5/2015. (V. 15.) NKFIH utasítása az eszközök és források értékelési szabályzatáról.

5/2015. (V. 15.) NKFIH utasítása az eszközök és források értékelési szabályzatáról. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 14. § (5) bekezdés b) pontjában, az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 10. § (5) bekezdésében, az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet 50. § (2) bekezdésében foglaltak alapján, tekintettel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (4) bekezdés c) pontjára és a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény 6. §-ára és 8. § (1) bekezdésére a következő utasítás adom ki: I. Fejezet A szabályzat hatálya, alkalmazási köre 1. A jelen utasítás (a továbbiakban: szabályzat) alkalmazási köre a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal hivatali szervezetére (a továbbiakban: NKFI Hivatal) és annak – mint központi költségvetési szerv – eszközeire és forrásaira terjed ki. 2. A szabályzat hatálya az NKFI Hivatal valamennyi szervezeti egységére, illetve az NKFI Hivatal állományába tartozó személyekre terjed ki. A szabályzatban foglalt feladatok és kötelezettségek teljesítéséért – amennyiben a szabályzat másként nem rendelkezik – az NKFI Hivatal Költségvetési Főosztálya (a továbbiakban: Költségvetési Főosztály) vagy annak a szabályzatban kijelölt szervezeti egysége felelős. 3. Az NKFI Hivatal az eszközeit és forrásait: a) a szabályzatban foglaltak szerint minősíti; b) a szabályzatban leírt értékelési elvek szerint veszi fel a nyilvántartásokba; c) a mérlegben a  – Leltározási, Leltárkészítési Szabályzatban és a  Selejtezési Szabályzatban leírtak szerint – leltározással, egyeztetéssel végrehajtott ellenőrzés után a  szabályzatban foglaltak szerint egyedi értékelés után szerepelteti, csoportos értékelés csak az e szabályzatban foglaltak szerint lehetséges. II. Fejezet Értelmező rendelkezések 4. Jelen szabályzat alkalmazásában: a) értékelés: az eszközök és források könyvviteli nyilvántartásba vételhez alkalmazott értékének és az éves költségvetési beszámoló mérlegébe kerülő értékének meghatározása; b) minősítés: döntés az adott eszköz, befektetett eszközök vagy forgóeszközök, azon belül az egyes eszközcsoportok közé való besorolásról. III. Fejezet A mérlegtételek minősítésének, értékelésének általános szabályai 5. Az eszközök befektetett eszközzé vagy forgóeszközzé történő minősítését kizárólag az eszköz használhatósága, rendeltetése, továbbá a tervezett használati idő alapján kell meghatározni. Az egy éven túl használatos eszközöket a befektetett, az egy évnél rövidebb ideig használandó eszközöket pedig a forgóeszközök közé kell besorolni. 6. Amennyiben az eszközök használata, rendeltetése az 5. pont szerinti besorolást követően megváltozik, akkor azok besorolását meg kell változtatni a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 23. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően. 7. A mérlegtételek értékelésénél a) a vállalkozás folytatásának elvéből kell kiindulni, ha ennek az elvnek az érvényesülését eltérő rendelkezés nem akadályozza, és a  tevékenység folytatásainak ellentmondó tényező, körülmény nem áll fenn, az alábbiak szerint: a mérlegtételek értékelésénél figyelembe kell venni a számviteli alapelvek érvényesülését; b) az előző év mérlegkészítésénél alkalmazott értékelési elvek akkor változtathatók meg, ha a  változtatást előidéző tényezők tartósan – legalább egy éven túl – jelentkeznek, és emiatt a változás állandónak, tartósnak minősül, ez esetben a változtatást előidéző tényezőket és számszerűsített hatásukat a kiegészítő mellékletben részletezni kell; c) a folytonosság elve alapján az eszközök és források értékelésének elve az egymást követő években csak meghatározott szabályok alapján változhat; d) gondoskodni kell, hogy érvényesüljön az egyedi értékelés elve, mely alapján az eszközöket és kötelezettségeket egyedileg kell értékelni, ezen elv alól kivételt képeznek az egyszerűsített értékelési eljárás alá vont követelések; e) az eszközöket és a  kötelezettségeket leltározással (mennyiségi felvétellel, egyeztetéssel) ellenőrizni és – az Szt.-ben szabályozott esetek kivételével – egyedenként értékelni kell; f ) figyelembe kell venni azt, hogy az értékelés során megállapított hiba a számviteli politikában meghatározott jelentős összegű hiba-e, és megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba-e. 8. A Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya a  bekerülési érték részét képező tételeket a  gazdasági esemény megtörténte után, a  pénzügyi rendezéskor veszi számításba a  számlázott, a  kivetett összegnek megfelelő fizetett összegben. Amennyiben az üzembe helyezés megtörtént, de a  számla, megfelelő bizonylat nem érkezett meg, a fizetendő összeget a hatóság nem állapította meg, és ezért a pénzügyi rendezés sem teljesülhetett, akkor az adott eszköz értékét a  rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, piaci információ, jogszabályi előírás) alapján kell meghatározni, és a  negyedév végén így veszi állományba a  Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya. Az így meghatározott érték és a  későbbiekben ténylegesen fizetett összeg közötti különbözettel a  bekerülési értéket a végleges bizonylatok kézhezvétele időpontjában akkor kell módosítani, ha a különbözet összege az adott eszköz értékét jelentősen módosítja. IV. Fejezet A forgalmi, piaci érték meghatározása 9. A forgalmi, piaci érték meghatározásában a  Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya köteles figyelembe venni, hogy az adott vagyonnak a) az eladási vagy b) a vételi árát kell-e meghatározni. 10. Ha az adott vagyontárgy: a) értékesítésre kerül, akkor az értékelés időpontjában azt kell meghatározni, hogy a vagyontárgyat mennyiért lehet értékesíteni, vagy b) nem ismert értékben került az NKFI Hivatal birtokába, és ezért kell értékelni, akkor az értékelés időpontjában azt kell meghatározni, hogy a vagyontárgyat milyen összegért lehetne beszerezni. 11. A piaci érték meghatározásakor figyelembe kell venni: a) az értékelés időpontját, és az értékelés időpontjában érvényes árakat kell alapul venni; b) a vagyontárgy állapotát; c) az értékelést meghatározó környezeti feltételeket; d) azt, hogy a piaci értékelés tárgya a piacon megtalálható-e; e) hogy az eszköz egyedi sajátosságai alapján eladható-e. 12. A piaci értékelés során ügyelni kell arra, hogy amennyiben olyan vagyon piaci értékét kell meghatározni, amely a piacon már nem található meg, akkor az annál korszerűbb vagyonra vonatkozó árat kell megkeresni, majd az árakat a két vagyon között arányosítással kell megállapítani. A piacon tapasztalt árat csökkenteni kell, figyelembe véve azt, hogy az érintett eszköz mennyivel gyengébb tulajdonságokkal rendelkezik. 13. Amennyiben az eszköz piaci ára nem állapítható meg azért, mert a piacon már nem lelhető fel, vagy egyedi sajátosságai miatt általában nem képezi adás-vétel tárgyát, a piaci érték meghatározása szakértő igénybevételével történik. V. Fejezet Külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek értékelési szabályai 14. A külföldi pénzértékre szóló eszköz, kötelezettség (kötelezettségvállalás, más fizetési kötelezettség) forintértékének meghatározásakor a valutát, devizát a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani. 15. Ha a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát, ilyen valutára szóló eszközöket és kötelezettségeket (kötelezettségvállalásokat, más fizetési kötelezettségeket) kell forintra átszámítani, az átszámítást az Szt. 60. § (5) bekezdése szerinti módon kell elvégezni. 16. A 15. pontban foglalt esetben a  valuta szabadpiaci árfolyamán – ennek hiányában országos napilapban a  világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatai alapján – a választott hitelintézet vagy a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által jegyzett devizára átszámított értéket kell a  hitelintézet által jegyzett deviza devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán vagy a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon forintra átszámítani. 17. Az év végi értékelésnek a Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya által követendő munkamenete a következő: a) a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek könyv szerinti értékének megállapítása; b) a fordulónapi érték meghatározása valamennyi külföldi pénzértékre szóló tételnél (részesedések, követelések, valutakészlet, deviza, számlán lévő deviza, kötelezettség) külön-külön az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Áhsz.) meghatározott árfolyamon; c) az árfolyam-különbözetek megállapítása valamennyi külföldi pénzértékre szóló tételre külön-külön; d) az a)–c) pont szerinti értékelési összegek alapján az összevont árfolyam-különbözet nagyságának meghatározása, majd minősítése; e) amennyiben a költségvetési szerv számviteli politikájában meghatározottak szerint jelentős összegű az év végi összevont nem realizált árfolyam-különbözet, ezt a főkönyvi könyvelésben is rögzíteni kell, egyenként minden külföldi pénzértékre szóló tételnél. 18. A valuta- és devizaszámlák esetében az árfolyam-különbözeteket – jellegüknek megfelelően – bevételként vagy kiadásként kell elszámolni. 19. Ha a  nyilvántartásban lévő külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek könyv szerinti értéke és a  fordulónapi árfolyamon számított értéke közötti különbözetek összege a  számviteli politikában meghatározott jelentős összeget nem éri el, akkor nem kell módosítani a  külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek könyv szerinti értékét. 20. A devizás értékelések során elvégzett számítások az év végi értékelés dokumentációját képezik. VI. Fejezet A követelések értékelésére vonatkozó sajátosságok 21. A közhatalmi bevételekre vonatkozó követelések és az adók módjára behajtandó kis összegű követelések értékelése során az értékvesztés összege a  kötelezettek együttes minősítése alapján egyszerűsített értékelési eljárással, azok csoportos értékelésével is meghatározható. 22. Az egyszerűsített értékelési eljárás során az egyes minősítési kategóriákhoz rendelt, a várható megtérülésre vonatkozó százalékos mutatók meghatározását az Áhsz. 18. § (4) bekezdése alapján a Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya alakítja ki, a követelésbeszedés eredményének előző költségvetési év(ek)re vonatkozó adatai alapján. 23. Az egységes rovatrend „B31. Jövedelemadók”, „B32. Szociális hozzájárulási adó és járulékok”, „B33. Bérhez és foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók”, „B34. Vagyoni típusú adók” és „B35. Termékek és szolgáltatások adói” rovataihoz kapcsolódóan vezetett nyilvántartási számlákon nyilvántartott és annak alapján a pénzügyi számvitelben elszámolt követelések (a továbbiakban együtt: egyszerűsített értékelési eljárás alá vont adókövetelések) értékelési elveinek meghatározása során a  kötelezetteket legalább – státuszuknak megfelelően – folyamatosan működő adósok és folyamatos működésükben korlátozott adósok szerinti – így különösen felszámolás alatt lévő, csődeljárás alá vont, végelszámolás alatt lévő, jogutód nélkül véglegesen megszűnt – csoportosításban kell részletezni. 24. A folyamatosan működő adósokkal szembeni követeléseket lejáratuk szerint a  Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya tovább bontja legalább a) 90 napon belüli; b) 91–180 napos; c) 181–360 napos és d) 360 napon túli minősítési kategóriákra. 25. A követelések működési célú támogatások bevételeire és a követelések felhalmozási célú támogatások bevételeire államháztartáson belülről értékvesztés nem számolható el. 26. Nem lehet értékvesztést elszámolni a Magyar Államkincstár által vezetett fizetési számlák esetében. 27. A nemzeti vagyonba tartozó befektetett eszközök és forgóeszközök között kimutatott részesedések, értékpapírok, a  készletek és a  követelések értékvesztésének elszámolása során akkor kell a  különbözetet jelentős összegűnek tekinteni, ha az értékvesztés összege meghaladja a  bekerülési érték 10%-át. Az értékvesztés tartós jellege nem vizsgálható. 28. Az értékvesztéseket a  Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya minden esetben dokumentálja (így különösen felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás, végrehajtás folyamatáról nyert információkkal). VII. Fejezet A mérlegben értékkel szereplő eszközök és források értékelési szabályai 29. A mérlegben szereplő eszközök és források értékelése során az NKFI Hivatal az Szt. 57–68. §-ának előírásai alapján jár el, a Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztályának felelősségével. VIII. Fejezet Az értékcsökkenés, értékvesztés elszámolási szabályai 1. Terv szerinti értékcsökkenés 30. Az Szt. előírásai szerint a  Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya felelős a  terv szerinti értékcsökkenéssel összefüggő alábbi kötelezettségek teljesítéséért: a) az immateriális javak, tárgyi eszközök után terv szerinti értékcsökkenést kell elszámolni, az értékcsökkenésre az Szt. 52. és 53. § rendelkezéseit kell alkalmazni; b) az immateriális javaknak, a  tárgyi eszközöknek a  hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési értékét (beszerzési vagy előállítási) azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása); c) az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek a  bekerülési értékhez (bruttó értékhez) – maradványérték megállapítása esetén a maradványértékkel csökkentett bekerülési értékhez (bruttó értékhez) – vagy a nettó értékhez (a terv szerint elszámolt értékcsökkenéssel csökkentett bruttó értékhez) viszonyított arányát vagy a bekerülési értéknek a teljesítménnyel arányos összegét és az értékcsökkenés évenkénti abszolút összegét az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott tevékenységre jellemző körülmények figyelembevételével kell megtervezni, és azokat a  nyilvántartásokon történő rögzítést követően a rendeltetésszerű használatbavételtől, az üzembe helyezéstől kell alkalmazni; d) a c) pont szerinti üzembe helyezés időpontja az eszköz rendeltetésszerű hasznosításának a kezdő időpontja, az üzembe helyezést hitelt érdemlő módon dokumentálni kell. 31. Az NKFI Hivatalnak nem kell maradványértéket meghatároznia a  25 millió Ft bekerülési érték alatti gépek, berendezések, felszerelések, járművek terv szerinti értékcsökkenésének megállapításánál. 32. Terv szerinti értékcsökkenést a már rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett immateriális javak, tárgyi eszközök után kell elszámolni addig, amíg azokat rendeltetésüknek megfelelően használják. 33. A kis értékű immateriális javak bekerülési értékét a  beszerzést, a  kis értékű tárgyi eszközök bekerülési értékét az üzembe helyezést, használatbavételt követően, legkésőbb a negyedévi záráskor kell terv szerinti értékcsökkenésként egy összegben elszámolni. 34. Az értékcsökkenési kulcsok az NKFI Hivatal esetében a következők: a) az immateriális javak esetén a terv szerinti értékcsökkenés leírási kulcsa aa) vagyoni értékű jogoknál 16% vagy a tervezett használati idő alapján megállapított lineáris kulcs, ab) szellemi termékeknél 33%; b) az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok terv szerinti értékcsökkenésének leírási kulcsa azonos annak az ingatlannak a leírási kulcsával, amelyhez az adott vagyoni értékű jog kapcsolódik; c) nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés a földterület, a telek (a bányaművelésre, veszélyes hulladék tárolására igénybe vett földterület, telek kivételével), az erdő, a  képzőművészeti alkotás, a  régészeti lelet bekerülési (beszerzési) értéke után és az üzembe nem helyezett beruházásnál, d) az értékcsökkenést negyedévente, a negyedév utolsó napján állományban lévő tárgyi eszközök után, az éves szintű leírási kulcsok alapján, tényleges használatuknak megfelelően, napokra számított összeggel kell elszámolni. 2. Terven felüli értékcsökkenés, valamint a visszaírás elszámolása 35. A terven felüli értékcsökkenésre vonatkozó szabályokat az Áhsz. 17. § (5) bekezdésében foglaltak szerinti eltéréssel alkalmazza a Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya. Az NKFI Hivatal év végi piaci értékelést nem végez, így év végi értékelés alapján nem számol el terven felüli értékcsökkenést. 3. Az értékvesztés elszámolási szabályai 36. Az NKFI Hivatalnak az alábbi eszközök után értékvesztést kell elszámolni: a) gazdasági társaságban lévő részesedések; b) készletek; c) követelések. 37. Az értékvesztés elszámolására az Áhsz.-ben foglalt eltérésekkel az Szt. 54–55. §-át, az értékvesztés visszaírására az Szt. 56. §-ában foglaltakat a Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya köteles alkalmazni. IX. Fejezet A mérlegben szereplő tételek értékelési szempontjai 38. A mérlegtételek értékelésének általános szabályaira az Szt. 46. §-át kell alkalmazni. 4. Immateriális javak 39. A könyvviteli mérlegben az immateriális javakat bekerülési értéken vagy a bekerülési értéknek a) a terv szerinti és terven felüli értékcsökkenéssel csökkentett; b) a terven felüli értékcsökkenés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értékén kell kimutatni; az értékhelyesbítés külön kerül kimutatásra. 5. Tárgyi eszközök 40. A könyvviteli mérlegben a tárgyi eszközt bekerülési értéken vagy a bekerülési értéknek a) a terv szerinti és terven felüli értékcsökkenéssel csökkentett; b) a terven felüli értékcsökkenés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken mutatja ki a Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya; az értékhelyesbítést külön mutatja ki. 6. Részesedések 41. A mérlegben a  részesedéseket a Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya a  bekerülési érteken mutatja ki, csökkentve az elszámolt értékvesztéssel, növelve az értékvesztés visszaírt összegével. Az értékhelyesbítést külön kell kimutatni az eszközök értékhelyesbítésének forrásával azonos összegben. 7. Készletek 42. A mérlegben a  vásárolt készleteket a  mérleg fordulónapján használatba nem vett vásárolt készletek bekerülési értékén köteles a Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya kimutatni, csökkentve a már elszámolt értékvesztéssel, növelve az értékvesztés visszaírt összegével. 8. Követelések 43. A követeléseket a  Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya bekerülési értéken köteles kimutatni, csökkentve az elszámolt értékvesztéssel, növelve az értékvesztés visszaírt összegével. 44. Év végén leltározás alapján kell a követelések állományát megállapítani, majd értékelni. 45. Az értékelés során gondoskodni kell: a) az el nem ismert követelések kivezetéséről; b) a behajthatatlan követelések kivezetéséről; c) az elengedett követelések elszámolásáról, majd kivezetéséről; d) az értékvesztés elszámolásáról; e) az elszámolt értékvesztés visszaírásáról. 46. A mérlegben csak az Áhsz. 1. § (1) bekezdés 6. pontja szerinti követelés tekinthető követelésnek. 47. Az el nem ismert követelést – ideértve azt a követelést is, amelyet eredetileg elismertek, de később vitatnak vagy kifogásolnak – ki kell vezetni a követelések közül. 9. Pénzeszközök 48. A mérlegben a  pénzeszközöket a  mérleg fordulónapján a  pénztárban lévő, a  fizetési számlához kapcsolódó számlakivonatban szereplő értéken köteles a  Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya kimutatni, csökkentve az elszámolt értékvesztéssel, növelve az értékvesztés visszaírt összegével. 10. Időbeli elhatárolások 49. Az aktív és passzív időbeli elhatárolásokat a mérlegben könyv szerinti értéken kell a Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztályának kimutatnia. 11. A saját tőke értékelése 50. A mérlegben a saját tőkén belül kell kimutatni a nemzeti vagyon induláskori értékét és változásait, az egyéb eszközök induláskori értékét és változásait, a felhalmozott eredményt, az eszközök értékhelyesbítésének forrását és a mérleg szerinti eredményt, ennek előkészítéséért a Költségvetési Főosztály Gazdasági Osztálya felelős. 51. A mérlegben a nemzeti vagyon induláskori értékeként a 2014. január 1-jén meglévő, a nemzeti vagyonba tartozó eszközök bekerülési értékeinek forrását kell kimutatni. 52. A mérlegben a nemzeti vagyon változásai között a 2014. január 1-jét követően a nemzeti vagyonba tartozó befektetett eszközök és forgóeszközök változásait kell kimutatni. 53. A mérlegben a mérleg szerinti eredményt az eredménykimutatásban ilyen címen kimutatott összeggel egyezően kell szerepeltetni. 12. A kötelezettségek értékelése 54. A mérlegben a kötelezettségek között az egységes rovatrend szerinti rovatokhoz kapcsolódóan vezetett nyilvántartási számlákon nyilvántartott végleges kötelezettségvállalásokat, más fizetési kötelezettségeket kell kimutatni mindaddig, amíg azokat pénzügyileg ki nem egyenlítették, el nem engedték, vagy egyéb módon nem rendezték. 55. A mérlegben a  kötelezettségeket költségvetési évben esedékes kötelezettségek és költségvetési évet követően esedékes kötelezettségek, ezen belül a költségvetési kiadások kiemelt előirányzatai és finanszírozási kiadások szerinti tagolásban kell kimutatni. A  mérleg a  kötelezettségek között tartalmazza a  kötelezettség jellegű sajátos elszámolásokat is. 13. Passzív időbeli elhatárolások értékelése 56. A mérlegben a passzív időbeli elhatárolásokon belül kell kimutatni az eredményszemléletű bevételek passzív időbeli elhatárolását, a költségek, ráfordítások passzív időbeli elhatárolását és a halasztott eredményszemléletű bevételeket. X. Fejezet Egyéb rendelkezések 57. A jelen szabályzat kiadásáért – mint a  költségvetési szerv vezetője – az NKFI Hivatal elnöke felelős. A  szabályzat előkészítéséért, aktualizálásáért és annak végrehajtásáért az NKFI Hivatal Költségvetési Főosztályának vezetője a  felelős. Az NKFI Hivatal munkatársai a  szabályzatban foglaltak végrehajtásáért a  Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 2/2015. (I. 16.) MvM utasítás szerinti feladat- és hatáskörükben felelősek. XI. Fejezet Záró rendelkezések 58. Ez az utasítás a közzétételét követő napon lép hatályba. 59. Jelen utasítást a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. 60. Hatályát veszti a Nemzeti Innovációs Hivatal eszközök és források értékelési szabályzatáról szóló 20/2014. NIH utasítás és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Iroda 2014. április 1-jétől hatályos Eszközök és források értékelési szabályzata. Pálinkás József s. k., elnök