14/B/2003. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

14/B/2003. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő v é g z é s t : 1. Az Alkotmánybíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.20.215/2002/15. számú ítéletével szemben benyújtott, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 44. § (4) bekezdése „ellen” szövegrészével összefüggésben, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 13. §-a, valamint 7. § (1) bekezdésével összefüggésben, továbbá a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény 1. cikkével, valamint a 2–4. cikkeivel összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.20.215/2002/15. számú ítéletével szemben benyújtott, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénnyel összefüggésben előterjesztett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.20.215/2002/15. számú ítéletével szemben benyújtott, a nevelési ellátások megszüntetésének joggyakorlata ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 4. Az Alkotmánybíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.20.215/2002/15. számú ítéletével szemben benyújtott alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja. 5. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv. II.410.010/2002/6. számú végzése ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja. I. 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.20.215/2002/15. számú ítélete ellen, melyben a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 44. § (4) bekezdésének „ellen” szö vegrésze, valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) „iskolákra vonatkozó összes” rendelkezése, „minimum” a 13. §-a és a 7. § (1) bekezdése teljes, „de legalább a b) pontjából a »gyermek tanulói jogviszonyának fennállását, az utolsó tanévben a megszűnés várható időpontját« rész”, továbbá az alkotmányjogi panasz benyújtásakor hatályos mellékletek adatkérő lapjaiból a tanulói jogviszony megszűnésének várható időpontjára, a tanulói jogviszony szünetelésére és a szünetelés időtartamára vonatkozó részek; valamint minden a gyermekek tanulói, iskolai és „munka-jogviszonyára”, munkavégzésére vonatkozó adatkérésre vonatkozó rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá konkrét ügyében az alkalmazási tilalom megállapítását kéri. A kifogásolt rendelkezések folytán sérülni véli az Alkotmány számos rendelkezését, így annak 2. §-át, a X. bíróságokra vonatkozó fejezetét, de főként az Alkotmány 50. § (2) bekezdésének azon részét, mely szerint „a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét”, valamint az Alkotmány 57. §-a szerinti „jogegyenlőség a jogorvoslatban, a jogos érdekemben és szerint”, továbbá az Alkotmány 70/J. §-a, 70/K. §-a, 15. §-a, 16. §-a és 17. §-a sérelmét is állította. A Cst. 44. § (4) bekezdése „ellen” szövegrészét azért véli több szempontból, a fent megjelölt alkotmányi rendelkezések sérelme folytán alkotmányellenesnek, mert álláspontja szerint a keresetet nem az elsőfokú igényelbíráló szerv ellen, hanem annál kell benyújtani, amely köteles továbbküldeni az illetékes bírósághoz. Álláspontja szerint a Vhr. önállóan, önkényesen szabályozza a tanulói jogviszonyra vonatkozóan a nevelési ellátások feltételeit, valamint ezen rendelkezései a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) és (2) bekezdésével ellentétesek, továbbá a Vhr. szabályozási tárgyköre a felhatalmazó Cst. 51. § rendelkezésein túlterjeszkedett. Nézete szerint a Cst. 1. §-ában a törvény céljaként megfogalmazottak ellentétesek a Jat. 18. § (1)–(3) bekezdéseiben foglaltakkal, mely alapján a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Egyezmény) I. rész 1. cikkét, valamint a 2–4. cikkeit „aggályosnak” véli, ezért alkotmányjogi panasz keretében kéri ezek, valamint („ha kiderülne, hogy még mely nemzetközi egyezményekre gondoltak”) a Cst. preambulumában megjelölt nemzetközi egyezményeket beiktató törvények alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alkotmány 7. § (1) bekezdése alapján. A Vhr. kifogásolt, tanulói jogviszonyra vonatkozó rendelkezéseit ellentétesnek véli továbbá számos jogszabállyal, így a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvénnyel (a továbbiakban: Közokt. tv.), továbbá Cst. alapelvi rendelkezéseivel, a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény „kógens” rendelkezéseivel, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvénnyel, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény valamennyi vonatkozó, de különösen az 5. §-ával. Nézete szerint alkotmányellenes, hogy az alap-, közép-, és szakiskolák igazgatói olyan igazolásokat állítanak ki, amely 9–12 hónapra előre bizonyítják a tanulói jogviszony fennállását. Szintén alkotmányellenes álláspontja szerint az az általa vélt „egyedi és országos joggyakorlat”, hogy az ellátást nyaranta megszüntetik, illetve szüneteltetik. Erre figyelemmel számos alkotmányi rendelkezés, így az Alkotmány 2. §-a, 7. § (2) bekezdése, 8. § (1) bekezdése, az Alkotmány XII. fejezete (54–70/K. §-ai), az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontja, továbbá (2) bekezdése, az Alkotmány 59. §-a, az Alkotmány 15. §-a, 16. §-a, 17. §-a, 67. § (1) bekezdése, az Alkotmány 70/A. §-a, az Alkotmány 70/E. §-a sérelmét állította. Az alkotmányjogi panasz továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet is állított, eszerint a jogalkotó elmulasztotta Cst-ben megalkotni a nevelési ellátás megszüntetésére vonatkozó szabályozást. Végül az indítványozó annak megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy alkotmányellenes volt-e a nevelési ellátások július 1-jével történő megszüntetésének – általa vélt – országos joggyakorlata. 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal élt a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv. II.410.010/2002/6. számú végzése ellen is. Ebben egyrészt a Cst. 7–11. §-ai alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri, az Alkotmány 2. §-ának, 15–17. §-ainak, 54. §-ának, 57. §-ának, 70/A. § (1)–(3) bekezdéseinek, 70/D. §-ának, 70/E. §-ának, 70/F. §-ának, 70/J. §-ának, valamint 70/K. §-ának sérelmét állítva. Az alkotmányellenességet abban látja, hogy a rendelkezések a hátrányos helyzetű családok egy csoportjára nézve nem tartalmaztak emelt mértékű ellátásra vonatkozó szabályozást. Továbbá az indítványozó saját ügyével összefüggésben a jogorvoslati jogának sérelmét is állította, erre nézve azonban konkrét alkotmányellenesnek vélt jogszabályhelyet nem jelölt meg. Szintén alkotmányjogi panaszában – alkotmányos indokok megjelölése nélkül – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állított egyrészt a Cst-vel, továbbá a korábban hatályban volt, a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvénnyel, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénnyel összefüggésben. Saját peres ügyében az alkalmazási tilalom megállapítását is kéri. 3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy időközben a Cst. 44. § (4) bekezdését a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2009. évi LXXIX. törvény 54. § (2) bekezdésének c) pontja 2009. október 1-jével hatályon kívül helyez te. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak érvényesen kihirdetett, illetőleg hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261.). A konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján – mivel ilyenkor az alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség – az Alkotmánybíróság már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. Az Alkotmánybíróság a vizsgálatot – az indítvány alkotmányjogi panasz voltára tekintettel – az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben alkalmazott rendelkezés tekintetében folytatta le. II. Az alkotmányjogi panaszok érdemi elbírálásra nem alkalmasak. 1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a határidőben benyújtott alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglalt feltételeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság jogerős ítéletében alkalmazott jogszabályi rendelkezések lehetnek. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a megyei bíróság indítványozó által megjelölt jogszabályi rendelkezések közül csak a Cst. 44. § (4) bekezdésének „ellen” szövegrészét alkalmazta, az indítványozó által megjelölt Vhr. 7. § (1) bekezdését, 13. §-át, illetve az Egyezmény 1. cikkét, valamint a 2–4. cikkeit nem nevesíti, döntését nem ezen rendelkezésekre alapítja. Ezért az indítvány ebben a részében nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott követelményeknek. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) (a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján az alkot mányjogi panaszt a Vhr. 7. § (1) bekezdése, 13. §-a, továbbá az Egyezmény 1. cikkének, valamint a 2–4. cikkeinek rendelkezései tekintetében visszautasította. 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz azon része, amely a Cst. 44. § (4) bekezdésének „ellen” szövegrésze alkotmányossági vizsgálatát kérte az Alkotmány 2. §-ára, a 15., 16. és 17. §-aira, az Alkotmány X. bíróságokra vonatkozó fejezetére, különösen az 50. § (2) bekezdésének „a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét” szövegrészére, az Alkotmány 57. §-ára, 70/J. §-ára, 70/K. §-ára hivatkozással, megfelel-e az Abtv. 48. § (1) és (2) §-aiban foglalt feltételeknek. Az indítványnak meg kell felelnie az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott általános követelményeknek: az indítványozónak meg kell jelölnie a támadott rendelkezést, az Alkotmány megfelelő rendelkezését, érdemben ki kell fejtenie az indítvány alapjául szolgáló, az alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó okot, továbbá határozott kérelmet kell tartalmaznia a vitatott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére [összefoglalóan: pl. 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 381–382.]. Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlata szerint – érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek nem felelnek meg az Abtv. által támasztott követelményeknek (pl. 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.). Az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hogy nem elegendő továbbá az Alkotmány, illetve a támadott jogszabály egyes rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az alaptörvény felhívott rendelkezését [pl. 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.]. A megyei bíróság ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz ebben a részében a fenti feltételeket nem elégíti ki: ugyanis az indítvány az alkotmányi rendelkezések számszerű megjelölésén túl az alkotmányellenesség indokára nézve egyáltalán nem tartalmaz alkotmányjogi érveket. A fenti tartalmi hiányosságok miatt az indítvány ebben a részében érdemi elbírálásra nem alkalmas, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján a Cst. 44. § (4) bekezdése „ellen” szövegrészének alkotmányellenességére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. 3. Az indítványozó a megyei bíróság ítéletével összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panaszában mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte, mivel nézete szerint a Cst. elmulasztotta megalkotni a nevelési ellátás megszüntetésére vonatkozó szabályozást. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi pa nasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jogsérelem az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. Ennél fogva az Abtv. alapján a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369, 1375., ugyanerre irányuló indítvány tárgyában: 671/D/2005. AB végzés, ABH 2008, 3525, 3527.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre alapított alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította. 4. A megyei bíróság ítéletével összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panasz kérelmet tartalmazott továbbá a tanulói jogviszonyok fennállására, illetve ezzel összefüggésben a nevelési ellátások megszüntetésének joggyakorlata alkotmányellenességének megállapítására nézve. Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése, valamint az Abtv. 1. §-ában meghatározott hatásköre nem terjed ki a jogalkalmazói gyakorlat alkotmányosságának vizsgálatára. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján ebben a részében is visszautasította. 5. Az alkotmányjogi panasz kérelmet tartalmazott továbbá „a benyújtáskor hatályos mellékletek adatkérő lapjaiból a tanulói jogviszony megszűnésének várható időpontjára, a tanulói jogviszony szünetelésére és a szünetelés időtartamára vonatkozó” részek; valamint minden, a gyermekek tanulói, iskolai és „munka-jogviszonyára”, munkavégzésére vonatkozó adatkérésre vonatkozó rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére nézve. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése – mint az a fentiekben már kifejtésre került – rögzíti az indítvánnyal szemben támasztott alapvető követelményeket: eszerint annak tartalmaznia kell a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölését és a határozott kérelmet. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során kialakította azokat a minimális tartalmi és formai kritériumokat, amelyeknek – az Abtv. 22. § (2) bekezdésére és 48. § (1) bekezdésére figyelemmel – az indítványoknak és az alkotmányjogi panaszoknak meg kell felelnie. Az érdemi alkotmányossági vizsgálat elvégzése csak akkor lehetséges, ha az indítvány, illetve az alkotmányjogi panasz tartalmazza a támadott jogszabály pontos megnevezését és az Alkotmány megfelelő rendelkezésének megjelölése mellett, a benyújtás alapjául szolgáló okot, vala- mint az Alkotmánybíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet. Nem elegendő továbbá az Alkotmány, illetve a támadott jogszabály egyes rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az alaptörvény felhívott rendelkezését [pl. 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.]. A beadvány ezen pontban ismertetett részében e feltételeket nem elégíti ki: az indítványozó az egyes konkrét, alkotmányellenesnek vélt jogszabályi rendelkezéseket egyáltalán nem, míg a sérülni vélt alkotmányi rendelkezéseket csupán számszerűen jelölte meg, a kérelem alkotmányjogi érvelést nem tartalmaz. A fenti tartalmi hiányosságok miatt az alkotmányjogi panasz ebben a részében sem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján szintén visszautasította. 6. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt továbbá a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv. II.410.010/2002/6. számú végzése ellen, ezért az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben elsőként azt vizsgálta, hogy az előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme alkotmányelleneses jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének feltétele, hogy a kérdéses jogszabályt a panasz alapjául szolgáló döntés meghozatala során alkalmazták. A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az alkotmánybírósághoz benyújtani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során, együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V: 18.) AB végzés, ABH 1991, 311.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306.; 663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223.] Az Alkotmánybíróság 41/1998. (X. 2.) AB határozata szerint az Abtv. 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy – ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor – az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani (ABH 1998, 306.). Az indítványozó – állítása szerint – a felülvizsgálati bíróság végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszát a rendkívüli jogorvoslati eljárásban bekövetkezett alapjogsérelmére alapítja, ezért az Alkotmánybíróság – az idézett határozatát követve – az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti hatvan napot a felülvizsgálati bíróság végzésének kézbesítésétől számítva megállapította, hogy az határidőben érkezett. Az alkotmányjogi panasz elbírálhatóságának az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az is feltétele, hogy a panasszal támadott jogerős határozatban az alkotmányellenesnek tartott jogszabályt alkalmazzák. Ennek a követelménynek azonban az indítványozó által a felülvizsgálati bíróság végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tesz eleget, mivel az alkotmányjogi panaszban megjelölt jogszabályi rendelkezéseket a felülvizsgálati bíróság nem alkalmazta. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati bíróság végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította. Budapest, 2010. április 13. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke