908/B/2008. AB határozat

908/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a villamosmű biztonsági övezetéről szóló 122/2004. (X. 15.) GKM rendelet 16. § (11) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

I. Az indítványozó a villamosmű biztonsági övezetéről szóló 122/2004. (X. 15.) GKM rendelet (a továbbiakban:

R.) 16. § (11) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Érvelése szerint a tulajdonhoz való jogot, mint alapvető jogot sérti az R. 16. §

II. 1 Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”

14. §(1) Erősáramú föld feletti vezeték biztonsági öve

zetében egyes tevékenységek csak a (2)–(4) bekezdésekben foglalt korlátozások megtartásával végezhetők.

Gyümölcsfa az 500 kV névleges feszültségnél nagyobb feszültségű vezetéket 9,5 m-nél jobban nem közelíti meg.” „A villamosmű biztonsági térségében a biztonsági övezeten kívül végezhető egyes tevékenységek korlátozása

16. §(1) A villamosmű biztonsági térségében bármely

robbantást úgy kell végezni, hogy a felrobbantott anyag a szabadvezeték szélső áramvezetőjének függőleges síkján, illetőleg a villamosmű kerítésén kívül érjen talajt, és a robbantással keletkezett légnyomás, talajrezgés a villamosmű szerkezeti részeiben károsodást ne okozzon. Kivételt képez a robbantásos szervestrágya-terítés, amely a szabadvezeték biztonsági övezetén kívül korlátozás nélkül végezhető.” … „(10) Fák, bokrok (díszfák, díszbokrok, erdők, gyümöl csösök, szőlők, málnás stb.) telepítését úgy kell végezni, hogy a biztonsági övezet a fák, illetőleg a bokrok sorai közé kerüljön, és

III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az indítványozó elsődleges érve szerint az R. az Alkotmány 8. § (2) bekezdését sértve munkakötelezettséget ír elő számára, anélkül, hogy azt alapvető kötelezettségként törvényben írná elő. Az indítványozó megjegyezte, de határozott indítványt nem terjesztett elő abban a tekintetben, hogy az R. megalkotására kellő felhatalmazás alapján került-e sor, ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány

8. §(2) bekezdése körében a vizsgálatot e tekintetben mellőzte

Az Alkotmánybíróság e körben rámutat, hogy az alapvető kötelességekre és jogokra vonatkozik a törvényi szintű szabályozás előírása. Az indítványozó által sérelmezett kötelezettség – a villamosmű biztonsági övezetét határoló növényzet eltávolítása – semmiképpen nem tekinthető alapvető kötelességnek, amely az Alkotmány idézett rendelkezése értelmében törvényi szabályozást igényelne.

Másik oldalról azonban az indítványozó arra is utalt, hogy tulajdonhoz való alapvető jogát korlátozta a jogalkotó ezzel az előírással, sértve a kötelezően előírt jogforrási szintet. Az Alkotmánybíróság e tekintetben hangsúlyozza, hogy a tulajdonhoz való jog potenciális sérelmét a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (Vet.)

124. §a jelenthetné, amely előírja, hogy idegen ingatlanon

vezetékjog alapján föld alatti és feletti vezeték, valamint távközlési összeköttetés helyezhető el, tartószerkezet és azon elhelyezett átalakító- és kapcsolóberendezés építhető, nem tartószerkezeten elhelyezett, külön jogszabályban meghatározott átalakító- és kapcsolóberendezést építhető, a közcélú hálózat mentén lévő, a biztonsági övezetet sértő növényzetet eltávolítható. Kizárólag abból a szempontból vizsgálva, hogy az alapvető jog tartalmának korlátozása milyen jogforrásban jelenik meg, megállapítható, hogy a tényleges korlátozást törvény írja elő.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 8. § (2) bekezdése tekintetében elutasította.

2.1. Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben az Alkotmány

13. §ával kapcsolatban a következőket állapította meg

„Az alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. (…) Az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre (…) nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; (…) Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori alkotmányos közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más. ” (ABH 1993, 373, 379–380.). Az Abh1. kimondta azt is, hogy „[a]z alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett” (ABH 1993, 373, 381.). A törvénnyel érvényesített közérdek alkotmánybírósági vizsgálatának ezért arra kell szorítkoznia, hogy megfelelően indokolt-e a közérdekre hivatkozás, illetve, hogy a közérdekű megoldás nem sért-e önmagában is valamely más alkotmányos jogot. Az Alkotmánybíróság egy későbbi, a 42/2006. (X. 5.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh2.) megállapította, hogy a kisajátítást el nem érő tulajdonkorlátozásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdése a tulajdonhoz való jog biztosításának általános tételét tartalmazza, de nem rendelkezik a tulajdonjog kisajátítást el nem érő korlátozásának mércéjéről (ABH 2006, 520, 528.). Az Abh2. értelmében a tulajdonjog korlátozása tekintetében is az Alkotmánynak az alapvető jogok korlátozására meghatározott szabályát és az ennek alapján kialakult alkotmánybírósági gyakorlatot kell alkalmazni. Ennek során figyelembe kell azonban venni az Alkotmánynak a tulajdonjogról szóló

13. §

ából származó sajátosságokat is. Ilyen sajátosság az, hogy a 13. § (2) bekezdése a tulajdonjog teljes elvonásánál a közérdeket jelöli meg egyik feltételként. Az Alkotmánybíróság azonban nem tekinti elégséges alapnak, hogy a jogszabály csupán általánosságban hivatkozik a közérdekre (Abh2., ABH 2006, 520, 529.). Az Abh2. a tulajdonkorlátozás arányosságával kapcsolatban kimondta: „A vizsgálat másik szempontja itt is – az Alkotmány 8. §-ának

Ezért az arányosság általános vizsgálati mércéje alkalmazandó: a korlátozással elérni kívánt cél fontosságának és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlyának összhangban kell állnia.” (ABH 2006, 529.) Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy az R. 16. § (11) bekezdésében foglalt előírás, amely szerint a villamosmű biztonsági övezetének környezetében levő fák, bokrok ágait az ingatlan tulajdonosa (kezelője) köteles rendszeresen eltávolítani, ha azok a szabadvezeték biztonsági övezet határát elérik, nem vonja el a tulajdonos tulajdonjogát, ezért azt kell vizsgálni, hogy a tulajdonhoz való jog ilyen korlátozása közérdekből történt-e, s hogy arányban áll-e a korlátozás (az alapjog-sérelem) súlyossága az elérni kívánt cél fontosságával.

A Vet. § 1. § d) pontja szerint a törvény célja mások mellett a felhasználók biztonságos, zavartalan, megfelelő minőségű és átlátható költségszerkezetű villamosenergia-ellátása. A villamosenergia-rendszer biztonságos működtetésének érdeke, amely közérdek, megjelenik több konkrét rendelkezésben, mint a termelési kapacitás biztonságos szabályozását előíró szabályban (Vet. 7. §); az átviteli rendszerirányító feladatai közt (Vet. 14. §); a hálózati engedélyeseket terhelő üzemeltetési és fenntartási kötelezettségben (Vet. 24. §); az elosztó hálózati engedélyes speciális kötelezettsége tekintetében (Vet. 29. §); a magánvezeték üzemeltetőjének kötelezettségei közt (Vet. 39. §); a szervezett villamos energia-piac kialakításának fő elveiben (Vet. 55. §); a villamosenergia-ellátási szabályzatok kialakításának alapelveiben (Vet. 70. §) stb. Külön kiemelt szerepet kap a biztonsági szempont az új termelői kapacitások engedélyezése során, ahol a törvényalkotó két helyen kifejezetten vizsgálati szempontként tünteti fel ezt az engedélyezési eljárásban [ld.: Vet. 78. § a) pont és

137. §ában foglalt közérdekű cél meghatározását, hogy

világossá teszi: nem csak az épített és természeti környezetet, de az ott tevékenykedő emberek életét is védeni hivatott a biztonsági övezet meghatározása és azzal kapcsolatos tiltások és korlátozások előírása. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 16. §

2.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az indítványozó által kifogásolt R. 16. § (11) bekezdésében foglalt korlátozás arányosságát vizsgálta. Ebben a körben azt kell vizsgálni, hogy a korlátozással elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlya összhangban áll-e. „Az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti alapjogi védelemben. Az alkotmányos védelemnek úgy kell követnie a tulajdon társadalmi szerepének változását, hogy közben ugyanezt a védelmi feladatot elláthassa.

Amikor tehát az egyéni autonómia védelméről van szó, az alapjogi tulajdonvédelem kiterjed a tulajdon egykori ilyen szerepét átvevő vagyoni jogokra, illetve közjogi alapú jogosítványokra is (például társadalombiztosítási igényekre). A másik oldalról viszont, a tulajdon szociális kötöttségei a tulajdonosi autonómia messzemenő korlátozását alkotmányosan lehetővé teszik. Az alkotmányos védelem módját meghatározza a tulajdonnak az a – más alapjogoknál fel nem lelhető – sajátossága, hogy alkotmányosan védett szerepét tekintve általában helyettesíthető. Az alkotmányos védelem tárgya elsősorban a tulajdoni tárgy, azaz a tulajdon állaga. Maga az Alkotmány teszi azonban lehetővé közérdekből a kisajátítást, jelezve ezzel, hogy a tulajdon alkotmányos garanciájának határa a tulajdon értékének biztosítása. (…) A tulajdonhoz való alapvető jog védelmében a minőségi határvonal ma már nem a tulajdon »korlátozása« és polgári jogi értelemben vett »elvonása« között húzódik. Az alkotmányossági kérdés az lett, hogy milyen esetekben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást minden ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve mikor tarthat igényt kártalanításra tulajdonosi jogai korlátozásáért. A jogszabályi korlátozások sokasodására adott válaszként kitágul a »klasszikus kisajátítás« fogalma, amelyet az állam akkor alkalmazott a (rendszerint ingatlan-) tulajdon valamely közcélhoz elengedhetetlen megszerzésére, ha azt polgári jogi ügylettel nem tudta megszerezni.

De ahogy egyre több tulajdonkorlátozásért jár a kisajátításhoz hasonló védelem, egyre több korlátozást kell min- den ellentételezés nélkül elviselni.” (Abh1., ABH 1993, 373, 380–381.) Az Alkotmánybíróság áttekintette a biztonsági övezetre alkalmazandó szabályok rendszerét annak érdekében, hogy a korlátozás arányosságát megítélhesse. Az R. általános rendelkezései közt szerepel, hogy az üzemben tartó [ld. R. 3. § f) pont] hozzájárulási joggal rendelkezik az építményre való bármely szerkezet elhelyezésének engedélyezésére, hozzájárulása nélkül semmi nem helyezhető el a villamosművi tárgyakra. A biztonsági övezetet érintő bármilyen tevékenységhez az üzemben tartó hozzájárulása szükséges, amelyet az R.-ben meghatározott esetekben megtagadhat, kivéve, ha a hozzájárulást kérő a veszélyek elhárítását megfelelően biztosítja – ilyen esetben a megtagadásra nincsen mód (R. 6. §). Az R. pontosan meghatározza a biztonsági övezet terjedelmét (R. 7–10. §), amelyen belül tilalmakat állít fel (R. 11–13. §), illetőleg korlátozásokat ad (R. 14–15. §). Az R. 16. §-a azokat a tevékenységeket korlátozza, amelyeket ugyan a biztonsági övezeten kívül végeznek, de a biztonsági övezetre is hatás gyakorolnak. Az indítványozó által sérelmezett növényzettel kapcsolatos kötelezettségre az R. több pontja is kitér. Így az R. 11. § (1) bekezdés f) pontja szerint a nagy- és kisfeszültségű föld feletti szabadvezeték biztonsági övezetében tilos komló vagy egyéb – négy métert meghaladó – magas növésű futónövény termesztése. Az R. 14. § (2) bekezdés j) pontja pedig korlátozza az övezetben telepíthető fák és más növények telepítését. Földben elhelyezett vezeték esetében növényzet ültetése csak az üzembentartó hozzájárulásával lehetséges, kivéve, ha a terepszint nem csökken és olyan növényzet kerül telepítésre, amelynek a gyökérzete a föld alatti vezetéket nem károsítja [R. 15. §

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az indítványozó által támadott rendelkezés az R. 16. § (10) bekezdésében meghatározott kötelezettség konkretizálása, amely előírást azonban az indítványozó nem támadta. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 100. §-a általánosan előírja: „A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.” Az R.

16. §(10)–(11) bekezdéseiben foglalt rendelkezések en

nek az általános szomszédjogi szabálynak a konkretizálásaként funkcionálnak. A jogalkotó mérlegelése szerint nem volt elégséges ebben az esetben a szomszédjogi szabályok alapján az eseti igényérvényesítés útján védeni a villamosmű tulajdonosait, hanem külön jogszabályi rendelkezésben kifejezett kötelezettségként kellett szabályozni az ingatlantulajdonos azon tartózkodási kötelezettségét, hogy a zavaró és veszélyeztető növényzet telepítésétől tartózkodni köteles. Hasonlóképpen tevési kötelezettséget is előírt a jogalkotó, hogy ha az előbb említett tartózkodási kötelezettség ellenére mégis fenyegetne a villamosmű károsodásának a veszélye, akkor az ingatlan tulajdonosának pozitív tevési kötelezettsége keletkezik az ilyen veszély (a biztonsági övezetbe érő növényzet) elhárítására, a növényzet távolítására. Ahogy az Alkotmánybíróság fentebb már állást foglalt, az ilyen tulajdoni korlátozás, jelen esetben tartózkodási és tevési kötelezettség előírását a közérdek indokolja. A biztonsági övezetet elérő növényzet telepítését eleve korlátozza a jogalkotó, a biztonsági övezet védelme közvetlenül szolgálja az emberi élet védelmét, az ott tevékenykedők testi épségének biztosítását, a biztonságos villamosenergia-ellátást, amelyekhez fűződő közérdekhez viszonyítva nem tekinthető aránytalannak az az előírás sem, amely a tilalom ellenére fenntartott növényzet tekintetében előírja, hogy azt veszélyeztető jellegétől a tulajdonos fossza meg.

Az Alkotmánybíróság a támadott jogszabály vizsgálatánál azt is figyelembe vette, hogy a biztonsági övezetbe tartozó ingatlan tulajdonosát nem csak kötelezettségek terhelik, hanem ezekhez a hatósági eljárásban bizonyos jogok is társulnak. Így a Vet. 117. § (3) bekezdése az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokban a villamosmű, termelői vezeték, magánvezeték, a közvetlen vezeték, valamint ezek biztonsági övezetében lévő ingatlan tulajdonosa számára ügyféli minőséget garantál. Ez pedig alkalmas annak biztosítására, hogy az ingatlant érintő eljárásokban a tulajdonos az érdekeit megfelelően képviselje. Továbbá az R.

6. §(3) bekezdése azt a jogot biztosítja a biztonsági övezetben lévő tevékenység kapcsán, hogy az üzembentartó

nem tagadhatja meg a tevékenységhez adandó engedély megadását, amennyiben a tevékenységet végző vállalja a veszélyek megszüntetésének ésszerű módját.

Az Alkotmánybíróság mindezek figyelembevételével nem tekintette alkotmányellenesnek az R. 16. § (11) bekezdését, és az indítványt elutasította.

Budapest, 2011. március 29. Dr. Holló András s. k., Dr. Kovács Péter s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró