31/2013. (X. 28.) AB határozata a Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése, valamint az Országos Választási Bizottság 41/2012. számú határozata alapt

31/2013. (X. 28.) AB határozata a Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése, valamint az Országos Választási Bizottság 41/2012. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Juhász Imre, dr. Pokol Béla és dr. Salamon László alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése és az  Országos Választási Bizottság 41/2012.  számú, a  Kúria végzésével helybenhagyott határozata alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1] A Lehet Más a  Politika (székhelye: 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 37.; a  továbbiakban: indítványozó) 2012. május 31-én alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése, illetve az Országos Választási Bizottság 41/2012. számú határozata ellen, s kérte azok megsemmisítését. [2] Az Országos Választási Bizottság (a  továbbiakban: OVB) 2012. március 24-én kelt, 41/2012. számú határozatában megállapította, hogy „a Lehet Más a  Politika az  aláírás-gyűjtési maraton meghirdetése során tett ajándékok ígéretével megsértette Ve. [a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény] 48. § (3) bekezdésében foglalt tilalmat.” Az OVB az indítványozót a további jogsértéstől eltiltotta. [3] Az indítványozó 2012. március 26-án a  Kúriánál kezdeményezte az  Országos Választási Bizottság határozatának felülvizsgálatát. A  Kúria 2012. március 28-án kelt, Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzésével az  OVB határozatát helyben hagyta. [4] Az indítványozó azt állította, hogy a  Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése, illetve az  OVB 41/2012.  számú, a  Kúria végzésével helybenhagyott határozata ellentétes az  Alaptörvény XXIII.  cikk (7)  bekezdésével. Szerinte az  OVB, illetve a  Kúria a  Ve. 48.  § (3)  bekezdését, ami megtiltja a  választók illetéktelen befolyásolását közvetve az aláírásgyűjtés kapcsán is, olyan tágan értelmezte, amelynek révén indokolatlan módon korlátozta az indítványozó által kezdeményezett aláírásgyűjtést. Az  indítványozó sérelmezte, hogy az  OVB, illetve a  Kúria értelmezésében még az  aláírásgyűjtésért adott vagy ígért olyan előny is tilos, amelyről az  aláíró jellemzően nem is tudott, illetve amely az ő befolyásolására nem is volt alkalmas. Így az indítványozó szerint a sérelmezett döntések indokolatlanul korlátozták az  aláírásgyűjtéshez, illetve ezen keresztül az  Alaptörvényben biztosított népszavazáson való részvételhez való jogot. [5] Az indítványozó alapvetően tehát a Kúria végzésében foglalt, a bírói döntést érdemben befolyásoló jogértelmezést tartotta alaptörvény-ellenesnek. Kérte ugyanakkor, hogy amennyiben az  Alkotmánybíróság úgy ítélné meg, hogy a Kúria a Ve. 48. § (3) bekezdésének egyetlen helyes értelmezését fogadta el, akkor az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. § (2) bekezdése szerinti eljárásban állapítsa meg, hogy a Ve. 48. § (3) bekezdése sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdését. II. [6] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezése: „B) cikk (3) A közhatalom forrása a nép. (4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.” „VIII.  cikk (3) Pártok az  egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A  pártok közreműködnek a  nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában. A  pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.” „8. cikk (1) Legalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendel el. A  köztársasági elnök, a  Kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére az  Országgyűlés országos népszavazást rendelhet el. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.” „28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” „XXIII.  cikk (7) Mindenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az  országgyűlési képviselők választásán választó. Mindenkinek joga van helyi népszavazáson részt venni, aki a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó.” [7] 2. Az indítvány benyújtását követően hatályon kívül helyezett Ve.-nek az alapügyben alkalmazott rendelkezése: „48. § (3) Az ajánlásért az ajánlónak vagy rá tekintettel másnak előnyt adni vagy ígérni, valamint az ajánlásért előnyt kérni, illetőleg előnyt vagy annak ígéretét elfogadni tilos.” „118.  § (2) Az  aláírásgyűjtésre a  46.  § (2) és (4)  bekezdése, a  48.  §, az  50.  § (1)  bekezdésének c)  pontja és (2) bekezdése, valamint az 54. §, az 59. § és a 60. § rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell.” III. [8] Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az  alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. [9] 1. A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott: [10] 1.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése alapján az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve kell benyújtani. Az ügyben első fokon eljárt bíróság, a Kúria az eljárást befejező végzését 2012. március 28-án hozta. Az alkotmányjogi panaszt 2012. május 8-án nyújtották be a  Kúriához, azaz 60 napon belül, ezért a  panasz határidőben beérkezettnek tekinthető. [11] 1.2. A  panasz megfelel továbbá az  Abtv. 52.  § (1)  bekezdésében foglalt, az  indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek, mivel [12] – megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §-át), [13] – megjelöli továbbá az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [XXIII. cikk (7) bekezdés], [14] – megjelöli a  támadott bírói döntést (a  Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése, illetve az  OVB 41/2012.  számú, a Kúria végzésével helybenhagyott határozata), [15] – tartalmazza a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, [16] – kifejezett kérelmet a Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése, illetve az OVB 41/2012. számú, a Kúria végzésével helybenhagyott határozata megsemmisítésére. [17] 2. A  befogadhatóság tartalmi feltételeit vizsgálva az  Alkotmánybíróság az  alábbiakat állapította meg: Az  Abtv. 56.  § (2)  bekezdése alapján a  befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a  27.  § szerinti érintettséget, a  jogorvoslat kimerítését, valamint a  29–31.  § szerinti tartalmi követelményeket. Az  Abtv. 27.  §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az  egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az  Alkotmánybírósághoz, ha az  ügy érdemében hozott döntés vagy a  bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az  indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az  indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. [18] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a és az 51. (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthető, nyilvánvalóan érintett, hiszen a  jelen ügyre okot adó jogvitában félként szerepelt. Azt állította, hogy a  Kúria, valamint az  OVB támadott döntése az  Alaptörvény XXIII.  cikk (7)  bekezdését, s ennek részeként az  aláírásgyűjtéshez való jogát sértette. Így az  Abtv. 27.  § a)  pontja alapján az  indítványozási jogosultságát alátámasztotta, mivel az  általa kezdeményezett aláírásgyűjtést korlátozó, s a  rá nézve tilalmat megállapító döntéseket az  Alaptörvényben biztosított jogával ellentétesnek tartotta. [19] 2.2. Az  indítványozó a  rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségét kimerítette, s ezáltal megfelelt az  Abtv. 27.  § b) pontjában foglaltaknak. [20] 2.3. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint az  indítvány megfelelt az  Abtv. 29.  §-ában foglalt mindkét, vagylagos természetű feltételnek. Az indítvány alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel, s az egyúttal a bírói döntés érdemét érinti. [21] Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján az alkotmányjogi panaszt befogadta és érdemben bírálta el. IV. [22] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. [23] Az Alaptörvény indítvánnyal érintett XXIII. cikk (7) bekezdése szerint mindenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az országgyűlési képviselők választásán választó. [24] 1. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvényben biztosított jog tartalmát mindenekelőtt az  Alaptörvény R)  cikk (3)  bekezdése alapján, annak céljára, a  Nemzeti hitvallásra és a  történeti alkotmány vívmányaira tekintettel értelmezte. [25] Az 1949. évi kommunista alkotmány nem ismerte el alanyi jogként az  országos népszavazáson való részvételhez való jogot. E  jog az  1994. évi LXI. törvény révén 1994. október 7-től vált az  Alkotmány részévé. Az  érintett jog értelmezéséhez, miután az  országos népszavazáson való részvételhez való jogot először az  Alkotmány, illetve az  Alaptörvény ismerte el, a  hagyományos értelemben vett – 1949 előtti – történeti alkotmány nem szolgáltat érdemi szempontokat. [26] A fentieket követően az  Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy milyen alkotmányos követelményeknek kell érvényesülniük az  alapjog korlátozásakor, s ennek kapcsán figyelembe vette az  alábbiakat: „Az Alkotmánybíróság az  újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a  korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az  Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a  konkrét ügy alapján a  megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a  meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése.” {13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32]} [27] A jelen esetben az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  országos népszavazáson való részvétel jogának vonatkozásában a  korábbi Alkotmány 70.  § (1)  bekezdése és az  Alaptörvény XXIII.  cikk (7)  bekezdése, továbbá a  választói kezdeményezés alapján elrendelendő országos népszavazás vonatkozásában a  korábbi Alkotmány 28/C.  § (2)  bekezdése és az  Alaptörvény 8.  cikk (1)  bekezdése között szövegszerű egyezés mutatható ki. Az  Alaptörvény az  alapjog, illetve a  választói kezdeményezés alapján elrendelendő országos népszavazás szinte változtatás nélküli átvételével a korábbi alkotmánybírósági gyakorlat által kimunkált elvi tételek fenntartása mellett döntött. Ennek megfelelően az  Alkotmánybíróság tartalmi vagy szövegszerű megjelenítéssel hivatkozhatja, illetve idézheti a korábbi határozataiban foglaltakat. [28] Az Alkotmánybíróság szerint a  „népszavazás alkotmányos joga” a  népfelség elvén alapul (987/B/1990/3. AB határozat, ABH 1991, 527, 528–529.) Az Alkotmánybíróság 2/1993. (I. 22.) AB határozatában a népszavazást érintően leszögezte, hogy az a „népszuverenitás gyakorlásának” olyan formája, amely „a parlamentáris rendszerben a hatalom képviseleti gyakorlásának kiegészítésére, befolyásolására irányul, tehát komplementer jellegű.” (ABH 1993, 33, 37.) Az  Alkotmánybíróság 52/1997. (X.  14.) AB határozatában ugyanakkor azt is megállapította: „[a] közvetlen hatalomgyakorlás a  népszuverenitás gyakorlásának kivételes formája, amely azonban kivételes megvalósulása eseteiben a  képviseleti hatalomgyakorlás fölött áll.” (ABH 1997, 331.) Mindezt figyelembe véve a  népszavazásban való részvételhez való jog céljaként rögzíthető, hogy a  közhatalom – közvetlen formában történő – gyakorlását biztosítsa. A  jog tartalmát ezzel összhangban az  Alkotmánybíróság az  52/1997. (X. 14.) AB határozatában úgy határozta meg, hogy az  „mint alanyi jog kiterjed a  népszavazás kezdeményezésére, támogatására, (beleértve az aláírást és aláírások gyűjtését), illetve a szavazásban való részvételre.” (ABH 1997, 331, 344.) Az Alkotmánybíróság az  Alaptörvény érintett rendelkezése kapcsán rámutatott: „A népszavazás intézménye a  népszavazás kezdeményezését, támogatását és magát a  szavazási eljárást foglalja magában. [52/1997. (X.  14.) AB határozat, ABH 1997, 331, 344.]” {3160/2013. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [23]; 3161/2013. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [24]; 3162/2013. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [24]} [29] 2. Az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése az országos népszavazáson való részvételre vonatkozó jogot garantálja. E  rendelkezés fentiekben kifejtett céljára figyelemmel az  Alaptörvény a  választókat azzal az  alanyi joggal ruházza fel, hogy a  népszavazás útján történő hatalom-gyakorlásra [Alaptörvény B)  cikk (3)–(4)  bekezdés] irányuló eljárási folyamatot megindítsák, azt akaratukkal befolyásolják, lehetővé téve, hogy az eljárás – az előírt feltételek teljesítése esetén – eljuthasson a  kezdeményezéstől a  népszavazás megtartásáig. Ennek értelmében az  Alaptörvény XXIII.  cikk (7)  bekezdésében foglalt jog a  választók számára biztosított alanyi jogként kiterjed a  népszavazás kezdeményezésére, támogatására (beleértve az aláírást és aláírások gyűjtését), illetve nyilvánvalóan a szavazásban való részvételre is. Az  országos népszavazáson való részvételre vonatkozó jog értelmezése ilyen módon összhangban áll az  Alaptörvény 8.  cikk (1)  bekezdésével, ami bár közvetlenül az  Országgyűlés kötelezettségét szabályozza, de közvetve a  választók országos népszavazás kezdeményezéséhez való jogát is magában foglalja, hiszen ennek gyakorlásától teszi függővé az  adott rendelkezés a  népszavazás kötelező elrendelését: „[l]egalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendel el.” [30] Az Alaptörvény XXIII.  cikk (7)  bekezdése alanyi jogon a  választók számára biztosítja az  országos népszavazás kezdeményezésére, támogatására, (beleértve az aláírást és aláírások gyűjtését), illetve a szavazásban való részvételre vonatkozó jogot. Az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése szerint azonban a törvény által létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az  alapvető jogok, amelyek természetüknél fogva nem csak az  emberre vonatkoznak. Ebből kiindulva az országos népszavazáson való részvételre vonatkozó jog mint politikai részvételi jog, legalábbis annak egyes elemei nem pusztán a  választók individuális jogát képezik. Az  országos népszavazáson való részvételre irányuló jog részeként az  aláírásgyűjtéshez való jog jellemzően nem kizárólag „emberre” vonatkoztatható, azt tehát az  Alaptörvény a  választók szervezete számára is biztosítja. Az, hogy szervezetek jogaként is funkcionálhat, következik az  Alaptörvény 8.  cikk (1)  bekezdéséből is, amely az  országos népszavazás elrendelését nagy számú, kétszázezer választópolgár támogatásától teszi függővé (ennek megszerzését az  országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 3. § (3) bekezdése szoros határidőhöz köti). Ezáltal az Alaptörvény nem csak a  kezdeményezés jogát biztosítja, de a  kezdeményezés (határidőhöz kötött) jelentős mértékű támogatását feltételként szabva a  szervezett formát öltő, a  választók szervezetét megillető aláírásgyűjtéshez való jogot is szükségszerűen elismeri. E  politikai részvételi jog alanyai a  szervezetek közül különösen a  pártok lehetnek, hiszen az  Alaptörvény VIII.  cikk (3)  bekezdése szerinti alkotmányos feladatuk, hogy közreműködjenek a  nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában, amely kiváltképpen a  közvetlen hatalomgyakorlás egyes formáin, mindenekelőtt országos népszavazáson keresztül történhet. [31] 3. Az  Alkotmánybíróság ezt követően vizsgálta a  Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzését, illetve az  OVB 41/2012. számú, a Kúria végzésével helybenhagyott határozatát. [32] 3.1. Az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 27.  §-a szerinti eljárását az  Alaptörvény 28.  cikkére figyelemmel folytatta le. Az  Alaptörvény 28.  cikke értelmében a  bíróságok a  jogalkalmazás során a  jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az  Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Ezért az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 27.  §-a szerinti alkotmányjogi panasz alapján a  támadott bírói döntésnek, s az  abban foglalt bírói jogértelmezésnek az Alaptörvénnyel való összhangját – az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésének fentiekben kifejtett értelmezésére figyelemmel – vizsgálta. [33] Az Alkotmánybíróságnak az  indítvány alapján így arról kellett állást foglalnia, hogy a  Kúria, illetve az  OVB korlátozta-e az  Alaptörvény XXIII.  cikk (7)  bekezdése által a  népszavazáshoz való jog részeként biztosított aláírásgyűjtéshez való jogot, s ha igen, akkor a  korlátozás megfelelt-e a  szükségesség és arányosság követelményének. Sértette-e az  aláírásgyűjtéshez való jogot, hogy a  Ve. 48.  § (3)  bekezdésében szereplő „rá tekintettel” szövegfordulat alkalmazásával megtiltották, hogy az  indítványozó az  általa kezdeményezett népszavazás támogatásához szükséges aláírások összegyűjtéséért – az  aláírást adó választók befolyásolására nem alkalmas – előnyt adjon vagy ígérjen. [34] 3.2. A  Ve. 48.  § (3)  bekezdése szerint: „[a]z ajánlásért az  ajánlónak vagy rá tekintettel másnak előnyt adni vagy ígérni, valamint az ajánlásért előnyt kérni, illetőleg előnyt vagy annak ígéretét elfogadni tilos.” E  rendelkezés a Ve. 118.  § (2)  bekezdésén keresztül az  országos népszavazási kezdeményezés támogatására szolgáló aláírásgyűjtésre is alkalmazandó volt. Alapvetően arra volt hivatott, hogy a  választási, illetve a  népszavazási eljárás tisztaságának biztosítása érdekében kizárja az illetéktelen befolyás gyakorlását az ajánlás-, illetve az aláírásgyűjtés során, s ebben az értelemben az aláírásgyűjtéshez való jogot korlátozza. A rendelkezés az ajánlás-, illetve az aláírásgyűjtés díjazását önmagában véve ugyanakkor nem tiltotta. Az  ajánlás-, illetve az  aláírásgyűjtést végző személyek – szimbolikus, aránytalannak nem minősülő – díjazása ugyanis a  választás, illetve a  népszavazási eljárás tisztaságát általában nem érinti, hiszen a  választópolgári döntésre nincs hatással az  a  tény, hogy az  ajánlást, illetve az  aláírást gyűjtő személy kap-e – munkaviszonyban vagy megbízási viszonyban – juttatást a gyűjtést kezdeményező és koordináló szervezettől, párttól. [35] A Ve. 48.  § (3)  bekezdése szerinti tilalom tehát a  népszavazási kezdeményezésre vonatkoztatva alapvetően az  aláíró, illetve az  aláíró személyével közvetlen vagy közvetett összefüggésben álló harmadik személy díjazására vonatkozott, de általában véve az  aláírásgyűjtést végző személy díjazására nem terjedt ki. A  tilalmat tartalmazó rendelkezésnek ez az értelmezése áll összhangban az Alaptörvénnyel: a korlátozás ilyen értelemben egyeztethető össze az  Alaptörvény XXIII.  cikk (7)  bekezdésével, azaz az  országos népszavazásban való részvételre vonatkozó jog részét képező aláírásgyűjtéshez való jog garantálásával. Továbbá az  Alaptörvény 8.  cikk (1)  bekezdésének az országos népszavazás kezdeményezésére jogot biztosító, valamint e  jog gyakorlását jelentős mértékű választói támogatáshoz (aláíráshoz) kötő, tehát annak szervezett összegyűjtését is biztosító rendelkezésével. [36] 3.3. Az  OVB, illetve a  Kúria a  Ve. 48.  § (3)  bekezdésére hivatkozással megengedhetetlennek tartotta az  aláírást gyűjtő személy díjazását. Az  OVB, illetve a  Kúria ilyen módon korlátozta az  Alaptörvény XXIII.  cikk (7)  bekezdése által a népszavazáshoz való jog részeként a választók számára alanyi jogon biztosított aláírásgyűjtéshez való jogot, s közvetve az  Alaptörvény I.  cikk (4)  bekezdésén keresztül a  választók szervezetének aláírásgyűjtéshez való jogát. A  korlátozásra anélkül került sor, hogy arra valóban szükség lett volna. Indokolatlan ugyanis a  választók számára az Alaptörvény szerint alanyi jogon biztosított jogot olyan módon leszűkíteni, hogy elfogadható ok nélkül kizárják a  jog gyakorlásából az  aláírásgyűjtést kezdeményező szervezet (párt) díjazásában részesülőket. Ezért az  ilyen, megfelelő indok nélküli korlátozás az  alapjog szükségtelen korlátozását jelenti, amely az  Alaptörvény I.  cikk (3) bekezdésével ellentétes. [37] Mindezek alapján az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Kúria Kvk.II.37.215/2012/2. számú végzése, illetve az  OVB 41/2012.  számú határozata alaptörvény-ellenes, ezért azokat az  Abtv. 43.  § (1)  bekezdésére figyelemmel megsemmisítette. [38] Az Alkotmánybíróság e  határozatának a  Magyar Közlönyben történő közzétételét az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdés második mondata alapján rendelte el. Budapest, 2013. október 21. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke