1056/D/
- AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok, jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok, valamint mulasztás megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
- Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. törvény
- §-a és
- §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
- Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/
- (IX. 8.) IM rendelet
- §
(1)bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
- Az Alkotmánybíróság az indítványokat és az alkotmányjogi panaszokat, valamint a mulasztás megállapítására irányuló indítványt egyebekben visszautasítja. I.
- Ugyanazon indítványozó két indítványában elsődlegesen alkotmányjogi panasszal élt az Orosházi Városi Bíróság 0405.1.Vh.1005/2000/
- számú, valamint a Békés Megyei Bíróság 1.Pkf. 25.301/2007/
- számú végzései, illetve a Fehérgyarmati Városi Bíróság 1602-I.Vh.589/2000/
- számú, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Gpkf. 15-07-050002/
- számú végzései ellen. Másodlagosan az indítványozó a végzésekben alkalmazott és az alábbiakban részletesen megjelölt jogszabályi rendelkezések tekintetében – azok megsemmisítését és a konkrét ügyekben való alkalmazhatóságuk visszamenőleges kizárását kérve – utólagos normakontroll iránti kérelmet is előterjesztett, valamint mulasztás megállapítását kérte. 1.
- Az indítványozó szerint a bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/
- (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: DíjR.)
- és
- §-ai ellentétesek a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: R.)
- és
- §-aival, mivel azok eltérő értelmezésre adnak lehetőséget, így a jogbiztonság követelményét [Alkotmány
- §
(1)bekezdés] sértik. Álláspontja szerint nem egyértelmű, hogy a végrehajtási kifogás önálló bírósági nemperes eljárás-e vagy sem, ami bizonytalan helyzetet teremt abban a tekintetben, hogy a jogi kép viselő díját mely jogszabály alapján kell kiszámítani, ami a tulajdonhoz való jog [Alkotmány 13. §
(1)bekezdés] sérelméhez vezet. A bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.)
- §
(4)bekezdését – mely a végrehajtási kifogás soron kívüli elbírálásáról rendelkezik – az indítványozó az Alkotmány 2. §
(1)bekezdésébe és az 57. §
(1)bekezdésébe ütközőnek véli, azonban konkrét indokot ezzel összefüggésben nem jelölt meg. Mindezekre tekintettel a Vht. 217. §
(4)bekezdésének, illetve a DíjR.
- § és
- §-ának megsemmisítését, a Vht.
- §-a vonatkozásában pedig alkotmányos követelmény kimondását kérte. 1.
- Az indítványozó másik alkotmányjogi panaszt és utólagos normakontrollt tartalmazó, de érdemi indokolás nélküli jogfenntartó indítványa
- szeptember
- napján érkezett az Alkotmánybíróságra. Érdemi indítványt
- január
- napján terjesztett elő. Ebben a Vht.
- §-ának és
- §-ának az Alkotmány
- §
(1)bekezdésébe ütközését állította, illetve véleménye szerint e rendelkezések ellentétesek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. §
- c)és 3. §
- g)pontjában foglaltakkal is. Indokolása szerint nem egyértelmű, hogy a „nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel” fordulatnak mi a tartalma, így a Vht. 9. §-ának megsemmisítését kérte. Emellett a Vht. 217. §-ával összefüggésben mulasztás megállapítását kérte, mivel álláspontja szerint a jogalkotó nem tett eleget a „végrehajtási kifogás polgári eljárási szabályainak megalkotása körében” fennálló kötelezettségének, azonban e tekintetben az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését nem jelölte meg. A Vht. 217. §-ával kapcsolatban továbbá ezen indítványában is kérte alkotmányos követelmény kimondását. Végül a Vht. 307. §
(1)[nyilvánvalóan
(2)] bekezdésének h) pontjából a „végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazását” szövegrész, valamint a DíjR. egészének megsemmisítését is kérte, mivel az véleménye szerint csak a gazdasági verseny szabadságát biztosító Alkotmány 9. §
(1)és
(2)bekezdésébe ütköznek, indítványának ezen részével összefüggésben az alkotmányellenesség indokát azonban nem jelölte meg.
- A DíjR. indítványozó által támadott
- és
- §-ait a DíjR. módosításáról szóló 4/
- (II. 7.) IRM rendelet
- február
- napjával módosította. 2.
- Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/
- AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló
- évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
- §
(1)bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a
- § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és – ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja – a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség. Egyrészt az indítványozó a DíjR. támadott rendelkezéseinek konkrét esetben való alkalmazása folytán az Abtv.
- §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, ezért az Alkotmánybíróság a panasz vizsgálatát a jogszabály alkalmazásakor hatályos szöveg tekintetében folytatta le. 2.
- Ugyanakkor az absztrakt utólagos normakontroll, valamint az ennek keretében előterjesztett mulasztás megállapítása iránti indítványok vonatkozásában – mivel a határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok azonos tartalmúak a támadott, de már hatályban nem lévő rendelkezésekkel (137/B/
- AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/
- AB határozat, ABH 1992, 579, 581.) – az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a DíjR. hatályos szövege tekintetében végezte el. 2.
- A folyamatban levő ügyeket – azok tárgyi összefüggése miatt – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/
- (I. 12.) Tü. határozat (ABK
- január, 3., a továbbiakban: Ügyrend)
- §
(1)bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. II.
- Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései: „
- §
(1)A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „9. §
(1)Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2)A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.” „13. §
(1)A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.” „57. §
(1)A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
- A Vht.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezései: „
- § Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez a tör vény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) és a végrehajtásáról szóló jogszabályok – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel – megfelelően irányadók.” „
- §
(1)A végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása (a továbbiakban együtt: intézkedése) ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási ki fogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz. (…)
(4)A bíróság a végrehajtási kifogásról soron kívül – szükség esetén a felek meghallgatása után – határoz.” „307. §
(2)Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg (…) h) az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a végrehajtói díjszabást, a megyei bírósági végrehajtó végrehajtási jutalmát, a végrehajtási költségátalányt, a végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazását, (…)” 3. A DíjR.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos, támadott rendelkezései: „1. §
(1)A bírósági végrehajtási eljárásban a végrehajtást kérő jogi képviseletét ellátó ügyvédet, szabadalmi ügyvivőt és jogtanácsost (a továbbiakban együtt: ügyvéd) e rendelet szerint munkadíj, továbbá költségeinek megtérítése fejében költségátalány és a készkiadások fedezésére szolgáló összeg (a továbbiakban együtt: költségtérítés) illeti meg. (…)” „7. §
(1)A végrehajtási eljárás során bármely jogorvos lat benyújtásáért járó munkadíj: 1000 Ft.
(2)A jogorvoslat alapján lefolytatott eljárásban való közreműködésért járó munkadíj: 1000 Ft.”
- A DíjR.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos, támadott rendelkezései: „
- §
(1)A bírósági végrehajtási eljárásban a végrehajtást kérő jogi képviseletét ellátó ügyvédet, szabadalmi ügyvivőt és jogtanácsost (a továbbiakban együtt: ügyvéd) megillető díjat a végrehajtást kérő és az ügyvéd az ügyvédi megbízási szerződésben (a továbbiakban: díjmegállapodás), vagy díjmegállapodás érvényesítése hiányában – munkadíjként, költségátalányként és készkiadásként e rendelet határozza meg. (…)” „7. §
(1)A végrehajtási eljárás során bármely jogorvos lat benyújtásáért járó munkadíj: 4000 Ft.
(2)A jogorvoslat alapján lefolytatott eljárásban való közreműködésért járó munkadíj: 4000 Ft.” III. Az indítványok részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok, részben nem megalapozottak.
- Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az indítványok egyrészt alkotmányjogi panaszt, másrészt utólagos normakontroll iránti kérelmet tartalmaznak. 1.
- Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Abtv.
- §
(1)és
(2)bekezdéseiben meghatározott követelményeknek. Az Abtv. 48. §
(1)bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. §
(2)bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. 1.
- Az alkotmányjogi panaszokkal összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Gpkf. 15-07-050002/
- számú végzését az indítványozó
- július
- napján vette kézhez, érvelést nem tartalmazó alkotmányjogi panaszát
- szeptember
- napján, indoklással ellátott beadványát pedig – hiánypótlási felhívást követően –
- január
- napján terjesztette elő. A jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül benyújtott alkotmányjogi panasznak meg kell felelnie az Abtv.
- §
(2)bekezdésében meghatározott követelményeknek, azaz tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Gpkf. 15-07-050002/9. számú jogerős végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz a benyújtáskor nem felelt meg az Abtv. 22. §
(2)bekezdésében meghatározott követelményeknek, ezért azt az Ügyrend
- § d) pontja alapján visszautasította. 1.
- Ugyanakkor a Békés Megyei Bíróság 1.Pkf. 25.301/2007/
- számú végzését az indítványozó
- július
- napján vette kézhez, alkotmányjogi panaszát
- augusztus
- napján, azaz hatvan napon belül terjesztette elő, ezért az Abtv. fenti formai rendelkezésének megfelelő panaszt az Alkotmánybíróság az alábbiak szerint vizsgálta meg. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a DíjR.
- §
(1)bekezdése lehet, mely a rendelet alkalmazási körét jelöli ki. Az indítványozó szerint a DíjR.
- §-a ellenétes az R.
- és
- §-aival, mivel azok eltérő értelmezésre adnak lehetőséget, így a jogbiztonság követelményét [Alkotmány
- §
(1)bekezdés] sértik. A támadott jogszabály egyértelműen tartalmazza, hogy a DíjR.-et a bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő ügyvéd díjazásának megállapítása során kell alkalmazni. Ettől különbözik az R. alkalmazási köre, mivel annak 1. §
(1)bekezdése szerint az R. rendelkezéseit a polgári eljárásban a pernyertes felet képviselő ügyvéd munkadíjának és készkiadásának megállapítása során kell alkalmazni. Az Alkotmánybíróság – az Alkotmány 2. §
(1)bekezdésében szabályozott jogbiztonság követelményének sérel mével összefüggésben – számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A 26/
- (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány
- §
(1)bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.). Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a támadott jogszabály világos, érthető és megfelelően értelmezhető, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordoz, a jogbiztonság alkotmányos követelménye az indítványozó által megjelölt okokból nem sérül, ezért a jogbiztonság sérelmének megállapítására irányuló indítványt a DíjR. 1. §
(1)bekezdése vonatkozásában elutasította.
- Az Alkotmánybíróság ezt követően az utólagos normakontroll indítványokat és az ennek keretén belül előterjesztett mulasztás megállapítása iránti kérelmet bírálta el. 2.
- Az Alkotmánybíróság – utalva a jelen határozat I. pontjának 2.
- alpontjában foglaltakra – mellőzte az alkotmányjogi panaszban már elbírált DíjR.
- §
(1)bekezdésének utólagos normakontroll keretében történő ismételt vizsgálatát, tekintettel arra, hogy a módosult jogszabály azonos tartalmú a korábban hatályban volt jogszabállyal, így e kérdésben is irányadóak az Alkotmánybíróság fent kifejtett megállapításai. 2.
- Az indítványozó a tulajdonhoz való jogot sértőnek véli, hogy nem egyértelmű: a végrehajtási kifogás (Vht.
- §) önálló bírósági nemperes eljárás-e vagy sem, ami bizonytalan helyzetet teremt abban a tekintetben, hogy a jogi képviselő díját mely jogszabály alapján kell kiszámítani. Az Alkotmánybíróság ezen indítványi elem tekintetében utal a jelen határozat indokolásának III. 1.
- pontjában kifejtettekre, melynek alapján értelmezési bizonytalanság nem áll fenn, az alkalmazandó jogszabály felismerhető normatartalmat hordoz, emiatt a jogbiztonság követelménye nem szenved sérelmet. Ebből következően az Alkotmány
- §
(1)bekezdésének sérelmére alapozott azon indítványi elem, mely a tulajdonhoz való jog sérelmét állítja nem értelmezhető, ezért azt az Alkotmánybíróság elutasította. Emellett az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatát figyelembe véve – megjegyzi, hogy önmagában a tulajdonszerzésre az Alkotmány nem tartalmaz rendelkezést, a tulajdonjog védelme csak a már megszerzett jogokra vonatkozik [37/
- (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 238, 243.]. 2.
- Az indítványozó a Vht.
- §-ának megsemmisítését arra hivatkozással kérte, hogy az ellentétes a Jat.
- § c) és
- § g) pontjával, mivel nem egyértelmű, hogy a „nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel” fordulat mit jelent, így az az Alkotmány
- §
(1)bekezdését sérti. Az Alkotmánybíróság a normavilágossággal kapcsolatban az 1.
- pontban kifejtetteken túl több határozatában kimondta azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak [1160/B/
- AB határozat, ABH 1993, 607, 608.]. A 42/
- (VII. 1.) AB határozat szerint „[a]lkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható” (ABH 1997, 299, 301.). A támadott jogszabálynak nem tulajdonítható az indítványozó által megjelölt olyan értelmezés, mely a norma értelmezhetetlenségére, illetve eltérő értelmezésére, kiszámíthatatlanságára, vagy túlzottan általános megfogalmazására alapozottan jogbizonytalanságot eredményezne. Önmagában az, hogy a Vht.
- §-a szokásos utaló szabályként azt írja elő, hogy azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez a törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény és a végrehajtásáról szóló jogszabályok – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel – megfelelően irányadók, nem sérti a normavilágossággal szemben támasztott követelményeket, és nem vezet önkényes jogalkalmazáshoz sem. Pontosan e rendelkezés határozza meg a jogalkalmazó mozgásterét és jelöli ki egyértelműen az alkalmazandó jogszabályokat. Erre tekintettel nem megalapozottak az indítványozó azon hivatkozásai, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés az Alkotmány
- §
(1)bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság követelményét sérti. Emiatt az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította. 2.
- Az indítványozó a Vht.
- §-ával összefüggésben mulasztás megállapítását is kérte, mivel álláspontja szerint a jogalkotó nem tett eleget a „végrehajtási kifogás polgári eljárási szabályainak megalkotása körében” fennálló kötelezettségének, azonban nem jelölte meg az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését. Emellett a Vht.
- §
(4)bekezdését az indítványozó az Alkotmány 2. §
(1)bekezdésébe és az 57. §
(1)bekezdésébe ütközőnek vélte, azonban konkrét indokot ezzel összefüggésben nem jelölt meg. Ugyanígy nem jelölte meg a Vht. 307. §
(2)bekezdésének h) pontjából a „végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazását” szövegrésze, valamint a DíjR. egésze tekintetében az alkotmányellenesség indokát. Az Abtv. 22. §
(2)bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkot mánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.]. Mivel a Vht. 217. § egészét, a Vht. 307. §
(2)bekezdésének
- h)pontjából a „végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazását” szövegrészét, valamint a DíjR. egészét illetően az indítvány nem felel meg az Abtv. fenti rendelkezésének, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részeit – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította. 3. Az indítványozó kezdeményezte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítson meg alkotmányos követelményt a Vht. egyes rendelkezéseinek alkalmazásával összefüggésben. Az Abtv. nem biztosít indítványozási jogot alkotmányos követelmény megfogalmazására. Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. §
- c)pontja szerint visszautasítja az indítványt, ha megállapítható, hogy az eljárás indítványozására az indítványozónak nincs jogosultsága [292/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1591–1592.]. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény megállapítására előterjesztett indítványt visszautasította. 4. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt, valamint a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt részben elutasította, illetve részben visszautasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezések konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935-936.). Budapest, 2009. szeptember 29. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke