1187/D/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellene

1187/D/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : 1. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítéletével szemben benyújtott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. §-a 2002. január l-jétől 2005. december 31-ig hatályban volt (1) bekezdése „A jogerős ítélet vagy” szövegrészével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 50. § (2) bekezdése tekintetében elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítéletével szemben benyújtott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. §-a 2002. január l-jétől 2005. december 31-ig hatályban volt (1) bekezdése „A jogerős ítélet vagy” szövegrészével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján indított eljárást az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdése tekintetében megszünteti. 3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítéletével szemben benyújtott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. §-a 2002. január l-jétől 2005. december 31-ig hatály ban volt (1) bekezdése „A jogerős ítélet vagy” szövegrészével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdése vonatkozásában visszautasítja. 4. Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárást megszünteti. I. 1. Az indítványozók alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítéletével szemben, és kérték annak megállapítását, hogy a Pest Megyei Bíróság – a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal 31-336/2000. (VII. 10.) számú, a kisajátítás jogalapjára vonatkozó határozatának bírósági felülvizsgálata tárgyában született – 7.K.26.600/2000/35. számú közbenső ítéletének a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 270. § (1) bekezdése szerinti felülvizsgálata alkotmányellenes. Az indítványozók előadták, hogy egy ráckevei ingatlanban tulajdonrészt szereztek, és a többi tulajdonossal együtt ingatlan-megosztási kérelmet terjesztettek Ráckeve Város Polgármesteri Hivatala elé, mely azonban a kérelmet a rendezési tervet módosító – az indítványozók szerint fiktív, ki nem hirdetett – önkormányzati rendelet alapján elutasította. Az indítványozók a közigazgatási határozatot megtámadták bíróság előtt, amely a keresetüket elutasította. Később a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal kisajátítási határozatot adott ki az érintett ingatlanra, mely ellen az indítványozók ugyancsak pert indítottak. A Pest Megyei Bíróság 7.K.26.600/2000/35. számú közbenső ítéletével a kisajátítási határozatot hatályon kívül helyezte. A közbenső ítélet ellen mind a felperesek, mind az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte. Az indítványozók ezt követően fordultak az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozók szerint a Pp. 270. § (1) bekezdésének „A jogerős ítélet vagy” szövegrésze nem felel meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 7. § (1) bekezdésének, 13. § (1) bekezdésének, 50. § (2) bekezdésének, valamint 57. § (1) és (5) bekezdésének. Szerintük a közigazgatási határozatok mielőbbi jogerőre emelkedéséhez, és így végrehajthatóságához jelentős közérdek fűződik, és ennek érdekében „elhagyható a második bírói fórum is”. Megítélésük szerint ugyanez következik az Alkotmány 50. § (2) bekezdéséből is, mely szerintük a „közigazgatási határozatok duplikált felülvizsgálatát tiltó” rendelkezés. Indokolásul hivatkoztak a 8/2003. (III. 14.) AB határozatra is, melyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a közigazgatási perek egyfokú bírói jogorvoslati rendszere alkotmányos. Ezzel ellentétes a Pp. 270. § (1) [a hatályos Pp. 270. § (2)] bekezdése, mert az indítványozók szerint a „majdnem parttalan felülvizsgálat” miatt sérül a jogorvoslathoz való joguk. Szerintük – mivel az Alkotmány nem teszi kötelezővé a rendkívüli jogorvoslatot, és a közigazgatási perek egyfokú jogorvoslata alkotmányos– nincsen szükség a felülvizsgálatra (bár a közbenső ítélet ellen az indítványozók, mint az ügy felperesei maguk is felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be). 2. Másodlagosan kérték az indítványozók, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy az Országgyűlés elmulasztotta jogalkotási kötelezettségét, amikor a Pp. 270. § (1) bekezdése hatályba lépésével párhuzamosan nem alkotta meg a Pp.-nek azokat a rendelkezéseit, amelyek a jogerős közbenső ítélet felülvizsgálatát kizárják. Az alkotmányellenes mulasztás folytán sérülni látták az Alkotmánynak az alkotmányjogi panasznál megjelölt rendelkezéseit. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmeiket az indítványozók később visszavonták. II. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta. 1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.” „50. § (2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.” „57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.” „57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” 2. A Pp. – az alkotmányjogi panasz benyújtásakor hatályos – vizsgált rendelkezése: „270. § (1) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróság- tól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint – a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében – az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.” 3. A Pp. hatályos rendelkezése: „270. § (2) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében ho zott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól – jogszabálysértésre hivatkozással – a fél, a beavatkozó, valamint a rendelkezés reá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.” III. Az alkotmányjogi panasz részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, részben nem megalapozott. 1. Mivel az alkotmányjogi panasz a rendkívüli jogorvoslati eljárásban alkalmazott jogszabályi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatára irányult, az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.112/2003/6. számú ítéletével szemben benyújtott, a Pp. 270. § – 2002. január l-jétől 2005. december 31-ig hatályban volt – (1) bekezdésének „A jogerős ítélet vagy” szövegrészével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panasz esetében elsőként azt vizsgálta, hogy az előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e. 1.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének alapvető feltétele, hogy a kérdéses jogszabályt a panasz alapjául szolgáló döntés meghozatala során alkalmazták. Az Abtv. 48. § (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során, együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 311.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306.; 663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223.] Az Alkotmánybíróság 41/1998. (X. 2.) AB határozata szerint az Abtv. 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy – ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor – az el rendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani (ABH 1998, 306.). A jelen eljárás alá tartozó alkotmányjogi panasz benyújtója a rendkívüli jogorvoslati eljárásban alkalmazott jogszabályi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatát kérte, ezért az Alkotmánybíróság – az idézett határozatát követve – az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti hatvan napot a vizsgált határozat kézbesítésétől számította. E feltételnek az alkotmányjogi panasz megfelel. 1.2. Az Alkotmánybíróság a Pp. 270. § 2001. december 31-ig hatályban volt (1) bekezdését a 808/D/2000. AB határozatában (ABH 2006, 1332.) már vizsgálta, ezért abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jelen kérelem nem minősül-e „ítélt dolognak”. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor tekinthető ítélt dolognak, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. Az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat ugyanis az Alkotmánybíróságot is köti (1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 972.). Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság számos határozatában – így a 808/D/2000. AB határozatban is – állást foglalt arról, hogy mind a polgári eljárásban, mind a büntetőeljárásban a felülvizsgálat az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő jogintézmény, így az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joggal nincs összefüggésben [1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29.; 1319/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 690.; 1320/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 683.; 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115.]. A jelen esetben az indítvány már érdemben elbírált jogszabályi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatára irányul, továbbá az indítványozó szintén az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésére, azon belül pedig azonos alkotmányossági problémára hivatkozva kéri az eljárás lefolytatását, így az indítvány ítélt dolognak minősül. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az eljárást – e részben – az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette. 2. Az Alkotmánybíróság a fent kifejtettek szerint a 808/D/2000. AB határozatban már vizsgálta a Pp. jelen ügyben is kifogásolt rendelkezését, azonban kizárólag az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésével összefüggésben. Abban az esetben viszont, ha az újabb indítványt más indokra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, nincs helye res iudicata megállapításának, az Alkotmánybíróság az újabb indítványt érdemben vizsgálja. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78.] Az indítványozók a Pp. 270. § (1) bekezdése említett szövegrészét – az előzőekben kifejtetteken túl – ellentétesnek tartják az Alkotmány 2. § (1), 7. § (1), 13. § (1), valamint 50. § (2) bekezdésével is. 2.1. Az indítványozók szerint a Pp. megjelölt rendelkezése sérti az Alkotmány „a közigazgatási határozatok duplikált bírósági felülvizsgálatát tiltó” 50. § (2) bekezdését. Szerintük mivel az Alkotmány nem teszi kötelezővé a rendkívüli jogorvoslatot, és a közigazgatási perek egyfokú jogorvoslata alkotmányos, nincsen szükség a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata tárgyában hozott jogerős ítéletek felülvizsgálatára. Álláspontjuk szerint az Alkotmány 50. § (2) bekezdésének a szóhasználata („bíróság” és nem pedig bíróságok) is arra utal, hogy a közigazgatási határozatok esetében nem indokolt a rendkívüli jogorvoslat. Az Alkotmánybíróság már több határozatban foglalkozott a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata egyes kérdéseivel, és többek között megállapította, hogy a közigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadhatóságának alkotmányos szükségessége a bíróságoknak az Alkotmány 50. § (2) bekezdésében írt feladatköréből, valamint a 70/K. §-ában gyökerező hatásköréből [15/1993. (III. 12.) AB határozat, ABH 1993, 112.] fakad, és nem a jogorvoslati jogból. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az Alkotmány 57. § (5) bekezdése alapján az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belül magasabb szervhez fordulás lehetőségét kell biztosítani [többek között: 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27.]. Az Alkotmány 50. § (2) bekezdését az Alkotmánybíróság úgy értelmezte korábbi határozataiban, hogy az az érdemi, ügydöntő közigazgatási határozatok bíróság általi – törvényességi – felülvizsgálatának követelményét fogalmazza meg, ezzel biztosítva a közigazgatás feletti bírósági kontroll lehetőségét. Az ellenőrzés mikéntjére az Alkotmány e szabálya további rendelkezést szövegszerűen nem tartalmaz (többek között: 953/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 432.). Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint abból, hogy a bíróság ellenőrzi a közigazgatás törvényességét, nem vonható le olyan következtetés, hogy e rendelkezés tiltaná a közigazgatási határozatok „duplikált” – vagyis rendkívüli jogorvoslat keretében való – felülvizsgálatát. Egyébként is: a közigazgatási határozatról hozott bírói határozat (törvényessége) a tárgya a felülvizsgálatnak. Ennek nem mond ellent az sem, hogy a 8/2003. (III. 14.) AB határozatban az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek a közigazgatási határozatok esetében az egyfokú jogorvoslati rendszert, hiszen a Pp. 270. § hatályos (2) bekezdése a felülvizsgálatról rendelkezik, amely az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogorvoslathoz való joggal nem hozható összefüggésbe. A Pp. azon rendelkezése, mely lehetővé teszi a közigazgatási ügyben hozott jogerős ítéletek felülvizsgálatát – azaz a rendkívüli jogorvoslatot –, nem áll ellentétben az Alkotmány 50. § (2) bekezdésével. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt – ebben a részében – elutasította. 2.2. Az indítványozó által az Alkotmány 2. § (1), 7. § (1), valamint 13. § (1) bekezdésével összefüggésben előadottakra nézve az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben meghatározta az érdemi elbírálásra alkalmas indítványok minimális tartalmi és formai kellékeit. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése kimondja: az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Ügyrend 21. § (2) bekezdése szerint az indítvány tartalmazza a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozó állítása szerint – a hivatkozott jogszabályok sértenek, valamint az Abtv.-nek és egyéb törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyekből az indítványozó jogosultsága és az Alkotmánybíróság hatásköre megállapítható. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem elegendő pusztán az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni: az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti [654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.]. Az Alkotmánybíróság visszautasítja az indítványt, ha az indítványozó nem támasztja alá összefüggően, érdemi elbírálásra alkalmas érvekkel a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések és az Alkotmány megjelölt rendelkezései között fennálló alkotmányjogilag értékelhető összefüggéseket, illetve nem jelöli meg, hogy az alkotmányellenesség milyen indokok alapján áll fenn. (477/B/2001. AB végzés, ABH 2005, 1596.; 175/B/2006. AB végzés, ABK 2009. január, 92.) 2.3. Az indítványozók az Alkotmány egyes rendelkezéseinek felsorolásán túl nem adták indokát annak, hogy a Pp. 270. § (1) bekezdés „A jogerős ítélet vagy” szövegrésze miért és mennyiben sérti az Alkotmány megjelölt rendelkezéseit, és így értelemszerűen nem indokolták, hogy miért és mennyiben sérül az Alkotmány 2. § (1), 7. § (1), valamint 13. § (1) bekezdése. Az Ügyrend 29. § d) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az indítványozó a hiánypótlás végett neki visszaadott indítványt a kitűzött határidő alatt nem adta be, vagy újból hiányosan adta be és emiatt, vagy egyébként érdemben nem bírálható el. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ezekben a részeiben érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. 3. Másodlagosan kérték az indítványozók, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy az Országgyűlés elmulasztotta jogalkotási kötelezettségét, amikor a Pp. 270. § (1) bekezdése hatályba lépésével párhuzamosan nem alkotta meg a Pp.-nek azokat a rendelkezéseit, amelyek a jogerős közbenső ítélet felülvizsgálatát kizárják. Az alkotmányellenes mulasztás folytán sérülni látták az Alkotmánynak az alkotmányjogi panasznál megjelölt rendelkezéseit. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmeiket az indítványozók később visszavonták. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 20. §-a alapján az arra jogosult indítványa alapján jár el. Tekintettel az indítvány visszavonására, az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárást az Ügyrend 31. § d) pontja alapján megszüntette. Budapest, 2010. április 13. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke