52/2003. (XI. 11.) AB határozata

52/2003. (XI. 11.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogások alapján — dr. Bihari Mihály, dr. Czúcz Ottó, dr. Holló András, dr. Strausz János alkotmánybírók különvéleményével — meghozta a következő Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 114/2003. (VIII. 5.) OVB határozatát helybenhagyja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS I. Az indítványozók a Munkáspárt Központi Bizottsága, a Baloldali Front-Munkás Ifjúsági Szövetség és a Társadalmi Demokráciáért Mozgalom nevében aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtottak be az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB) azzal, hogy országos népszavazást kívánnak kezdeményezni a következő kérdésben: ,,Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?’’ Az OVB az előtte folyó eljárás során megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a hatályos törvényi rendelkezésekben meghatározott formai, valamint a feltett kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért a hitelesítésnek akadálya nincs.

Erre tekintettel az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát és az azon szereplő kérdéseket az ügyben meghozott 114/2003. (VIII. 5.) OVB határozatával hitelesítette.

A határozat a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 117. §-án, 118. § (3), (4) és

II. Az OVB határozata ellen egy magánszemély és a Humán Egészségügyi Magánszolgáltatók Egyesülete nevében az elnök és a főtitkár nyújtottak be kifogásokat. Az Alkotmánybíróság a határozat ellen a törvényes határidőn belül érkezett kifogásokat — tartalmi azonosságukra tekintettel — egyesítette és egy eljárásban, soron kívül bírálta el.

Az egyik kifogást tevő szerint az Nsztv. 10. § a) pontja alapján az OVB-nek meg kellett volna tagadnia az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, mivel az abban foglalt kérdés — szerinte — ,,nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe’’. Úgy véli, hogy a hitelesített kérdés alapján az eredményes népszavazás az Országgyűlést törvény megsemmisítésére kötelezi, a jogszabályok megsemmisítésére ugyanakkor az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján csak az Alkotmánybíróság jogosult.

A másik kifogást tevő szerint az OVB egyrészt: nem volt tekintettel az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a népszavazásra feltett kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelmű választ lehessen adni; másrészt: figyelmen kívül hagyta az Alkotmánybíróság 25/1999. (VI. 7.) AB határozatát, amelyben az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az alkotmánymódosítás csak az Alkotmányban előírt eljárási rendben [Alkotmány 24. §

Véleménye szerint az sem teljesen egyértelmű, hogy egy eredményes ügydöntő népszavazást követően mely törvényt kellene megsemmisítenie az Országgyűlésnek.

A kifogást tevő álláspontja szerint az önkormányzati tulajdon esetében nem kerülhető meg a kérdésben foglaltak összevetése az Alkotmány 12. § (2) bekezdésében, valamint 44/A. § (1) bekezdés b) pontjában és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 1. § (1) bekezdésében, továbbá 8. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal. Ezek a felhívott törvényi rendelkezések — állítása szerint — egyértelműen rögzítik az önkormányzatok tulajdonhoz való jogát, valamint a tulajdonnal való rendelkezésnek a jogát. ,,A kifogásolt kérdés ellentétes ezekkel a rendelkezésekkel, mert megfosztaná az önkormányzatokat a tulajdonukban lévő egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak feletti jelenleg az Alkotmány és az Ötv. alapján őket megillető rendelkezési joguktól. Ezért levonható az a következtetés is, hogy az Ötv.-vel való összhang hiánya mellett a kérdés burkolt alkotmánymódosításra irányul.’’ Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló 2003. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eüsztv.) 2. §-ának b) pontja szerint — állítja a kifogást emelő — egészségügyi közszolgáltatás a részben vagy egészben az államháztartás terhére finanszírozott egészségügyi szolgáltatás. Az Eüsztv. 8. §-ának

Állítása szerint súlyos problémát okozhat jelenlegi formájában az OVB által jóváhagyott kérdés, mert az érinti az állami önkormányzati tulajdonon kívül eső, de egészségügyi közszolgáltatást nyújtó intézmények tulajdonviszonyait. Márpedig — mondja — az Alkotmány 13. §-ának

Kifejti továbbá, hogy az egészségügy területén számos magántulajdonban lévő egészségügyi szolgáltató van, amelyek ugyanakkor közszolgáltatást végeznek, mivel társadalombiztosítási, illetve — a szolgáltatás jellegétől függően — költségvetési támogatásban részesülnek (tipikusan ilyen a dialízis ellátás, otthoni szakápolás, labordiagnosztika, röntgendiagnosztikai ellátások, patológia jelentős része stb.). Azonban — állítja — nemcsak ezekre a szolgáltatókra, hanem az egyházak által fenntartott intézményekre nézve is hátrányos lehet, ha egészségügyi közszolgáltatást csupán állami, illetve önkormányzati intézmények nyújtanának. Visszaállamosítás fenyegethet minden egészségügyi szolgáltatót, így a háziorvosi és a gyógyszertári intézményrendszert is.

Hivatkozik továbbá a kifogást tevő az Alkotmány

9. §ára is, amelynek értelmében a Magyar Köztársaság

elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.

III. Az Alkotmánybíróság a 114/2003. (VIII. 5.) OVB határozat ellen benyújtott kifogásokat az alábbi jogszabályi rendelkezések alapulvételével vizsgálta meg:

A Ve. 130. § (1) bekezdése alapján az OVB aláírásgyűjtő ív, illetve a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése ellen kifogás nyújtható be az Alkotmánybírósághoz.

Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.] Az Alkotmánybíróság a jogorvoslati eljárása során feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.] 2. Az Alkotmánybíróság által az 52/2001. (XI. 29.) AB határozatban megfogalmazott kritériumok alapján a népszavazásra bocsátandó kérdés akkor egyértelmű, ha az kétséget kizáróan megválaszolható, eldöntendő kérdés esetében arra ,,igen’’ vagy ,,nem’’ felelet adható. A kérdésnek világosnak és kizárólag egyféleképpen értelmezhetőnek kell lennie. (ABH 2001, 399, 403.) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jelen ügyben az országos népszavazást kezdeményezők által megfogalmazott kérdés egyértelmű és világos, az kétséget kizáróan megválaszolható és kizárólag egyféleképpen értelmezhető.

Az Eüsztv. hatálybalépésének időpontjához közeleső időben benyújtott népszavazási kezdeményezésből következik, hogy a feltett kérdés az Eüsztv.-re utal akkor, amikor az ,,ezzel ellentétes törvény’’-ről szól, így nem merül fel az a dilemma, hogy egy eredményes ügydöntő népszavazást követően mely törvényt kellene ,,megsemmisítenie’’ az Országgyűlésnek. Az ezt vitató indítványozó maga is hangsúlyozza: ,,A népszavazást kezdeményezők egyéb irányú megnyilvánulásaiban ugyan arra lehet következtetni, hogy szándékuk az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló 2003. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eüszt.) megsemmisítésére irányul.’’ Az egyik kifogást tevő — anélkül, hogy kifejezetten kimondaná — kifogásolja a ,,maradjanak’’ szó használatát is a kérdésben, mondván, hogy egy eredményes népszavazás ,,megfosztaná az önkormányzatokat a tulajdonukban lévő egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak feletti jelenleg az Alkotmány és az Ötv. alapján őket megillető rendelkezési joguktól.’’ Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a feltett kérdés nem utal arra, hogy egy eredményes népszavazás esetén a már létrejött status quot (praxis privatizáció, magánklinikák stb.) is meg kellene változtatni.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza továbbá: a törvényalkotás jogában benne foglaltatik a törvény módosításának, kiegészítésének, hatályon kívül helyezésének a joga is.

A kérdésfeltevő akarata nyilvánvalóan arra irányult, hogy az Országgyűlés iktassa ki azokat a rendelkezéseket, amelyek lehetővé tennék a kórházak, egészségügyi közszolgáltató intézmények állami, önkormányzati tulajdonból kikerülését. Ezt az egyértelmű akaratát a ,,megsemmisítés’’ szóval fejezte ki, bízva abban, hogy az új rendelkezések megsemmisítésével éppen hogy a szóban forgó intézményeknek, kórházaknak az állami és önkormányzati tulajdonban maradása erősíthető meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Nsztv. 13. § (1) bekezdése nem támaszt olyan követelményt a népszavazás kezdeményezőivel szemben, hogy a kérdés megfogalmazásakor az egyes jogágak kifejezéskészletét, a jogszabályokban meglévő fogalmakat, illetve az egyes tudományágak, szakterületek terminus technicusait vegyék alapul. Nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe a népszavazásra szánt kérdés célszerűségi vizsgálata sem. [52/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 399, 403.] 3. A népszavazáshoz való jog alanyi jogi jellegéből következően és e politikai jog teljesebb érvényesülése érdekében a népszavazásra szánt kérdés egyértelműségének megítélésekor, jogorvoslati eljárása során az Alkotmánybíróságnak megszorítóan kell értelmeznie a saját hatáskörét. [52/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 399, 402.] Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Alkotmánybíróságnak ne lenne kötelessége a népszavazásra feltett kérdés egyértelműségének vizsgálatakor a legkörültekintőbben eljárnia. A felteendő kérdés egyértelműségének vizsgálatakor nemcsak azt állapítja meg, hogy az ajánlási jogukkal élni kívánó választópolgárok képesek-e véleményt formálni népszavazási kezdeményezés tárgyát alkotó kérdésről, de figyelmet kell fordítani arra is, vajon a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint terheli-e jogalkotási kötelezettség. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak azt a kifogást, amely a kérdés egyértelműségét vitatta.

Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Országgyűlés — a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerveként [Alkotmány 19. § (1) bekezdés] törvényeket alkot [Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pont], mely törvényeknek — az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei körében — szabályozniuk kell az egészségügyi ellátást is [ a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 5. §

Álláspontja szerint a kifogásolt kérdés azért ellentétes ezekkel a rendelkezésekkel, mert az annak alapján lefolytatott országos népszavazás eredménye megfosztaná az önkormányzatokat a tulajdonukban lévő egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak feletti, jelenleg az Alkotmány és az Ötv. alapján őket megillető rendelkezési joguktól. Ezért — állítja — a kérdés burkolt alkotmánymódosításra irányul.

Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megjegyzi: az Alkotmány 44/C. §-ában megfogalmazott második szabály szerint az önkormányzatok alapjogai a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvénnyel korlátozhatók. [1671/B/1991. AB határozat, ABH 1997, 557, 558.] Maga az Alkotmány is lehetőséget teremt tehát arra, hogy törvény az önkormányzatok alapjogait korlátozza.

Az Alkotmánybíróság több határozatában megállapította, hogy az Alkotmány megalkotása és megváltoztatása kizárólag az Országgyűlés jogkörébe tartozik és az Országgyűlés e jogkörében alkotmányosan az alkotmánymódosításra irányadó eljárási és határozathozatali követelmények maradéktalan betartásával járhat el. [1260/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 816, 819.; 30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 234.] Következésképpen a szervezeti azonosság ellenére az Alkotmány rendelkezései alapján különbséget kell tenni az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom között. Amikor az Országgyűlés az Alkotmány

19. §(3) bekezdés a) pontjában rögzített hatáskörében jár

el, alkotmányozó hatalmat gyakorol az Alkotmány 24. §

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította, és az OVB 114/2003. (VIII. 5.) számú határozatát helybenhagyta.

Az Alkotmánybíróság — figyelemmel az OVB határozat Magyar Közlönyben való megjelenésére — elrendelte e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.

Dr. Holló András s. k., az Alkotmánybíróság elnöke