67/2015. (XI. 18.) NFM rendelete a tengeri hajók hajózásra alkalmasságának a Tengerészeti Munkaügyi Egyezményen alapuló feltételeiről.

67/2015. (XI. 18.) NFM rendelete a tengeri hajók hajózásra alkalmasságának a Tengerészeti Munkaügyi Egyezményen alapuló feltételeiről. A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 88.  § (2)  bekezdés 2.  pontjában kapott felhatalmazás alapján, a  Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 109. § 13. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: 1. § E rendelet alkalmazásában: a) éjszaka: a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A1.1 Előírás – A foglalkoztatás alsó korhatára 2. pont szerinti időszak; b) hajótulajdonos: a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény II. cikk 1. pont (j) alpontja szerinti hajótulajdonos; c) repatriálás: a  Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény szerinti jogosultság, amely a  tengerész hazatérését a költségek meghatározott mértékű átvállalásával biztosítja; d) tengerész: a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény II. cikk 1. pont (f ) alpontjában meghatározott személy; e) Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény: a 2013. évi IV. törvénnyel kihirdetett, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 94. ülésszakán elfogadott 2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény. 2. § A hajótulajdonosnak biztosítania kell, hogy a  magyar lobogójú tengeri hajón rendelkezésre álljon a  tengerészeti munkaügyi bizonyítvány és a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat. 3. § A tengerészeti munkaügyi bizonyítványt a  Tengerészeti Munkaügyi Egyezményben és az  e  rendeletben foglalt követelményeknek való megfelelést követően a hajózási hatóság a tengeri hajó részére a hajótulajdonos kérelmére adja ki. 4. § A hajótulajdonos a  Tengerészeti Munkaügyi Egyezményben és az  e  rendeletben foglalt követelményeknek való megfelelés érdekében a  hajó hatósági ellenőrzése közötti időszakban intézkedéseket köteles megfogalmazni, amelyeket a tengerészeti munkaügyi megfelelési nyilatkozat I. részében rögzít. 5. § A hajótulajdonosnak biztosítania kell, hogy a tengeri hajón a fiatalkorú tengerész a következő tevékenységeket ne végezhesse: a) nehéz terhek vagy tárgyak emelése, mozgatása, szállítása; b) kazánokba, tartályokba és vízgátakba való belépés; c) káros szintű zaj- és rezgésterhelésnek való kitettség; d) emelőgépek és más erőgépek, szerszámok működtetése, valamint az  ilyen berendezések kezelői mellett jelzőként való közreműködés; e) kikötő- vagy vontatókötelek, valamint kikötő-horgonyberendezések kezelése; f ) kötélmunkák; g) magasban vagy fedélzeten viharos időben végzett munka; h) éjszakai őrszolgálat; i) villamos berendezések kezelése; j) potenciálisan káros anyagoknak, káros fizikai hatásoknak, veszélyes vagy toxikus anyagoknak és ionizáló sugárzásoknak való kitettség; k) étkeztetéshez kapcsolódó gépi berendezések tisztítása; l) a hajók csónakjainak kezelése vagy irányítása; m) a hajószakács tevékenység. 6. § (1) A tengerész négy hónap szolgálatban töltött időszak után repatriálásra jogosult: a) ha a  tengerész munkaviszonya a  hajó külföldi tartózkodása közben jár le, a  tengerész munkaszerződése rendelkezéseinek megfelelően megadott felmondási időszak lejártával; b) a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A2.5 Előírás – Repatriálás 1. pont (b) és (c) bekezdése szerint: ba) a  repatriálást szükségessé tevő betegség, sérülés vagy egyéb egészségi állapot miatt úgy, hogy a repatriálással járó utazás megtételére még egészségileg alkalmasnak nyilvánítják a tengerészt; bb) hajótörés esetén; bc) abban az esetben, ha a hajótulajdonos – mint a  tengerész munkáltatója – fizetésképtelenségéből, a  hajó eladásából, a  hajó lajstromozásának megváltozásából, vagy bármely más hasonló okból kifolyólag nem képes a  továbbiakban teljesíteni jogszabály szerinti vagy szerződésben vállalt kötelezettségeit; bd) abban az esetben, ha a hajó háborús övezetbe tart, és emiatt a tengerész a hajózási szolgálatot nem folytatja; valamint be) abban az  esetben, ha a  tengerész munkaviszonya valamely bírósági ítéletnek vagy kollektív szerződésnek megfelelően megszűnik vagy szünetel, vagy ha a tengerész munkaviszonya bármely más hasonló okból kifolyólag megszűnik. (2) A repatriálásnak a hajótulajdonos által a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A2.5 Előírás – Repatriálás szerint viselt költségei magukban foglalják a) a repatriálás célállomásaként kiválasztott helyre való eljutás költségeit; b) a szállás és élelmezés költségeit a hajó elhagyásától a repatriálás célállomására érkezésig; c) a munkabért a hajó elhagyásától a repatriálás célállomására érkezéséig; d) a  tengerész személyes poggyászának a  repatriálás célállomásáig való elszállításával járó költségeit 30 kilogrammig terjedően; valamint e) szükség szerint az  orvosi kezelés költségeit mindaddig, amíg a  tengerész egészségileg alkalmas nem lesz arra, hogy elutazhasson repatriálásának célállomására. (3) A  hajótulajdonos mindaddig köteles fedezni a  repatriálás költségeit, amíg az  érintett tengerész a  (7)  bekezdés szerinti célállomáson partra nem száll, vagy megfelelő alkalmazásba nem áll valamely olyan hajón, amely ezen célállomás felé tart. A  hajótulajdonos a  repatriálás költségeit a  Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A2.5. Előírás – Repatriálás 3. pontja szerint a tengerésztől nem követelheti meg. (4) A repatriálás megkezdéséig eltelt, valamint a repatriáláshoz kapcsolódó utazással töltött idő a tengerészeknek járó fizetett szabadság idejéből nem vonható le. (5) A  repatriálás ideje alatt a  tengerészt a  munkaszerződésében meghatározott bér illeti meg, kivéve, ha a hajótulajdonos a tengerész munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással szüntette meg. (6) A  hajótulajdonosnak felelősséget kell vállalni a  repatriálás megfelelő és gyors megszervezéséért. A  tengerészek repatriálásakor az utazás módja elsősorban a légiközlekedés. (7) A tengerészek repatriálásának célállomása a tengerész munkaszerződésében meghatározott hely, ennek hiányában a tengerész döntése szerint a) a tengerész munkaszerződése megkötésének helye; b) a kollektív szerződésben meghatározott hely; vagy c) a tengerész tartózkodási helye szerinti ország. 7. § (1) A hajótulajdonos köteles a tengerészek repatriálásának biztosítása érdekében tengerészenként másfél millió forint vagyoni biztosíték letétbe helyezésére. (2) A  vagyoni biztosíték a  hajótulajdonos által hitelintézetnél vagy pénzügyi vállalkozásnál lekötött és elkülönítetten kezelt pénzbeli letét. (3) Vagyoni biztosítékként csak olyan letéti szerződés vehető figyelembe, amely tartalmazza, hogy a  letét kizárólag a tengerészek repatriálásának biztosítására használható fel. 8. § A tengerész a repatriálás költségeit a hajótulajdonos számára köteles megtéríteni, ha a hajótulajdonos a tengerész munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással szüntette meg. 9. § (1) Ha a hosszújáratú útja során négy hónapot szolgált fiatalkorú tengerészről a hajózási szolgálat alatt nyilvánvalóan bebizonyosodik, hogy nem alkalmas a  tengeri hajón való munkavégzésre, a  hajótulajdonos a  tengerész térítésmentes repatriálására köteles az első olyan alkalmas érintett kikötőből, amelyben a lobogó szerinti államnak, vagy az  adott fiatalkorú tengerész állampolgárság szerinti vagy tartózkodási hely szerinti államának konzuli szolgálata működik. (2) A  hajótulajdonos a  repatriálásról – annak okait is megadva – értesíti azt a  hatóságot, amely az  érintett fiatalkorú tengerész számára kibocsátotta a tengeri hajózási szolgálathoz szükséges okiratokat. 10. § A hajótulajdonos a repatriálás részletes szabályait köteles a hajón a tengerészek számára magyar és angol nyelven hozzáférhetővé tenni. 11. § A hajótulajdonos a hajó elpusztulása, vagy elsüllyedése esetén a munkanélküli tengerésznek a munkaviszonyából eredő legalább kéthavi munkabérének megfelelő összegű kártalanítást köteles fizetni. A jogosultság nem korlátozza a  tengerész munkanélküliséggel össze nem függő, a  hajó megsemmisüléséből vagy elsüllyedéséből eredő egyéb kárigényét. 12. § A hajótulajdonos a  maláriát terjesztő és az  egyéb vérszívó szúnyogok által érintett területeken közlekedő hajókat szúnyoghálóval, valamint szúnyogriasztó szerekkel és eszközökkel, a  tengerészeket profilaktikus szerekkel köteles ellátni. 13. § A tengeri hajók lakótereinek követelményeit az 1. melléklet tartalmazza. 14. § A hajótulajdonosnak a tengeri hajón biztosítania kell a hajózási hatóság által a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A2.7. Előírás – A  személyzet létszámának szintje szerint megállapított és a  hajóbizonyítványba bejegyzett, a  hajó hajózásra alkalmasságához szükséges legkisebb személyzeti létszámot, és e  létszám szakképzettség szerinti összetételét. 15. § (1) A  tíz főnél több előírt személyzettel üzemelő tengeri hajók esetében a  hajózási képesítésekről szóló miniszteri rendeletben meghatározott hajószakácsot kell foglalkoztatni. (2) A tíz főnél kevesebb előírt személyzettel üzemelő tengeri hajók esetében a hajótulajdonos eltekinthet a hajószakács alkalmazásától abban az esetben, ha a hajókonyhán olyan személy foglalkozik élelmiszer-feldolgozással, aki igazolja, hogy az élelmiszer- és személyi higiénia, élelmiszerkezelés és -tárolás hajókon érvényes szabályait a hajózási hatóság által elismert és a hajózási hatóság honlapján közzétett képzésen elsajátította. (3) Az  (1) és (2)  bekezdésben foglaltak alól a  hajózási hatóság a  Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A3.2. Előírása alapján adhat felmentést. 16. § A hajótulajdonosnak biztosítania kell a  hajón a  megfelelő minőségű, tápértékű és mennyiségű élelmiszert és ivóvizet a 2. mellékletben foglalt minimumkövetelményeknek megfelelően. 17. § (1) A  hajótulajdonos viseli a  hajón munkát végző tengerészeknek a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A4.2 Előírás – A hajótulajdonosok felelőssége 1. és 3. pontjában felmerült költségeit. (2) A  hajótulajdonos betegség és sérülés esetén a  sérülés bekövetkeztétől és a  betegség kezdetének időpontjától számított tizenhat hétig a tengerész felmerült költségeit és az elmaradt munkabérét köteles megfizetni. (3) A hajótulajdonos felelősségvállalási kötelezettsége nem áll fenn a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény A4.2. Előírás – A hajótulajdonosok felelőssége 5. pontjában rögzített esetekben. (4) A  hajótulajdonosoknak intézkedéseket kell hozni abból a  célból, hogy a  beteg, sérült, valamint elhalálozott tengerészek által a  hajófedélzeten hátrahagyott vagyontárgyakat megőrizzék, majd visszajuttassák nekik vagy a legközelebbi hozzátartozóiknak. (5) A  hajótulajdonos köteles a  tulajdonában lévő hajón dolgozó tengerészekre vonatkozóan élet-, baleset- és egészségbiztosítást kötni, és azt a  tengerész munkahelyi sérülése, betegsége, veszély következtében beálló halála vagy tartós rokkantsága esetén az érintett tengerész részére kártalanítás biztosítása érdekében díjfizetéssel hatályban tartani. 18. § A hajótulajdonos az egészség- és biztonságvédelem, továbbá a baleset-megelőzés érdekében köteles a) az egyes veszélyes tevékenységek biztonsági követelményeiről szóló szabályzatok kiadásáról szóló 17/1993. (VII. 1.) KHVM rendelet 4. számú mellékletében lévő „Hajózási Munkák Biztonsági Szabályzatában”, b) a  hajózási képesítésekről szóló 15/2001. (IV. 27.) KöViM rendelet [a továbbiakban: 15/2001. (IV. 27.) KöViM rendelet] 3. számú mellékletének I. fejezetében részletezett vészhelyzettel, a  munkavédelemmel, az  elsősegélynyújtással és a  túléléssel kapcsolatos feladatokra vonatkozó követelmények és képesítési előírásokban, valamint c) a  hajózási egészségi alkalmasság feltételeiről és vizsgálati rendjéről szóló 21/2002. (XI. 8.) GKM–ESZCSM együttes rendeletben foglalt követelmények érvényre juttatása érdekében munkabiztonsági és munkaegészségügyi előírásokat tartalmazó munkavédelmi célú fedélzeti programokat és eljárásokat kidolgozni, és azokat a  technológiai fejlődésben és a tudományos kutatásban bekövetkezett fejleményeknek megfelelően rendszeresen felülvizsgálni és megújítani. 19. § (1) A munkavédelmi célú fedélzeti programokat és eljárásokat tartalmazó munkavédelmi követelmények szabályzatát (a továbbiakban: Munkavédelmi Követelmények Szabályzata) a hajózási hatóság hagyja jóvá. (2) A hajótulajdonos köteles a  Munkavédelmi Követelmények Szabályzatát a  tengeri hajón a  tengerészek számára hozzáférhetővé tenni. (3) A hajótulajdonos vagy a  megbízottja köteles rendszeresen ellenőrizni, hogy a  hajó kielégíti-e a  biztonsági és egészségvédelmi követelményeket, és mindent meg kell tennie azok folyamatos biztosítása érdekében. (4) A hajótulajdonosnak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles minőségileg és szükség esetén mennyiségileg értékelni a  tengerészek egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az  alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a  tengerészeket érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a hajótulajdonosnak azonosítania kell a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a  veszélyeztetettek körét, fel kell becsülnie a  veszély jellegét (baleset, egészségkárosodás) és a veszélyeztetettség mértékét. 20. § (1) A hajóparancsnok köteles a  tengerészek közül az  egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő munkavállalói jogok és érdekek képviseletére képviselőt vagy képviselőket (a  továbbiakban: munkavédelmi képviselő) kijelölni. (2) A munkavédelmi képviselő és a  hajóparancsnok felel a  hajó munkavédelmi politikájának és programjának megvalósításáért és betartásáért. (3) Az öt vagy annál több tengerésszel közlekedő hajókon munkavédelmi bizottságot kell létrehozni, amelynek tagjai közt van a hajóparancsnok és a munkavédelmi képviselő. 21. § (1) A tengerészeket rendszeres és megfelelő oktatásban kell részesíteni a  hajó fedélzetén betartandó biztonsági és egészségvédelmi szabályokról, az  elvégzendő speciális feladatokról, a  munkavédelemről szóló törvényben meghatározottak szerint. A  tengerésznek az  adott hajóra történő behajózását követő 48 órán belül hajóismereti oktatásban kell részesülnie a 15/2001. (IV. 27.) KöViM rendelet 3. számú melléklet I. fejezet 4. pontjában részletezett ismeretek szerint. (2) Az (1)  bekezdésben említett oktatásnak ki kell térnie különösen a  tűz elleni védekezésre, az  életmentő és túlélőeszközök használatára, valamint a  különféle – a  hajón fellelhető – jelekre, vészjelzésekre különös tekintettel a  jelzésadásra és ennek megértésére. A  fedélzeti tevékenység változásainak megfelelően az  oktatást ki kell egészíteni vagy meg kell ismételni. 22. § (1) A tengeren előforduló minden olyan rendkívüli hajózási eseményről, amely érinti a  tengerészek egészségét vagy biztonságát, a  hajózási hatóságnak, a  bekövetkezett munkabalesetekről, valószínűsíthetően foglalkozási megbetegedésnek minősülő esetekről a  munkavédelemre vonatkozó szabályoknak megfelelően az  illetékes hatóságoknak részletes jelentést kell küldeni. Az eseményt pontosan és részletesen be kell jegyezni a hajónaplóba, továbbá a munkabaleseti nyilvántartásba. (2) A hajótulajdonosnak megfelelő utasításokat tartalmazó hivatalos figyelmeztetések elhelyezésével a  tengerészeket tájékoztatnia kell a hajó fedélzetén felmerülő egyes veszélyekről. (3) A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatáról szóló törvény alapján a közlekedésbiztonsági szerv a víziközlekedési balesetek és az egyéb víziközlekedési események megelőzése érdekében biztonsági ajánlást készít. A  szakmai vizsgálatot a  közlekedésbiztonsági szerv zárójelentéssel fejezi be, és azt honlapján közzéteszi. A közlekedésbiztonsági szerv a honlapján közzéteszi továbbá az előző évben végzett vizsgálatokról, a  kiadott biztonsági ajánlásokról és a  korábban kiadott biztonsági ajánlásokkal összhangban végrehajtott intézkedésekről készített beszámolóját, és azt az Európai Bizottság részére megküldi. (4) A munkavédelem kérdésének kezelésével kapcsolatban kockázatértékelést végző hajótulajdonosoknak e  tevékenység végzése során figyelembe kell venniük a saját hajóikról a közlekedésbiztonsági szerv által készített biztonsági ajánlásokat és a közlekedésbiztonsági szerv honlapján lévő beszámolók adatait. 23. § (1) A  hajótulajdonosnak a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény, e  rendelet, valamint az  állam, a  hajótulajdonosok és a  tengerészek érdekképviseleti szervei között létrejött megállapodásban foglalt, a  tengerészeket megillető jogok sérelmének megszüntetése érdekében a hajón alkalmazandó panaszkezelési eljárási szabályzatot (a továbbiakban: panaszkezelési szabályzat) kell kidolgoznia. (2) A panaszkezelési szabályzat egy példányát valamennyi tengerész számára át kell adni. (3) A  panaszkezelési szabályzatnak tartalmaznia kell a  lobogó szerinti állam és – ha az  előbbitől eltér – a  tengerész tartózkodási hely szerinti országa illetékes hatóságának elérhetőségeit, valamint a  Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény 5.1.5. Szabályában foglaltakat. (4) A hajótulajdonos intézkedni köteles annak érdekében, hogy a hajóparancsnok egy fedélzeti vagy géptisztet bízzon meg a panasztételi eljárással kapcsolatos tanácsadói feladatok ellátására. 24. § (1) A tengerésznek panaszával – a (3)–(5) bekezdés kivételével – először közvetlen elöljárójához kell fordulnia. (2) Ha a  panasz elbírálása két héten belül nem történik meg, a  tengerész jogosult panaszával a  hajóparancsnokhoz fordulni. (3) Ha a panasz elbírálása a tengeri hajón nem lehetséges, vagy arra a panasz előterjesztését követő három héten belül nem került sor, a panaszt a hajóparancsnok továbbítani köteles a hajótulajdonosnak. A hajótulajdonosnak a panaszt a beérkezéstől számított harminc napon belül kell elbírálnia. (4) Ha az  elbírálást megalapozó vizsgálat előreláthatólag harminc napnál hosszabb ideig tart, erről a  panaszost – az elintézés várható időpontjának és az eljárás meghosszabbodása indokainak egyidejű közlésével – tájékoztatni kell. (5) A  tengerész – az  (1)–(3)  bekezdéstől eltérően, választása szerint – közvetlenül is fordulhat a  hajóparancsnokhoz, a hajó tulajdonosához, a hajózási hatósághoz, valamint a sérelem kivizsgálásban eljárni jogosult más hatósághoz, vagy a bírósághoz. (6) A  panaszt tevő tengerészt a  panasz megtétele miatt hátrány nem érheti, ha a  panasz megtétele nem zaklatás céljából vagy nem rosszhiszeműen történt. (7) A  panasztételi eljárásban a  tengerész képviselővel vagy képviselő útján is eljárhat, aki egy másik tengerész vagy bármely más megbízott személy, vagy jogi képviselő is lehet. (8) A hajóparancsnok a panaszkezelési eljárást rögzíti a hajónaplóba. A panaszosnak a hajónaplóba rögzítettekről egy másolatot kell átadni. 25. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. 26. § Ez a rendelet a) az  Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az  Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között létrejött, a  2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény alapján kötött megállapodás végrehajtásáról, valamint az  1999/63/EK irányelv módosításáról szóló 2009. február 16-i 2009/13/EK tanácsi irányelvnek, b) a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezménynek való megfelelés és annak végrehajtása vonatkozásában a lobogó szerinti államokra háruló egyes kötelezettségekről szóló, 2013. november 20-i 2013/54/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja. Dr. Seszták Miklós s. k., nemzeti fejlesztési miniszter