527/B/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulaszt

527/B/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 13. § (2) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 7. § (7) bekezdése, 13. § (1) bekezdés f) pontja, továbbá – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés sérelme tekintetében – a 13. § (2) bekezdése, a Melléklet 2. § (2) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. 3. Az Alkotmánybíróság a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 13. § (2) bekezdésével összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárást megszünteti. 4. Az Alkotmánybíróság az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 25/1991. (X. 16.) PM rendelet 12. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. 5. Az Alkotmánybíróság az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 25/1991. (X. 16.) PM rendelet módosításáról szóló 30/2003. (XII. 2.) PM rendelet 18. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. 6. Az Alkotmánybíróság az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 32/2005. (X. 21.) PM rendelet 77. § (4) bekezdés a) és b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. I. 1. Az indítványozó a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.), valamint az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 25/1991. (X. 16.) PM rendelet (a továbbiakban: Vhr1.) több szabályának alkotmányossági vizsgálata iránt fordult az Alkotmánybírósághoz. 1.1. Az Szjtv.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos 13. § (1) bekezdés f) pontja lehetővé tette, hogy a koncesszióköteles tevékenységet folytató szerencsejáték szervező engedélyét a Szerencsejáték Felügyelet (a továbbiakban: SZF) határozott időre vagy az akadályok elhárulásáig felfüggessze, ha az engedély kiadása után merült fel olyan tény, adat vagy körülmény, amely miatt az engedély megtagadásának lett volna helye. A (2) bekezdés pedig előírta, hogy a sorsolásos játékot szervezővel, valamint pénznyerő automatát üzemeltetővel szemben az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy az SZF a szerencsejáték szervezőt, annak vezetőit vagy vezető tisztségviselőit a szerencsejáték szervező tevékenységtől véglegesen is eltilthatja. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság sérelmét állította, mivel a 13. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott feltétel nem értelmezhető egyértelműen. „Helyes értelmezés mellett a felfüggesztésre csak akkor kerülhet sor, ha a szerencsejáték szervezőnek az engedély megszerzése előtt tudnia kellett volna, vagy reálisan tudomással bírhatott volna az engedély megadását lehetetlenné tevő akadályról. A másik értelmezési lehetőség viszont akként jelenik meg, hogy a szerencsejáték szervező tevékenysége felfüggeszthető akkor is, ha működése megkezdését következően keletkezik az az ok, ami tevékenyégét ellehetetleníti. A jogszabályi rendelkezés értelmezésének több lehetősége ebben az esetben is alkotmányellenességgel párosul, mivel módot ad a jogalkalmazói gyakorlatnak arra, hogy a szerencsejáték szervező tevékenységet folytató személy e tevékenységét felfüggessze akkor, ha a tevékenység megkezdését követően merül fel olyan ok, ami a törvényi előírások szerint az engedély kiadásának útjában állt volna.” Részletes indokolása szerint ez utóbbi értelmezési lehetőség miatt a jogszabály nemcsak a jogbiztonság elvével, hanem a szerzett jogok védelmének elvével, valamint a piacgazdaság elvével és a vállalkozás szabadságával is ellentétben áll. Amennyiben az Alkotmánybíróság – a SZF döntése ellen biztosított bírói útra hivatkozva – a támadott rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványnak nem ad helyt, úgy az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányel- lenesség megállapítását kérte a miatt, hogy a bírói jogorvoslat kérésének nincs halasztó hatálya az SZF döntésének végrehajtására. 1.2. Az indítványozó álláspontja szerint az Szjtv. 13. § (2) bekezdése ezen túlmenően az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét is jelenti. A szabályozás a végleges eltiltást csupán a szerencsejáték szervezők két csoportjánál teszi lehetővé: a sorsolásos játékok szervezőire, valamint a pénznyerő automatát üzemeltetőkre. Ez pedig indokolatlan, a tárgyilagos mérlegelést nélkülöző, hátrányos megkülönböztetésüket eredményezi a többi szerencsejátékot szervezővel szemben. 1.3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő normavilágosság követelményeivel ellentétesnek tartotta az indítványozó a Szjtv. Melléklete 2. § (2) bekezdése c) pontjában az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére vonatkozó szabályt. 1.4. Alkotmányossági szempontból „problematikusnak” és aránytalannak találta az indítványozó a Vhr1. 12. § (2) bekezdésében meghatározott engedélyezési díj mértékét, amelynek megfizetése az engedély megszerzésének egyik feltétele. A jogállamisággal és a tisztességes eljárás követelményeivel ellentétesnek ítélte az indítványozó azt, hogy míg az Szjtv. 7. § (7) bekezdése a kérelmek elbírálására 90 napot ír elő, addig a Vhr1. 12. § (3) bekezdése – az engedélyezési díjak kétszeresének megfizetése esetén – soron kívüli engedélyezési eljárást tesz lehetővé. 1.5. Az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 25/1991. (X. 16.) PM rendelet módosításáról szóló 30/2003. (XII. 2.) PM rendelet (a továbbiakban: Vhr1.m.) 18. § (1) bekezdése a módosításokat a rendelet kihirdetését követő 3. napon léptette hatályba azzal, hogy azokat a hatálybelépést követően benyújtott kérelmek elbírálása során kell alkalmazni. A Vhr1.m. 7. §-a az engedélyezési díjtételeket jelentősen megemelte. Az indítványozó a jogszabályok hatálybaléptetése során a felkészülés kellő idejével kapcsolatos alkotmánybírósági határozatok alapján állította, hogy a hatályba léptető rendelkezés sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság elvét. Az alkotmányellenesség megállapítása mellett kérte a rendelkezés ex tunc hatályú megsemmisítését. 2. Az Alkotmánybíróság beszerezte a pénzügyminiszter véleményét. 3. Az indítvány benyújtását követően a jogi szabályozás lényegesen megváltozott, a törvényhozó az Szjtv.-t többször módosította. A Vhr1.-t és a Vhr1.m.-et az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 32/2005. (X. 21.) PM rendelet (a továbbiakban: Vhr2.) 90. § (1) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezte. II. Az indítvánnyal érintett jogszabályok: 1. Az Alkotmány rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” „9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2. A Szjtv.-nek az inditvány benyújtásakor hatályos rendelkezései: „7. § (7) Az SZF a kérelem elbírálásáról a kérelemnek az SZF-hez történt beérkezésétől számított 90 napon belül intézkedik.” „13. § (1) A koncesszióköteles tevékenységet folytató szerencsejáték szervező engedélyét az SZF határozott időre vagy az akadályok elhárulásáig felfüggesztheti, ha a szerencsejáték szervező (…) f) az engedély kiadása után merül fel olyan tény, adat vagy körülmény, amely miatt az engedély megtagadásának lett volna helye. (2) A sorsolásos játékot [1. § (3) bekezdés a) pont] szervezővel, valamint pénznyerő automatát üzemeltetővel szemben az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy az SZF a szerencsejáték szervezőt, annak vezetőit vagy vezető tisztségviselőit a szerencsejáték szervező tevékenységtől véglegesen is eltilthatja.” „26. § (9) Pénznyerő automata üzemeltetésére csak olyan gazdasági társaságnak adható engedély, amely (…) b) az engedély megadása előtt – felhívásra – a külön jogszabályban meghatározott összegű engedélyezési díjat megfizeti. A b) pontban írt összeget a játékkaszinók nem kötelesek megfizetni.” 3. Az Szjtv. vizsgált rendelkezése: „13. § (2) Az állami adóhatóság a szerencsejáték-szer vezőt, annak vezetőit vagy vezető tisztségviselőit a szerencsejáték-szervező tevékenységtől legfeljebb 5 éves időtartamra, meghatározott feltétel bekövetkezéséig vagy akár véglegesen is eltilthatja, ha (…) c) az engedély kiadása után merül fel olyan tény, adat vagy körülmény, amely miatt az engedélykérelem elutasításának lett volna helye, (…) Az eltiltás pénznyerő automaták üzemeltetése esetén meghatározott játékteremben folytatott szerencsejátékszervezői tevékenységre vonatkozóan is alkalmazható.” 4. A Vhr1. rendelkezései: „12. § (1) A Tv. 26. §-a (9) bekezdésének b) pontja sze rinti engedélyezési díjat az SZF felhívására, az általa előírt időpontig egy összegben kell megfizetni. (2) Az (1) bekezdés szerinti engedélyezési díj összege: a) I. kategóriájú pénznyerő automata esetén játékhe lyenként 125 000 Ft, b) II. kategóriájú pénznyerő automata esetén játékhe lyenként 75 000 Ft, (…) (3) Ha az SZF a kérelmező kérésére a Tv. 26. § (9) be kezdésében foglalt engedélyezési eljárásokat soron kívül folytatja le, a kérelmező a kérelem benyújtásával egyidejűleg a (2) bekezdésben előírt engedélyezési díjak kétszeresét köteles megfizetni.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt – a szabályozás változásai miatt – a vizsgálandó jogszabályi rendelkezések körét jelölte ki. 1.1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy utólagos normakontroll keretében csak a hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja, hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát akkor végzi el, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.) Amennyiben azonban a korábbi szabályozás helyébe lépő jogszabály azonos rendelkezési környezetben változatlanul tartalmazza a támadott rendelkezést, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az új szabályozás tekintetében folytatja le (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.). 1.2. Az Szjtv. 13. § (1) és (2) bekezdésének tartalma a következőképp változott meg. A szerencsejátékot szervezők között az Szjtv. 13. § (1) és (2) bekezdésében a játékfajták és a szervezők szerint tett – az indítványozó által kifogásolt – megkülönböztetést a Szjtv. módosításról szóló 2005. évi LXXXIV. törvény 11. § (1) bekezdése megszüntette. Az Szjtv. 13. § (1) bekezdés f) pontját az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 255. § (3) bekezdése hatályon kívül helyezte. Ez utóbbi törvény 210. §-a, valamint a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény 83. § (4) bekezdés e) pontja alakította ki a Szjtv. hatályos 13. § (2) bekezdését. E rendelkezés c) pontja előírja, hogy az állami adóhatóság a szerencsejáték-szervezőt, annak vezetőit vagy vezető tisztségviselőit a szerencsejáték-szervező tevékenységtől legfeljebb 5 éves időtartamra, meghatározott feltétel bekövetkezéséig vagy akár véglegesen is eltilthatja, ha az engedély kiadása után merül fel olyan tény, adat vagy körülmény, amely miatt az engedélykérelem elutasításának lett volna helye. 1.3. Az Szjtv. Mellékletének 2. § (2) bekezdés c) pontját, amely a pénznyerő automatát üzemeltető gazdasági társaság koncessziós szerződése alapján fizetendő díjat határozta meg, a jogbiztonság sérelme miatt támadta az indítványozó. A Mellékletet az Szjtv.-t módosító 2005. évi LXXXIV. törvény 27. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte. 1.4. Az Szjtv. 7. §-a , amelyet a 2006. évi CXXXI. törvény 76. §-a állapított meg és a 2007. évi CXXVI. törvény 426. §-a módosított, nem szól kérelem elbírálásáról és annak határidejéről. Azonban az Szjtv. módosításról szóló 2005. évi LXXXIV. törvény 7. §-ával beiktatott 7/A. § (4) bekezdés rendelkezik arról, hogy az állami adóhatóság a szerencsejáték szervezésének engedélyezése iránti kérelem elbírálásáról a kérelemnek az állami adóhatósághoz történt beérkezésétől számított 60 napon belül dönt. Az Szjtv. 7. § (7) bekezdést az indítványozó a Vhr1. 12. § (3) bekezdéssel összefüggésben támadta. A Vhr1.-t a Vhr2. 90. § (1) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezte. A Vhr2. a 12. § (3) bekezdéssel azonos rendelkezést nem tartalmaz. Az engedély-kérelmek soron kívüli elbírálásának lehetőségét az Szjtv. módosításról szóló 2005. évi LXXXIV. törvény 7. §-a az Szjtv. 7/A. § (5) bekezdéseként – az engedélyezési díjra utalás nélkül – törvényi szintre emelte, azonban az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 462. §-a hatályon kívül helyezte, így a soron kívüli eljárás kérésének lehetősége megszűnt. 1.5. A Vhr1.m. egészét, így az annak hatálybalépését meghatározó 18. § (1) bekezdését is, a Vhr2. 90. § (1) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezte. 1.6. Az Szjtv. 13. § (2) bekezdésével összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványi rész (azaz, hogy a bírósághoz fordulás nem akadálya a hatósági határozat végrehajtásának) a szabályozás változása következtében okafogyottá vált. Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 326. § (2) bekezdése az Szjtv. módosításról szóló 2005. évi LXXXIV. törvény 7. §-ával beiktatott 7/A. § (2) bekezdésében előírta, hogy a szerencsejáték ügyben hozott határozat (végzés) ellen – a bírságot kiszabó határozat (végzés) kivételével – benyújtott keresetlevélnek a végrehajtásra halasztó hatálya van. A módosításhoz fűzött indokolás szerint annak elkerülése érdekében, hogy az elsőfokú határozat végrehajtásával olyan helyze- tek alakuljanak ki, amelyeknél az eredeti állapot visszaállítása aránytalanul nagy nehézségekbe ütközne, a törvény kimondja, hogy a bírósági felülvizsgálatnak, azaz a keresetlevél benyújtásának a végrehajtás tekintetében halasztó hatálya van. Fentiek alapján az Alkotmánybíróság az Szjtv. 13. § (1) bekezdés f) pontja, a 13. § (2) bekezdése – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelme tekintetében –, az Szjtv. Melléklete 2. § (2) bekezdés c) pontja, az Szjtv. 7. § (7) bekezdése, a Vhr1. 12. § (3) bekezdése, valamint a Vhr1.m. 18. § (1) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján indult eljárást – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 3.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontjára figyelemmel – megszüntette. A 13. § (2) bekezdésével összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárást az Ügyrend 31. § e) alapján szintén megszüntette. 2. Az indítványozó alkotmányossági szempontból aránytalanul magasnak találta a Vhr1. 12. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott engedélyezési díjat. A Vhr2. az állami adóhatóság eljárásáért fizetendő igazgatási-szolgáltatási díjról rendelkezik. A 77. § (4) bekezdésének a) és b) pontja a Vhr. 12. § (2) bekezdés a) és b) pontjával azonos módon és azonos összegben határozza meg a pénznyerő automaták üzemeltetésnek engedélyezési díját. Az Alkotmánybíróság a Vhr2. 77. § (4) bekezdés a) és b) pontja tekintetében megállapította, hogy az alkotmányossági vizsgálatra irányuló indítványi rész nem felel meg az indítvány tartalmára előírt feltételeknek. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelmények szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozónak meg kell jelölnie, hogy a támadott konkrét jogszabály az Alkotmánynak mely konkrét rendelkezését sérti. (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.; 346/D/1998. AB határozat, ABH 2003, 1054, 1058.; 6/D/2000. AB végzés, ABH 2005, 1583, 1584.). Nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.). Az indítványozó azon kívül, hogy a pénznyerő automaták működtetésének engedélyezési, azaz a Vhr2. szerint igazgatási-szolgáltatási díját aránytalannak tartja, és véleménye szerint „az aránytalanság és annak eredőjeként megjelenő jogalkotói önkényesség eléri az alkotmányellenesség szintjét”, sem az Alkotmány rendelkezését nem jelöli meg, sem pedig egyéb indokolást nem tartalmaz. Ezért az Alkotmánybíróság ezen indítványi rész alkotmányossá gi vizsgálatát az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította. 3. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján az Szjtv. 13. § (2) bekezdés c) pontjának érdemi vizsgálatát végezte el, amely feljogosítja a szerencsejátékot felügyelő adóügyi hatóságot arra, hogy szerencsejáték-szervezővel, annak vezetőivel vagy vezető tisztségviselőivel szemben szankciót alkalmazzon, ha az engedély kiadása után merül fel olyan tény, adat vagy körülmény, amely miatt az engedélykérelem elutasításának lett volna helye. Az Alkotmánybíróság az Szjtv. rendelkezéseinek alkotmányossága kérdésében igen sok határozatban foglalt állást. A jelen ügy szempontjából iránymutató az indítvány benyújtását közvetlenül megelőző 36/B/2003. AB határozat (ABH 2004, 1701.). Az Alkotmánybíróság ebben elutasította, hogy az Szjtv. 13. § (1) bekezdés f) pontját az Alkotmány 2. § (1) bekezdésén alapuló jogbiztonság, normavilágosság, valamint a szerzett jogok védelme, továbbá a 9. § (1) és (2) bekezdése, azaz a piacgazdálkodás elve és a vállalkozáshoz való jog sérelme alapján alkotmányellenessé nyilvánítsa és megsemmisítse. (ABH 2004, 1701, 1704–1705, 1706-1707.) A jogi szabályozás változására tekintettel a határozat nem teremt alapot a res iudicata megállapítására (Ügyrend 31. § c) pont), mivel nem ugyanazon jogszabályi rendelkezést kell vizsgálni. Az Szjtv. 13. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott esetekhez a törvényhozó által kapcsolt jogkövetkezmény (csak felfüggesztés) és az Szjtv. 13. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott ugyanazon esetekhez kapcsolódó jogkövetkezmény (időleges vagy végleges eltiltás) lényegesen különbözik egymástól. 3.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szabályozás nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatívan meghatározott jogállamiságból következő jogbiztonság és normavilágosság követelményeit. Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Elsőként a törvényességi óvás alkotmányosságának vizsgálata során hozott 9/1992. (I. 30.) AB határozatában mondta ki, hogy a jogbiztonság az állam – és elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. (ABH 1992, 59, 65.) A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. (ABH 1992, 135, 142.) Több határozatában az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, és ennek követ keztében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [Pl.: 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135–136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725–726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.] Az Szjtv. 13. § (2) bekezdése a szerencsejáték szervezőjével, vezetőjével, illetve vezető tisztségviselőjével szemben alkalmazható szankcióról rendelkezik. Azon esetek körét, amelyek akár személyi, akár tárgyi okokból kizárják az engedélykérelem teljesítését, az Szjtv. 2. § (3)–(6) bekezdése megfelelő pontossággal meghatározza. A szerencsejáték-szervező tevékenységtől történő időleges, feltételes vagy végleges eltiltás súlyos jogkövetkezmény, aminek alkalmazása az adóügyi hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik. A döntés ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban bírói felülvizsgálat tárgya. A kereset-benyújtásnak halasztó hatálya van. A következetes bírói gyakorlat szerint a mérlegelési jogkörben hozott határozatok akkor tekinthetőek jogszerűnek, ha a hatóság a tényállást kellően feltárta, a vonatkozó eljárási szabályokat betartotta, számot adott a mérlegelés szempontjairól, illetve határozatának indokolásából a mérlegelés jogszerűsége megnyugtatóan megállapítható. (BH 2002. 121.) 3.2. Az indítványozó a szerzett jogok védelmének, a piacgazdaság elvének és a vállalkozás szabadságának sérelmét a támadott rendelkezés jogbiztonságot és a normavilágosságot sértő voltához kapcsolta. Mivel az Alkotmánybíróság megítélése szerint ez utóbbiak a Szjtv. 13. § (2) bekezdés c) pontját nem jellemzik, a többi – az indítványban egyébként számszerűen nem megjelölt – alkotmányi rendelkezésbe ütközés sérelmét sem állapította meg. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Szjtv. 13. § (2) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és a 9. § (1)–(2) bekezdése tekintetében elutasította. Budapest, 2009. szeptember 22. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke