1131/B/2005. AB határozat

1131/B/2005. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 11. § (2) bekezdése, 32. § (1) bekezdése, valamint 73. § (10) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

I. 1. Az indítványozó a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Fot.) hatályba lépését megelőzően benyújtott indítványában támadta a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: régi Fot.) több rendelkezését.

1.1. Az indítványozó szerint sérti a felsőoktatási intézmény Alkotmány 70/G. §-ából levezetett autonómiáját, hogy a miniszter rendeletben szabályozhatja a képzési követelményeket. Álláspontja szerint ezt a tárgykört – a művelődéshez való alapjog érintettsége miatt – csak törvényben lehetett volna szabályozni.

Hasonlóan a tudomány szabadságába ütközőnek tartja az indítványozó, hogy a Kormány jogosult meghatározni, mely tudományterületeken vezethető be a többszintű képzés, és hogy hol maradhat a képzés egységes.

Erre tekintettel az indítványozó kérte a régi Fot. 74. §

1.2. Az indítványozó szerint a régi Fot. 87/C. § (1) és

1.3. Az indítványozó kérte továbbá a régi Fot. 87/E. §

1.4. Az indítványozó alkotmányellenesnek tartotta a régi Fot. 34. § (9) bekezdését. Álláspontja szerint az Alkotmány 70/F. §-át sérti, hogy a régi Fot. támadott rendelkezése a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) rendeli alkalmazni a felsőoktatási határidők és döntések vonatkozásában. A felsőoktatás szervei ugyanis nem hatósági szerepkörben járnak el, és diszkrecionális jogkörben hozott döntései csak törvényességi vizsgálatnak vethetők alá.

1.5. Végül az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte. Álláspontja szerint sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésből levezethető jogbiztonságot, hogy mi értendő „tudományos igazságokon”, illetve kik értendők a „tudomány művelőin”.

A jogbiztonság hiánya miatt pedig nem érvényesül az az elv, amely alapján az autonóm tudományszakot érintő döntésekben az adott tudományszak művelői jogosultak dönteni.

II. 1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam. (…) 70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állam polgárok számára a művelődéshez való jogot. (2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.

70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.

72. §A Kormány a felsőoktatással kapcsolatos feladatai

körében (…)

74. §(1) Az oktatási miniszter a felsőoktatással kapcso

latos állami feladatai körében (…)

32. §(1) A felsőoktatási intézményben a képzés képzési

program alapján folyik. A képzési program a szenátus általi elfogadással válik érvényessé. A képzési program részeként a tantervet alap- és mesterképzésben a miniszter által kiadott képzési és kimeneti követelmények alapján, szakirányú továbbképzésben szabadon készíti el a felsőoktatási intézmény. (…)

41. §(1) A felsőfokú szakképzésre történő felvétel felté

tele – a (2)–(4) bekezdésben meghatározott kivétellel – az érettségi vizsga sikeres teljesítése.

73. §(…)

III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság elsőként a Fot. azon rendelkezéseit vizsgálta, amelyek felhatalmazást adnak a Kormánynak, illetve a miniszternek rendeletalkotásra a képzés rendszerével összefüggésben.

Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint az alapvető jogokra vonatkozó szabályokat törvényben kell megállapítani. A 64/1991. (XII. 17.) AB határozat értelmében valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához. Mindazonáltal nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást.

Közvetett és távoli összefüggés esetében elegendő a rendeleti szint is (ABH 1991, 297, 300.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy a képzési szintek meghatározása, illetve a képzési program szabályozása mennyire mutat szoros kapcsolatot az Alkotmány 70/F. és 70/G. §-aiban rögzített alapjogokkal.

1.1. A Fot. indítványozó által támadott 11. § (2) bekezdése (valamint ennek alapján a Fot. 153. § (1) bekezdésének 2. pontja) a Kormányt hatalmazza fel az osztott, illetve osztatlan képzés szerkezetének a meghatározására. E jogkörét azonban a Kormány – a Fot. 153. § (3) bekezdésének

Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte a felsőoktatási autonómia fogalmát. Legutóbbi döntésében rámutatott, hogy a felsőoktatási intézmények végrehajtó hatalomtól való függetlensége „önmagában nem zárja ki a Kormány jogalkotási jogosultságát”; az autonómiából „nem vonható le olyan következtetés, hogy az egyetemek, főiskolák jogszabályi kötöttségek nélkül dönthetnék el, hogy milyen képzéseket indítanak, és azokra kiket vesznek fel”. „Az oktatáspolitika meghatározása ugyanis – az Alkotmány 35. § (1) bekezdésének f) pontjára is figyelemmel – a Kormány feladata. Ennek ellátása során a Kormánynak számos körülményt kell mérlegelnie, amelynél az Alkotmánybíróság vizsgálata csak arra terjedhet ki, a kialakított szabályozás megfelel-e az Alkotmány rendelkezéseinek.” [62/2009. (VI. 16.) AB határozat, ABK 2009. június, 696, 702–703.].

Az 51/2004. (XII. 8.) AB határozat már vizsgálta azt a kérdést, hogy a Kormány hatáskörébe utalható-e a többciklusú képzés bevezetésének és a képzés feltételeinek a szabályozása. E határozatában az Alkotmánybíróság azért állapított meg alkotmányellenességet, mert a Kormány a régi Fot.-ban rögzítettektől teljesen eltérő képzési szerkezet meghatározására kapott felhatalmazást (ABH 2004, 679.). Jelen esetben a szabályozási környezet alapjaiban eltér a korábban vizsgálttól. A többszintű képzés alapvető szabályairól nem kormányrendelet, hanem a Fot. rendelkezik, a Kormány csak a Fot. keretein belül, annak rendelkezéseivel, elveivel összhangba hozható részletszabályok megalkotására kapott felhatalmazást.

Nem áll ellentétben az Alkotmány 70/G. §-ával, ha a Kormány a tudományos szabadságot nem érintve, a Fot. keretei között, annak felhatalmazására szabályozza a felsőoktatási képzés szerkezetét; különösen, ha a Kormány e döntését csak a felsőoktatási autonómia alanyainak bevonásával hozhatja meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Fot. 11. § (2) bekezdését támadó indítványt elutasította.

1.2. Az indítványozó alkotmányellenesnek tartotta, hogy a képzési program kialakítása során a miniszteri rendeletben szabályozott képzési és kimeneti követelményeket kell figyelembe venni. E követelményeket a Fot. 153. §

Az Alkotmány 70/G. §-ából következően a tudományos igazságok kérdésében csak a tudomány művelői jogosultak dönteni. Nem jelenti azonban ennek az alapjognak a korlátozását azoknak az általános, illetve szakspecifikus jellemzőknek a meghatározása, amelyeknek ismerete az adott alap- vagy mesterképzést elvégző hallgatótól elvárható. Ezek az általános keretek önmagukban nem állapítanak meg „tudományos igazságokat”, a keretek kitöltése pedig a felsőoktatási intézmény feladata. Mivel pedig a képzési és kimeneti követelmények általános jellegű meghatározása nem érint tudományos igazságokat, annak rendeletben való szabályozása sem veti fel az Alkotmány 70/G. §-ának a sérelmét. A tudományos szabadság érintetlenül hagyása mellett a jogalkotónak az oktatáspolitika körébe tartozó döntése az, amellyel általános jelleggel megköveteli a képzés színvonalát mind az állami, mind a nem állami intézmények esetében.

Ennek alapján az Alkotmánybíróság a Fot. 32. § (1) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

A Fot. 41. § (1) és (2) bekezdései tartalmilag átvették a régi Fot. e rendelkezéseit, de a Fot. 41. § (1) bekezdése [a régi Fot. 87/C. § (1) bekezdésétől eltérően] már kifejezetten utal a (2) bekezdésre, mint a főszabály alóli egyik kivételre. Így az indítványozó által hivatkozott belső ellentmondás már fel sem merül. Emiatt az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a már hatályát vesztett régi Fot.

87. §(1) és (2) bekezdéseiben felvetett alkotmányossági

probléma az új szabályozás kapcsán már nem áll fenn, ezáltal az indítvány elbírálása tárgytalanná vált, és ezért e tekintetben az eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 31. § a) pontja alapján megszüntette.

73. §(10) bekezdése között, amely szerint a felsőoktatási

intézmény hallgatókkal kapcsolatos döntéseire a Ket. szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Az Alkotmány 70/F. §-ából nem következik, hogy törvény ne írhatna elő formakényszert, vagy határidőket a felsőoktatási intézmények hallgatókat érintő döntéseire, ezért az indítványt e tekintetben elutasította.

Az Alkotmány 70/G. §-ában szereplő „tudomány művelői” fordulat a felsőoktatási autonómia alanyi körét, a „tudományos igazságok” pedig a tárgyát jelöli. Az Alkotmánybíróság a felsőoktatási autonómia fogalmát számos határozatában értelmezte, és rámutatott azokra a szempontokra, amelyeket a végrehajtó hatalomnak – az Alkotmány 70/G. §-a érvényesülése érdekében – tiszteletben kell tartania [legutóbb: 62/2009. (VI. 16.) AB határozat, ABK 2009. június, 696.]. Nem következik tehát az Alkotmány

2. §(1) bekezdéséből, hogy e fogalmak jelentése csak további törvényhozás útján volna megállapítható

Emiatt az Alkotmánybíróság a mulasztás megállapítására irányuló indítványt is elutasította.

Budapest, 2010. február 22. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke,