6/2013. (III. 27.) BM rendelete a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos és közalkalmazotti állománya részére adható szociá

6/2013. (III. 27.) BM rendelete a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos és közalkalmazotti állománya részére adható szociális támogatásról és a kegyeleti gondoskodással kapcsolatos egyes feladatokról. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 85. § (5) bekezdés q) és s) pontjában, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 342. § (2) bekezdés 18. pontjában kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 37. § d), e), n) és q) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: 1. Általános rendelkezések 1. § E rendelet alkalmazásában a) érdekképviselet: a Magyar Rendvédelmi Kar és a fegyveres szervnél képviselettel rendelkező szakszervezet, érdekképviseleti szerv; b) fegyveres szerv: ba) a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerve, bb) a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, bc) a rendőrség terrorizmust elhárító szerve, bd) a büntetés-végrehajtási szervezet, be) a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, bf) az Alkotmányvédelmi Hivatal, valamint bg) a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat; c) igényjogosult: ca) a fegyveres szerv hivatásos állományának tagja, cb) a fegyveres szervvel közalkalmazotti jogviszonyban álló személy, cc) a rá vonatkozó mértékben a nyugállományba helyezett személy, valamint cd) a rá vonatkozó mértékben a személyi állomány tagjainak a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényben (a továbbiakban: Hszt.) meghatározott közeli hozzátartozója (a továbbiakban: közeli hozzátartozó), feltéve minden esetben, hogy rendelkezik az e rendeletben meghatározott támogatás jogosultsági feltételeivel; d) nyugállományba helyezett: az a személy, akinek a fegyveres szervvel vagy annak jogelődjével fennálló hivatásos szolgálati viszonya nyugállományba helyezéssel, vagy az öregségi, rokkantsági nyugdíjjogosultságra tekintettel szűnt meg, ideértve azokat is, akiknek nyugdíja a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetésről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvény alapján korhatár előtti ellátássá vagy szolgálati járandósággá alakult át; továbbá az a személy, akit az elmúlt rendszerben politikai okból bocsátottak el a Belügyminisztérium valamely szervétől és rehabilitálására a vonatkozó rendelkezés szerint sor került; e) országos parancsnok: a fegyveres szerv országos parancsnoka, illetve főigazgatója; f) személyi állomány: fa) a fegyveres szerv hivatásos állományának tagja, valamint fb) a fegyveres szervvel közalkalmazotti jogviszonyban álló személy; g) személyügyi szolgálat: a fegyveres szervnél vagy annak szervezeti egységénél működő személyügyi feladatokat ellátó munkaszervezet. 2. § (1) A fegyveres szerv központi szerve (a továbbiakban: központi szerv), illetve a fegyveres szerv önálló költségvetési szervként működő területi szerve (a továbbiakban: területi jogállású szerv) az éves költségvetésében a szociális és kegyeleti gondoskodás pénzügyi fedezetére külön keretet (a továbbiakban: szociális és kegyeleti keret) köteles képezni. Ennek mértéke a központi vagy területi jogállású szerv éves rendszeres személyi juttatásainak legalább 0,3%-a, legfeljebb 0,5%-a. (2) A belügyminiszter hatáskörébe tartozó szociális és kegyeleti támogatások fedezetére a központi igazgatás cím költségvetésében kell fedezetet biztosítani. (3) A központi szerv, illetve a területi jogállású szerv pénzügyi és személyügyi szolgálata az éves költségvetés összeállítása során együttesen gondoskodik a szociális és kegyeleti feladatok ellátásához szükséges források tervezéséről. A költségvetés jóváhagyása után az elfogadott előirányzat alapján az elemi költségvetés tervezésénél kerül megállapításra a szociális és kegyeleti kiadásokra rendelkezésre álló keret. A központi vagy területi jogállású szerv vezetője az elfogadott keretről tájékoztatja a szociális és a nyugdíjas bizottságot. 