81/2009. (VII. 10.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló

81/2009. (VII. 10.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Abony Város Önkormányzata Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 5/2000. (II. 29.) számú rendelete 10. § (1) bekezdésének „ , és a családban élők nem rendelkeznek [az Sztv. 4. § (1) bekezdés b) pont szerinti] vagyonnal” szövegrésze alkotmányellenes, ezért e rendelkezést a határozat közzétételének napjával megsemmisíti. A megsemmisítés folytán a 10. § (1) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban: „10. § (1) Az átmeneti segély megállapítására az Sztv. 45. §-a szerinti szabályokat és az R 31. §-ában foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy a támogatásban az részesülhet, akinek családjában az egy főre számított havi családi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, egyedül élő esetén annak 150%-t.” 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Abony Város Önkormányzata Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 5/2000. (II. 29.) számú rendelete 12. § (2) bekezdés b) pontjának „a havi rendszeres gyógyító ellátás költsége az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 25%-át meghaladja és”, valamint „és a kérelmezőre tekintettel ápolási díjat állapított meg” szövegrészei alkotmányellenesek, ezért e rendelkezéseket a határozat közzétételének napjával megsemmisíti. A megsemmisítés folytán a 12. § (2) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban: „12. § (2) Az Önkormányzat természetbeni ellátásként közgyógyellátást biztosít: a) az Sztv. 50. § (1), (2) bekezdése alapján, b) az Sztv. 50. § (3) bekezdése alapján a szociálisan rá szorult személyek számára (méltányos közgyógyellátás) az alábbiak szerint: Méltányos közgyógyellátásra az a szociálisan rászorult személy jogosult, akinek az egy főre jutó havi nettó családi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-át, 75 év felett 160%-át, egyedül élő kérelmező esetén 200%-át, 75 év feletti egyedül élő kérelmező esetén 210%-át.” Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. INDOKOLÁS I. A Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal vezetője (a továbbiakban: hivatalvezető) törvényességi ellenőrzési jogkörében eljárva megállapította, hogy Abony Város Önkormányzata Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 5/2000. (II. 29.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) egyes rendelkezései ellentétesek a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) rendelkezéseivel, és ezért törvényességi észrevétellel élt Abony Város Önkormányzata Képviselő-testülete (a továbbiakban: Képviselő-testület) felé. A Képviselő-testület a törvényességi észrevételben foglaltakat csak részben fogadta el, de az átmeneti segély és a méltányossági közgyógyellátás, mint szociális ellátási forma vonatkozásában az Ör.-t nem módosította. A hivatalvezető ezért a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál indítványozta az Ör. 10. § (1) bekezdés „és a háztartásban élők nem rendelkeznek [az Sztv. 4. § (1) bekezdés b) pont szerinti] vagyonnal” szövegrésze, valamint a 12. § (2) bekezdés b) pont „akinek a havi rendszeres gyógyító ellátás költsége az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 25%-át meghaladja” és „és a kérelmezőre tekintettel ápolási díjat állapított meg” szövegrészei alkotmányellenesség miatti megsemmisítését, mert álláspontja szerint e rendelkezések az Sztv. 1. § (1) bekezdése, a 7. §-a, a 45. §-a és az 50. § (3) bekezdése rendelkezéseivel való ellentét miatt sértik a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdését és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 10. §-át, ezáltal az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat is. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hivatalvezetői indítvány benyújtása óta a Képviselő-testület a 2009. évben két alkalommal is módosította az Ör.-t, s a 3/2009. (II. 27.) számú rendeletének (a továbbiakban: Örm.) 16. §-a az Ör. 10. § (1) bekezdésének támadott rendelkezését is módosította. Ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatát az indítvány erre vonatkozó részében az Ör. 10. § (1) bekezdése hatályos rendelkezésére folytatta le. II. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta: 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.” 2. A Jat. indítvánnyal érintett rendelkezése: „10. § A tanács rendeletet ad ki a) törvény, törvényerejű rendelet felhatalmazása alap ján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására; b) a magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére.” 3. Az Ötv. indítvánnyal érintett rendelkezése: „16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem sza bályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.” 