63/2011. (XI. 29.) NEFMI rendelete az egészségügyi szakdolgozók továbbképzésének szabályairól.

63/2011. (XI. 29.) NEFMI rendelete az egészségügyi szakdolgozók továbbképzésének szabályairól. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. § (2) bekezdés i) pont ie) alpontjában kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 41. § d) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: 1. Általános rendelkezések 1. § (1) Az egészségügyi tevékenységet végző, az 1. mellékletben meghatározott szakképesítéssel vagy szakképzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozó (a továbbiakban: egészségügyi szakdolgozó) egészségügyi szakmai továbbképzésben (a továbbiakban: továbbképzés) köteles részt venni, ideértve a szociális és gyermekvédelmi területen önállóan dolgozó személyt is. (2) A továbbképzési időszak teljesítéséhez az egészségügyi szakdolgozónak e rendelet szerinti a) kötelező szakmacsoportos elméleti, b) szabadon választható elméleti, és c) gyakorlati továbbképzési formákban kell részt vennie. (3) Az egészségügyi szakdolgozónak a továbbképzési időszak alatt a szakképesítésének (szakképesítéseinek) megfelelő szakmacsoportonként összesen 150 pontot kell teljesítenie. (4) Továbbképzésre működési nyilvántartási számmal, ennek hiányában – figyelemmel az Eütv. 113. § (6) bekezdésére – alapnyilvántartási számmal lehet bejelentkezni. 2. Kötelező szakmacsoportos továbbképzés 2. § (1) A továbbképzési időszak alatt az egészségügyi szakdolgozónak szakmacsoportonként legalább 30 pontot kötelező szakmacsoportos továbbképzési tanfolyam teljesítésével kell megszereznie. (2) Ugyanazt a kötelező szakmacsoportos továbbképzési tanfolyamot több, különböző szakmacsoport számára is meg lehet hirdetni. (3) E rendelet alkalmazásában kötelező szakmacsoportos továbbképzés az 1. melléklet szerinti munkakörökhöz és közös tevékenységekhez kialakított szakmacsoportok (a továbbiakban: szakmacsoport) alapján, az e rendeletben meghatározottak szerint központilag meghatározott, kiemelt témakörök alapján megszervezett, tudásszint felméréssel záruló távoktatási, vagy személyes felkészítés formában szervezhető továbbképzés. (4) Ha a továbbképzésre kötelezett azonos szakmacsoportba tartozó több szakképesítéssel, vagy szakképzettséggel (a továbbiakban együtt: szakképesítés) is rendelkezik, valamely szakképesítés vonatkozásában elvégzett kötelező szakmacsoportos továbbképzés az azonos szakmacsoportba tartozó más szakképesítése tekintetében is elismerésre kerül. (5) A több, különböző szakmacsoportba tartozó szakképesítéssel rendelkező továbbképzésre kötelezettnek, amennyiben a több szakképesítésnek megfelelő szakmákat önállóan gyakorolja, a kötelező szakmacsoportos továbbképzést valamennyi önállóan gyakorolt szakmára vonatkozóan teljesítenie kell. (6) E rendelet alkalmazásában távoktatás az a sajátos információtechnológiai és kommunikációs taneszközök, valamint ismeretátadási-tanulási módszerek használatával az oktató és a továbbképzésen résztvevő interaktív kapcsolatára és önálló munkára épülő, tudásszint felmérő teszttel záruló képzési forma, ahol a tudásszint felmérése a szolgáltató birtokában lévő adatbázisból egyénenként véletlenszerűen kiválasztott kérdéssor alapján történik. A szintfelmérést meghatározott időtartam alatt, megszakítás nélkül kell teljesíteni. A programot a munkahelyen kívüli továbbképzési programmal azonos módon kell elismertetni. 3. § (1) Az egészségügyért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) a Szakmai Kollégium, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (a továbbiakban: GYEMSZI), valamint a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (a továbbiakban: MESZK) javaslatára legalább ötévenként meghatározza a kötelező szakmacsoportos továbbképzési tanfolyamok szakmai tartalmát, és azt az általa vezetett minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) honlapján folyamatosan hozzáférhetővé teszi. (2) A kötelező szakmacsoportos továbbképzési tanfolyam szakmai tartalma magában foglalja a) a továbbképzéssel érintett szakmacsoport megnevezését, b) az adott szakmacsoport, szakképesítés vonatkozásában a kiemelt témaköröket, c) a továbbképzés formáját (távoktatás, jelenléti oktatás), d) a továbbképzést lezáró tudásszint felmérés formáját, e) a továbbképzés lefolytatásához szükséges felszerelést, és f) az előadókra vonatkozó követelményeket (képesítés, tudományos fokozat, gyakorlat). (3) A kötelező szakmacsoportos továbbképzést legalább 15 óra időtartamban és az (1) bekezdés alapján közzétett szakmai tartalomnak megfelelően kell megszervezni úgy, hogy az azon való részvétellel – sikeres tudásszint felmérő teszt esetén – megszerezhető legyen 30 pont. A kötelező szakmacsoportos továbbképzés minden esetben magában foglalja a reanimációra vonatkozó továbbképzési elemet. (4) A kötelező szakmacsoportos továbbképzés szervezője a továbbképzés szervezésével és lebonyolításával összefüggésben anyagi támogatást gyógyszert vagy gyógyászati segédeszközt gyártó, illetve forgalmazó gazdálkodó szervezettől nem fogadhat el. A kötelező szakmacsoportos továbbképzés reklám vagy üzleti érdeket szolgáló programelemet nem tartalmazhat. 4. § (1) A felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel, egészségügyi főiskolai végzettséggel vagy felsőoktatási intézményben, orvos- és egészségtudományi képzés ciklusokra bontott osztott alap-, illetve mesterképzési szakon szerzett szakképzettséggel rendelkezők kötelező szakmacsoportos továbbképzésének szervezésére kizárólag a felsőoktatási intézmények orvos- és egészségtudományi karai jogosultak. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak kivételével, az 1. melléklet szerinti szakképesítéssel rendelkező egészségügyi szakdolgozók kötelező szakmacsoportos továbbképzését a) a felsőoktatási intézmények orvos- vagy egészségtudományi karai, b) a GYEMSZI, és c) a szakmacsoportos továbbképzések lefolytatására a (4) bekezdésben meghatározott akkreditáció útján jogosultságot szerzett ca) egészségügyi intézmények, valamint cb) iskolarendszerű egészségügyi szakképzést folytató intézmények – azokban a szakmacsoportokban, amelyekben képzést is szerveznek – végzik. (3) A továbbképzés szervezési jog megszerzésére irányuló kérelmet az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács (a továbbiakban: ESZTT) Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Bizottsága (a továbbiakban: Bizottság) részére évente két alkalommal, minden év március 31-ig és október 30-ig lehet benyújtani. (4) A kötelező szakmacsoportos továbbképzés szervezésére való jogosultság (a továbbiakban: továbbképzés szervezési jog) odaítéléséről a Bizottság javaslatára a miniszter évente két alkalommal, május 31-ig és december 31-ig dönt. (5) A továbbképzés szervezési jog megszerzésére irányuló kérelemnek tartalmaznia kell: a) azon tervezési statisztikai régió megnevezését, amelyben az intézmény a továbbképzés szervezési tevékenységet el kívánja látni, b) annak a szakmacsoportnak a megjelölését, amelyben az intézmény a kötelező továbbképzéseket szervezni kívánja, c) az egészségügyi szakdolgozók továbbképzésével kapcsolatos továbbképzési tevékenység bemutatását, mely bizonyítja a területen folytatott legalább 2 éves gyakorlatot, d) az intézmény által alkalmazott minőségbiztosítási rendszer leírását, és e) a továbbképzést végző szervezeti egység bemutatását, különös tekintettel a továbbképzés céljára rendelkezésre álló személyi, tárgyi, informatikai, oktatási feltételrendszerre – amely megfelel a célzott szakmacsoport 3. § (2) bekezdése szerinti szakmai tartalmában meghatározott előírásoknak –, valamint az ügykezelési és titoktartási szabályok betartását biztosító feltételekre. (6) A továbbképzés szervezési jog megszerzésére irányuló kérelemhez mellékelni kell: a) kötelezettségvállalást a szakmacsoport tekintetében a szakmacsoportos továbbképzések legalább évenként egyszeri lebonyolítására, b) a kérelmező nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a továbbképzés gyakorlati részéhez szükséges tárgyi feltételeket önállóan vagy más természetes vagy jogi személyekkel történt megállapodás alapján biztosítja, c) a továbbképzésért közvetlenül felelős személyek végzettségét igazoló okiratokat, melyek igazolják ca) az egészségügyi szakoktató végzettséget, cb) az egészségügyi szaktanár végzettséget, cc) a felsőfokú egészségügyi szakképzettséget, és d) a kérelmező egységes szerkezetbe foglalt hatályos létesítő okiratát a felsőoktatásról szóló törvény 1. számú mellékletében nevesített felsőoktatási intézmény kivételével. (7) A kötelező szakmacsoportos továbbképzés szervezésére jogosult intézmények névsorát a miniszter a minisztérium honlapján és a GYEMSZI a honlapján közzéteszi. 5. § (1) A kötelező szakmacsoportos továbbképzések lefolytatására való jogosultság meghatározott időtartamra, de legfeljebb 5 évre szól. (2) A továbbképzés szervezési jogosultság megszűnik a) az (1) bekezdés alapján meghatározott időtartam lejártával, valamint b) a továbbképzés szervezési jog visszavonásával. (3) A miniszter visszavonja a továbbképzés szervezési jogot a Bizottság javaslata alapján, amennyiben a továbbképző hely a) nem megfelelő minősítést kap a 13. § (2) bekezdése szerinti ellenőrzés során, vagy b) nem felel meg a 3. § (2) bekezdése szerinti szakmai tartalomban foglalt feltételeknek. (4) A (3) bekezdésben foglalt döntés ellen jogorvoslatnak nincs helye. (5) A továbbképzési jog megszűnését a megszűnésétől számított legalább 6 hónap időtartamra a minisztérium honlapján közzé kell tenni. 3. Szabadon választható elméleti továbbképzés 6. § (1) Szabadon választható elméleti továbbképzésnek minősül: a) a 7. § (2) bekezdése szerinti, minősített elméleti továbbképzési tanfolyam, b) a munkahelyen belül szervezett rendszeres továbbképzés, c) a szakmai célú tanulmányút, d) az adott szakterületen végzett tudományos tevékenység, és e) az adott szakképesítésnek megfelelő szakmai vizsga jellemző írásbeli feladatsorának legalább 75%-os eredménnyel történő megoldása. (2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti továbbképzések minősítése előzetesen, az (1) bekezdés b)–e) pontja szerinti továbbképzések minősítése a 2. mellékletben foglaltak alapulvételével utólag történik. 7. § (1) Szabadon választható továbbképzést bármely gazdálkodó szervezet szervezhet. (2) A 6. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szabadon választható elméleti továbbképzések minősítését az ESZTT a Bizottság útján, felkért szakértők közreműködésével végzi. (3) A 6. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szabadon választható elméleti továbbképzések pontértékének elismerése akkor lehetséges, ha a) azon legalább 5 előadás hangzik el, vagy b) az legalább 5 tananyagegység feldolgozásával távoktatási formában valósul meg. (4) A (2) bekezdés szerinti minősítéshez szükséges adatokat a továbbképzés szervezője a továbbképzés időpontját legalább két hónappal megelőzően a 3. melléklet szerinti adatok közlésével jelentheti be a Bizottságnak. (5) A (2) bekezdés szerinti minősítés szempontjait a Bizottság a minisztérium honlapján folyamatosan, naprakészen közzéteszi. (6) A (2) bekezdésben foglalt minősítést követően a továbbképzés szervezője jogosult a rendezvényét minősített továbbképzésként hirdetni. A továbbképzés szervezője a továbbképzést a minősítéstől számított 2 évig jogosult minősített továbbképzésként megszervezni. (7) A minősítés eredményéről a Bizottság 15 napon belül értesíti a GYEMSZI-t. 8. § (1) A 6. § (1) bekezdés b) pontja szerinti továbbképzési forma esetén a továbbképzést szervező, a 6. § (1) bekezdés c)–d) pontja szerinti továbbképzési forma esetén az egészségügyi szakdolgozó juttatja el a minősítéshez szükséges adatokat a GYEMSZI-hez. (2) A 6. § (1) bekezdés e) pontja szerinti továbbképzést a GYEMSZI bonyolítja le. A szakdolgozó vizsgázási szándékát a GYEMSZI-nek jelenti be, aki tájékoztatja a vizsga helyéről és időpontjáról. A feladatlap kitöltésére a szakmai vizsgákhoz kapcsolódóan, a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló jogszabályban meghatározott időszakban van mód. (3) A 6. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti továbbképzés pontértékének elismerése akkor lehetséges a) munkahelyen belül szervezett rendszeres továbbképzési tevékenység esetén, ha aa) a munkahely vagy szervezeti egysége egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzés végzésére akkreditált, és ab) a továbbképzésen egészségtudományi területen tudományos fokozattal rendelkező személy, az ápolási igazgató vagy az intézeti szakoktató üléselnökként, illetve előadóként részt vesz, b) szakmai célú tanulmányút esetén, ha ba) a továbbképzés a szakmai képzés biztosításához szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező felsőoktatási intézményben, illetve oktató vagy gyakorló egészségügyi szolgáltatónál történik, és bb) a továbbképzésről kiállított írásos igazolás annak tematikáját is tartalmazza. (4) A 6. § (1) bekezdés c)–e) pontja szerinti továbbképzések vonatkozásában a GYEMSZI az egészségügyi szakdolgozó által megszerzett továbbképzési pontokról a 13. § (3) bekezdése szerinti adattartalommal igazolást állít ki, amelyet – legkésőbb a továbbképzést követő 15. napon – megküld az egészségügyi szakdolgozónak. 9. § (1) Teljesítettnek minősül a továbbképzési időszak elméleti része annak, aki a) az Országos Képzési Jegyzékben szereplő, a szakképesítésével összefüggő emeltszintű vagy felsőfokú szakképesítést szerez, b) a munkakör betöltésére jogosító szakképesítés után további, egészségtudományi alap- és mesterképzésben második vagy további oklevelet, bizonyítványt, PhD fokozatot szerez, vagy c) a továbbképzési időszak alatt a szakterületén oktatói, vizsgáztatói tevékenységet végez. (2) A vizsgáztatói, oktatói tevékenységet a vizsga, illetve az oktatás szervezője igazolja. (3) Teljesítettnek minősül a szabadon választott elméleti továbbképzési kötelezettsége annak, aki a) a személyes gondoskodást végző személyek továbbképzéséről és a szociális szakvizsgáról szóló 9/2000. (VIII. 4.) SZCSM rendeletben meghatározott továbbképzés céljából megszervezett tanfolyamot végzett, vagy szakvizsgát tett, vagy b) a munkaköréhez más jogszabály alapján előírt továbbképzésen részt vett. (4) Annak a szakdolgozónak az esetében, aki folyamatban lévő továbbképzési időszaka alatt szerez újabb, a folyamatban lévő továbbképzési időszakának megfelelő szakmacsoportba (szakmacsoportokba) nem tartozó szakképesítést, az újabb szakképesítés tekintetében a működési nyilvántartás első alkalommal történő megújítása a folyamatban lévő továbbképzési időszak lejártakor történik. A folyamatban lévő továbbképzési időszakban megszerzett új szakképesítés vonatkozásában a működési nyilvántartás első alkalommal történő megújításakor a továbbképzési időszak – az új szakképesítés megszerzésére figyelemmel – teljesítettnek minősül. 4. Gyakorlati továbbképzés 10. § (1) A továbbképzési időszak gyakorlati részének teljesítéséhez a továbbképzésre kötelezettnek legalább 3 évet kell hazai vagy külföldi foglalkoztatónál a szakképesítése (szakképesítései) szerinti szakmacsoportnak (szakmacsoportoknak) megfelelő munkakörben eltöltenie. Egy év gyakorlati idő értéke 20 pont. (2) A gyakorlat időtartamát munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló kérelmező esetén a foglalkoztató, ennek hiányában a működési engedély kiállítója igazolja. A munkáltató lehet a foglalkoztatástól függően a kérelmező jelenlegi vagy korábbi munkáltatója. Az igazolás tartalmazza a kérelmező természetes személyazonosító adatait, a gyakorolt szakképesítés (szakképesítések) megnevezését és a gyakorlat időtartamát. A gyakorlat időtartamát a kérelmező foglalkoztatójának jogutód nélküli megszűnése esetén szerződés vagy a munkavégzés igazolására alkalmas és a gyakorlat időtartamát alátámasztó egyéb dokumentum igazolja. (3) A továbbképzési pontok számításánál egy évnél rövidebb gyakorlati idő is figyelembe vehető, amennyiben a továbbképzésre kötelezett a (2) bekezdés szerinti módon igazolja, hogy legalább két egymást követő hónapon át hazai vagy külföldi egészségügyi szolgáltatónál a szakképesítése (szakképesítései) szerinti szakterületnek megfelelő munkakörben végzett egészségügyi tevékenységet. Az így teljesített gyakorlati idő értéke kéthavonként 3 pont. (4) Részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén az (1) bekezdés szerinti pontszám a teljes munkaidőhöz mérten, időarányosan kerül beszámításra. (5) Aki a továbbképzési időszak alatt az (1), a (3) vagy a (4) bekezdés szerinti módon a szükséges 60 pontot nem szerezte meg, a gyakorlati rész teljesítését 1–3 hónapig tartó, felügyelet mellett végzett kiegészítő gyakorlati továbbképzéssel pótolhatja. Az így teljesített gyakorlati idő értéke havonta 20 pont. (6) Az Eütv. 110. § (3) bekezdése szerinti felügyeletet ellátó személy e tevékenységéért havonta 5 szabadon választható elméleti továbbképzési pontra jogosult. A felügyelet mellett végzett kiegészítő gyakorlati továbbképzés felügyeletéért legfeljebb két fő jogosult a meghatározott elméleti továbbképzési pontra. 11. § (1) Annak a továbbképzésre kötelezettnek, aki a továbbképzési időszak alatt kizárólag külföldön végzett egészségügyi tevékenységet és a külföldi államban az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükséges elméleti és e rendelet szerinti gyakorlati továbbképzési kötelezettségét teljesítette, ennek – a továbbképzés elméleti részének teljesítésére az adott államban jogosult szerv által kiállított igazolással történő – igazolása esetén a továbbképzési időszaka teljesítettnek minősül. (2) Annak a továbbképzésre kötelezettnek, aki a továbbképzési időszak alatt kizárólag külföldön végzett egészségügyi tevékenységet, azonban a külföldi állam joga alapján kötelező elméleti továbbképzésen nem vett részt, a gyakorlati továbbképzés e rendelet szerinti igazolása, valamint a szakképesítésének megfelelő kötelező szakmacsoportos továbbképzési tanfolyam teljesítése esetén a továbbképzési időszaka teljesítettnek minősül. (3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt igazolásokat elismerés céljából a GYEMSZI részére kell benyújtani. 5. A továbbképzések nyilvántartása, közzététele, ellenőrzése, a továbbképzési pontok nyilvántartása 12. § (1) A kötelező szakmacsoportos továbbképzéseket az e rendelet szerint továbbképzésre jogosult intézmények legalább két hónappal a továbbképzés megkezdése előtt – nyilvántartásba vétel céljából – bejelentik a GYEMSZI-nek. A bejelentésnek a 3. melléklet szerinti adatokat kell tartalmaznia. (2) A kötelező szakmacsoportos, valamint a 6. § (1) bekezdés a) pontja szerinti továbbképzéseket a GYEMSZI nyilvántartásba veszi, és a) a továbbképzés szervezőjét a nyilvántartási számról, b) az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalt a nyilvántartási számról, valamint a 3. melléklet szerinti adatokról értesíti. A GYEMSZI a nyilvántartásba vett továbbképzéseket a honlapján közzéteszi. A nyilvántartás a 3. melléklet szerinti adatokat tartalmazza. (3) A (2) bekezdés alapján nyilvántartásba vett továbbképzéseket a MESZK a honlapján folyamatosan hozzáférhetővé teszi. 13. § (1) A továbbképzés szervezője köteles a továbbképzési programot az oktatási évhez igazodóan az érintettek számára hozzáférhető formában közzétenni. (2) A MESZK az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény 2. § k) pontjában foglaltak alapján folyamatosan ellenőrzi, figyelemmel kíséri, elemzi és értékeli a továbbképző helyeket és a továbbképző helyek által lefolytatott képzési programok minőségét. A MESZK az általa lefolytatott utólagos értékelésről szóló beszámolót minden naptári negyedév végégig megküldi a Bizottság részére. (3) A továbbképzés szervezője – legkésőbb a továbbképzést követő 15. napon – a programon való részvételért járó pontértékről aláírásával ellátott igazolást ad a résztvevőnek. Az igazolás tartalmazza: a) a résztvevő aa) természetes személyazonosító adatait, ab) működési, ennek hiányában alapnyilvántartási számát, ac) szakképesítését (szakképesítéseit), b) a továbbképzés szervezőjének nevét, c) a továbbképzés ca) helyét, cb) idejét, cc) címét, cd) nyilvántartási számát, ce) típusát (kötelező, szabadon válaszható), és d) a továbbképzés teljesítésével megszerzett pontértéket. (4) A továbbképzés lebonyolítását követő 30 napon belül a továbbképzés szervezője összesített kimutatást készít, feltüntetve a (3) bekezdés szerinti adatokat, és azt elektronikus úton megküldi a GYEMSZI-nek 14. § (1) Az egészségügyi szakdolgozók továbbképzési kötelezettsége teljesítéséhez szükséges továbbképzési pontok nyilvántartását a GYEMSZI végzi. (2) A GYEMSZI a továbbképzésre kötelezetteknek az egyes továbbképzési formákban szerzett pontjait folyamatosan nyilvántartja, és az adott szakmacsoport (szakmacsoportok) szerinti szakképesítés (szakképesítések) tekintetében teljesített továbbképzésekről folyamatosan, de legalább havonta egy alkalommal elektronikus úton értesíti a működési nyilvántartást vezető szervet. (3) A működési nyilvántartást vezető szerv a (2) bekezdés szerinti értesítés megérkezését követő 30 napon belül a honlapján hozzáférhetővé teszi a továbbképzésre kötelezett számára a működési nyilvántartásban szereplő szakképesítése (szakképesítései) tekintetében a továbbképzési kötelezettsége teljesítésére vonatkozó adatokat. (4) Egy továbbképzési időszakból a következő időszakba legfeljebb 25 – a továbbképzési időszak utolsó évében szerzett – elméleti továbbképzési pont vihető át. A következő továbbképzési időszakba átvitt pontszám szabadon választható elméleti továbbképzési pontként kerül jóváírásra. A továbbképzésre kötelezett a következő továbbképzési időszakba átvinni szándékozott továbbképzési pontokról a többlet-pontszerző továbbképzési időszak lezárásakor írásban értesíti a működési nyilvántartást vezető szervet. (5) A pontérték meghatározásának alapjául szolgáló dokumentumokat a továbbképzést szervező a pontérték megállapításától számított 10 évig köteles megőrizni. 6. A továbbképzés támogatása 15. § A továbbképzési időszak alatt – az Eütv. 104. §-ában meghatározott nem-konvencionális eljárások körébe tartozó továbbképzések kivételével – egy kötelező szakmacsoportos továbbképzés a továbbképzésre kötelezett számára térítésmentes, amelyre vonatkozó költségvetési támogatás a továbbképzés szervezésére jogosult intézmény részére utólag kerül biztosításra. 7. Záró rendelkezések 16. § Ez a rendelet 2012. január 1-jén lép hatályba. 17. § (1) A 3. § (1) bekezdése szerinti továbbképzési tartalmakat a miniszter első alkalommal e rendelet hatálybalépését követő 120 napon belül teszi közzé. (2) A 14. § (4) bekezdésében foglaltakat az e rendelet hatálybalépését követően megkezdődött továbbképzési időszakok lejártakor lehet első alkalommal alkalmazni. (3) Az e rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő továbbképzési időszakok vonatkozásában az e rendeletben foglaltakat a (4)–(6) bekezdésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni. (4) Az e rendelet hatálybalépését megelőzően pontértékeléssel ellátott, az egészségügyi szakdolgozó által teljesített tanfolyamok pontértéke e rendelet szerinti kötelező szakmacsoportos továbbképzés keretében megszerzett pontként kerül beszámításra. (5) Azon egészségügyi szakdolgozónak, akinek a folyamatban lévő továbbképzési időszakából e rendelet hatálybalépésekor 3 év vagy annál kevesebb idő van hátra, a továbbképzési kötelezettség teljesítéséhez a továbbképzési időszak alatt az e rendeletben foglaltak szerint a szakképesítése (szakképesítései) szerinti szakmacsoportonként összesen 100 pont teljesítését kell igazolnia. (6) Az e rendelet hatálybalépésekor az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásában nem szereplő, egészségügyi kártevőirtó tevékenységet végző természetes személy a működési nyilvántartásába történő felvételét e rendelet hatálybalépését követő 60 napon belül kérelmezi. 18. § Hatályát veszti az egészségügyi szakdolgozók továbbképzésének szabályairól szóló 28/1998. (VI. 17.) NM rendelet. Dr. Réthelyi Miklós s. k., nemzeti erőforrás miniszter