2. Szociális bizottság 3. § (1) A központi szervnél, illetve a területi jogállású szervnél a személyi állománnyal, valamint a közeli hozzátartozóikkal kapcsolatos szociális és kegyeleti feladatok körültekintő végrehajtásának elősegítésére javaslattevő jogkörrel a központi szerv, illetve a területi jogállású szerv vezetője mellett működő szociális bizottságot kell létrehozni. (2) A központi szerv, illetve a területi jogállású szerv vezetője a személyi állomány tagját, illetve a közeli hozzátartozóját érintő szociális támogatásról szóló döntést csak a szociális bizottság véleményének kikérése után hozhat. A bizottság javaslatától eltérő döntését a vezetőnek írásban indokolnia kell. 4. § (1) A szociális bizottságot a központi vagy területi jogállású szerv létszámától és működési sajátosságaitól függően 5–15 fővel kell létrehozni és működtetni. (2) A szociális bizottság tagjai közül legalább 1 főt a Magyar Rendvédelmi Kar jelöl a tagságra, további legalább 1 főt a Magyar Rendvédelmi Karon kívüli érdekképviseleti szervek jelölnek az adott szerv állományából. A szociális bizottság további tagjait saját hatáskörben a központi vagy területi jogállású szerv vezetője nevezi ki azzal, hogy legalább 1 fő a személyügyi szolgálat állományának tagja. (3) A szociális bizottság tagjai maguk közül elnököt választanak. A titkári teendőket a szociális bizottságnak a személyügyi szolgálat állományába tartozó tagja látja el. (4) A szociális bizottság tagjai az őket jelölő szerv vagy személy által visszahívhatók. A megüresedett helyek betöltésére a (2) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni. (5) A szociális bizottság ügyrendjét a fegyveres szerv sajátosságainak megfelelően a bizottság alakítja ki és a központi vagy területi jogállású szerv vezetője hagyja jóvá. 3. Szociális gondoskodás 5. § (1) A személyi állomány tagja, valamint közeli hozzátartozója a szociális helyzetére figyelemmel, rászorultság alapján pénzbeli támogatásban részesíthető. A rászorultság egyedileg, a tényleges szociális helyzet figyelembevételével állapítható meg. (2) A szociális és kegyeleti keret terhére a következő pénzbeli támogatások nyújthatók: a) szociális segély, b) születési segély, c) beiskolázási segély, valamint d) temetési segély. 6. § (1) A szociális támogatások körültekintő felhasználásának biztosítására, a személyi állomány, valamint a közeli hozzátartozóik szociális helyzetének folyamatos figyelemmel kísérésére, az igényjogosultság megállapítására és elbírálására – a szociális bizottsággal és az érdekképviseleti szervekkel együttműködve – a központi szerv, illetve a területi jogállású szerv vezetője a személyügyi szolgálat útján intézkedik. (2) A személyügyi szolgálat az (1) bekezdésben meghatározott feladatai keretében felvilágosítást ad a személyi állomány, valamint a közeli hozzátartozóik részére a szociális ügyeik intézéséhez. 4. Szociális segély 7. § (1) Szociális segélyben azt az igényjogosultat lehet részesíteni, akinek jövedelemcsökkenés vagy váratlan, nagyösszegű kiadások miatt a megélhetése átmenetileg veszélybe került. (2) A szociális segély egyszeri, bruttó összege a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel nem haladhatja meg a) a Magyarország központi költségvetéséről szóló törvény által megállapított illetményalap (a továbbiakban: illetményalap) 150%-ának megfelelő összeget, ha a szociális támogatásról a területi jogállású szerv vezetője dönt, b) az illetményalap 280%-ának megfelelő összeget, ha a szociális támogatásról az országos parancsnok vagy a központi szerv vezetője dönt, vagy c) a belügyminiszter részére biztosított keret terhére adott segély esetén az illetményalap 400%-ának megfelelő összeget. (3) Kivételesen méltányolható esetben a belügyminiszter az illetményalap legfeljebb 600%-ának megfelelő összegű szociális segélyt adhat. (4) Az ugyanazon személynek juttatott szociális segélyek éves bruttó összege nem haladhatja meg az illetményalap 600%-ának megfelelő összeget. 5. Születési segély 8. § (1) Születési segélyben kell részesíteni a személyi állomány tagját, ha gyermeke született és annak ellátásáról, neveléséről saját háztartásában gondoskodik. (2) A születési segély összegét a személyi állomány tagjának szociális helyzetétől függően kell megállapítani úgy, hogy a születési segély bruttó összege legalább az illetményalap fele, de nem haladhatja meg – gyermekenként – az illetményalap 150%-ának megfelelő összeget. 6. Beiskolázási segély 9. § (1) A személyi állomány tagja a tankötelezettség alapján oktatásban részt vevő, vagy középfokú oktatási intézményben nappali munkarend szerint tanuló, vele egy háztartásban élő gyermeke – ide értve a nevelt gyermeket is – után beiskolázási segélyben részesíthető. (2) A beiskolázási segély bruttó összege az illetményalap legalább 30%-a, de legfeljebb 50%-a. (3) Beiskolázási segélyben kell részesíteni, ha az (1) bekezdésben írt feltételeknek megfelel a) a személyi állomány 3 vagy több gyermeket nevelő tagját, b) a személyi állomány fogyatékkal élő gyermeket, emelt összegű családi pótlékra jogosult, továbbá tartósan beteg gyermeket nevelő tagját, c) a személyi állomány gyermekét egyedül nevelő tagját, valamint d) a hősi halottá, illetve a szolgálat halottjává minősített elhunyt árváját. (4) A hősi halottá, illetve a szolgálat halottjává minősített elhunytak árváinak beiskolázási segélyéről a szociális és kegyeleti kerete terhére a belügyminiszter gondoskodik. 7. Temetési segély 10. § (1) Temetési segélyben részesíthető szociális helyzetének figyelembevételével a személyi állomány tagja a közeli hozzátartozója vagy más olyan hozzátartozója halála esetén, akinek eltartására kötelezett volt, feltéve, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nem részesült temetési segélyben. (2) Temetési segélyben részesíthető a személyi állomány elhunyt tagjának, illetve igényjogosult hozzátartozójának házastársa, élettársa, gyermeke, szülője, ezek hiányában más hozzátartozója is, ha a temetéssel járó kiadások elsődlegesen rá hárulnak és az elhunyt e rendelet szerint nem került minősítésre. (3) Csak különösen indokolt esetben folyósítható temetési segély akkor, ha a fegyveres szerv a temetés költségeit legalább 50%-ban átvállalta. (4) A temetési segély legkisebb összege az illetményalap 75%-a, de nem haladhatja meg az illetményalap a) 150%-ának megfelelő összeget, ha a temetési segélyről a területi jogállású szerv vezetője, b) 280%-ának megfelelő összeget, ha a temetési segélyről az országos parancsnok vagy a központi szerv vezetője dönt. 8. A pénzbeli szociális támogatások közös szabályai 11. § (1) A pénzbeli szociális támogatások odaítélésénél előnyben kell részesíteni a) azt, akinek rokkantságát, megváltozott munkaképességű személyek ellátását a szolgálattal összefüggő baleset, betegség miatt állapították meg, valamint b) a szolgálati kötelmekkel összefüggő betegségben vagy balesetben elhunyt személy, a hősi halott, illetve a szolgálat halottja hozzátartozóit. (2) Azonos feltételek esetén előnyben kell részesíteni az állomány azon tagját, valamint közeli hozzátartozóját, aki a) 3 vagy több gyermeket nevel, b) fogyatékos gyermeket nevel, vagy c) gyermeket egyedül nevel. (3) A szociális támogatásokat terhelő közterheket a szociális és kegyeleti keretből kell fedezni. (4) Szociális támogatásban csak az részesíthető, aki a szociális helyzete megítéléséhez és a fegyveres szervet terhelő befizetések elszámolásához szükséges adatokat a valóságnak megfelelően rendelkezésre bocsátja és igazolja. 9. A nyugállományba helyezettek és a rehabilitáltak szociális gondozása 12. § (1) A központi szerv, illetve a területi jogállású szerv a rendelkezésére álló szociális és kegyeleti keret terhére gondoskodik az állományából nyugállományba helyezettek szociális és kegyeleti ellátásáról. Az ehhez szükséges pénzügyi fedezetet a központi szerv, illetve a területi jogállású szerv költségvetésében a szociális és kegyeleti keret részeként évente kell tervezni. (2) A nyugállományba helyezettek szociális gondozásba vétele annak a központi vagy területi jogállású szervnek a feladata, ahonnan az érintettet nyugállományba helyezték. (3) A fegyveres szervektől az elmúlt rendszerben politikai okból elbocsátott és rehabilitált személyek szociális gondozásáról a volt szolgálati terület lakóhely szerint illetékes szerve gondoskodik. (4) A központi szerv, illetve a területi jogállású szerv megszűnése esetén a nyugállományba helyezettek szociális gondozási feladatait a jogutód szerv, ennek hiányában az érintett állományviszonya szerinti fegyveres szerv lakóhely szerinti szervezeti egysége látja el. A Belügyminisztériumtól és a jogutód nélkül megszűnt szerveitől nyugállományba helyezettek gondozásáról a Belügyminisztérium humánigazgatási feladatok ellátására kijelölt szervezeti egysége gondoskodik. 13. § (1) A központi szerv, illetve a területi jogállású szerv a nyugállományba helyezettek szociális gondozásának elősegítésére, a velük való kapcsolattartás biztosítására és a nyugállományba helyezettek egyesületeinek támogatására nyugdíjas bizottságokat hozhat létre, a belügyi nyugdíjasok által létrehozott egyesületek működését támogatásban részesítheti. (2) Ahol nyugdíjas bizottságot nem hoztak létre és az érintettek száma indokolja, a nyugdíjasok ügyeinek intézésére nyugdíjas referenst kell kijelölni. (3) A nyugdíjas bizottság a központi szerv, illetve a területi jogállású szerv vezetője által megbízottakból és a nyugdíjasok által delegált tagokból, az érintett nyugállományba helyezettek létszámától függően 3–7 főből állhat. A nyugdíjas bizottság működési feltételeinek biztosításáért a központi szerv, illetve a területi jogállású szerv vezetője felelős. 10. A kegyeleti gondoskodás 14. § (1) Hősi halottá kell nyilvánítani a fegyveres szerv hivatásos állományából elhunytat halálának körülményei, életútja és érdemei figyelembevételével, ha a szolgálat teljesítése során Magyarország alkotmányos rendjének védelme, a közbiztonság és a közrend fenntartása, az államhatár védelme, tűz, elemi csapás vagy katasztrófa következményeinek elhárítása közben kimagasló bátorságot, kiemelkedő személyes helytállást tanúsított és eközben, vagy így elszenvedett sérülése következtében életét vesztette. (2) A szolgálat halottjává kell nyilvánítani a fegyveres szerv hivatásos állományából elhunytat halálának körülményei, életútja és érdemei figyelembevételével, ha a szolgálat teljesítése közben, vagy azzal összefüggésben életét vesztette, de a hősi halottá nyilvánítás feltételei nem, vagy csak részben állnak fenn. (3) Szolgálattal összefüggőnek kell tekinteni azt a halálesetet, amely a hivatásos állomány tagját a) a hivatásos szolgálattal, valamint beosztásának ellátásával összefüggő kötelezettségeinek, feladatainak szolgálati helyén vagy máshol történt teljesítése közben, b) választás vagy megbízás alapján ellátott társadalmi kötelezettségének teljesítése közben, c) az eskü és a rá vonatkozó jogszabályok alapján elvárható, saját akaratból kifejtett tevékenysége során, szolgálaton kívüli időben, vagy d) szolgálati utazás közben, továbbá a szolgálati helyre vagy onnan menet érte, kivéve, ha a bekövetkezett haláleset nincs összefüggésben a szolgálat ellátásával. (4) A fegyveres szerv hivatásos állományából elhunyt személy, továbbá a hivatásos állományból nyugállományba helyezett – ideértve a szolgálati járandóságban részesülőket is – elhunyt személy a fegyveres szerv halottjává minősíthető, ha legalább 15 év tényleges szolgálati viszonya alatt feladatait átlag feletti eredményességgel látta el, magatartása példamutató volt, és jelentősen hozzájárult a fegyveres szerv eredményes működéséhez. (5) A fegyveres szerv hivatásos állományából elhunyt személy, továbbá a hivatásos állományból nyugállományba helyezett – ideértve a szolgálati járandóságban részesülőket is – elhunyt személy a központi szerv, illetve a területi jogállású szerv halottjává minősíthető, ha szolgálati feladatait eredményesen hajtotta végre, de a fegyveres szerv halottjává minősítésének a (4) bekezdésben meghatározott valamely feltétel hiánya miatt nincs helye. (6) Nem nyilvánítható az (1), (2), (4) és (5) bekezdésben meghatározott halottá (a továbbiakban együtt: minősített halott) az, a) akinek szolgálati viszonyát bírói ítélet alapján vagy fegyelmi eljárás eredményeként szüntették meg, b) akit szolgálati viszonya megszüntetésekor vagy nyugállományba helyezését követően rendfokozatától megfosztottak, vagy c) aki önkezével vetett véget életének. 15. § Az elhunyt a) hősi halottá, illetve a szolgálat halottjává minősítésére a fegyveres szerv vezetőjének javaslatára a belügyminiszter, b) fegyveres szerv halottjává minősítésére a belügyminiszter munkáltatói jogkörébe tartozó személy vonatkozásában a belügyminiszter, egyéb esetben az országos parancsnok, valamint c) központi vagy területi jogállású szerv halottjává minősítésére a központi vagy területi jogállású szerv vezetője jogosult. 16. § Ha a 14. § (6) bekezdésében meghatározott esetekben méltányosságból hozzájárulnak a temetési költségekhez, annak mértéke nem haladhatja meg a Hszt. 210. § (2) bekezdésében meghatározott mértéket. 17. § (1) A hősi halottá, illetve a szolgálat halottjává minősített elhunyt emlékének megőrzésére az a fegyveres szerv, amelynek állományába az elhunyt tartozott, a fegyveres szerv központi épületében, méltó helyen emléktáblát köteles állítani. (2) A hősi halottá, illetve a szolgálat halottjává minősített elhunyt személy részére a közeli hozzátartozója beleegyezésével síremlék állítható. (3) A hősi halottá, illetve a szolgálat halottjává minősített elhunyt személy temetéséhez – a hozzátartozók véleményének figyelembevételével – a fegyveres szervtől díszalegységet és zenekart kell, a fegyveres szerv halottja esetében lehet biztosítani. A fegyveres szerv halottja, a központi szerv, illetve a területi jogállású szerv halottja, továbbá az arra érdemes nem minősített halott esetén a hozzátartozók egyetértése mellett az elhunyt ravatalához és sírhelyéhez díszőrség biztosítható. (4) A fegyveres szerv a hősi halott sírhelyének újraváltásához az 1. melléklet szerint hozzájárulhat vagy költségeit átvállalhatja. 18. § (1) A hősi halottá, illetve a szolgálat halottjává minősített személy temetéséről és egyéb kegyeleti ellátásáról az állomány szerint illetékes fegyveres szerv gondoskodik. A hozzátartozók szociális gondozásáról a belügyminiszter a Belügyminisztérium humánigazgatási feladatok ellátására kijelölt szervezeti egysége útján az elhunytat foglalkoztató fegyveres szerv közreműködésével, a központi szociális keret terhére gondoskodik. (2) A jogutód nélkül megszűnt fegyveres szerv személyi állományából elhunytak és igényjogosult közeli hozzátartozóik kegyeleti gondozásával összefüggő feladatokat a Belügyminisztérium humánigazgatási feladatok ellátására kijelölt szervezeti egysége végzi. 19. § (1) A kegyeleti kiadásokra vonatkozó normákat az 1. melléklet tartalmazza. (2) A hősi halottá, a szolgálat halottjává, illetve a fegyveres szerv halottjává minősített elhunyt esetében a kegyeleti költségeket – ide nem értve a síremlék állítás költségeit – a szolgáltató által kiállított, eredeti számla alapján, teljes összegben kell megtéríteni. A síremlék-állítás költségeit az 1. melléklet I. 4. pontjában meghatározott korlátozással lehet megtéríteni. (3) A központi vagy területi jogállású szerv halottjává minősített elhunyt, illetve a nem minősített halott esetében a kegyeleti költségeket – a halottszállítás költségére, a sírhelyköltségre, valamint a szolgáltatási költségekre és kellékekre vonatkozó korlátozások figyelembevételével – a szolgáltató által kiállított eredeti számla alapján, legfeljebb 50%-ban lehet megtéríteni. 20. § (1) A fegyveres szerv közalkalmazottja elhalálozása esetén a 14. § (3)–(4) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazása mellett a fegyveres szerv halottjává, vagy a szervezeti egység halottjává minősíthető. (2) A 14. § (5) bekezdésében, a 15. §-ban, a 17. §-ban, valamint a 19. §-ban foglalt rendelkezéseket a fegyveres szerv közalkalmazottja elhalálozása esetén megfelelően alkalmazni kell. 11. Záró rendelkezések 21. § Ez a rendelet a kihirdetését követő hónap első napján lép hatályba. 22. § A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál történő végrehajtásáról szóló 4/2008. (XII. 31.) TNM rendelet 17–24. §-a nem alkalmazható a) az Alkotmányvédelmi Hivatal, valamint b) a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat közalkalmazottainak tekintetében. 23. § Hatályát veszti a) a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok szociális és kegyeleti gondoskodásának rendjéről szóló 3/1997. (II. 26.) TNM rendelet 1. § (1) bekezdésében az „ , a Nemzetbiztonsági Hivatalra, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatra” szövegrész és az „együtt” szövegrész, b) a büntetés-végrehajtási szervezet szociális és kegyeleti gondoskodással kapcsolatos feladatairól szóló 9/1997. (III. 26.) IM rendelet, valamint c) a belügyi szervek szociális és kegyeleti gondoskodással kapcsolatos egyes feladatairól szóló 39/1997. (VII. 18.) BM rendelet. Dr. Pintér Sándor s. k., belügyminiszter