4. Az Sztv. indítvánnyal érintett rendelkezései: „1. § (1) E törvény célja, hogy a szociális biztonság megteremtése és megőrzése érdekében meghatározza az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint érvényesítésének garanciáit.” „7. § (1) A települési önkormányzat, tekintet nélkül hatáskörére és illetékességére, köteles az arra rászorulónak átmeneti segélyt, étkezést, illetve szállást biztosítani, ha ennek hiánya a rászorulónak az életét, testi épségét veszélyezteti.” „32. (3) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a települési önkormányzat képviselő-testülete rendeletben szabályozza a hatáskörébe tartozó pénzbeli ellátások megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint ellenőrzésének szabályait.” „45. § (1) A települési önkormányzat képviselő-testülete a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére a rendeletében meghatározott átmeneti segélyt nyújt. Átmeneti segély pénzintézeti tevékenységnek nem minősülő kamatmentes kölcsön formájában is nyújtható. (2) Az átmeneti segély esetén az ellátás megállapításánál figyelembe vehető egy főre számított havi családi jövedelemhatárt az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni, hogy az az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, egyedül élő esetén annak 150%-ánál alacsonyabb nem lehet. (3) Az átmeneti segély adható alkalmanként és havi rendszerességgel. Az alkalmankénti segély gyógyszertámogatásként, illetve az egészségbiztosítás által nem vagy csak részben támogatott egészségügyi szolgáltatás díjaként is megítélhető. A havi rendszerességgel adott átmeneti segély jövedelemkiegészítő támogatásként, rendszeres nevelési támogatásként, továbbá az önkormányzat rendeletében meghatározott más ellátási formaként is nyújtható. (4) Elsősorban azokat a személyeket indokolt átmeneti segélyben részesíteni, akik önmaguk, illetve családjuk létfenntartásáról más módon nem tudnak gondoskodni, vagy alkalmanként jelentkező többletkiadások, különösen betegség, elemi kár miatt anyagi segítségre szorulnak. (5) A fővárosban – ha a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat másként nem állapodik meg – a hajléktalanok átmeneti segélyezése a fővárosi önkormányzat feladata.” „50. § (1) Közgyógyellátásra jogosult a) az átmeneti gondozott, az átmeneti és tartós nevelés be vett kiskorú; b) a rendszeres szociális segélyben részesülő egészség károsodott személy; c) a pénzellátásban részesülő hadigondozott és a nem zeti gondozott; d) e) a központi szociális segélyben részesülő; f) a rokkantsági járadékos; g) az, aki I., II. csoportú rokkantsága alapján részesül nyugellátásban, baleseti nyugellátásban; h) az, aki, vagy aki után szülője vagy eltartója maga sabb összegű családi pótlékban részesül. (2) Közgyógyellátásra jogosult az a személy is, akinek esetében a havi rendszeres gyógyító ellátásnak az egészségbiztosítási szerv által elismert térítési díja (a továbbiakban: rendszeres gyógyító ellátás költsége) az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 10%-át meghaladja, feltéve, hogy a családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, egyedül élő esetén 150%-át. A rendszeres gyógyító ellátás költségének számításánál az Eb. 23. §-ának b), d) és e) pontja alapján fizetendő térítési díjat nem kell figyelembe venni. (3) Az (1)–(2) bekezdésben foglaltakon kívül az a szociálisan rászorult személy is jogosult közgyógyellátásra, akinek esetében a települési önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek fennállnak. Az önkormányzat rendeletében a) az egy főre számított havi családi jövedelemhatárt úgy kell szabályozni, hogy az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-ánál, egyedül élő esetén annak 200%-ánál alacsonyabb jövedelmet, továbbá b) a havi rendszeres gyógyító ellátás költségének mértékeként az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 25%-át meghaladó összeget jogosultsági feltételként nem lehet előírni; a szociális rászorultság további feltételeit az önkormányzat a helyi viszonyoknak megfelelően szabályozza.” 5. Az Ör. indítvánnyal támadott rendelkezései: „10. § (1) Az átmeneti segély megállapítására az Sztv. 45. §-a szerinti szabályokat és az R 31. §-ában foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy a támogatásban az részesülhet, akinek háztartásában az egy főre számított havi családi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, egyedül élő esetén annak 150%-t, és a háztartásban élők nem rendelkeznek [az Sztv. 4. § (1) bekezdés b) pont szerinti] vagyonnal.” „12. § (2) Az Önkormányzat természetbeni ellátásként közgyógyellátást biztosít: a) az Sztv. 50. § (1), (2) bekezdése alapján, b) az Sztv. 50. § (3) bekezdése alapján a szociálisan rá szorult személyek számára (méltányos közgyógyellátás) az alábbiak szerint: Méltányos közgyógyellátásra az a szociálisan rászorult személy jogosult, akinek a havi rendszeres gyógyító ellátás költsége az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 25%-át meghaladja és az egy főre jutó havi nettó családi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-át, 75 év felett 160%-át, egyedül élő kérelmező esetén 200%-át, 75 év feletti egyedül élő kérelmező esetén 210%-át és a kérelmezőre tekintettel ápolási díjat állapított meg.” 6. Az Ör. hatályos és vizsgált rendelkezései: „10. § (1) Az átmeneti segély megállapítására az Sztv. 45. §-a szerinti szabályokat és az R 31. §-ában foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy a támogatásban az részesülhet, akinek családjában az egy főre számított havi családi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, egyedül élő esetén annak 150%-t, és a családban élők nem rendelkeznek [az Sztv. 4. § (1) bekezdés b) pont szerinti] vagyonnal.” „12. § (2) Az Önkormányzat természetbeni ellátásként közgyógyellátást biztosít: a) az Sztv. 50. § (1), (2) bekezdése alapján, b) az Sztv. 50. § (3) bekezdése alapján a szociálisan rá szorult személyek számára (méltányos közgyógyellátás) az alábbiak szerint: Méltányos közgyógyellátásra az a szociálisan rászorult személy jogosult, akinek a havi rendszeres gyógyító ellátás költsége az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 25%-át meghaladja és az egy főre jutó havi nettó családi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-át, 75 év felett 160%-át, egyedül élő kérelmező esetén 200%-át, 75 év feletti egyedül élő kérelmező esetén 210%-át és a kérelmezőre tekintettel ápolási díjat állapított meg.” III. Az indítvány megalapozott. 1. A helyi önkormányzatok rendeletalkotásának általános kereteit az Alkotmány, a Jat. és az Ötv. rendelkezései határozzák meg. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A Jat 1. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal, illetve a Jat. 10. §-a alapján az önkormányzat rendeletet ad ki törvény, törvényerejű rendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására, valamint a magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. A Képviselő-testület az Ör. 10. §-ában a pénzbeli szociális ellátások közül az átmeneti segély folyósítására vonatkozó helyi szabályokat állapította meg. A hivatalvezető szerint az Ör. 10. § (1) bekezdésének „és a háztartásban élők nem rendelkeznek [az Sztv. 4. § (1) bekezdés b) pont szerinti] vagyonnal” szövegrésze ellentétes az Sztv. 45. § (1) és (2) bekezdésével és ebből következően az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakkal. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hivatalvezetői indítvány benyújtása óta a Képviselő-testület az Ör. 10. § (1) bekezdését az Örm. 16. §-a 2009. március 5. napjával úgy módosította, hogy a „háztartásban” szövegrészek helyébe a „családban” szövegrészek léptek. Az Sztv. 32. § (3) bekezdése alapján, ha e törvény másként nem rendelkezik, a települési önkormányzat képviselő-testülete rendeletben szabályozza a hatáskörébe tartozó pénzbeli ellátások megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint ellenőrzésének szabályait. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutatott: „Az Sztv. – preambuluma szerint – a szociális segítségre szorulók helyzetének javítására irányul, e törvény 32. § (3) bekezdése pedig kizárólag arra hatalmazza fel az önkormányzatokat, hogy az Sztv. eltérő rendelkezése hiányában csak az önkormányzati pénzbeli ellátások megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint ellenőrzésének szabályait állapítsák meg. Nem ad azonban felhatalmazást az Sztv. arra, hogy az önkormányzat a szociális ellátások igénylésének törvényi feltételeit bővítse, s így ezek körében a szociális jogosultságot előidéző okokat értékelje (...)” [29/2002. (VII. 2.) AB határozat, ABH 2002, 543, 547–548.]. Az átmeneti segély megállapításakor figyelembe vehető törvényi feltételeket az Sztv. 45. §-a tartalmazza. E szakasz rendelkezései az önkormányzatok számára a törvényben meghatározottakon túli további feltételek megállapítására csak annyiban adnak felhatalmazást, hogy az átmeneti segély átmeneti pénzintézeti tevékenységnek nem minősülő kamatmentes kölcsön formájában is nyújtható, illetve az ellátás megállapításánál figyelembe vehető egy főre számított havi családi jövedelemhatár megállapításánál az önkormányzatnak rendeletében úgy kell szabályozni a jövedelemhatárt, hogy az az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, egyedül élő esetén annak 150%-ánál alacsonyabb nem lehet. Az Sztv. 7. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy a települési önkormányzat, tekintet nélkül hatáskörére és illetékességére, köteles az arra rászorulónak átmeneti segélyt, étkezést, illetve szállást biztosítani, ha ennek hiánya a rászorulónak az életét, testi épségét veszélyezteti. Az átmeneti segély a krízishelyzet megoldásának eszköze, vagyoni helyzettől függetlenül kell biztosítania az önkormányzatnak. A Képviselő-testület azonban az Sztv. 45. §-a által adott felhatalmazáson túlterjeszkedve az átmeneti segély folyósíthatóságának további feltételeként előírta, hogy a családban élők nem rendelkezhetnek az Sztv. 4. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott vagyonnal. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 10. § (1) bekezdésének „ , és a családban élők nem rendelkeznek [az Sztv. 4. § (1) bekezdés b) pont szerinti] vagyonnal” szövegrésze törvényellenes, ellentétes az Sztv. 45. §-ának rendelkezéseivel és így sérti a Jat. 10. §-ának és az Ötv. 16. § (1) bekezdésének rendelkezéseit is, ezáltal az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat is. Ezért az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség miatt az Ör. 10. § (1) bekezdésének „ , és a családban élők nem rendelkeznek [az Sztv. 4. § (1) bekezdés b) pont szerinti] vagyonnal” szövegrészét e határozat közzétételének napjával megsemmisítette. 2. Az Sztv. 49–53. §-ai a természetben nyújtott szociális ellátások közül a közgyógyellátás szabályait tartalmazzák. Az Ör. 12. § (2) bekezdés a) pontja a szociálisan rászorultaknak a törvény rendelkezése szerinti alanyi jogú, a b) pontja pedig a Képviselő-testület által megállapított további szabályok figyelembevételével méltányossági alapú közgyógyellátás szabályait tartalmazzák. A hivatalvezető az Ör. 12. § (2) bekezdés b) pontjának „akinek a havi rendszeres gyógyító ellátás költsége az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 25%-át meghaladja” és „és a kérelmezőre tekintettel ápolási díjat állapított meg” szövegrészei törvényellenességét és alkotmányellenességét is állította, mivel azok szerinte ellentétesek az Sztv. 1. § (1) bekezdésével és az 50. § (3) bekezdés b) pontjával, és így sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is. Az Sztv. 50. § (3) bekezdése a méltányossági alapú közgyógyellátás feltételeinek önkormányzati rendeletben történő megállapítása korlátjaként úgy rendelkezik, hogy az önkormányzat rendeletében a) az egy főre számított havi családi jövedelemhatárt úgy kell szabályozni, hogy az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-ánál, egyedül élő esetén annak 200%-ánál alacsonyabb jövedelmet, továbbá b) a havi rendszeres gyógyító ellátás költségének mértékeként az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 25%-át meghaladó összeget jogosultsági feltételként nem lehet előírni; a szociális rászorultság további feltételeit az önkormányzat a helyi viszonyoknak megfelelően szabályozza. Az Ör. 12. § (2) bekezdés b) pontja a törvényi korlátot átlépve, a méltányossági alapú közgyógyellátásra jogosultság egyik feltételét az Szt. 50. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltakkal ellentétben úgy állapította meg, hogy arra az a szociálisan rászorult személy jogosult, akinek a havi rendszeres gyógyító ellátás költsége az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 25%-át meghaladja. Az Ör. 12. § (2) bekezdés b) pont „és a kérelmezőre tekintettel ápolási díjat állapított meg” szövegrésze pedig a méltányossági alapú közgyógyellátás megállapíthatóságának – az Sztv.-ben foglaltakon túli – további feltételét írta elő. Az Sztv. nem ad lehetőséget az önkormányzat számára ilyen jellegű további feltétel megállapítására, így a Képviselő-testület az Sztv. 50. § (3) bekezdésében kapott felhatalmazáson túlterjeszkedve szabályozott. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 12. § (2) bekezdés b) pontjának „a havi rendszeres gyógyító ellátás költsége az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 25%-át meghaladja és”, valamint „és a kérelmezőre tekintettel ápolási díjat állapított meg” szövegrészei törvényellenesek, ellentétesek az Sztv. 50. § (3) bekezdésének rendelkezéseivel és így sértik a Jat. 10. §-ának és az Ötv. 16. § (1) bekezdésének rendelkezéseit is, ezáltal az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat is. Ezért az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség miatt az Ör. 12. § (2) bekezdés b) pontjának „a havi rendszeres gyógyító ellátás költsége az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 25%-át meghaladja és”, valamint „és a kérelmezőre tekintettel ápolási díjat állapított meg” szövegrészeit e határozat közzétételének napjával megsemmisítette. A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul. Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró