14/B/2003. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

14/B/2003. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő v é g z é s t :

I. 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.20.215/2002/15. számú ítélete ellen, melyben a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 44. § (4) bekezdésének „ellen” szö vegrésze, valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) „iskolákra vonatkozó összes” rendelkezése, „minimum” a 13. §-a és a 7. § (1) bekezdése teljes, „de legalább a b) pontjából a »gyermek tanulói jogviszonyának fennállását, az utolsó tanévben a megszűnés várható időpontját« rész”, továbbá az alkotmányjogi panasz benyújtásakor hatályos mellékletek adatkérő lapjaiból a tanulói jogviszony megszűnésének várható időpontjára, a tanulói jogviszony szünetelésére és a szünetelés időtartamára vonatkozó részek; valamint minden a gyermekek tanulói, iskolai és „munka-jogviszonyára”, munkavégzésére vonatkozó adatkérésre vonatkozó rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá konkrét ügyében az alkalmazási tilalom megállapítását kéri. A kifogásolt rendelkezések folytán sérülni véli az Alkotmány számos rendelkezését, így annak 2. §-át, a X. bíróságokra vonatkozó fejezetét, de főként az Alkotmány 50. § (2) bekezdésének azon részét, mely szerint „a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét”, valamint az Alkotmány

57. §a szerinti „jogegyenlőség a jogorvoslatban, a jogos

érdekemben és szerint”, továbbá az Alkotmány 70/J. §-a, 70/K. §-a, 15. §-a, 16. §-a és 17. §-a sérelmét is állította.

A Cst. 44. § (4) bekezdése „ellen” szövegrészét azért véli több szempontból, a fent megjelölt alkotmányi rendelkezések sérelme folytán alkotmányellenesnek, mert álláspontja szerint a keresetet nem az elsőfokú igényelbíráló szerv ellen, hanem annál kell benyújtani, amely köteles továbbküldeni az illetékes bírósághoz. Álláspontja szerint a Vhr. önállóan, önkényesen szabályozza a tanulói jogviszonyra vonatkozóan a nevelési ellátások feltételeit, valamint ezen rendelkezései a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) és (2) bekezdésével ellentétesek, továbbá a Vhr. szabályozási tárgyköre a felhatalmazó Cst. 51. § rendelkezésein túlterjeszkedett.

Nézete szerint a Cst. 1. §-ában a törvény céljaként megfogalmazottak ellentétesek a Jat. 18. § (1)–(3) bekezdéseiben foglaltakkal, mely alapján a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Egyezmény) I. rész 1. cikkét, valamint a 2–4. cikkeit „aggályosnak” véli, ezért alkotmányjogi panasz keretében kéri ezek, valamint („ha kiderülne, hogy még mely nemzetközi egyezményekre gondoltak”) a Cst. preambulumában megjelölt nemzetközi egyezményeket beiktató törvények alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alkotmány 7. § (1) bekezdése alapján.

A Vhr. kifogásolt, tanulói jogviszonyra vonatkozó rendelkezéseit ellentétesnek véli továbbá számos jogszabállyal, így a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvénnyel (a továbbiakban: Közokt. tv.), továbbá Cst. alapelvi rendelkezéseivel, a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény „kógens” rendelkezéseivel, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvénnyel, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény valamennyi vonatkozó, de különösen az 5. §-ával.

Nézete szerint alkotmányellenes, hogy az alap-, közép-, és szakiskolák igazgatói olyan igazolásokat állítanak ki, amely 9–12 hónapra előre bizonyítják a tanulói jogviszony fennállását. Szintén alkotmányellenes álláspontja szerint az az általa vélt „egyedi és országos joggyakorlat”, hogy az ellátást nyaranta megszüntetik, illetve szüneteltetik. Erre figyelemmel számos alkotmányi rendelkezés, így az Alkotmány 2. §-a, 7. § (2) bekezdése, 8. § (1) bekezdése, az Alkotmány XII. fejezete (54–70/K. §-ai), az Alkotmány

35. §(1) bekezdés b) pontja, továbbá (2) bekezdése, az

Alkotmány 59. §-a, az Alkotmány 15. §-a, 16. §-a, 17. §-a,

67. §(1) bekezdése, az Alkotmány 70/A. §-a, az Alkotmány 70/E. §-a sérelmét állította

Az alkotmányjogi panasz továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet is állított, eszerint a jogalkotó elmulasztotta Cst-ben megalkotni a nevelési ellátás megszüntetésére vonatkozó szabályozást.

Végül az indítványozó annak megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy alkotmányellenes volt-e a nevelési ellátások július 1-jével történő megszüntetésének – általa vélt – országos joggyakorlata.

2. §ának, 15–17. §-ainak, 54. §-ának, 57. §-ának, 70/A. §

Továbbá az indítványozó saját ügyével összefüggésben a jogorvoslati jogának sérelmét is állította, erre nézve azonban konkrét alkotmányellenesnek vélt jogszabályhelyet nem jelölt meg. Szintén alkotmányjogi panaszában – alkotmányos indokok megjelölése nélkül – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állított egyrészt a Cst-vel, továbbá a korábban hatályban volt, a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvénnyel, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénnyel összefüggésben. Saját peres ügyében az alkalmazási tilalom megállapítását is kéri.

II. Az alkotmányjogi panaszok érdemi elbírálásra nem alkalmasak.

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság jogerős ítéletében alkalmazott jogszabályi rendelkezések lehetnek.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a megyei bíróság indítványozó által megjelölt jogszabályi rendelkezések közül csak a Cst. 44. § (4) bekezdésének „ellen” szövegrészét alkalmazta, az indítványozó által megjelölt Vhr.

7. §(1) bekezdését, 13. §-át, illetve az Egyezmény 1. cikkét, valamint a 2–4. cikkeit nem nevesíti, döntését nem

ezen rendelkezésekre alapítja. Ezért az indítvány ebben a részében nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott követelményeknek.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) (a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján az alkot mányjogi panaszt a Vhr. 7. § (1) bekezdése, 13. §-a, továbbá az Egyezmény 1. cikkének, valamint a 2–4. cikkeinek rendelkezései tekintetében visszautasította.

44. §(4) bekezdésének „ellen” szövegrésze alkotmányossági vizsgálatát kérte az Alkotmány 2. §-ára, a 15., 16. és

17. §

aira, az Alkotmány X. bíróságokra vonatkozó fejezetére, különösen az 50. § (2) bekezdésének „a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét” szövegrészére, az Alkotmány 57. §-ára, 70/J. §-ára, 70/K. §-ára hivatkozással, megfelel-e az Abtv. 48. § (1) és (2) §-aiban foglalt feltételeknek.

Az indítványnak meg kell felelnie az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott általános követelményeknek: az indítványozónak meg kell jelölnie a támadott rendelkezést, az Alkotmány megfelelő rendelkezését, érdemben ki kell fejtenie az indítvány alapjául szolgáló, az alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó okot, továbbá határozott kérelmet kell tartalmaznia a vitatott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére [összefoglalóan: pl. 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 381–382.].

Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlata szerint – érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek nem felelnek meg az Abtv. által támasztott követelményeknek (pl. 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.). Az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hogy nem elegendő továbbá az Alkotmány, illetve a támadott jogszabály egyes rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az alaptörvény felhívott rendelkezését [pl. 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.;

472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002.

AB végzés, ABH 2002, 1783.].

A megyei bíróság ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz ebben a részében a fenti feltételeket nem elégíti ki: ugyanis az indítvány az alkotmányi rendelkezések számszerű megjelölésén túl az alkotmányellenesség indokára nézve egyáltalán nem tartalmaz alkotmányjogi érveket.

A fenti tartalmi hiányosságok miatt az indítvány ebben a részében érdemi elbírálásra nem alkalmas, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján a Cst. 44. § (4) bekezdése „ellen” szövegrészének alkotmányellenességére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi pa nasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jogsérelem az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. Ennél fogva az Abtv. alapján a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.;

986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.;

276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369, 1375., ugyanerre irányuló indítvány tárgyában: 671/D/2005. AB végzés, ABH 2008, 3525, 3527.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre alapított alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította.

Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése, valamint az Abtv. 1. §-ában meghatározott hatásköre nem terjed ki a jogalkalmazói gyakorlat alkotmányosságának vizsgálatára. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján ebben a részében is visszautasította.

Az Abtv. 22. § (2) bekezdése – mint az a fentiekben már kifejtésre került – rögzíti az indítvánnyal szemben támasztott alapvető követelményeket: eszerint annak tartalmaznia kell a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölését és a határozott kérelmet. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során kialakította azokat a minimális tartalmi és formai kritériumokat, amelyeknek – az Abtv. 22. § (2) bekezdésére és 48. § (1) bekezdésére figyelemmel – az indítványoknak és az alkotmányjogi panaszoknak meg kell felelnie. Az érdemi alkotmányossági vizsgálat elvégzése csak akkor lehetséges, ha az indítvány, illetve az alkotmányjogi panasz tartalmazza a támadott jogszabály pontos megnevezését és az Alkotmány megfelelő rendelkezésének megjelölése mellett, a benyújtás alapjául szolgáló okot, vala- mint az Alkotmánybíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet. Nem elegendő továbbá az Alkotmány, illetve a támadott jogszabály egyes rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az alaptörvény felhívott rendelkezését [pl. 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.;

494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.].

A beadvány ezen pontban ismertetett részében e feltételeket nem elégíti ki: az indítványozó az egyes konkrét, alkotmányellenesnek vélt jogszabályi rendelkezéseket egyáltalán nem, míg a sérülni vélt alkotmányi rendelkezéseket csupán számszerűen jelölte meg, a kérelem alkotmányjogi érvelést nem tartalmaz.

A fenti tartalmi hiányosságok miatt az alkotmányjogi panasz ebben a részében sem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján szintén visszautasította.

II.410.010/2002/6. számú végzése ellen, ezért az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben elsőként azt vizsgálta, hogy az előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e.

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme alkotmányelleneses jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének feltétele, hogy a kérdéses jogszabályt a panasz alapjául szolgáló döntés meghozatala során alkalmazták.

A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az alkotmánybírósághoz benyújtani.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. §

Az indítványozó – állítása szerint – a felülvizsgálati bíróság végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszát a rendkívüli jogorvoslati eljárásban bekövetkezett alapjogsérelmére alapítja, ezért az Alkotmánybíróság – az idézett határozatát követve – az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti hatvan napot a felülvizsgálati bíróság végzésének kézbesítésétől számítva megállapította, hogy az határidőben érkezett.

Az alkotmányjogi panasz elbírálhatóságának az Abtv.

48. §

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati bíróság végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2010. április 13. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke