9/2015. (IV. 23.) AB határozata a Kúria Kvk.II.37.345/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről.

9/2015. (IV. 23.) AB határozata a Kúria Kvk.II.37.345/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kúria Kvk.II.37.345/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1] 1. A Fidesz Ajkai Szervezete (képviseli: Stollár Mihály Ferenc, elnök) (a továbbiakban: indítványozó) az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint a  választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a  továbbiakban: Ve.) 233.  §-a alapján 2015. április 16-án a Kúriánál az Alkotmánybírósághoz címezve alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Kvk.II.37.345/2015/3. számú végzése ellen. [2] Alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az  Alkotmánybíróság állapítsa meg a  Kúria végzésének alaptörvényellenességét, és semmisítse meg azt, mert sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való jogát, valamint a B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvét. [3] 2. Az  ügy előzményéhez tartozik, hogy egy magánszemély 2015. április 1-jén kifogást nyújtott be a  Veszprém Megye 03. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (a  továbbiakban: OEVB). Ebben előadta, hogy a  Ve. 2.  § (1)  bekezdés e)  pontjára tekintettel a  Fidesz Ajkai Szervezete nem jóhiszeműen és nem rendeltetésszerűen gyakorolta jogait akkor, amikor a közösségi oldalán 2015. március 29-én megosztott „Pad Ferenc bemutatkozik” címmel egy videót. Szerinte a Fidesz Ajkai Szervezete a videóban szereplő közlésekkel („A cég vezetői között ott ült Pad Ferenc”; „Pad Ferenc dolga az  lett volna, hogy megakadályozza a katasztrófát, de ő semmit sem tett”) valótlan tényeket híresztel, továbbá a kifogást tevő becsületén túl a választók jogos érdekét is sérti, mert ezek a közlések alkalmasak arra, hogy a közvéleményt, a választókat negatívan befolyásolják. [4] Az indítványozó szerint a  vizsgált videó a  kifogást tevő és az  ún. „vörösiszap-katasztrófa” néven ismert esemény közötti összefüggéseket mutatta be, tekintettel arra, hogy a  kifogást tevő a  2015. április 12-re kiírt országgyűlési időközi választás egyik jelöltje, egyben a MAL Zrt. felügyelő bizottságának tagja volt a katasztrófa bekövetkezésekor. [5] Az OEVB a  kifogást 38/2015. (IV. 02.) számú határozatával elutasította. Határozatában megállapította, hogy a kifogást tevő jelölt a katasztrófa idején a MAL Zrt. felügyelő bizottságának tagja volt, ez pedig a közfelfogás szerint egyenértékű, azonos megítélés alá esik a  társaság vezetőségi tagságával, figyelemmel arra is, hogy a  felügyelő bizottságnak és tagjainak kötelezettségei közé tartozik minden, a  vállalat működésével kapcsolatos anomália jelzése. Az OEVB köztudomású tényként kezelte, hogy a vállalat részéről senki sem tett semmit a tragédia elkerülése érdekében. [6] 3. A  kifogást tevő fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 67/2015. számú, 2015. április 8-án kelt határozatával az OEVB határozatát – az indokolás kiegészítésével – helybenhagyta. [7] Az NVB az ügy elbírálása során irányadónak tekintette az Alkotmánybíróságnak az 5/2015. (II. 25.) AB határozatában, valamint a  13/2014. (IV. 18.) AB határozatában kifejtett álláspontját, majd az  alkotmánybírósági határozatokban foglaltakat is figyelembe véve vizsgálta az eljárás tárgyává tett kijelentések megjelenésének módját, körülményeit, tárgyát, kontextusát, a közlés célját. [8] Határozatában – az  OEVB határozatában foglaltakkal egyetértve, annak indokolását kiegészítve – megállapította, hogy a  kifogásolt kijelentések az  időközi választással összefüggésben tett megszólalások, a  jelölt alkalmasságáról szóló megnyilvánulások, ezáltal a  közügyek szabad vitatásával állnak összefüggésben. Ebből kifolyólag ezek a  közlések a  véleménynyilvánítás szabadsága nyújtotta, magasabb szintű védelmet élveznek. A  videó kifogásolt tartalma az  időközi országgyűlési képviselőválasztás jelöltjével, vagyis közszereplővel szembeni értékítéletet kifejező olyan bírálat, melyből a jelölt politikusi mivoltának alkalmatlanságára kívánja felhívni a választók figyelmét a videó megosztója. [9] 4. Az NVB határozata ellen közvetlen érintettségére hivatkozással a kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak megváltoztatását. Kérelmében többek között arra hivatkozott, hogy szerinte téves az  a  megállapítás, hogy a  kifogásolt videóban véleménynyilvánítás hangzott el és nem tényállítás. Álláspontja szerint a  véleménynyilvánítás szabadsága kampányidőszakban sem lehet teljesen korlátlan, a  jelölt becsületét, méltóságát sértő közlésre – ha az  vélemény formájában is jelenik meg –, nem terjed ki a  véleménynyilvánítási szabadság. [10] A Kúria Kvk.II.37.345/2015/3. számú végzésével az  NVB határozatát – az  OEVB határozatra is kiterjedően – megváltoztatta, és a  Fidesz Ajkai Szervezetét a  további jogsértéstől eltiltotta. Végzésében kimondta, hogy alaptalanul állapította meg az  NVB és az  OEVB, hogy a  jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye nem sérült. A  Kúria indokolásában kifejtette, hogy a  kifogásolt videóban az  OEVB és az  NVB által elbírált megfogalmazás tartalmaz tényállításnak minősülő kijelentéseket, így azok nem állnak az  Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdésben megfogalmazott véleménynyilvánítás szabadságának védelme alatt. A  Kúria nem vitatta, hogy a  videó közvetetten megfogalmaz értékítéletet, illetőleg véleményt is, így amikor közönyösnek állítja be a MAL Zrt. ügyeiben a jelöltet, illetőleg amikor az országgyűlési posztra való alkalmatlanságát sugallja. Ezek a Kúria szerint olyan vélemények, amelyek a  véleményszabadság körébe esnek és alkotmányos védelmet élveznek. A  véleménynyilvánítás szabadsága ugyanakkor nem adhat teret valótlan tényállításokon alapulva, más személy súlyos bűncselekménnyel való megvádolásához. Erre tekintettel megállapította, hogy a  vizsgált kijelentések alkalmasak a  választói akarat befolyásolására, és sértik a  Ve. 2.  § (1)  bekezdés e)  pontjában foglalt választási alapelvet. [11] 5. Az  indítványozó ezt követően fordult az  Alkotmánybírósághoz a  Kúria végzése alaptörvény-ellenessége megállapítása és megsemmisítése iránt. [12] 5.1. Előadta, hogy a  Kúria további két ügyben a  jelen ügyben kifogásolt végzésével teljesen megegyező tartalmú végzést hozott (lásd: Kvk.II.37.344/2015/3. számú és Kvk.II.37.346/2015/3. számú végzések), azonban egy további ügyben helyben hagyta az  NVB – kifogást elutasító – határozatát, melyben az  adott ügyhöz hasonló tartalmú politikai szórólapok vizsgálata képezte az  eljárás tárgyát, azonos kifogást tevő – kérelmező beadványai alapján. A  Kúria a  Kvk.II.37.343/2015/3. számú döntését – a  támadott és a  fent hivatkozott további végzésekkel azonos napon – 2015. április 13-án hozta meg. A  sérelmes szórólap az  alábbi közléseket tartalmazta: „Pad Ferenc az iszapkatasztrófa idején a vezetőség tagja volt a MAL Zrt.-nél. Semmit sem tett a tragédia elkerüléséért.” Az utóbbi esetben a  Kúria az  idézett mondatokat véleménynyilvánításként értékelte, ami az  indítványozó szerint azt jelenti, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának határait – és ezen keresztül annak jóhiszemű és tisztességes eljáráshoz való viszonyát is – eltérően ítélte meg. Az indítványozó szerint a Kúria ezt a különbséget (tényközlés vagy értékítélet) kizárólag azon az alapon tette, hogy a kifogásolt közlés hordozója eltérő volt, egyik esetben papír alapú szórólap, a többi esetben pedig videó, azonban szerinte a véleménynyilvánítás szabadsága nem függhet attól, hogy az adott tartalom milyen konkrét formában jelenik meg. [13] Álláspontja szerint az  adott videó politikai véleményt tartalmaz, az  abban megjelenő kijelentéseket nem „jogi tényként” közölte. Politikai véleményét az  Alaptörvény IX.  cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságával összefüggésben tette közzé, és, mivel véleményről van szó, igazságtartalma nem vizsgálható, szerinte a „vélemények esetében a  hamisság bizonyítása értelmezhetetlen”. Ennek alátámasztásául hivatkozik a  30/1992. (V. 26.) AB határozatra is. [14] A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat alapján kifejti azt is, hogy mivel a  sérelmes közlések közszereplőre vonatkoznak, esetükben a  véleménynyilvánítás szabadsága nagyobb védelmet élvez. Ennek az  indítványozó szerint éppen az a magyarázata, hogy a közszereplők épp a nekik jutó nagyobb figyelem miatt könnyebben meg tudják védeni magukat a hamis állításokkal, negatív véleményekkel szemben. [15] Az indítványozó szerint a  véleménynyilvánítás szabadságának a  politikai folyamatokban is kiemelt szerepe van, hiszen a  vélemény – mind a  pozitív, mind a  negatív („negatív kampány”) – a  meggyőzés, a  választói akarat befolyásolása eszköze lehet, sőt az  5/2015. (II. 25.) AB határozat alapján szerinte a  politikai vélemény – amellett, hogy alkotmányos védelmet élvez – kifejezetten hasznos is. [16] Az indítványozó arra is hivatkozik, hogy ha az Alkotmánybíróság nem állapítaná meg a Kúria döntése alaptörvényellenességét, az  a  politikai szereplőket jelentős öncenzúrára kényszerítené, valamint a  jövőbeni kampányok során a véleménynyilvánítás leépülését eredményezné. [17] 5.2. A  véleménynyilvánítási szabadság állított sérelmén túl az  indítványozó a  Kúria döntését ellentétesnek tartja a  jogállamiság, illetőleg az  annak részét képező jogbiztonság elvével. Szerinte azáltal, hogy a  Kúria hasonló jogi helyzet elbírálása során gyökeresen eltérő következtetésre jutott a véleménynyilvánítási szabadság által biztosított védelem terjedelmét illetően, kiszámíthatatlanná vált, hogy a jelölő szervezetek tevékenységüket milyen szabályok és korlátok mentén végezhetik. II. [18] 1. Az alkotmányjogi panasz az Abtv.-ben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek megfelel. [19] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörben vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a  27.  § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. [20] Az Abtv. 27. §-ában meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványt benyújtó személy az  elnöke, hivatalos képviselője az  indítványozó szervezetnek, amely az  alkotmányjogi panasszal támadott ügy kötelezettje. A  panasz az  Abtv. 27.  § b)  pontjában foglaltaknak is eleget tesz: az  indítványozónak további jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésére. [21] Az alkotmányjogi panasz az  Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés a)–f )  pontjaiban foglalt feltételeknek maradéktalanul megfelel. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz a törvényes határidőn belül, azaz a támadott végzés kézhezvételétől számított 3 napon belül érkezett [Ve. 233. § (1) bekezdés]. [22] 2. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az  Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A  feltételek meglétének a  vizsgálata az  Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. [23] A jelen alkotmányjogi panasszal összefüggésben az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a támadott végzésnek a véleménynyilvánítás szabadságát érintő jogértelmezése felveti a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvényellenesség lehetőségét. [24] 3. Az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § (6) bekezdését alkalmazva – a befogadási eljárás lefolytatásának mellőzésével – érdemben bírálta el. III. [25] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. [26] 1. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben azt vizsgálta, hogy a Kúria döntése és az abban foglalt jogértelmezés sérti-e az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében deklarált véleménynyilvánítás szabadságát. [27] A 25/2013. (X. 4.) AB határozat indokolásának [49] bekezdése értelmében az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasz alapján folytatott eljárásokban elsősorban jogvédelmi szerepe van, mert az  Abtv. 26–27.  § rendelkezései értelmében az  a  feladata, hogy az  Alaptörvényben biztosított alkotmányos alapjogoknak ténylegesen érvényt szerezzen. [28] Az Alkotmánybíróság az  Alaptörvény 24.  cikk (1)  bekezdésének értelmében az  Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az  alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik. Az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 27.  §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. [29] 2. Az Alkotmánybíróság már több döntésében foglalkozott a véleménynyilvánítási szabadság kampánytevékenység során érvényesülő korlátaival. [30] 2.1. Így a  60/2003. (XI. 26.) AB határozatban a  testület megállapította, hogy „[a] médiának a  közvélemény befolyásolásában különösen nagy szerepe van, és különösen fontos az, hogy a választási kampányok időszakában a  műsorszolgáltatás keretében érvényesülhessen a  véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a  közérdekű adatok megismerésének joga.” [ABH 2003, 620, 621.] [31] Az Alkotmánybíróság a  7/2014. (III. 7.) AB határozatában (a  továbbiakban: Abh1.) átfogóan és részletezően értékelte a  közszereplők személyiségi jogainak korlátozhatóságát a  közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása érdekében. A  választási kampány a  közügyek szabad vitatásának egyik, a  választójog szabályai körébe vont megnyilvánulása. Az  indítványozó által megosztott videó a  Ve. 140.  §-a szerinti, ott külön nem nevesített kampányeszközök egyike. A kampányeszközökkel a  jelöltek és jelölő szervezetek közvetlenül a választópolgárokat szólítják meg, hogy a  kampányeszközök tartalmával őket informálják és a  döntésüket elősegítsék. A  választási kampány során tehát nemcsak egyszerűen a  közügyeket vitatják meg az  emberek, hanem tájékozódnak annak érdekében, hogy a szavazás napján megfontolt döntést tudjanak hozni. [32] Az Alkotmánybíróság az  Abh1.-ben kifejtette, hogy a  közügyek szabad megvitatásához fontos társadalmi érdek fűződik. Az  Abh1. ezen fontos társadalmi érdek érvényesülésének alaptörvényi összefüggéseit megragadva, hangsúlyozta: „az Alaptörvény megerősítette az alkotmánybírósági gyakorlatban kialakult azt az értelmezést, mely szerint a  szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az  egyéni önkifejezés, illetve a  politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a  véleményszabadságnak az  alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes” {Indokolás [23]}. [33] Az 1/2013. (I. 7.) AB határozatban pedig azt mondta ki az  Alkotmánybíróság, hogy „[a] politikai reklám a  médiaszolgáltatásokról és a  tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény értelmében tartalmilag valamely párt, politikai mozgalom vagy a  kormány népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő műsorszám. Legtipikusabban tehát a politikai reklámozás mindenekelőtt a  választáson induló pártok, jelölő szervezetek véleménynyilvánítását érinti. […] [A]z Alaptörvény IX.  cikke mindenkinek biztosítja a  szabad politikai véleménynyilvánítás jogát, amely megnyilvánulhat politikai reklámok közzétételében is” {Indokolás [93]–[94]}. [34] 2.2. Az  5/2015. (II. 25.) AB határozatban (a  továbbiakban: Abh2.) a  testület a  fenti okfejtésre visszautalva mondta ki általános érvénnyel, hogy „az Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdésében elismert véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a  választási kampány során a  jelöltek és a  jelölő szervezetek által folytatott kampánytevékenységre.” {Indokolás [23]} [35] Az Abh2.-ben a  testület rámutatott, hogy „[v]álasztási kampányban tipikusan a  közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a  véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait. Ez  mindenekelőtt annyit jelent, hogy az  egymással versengő jelöltek igyekeznek előnyt szerezni, s ennek elérése érdekében nyíltan és akár kendőzetlenül is megnyilvánulhatnak. Társadalmi érdek, hogy a  kampányban nemcsak a  közügyeket, hanem az  egyes jelöltek alkalmasságát és a  jelölő/támogató szervezet programját is megvitassák. Ez  alkalmanként kemény verbális csatározásokat is jelenthet, de ez  része a  kampány során megvalósuló véleménynyilvánítási szabadságnak.” {Indokolás [26]} [36] Az Abh2.-ben is megerősítette az Alkotmánybíróság a 31/2014. (X. 9.) AB határozatban rögzített azon álláspontját, miszerint a  választási kampányban a  másik jelöltet negatív színben feltüntető kijelentések a  véleménynyilvánítási szabadság körébe tartoznak, ha ezzel a választópolgárok döntési lehetőségét kívánják elősegíteni {lásd: Indokolás [30]}. [37] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában tehát fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot. [38] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az  Alaptörvény IX.  cikk (4)  bekezdésében foglaltakra is figyelemmel többször kihangsúlyozta azt is, hogy a  véleménynyilvánítás szabadsága nem nyújt védelmet az  olyan öncélú, a  közügyek vitatásának körén kívül eső, így a magán-, vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelyek kizárólag az  emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében (vagyis az  emberi méltóság korlátozhatatlan magjának megsértése), a másik személy puszta megalázásában, vagy bántó és sértő kifejezések használatában nyilvánulnak meg {lásd: 7/2014. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [60] és [62]; 13/2014 (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [40]}. [39] 3. A  választási eljárás során a  választási szervek kifogást elbíráló döntéseit felülvizsgáló bíróságok a  választásra irányadó jogszabály, illetve a  választás és a  választási eljárás alapelveinek megsértését vizsgálják eljárásukban, melynek során a  választási eljárási rendszer sajátosságai, így különösen a  szoros eljárási határidők következtében széleskörű bizonyítási eljárást nem folytatnak le. [40] A választási eljárás jogorvoslati rendszerében eljáró bíróságoknak is figyelemmel kell lenniük az  Alaptörvény 28.  cikkére, vagyis a  jogalkalmazás során a  jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az  Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. [41] A jelen ügyben vizsgált bírói döntés azt állapította meg, hogy a  közzétett videó hamis tényállításokat tartalmaz, illetve, hogy a  véleménynyilvánítás szabadsága nem adhat teret valótlan tényállításokon alapulva, más személy súlyos bűncselekménnyel való megvádolásához; majd ezek alapján azt a  következtetést vonta le, hogy az  egyik jelölő szerv indítványozó által képviselt városi szervezete a  Ve.-ben alapelvként deklarált jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét megsértette, és eltiltotta a további jogsértéstől. [42] Az Alkotmánybíróság fent ismertetett gyakorlatával összhangban azt vizsgálta meg, hogy a  közzétett videó és az abban foglalt közlés a közügyek szabad vitatásának körébe esik-e. [43] A konkrét közlés körülményeinek, tárgyának és céljának figyelembevételével az  Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a  választási kampány során közzétett videó és annak közlései egyértelműen a  véleménynyilvánítás szabadságának fokozott védelmét élvező közügyek szabad vitatásának fogalmi körébe tartoznak. A Kúria a döntése meghozatalakor tehát nem volt tekintettel arra, hogy a  jelölő szerv indítványozó által képviselt városi szervezete politikai véleményként tette közzé a videót egy választási kampány során. Az értékítélet illetve a tényállítás közötti különbségtétel alkotmányossági relevanciája az  Abh1.-ben kifejtettek szerint a  következő: „A véleménynyilvánítás szabadsága az  értékítéletet kifejező, az  egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a  vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A  tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a  szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a  véleményformálás is ellehetetlenülne. A  szólásés sajtószabadság határainak megvonásánál mindazonáltal indokolt különbséget tenni az  értékítéletek és a  tényállítások védettsége között [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 230.]. Az  indítványozó tehát értékítéletet közvetített, amely nem az ellenérdekelt jelölt büntetőjogi felelősségre vonására irányult. [44] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a  jelen, kifejezetten politikai jellegű választási ügyben eljárva a konkrét ügy összes értékelt körülményére figyelemmel volt, és döntését erre tekintettel hozta meg. [45] 4. A  fentiekben kifejtettek alapján az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Kúria Kvk.II.37.345/2015/3. számú végzése sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, ezért a végzést megsemmisítette. [46] 5. Mivel az  Alkotmánybíróság a  Kúria végzésének alaptörvény-ellenességét az  Alaptörvény IX.  cikk (1)  bekezdése alapján megállapította, a  végzésnek az  Alaptörvény hivatkozott további rendelkezésével összefüggő tartalmi vizsgálatát mellőzte. [47] 6. Az  Alkotmánybíróság e  határozatának a  Magyar Közlönyben történő közzétételét az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdés második mondata alapján rendelte el. Budapest, 2015. április 20. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke