169/B/2005. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, továbbá jogszabály alkotmányellenességének utólagos

169/B/2005. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, továbbá jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (3) és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (3) bekezdése alkotmányellenességének az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján történő megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. 3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.928/2004/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 4. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja. I. Az indítványozók – magánszemély és képviselője – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (3) és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt fordultak az Alkotmánybírósághoz. 1. Az indítvány alapja az, hogy a Legfelsőbb Bíróság a polgári ügyben hozott jogerős határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 273. § (1) bekezdése szerinti előkészítő eljárásban, a Pp. 270. §-ában foglalt feltételek hiánya miatt elutasította – 4 nappal azt megelőzően, hogy az Alkotmánybíróság a hivatkozott szabályokat a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban (ABH 2004, 551.) megsemmisítette. Az indítványozó az Alkotmány 2. §-a, 8. § (1) és (2) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, 57. § (5) bekezdése, valamint a 64. §-a „értelmében” „panasszal” fordult az Alkotmánybírósághoz a másodfokú bíróság „törvénysértő” ítélete, valamint a Legfelsőbb Bíróság végzése ellen. Sérelmezte, hogy a felülvizsgálati kérelem elutasítása csupán a jogegységi határozatra hivatkozás hiányán alapult, és a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta azokat az anyagi jogi és eljárási szabálysértéseket, amelyek az első fokú bíróság döntését megváltoztató másodfokú bíróság eljárását és határozatát jellemezték. Az Alkotmánybíróságtól kérte az ügy megvizsgálását, valamint az eljáró bíróságok utasítását új eljárás lefolytatására és törvényes jogainak megfelelő új határozat hozatalára. Mivel a 1166/D/2004. számon lajstromozott panasz tartalma egyértelműen bírósági határozatok felülvizsgálatára irányult, az indítványozót az Alkotmánybíróság főtitkára tájékoztatta a hatáskör hiányáról, és megküldte számára a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatot. 2. Ezt követően az indítványozó képviselője – önállóan és ügyfele képviseletében is – az Abtv. 1. § b), d) és e) pontjára, valamint a korábban beterjesztett „alkotmánybírósági panaszra” hivatkozva támadta az Abtv. 43. § (3) és (4) bekezdését. Álláspontja szerint e rendelkezések „nincsenek összhangban” az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével (jogállamiság, jogbiztonság), a 8. § (1) és (2) bekezdésével, a bíróságoknak az 50. § (1) bekezdésben meghatározott feladataival, a jogegyenlőséget és a bíróság előtti jogérvényesítéshez való jogot biztosító 57. § (1) bekezdésével, a jogorvoslathoz való jogról szóló 57. § (5) bekezdésével, valamint a diszkrimináció tilalmát rögzítő, illetve az esélyegyenlőség kiküszöböléséről rendelkező 70/A. § (1) és (3) bekezdésével, továbbá a Pp. és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) „alapelveivel, amelyek a jogállamiságot valamint jogorvoslathoz való jogot és a törvényességet hivatottak biztosítani a Magyar Köztársaságban”. Az indítványozó kérte, az Alkotmánybíróság – a támadott rendelkezések alkotmányellenességének megállapításával és megsemmisítésével egyidejűleg – „hívja fel az Országgyűlést annak megfontolására, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvényben szabályozza újra a polgári peres ügyekben is a már jogerős határozattal lezárt felülvizsgálati eljárás előzetes elbírálása során hozott elutasító határozattal szembeni »rendkívüli« jogorvoslati, ill. jogorvoslati jogot és a felülvizsgálati kérelem ilyen esetben történő ismételt előterjeszthetőségének szabályait a perújítás elvi szabályaihoz hasonló rendelkezésekkel”, tekintettel a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatra. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság megfelelő határozat meghozatalával – a jogorvoslati jog utólagos megadásával vagy a 42/2004. (XI. 9.) AB határozat módosításával – biztosítsa a konkrét ügyben a Pp. 270. §-a egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapításából eredő hátrány teljes vagy részleges reparációját. II. Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések. 1. Az Alkotmány rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sért hetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.” „57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (…) (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatáro zottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (…) (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósu lását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” 2. Az Abtv. rendelkezései: „43. § (1) Azt a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisít, az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. (2) A jogszabálynak vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének megsemmisítése, – (3) bekezdésben foglalt eset kivételével – nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. (3) Az Alkotmánybíróság elrendeli az alkotmányellenes jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze alapján jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát, ha az elítélt még nem mentesült a hátrányos következmények alól, és az eljárásban alkalmazott rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetőleg intézkedés csökkentése vagy mellőzése, illetőleg a felelősség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne. (4) Az Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a Legfelsőbb Bíróság sérelmezett végzése kézhezvételétől számított 60 napon belül megküldött „alkotmánybírósági panasz” érdemben befolyásolja-e az Abtv. rendelkezései alkotmányellenességének elbírálását. Megállapította, hogy a beadvány alkotmányjogi panaszként való elbírálásra alkalmatlan. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése alapján az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz keretében kizárólag jogszabályokat, éspedig azokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett. Mivel az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is megállapította, hogy a panasz kizárólag a konkrét bírósági határozatok érdemét sérelmezte, azt a törvényi feltételek hiánya miatt – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján – visszautasította. 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. §-a rendelkezéseinek alkotmányosságát több határozatában vizsgálta. Erre tekintettel állást kellett foglalni abban a kérdésben, hogy az indítvány nem ítélt dolog vizsgálatára irányul-e. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. Az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat ugyanis az Alkotmánybíróságot is köti. (1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 972, 973.) Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság a 10/1992. (II. 25.) AB határozatban (ABH 1992, 72., továbbiakban: Abh.) az Abtv. 43. §-a, ezen belül a (3) és (4) bekezdése alkotmányosságát az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, azaz a jogállamiság és ezen belül a jogbiztonság szempontjából vizsgálta, és úgy ítélte meg, hogy az Abtv. szabályozása összhangban van a jogbiztonság követelményeivel (ABH 1992, 72, 74.). Megállapította, a jogalkotó éppen a jogbiztonságra volt te kintettel, amikor azt tette főszabállyá, hogy az alkotmányellenes jogszabályok az ezt megállapító határozat közzététele napján vesztik hatályukat, és a korábban létrejött jogviszonyok érintetlenül maradnak. Ugyanakkor kiemelte, hogy „[l]ehetősége van az Alkotmánybíróságnak ex tunc hatályon kívül helyezésre is, ugyanúgy, mint az alkotmányellenesség következményeinek alkalmazására az egyes jogviszonyokra. Az Alkotmánybíróság a törvény szerint szintén a jogbiztonság érdekében élhet ezekkel a jogosítványaival, illetve az indítványozó különösen fontos érdekére lehet tekintettel – az utóbbira nyilván alkotmányjogi panasz esetében.” (ABH 1992, 72, 75.) Az indítvány az Abtv. 43. § (3) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével való ellentétét nem indokolta más alkotmányos összefüggésben, mint azt az Abh. elemezte. A támadott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló ezen indítványi rész tehát ítélt dolognak minősül, ezért az Alkotmánybíróság e tekintetben az eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette. 3. Az indítvány az Abtv. 43. § (4) bekezdésével összefüggésben a normavilágosság sérelmét állítja a „meghatározhatja” kifejezés tekintetében, mivel a rendelkezés az Alkotmánybíróságot úgy hatalmazza fel az ex tunc hatályú megsemmisítésre, illetve az alkotmányellenesség konkrét ügyeket érintő hatályának megállapítására, hogy még példálódzó jelleggel sem tartalmazza a „jogbiztonság”, illetve „a különösen fontos érdek” szükséges mértékét, illetve az „eljárás rendjét”. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]. Nem állapítható meg a jogállamiság és annak részét képező jogbiztonság sérelme pusztán amiatt, hogy az adott normaszöveg a jogalkalmazás során értelmezésre szorul: a jogbiztonság elvéből nem következik a jogalkotónak olyan kötelezettsége, hogy minden fogalmat minden jogszabályban külön meghatározzon [71/2002. (XII. 27.) AB határozat, ABH 2002, 417.]. A normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó – a jelen ügyben az Alkotmánybíróság – számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [Pl.: 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135–136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725–726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.] Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban világos magyarázatát adta, hogy a lezárt jogviszonyokba való beavatkozást a törvény csak akkor írja elő, ha azt más, a jogbiztonsággal konkuráló és annál erősebb jogállami elv megköveteli. Így az alkotmányos büntetőjog alapelveivel összhangban teszi az Abtv. 43. § (3) bekezdése kötelezővé a jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát az elítélt javára. Ez elvileg a jogbiztonság ellen hat. Az ellentmondást az Abtv. úgy oldja fel, hogy a 43. §-nak ez a rendelkezése csak arra az esetre vonatkozik, ha a büntetés hátrányos következményei még fennállnak. (ABH 1992, 72, 75.) Miután az Alkotmánybíróság gyakorlatában meghatározta a jogállamiságból következő jogbiztonság követelményeit [9/1992. AB határozat, ABH 1992, 59, 65–66.], az alkotmányellenesség Abtv.-ben szabályozott jogkövetkezményeinek alkalmazása során azokat maga is következetesen érvényesítette. Több határozatában kifejtette, hogy a jogbiztonság követelményeinek érvényesítésétől az Alkotmánybíróság a saját működése körében sem tekinthet el. Az Alkotmánybíróságnak minden alkotmányellenességet megállapító határozatában külön-külön kell mérlegelnie azt, hogy a jogbiztonság alkotmányos érdeke az alkotmányellenesség következményeinek levonása tekintetében milyen döntést kíván. A jogszabály alkotmányellenességének következményeit minden esetben úgy kell rendezni, hogy az jogbiztonsághoz vezessen. [Abh., ABH 1992, 72, 74–75.; 66/1997. (XII. 29.) AB határozat ABH 1997, 397, 407–408.; 33/2002. (VII. 4.) AB határozat, ABH 2002, 173, 187.] Az indítványozó érdekének „különösen fontos”-ként minősítése az egyedi ügyek körültekintő mérlegelését igényli, a mérlegelés szempontjainak általános törvényi meghatározására sem lehetőség, sem szükség nincs. Az alkotmányellenes jogszabály ex tunc hatályú megsemmisítését, illetve a konkrét ügyben történő alkalmazásának tilalmát, avagy az erre irányuló kérelem elutasítását az Alkotmánybíróság – mivel rendelkezése az Abtv. 43. § (1) bekezdésében meghatározott főszabálytól eltér – minden esetben külön mérlegeli és indokolja [pl.: legutóbbi ügyekben: 2/2009. (I. 23.) AB határozat, ABH 2009, 51, 59–60.; 23/2009. (III. 6.) AB határozat, ABH 2009, 174, 193–194.; 44/2009 (IV. 8.) AB határozat, ABH 2009, 311, 322–323.; 116/2009. (XI. 20.) AB határozat, ABH 2009, 1253, 1257–1258.]. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 43. § (4) bekezdése nem sérti a normavilágosság követelményeit, ezért az indítványt e tekintetben elutasította. 4. Az indítvány szerint az Abtv. 43. § (4) bekezdése sérti az „állampolgári jogegyenlőséget”, valamint a polgári peres, illetve felülvizsgálati eljárás területén a jogérvényesítés lehetőségét [Alkotmány 57. § (1) bekezdés], mivel – ellentétben a büntető ügyekre vonatkozó rendelkezéssel – az Abtv. nem rendeli el kötelezően a felülvizsgálatot. Ugyanezen okok miatt sérül a jogorvoslathoz való jog [Alkotmány 57. § (5) bekezdés], valamint a diszkrimináció tilalma [70/A. § (1) bekezdés]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében elismert törvény előtti egyenlőség a személyek általános jogegyenlőségének a bírósági eljárásra való vonatkoztatása (18/B/1994. AB határozat, ABH 1998, 570, 572.). Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése a törvény előtti egyenlőséget jogérvényesítési szempontból deklarálja, tehát valójában eljárásjogi garancia arra, hogy jogainak érvényesítése tekintetében a bíróság (törvény) előtt mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik [191/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 629, 631.]. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkriminációs tilalom szempontjából is releváns, hogy törvényalkotó az Abtv. 43. § (3) és (4) bekezdésében nem személyek, hanem egyrészről a büntető jogszabályok, másrészről pedig minden más jogszabály alkotmányellenességének következményei között tett különbséget. Ennek indokát az Alkotmánybíróság az Abh.-ban ki is fejtette (ABH 1992, 72, 75.). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében elismert jogorvoslati joghoz való jog – mint alapvető jog – csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többlet lehetőség, amely nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével. [Összegzés: 42/2004. (XI. 9.) AB határozat, ABH 2004, 551, 571–572.] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt jogorvoslatként definiálta [57/1991. AB határozat, ABH 1991, 272, 281–282.]. A 23/1998. (VI. 9.) AB határozatban megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz rendkívüli jogorvoslatkénti szabályozása az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdéséből kényszerítően ugyan nem következik; ám ha a törvényhozó az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán a jogerősen befejezett ügyekben bekövetkezett jogsérelemre e rendkívüli jogorvoslat lehetőségét megnyitotta, alkotmányos kötelessége olyan eljárásjogi szabályok megalkotása, amelyek alkalmazásával a jogsérelem valóságosan orvosolhatóvá válik. (ABH 1998, 182, 188.) A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 43. § (3) és (4) bekezdése nincs az indítvány keretei között értékelhető, alkotmányos összefüggésben az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével, az 57. § (5) bekezdésével, valamint a 70/A. §-ának (1) bekezdésével sem. Ugyancsak nem állapítható meg alkotmányosan értékelhető összefüggés az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó állami kötelezettséggel [Alkotmány 8. § (1) bekezdés], az alapvető jogok törvényi szabályozásának előírásával és lényegük korlátozásának tilalmával [Alkotmány 8. § (2) bekezdés], a bíróságok feladatait meghatározó szabállyal [Alkotmány 50. § (1) bekezdés], továbbá a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel segítő állami feladattal [ Alkotmány 70/A. § (3) bekezdés]. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (3) és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmány a 8. § (1) és (2) bekezdése, az 50. § (1) bekezdése, az 57. § (1) és (5) bekezdése, valamint a 70/A. § (1) és (3) bekezdése tekintetében is elutasította. 5. Az Alkotmánybíróság az indítvány egyéb részeit visszautasította. Azon indítványi kérelemmel kapcsolatban, hogy az Alkotmánybíróság módosítsa a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatot, és ily módon a konkrét ügyben nyissa meg a jogorvoslat lehetőségét, az Alkotmánybíróság hatáskörének hiányát állapította meg. Az Alkotmánybíróság ugyanis nem jogosult saját határozatának módosítására. Erről már az Abh.-ban kifejtette az álláspontját. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alkotmánybíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, és az Alkotmánybíróság határozata mindenkire kötelező. Amennyiben az Alkotmánybíróság álláspontja valamely jogi kérdésben változik, azt másik eljárásban hozott új határozatban fejezi ki. Ettől független kérdés, hogy bizonyos hibák (elírás stb.) esetén az Alkotmánybíróságnak lehetősége van határozata kijavítására (ABH 1992, 72, 75–76.). Mivel az indítványi kérelem nem kijavításra, hanem a konkrét ügyben való alkalmazás kiterjesztésére, illetve az ex nunc hatály módosítására irányul, az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében visszautasította. [Az indítvánnyal érintett konkrét helyzetet érintő döntés még: 1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1325.; 702/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1681, 1706–1707.] Az indítvány azon részével kapcsolatban, hogy az Alkotmánybíróság törvényalkotás megfontolására hívja fel az Országgyűlést, az Alkotmánybíróság szintén a hatáskörének hiányát állapította meg. Az Abtv. 1. § e) pontja és 49. §-a alapján az Alkotmánybíróság a jogalkotót csak mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása esetén kötelezi jogszabály-alkotásra. Ennek megállapítására alkalmas indítványi rész azonban nincs. Egyébként pedig a jogalkotó az alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló eljárás megteremtéséről szóló 1999. évi XLV. törvény megalkotásával már megszüntette a 23/1998. (VI. 9.) AB határozatban megállapított alkotmányellenes mulasztást (ABH 1998, 182.). Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt e kérdésekben az Ügyrend 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján visszautasította. Budapest, 2010. szeptember 13. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke