54/2011. (X. 19.) NFM rendelete a tengeri hajók bejelentkezési és bejelentési kötelezettségéről.

54/2011. (X. 19.) NFM rendelete a tengeri hajók bejelentkezési és bejelentési kötelezettségéről. A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 88. § (2) bekezdés b), l) és o) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 84. § e) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: 1. A rendelet hatálya és alkalmazási köre 1. § (1) A rendelet hatálya a (2) bekezdésben meghatározott tengeri hajó parancsnokára, üzemben tartójára, a hajózási üzemeltetési vezetőre, a veszélyes vagy szennyező áru fuvaroztatójára és az áru tulajdonosára, valamint a hajózási hatóságra terjed ki. (2) A rendeletet – a (4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – az EGT-tagállam tengeri kikötőjébe érkező és azokat elhagyó, parti tengeren áthaladó magyar hajólajstromban nyilvántartott a) személyszállító tengeri hajóra, b) 300 BRT vagy annál nagyobb nem személyszállító tengeri hajóra kell alkalmazni. (3) A rendelet hatálya az 5. §-ban foglaltak tekintetében az EGT-tagállam beltengerén vagy felségvizein közlekedő vagy a kifogott halszállítmányt valamely EGT-tagállam kikötőjében kirakodó, 15 méternél hosszabb, magyar hajólajstromban nyilvántartott tengeri halászhajóra, valamint a tengeri halászhajó üzemben tartójára és parancsnokára terjed ki. (4) A rendelet 10. §-át a hajó méreteitől függetlenül, valamennyi veszélyes vagy szennyező árut szállító tengeri hajóra alkalmazni kell. (5) A rendeletet nem kell alkalmazni a) a hadihajóra vagy állami tulajdonban lévő vagy állam által üzemeltetett nem gazdasági célra használt hajóra; b) az 5. §-ban meghatározottak kivételével a legfeljebb 45 méter hosszúságú halászhajóra, hagyományőrző hajóra, kedvtelési célú hajóra; c) amennyiben a hajó üzemanyagkészlete a 1000 bruttó regisztertonnát nem haladja meg, az üzemanyagkészletre, valamint a hajó üzemeltetéséhez szükséges egyéb készletekre és a hajó felszereléseire. 2. Értelmező rendelkezések 2. § E rendelet alkalmazásában: 1. automatikus hajóazonosító rendszer: a hajók helyzetének meghatározására és nyomon követésére szolgáló azonosító rendszer (a továbbiakban: AIS); 2. AIS-készülék: az AIS-rendszerben működő, a SOLAS egyezményben meghatározott, az automatikus azonosító rendszerek fedélzeti használatára vonatkozó rendelkezéseknek megfelelő elektronikus jeladó és adatközlő készülék; 3. egységrakomány képző eszköz: közúti teherszállító jármű, vasúti teherkocsi, konténer, közúti tartálykocsi, vasúti kocsi vagy szállítható tartály; 4. fuvaroztató: az a személy, akinek személyes közreműködésével vagy akinek a nevében, vagy javára a tengeri árufuvarozási szerződést kötötték, vagy akinek személyes közreműködésével vagy akinek a nevében a küldeményt fuvarozásra ténylegesen átadták; 5. hagyományőrző hajó: történelmi, veterán hajó vagy veterán hajó másolata, amelyet a tengerészeti hagyományok ápolása céljával, vagy kultúrtörténeti emlék objektumként terveztek, építettek és a tengerészeti hagyományok szerint üzemeltetnek; 6. hajóforgalom irányító szolgálat: olyan szolgáltatás, amely a környezet védelme érdekében a hajók biztonságos közlekedését szolgálja úgy, hogy a forgalom résztvevőivel fenntartott kölcsönös és aktív kapcsolat útján a forgalmi helyzet irányítására intézkedést foganatosít; 7. hajózási forgalomirányító rendszer: baleset megelőzési célú, az egymástól eltérő irányban haladó hajók útvonalának elkülönítését, továbbá fokozott veszélyt jelentő forgalomtól elzárt térség közelében, part menti forgalmi zónában vagy szorosokban való biztonságos hajózás érdekében kijelölt útvonal használatát, ideértve mélyvízi útvonal használatát is megvalósító rendszer (a továbbiakban: SRS); 8. hajózási hatóság: a Nemzeti Közlekedési Hatóságról szóló kormányrendeletben meghatározott hatóság; 9. hajózási üzemeltetési vezető: a hajó üzemben tartója által tájékoztatásadásra és intézkedésre felhatalmazott személy; 10. LRIT-készülék: az LRIT-rendszerben adatok továbbítására szolgáló, a SOLAS egyezményben meghatározott követelményeknek megfelelő felszerelés; 11. MARPOL egyezmény: a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi Jegyzőkönyv („MARPOL 1973/1978.”) kihirdetéséről szóló 2001. évi X. törvény által kihirdetett nemzetközi egyezmény; 12. menedékkikötő: vészhelyzetbe került hajó biztonságos kikötésére vagy horgonyzására kijelölt hajózási létesítmény; 13. menetrend szerinti járat: olyan hajójárat, amelyen az utasok szállítása legalább egy hónapon keresztül meghatározott útvonalon az utasokat előre meghatározott kikötőkben felvéve és kitéve történik; 14. nagy hatókörű hajóazonosító és nyomon követő rendszer: a hajók helyzetének nagy távolságból történő meghatározására és nyomon követésére szolgáló műszaki rendszer (a továbbiakban: LRIT); 15. Nemzetközi Biztonságos Vezetési Szabályzat (ISM Szabályzat): a SOLAS egyezmény melléklet IX. fejezetében meghatározott, a 2001. évi XI. törvénnyel kihirdetett „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi Jegyzőkönyv („SOLAS 1974/1978.”) mellékletének kihirdetéséről szóló 35/2001. (X. 12.) KöViM rendelettel kihirdetett szabályzat; 16. parti állomás: a) hajóforgalom irányító szolgálat, b) a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (a továbbiakban: IMO) által elfogadott rendszer szerinti kötelező adatszolgáltatásért felelős parti állomás vagy az a szervezet, amely a tengeri felkutatásra és mentésre, vagy az olajszennyezés felszámolására irányuló tevékenység végzésére jogosult; 17. SOLAS egyezmény: a Londonban, 1974. november hó 1. napján kelt „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi Jegyzőkönyv („SOLAS 1974/1978.”) kihirdetéséről szóló 2001. évi XI. törvénnyel kihirdetett nemzetközi egyezmény; 18. szennyező áru: a) a MARPOL egyezmény I. mellékletében meghatározott olaj, b) a MARPOL egyezmény II. mellékletében meghatározott ártalmas folyékony anyag, c) a MARPOL egyezmény III. mellékletében meghatározott ártalmas anyag; 19. veszélyes áru: a MARPOL és SOLAS egyezmény mellékleteinek kihirdetéséről szóló jogszabályokban meghatározott veszélyes áru; 20. úti adatrögzítő készülék: az úszólétesítményeken lévő berendezés, amely kiolvasás után információt szolgáltathat az úszólétesítmény irányítása céljából a tengeri baleset bekövetkezését megelőzően végrehajtott műveletekről (a továbbiakban: VDR). 3. Kikötőbe való érkezést megelőzően érvényesülő bejelentkezési kötelezettség 3. § (1) EGT-állam kikötőjébe tartó tengeri hajó üzemben tartója, hajózási üzemeltetési vezetője vagy parancsnoka az 1. melléklet 1. pontjában meghatározott adatokat a) legalább huszonnégy órával a hajó kikötőbe történő érkezését megelőzően, b) amennyiben a hajó útjának időtartama rövidebb huszonnégy óránál, legkésőbb akkor, amikor a hajó az előző kikötőt elhagyja, vagy c) amennyiben a rendeltetési kikötő nem ismert, vagy a hajó útja során a rendeltetési kikötő megváltozott, annak megismerésekor haladéktalanul közli a rendeltetési kikötő szerinti illetékes hatósággal. (2) A kikötő szerinti tagállam döntésétől függően mentesül a bejelentkezési kötelezettség alól a legfeljebb 12 órás időtartamú utat teljesítő menetrend szerinti járat üzemben tartója, hajózási üzemetetési vezetője vagy parancsnoka, ha a) a menetrend szerinti járatokat üzemeltető társaság rendelkezik az érintett hajók folyamatosan frissített listájával és megküldi a kikötő szerinti illetékes hatóságnak, és b) a kikötő szerinti illetékes hatóságok kérésére az 1. melléklet 1. pontjában felsorolt adatokat az összes megtett út esetében elektronikus úton folyamatosan elérhetővé teszik. (3) A hajóparancsnok a mentességet illetően tájékozódni köteles. (4) Amennyiben a menetrend szerinti járat a rendeltetési kikötőbe vagy a révkalauz-állomáshoz a tervezett érkezési időponthoz képest három óránál később érkezik a bejelentkezési kötelezettséget teljesíteni kell. (5) A nem EGT-állam kikötőjéből EGT-állam kikötőjébe tartó, veszélyes vagy szennyező árut szállító tengeri hajó köteles eleget tenni a 10. §-ban előírt bejelentési kötelezettségnek. 4. AIS-készülék használata 4. § (1) A személyszállító tengeri hajót, valamint a legalább 300 BRT bruttó űrtartalmú nem személyszállító tengeri hajókat, amelyek valamely EGT-tagállam kikötőjébe érkeznek, fel kell szerelni AIS-készülékkel, kivéve, ha a parti állam a) a nem nemzetközi forgalomban részt vevő 15 méternél kisebb hosszúságú vagy 300 BRT-nél kisebb bruttó űrtartalmú személyszállító tengeri hajót, b) a tagállam beltengerein és az AIS-készülékkel felszerelt más hajók által használt külső útvonalakon közlekedő, legalább 300 BRT, de 500 BRT-nél kisebb bruttó űrtartalmú nem személyszállító tengeri hajót mentesíti a felszerelési kötelezettség alól. (2) Az AIS-készüléket folyamatosan üzemben kell tartani, kivéve, ha a hajó parancsnoka szerint a hajó biztonsága vagy védelme érdekében annak kikapcsolása szükséges. 5. Az AIS-készülék halászhajók általi használata 5. § (1) Az 1. § (3) bekezdésben meghatározott halászhajót AIS-készülékkel kell felszerelni, kivéve, ha a parti állam a tagállam beltengerein és az AIS-készülékkel felszerelt más hajók által használt külső útvonalakon közlekedő, legalább 300 BRT, de 500 BRT-nél kisebb bruttó űrtartalmú nem személyszállító tengeri hajót mentesíti a felszerelési kötelezettség alól. (2) Az AIS-készüléket folyamatosan üzemben kell tartani, kivéve, ha a hajó parancsnoka szerint a hajó biztonsága vagy védelme érdekében annak kikapcsolása szükséges. 6. Az LRIT-készülék használata 6. § (1) Az LRIT-rendszerrel történő azonosításhoz szükséges LRIT-készülékkel kell felszerelni a nemzetközi hajóforgalomban részt vevő személy- és teherszállító tengeri hajókat, valamint a mozgó olajfúró berendezéseket. (2) A kizárólag a hajózási képesítésekről szóló jogszabályban meghatározott GMDSS A1 körzetben közlekedő, AIS-készülékkel felszerelt hajók mentesülnek az LRIT üzemeltetésének kötelezettsége alól. 7. Az SRS alkalmazása 7. § A hajóparancsnok az IMO által jóváhagyott hajózási forgalomirányító rendszerrel lefedett területen a tengeri hajót a forgalomirányító rendszer szabályai és a forgalomirányító rendszerben adott utasításoknak megfelelően vezeti. 8. A VDR használata 8. § (1) A személyszállító tengeri hajókat, valamint a legalább 3000 BRT bruttó űrtartalmú nem személyszállító tengeri hajókat, amelyek valamely EGT-tagállam kikötőjébe érkeznek, a SOLAS egyezmény V. fejezetében előírt műszaki és üzemi követelményeknek megfelelően úti adatrögzítő készülékkel kell felszerelni. (2) A 2002. július 1. előtt épített nem személyszállító tengeri hajók esetében VDR-ként olyan egyszerűsített adatrögzítő készülék (S-VDR) is alkalmazható, amely kielégíti a SOLAS egyezmény V. fejezete alapján kidolgozott műszaki és üzemi követelményeket. (3) A kikötő szerinti tagállam döntésétől függően mentesül a VDR és S-VDR felszerelési kötelezettség alól a) a tengeri személyhajókra vonatkozó biztonsági követelményekről szóló jogszabályban meghatározott A kategóriájú személyhajó, b) a 2002. július 1. előtt épített, ro-ro személyszállító hajónak nem minősülő hajó, ha a VDR és a hajón lévő más berendezések között kapcsolat nem alakítható ki, c) a 2002. július 1. előtt épített teherhajó, ha a SOLAS egyezmény V. fejezetében előírt határidőtől számított két éven belül üzemen kívül helyezik. 9. Hajón lévő veszélyes vagy szennyező árura vonatkozó szabályok A fuvaroztatót terhelő kötelezettségek 9. § A hajó üzemben tartója, az üzemben tartó megbízottja vagy parancsnoka a veszélyes, vagy szennyező árut a hajón történő szállításra akkor veszi át, és a hajóba történő berakásához akkor járul hozzá, ha az áru átvételét megelőzően a fuvaroztató átadja a) az 1. melléklet 2. pontjában meghatározott tájékoztatást tartalmazó nyilatkozatot, b) a MARPOL egyezmény I. melléklete szerinti anyagok tekintetében a biztonsági adatlapot, amelyen szerepelnek a termékek fiziko-kémiai jellemzői, az adott esetnek megfelelően beleértve az 50 °C-on mért, cSt-ban kifejezett viszkozitást és a 15 °C-on mért sűrűséget is, valamint a 2. mellékletben szereplő adatok, és c) a fuvaroztató vagy bármely olyan személy vagy szerv segélyhívási elérhetőségét, aki vagy amely rendelkezik a termékek fiziko-kémiai jellemzőire és a vészhelyzet esetében hozandó intézkedésekre vonatkozó információkkal. A hajón szállított veszélyes vagy szennyező áru bejelentése 10. § (1) Tagállam kikötőjét elhagyó, veszélyes vagy szennyező árut szállító tengeri hajó üzemben tartója, hajózási üzemeltetési vezetője vagy parancsnoka – a hajó méretétől függetlenül – legkésőbb a hajó indulását megelőzően köteles az indulási kikötő szerint illetékes hatóság számára az 1. melléklet 3. pontjában meghatározott adatokra vonatkozó tájékoztatást megadni. (2) Veszélyes vagy szennyező árut szállító, EGT területén kívüli kikötőből tagállam kikötőjébe vagy parti tengerén lévő horgonyzóhelyre tartó hajó üzemben tartója, hajózási üzemeltetési vezetője vagy parancsnoka – a hajó méretétől függetlenül – legkésőbb a berakodási kikötő elhagyásakor vagy – amennyiben ezek az adatok a hajó indulásakor még nem ismertek – a rendeltetési kikötő vagy horgonyzóhely ismertté válásakor, haladéktalanul köteles az 1. melléklet 3. pontjában meghatározott adatokat tartalmazó tájékoztatást megadni a rendeltetési kikötő vagy horgonyzóhely szerint illetékes hatóság számára. (3) Az 1. melléklet 3. pontjában meghatározott adatokat tartalmazó tájékoztatást elektronikus úton a parti állam információs rendszere útján kell továbbítani. (4) A kikötő szerinti tagállam döntésétől függően mentesül a tájékoztatási kötelezettség alól a legfeljebb 12 órás időtartamú utat teljesítő menetrend szerinti járat üzemben tartója, hajózási üzemetetési vezetője vagy parancsnoka, ha a) a menetrend szerinti járatokat üzemeltető társaság rendelkezik az érintett hajók folyamatosan frissített listájával és megküldi a kikötő szerinti illetékes hatóságnak, és b) a kikötő szerinti illetékes hatóságok kérésére az 1. melléklet 3. pontjában felsorolt adatokat az összes megtett út esetében elektronikus úton folyamatosan elérhetővé teszik. (5) A hajóparancsnok a mentességet illetően tájékozódni köteles. (6) Amennyiben a menetrend szerinti járat a rendeltetési kikötőbe vagy a révkalauz-állomáshoz a tervezett érkezési időponthoz képest három óránál később érkezik, a tájékoztatási kötelezettséget teljesíteni kell. 10. A tengeren bekövetkezett víziközlekedési események és víziközledési balesetek jelentése 11. § (1) Tagállam számára nemzetközi egyezményben meghatározott felkutatási és mentési körzetben vagy a tagállam kizárólagos gazdasági zónájában vagy azzal egyenértékű területen közlekedő hajó parancsnoka haladéktalanul jelenti az adott földrajzi területért felelős parti állomásnak a) az ütközést, zátonyra futást, működési rendellenességet vagy üzemzavart, a rakomány elárasztódását vagy elmozdulását; a hajótest bármilyen hibáját vagy szerkezeti meghibásodását; b) a hajó manőverező képességére vagy tengerállóságára hatást gyakorló meghibásodást vagy a hajtó rendszer, a kormányberendezés, az elektromos áramfejlesztő rendszer, a navigációs berendezések vagy a hírközlő berendezések működésére hatással lévő üzemzavart; c) a tagállam vizeinek vagy partjainak szennyezésével fenyegető helyzetet, szennyező anyagnak a tengerbe történő kibocsátását vagy a kibocsátás veszélyét; d) a tenger felszínén észlelt úszó szennyezőanyagfoltot, konténert vagy rakománydarabot. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott jelentésnek tartalmaznia kell a hajó azonosítóit, a földrajzi helyzetét leíró adatokat, az indulási kikötőt, a rendeltetési kikötőt, azt a levelezési címet, ahonnan a hajón szállított veszélyes és szennyező áruról részletes tájékoztatás szerezhető be, a hajón tartózkodó személyek számát, az esemény részletes leírását, és a 3. mellékletben szereplő tájékoztatást. 11. Hajóparancsnok feladatai a veszélyt rejtő időjárási körülmények esetében 12. § (1) Életet és környezetet veszélyeztető időjárási körülmények esetében a kikötőben tartózkodó, a kikötőbe érkezni vagy kikötőből indulni szándékozó hajó parancsnokának – a SOLAS egyezményben foglaltak és a veszélyben lévő hajók megsegítésére vonatkozó kötelezettség sérelme nélkül – figyelembe kell venni a) a parti állam hatóságától kapott tájékoztatást a tenger állapotára, az időjárási viszonyokra, a veszélyhelyzetre vonatkozóan, b) a parti állam hatósága által kiadott tiltást, illetve korlátozást, ideértve az üzemanyag felvételének esetleges tilalmát is. (2) A hajóparancsnoknak figyelembe kell vennie a parti állam illetékes hatósága életet és tengerbiztonságot veszélyeztető jéghelyzet esetében a jéghelyzetre, az ajánlott útvonalakra és a jégtörő szolgáltatásaira vonatkozó tájékoztatását. (3) A víziközlekedést veszélyeztető jégképződés esetében a parti állam hajózási hatósága ellenőrzésekor a hajóparancsnoknak igazolnia kell, hogy a hajó megfelel a szilárdsági és teljesítmény-követelményeknek. (4) A hajóparancsnoknak értesítenie kell az üzemben tartót az (1)–(2) bekezdésben adott tájékoztatás nyomán tett intézkedésekről. (5) Amennyiben a hajóparancsnok intézkedése eltér az (1)–(2) bekezdés szerinti utasítástól, tájékoztatnia kell a parti államot az intézkedése okairól. 12. Hajóparancsnok feladatai a víziközlekedési események és balesetek esetében 13. § (1) A parti állam vagy a víziközlekedési balesettel vagy eseménnyel érintett állam által – a 11. § (1) bekezdésében meghatározott víziközlekedési esemény vagy víziközlekedési baleset esetében – megtett intézkedéssel összhangban a hajó parancsnoka köteles: a) a hajó biztonságos vezetése mellett korlátozni a hajó mozgását, vagy az illetékes hatóság által meghatározott útirányt követni; b) a környezet és a tengerbiztonság veszélyeztetését megszüntetni; c) a veszély felmérése, a parancsnoknak történő segítségnyújtás érdekében a hajóra küldött értékelő csoporttal együttműködni; d) menedékhelyet igénybe venni; e) révkalauzt igénybe venni; f) együttműködni a hajó vontatásánál. (2) Az üzemben tartó, a hajó parancsnoka és a hajón szállított veszélyes vagy szennyező áruk tulajdonosa az esemény vagy baleset következményeinek csökkentése céljából együttműködik az érintett állam hatóságával. Kérésre közlik a 9. §-ban megkövetelt tájékoztatást. (3) A hajó parancsnoka az ISM szabályzatban meghatározott kötelezettségének eleget téve értesíti a hajó üzemben tartóját a 11. § (1) bekezdésében meghatározott eseményről vagy balesetekről, ezt követően az üzemben tartó haladéktalanul felveszi a kapcsolatot az illetékes parti állomással és az esetleges utasítások vétele érdekében összeköttetésben marad azzal. (4) A hajózási hatóság haladéktalanul intézkedik a megfelelési bizonyítvány és a biztonságos vezetési bizonyítvány visszavonása iránt, ha az üzemben tartó nem teljesíti a (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségét, és a parti állam jelzése alapján indított hatósági vizsgálat megállapítja a magyar lajstromba bejegyzett hajót üzemeltető társaság biztonsági üzemeltetési rendszerének hibáját. 13. Záró rendelkezések 14. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba. (2) E rendelet 5. §-ában foglaltakat a) a legalább 24 méter, de 45 méternél kisebb teljes hosszúságú halászhajók esetében 2012. május 31-étől, b) a legalább 18 méter, de 24 méternél kisebb teljes hosszúságú halászhajók esetében 2013. május 31-étől, c) a legalább 15 méter, de 18 méternél kisebb teljes hosszúságú halászhajók esetében 2014. május 31-étől kell alkalmazni. (3) Hatályát veszti a tengeri hajók bejelentkezési és bejelentési kötelezettségéről és a hajóforgalom megfigyelésére, tájékoztatására és segítség nyújtására szolgáló rendszer létrehozataláról szóló 69/2004. (IV. 28.) GKM rendelet. 15. § Ez a rendelet a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja: a) az Európai Parlament és a Tanács 2002/59/EK irányelve a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról és a 93/75/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről, b) az Európai Parlament és a Tanács 2009/17/EK irányelve a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló 2002/59/EK irányelv módosításáról, c) a Bizottság 2011/15/EU irányelve a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról. Dr. Fellegi Tamás s. k., nemzeti fejlesztési miniszter