828/B/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésé

828/B/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi h a t á r o z a t o t: Az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. LXIII. törvény 16. §-a „állami vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből”, valamint „a foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása céljából” illetve „az érintett … jogainak védelme érdekében” szövegrészei alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. Az indítványozó a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 16. §-ának alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Az Avtv. 11–15. §-ai határozzák meg az érintettnek a személyes adataival kapcsolatos jogait és érvényesítésük módját, a 16. § pedig felsorolja, hogy e jogok milyen okokból eshetnek korlátozás alá. Ezek között szerepelnek a vizsgálni kért rendelkezések, amely szerint a jogok korlátozhatók – többek között – „állami vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből” valamint „a foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása céljából”, illetve „az érintett … jogainak védelme érdekében”. Az indítványozó e három korlátozási okcsoport alkotmányossági vizsgálatát s ennek alapján az Avtv. 16. §-a jelölt szövegrészének megsemmisítését kérte. Indokolásul az alábbiakat adta elő: A személyes adatokhoz való jog alapjog, s az alapjogok korlátozására – az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint – kivételesen, más alapjog vagy alkotmányos cél érdekében az adott céllal arányos módon kerülhet sor. Véleménye, hogy a személyes adatok védelméhez kapcsolódó jogok állami vagy gazdasági, pénzügyi érdekből való korlátozása nincs tekintettel az arányosság követelményére, mert ennek alapján bármely csekély állami vagy önkormányzati gazdasági érdek alapjog-korlátozással jár. Kifejtette továbbá, hogy e szabály ellentétes a köztulajdon és magántulajdon egyenjogúságát deklaráló alkotmányi tétellel is, végül utalt arra, hogy a közélet tisztasága vagy a pénzmosás megelőzése az adatokba való betekintés követelményét kívánná meg, szemben az Avtv. alapjog-korlátozó rendelkezéseivel. A másik okcsoport, a foglalkozással összefüggő okok miatti alapjog-korlátozás – az indítványozó szerint – szintén aránytalan. Az indítványozó kifejti, hogy a foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai eljárások közvetlen kihatással vannak az érintett jó hírnevére, így az Alkotmány 54. § (1) bekezdésben meghatározott emberi méltóságára. A munkáltatók munkajogi és munkavédelemi kötelezettségekre vonatkozó adatai tekintetében pedig a korlátozás nemcsak az emberi méltóságot, hanem az élethez való jogot is sértheti. Az Avtv. vizsgálni kért 16. §-a végül úgy rendelkezik, hogy törvény korlátozhatja az Avtv. 11–15. §-aiban foglalt jogokat „az érintett vagy mások jogainak védelme érdekében.” Az indítványozó szerint az Alkotmány 56. §-ába foglalt jogképességgel, továbbá a jogállamisággal ellentétes, hogy „a jogalkotó az érintett jogait magától az érintettől kívánja megóvni.” Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, 8. § (2) bekezdésére, 9. §-ára, 54. §-ára 56. §-ára, 59. §-ára és 61. §-ára hivatkozással kéri az Avtv. 16. §-a jelölt szövegrészeinek megsemmisítését. II. Az Alkotmány érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokra tikus jogállam.” „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.” „54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” „56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.” „59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. (2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” „61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságához, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez, valamint terjesztéséhez.” Az Avtv. érintett szabályai: „11. § (1) Az érintett a) tájékoztatást kérhet személyes adatai kezeléséről (12. és 13. §), valamint b) kérheti személyes adatainak helyesbítését, illetve – a jogszabályban elrendelt adatkezelések kivételével – törlését (14-16. §). (2) Az adatvédelmi nyilvántartásba [28. § (1) bek.] bárki betekinthet, az abban foglaltakról feljegyzést készíthet és kivonatot kérhet. A kivonatért díjat kell fizetni. 12. § (1) Az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad az általa kezelt, illetőleg az általa megbízott feldolgozó által feldolgozott adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről, címéről (székhelyéről) és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat. Az adattovábbításra vonatkozó nyilvántartás – és ennek alapján a tájékoztatási kötelezettség – időtartamát az adatkezelést szabályozó jogszabály korlátozhatja. A korlátozás időtartama személyes adatok esetében öt évnél, különleges adatok esetében pedig húsz évnél rövidebb nem lehet. (2) Az adatkezelő köteles a kérelem benyújtásától számított legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 30 napon belül írásban, közérthető formában megadni a tájékoztatást. (3) A (2) bekezdésben foglalt tájékoztatás ingyenes, ha a tájékoztatást kérő a folyó évben azonos területre vonatkozó tájékoztatási kérelmet az adatkezelőhöz még nem nyújtott be. Egyéb esetekben költségtérítés állapítható meg. A már megfizetett költségtérítést vissza kell téríteni, ha az adatokat jogellenesen kezelték, vagy a tájékoztatás kérése helyesbítéshez vezetett. 13. § (1) Az érintett tájékoztatását az adatkezelő csak akkor tagadhatja meg, ha azt a 16. §-ban meghatározott esetekben a törvény lehetővé teszi. (2) Az adatkezelő köteles az érintettel a felvilágosítás megtagadásának indokát közölni. (3) Az elutasított kérelmekről az adatkezelő az adatvédelmi biztost évente értesíti. 14. § (1) A valóságnak meg nem felelő személyes adatot az adatkezelő helyesbíteni köteles. (2) A személyes adatot törölni kell, ha a) kezelése jogellenes; b) az érintett – a 11. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint – kéri; c) az hiányos vagy téves – és ez az állapot jogszerűen nem korrigálható –, feltéve, hogy a törlést törvény nem zárja ki; d) az adatkezelés célja megszűnt, vagy az adatok tárolásának törvényben meghatározott határideje lejárt; e) azt a bíróság vagy az adatvédelmi biztos elrendelte. (3) A törlési kötelezettség – jogellenes adatkezelés ki vételével – nem vonatkozik azon személyes adatra, amelynek adathordozóját a levéltári anyag védelmére vonatkozó jogszabály értelmében levéltári őrizetbe kell adni. 15. § A helyesbítésről és a törlésről az érintettet, továbbá mindazokat értesíteni kell, akiknek korábban az adatot adatkezelés céljára továbbították. Az értesítés mellőzhető, ha ez az adatkezelés céljára való tekintettel az érintett jogos érdekét nem sérti. 16. § Az érintett jogait (11–15. §) törvény korlátozhatja az állam külső és belső biztonsága, így a honvédelem, a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében, továbbá állami vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből, illetve az Európai Unió jelentős gazdasági vagy pénzügyi érdekéből, valamint a foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása céljából – beleértve minden esetben az ellenőrzést és a felügyeletet is –, továbbá az érintett vagy mások jogainak védelme érdekében.” III. Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott. 1. Az Avtv. vizsgálni kért 16. §-a összefügg a 11–15. § rendelkezéseivel. Az Avtv. 11–15. §-ai az érintett tájékoztatási, helyesbítési, törlési, iratokba való betekintési jogait fogalmazzák meg. Az Avtv. e rendelkezései adatkezelési alapelveknek – nevezetesen: az adatminőség elvének, a személyes részvétel elvének és a nyilvánosság elvének – konkrét megfogalmazásai. Az Alkotmánybíróság már a 20/1990. (X. 4.) AB határozatában megállapította: „…az Alkotmány 59. §-a szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. E jog tartalma az, hogy mindenki maga rendelkezik magántitkainak és személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. … Ahogy azt az Alkotmánybíróság 2/1990. (II. 18.) AB határozata … is megállapította, a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút jog, tehát kivételesen a törvény elrendelheti a magántitok és a személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. A magántitok és a személyes adatok védelméhez való jognak ilyen törvényi korlátozása azonban csak abban az esetben minősíthető alkotmányosnak, ha megfelel az Alkotmányban a korlátozásokkal szemben támasztott követelményeknek” (ABH 1990, 69, 70.). E határozat tehát a személyes adatokkal való rendelkezés alapjogát, az információs önrendelkezési jogot fogalmazta meg. Az Avtv. 11–15. §-ában foglalt kérelemre érvényesíthető jogok az érintett információs önrendelkezési jogával állnak összefüggésben: garantálják az érintettnek a róla szóló adatokba való betekintést; a személyes adataival összefüggésben tájékoztatás kérését teszik lehetővé; a valóságnak meg nem felelő adatok esetén helyesbítés iránti kérelem benyújtását vagy az ott meghatározott esetekben a törlés iránti kérelem benyújtását szabályozzák. Ezen jogok mellett az Avtv. az adatkezelő kötelezettségeit, a jogok érvényesítésének rendjét is meghatározza [pl. az Avtv. 12. § (2) bekezdése szerint az adatkezelő a tájékoztatást a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül köteles írásban megadni]. Az információs önrendelkezési jog alkotmányos tartalmát a 15/1991. (IV. 13.) AB határozat bontotta ki. Eszerint: „Az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek.” (ABH 1991, 40, 42.) Az információs önrendelkezési jog lényege tehát, hogy az érintett tudhatja és követheti személyes adatai felhasználásának útját és körülményeit, a törvényeknek pedig biztosítaniuk kell e jog gyakorlásának feltételeit (ilyenek az Avtv. 11–15. §-aiba foglalt szabályok). A felhívott határozatokból tehát az is megállapítható, hogy a személyes adatok védelméhez való jog – vagy annak aktív oldala, az információs önrendelkezéshez való jog – nem korlátozhatatlan alapjog, az alapjogok korlátozására vonatkozó mérce szerint korlátok alá eshet. Ilyen korlátokat fogalmaz meg az Avtv. – jelen ügyben vizsgált – 16. §-a is. E szabály alapján a tájékoztatáshoz, a helyesbítéshez, a törléshez, és a betekintéshez való jog korlátozható „az állam külső és belső biztonsága, így a honvédelem, a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében, továbbá állami vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből, illetve az Európai Unió jelentős gazdasági vagy pénzügyi érdekéből, valamint a foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása céljából – beleértve minden esetben az ellenőrzést és a felügyeletet is –, továbbá az érintett vagy mások jogainak védelme érdekében”. 2. Az indítványozó által vizsgálni kért szabályok egy részét a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény módosításáról szóló 2003. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) iktatta be az Avtv. rendelkezései közé. A Módtv. 20. § (2) bekezdése szerint az Avtv. újonnan megállapított 16. §-a a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződés hatálybalépésének napján lép hatályba. Az Avtv. 2004. május 1-én hatályba lépett új szövege kapcsolódik az Európai Parlament és Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK Irányelvéhez (a továbbiakban: EK Irányelv), amely „a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról” szól. A Módtv. 20. § (3) bekezdése szerint: „E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségeknek a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK Irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.” Mindezek alapján megállapítható, hogy az Avtv. jelen ügyben vizsgált 16. §-a részben az EK Irányelv végrehajtásaként megalkotott hazai jognak tekinthető. Az irányelvek, mint másodlagos közösségi jogforrások végrehajtásaként meghozott belső norma alkotmányossági vizsgálatát illetően, az alkotmánybírósági gyakorlatot összegző 744/B/2004. AB határozat rámutatott: „Az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződés kihirdetése a 2004. évi XXX. törvény elfogadásával megtörtént. A csatlakozás feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány 2. cikke értelmében a csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek és – bizonyos feltételekkel – alkalmazandók ezekben az államokban. Az irányelvek, mint az Unió ún. másodlagos jogforrásai a tagállamok számára azt teszik kötelezővé, hogy a saját jogalkotási eljárásukban az irányelvek tartalmának megfelelő szabályozást alakítsanak ki.” (ABH 2005, 1282–1283.) Az Alkotmánybíróság jelen eljárásban, a fent kifejtettek szerint álláspontját fenntartja, és az Avtv. 16. §-ának jelölt szövegrészét, mint belső jogszabály alkotmányossági vizsgálatát végezte el. 3. Az Alkotmánybíróságnak az alapjogok korlátozására irányuló gyakorlata az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének értelmezésén alapul. Az Alkotmány e szabálya szerint „A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” E rendelkezést értelmező 30/1992. (V. 26.) AB határozat szerint: „Az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.” (ABH 1992, 167, 171.) E megállapítások alapján alakult ki az Alkotmánybíróság gyakorlatában az alapjogkorlátozás megítélésénél alkalmazott módszer, az ún. szükségességi/arányossági teszt, amelynek értelmében alapjog korlátozásra csak más alapjog, vagy alkotmányos cél érdekében kerülhet sor, de ekkor sem lehet a korlátozás aránytalan. Az Alkotmánybíróság a 718/B/2000. AB határozatában akként foglalt állást, hogy közérdekű célokból is korlátozható a személyes adatok védelméhez való jog, illetve az információs önrendelkezés joga, ha a korlátozás az elérni kívánt célok megvalósításához elengedhetetlen módon és mértékben történik, azaz arányos (ABH 2009, 1413, 1419.). A 723/B/2005. AB határozat pedig megállapította, hogy „a személyes adatok védelméhez való jog korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha alapvető jogok védelme vagy konkrétan meghatározott nyomós közérdekű cél szükségessé teszi az adatkezelést” (ABH 2009, 1826, 1829,), illetve akként összegezett, hogy a „nyomós közérdek jelenti azt a szükségességet, amely alkotmányosan indokolja az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében elismert személyes adatok védelméhez való jog korlátozását” (ABH 2009, 1826, 1830.). Az Avtv. jelen ügyben vizsgált szabályaiban az információs önrendelkezési jog „állami vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből”, illetve „a foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása céljából” történő korlátozása mögött – az Alkotmánybíróság szerint – kimutatható a nyomós közérdek, míg az „érintett vagy mások jogainak védelme érdekében” történő korlátozás az alapjogok vagy alkotmányos elvek érdekében történő korlátozás okai közé sorolható. Megállapítható továbbá, hogy az Avtv. 16. §-ában foglalt szabályok önmagukban nem jelentik az információs önrendelkezési jog aránytalan korlátozását sem. Az esetenkénti korlátozás megítélése tekintetében az Avtv. 17. §-a biztosítja a bírói utat: a 17. § (1) bekezdése szerint az érintett jogainak megsértése esetén bírósághoz fordulhat, a (2) bekezdés értelmében pedig azt, hogy az adatkezelés a jogszabályban foglaltaknak megfelel, az adatkezelő köteles bizonyítani. A fentiekre tekintettel az Avtv. 16. §-ának vizsgált szövegrészei nem állnak ellentétben az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével és 59. § (1) bekezdésével, ezért az erre vonatkozó indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. 4.1. Az indítványozó az Avtv. 16. §-a „állami vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből” szövegrésze tekintetében felvetette, hogy az a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának tételébe, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez való jogba ütközik. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe foglalt, a diszkrimináció tilalmat a tulajdonjogra kivetítő rendelkezés és az Avtv. 16. §-a nem hozható összefüggésbe. Az Avtv. 16. §-ának jelölt szövegrésze az információs önrendelkezés korlátjaként nem tulajdoni okot sorol fel, hanem közgazdasági, közpénzügyi érdekeket. Nem sérti e szabály továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot sem. Az Avtv. 16. § jelölt szövegrésze nem arról szól, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságra hozása esik korlátozás alá állami vagy önkormányzati érdekből, hanem arról, hogy az érintettnek a betekintési, tájékoztatás-kérési stb. jogai – azaz az információs önrendelkezési joga – tekintetében képzelhető el korlátozás. Ilyen értelemben az Avtv. 16. §-ának „állami vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből” szövegrésze és az Alkotmány 61. § (1) bekezdésébe foglalt közérdekű adatok megismeréséhez való jog között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem mutatható ki. 4.2. Az indítványozó „a foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása céljából” szövegrész vonatkozásában az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe foglalt emberi méltósághoz való jog és az élethez való jog sérelmét állította, valamint azt, hogy ezen adatok a szakszervezeti hozzáférés szempontjából közérdekűek. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint sem az élethez való joggal, sem az emberi méltósággal nem áll alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatban az, hogy valamely foglalkozással összefüggő fegyelmi vétség, vagy munkavédelmi kötelezettségszegés okot ad az Avtv. 11–15. §-aiban található jogok korlátozására. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a fegyelmi és etikai vétségek, illetve munkajogi, munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása során az adatvédelmi korlá tozások nem tartoznak a szakszervezetek által védett érdekek körébe, ezért e tekintetben sem állapítható meg alkotmánysértés. 4.3. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság sérelmét, továbbá az Alkotmány 56. §-a szerinti jogképességhez való jog sérelmét állította azzal összefüggésben, hogy az Avtv. 16. § utolsó fordulata a jog korlátozását nemcsak mások jogainak, hanem az érintett jogainak a védelme érdekében is lehetővé teszi. Az indítványozó úgy véli, hogy a törvény „az érintett jogait magától az érintettől kívánja megóvni.” Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogállamiság tétele és a jogképességhez való jog, valamint az Avtv. 16. §-ának „az érintett … jogainak védelme érdekében” szövegrésze között nem áll fenn alkotmányossági összefüggés. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az Avtv. 16. §-a „állami vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből”, valamint „a foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása céljából”, illetve „az érintett … jogainak védelme érdekében” szövegrészei alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, 8. § (2) bekezdésére, 9. §-ára, 54. §-ára, 56. §-ára, 59. §-ára és 61. §-ára alapozott – indítványt elutasította. Budapest, 2010. november 29. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke