187/2011. (IX. 14.) Korm. rendelete a nemesfém tárgyak vizsgálatáról, hitelesítéséről és nemesfémtartalmuk tanúsításáról, valamint a hitelesítés és ta

187/2011. (IX. 14.) Korm. rendelete a nemesfém tárgyak vizsgálatáról, hitelesítéséről és nemesfémtartalmuk tanúsításáról, valamint a hitelesítés és tanúsítás egyenértékűségéről. A Kormány az Alkotmány 35. § (2) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében, az Alkotmány 35. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el: 1. § A nemesfém tárgyak készítésére, javítására és árverésére irányuló gazdasági tevékenység a nemesfémvizsgáló- és hitelesítő hatóság (a továbbiakban: hatóság) által kiadott engedély alapján kezdhető meg. 2. § Az e rendeletben meghatározott definícióknak, technikai jellegű előírásoknak nem kell megfelelnie az olyan nemesfém tárgynak, amelyet az Európai Unió valamely tagállamában vagy Törökországban állítottak elő, illetve hoztak forgalomba vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely EFTA-államban állítottak elő, az ott irányadó előírásoknak megfelelően, feltéve, hogy az irányadó előírások a fogyasztók védelme tekintetében az e rendeletben meghatározottal egyenértékű védelmet nyújtanak. 3. § E rendelet és e rendelet felhatalmazása alapján kiadott jogszabály alkalmazásában 1. arany tárgy: az aranyból vagy az arany és más fémek ötvözetéből készült tárgy, ha a tárgy nemesfémtartalma az 1. mellékletben foglalt, az arany tárgyra meghatározott legkisebb finomsági fokot eléri; 2. árverező: a nemesfém tárgyak árverezésével foglalkozó természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany; 3. ezüst tárgy: az ezüstből vagy az ezüst és más fémek ötvözetéből készült tárgy, ha a tárgy nemesfémtartalma az 1. mellékletben foglalt, az ezüst tárgyra meghatározott legkisebb finomsági fokot eléri; 4. fémjel: a nemesfém tárgynak a jogszabályokban előírt feltételeknek való megfelelőségét, valamint finomsági fokát igazoló hatósági hitelesítő jel, ideértve a nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló, Bécsben, 1972. november 15. napján aláírt Egyezmény szerinti Közös Ellenőrző Jelet is; 5. fémjelzési kötelezettség alá eső nemesfém tárgy: a Magyar Köztársaság területén, gazdasági tevékenység során értékesítésre kerülő nemesfém tárgyak közül a nemesfémből, továbbá az e fémek és más fémek ötvözeteiből készült ékszer, díszműáru, továbbá a személyi használatra szolgáló használati tárgy, valamint a kombinált tárgyak nemesfém része; 6. finomsági fok: az a mérőszám, amely megmutatja, hogy a nemesfém tárgy minden 1000 grammjában hány gramm nemesfém van; 7. javító: a nemesfém tárgyak javításával foglalkozó természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany; 8. készítő: a nemesfém tárgyak készítésével foglalkozó természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany; 9. kombinált tárgy: az a nemesfém és más fém tárgy felhasználásával kialakított, roncsolásmentesen nem szétszerelhető ékszer, díszműáru és egyéb tárgy, amely a nemesfém tárgyakkal kapcsolatos hatósági tevékenységekről szóló miniszteri rendeletben foglalt feltételeknek megfelel; 10. nemesfém: az arany, az ezüst, a platina és a palládium; 11. nemesfém tárgy: az aranytárgy, az ezüst tárgy, a platina tárgy és a palládium tárgy; 12. nemesfémtartalom tanúsítása: a nemesfém tárgy nemesfém tartalmát – az e jogszabályban meghatározott vizsgálat alapján – megállapító hatósági döntés; 13. névjel: a készítő, kereskedő azonosítására szolgáló egyedi azonosító jel; 14. nulla negatív tűrés: nemesfém tárgyak esetében a jogszabályban megállapított finomsági foktól való negatív irányú eltérés tilalma; 15. összetörés: a jogszabályi feltételeknek nem megfelelő, kereskedelmi forgalomban lévő nemesfém tárgyak forgalomba hozatal céljára történő alkalmatlanná tétele; 16. platina tárgy: a platinából vagy a platina és más fémek ötvözetéből készült tárgy, ha a tárgy nemesfémtartalma az 1. mellékletben foglalt, a platina tárgyra meghatározott legkisebb finomsági fokot eléri; 17. palládium tárgy: a palládiumból vagy a palládium és más fémek ötvözetéből készült tárgy, ha a tárgy nemesfémtartalma az 1. mellékletben foglalt, a palládium tárgyra meghatározott legkisebb finomsági fokot eléri. 4. § (1) Fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgy – a (2)–(3) bekezdésben foglalt kivétellel – kizárólag a nemesfém tárgyakkal kapcsolatos hatósági tevékenységekről szóló miniszteri rendeletben (a továbbiakban: miniszteri rendelet) meghatározott névjellel és fémjellel hozható forgalomba. (2) Nem kell névjellel ellátni azt a nemesfém tárgyat, amely a) hordozza a nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló, Bécsben, 1972. november 15. napján aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) alapján a fémjelzést végző, az Egyezményben részes tagállamban nyilvántartásba vett névjelet vagy a magyar fémjellel egyenértékű fémjelzést végző országban engedélyezett vagy nyilvántartásba vett névjelet; b) a (3) bekezdés szerint mentes a fémjelzési kötelezettség alól; valamint c) a 2. § szerint mentes a fémjelzési kötelezettség alól. (3) A nemesfém tárgyak közül mentes a fémjelzési kötelezettség alól: a) a külföldi megrendelésre, illetve külföldön történő forgalomba hozatal céljára készült nemesfém tárgy, b) az olyan nemesfém tárgy, amely kizárólag tudományos, egészségügyi, oktatási vagy ipari célt szolgál, c) a Magyar Köztársaság területén vagy más országban bármikor fizetési eszközként használt nemesfém felhasználásával készült pénz, amennyiben nincs az e rendelet hatálya alá tartozó nemesfém tárggyal forrasztás útján összeillesztve, d) az érem és féldombormű, e) azon nemesfém tárgyak, melyek kora meghaladja vagy meghaladhatja az 50 évet és a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 64. § d) pontja szerinti hatóság a kulturális javak körébe tartozónak minősíti, f) a magánszemély és az egyház tulajdonában levő, valamint a muzeális intézmény alapleltáraiban szereplő nemesfém tárgy addig, amíg forgalomba hozatal vagy értékesítés céljából nem kerülnek nemesfém tárgyak raktározásával, árusításával foglalkozó személyhez, g) a nemesfémből vagy annak ötvözeteiből készült tömbök, rudak, lemezek, huzalok és félkész gyártmányok, h) a nemesfémből vagy annak ötvözeteiből készült huzal felhasználásával előállított paszományok, rojtok, zsinórok és szövetek, i) az arany, platina és palládium ékszer és alkatrész egy gramm súly alatt, j) az ezüst ékszer és alkatrész két gramm súly alatt, k) a zománccal, gyönggyel és drágakővel teljesen borított ékszertárgy, l) az Egyezmény részes tagállamaiból származó és az Egyezmény szerinti Közös Ellenőrző Jellel ellátott nemesfém tárgy, valamint m) a miniszteri rendeletnek megfelelően fémjelzett tárgynak minősülő, az arany és ezüst áruk finomsági tartalma, ellenőrzése s fémjelzése iránt című 1868. évi XVIII. törvény, a fémjelzésről szóló 1936. évi IV. törvénycikk és a nemesfémtárgyakról és fémjelzésükről szóló 1965. évi 14. törvényerejű rendelet alapján magyar fémjellel ellátott nemesfém tárgy. (4) A (3) bekezdés b), c) és k) pontjai szerinti mentességről a hatóság a készítő vagy a kereskedő kérelmére, a kérelemben megjelölt indokok, valamint a nemesfém tárgy méretének, illetve sajátosságainak figyelembevételével dönt. 5. § A nemesfém tárgyak vizsgálatát, hitelesítését és a nemesfémtartalom tanúsítását, továbbá az Egyezményben előírt vizsgálatokat, és az Egyezmény szerinti Közös Ellenőrző Jellel történő fémjelzést a hatóság végzi. 6. § A hatóság a) engedélyezi a készítő, a javító – kivéve a muzeális intézményben munkaköri kötelességeként nemesfém tárgyak műtárgyvédelmével foglalkozó restaurátort –, és az árverező tevékenységének megkezdését; b) a forgalom biztonsága céljából számítógépes rendszeren feldolgozható, az egyes tevékenységek végzéséhez szükséges, a készítők, javítók, árverezők miniszteri rendeletben meghatározott adatairól nyilvántartást vezet; c) tanúsítja az e rendeletben, valamint a miniszteri rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő nemesfém tárgyak nemesfémtartalmát, és gondoskodik fémjellel történő ellátásukról; d) lefolytatja a nemesfém tárgy tanúsítása és hitelesítése egyenértékűségének megállapítására vonatkozó eljárást; e) az e §-ban meghatározott feladataival összefüggésben ellenőrzi a nemesfém tárgyakra és fémjelzésükre vonatkozó, az e rendeletben, valamint a miniszteri rendeletben meghatározott előírások megtartását; f) engedélyezi a készítő, és a nemesfém tárgyak forgalmazására irányuló kereskedelmi tevékenységgel foglalkozó személy (a továbbiakban: kereskedő) részére a más névjellel össze nem téveszthető névjel alkalmazását; g) a jogszabályi feltételeknek nem megfelelő, kereskedelmi forgalomban lévő nemesfém tárgyakat összetöri; h) a nemesfém tárgyakat laboratóriumi vizsgálatot követően minősíti; i) gondoskodik a hitelesítő eszközök, valamint az eljárása során vizsgált és a birtokában lévő nemesfém tárgyak biztonságos megőrzéséről; j) megsemmisíti a nemesfém tárgyon feleslegessé váló fémjelet; k) az engedélyezett névjel és a névjelbeütő eszköz lenyomata egyezőségének megállapítása céljából megvizsgálja a névjelbeütő eszközt; valamint l) a hamis fémjelet, névjelet, valamint a megtévesztő hivataljelet, finomsági fokot kifejező számjelet, a büntető, illetve szabálysértési eljárás jogerős befejezését követően megsemmisíti. 7. § (1) A nemesfém tárgy tanúsítását és hitelesítését egyenértékűnek kell tekinteni, amennyiben az alábbi feltételek együttesen teljesülnek: a) a nemesfém tárgy az Európai Unió valamely tagállamából, Törökországból vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely államból származónak minősül, b) az a) pontban említett államban jogszabály vagy más általánosan kötelező érvényű rendelkezés írja elő a fémjelzési kötelezettséget, illetve a fémjelzés a forgalomba hozatal előfeltétele, c) az a) pontban említett állam szabályozása e rendelettel azonos módon értelmezi a nemesfém tárgy fogalmát, és a nemesfém tárgyak azonos körére írja elő a fémjelzési kötelezettséget, ideértve a fémjelzési kötelezettség alóli mentesülés eseteit is, d) az a) pontban említett állam szabályozása az e rendelet szerinti finomsági fokok szerinti fémjelzést teszi lehetővé, a fémjelek nemesfémek és finomsági fokok szerint elkülönülnek, így e rendelettel azonos módon tájékoztatják a fogyasztókat a nemesfém fajtájáról és finomságáról, e) a nemesfém tárgyak vizsgálata, hitelesítése és a nemesfémtartalom tanúsítása során alkalmazott anyagvizsgálati módszer a nemesfém tárgyakra vonatkozó magyar jogszabályi előírásokkal azonos vagy azzal egyenértékű, f) az a) pontban említett állam fémjelzési kötelezettségre vonatkozó szabályozása előírja a nulla negatív tűrést a finomsági fokok megállapításánál, g) az a) pontban említett államban olyan jogszabály van hatályban, amely büntetés terhe mellett megtiltja a vizsgálatra jogosult nemesfémvizsgáló intézetek fémjeleinek hamisítását vagy szabálytalan használatát, és a nemesfém tárgy engedély nélküli átalakítását, valamint h) a nemesfém tárgyak vizsgálatát, hitelesítését és a nemesfémtartalom tanúsítását független szervezet végzi. (2) Az (1) bekezdés e) pontja esetében a nemesfém tárgyak vizsgálata, hitelesítése és a nemesfémtartalom tanúsítása során alkalmazott anyagvizsgálati módszert a nemesfém tárgyakra vonatkozó magyar jogszabályi előírásokkal azonosnak vagy azzal egyenértékűnek kell tekinteni, ha az anyagvizsgálatot a miniszteri rendeletben meghatározott szabvány szerint végzik. Az alkalmazott anyagvizsgálati módszert abban az esetben is egyenértékűnek kell tekinteni, ha alkalmas a nemesfémtartalom vizsgálatának a nemesfém tárgyakra vonatkozó magyar jogszabályi előírásokkal azonos mérési pontossággal történő megállapítására. (3) Az (1) bekezdés h) pontja esetében a nemesfém tárgyak vizsgálatát, hitelesítését és a nemesfémtartalom tanúsítását végző szervezet akkor tekinthető függetlennek, ha a) a tanúsítást végző szervezetben a fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgyat készítő, javító, árverező vagy azzal kereskedő nem rendelkezik tulajdonosi részesedéssel, valamint felette sem közvetlenül, sem közvetve nem gyakorol irányító befolyást, és b) a nemesfém tárgyak vizsgálatát, hitelesítését és a nemesfémtartalom tanúsítását végző szervezet tagja nem rendelkezik tulajdonosi részesedéssel, vagy nem áll munkaviszonyban a nemesfém tárgyat készítő, javító, árverező vagy azzal kereskedő vállalkozással. 8. § (1) A 7. § szerinti tanúsítás és hitelesítés egyenértékűségének vizsgálatára irányuló eljárás ügyintézési határideje három hónap. (2) Az egyenértékűség vizsgálatára irányuló kérelemben meg kell jelölni a) azt, hogy a nemesfém tárgy vizsgálatának egyenértékűségét a kérelmező az Európai Unió mely tagállama, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes mely állam vagy Törökország mely független nemesfémvizsgáló és -hitelesítő szervezete vonatkozásában kéri megállapítani; b) az a) pont szerinti államban a nemesfém tárgyak és termékek forgalmazására vonatkozó jogszabály vagy egyéb általánosan kötelező érvényű előírás számát, jogforrási szintjét és címét; valamint c) az a) pont szerinti szervezet nevét, székhelyét, levelezési címét. (3) Ha az adatokban történő változás a hatóság tudomására jut, megvizsgálja a 7. § (1) bekezdése szerinti feltételek fennállását. Ha a feltételek változása miatt az szükséges, a változásoknak megfelelő új határozatot hoz, vagy ha a feltételek már nem állnak fenn, határozatát visszavonja. A hatóság vizsgálatának ügyintézési határideje harminc nap. (4) A hatóság által a tanúsítás és hitelesítés egyenértékűségének tárgyában hozott határozatban elismert fémjelet, anyagvizsgálati módszert, valamint a független szervezetként elismert nemesfémvizsgáló és –hitelesítő szervezet nevét a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben, valamint az iparügyekért felelős miniszter által vezetett minisztérium honlapján közzé kell tenni. A közzétett, egyenértékűnek elismert fémjelzést végző nemesfémvizsgáló és -hitelesítő szervezetek vonatkozásában a vizsgálati módszerek, illetve a fémjel által biztosított információk azonosságát vagy egyenértékűségét, továbbá a szervezet függetlenségét ellenkező bizonyításig vélelmezni kell. 9. § (1) A fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgy – a 11. § (1) bekezdése szerinti kivétellel – az 1. mellékletben meghatározott finomságú nemesfém ötvözetből készíthető. (2) A nemesfém tárgynak minden részében el kell érnie az előírt finomsági fokot. Ha a fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgy az 1. mellékletben meghatározott legalacsonyabb finomsági fokot nem éri el, – a 2. §-ban foglalt kivétellel – nem hozható nemesfém tárgyként forgalomba. 10. § (1) A fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgyat a) a magyar fémjel alkalmazása esetén az e rendeletben és a miniszteri rendeletben, b) az Egyezmény szerinti Közös Ellenőrző Jel alkalmazása esetén az Egyezményben, valamint a nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló, Bécsben, 1972. november 15. napján aláírt Egyezmény 2001. október 4. napján elfogadott PMC/W 7/99 számú módosítása kötelező hatályának elismeréséről és kihirdetéséről szóló 135/2008. (V. 16.) Korm. rendeletben meghatározottak szerint meg kell vizsgálni. (2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti vizsgálat alapján a nemesfém tárgy a jogszabályi előírásoknak megfelel, a nemesfém tárgyat az annak finomsági fokát igazoló fémjellel kell ellátni. (3) A fémjelet a nemesfém tárgyon a miniszteri rendeletben meghatározott, maradandó alakváltozást eredményező módon kell elhelyezni. 11. § (1) Külföldi megrendelésre, illetve külföldön történő forgalomba hozatal céljára az e rendeletben, valamint a miniszteri rendeletben meghatározott követelményeknek meg nem felelő nemesfém tárgy is készíthető. (2) A külföldi megrendelésre, illetve külföldön történő forgalomba hozatal céljára készített, és az 1. mellékletben meghatározott finomsági foktól eltérő nemesfém tárgynak a Magyar Köztársaság területén történő forgalomba hozatala tilos. (3) A külföldi megrendelésre, illetve külföldön történő forgalomba hozatal céljára készített, és az e rendeletben meghatározott finomsági foktól eltérő nemesfém tárgyat a Magyar Köztársaság területén történő forgalomba hozatalra szánt tárgyaktól elkülönítve kell raktáron tartani. (4) A készítő, a javító, az árverező, valamint a kereskedő köteles a külföldi megrendelésre, illetve külföldön történő forgalomba hozatal céljára készített, és az 1. mellékletben meghatározott finomsági foktól eltérő nemesfém tárgyakról naprakész nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza: a nemesfém tárgy megnevezését, a nemesfém fajtáját, tömegét és finomságát. 12. § (1) A nem nemesfémből készült tárgy megjelölése nem lehet a tárgy anyagának tekintetében megtévesztő. A nem nemesfémből készült tárgyra vonatkozó dokumentumban vagy a tárgyon alkalmazott elnevezésben az arany, ezüst, platina vagy a palládium szó nem használható. (2) A nem nemesfémből készült, aranyozott, ezüstözött, platinázott vagy palládiumozott tárgyat tilos nemesfém tárgyként forgalomba hozni. (3) A nem nemesfémből készült tárgyakon a (2) bekezdésben említett nemesfém bevonatokon kívül nemesfém ötvözetből készült díszítést alkalmazni tilos. 13. § A hatóságot megillető igazgatási szolgáltatási díjakat külön jogszabály határozza meg. 14. § (1) Felhatalmazást kap az iparügyekért felelős miniszter, hogy rendeletben szabályozza a) a fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfém tárgy anyagát képező ötvözet előállításánál, továbbá a nemesfém tárgy készítésénél és díszítésénél felhasználható anyagokat és felhasználásuk módját, b) a fémjeleket, a fémjelzéssel kapcsolatos egyéb hivatalos jelek alakját és rajzát, a fémjelzés módszerét és részletes szabályait, c) a külföldi megrendelésre, külföldön történő forgalomba hozatal céljára készített nemesfém tárgyak gyártása, ellenőrzése és kivitele tekintetében követendő eljárást, a fémjelzési kötelezettség alóli mentesség eseteit és feltételeit, d) a nemesfém tárgyak készítésére, javítására és árverésére irányuló szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeit, a tevékenység végzésére jogosító engedély kiadásával összefüggő eljárás részletes szabályait, a nyilvántartás személyes adatot nem tartalmazó adattartalmát, és a vezetésére vonatkozó részletes eljárási szabályokat, e) a névjel engedélyezésének, valamint a névjel, és a névjelbeütő eszköz lenyomata egyezőségének megállapítása céljából lefolytatott vizsgálat szabályait, valamint f) a nemesfém tárgyakra vonatkozó jogszabályi előírások megtartásának ellenőrzése tekintetében követendő eljárást. (2) Felhatalmazást kap az iparügyekért felelős miniszter, hogy – az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben – rendeletben szabályozza a) a hatóság fémjelzési, nemesfémtartalom-vizsgálati és -hitelesítési tevékenységéért, valamint az egyenértékűség-megállapítási eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, b) a nemesfém tárgyak készítését, javítását és árverését folytató személy tevékenységének engedélyezési eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét. 15. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba. 16. § E rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben – az e rendelet hatálybalépését megelőző napon hatályos – a nemesfémtárgyak és termékek vizsgálatáról, hitelesítéséről és nemesfémtartalmuk tanúsításáról szóló 145/2004. (IV. 29.) Korm. rendeletet kell alkalmazni. 17. § Ez a rendelet a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkének való megfelelést szolgálja. 18. § E rendelet tervezetének a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8–10. cikke szerinti előzetes bejelentése megtörtént. 19. § Hatályát veszti a nemesfémtárgyak és termékek vizsgálatáról, hitelesítéséről és nemesfémtartalmuk tanúsításáról szóló 145/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet. Orbán Viktor s. k., miniszterelnök