minden kötelező befizetés vagy egyéb kötelezettség, amely ennek fedezésére szolgál. Ebből az értelmezésből kiindulva az Alkotmány 70/I. §-a nem zárja ki, hogy az állam az adók mellett más típusú fizetési kötelezettséget (pl.: illeték, vám, járulék, hozzájárulás stb.) is előírjon [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. A közterhek viselése szempontjából alapvető jelentőséggel bírnak az adók, amelyek az államnak kötelezően teljesítendő, ellenszolgáltatás nélküli, általában pénzbeli szolgáltatások; másrészt a díjak, illetékek stb. amelyeknél a fizetési kötelezettséget valamely állami szolgáltatás igénybe vétele keletkezteti. Végül tágabb értelemben közterhek azok az egészségügyi, baleseti stb. hozzájárulások, amelyek kizárólag a társadalombiztosítási kiadások fedezésére szolgálhatnak. A társadalombiztosítás kiadásai közkiadások, mert a társadalombiztosítási rendszer fenntartása az állam alkotmányos feladata [Alkotmány 70/E. § (2) bekezdés], amelyet kialakulása, a 19. század vége óta hagyományosan a foglalkoztatók és a biztosítottak kötelező befizetéseiből, részben pedig az állami költségvetésből fedeznek. A társadalombiztosítás az államháztartás egyik alrendszere, ezért a kiadásaihoz való hozzájárulás sajátos köztehernek tekintendő, amelyet az állam meghatározott célra, a biztosítottak ellátására (az egészségügyi ellátások biztosítására, a nyugdíjak fedezetére) köteles fordítani. A biztosított és a foglalkoztató számára előírt társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséggel tehát az állam alkotmányos feladatát kívánja teljesíteni oly módon, hogy valamely, a jövőben társadalmi szinten biztosan felmerülő – nyugdíjjal, baleset-, vagy egészségbiztosítással kapcsolatos – igény fedezetének megteremtéséről gondoskodik. Járulékfizetési kötelezettség terheli egyrészről a foglalkoztatót, másrészről a foglalkoztatottat. A fizetési kötelezettség teljesítésével a biztosított a társadalombiztosítási ellátásokra szerez jogosultságot. Ugyancsak fizetési kötelezettség terheli a munkáltatót is az általa foglalkoztatott biztosított(ak) után a járulékalapot képező jövedelemhez igazítottan. A társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségek alkotmányellenességének megállapításánál nem feltétlenül alkalmazható az adó jellegű – tehát ellenszolgáltatás nélküli – fizetési kötelezettségekre irányadó „vagyoni és jövedelemi viszonyoknak” való megfelelés (Alkotmány 70/I. §) alkotmányossági mércéje [1371/B/1997. AB határozatban (ABH 1998, 831, 836.)]. Az adó az állam javára kötelezően teljesítendő ellenszolgáltatásra nem jogosító pénzbeli szolgáltatás, a társadalombiztosítási járulékok viszont a jogszabályban meghatározott feltételek bekövetkezése esetén egészségbiztosítási-, baleseti-, nyugdíj- stb. ellátásokra jogosítják a biztosítottakat és ezen jogokat az Alkotmány is – bizonyos keretek között – szerzett jogként védi [11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH 1991, 33, 35.; 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364, 368.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 202.]. A foglalkoztatókat a hatályos jogszabályok értelmében az általuk foglalkoztatott biztosított(ak) után a járulékalapot képező jövedelemhez igazodva terheli járulékfizetési kötelezettség. Esetükben a fent nevezett, a társadalombiztosítási alrendszerbe teljesítendő befizetések adók módjára viselkednek, hiszen – a foglalkoztatottakkal ellentétben – a foglalkoztatók társadalombiztosítási jogosultságot a befizetések révén nem szereznek. E befizetések azonban nem válnak el a fizetésre kötelezettek jövedelmi-, vagyoni viszonyaitól, mivel azok a foglalkoztató által a munkavállalónak kifizetett járulékalaphoz igazodva vannak meghatározva. Az Alkotmánybíróság 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában már rámutatott arra, hogy a társadalombiztosítási „rendszer részei a járulékfizető munkáltatók (megbízók stb.) is. A finanszírozás technikai felépítése szerint a járulék egy részét a munkáltató fizeti be (…) a kifizetett személyi jövedelem után. A közvetlen levonás olyan, mint az adóelőleg, elvileg ki is lehetne fizetni, és a jogosulttal azonnal befizettetni. Ezért a biztosítási elemmel járó összes garancia arra tekintet nélkül megilleti a kedvezményezettet, hogy ki kell fizetni a járulékot az ő javára” (ABH 1995, 188, 194.). Összegezve a fentieket az Alkotmánybíróság a Tbj.-ben szabályozott járulékokkal kapcsolatban – ide nem értve a Tbj. 18. § (1) bekezdés d) pontjában és a külön törvényben szabályozott egészségügyi hozzájárulást – megállapította, hogy a foglalkoztatottak által fizetendő társadalombiztosítási járulékok és az Alkotmány 70/I. §-a között alkotmányjogi összefüggés nincs, mivel a járulék-fizetési kötelezettség nem az Alkotmány 70/I. §-a szerinti adó jellegű közteher. A munkáltatók esetében más a helyzet, hiszen számukra adó módjára viselkedik az általuk foglalkoztatottra tekintettel fizetendő járulék, viszont az nem válik el a fizetésre kötelezett jövedelmi vagyoni viszonyaitól, így nem sérti a felhívott alkotmányos rendelkezést. 2.2.3. A Tbj.-ben meghatározott járulékok között sajátos helyet foglal el a Tbj. 18. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt, az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvényben (a továbbiakban: Ehotv.) meghatározott egészségügyi hozzájárulás, mivel ennek megfizetése az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére való jogosultságra nem hat ki. Az Ehotv. 1. § (2) bekezdése értelmében pedig az egészségügyi hozzájárulás tételesen meghatározott adó jellegű fizetési kötelezettség. Az államnak széleskörű szabadsága van a tekintetben, hogy meghatározza az államot terhelő kötelezettségek (a közterhek) – ezek között a társadalombiztosítási rendszer működtetésének – pénzügyi forrásait. E körben dönthet úgy, hogy hozzájárulás formájú fizetési kötelezettséget ír elő. A hozzájárulás mint forma, lényegében felhasználását tekintve „pántlikázott” [Ehotv. 12. § (3) bekezdés], adó jellegű fizetési kötelezettséget teremt, amelyre az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény rendelkezései alkalmazandók. Így van ez az egészségügyi hozzájárulás esetében is [Ehotv. 10. §–11. §]. Az állam az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségének előírásával élt az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10. § (1)–(2) bekezdésében számára biztosított lehetőséggel. Az Áht. hivatkozott rendelkezése kimondja, hogy „[a] Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz. A fizetési kötelezettség elsősorban adó, illeték, járulék, hozzájárulás, bírság vagy díj formájában írható elő”. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 70/I. §-ából nem következik, hogy közteherviselésre szolgáló fizetési kötelezettségnek nem lehet alapja – mint a jelen esetben is – a jövedelmi, vagyoni viszonyokkal összefüggést mutató foglalkoztatás vagy a vállalkozás [37/1997. (VI. 11.) AB határozat]. A fent kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. A Tbj. 19. § és 20. §-ával kapcsolatban előterjesztett indítványi kérelmekkel kapcsolatban megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a társadalombiztosítási-, a nyugdíj- és az egészségbiztosítási járulék mértéke önmagában nem alkotmányossági kérdés [252/B/2008. AB határozat, ABK 2009. május, 640, 642.], így ezen rendelkezések alkotmányosságát a jelen indítvány alapján nem is vizsgálta. Budapest, 2010. január 25. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke