583/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

583/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : 1. Az Alkotmánybíróság a megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételéről és átvételi áráról szóló 389/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 7. § (4) és (7) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság az átvételi kötelezettség alá eső villamos energiának az átviteli rendszerirányító által történő szétosztásáról és a szétosztás során alkalmazható árak meghatározásának módjáról szóló 109/2007. (XII. 23.) GKM rendelet 2. § (1)–(3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. Az indítványozó – eredeti indítványában – a megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételéről és átvételi áráról szóló 389/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormr.) 7. §-a, és az átvételi kötelezettség alá eső villamos energiának az átviteli rendszerirányító által történő szétosztásáról és a szétosztás során alkalmazható árak meghatározásának módjáról szóló 109/2007. (XII. 23.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Időközben a Kormr.-t a 287/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet, az R.-t pedig a 34/2008. (XI. 28.) KHEM rendelet módosította. E módosítások – a Kormr. és az R. szövegébe beépülve – az indítványozó szerint továbbra is tartalmazzák az indítványban kifejtésre került alkotmányossági problémákat, ezért a pontosított indítványát a Kormr. és az R. alábbi módosított és hatályos szövege tekintetében tartotta fenn. A Kormr. 7. § (4) bekezdése szerint az értékesítő köteles a befogadó részére a külön jogszabályban, a kereskedelmi szabályzatban és a mérlegköri szerződésében foglaltak szerint havonta menetrendet adni. Az R. 2. § (3) bekezdése alapján az értékesítő jogosult a havi termelési menetrend adott részeinek módosítása céljából minden hét harmadik napja 9.00 óráig a következő hétre vonatkozó heti, és minden nap 11.00 óráig a hónap következő bármely napjára vagy a következő munkanapig terjedő időszakra (a bejelentés napját kivéve) termelési menetrendet adni a befogadó részére. A Kormr. 7. § (7) bekezdése értelmében, ha szélerőmű esetében a menetrendadásra kötelezett értékesítő által az adott napon ténylegesen értékesített villamos energia mennyisége +/–50%-nál nagyobb mértékben tér el az utolsó érvényes menetrend alapján az adott napra összesített villamosenergia-mennyiségtől, akkor az értékesítő az 50%-os korlát feletti eltérés minden kWh-jára 5 Ft szabályozási pótdíjat köteles fizetni az adott hónapra a befogadónak. Az indítványozó kiindulópontja az, hogy a szélerőművek működése teljes mértékben időjárás-függő, és a jogszabály által biztosított +/–50%-os eltérési lehetőség nem tartható minden esetben, így az üzemeltető a – rajta kívül álló, általa nem befolyásolható – időjárási körülmények miatt kötelezhető szabályozási pótdíj megfizetésére. Az utólagos normakontroll iránti indítvány tartalma tehát annak megállapítására irányul, hogy a jogalkotó a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) garanciális rendelkezéseinek megsértésével írta elő a termelők számára a Kormr.-ben és az R.-ben a szélenergia termelés, mint megújuló energiaforrás tekintetében a menetrendadási és menetrendtartási kötelezettséget [Alkotmány 35. § (2) bekezdés, 37. § (3) bekezdés, kormányrendelet és miniszteri rendelet törvénnyel való ellentétének tilalma]. A Vet. 171. § (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a kötelező átvételi rendszer bevezetése nem érinti a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban Vet.régi), és a külön jogszabály alapján keletkezett támogatási jogosultságokat, a Magyar Energia Hivatal által kiadott határozatokban meghatározott kötelezően átveendő villamos energia mennyiséget, az átvétel időtartamát, valamint az e határozatok alapján kötelezően átveendő villamos energiára vonatkozó, a Vet.régi-ben szabályozott és a (3)–(4) bekezdés szerint meghatározott legmagasabb átvételi árnak megfelelő átvételi árat. Ennek megfelelően – érvel az indítványozó – a Vet. által bevezetett új szabályozás nem érintheti azon vállalkozásokat (engedéllyel rendelkező szélerőműveket), amelyekre vonatkozóan a Magyar Energia Hivatal a Vet.régi alapján a kötelezően átveendő villamos energia mennyiségéről és a kötelező átvétel időtartamáról határozatot hozott. Ezzel összefüggésben tehát azt sérelmezte, hogy a Kormr. és az R. menetrendadási és menetrendtartási szabályai magasabb szintű jogforrással, azaz a Vet.-tel ellentétesek, amely szerinte az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, a 7. § (2) bekezdésének, a 35. § (2) bekezdésének és a 37. § (3) bekezdésének sérelmére vezet. Emellett az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmét az indítványozó azzal is indokolta, hogy – utalva a 9/1994. (II. 25.) AB határozatra és a 16/1996. (V. 3.) AB határozatra – a jogszabályban biztosított kedvezmények leszűkítése nem lehet visszamenőleges hatályú, valamint, hogy a módosítás nem terjedhet ki azon személyekre, amelyek az állami garanciában bízva a módosítás hatályba lépése előtt már hozzákezdtek a kedvezményezett tevékenységhez. Az Alkotmánybíróság beszerezte a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter véleményét. II. 1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” „35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.” „37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.” 2. A Vet.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezése: „171. § (2) Az e törvény 9. §-a szerinti kötelező átvételi rendszer bevezetése nem érinti a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény, valamint az átvételi kötelezettség alá eső villamos energia átvételéről szóló külön jogszabály alapján keletkezett támogatási jogosultságokat, valamint a Hivatal által kiadott határozatokban meghatározott kötelezően átveendő villamos energia mennyiséget, az átvétel időtartamát, valamint az e határozatok alapján kötelezően átveendő villamos energiára vonatkozó, a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvényben szabályozott és a (3)–(4) bekezdés szerint meghatározott legmagasabb átvételi árnak megfelelő átvételi árat. (3) A 11. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, átvételi kötelezettség alá eső megújuló energiaforrásból előállított villamos energia legmagasabb induló átvételi ára k24,71 Ft/kWh.” 3. A Kormr.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezései: „A kötelező átvételi jogosultság gyakorlásának szabályai 7. § (1) Az Értékesítő az e rendelet feltételeinek megfelelő villamos energiát a kötelező átvétel keretében, a Hivatal határozatában megállapított kötelező átvételi időtartam alatt, a Hivatal által meghatározott éves mennyiségek, vagy az előbbiek szorzataként meghatározott összes átveendő energia erejéig értékesítheti az e rendelet szerinti átvételi áron. A kötelező átvételi rendszerben értékesített villamos energia mennyisége nem haladhatja meg a 8. § szerinti eredetigazolásban meghatározott villamosenergia-mennyiséget. (…) (4) Az engedélyes Értékesítő köteles a Befogadó részére a külön jogszabályban, a kereskedelmi szabályzatban és a mérlegköri szerződésében foglaltak szerint havonta menetrendet adni. Ha az Értékesítő a havi menetrendet nem, nem megfelelően vagy késedelmesen adja meg, a Befogadó részére benyújtott számlája szerinti villamos energia minden kWh-ja után 7 Ft szabályozási pótdíjat köteles fizetni. (…) (7) Ha szélerőmű, naperőmű vagy 5 MW-nál kisebb névleges teljesítőképességű vízerőmű esetében a menetrendadásra kötelezett Értékesítő által az adott napon ténylegesen értékesített villamos energia mennyisége +/–50%-nál nagyobb mértékben tér el az utolsó érvényes menetrend alapján az adott napra összesített villamosenergia-mennyiségtől, akkor az Értékesítő az 50%-os korlát feletti eltérés minden kWh-jára 5 Ft szabályozási pótdíjat köteles fizetni az adott hónapra a Befogadónak. (…)” 4. Az R.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése: „Az Értékesítő menetrendadási és adatszolgáltatási kötelezettségei 2. § (1) Az Értékesítő köteles minden év szeptember 10-ig éves villamosenergia-termelési prognózist adni a Befogadó részére a következő évre vonatkozóan, havi bontásban. Az Értékesítő a termelési prognózis megadásával egyidejűleg köteles nyilatkozni arról, hogy a kötelező átvételi rendszerben egész évben vagy csak a központi fűtésről és melegvíz szolgáltatásról szóló külön jogszabály szerinti fűtési idényben kíván értékesíteni. (2) Az Értékesítő köteles minden naptári hónap 7. munkanapjáig a Befogadó részére a következő hónapra vonatkozó havi termelési menetrendjét megadni. (3) Az Értékesítő jogosult a (2) bekezdés szerinti havi termelési menetrend adott részeinek módosítása céljából a) minden hét harmadik napja 9.00 óráig a következő hétre vonatkozó heti, és b) minden nap 11.00 óráig a hónap következő bármely napjára vagy a következő munkanapig terjedő időszakra (a bejelentés napját kivéve) termelési menetrendet adni a Befogadó részére. (4) A Befogadó a (2) bekezdés szerint az Értékesítő részéről megadott havi menetrendek alapján meghatározott villamosenergia-mennyiség összege alapján állapítja meg a következő havi tervezett összesített KÁT termelés mennyiségét.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság az indítványt megvizsgálva megállapította, hogy az tartalma szerint kizárólag a Kormr. 7. § (4) és (7) bekezdései, valamint az R. 2. § (1)–(3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult, ezért az alkotmányossági vizsgálatot is e rendelkezések tekintetében folytatta le. Az indítvány ezen túlmenően a Kormr. 7. §-ának további bekezdéseit, valamint az R. 2. § (4) bekezdését nem támadta, ezért azok alkotmányosságát az Alkotmánybíróság nem is vizsgálta. 2. Az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályok alkotmányossági vizsgálata előtt áttekintette a jogszabályok által kialakított szakmai hátteret. 2.1. Ennek alapján megállapítható, hogy a jogalkotó a menetrendadási és menetrendtartási kötelezettséget, valamint a szabályozási pótdíjat elsősorban az energetikai rendszer üzemirányításának biztonsága és a rendszer működési költségei kontrolljának megteremtése érdekében vezette be. A villamos energia rendszerben az aktuális energia-betáplálás és energiafogyasztás minden időszakban egymással egyensúlyban kell, hogy álljon. Többletbetáplálás vagy energiahiány a rendszer veszteségeinek növekedéséhez, illetve egyes berendezések meghibásodásához, végső esetben a villamosenergia-rendszer teljes összeomlásához is vezethet. Az egyensúly fenntartásának az alapja, hogy a rendszerhasználók [a villamosenergia-termelők (értékesítők), kereskedők, és felhasználók] kötelesek a rendszerirányító részére a villamosenergia-betáplálásukat, illetve fogyasztásukat előre jelezni, tehát egyfajta menetrendet adni. 2.2. A hatályos jogi szabályozás alapján az erőműveknek havi, heti és minden nap 11.00. óráig napi menetrendet kell adnia. A napi menetrendtől való +/–50%-ot meghala dó eltérés esetén (melyet az adott napra összesített villamosenergia-mennyiség után és nem a korábbi 15 perces intervallumokra vonatkozóan kell számítani) kerül csak sor a szabályozási pótdíj megfizetésére. A pótdíjat nem az eltérés minden KWh-jára, hanem csak a megengedett eltérés feletti energiamennyiség után kell megfizetni. Ezen felül a Kormr. értelmében több erőmű együtt ún. összevont menetrendet adhat a rendszerirányítónak, melyben egymás között kihasználhatják az egyidejű pozitív és negatív eltéréseket, csökkentve ezzel a menetrendtől való eltérés mértékét. Ezen ismeretek birtokában végezte el az alábbiakban az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályi rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát. 3. Az Alkotmánybíróság legelőször azt vizsgálta meg, hogy a Kormr. és az R. támadott rendelkezései a Vet. 171. § (2) bekezdésével ellentétben állnak-e, és ez az Alkotmány 7. § (2) bekezdésének, továbbá a 35. § (2) bekezdésének és a 37. § (3) bekezdésének a sérelméhez vezet-e. 3.1. Mind a Kormr., mind pedig az R. támadott rendelkezései az értékesítő menetrendadási és menetrendtartási kötelezettségét, valamint a pótdíjfizetés feltételeit tartalmazzák. Az indítványozó álláspontja az, hogy a Vet. 171. § (2) bekezdésével, mint garanciális rendelkezéssel e szabályok ellentétben állnak. A Vet. 171. § (2) bekezdése értelmében a kötelező átvételi rendszer bevezetése nem érinti egyrészt a támogatási jogosultságokat, másrészt a Hivatal által kiadott határozatokban meghatározott kötelezően átveendő villamos energia mennyiséget, harmadrészt az átvétel időtartamát, végül negyedrészt a kötelezően átveendő villamos energiára vonatkozó legmagasabb átvételi árnak megfelelő átvételi árat. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kormr. és az R. rendelkezései, illetve a Vet. 171. § (2) bekezdése más-más kérdéseket szabályoznak. Egyfelől a menetrendadási és menetrendtartási szabályok, másfelől pedig a pótdíjfizetés nincs közvetlen összefüggésben a támogatási jogosultságokkal, az átveendő villamos energia mennyiségével, az átvétel időtartamával, valamint a legmagasabb átvételi árral. A Vet. 171. § (2) bekezdése sem a menetrendadással, sem pedig a meghatározott mértékű haszon biztosításával kapcsolatban nem tartalmaz semmilyen kötelezettségvállalást. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kormr. és az R. támadott rendelkezései nem állnak ellentétben a Vet. 171. § (2) bekezdésével, ezért az indítványnak a jogszabályi hierarchia sérelmére alapított részét elutasította. 3.2. Az indítványozó a jogforrási hierarchia sérelmére alapított indítványával támadott rendelkezéseket az Alkotmány 7. § (2) bekezdésével is ellentétesnek találta. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a támadott rendelkezések ezen indokból, alkotmányossági szempontból nem hozhatók összefüggésbe az Alkotmány 7. § (2) bekezdésével. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság – következetes gyakorlata alapján [először: 698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.] – az indítvány ezen részét is elutasította. 4. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy a támadott rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmét eredményezik-e. Az indítványozó szerint ugyanis a sérelmezett rendelkezések a jogszabályban biztosított kedvezményeket visszamenőleges hatállyal szűkítik le, valamint olyan jogalanyokra is kiterjed a módosítás, amelyek az állami garanciában bízva a módosítás hatályba lépése előtt már hozzákezdtek a kedvezményezett tevékenységhez, ami a szerzett jogok védelmének a sérelmét is jelenti. 4.1. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmával összefüggésben az Alkotmánybíróság korábban kimondta, hogy „[a] jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdése szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Következetes az alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell” [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.). Erre tekintettel az alkotmányossági probléma az indítványozó szerint abban áll, hogy míg korábban menetrendadási és menetrendtartási, valamint pótdíjfizetési kötelezettsége az értékesítőnek nem volt, addig a jelenleg hatályos szabályozás számára mindezt előírja. A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 27. § (2) bekezdése értelmében a termelő köteles mérlegkört alakítani vagy valamely mérlegkörhöz csatlakozni, ha egyik mérlegkörhöz sem csatlakozik, önálló mérlegkörnek minősül. A Vhr. 1/b. számú mellékletének (8) bekezdése pedig kimondja, hogy az erőművek üzemeltetői a kereskedelmi szabályzatban szabályozott módon menetrendet kötelesek adni a mérlegkörfelelősnek, illetve a rendszerirányítónak. A feljogosított fogyasztók a villamosenergia-vásárlási szerződésük szerint menetrendet kötelesek adni a mérlegkörfelelősnek, illetve a rendszerirányítónak. E jogszabály 2003. január 1-jén hatályba lépett, tehát a termelők menetrendadási kötelezettsége már ettől az időponttól fennállt, igaz ennek elmulasztásához a Vhr. jogkövetkezményt nem kapcsolt. Később, 2005. október 8-tól az átvételi kötelezettség alá eső villamos energia átvételének szabályairól és árainak megállapításáról szóló 56/2002. (XII. 29.) GKM rendelet 4/A. § (14) bekezdése kimondta, hogy a villamos energia átvételi árai fedezetet hivatottak nyújtani a menetrendtől való eltéréssel kapcsolatban felmerülő, valamint a rendszerszabályozásban való részvételből adódó költségekre is. Ezt követően, 2008. január 1-jével vezette be a Kormr. a menetrendtől való eltérés minden kWh-ja után a szabályozási pótdíjat, mint a menetrendadási és menetrendtartási kötelezettség megszegésének szankcióját. Majd e szabályokat módosította a 287/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet úgy, hogy a pótdíj csak a menetrendtől való +/–50%-os eltérés feletti minden kWh-ja után fizetendő. E rendelkezéseket áttekintve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az értékesítők kezdettől fogva kötelesek voltak menetrendadásra, és az ehhez való igazodásra, még akkor is, ha ennek pénzbeli szankciója csak később került bevezetésre. Az értékesítők tevékenységüket tehát olyan jogi környezetben, olyan feltételrendszerben kezdték meg, melynek egyik eleme volt a menetrendadásra és az ennek betartására vonatkozó jogszabályi kötelezettség. Önmagában pedig az a tény, hogy e kötelezettség rendszeres elmulasztása, illetve nem teljesítése miatt a jogalkotó úgy döntött, hogy a rendszer megfelelő, biztonságos és gazdaságos üzemeltetése érdekében az eddigi a lex imperfecta-hoz jogkövetkezményt (jelen esetben szabályozási pótdíjat) kapcsol, nem eredményezi a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyok tartalmának olyan megváltoztatását, mely a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközne. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítvány azon részét, mely a támadott rendelkezéseknek a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközését állította, elutasította. 4.2. Végül az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy támadott rendelkezések az értékesítők szerzett jogainak sérelméhez vezettek-e. Az indítványozó úgy vélte: azzal, hogy a jogalkotó a szabályozás rendszerében csak később vezette be a szabályozási pótdíj megfizetését az értékesítők szerzett jogai sérültek. A Vet. 171. § (2) bekezdése – mint jelen határozat indokolásának 3.1. pontjában elemzett garanciális szabály – a támogatási jogosultságokra, a kötelezően átveendő villamos energia mennyiségére, az átvétel időtartamára, végül a legmagasabb átvételi árra vonatkozik. A Vet. 171. § (3) és (4) bekezdése szerint az átvételi kötelezettség alá eső megújuló energiaforrásból előállított villamos energia legmagasabb induló átvételi ára k24,71 Ft/kWh. A k tényező értéke 2008. január l-jétől a Központi Statisztikai Hivatal által 2007-ben utoljára közzétett, 2006 azonos időszakához viszonyított aktuális (utolsó) éves fogyasztói árindex értéke. Az ezt követő naptári években a k értéke minden év első napjától a tárgyév január 1-jét megelőzően a Központi Statisztikai Hivatal által utoljára közzétett, az előző év azonos időszakához viszonyított aktuális (utolsó) éves fogyasztói árindex értékének és a k tárgyévet megelőző évi értékének szorzata. Emellett a Vet. a megújuló energiaforrásokkal összefüggésben meghatározta azt is, hogy külön kormányrendelet szabályozza a megújuló energiaforrásból termelt villamos energia felhasználását elősegítő kötelező átvételi rendszer részletes szabályait – különösen az átvételi kötelezettség alá eső villamos energia átvételi árát –, a kötelező átvételi rendszer keretében végrehajtandó elszámolások részletes szabályait, az átvételi kötelezettség alá eső villamos energia befogadásának és kötelező átvételének részletes szabályait [Vet. 170. § (1) bekezdés 29. pont], valamint az átvételi kötelezettség alá eső villamos energiának az átviteli rendszerirányító által történő szétosztási szabályait és a szétosztás során alkalmazható árak meghatározásának módját [Vet. 170. § (2) bekezdés 13. pont.]. Ennek megfelelően az állami kötelezettségvállalás elsősorban a garantált átvételi ár és nem pedig a garantált mértékű haszon biztosítására, illetve az átvételi rendszer megváltoztathatatlanságára vonatkozott. Az Alkotmánybíróság egyik döntése értelmében a jogi szabályozás megváltozása önmagában nem alkotmányossági kérdés, a jogi szabályozás változatlanságához az Alkotmány nem biztosít jogot [59/1995. (X. 6.) AB határozat, ABH 1995, 295, 298.]. Az Alkotmánybíróság ezen túlmenően több határozatában is rámutatott arra, hogy „[a] jogbiztonság és a szerzett jog alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályozásokkal megváltoztatni [515/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 976, 977.; 1011/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1365, 1370.; 495/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1382, 1390.]. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben az alábbiakra mutat rá: Az értékesítők, mint az egységes, technikailag és jogilag is összefüggő villamosenergia-rendszer résztvevői – a fent bemutatott jogi szabályozás alapján – nem szereztek jogot arra, hogy a menetrendadási kötelezettségüket ne teljesítsék, valamint arra sem, hogy a menetrendtől való eltérés esetén a hátrányos jogkövetkezmények alól mentesüljenek. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a szerzett jogok sérelmének megállapítására irányuló indítványt elutasította. Budapest, 2010. április 13. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró