58/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány

58/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t: 1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 16. § (1) bekezdés i) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 16. § (1) bekezdés i) pontjának – az Alkotmány 7. § (1) bekezdésére, 70/A. § (3) bekezdésére és 70/G. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 16. § (1) bekezdés i) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. I. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványban, illetve alkotmányjogi panaszban a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 16. § (1) bekezdés i) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték. A Tbj. e támadott rendelkezése értelmében egészségügyi szolgáltatásra az jogosult, aki a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó alapfokú, középfokú nevelési-oktatási vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató nagykorú magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az oktatásért felelős miniszter által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll. Az indítványozók e rendelkezéssel kapcsolatban azt kifogásolták, hogy a magyar állampolgár külföldön, nappali rendszerű oktatás keretében létesített tanulói, hallgatói jogviszonya nem keletkeztet egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot. 1. Az Alkotmánybírósághoz korábban érkezett indítvány szerint a Tbj. támadott rendelkezése ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével. A külföldön tanulmányokat folytató magyar állampolgárok ugyanis – ellentétben a hazai oktatási intézmények tanulóival, hallgatóival – a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontja alapján nem jogosultak egészségügyi szolgáltatásra, mely hátrányos megkülönböztetést eredményez. Az indítványozó szerint sérti továbbá az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdését és „70/G. § (1) bekezdésében írt tanszabadság érvényesülését”, hogy a Tbj. támadott rendelkezése a külföldön, nappali rendszerű oktatásban létesített felsőoktatási hallgatói jogviszonyt nem ismeri el az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság jogalapjaként. Ezt az állítását azonban az indítványozó nem indokolta. Az indítványozó hivatkozott továbbá arra, hogy a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásával a jogalkotónak figyelembe kellett volna vennie az Európai Közösséget létrehozó szerződés 3. cikk c) pontjának az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke tagállamok közötti szabad mozgását biztosító rendelkezését. Az indítványozó szerint a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontja akadályozza a személyek tagállamok közötti szabad mozgását, hiszen korlátozza a hallgatói mobilitást azáltal, hogy a külföldön tanuló magyar állampolgárok nem jogosultak egészségügyi szolgáltatásra. Ezért a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontja – az indítványozó szerint – a közösségi jogba ütközés okán sérti az Alkotmány 7. § (1) bekezdését. Az indítványozó a közösségi jogba ütközéssel kapcsolatos érvelését utóbb az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) ítéletére hivatkozással kiegészítette, s kérte, hogy az Alkotmánybíróság – az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésébe ütközés elbírálásánál – vegye figyelembe a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó esetjogát. 2. Az Alkotmánybírósághoz később benyújtott alkotmányjogi panasz is a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult. Az alkotmányjogi panaszt a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság MfvK.IV.10.007/2008/5. számú ítéletével szemben terjesztették elő. A panaszos előadta, hogy külföldön folytatott tanulmányai alapján az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát mind az elsőfokú, mind a másodfokú közigazgatási hatóság a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontjára hivatkozással utasította el. Ezt követően a panaszos bírósághoz fordult a társadalombiztosítási szerv határozatának felülvizsgálata és jogosultságának megállapítása végett. A Szombathelyi Munkaügyi Bíróság azonban 6.M.464/2007/7. számú ítéletével a keresetét elutasította. A 2007. október 8. napján kelt jogerős ítélet szerint a külföldi felsőoktatási intézménnyel létrejött hallgatói jogviszony nem minősül a magyar társadalombiztosítási jogviszony alapjául szolgáló jogviszonynak, mivel ez utóbbi csak a Magyarországon államilag elismert hallgatói jogviszony alapján jöhet létre. Ezt követően a panaszos a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati eljárást kezdeményezett. A Legfelsőbb Bíróság 2009. március 11. napján kelt MfvK.IV.10.007/2008/5. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A panaszos kérelmében előadta, hogy az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 222. § (3) bekezdése 2008. január 1-jei hatállyal, vagyis a jogerős ítélet meghozatalát követően új rendelkezést iktatott be a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontja helyébe. Arra hivatkozott, hogy ezt az új rendelkezést a jogerős ítéletet hozó bíróság nem alkalmazhatta, e rendelkezés alkalmazásából származó jogsérelme ezért a felülvizsgálati eljárásban következett be. Alkotmányjogi panaszát az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésének, 70/F. § (1) bekezdésének és 70/G. § (1) bekezdésének sérelmére alapította. Azt állította, hogy a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontja a „belföldi, illetve uniós felsőoktatási intézmény megkülönböztetésén alapul”, s e megkülönböztetésnek „nincs kellő súlyú alkotmányos indoka, önkényes”. Az indítványozó szerint a külföldön tanuló magyar állampolgárok viszonyában ez sérti a jogegyenlőség megvalósulását, és esélyegyenlőtlenséget hoz létre. Az indítványozó szerint továbbá „[a]kadályozza a Magyar Köztársaság alkotmányának 70/G. § (1) bekezdésében írt tanszabadság érvényesülését, amikor az Európai Unió másik tagállamában folytatott nappali tagozatos felsőoktatási jogviszonyt nem ismeri el egészségügyi szolgáltatást eredményező oknak”. 3. Az Alkotmánybíróság a folyamatban levő két ügyet – azok tárgyi összefüggésére tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. Az Alkotmánybíróság beszerezte az egészségügyi miniszter véleményét. II. 1. Az Alkotmány érintett rendelkezései: „7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (…) (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósu lását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” „70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.” 2. A Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontjának a Tv. hatálybalépését megelőzően hatályos szövege: „16. § (1) Egészségügyi szolgáltatásra jogosult – az e törvény szerint biztosított, illetőleg a 13. § szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl – az, aki (…) i) középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intéz mény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az oktatásért felelős miniszter által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll, (…).” 3. A Tbj.-nek az indítványok elbírálásakor hatályos rendelkezése: „16. § (1) Egészségügyi szolgáltatásra jogosult – az e törvény szerint biztosított, illetőleg a 13. § szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeken túl – az, aki (…) i) a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó alap fokú, középfokú nevelési-oktatási vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató nagykorú magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az oktatásért felelős miniszter által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll, (…).” III. Az indítvány és az alkotmányjogi panasz nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság először a jelen ügyben előterjesztett alkotmányjogi panaszt vizsgálta. Megállapítható, hogy az alkotmányjogi panasz felülvizsgálati eljárásban hozott bírósági határozat ellen irányult. Az Alkotmánybíróság a 23/1991. (V. 18.) AB határozatban úgy foglalt állást, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdése „pontos és egyértelmű” választ ad az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számításával kapcsolatosan. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint csak az egyéb jogorvoslati lehetőségek kimerítése után van lehetőség alkotmányjogi panasz benyújtására. A hivatkozott § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy „az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézhezvételétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A két rendelkezés egybevetéséből nyilvánvaló, hogy az (1) bekezdésben említett »egyéb jogorvoslati lehetőségek« alatt kizárólag a rendes jogorvoslatokat kell érteni.” (ABH 1991, 361, 362.) Az Alkotmánybíróság egy későbbi határozata ugyanakkor azt is megállapította, hogy „az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy – ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor – az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani.” [41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306.] Mindazonáltal az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati eljárás során hozott határozatokkal szemben benyújtott alkotmányjogi panaszok elbírálását csak akkor tette lehetővé, ha a felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglalt el. Kifejtette, hogy amennyiben „a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet ilyen módon zárja le jogerősen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől veszi kezdetét, mert hisz az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat folytán kerül csak abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és az emiatt bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést állítsa és panaszolja. Ezért minden ilyen esetben az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap.” [41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 310.] Az Alkotmánybíróság a jelen alkotmányjogi panasszal kapcsolatban megállapította, hogy olyan felülvizsgálati ítéletet sérelmez, amely a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló jogerős bírósági ítéletet hatályában fenntartotta. Mivel tehát a felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot nem foglalt el, ezért az alkotmányjogi panasz benyújtására megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatot figyelmen kívül kellett hagyni. Az alkotmányjogi panasz tehát csak az ügyet jogerősen lezáró határozat kézhezvételét követő 60 napon belül lett volna előterjeszthető, a felülvizsgálati eljárás ebből a szempontból nem jöhet figyelembe. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – elkésettsége miatt – az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította. 2. Az utólagos normakontrollra irányuló indítvány benyújtását követően az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXI. törvény 227. § b) pontja 2009. január 1-jei hatállyal módosította a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontját. A módosítás azonban lénye gét tekintve érintetlenül hagyta az indítványozó által támadott rendelkezést. Az indítvány benyújtása óta megváltozott jogszabályokra vonatkozó állandóan követett alkotmánybírósági gyakorlat szerint az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmánybíróság a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival alkotmányjogi szempontból azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 14/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.]. Ezért az Alkotmánybíróság – eddigi gyakorlatát követve – a Tbj. módosított rendelkezése tekintetében folytatta le az eljárást. 3. Az indítványozó elsősorban azért kérte a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontja megsemmisítését, mert az – álláspontja szerint – az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság szempontjából hátrányosan megkülönbözteti a külföldön tanuló magyar állampolgárokat, s ezért ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével. A Tbj. 16. § (1) bekezdése a biztosítottakon kívül az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak körét határozza meg. E rendelkezés elsősorban azokat jogosítja fel az egészségügyi szolgáltatásra, „akiknek az állam szociális és más, az állami gondoskodás körébe tartozó okból ezt az ellátást garantálja (szociális segélyben részesülők, oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytatók, sorkatonai szolgálatot teljesítők, hajléktalanok stb.)” (137/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 831, 833.). Konkrétan a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontja a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó alapfokú, középfokú nevelésioktatási vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató nagykorú magyar állampolgároknak, valamint azoknak a külföldi állampolgároknak biztosítja az egészségügyi szolgáltatást, akik nemzetközi szerződés vagy az oktatásért felelős miniszter által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban állnak. Az indítványozó az utóbbi rendelkezéssel összefüggésben a külföldi felsőoktatási intézményben tanuló magyar állampolgárok hátrányos megkülönböztetésére hivatkozva kezdeményezte a diszkrimináció tilalmának sérelmét megállapítani. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ának értelmezése kapcsán több határozatában megállapította, hogy az Alkotmány e rendelkezése nem mindenfajta különbségtételt tilt, ez ugyanis ellentétes lenne a jog rendeltetésével. Sem a jogegyenlőség általános követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik az, hogy a jogalkotó célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, az eltérő jogi helyzetekre figyelemmel levő szempontok szerint ne tehetne különbséget a jogok és kötelezettségek megállapítása során a jogalanyok között. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekinte- tében tett megkülönböztetésekre terjed ki; nem alapvető jog tekintetében történő különbségtétel alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti, azaz, ha a különbségtétel önkényes, kellő súlyú indoka nincs. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.; 521/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 555, 556.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 202–204.; 1/1995. (II. 8.) AB határozat, ABH 1995, 47.] A különbségtételt az Alkotmánybíróság a jogalkotó által választott szabályozási koncepció szerint vizsgálja. A megkülönböztetés az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint [ld.: 21/1990. (X. 4.) AB határozat; ABH 1990, 73, 77–78.; 49/1991. (IX. 27.) AB határozat; ABH 1991, 213, 214.] akkor tilos, ha az adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, kivéve, ha az eltérésnek alkotmányos indoka van. A jelen esetben tehát az alkotmánybírósági vizsgálat tárgya az előbbiekben ismertetett gyakorlatra figyelemmel az, hogy van-e ésszerű (alkotmányos) indoka az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság szempontjából a belföldi és a külföldi oktatási intézményben tanulmányokat folytató magyar állampolgárok közötti megkülönböztetésnek. A jogszabályból kivehető szabályozási koncepció lényege alapvetően az, hogy ne maradjanak egészségügyi ellátás nélkül azok a belföldinek minősülő magyar állampolgárok, akik a magyar jog szerint tanulói jogviszonnyal rendelkeznek, a magyar törvények hatálya alá tartozó nevelési-oktatási, illetve felsőoktatási intézményben nappali tagozaton tanulmányokat folytatnak. A külföldi felsőoktatási intézményekben tanulmányokat folytató magyar állampolgárokra az adott szabályozás nem terjed ki. A törvényhozó ugyanis nem köteles arra, hogy a Magyar Köztársaság területén kívül létrehozott jogviszonyt a magyar társadalombiztosítási rendszerben egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot megalapozó jogviszonyként ismerje el. A Magyar Köztársaság területén kívül létesített jogviszonyokhoz a magyar társadalombiztosítási rendszerben azért nem kapcsolódnak biztosítási jogosultságok és kötelezettségek, mert a más állam területén fennálló jogviszonyok általánosságban az adott állam társadalombiztosítási rendszerének hatálya alatt állnak. A Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontja tehát azért nem kapcsol a külföldi hallgatói jogviszonyhoz a magyar társadalombiztosítási rendszerben egészségügyi ellátásra való jogot, mert a külföldi hallgatói jogviszony az adott külföldi ország társadalombiztosítási rendszerének, s nem a magyar társadalombiztosítási rendszernek a hatálya alá tartozik. A külföldön hallgatói jogviszonnyal rendelkező, külföldön lakó magyar állampolgárok a külföldi állam szabályai szerint megállapodást köthetnek vagy az adott ország szabályozásától függően a külföldi állam társadalombiztosítási rendszerének részévé válhatnak, annak érdekében, hogy jogosultságot szerezzenek. Hazalátogatásuk esetén pedig az itthoni tartózkodásuk ideje alatt szükségessé váló egészségügyi ellátást rendszerint a külföldi biztosításuk alapján és terhére vehetik igénybe, kivéve, ha a magyar társadalombiztosí tási rendszerben biztosítási jogviszonnyal rendelkeznek. Amennyiben a külföldön tanuló nagykorú magyar állampolgárnak külföldön nincs biztosítása, s belföldön sincs biztosítást megalapozó jogviszonya, de külföldi tanulmányai ellenére belföldi személynek minősül (Magyarországon bejelentett lakóhellyel rendelkezik), akkor vonatkozik rá a Tbj. 39. § (2) bekezdése. Ennek értelmében egészségügyi szolgáltatási járulékot köteles fizetni. Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés alapján pedig a Tbj. 39. § (1) bekezdés r) pontja teszi egészségügyi szolgáltatásra jogosulttá. Minderre figyelemmel a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontja a külföldi oktatási intézményben tanulmányokat folytató magyar állampolgárok vonatkozásában a társadalombiztosítási jogviszonyok halmozódásának kizárását hivatott szolgálni. Nem tekintette ezért az Alkotmánybíróság a belföldi és a külföldi oktatási intézményekben tanulmányokat folytató magyar állampolgárok között – az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság szempontjából tett – megkülönböztetést indokolatlannak, ésszerűtlennek. Ennek következtében nem állapítható meg a diszkrimináció alkotmányos tilalmának sérelme. Ezért az Alkotmánybíróság a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontjának – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. 4. Az indítványozó azon az alapon is kérte a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontja megsemmisítését, hogy az – Magyarország uniós kötelezettségeinek megsértése miatt – ellentétes az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában „[a]z Európai Közösségek alapító és módosító szerződései az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából nem nemzetközi szerződések, (...) e szerződések, mint elsődleges jogforrások és az [ügy kapcsán vizsgált] irányelv, mint másodlagos jogforrás közösségi jogként a belső jog részei, mivel a Magyar Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagja. Az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából a közösségi jog nem minősül az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében meghatározott nemzetközi jognak” [72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 819, 861.]. Erre az elvi álláspontra helyezkedett az 1053/E/2005. AB határozat is (ABH 2006, 1824, 1828.). Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-a határozza meg. Ennek alapján az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy valamely jogszabály sérti-e a közösségi jogot [87/2008. (VI. 18.) AB határozat, ABH 2008, 707, 738.]. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban az Ügyrend 29. § b) pontja alapján – hatásköre hiányában – visszautasította. 5. Az indítványozó a Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pontja alkotmányellenességének vizsgálatát az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének és 70/G. § (1) bekezdésének sérelmére hivatkozással is kérte, de indítványában nem jelölte meg az alkotmányellenesség indokát. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, melyben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Nem elegendő tehát az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni: az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.). Az indítványozó kérelme indokai megjelölésének hiányában nem felel meg az Abtv. 22. § (2) bekezdésében rögzített feltételeknek, érdemben nem bírálható el, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította. Budapest, 2010. május 4. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke