88/2010. (VI. 2.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnöknek az Országgyűlés által elfogadott, de még ki

88/2010. (VI. 2.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnöknek az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény rendelkezése alkotmányellenességének elő zetes vizsgálatára benyújtott indítványa tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosításáról szóló, az Országgyűlés 2010. február 22-ei ülésnapján elfogadott törvény 3. §-a alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. A köztársasági elnök az Alkotmány 26. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybírósághoz eljuttatott indítványában az Országgyűlés 2010. február 22-ei ülésnapján elfogadott, a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosításáról szóló törvény (a továbbiakban: Szövmód. tv.) 3. §-a alkotmányellenességének elő zetes vizsgálatát kezdeményezte. A köztársasági elnök előadta, hogy az Országgyűlés elnöke a törvényt 2010. február 23-án küldte át hivatalába kihirdetésre, sürgősségi kérelem nélkül. A Szövmód. tv. 3. §-a akként rendelkezik, hogy „E törvény 2010. január 1-jén lép hatályba.” Az indítványozó utalt rá, hogy bár volt az Országgyűlés előtt olyan módosító indítvány amelynek értelmében a törvény a kihirdetését követő hónap első napján lép hatályba, de az előterjesztő az indítványt visszavonta, ezáltal a 2010. február 22-én elfogadott törvény 2010. január 1-jét jelöli meg hatálybalépése napjaként. A köztársasági elnök kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság tétele alapján a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdésébe foglalt azon szabályt, amely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé, alkotmányos védelemben részesíti. A jogalanyok helyzetét terhesebbé tévő, visszamenőleges hatályú szabályozás az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével ellentétes. A köztársasági elnök utalt arra, hogy a Szövmód. tv. 3. §-a által a magánjogi jogalanyok számára kötelezettséget eredményező, illetve korábban fennálló alanyi jogot korlátozó rendelkezések lépnek visszamenőlegesen hatályba. A Szövmód. tv. 2. §-a által megállapítani kívánt, a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvényt kiegészítő 56/F. §-a a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) egyes rendelkezéseinek alkalmazását kizárja. A köztársasági elnök szerint a kizárt szabályok a munkavállalókat védő garanciális rendelkezések: a határozott idejű munkaviszony leghosszabb tartamát, a rendes szabadságra vonatkozó jogosultságot és az állásidőre járó bérezés kötelezettségét érintik. E szabályok kizárása a munkavállalók helyzetét terhesebbé teszi. A visszamenőlegesen hatályba léptetést elrendelő rendelkezés ezért sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményét. II. 1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezése szerint: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” 2. A Szövmód. tv. szerint: „1. § A szövetkezetekről szóló 2006 . évi X. törvény 56. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép : »(2) Az alapszabály a személyes közreműködés egyik módjaként munkavégzési kötelezettséget is előírhat. Ennek alapján a tag és a szövetkezet vállalkozási, illetve megbízási szerződést, vagy munkaszerződést köt. A vállalkozási és megbízási jogviszonyra a Ptk., a munkajogviszonyra a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha a szociális szövetkezet iskolaszövetkezetként működik, a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az 56/A.–56/F. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.« 2. § A szövetkezetekről szóló 2006 . évi X. törvény az 56. §-t követően az alábbi 56/A.–56/F. §-sal egészül ki: »56/A. § (1) Iskolaszövetkezet esetén a tag személyes közreműködése meg valósulhat a szövetkezet által harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás teljesítése érdekében történő munkavégzésben is, amely nem minősül az Mt. 193/C. § c) pontja szerinti munkaerő-kölcsönzésnek. (2) Ha a tag az (1) bekezdés szerinti munkavégzésére munkaszerződés alapján kerül sor, az iskolaszövetkezet munkáltató (a továbbiakban: munkáltató) és a tag munkavállaló (a továbbiakban: munkavállaló) határozott idejű munkajogviszonyt létesít. A munkaszerződésnek tartalmaznia kell: a) a felek nevét, illetve megnevezését, valamint a munkavégzés szempontjából lényeges adatokat, b) a tag által vállalt elvégezhető lehetséges feladatok körét, c) a munkát végző tag munkavégzési kötelezettsége teljesítésének időtartamára járó személyi alapbértételeket, d) azt, hogy a felek a tag munkavégzési kötelezettsége teljesítésének helyében, idejében, az adott elvégzendő munkaköri feladatban és a hozzá tartozó személyi alapbérben, valamint a munkavégzés egyéb feltételeiben – mindkét fél érdekeinek figyelembevételével – esetenként állapodnak meg, e) a felek kapcsolattartásának módját abban az időszakban, amikor a munkavállaló munkavégzési kötelessége szünetel. (3) A munkajogviszony kezdete, a munkaszerződés megkötésének napja. (4) A munkavégzési kötelesség megkezdésének feltétele, hogy a munkáltató és a munkavállaló a munkavégzési kötelesség megkezdését megelőzően írásban megállapodjanak: a) a munkavégzési kötelesség teljesítése során elvégzendő adott munkaköri feladatban, b) a személyi alapbérben, a munkavégzés helyében és a munkába lépés napjában. (5) A felek ezen kívül bármely kérdésben – különösen a munkavégzés egyéb, mindkét fél számára lényeges – feltételeiben – megállapodhatnak. (6) A munkavégzési kötelesség teljesítésének időbeosztását – a felek eltérő megállapodása hiányában – a munkáltató állapítja meg. (7) A munkáltató a munkavállalót a munkavégzési kötelesség megkezdésével egyidejűleg köteles tájékoztatni: a) a munkavégzési kötelesség teljesítése során elvégzendő munkaköri feladat jellemzőiről (munkaköri leírás), valamint a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettségről, b) az irányadó munkarendről, c) a bérfizetés napjáról, d) a munkáltatói jogkört gyakorló személyéről, e) a jogviszony megszűnésének és megszüntetésének e törvény által meghatározott rendelkezéseiről, j) a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésének szabályairól. 56/B. § (1) A munkavállaló felett munkáltatói jogkört csak az iskolaszövetkezettel munkajogviszonyban álló személy gyakorolhat. (2) A munkáltatói jogkört gyakorló személy a) kapcsolatot tart a munkáltató, a munkáltatóval jogviszonyban álló harmadik személy és a munkavállaló között; b) az adott teljesítési területen irányítja a munkavállaló tevékenységét. (3) A szolgáltatás teljesítését fogadó harmadik személynek lehetővé kell tenni, hogy az iskolaszövetkezet részéről a munkáltatói jogkör gyakorlása céljából eljáró személy e kötelességének eleget tehessen. (4) A munkáltatói jogkört gyakorló személy hatásköre nem terjed ki a munkajogviszony megszüntetésére. 56/C. § (1) A munkavállaló munkavégzési kötelességének időtartama alatt a harmadik személy minősül munkáltatónak a) a munkavállaló munkavédelmére, b) a nők, a fiatal munkavállalók, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására, c) az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó szabályok betartása tekintetében, d) a munkavégzési kötelesség teljesítésének egyes elemeire vonatkozó szabályok betartása tekintetében. (2) A munkavállalót munkavégzési kötelezettségeinek teljesítése során a harmadik személy csak a saját üzem-, illetve üzletmenetének fenntartása érdekében feltétlenül szükséges esetekben utasíthatja a munkavállalót. 56/D. §. § (1) A munkajogviszony megszűnik a) a munkavállaló halálával, b) a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével; c) a munkaszerződésben meghatározott idő lejártával, d) a tagsági jogviszony megszűnésével. (2) A munkajogviszony megszüntethető a) felek közös megegyezésével b) azonnali hatállyal, ha a másik fél a munkajogviszonyból származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben szándékosan vagy súlyos gondatlansággal megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkajogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. 56/E. § (1) Ha a munkavállaló a foglalkoztatás körében kárt okoz a harmadik személynek, a Polgári Törvénykönyvnek az alkalmazott károkozásáért való felelősség szabályait kell alkalmazni. (2) A munkavégzés során a munkavállalónak okozott kárért a munkáltató és a harmadik személy egyetemlegesen felel. (3) Ha a munkavállalót munkajogviszonyával összefüggésben, de a (2) bekezdésben foglaltakon kívül – nem a foglalkoztatása során, vagy azzal összefüggésben – éri kár, a munkáltató kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok szerint felel a munkáltató. 56/F. § (1) Az Mt. 79. § (5) bekezdése, 130–131 . §-a, a 151. § (4) bekezdése nem alkalmazható.« 3. § E törvény 2010. január 1-jén lép hatályba .” III. Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott. 1. Egyéni képviselők 2009. decemberében törvényjavaslatot terjesztettek be a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosítására. A T/11552. számon nyilvántartásba vett törvényjavaslat az iskolaszövetkezeteket érintő módosításokat tartalmazott. A törvényjavaslathoz kapcsolt indokolás szerint „A módosítás célja, hogy az iskolaszövetkezetek, a tagok és az iskolaszövetkezettel valamilyen szolgáltatás ellátására polgári jogi jogviszonyt létesítő harmadik személyek közötti kapcsolat jogi kereteit konkretizálja, illetve pontosítsa.” A 2009. decemberében beterjesztett törvényjavaslat 3. §-a akként rendelkezett, hogy „E törvény 2010. január, 01 lép hatályba.”. A törvényjavaslat az iskolaszövetkezet sajátosságaira tekintettel – ahol is a tagoknak jövedelemszerzési lehetőséget biztosítanak a mellett, hogy tanulói, hallgatói jogviszonyban vannak – alapvetően egy rugalmas munkavégzési rendet kívánt teremteni. Ezt szolgálta – többek között – az a szabály, hogy ha a tag személyes közreműködése az iskolaszövetkezet által harmadik személynek nyújtott munkavégzés, akkor nem kell alkalmazni az Mt. 193/C. §-ába foglalt munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályokat. A törvényjavaslat ennek érdekében a munkajogviszony egyes elemeire vonatkozó részletes szabályokat tartalmaz. A törvényjavaslat eredetileg is magában foglalta az indítványozó által külön is felhívott 56/F. § (1) bekezdését, amely szerint: „Az Mt. 79. § (5) bekezdése, 130–131. §-a, a 151. § (4) bekezdése a nem alkalmazható.” (E szabályok a határozott idejű munkaviszony leghosszabb idejére, a rendes szabadságra és az állásidőre vonatkozó Mt.-beli rendelkezések.) A törvényjavaslat általános vitája 2010. február 15-én kezdődött, ugyanezen a napon két – az ügy megítélése szempontjából figyelemre méltó – módosító javaslat is benyújtásra került. A T/11552/2. számú módosító javaslat a fentebb említett 56/F. § (1) bekezdés elhagyását javasolta, mivel – vélte a módosító javaslat megfogalmazója – az Mt. e garanciális szabályai nélkül az iskolaszövetkezeti tag munkavégzésére vonatkozóan hátrányosabb helyzetbe kerül. A másik T/11552/3 módosító javaslat a 2010. január 1-jei hatálybalépést kívánta megváltoztatni „a kihirdetést követő hónap első napján lép hatályba” szövegrészre, mivel az eredeti törvényjavaslaton szereplő „hatálybalépési időpont már elmúlt, szükséges ezért a korrekciója” indokolással. A törvényjavaslatot az Országgyűlés – e módosító javaslatok nélkül – 2010. február 22-i ülésnapján elfogadta, az Országgyűlés elnöke február 23-án aláírta és a Szövmód. tv.-t megküldte kihirdetésre a köztársasági elnöknek. A köztársasági elnök véleménye szerint a törvénynek az elfogadott szöveg szerinti kihirdetése az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sértő visszaható hatályú hatálybaléptetést eredményezne, ezért az Alkotmány 26. § (4) bekezdésében foglalt jogkörénél fogva az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte. 2. Az Alkotmánybíróság a visszamenő hatályú jogalkotás tilalmát már több határozatában több szempontból értelmezte. Egyik első határozat szerint: „Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megállapított jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvének maradéktalan érvényesülése érdekében elengedhetetlen, hogy a jogszabályok kihirdetése összhangban legyen a Jat. 12. § (2) bekezdésében megállapított alkotmányos jellegű előírással, amely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.” [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, 1991, 170, 172.] Más döntés szerint: „Egy alkotmányos demokráciában a polgárok szabadságának részét képezi, hogy cselekvéseiket csak az általuk elő zetesen megismerhető, a jogalkotás formalizált szabályainak betartásával alkotott szabályok korlátozhatják.” [7/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 90.] Ezen általános előírások mellett a jogszabályok hatálybaléptetésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelményei differenciáltak. Formájában visszaható hatályú hatálybalépés is lehet alkotmányos: „Ez a helyzet a kizárólag jogot megállapító, jogot kiterjesztő, kötelezettséget enyhítő, vagy más, a jogszabály valamennyi címzettje számára a korábbi jogi szabályozásnál egyértelműen előnyösebb rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok esetében.” [28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 158, vagy később a 152/2008. (XII. 10.) AB határozat, ABH 2008, 1487, 1490–1491.] Ugyanakkor a kihirdetés és a hatálybalépés egybeesése kapcsán alappal merülhet fel a jogszabály alkalmazására való felkészülési idő elégtelensége [28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 157,], míg a jövőre nézve történő hatálybaléptetés is sértheti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonságot. Az Alkotmánybíróság számos határozatában utalt arra, hogy „hiába lép ugyanis egy jogszabály hatályba a jövőre nézve (formálisan nem sértve a felkészüléshez szükséges kellő idő alkotmányos követelményét), ha a folyamatos ügyekre is irányadó alkalmazhatóság miatt – tartalmában – az érintetteknek visszamenőleg állapít meg kötelezettséget, nyilvánít valamely magatartást jogellenessé. Ilyenkor a jogbiztonság sérelme ugyanúgy megállapítható, mint a formálisan is visszamenőleges hatályú kötelezettséget megállapító hatálybaléptetés esetén, vagy a „kellő idő” hiánya miatt.” [365/B/1998. AB határozat, ABH 1998, 852.] Más döntés szerint „...a folyamatban lévő ügyek esetében kizárólag a hátrányosabb szabályozás bevezetése sérti a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát...” [144/B/2002. AB határozat, ABH 2006, 1949.] 3. Jelen esetben megállapítható, hogy az Országgyűlés 2010. február 22-ei ülésnapján elfogadott Szövmód. tv. 3. §-a, amely szerint „E törvény 2010. január 1-jén lép hatályba.” formálisan is visszamenőleges hatálybalépést eredményezne a törvény kihirdetése esetén. Megállapítható továbbá, hogy a Szövmód. tv. az iskolaszövetkezeti tag munkavégzését illetően új szabályokat állapít meg, s ezen eltérő szabályok visszamenőleges érvényesítése nem lehetséges. Nem lehet pl. visszamenőleg a munkavégzési kötelezettség megkezdését – mint a munkavégzés feltételét – a munkavégzési kötelezettség megkezdése előtt írásban rögzíteni [56/A. § (4) bekezdés] ha már a munkavégzés megtörtént; nem lehet továbbá a munkavégzési kötelezettség megkezdése előtti tájékoztatási kötelezettségnek eleget tenni [56/A. § (7) bekezdés], ha egyébként már a munkavégzés elkezdődött stb. A visszamenőleges hatálybaléptetés ezekben az esetekben azt jelenti, hogy a már létrejött munkajogi jogviszonyok visszamenőleg válnak törvénysértővé, vagy kérdőjelezhető meg törvényességük. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ezért a formálisan is visszamenőleges hatálybaléptetés a munkavégzés tartalmát, a munkajogi jogviszony lényeges kérdéseit illetően sérti a jogbiztonságot (annak külön vizsgálata nélkül is, hogy mely érintett jogalanyok vonatkozásában kedvező, vagy hátrányos a szabályozás). A munkajogi jogviszonyokban a Szövmód. tv. által teremtett jogbiztonság sérelme az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamisággal is ellentétes. Az indítványozó külön is felhívta a Szövmód. tv. 56/F. § (1) bekezdését, amely – véleménye szerint – a szövetkezeti tagokat érintően egyértelműen hátrányosabb szabályokat kíván visszamenőlegesen érvényesíteni. A Szövmód. tv. 56/F. § (1) bekezdése kimondja, hogy az Mt. 79. § (5) bekezdése, 130–131. §-a és 151. § (4) bekezdése nem alkalmazható. Az Mt. 79. § (5) bekezdése értelmében a határozott időre szóló munkaviszony időtartama az öt évet nem haladhatja meg. A Szövmód. tv. azzal, hogy e szabályt kiveszi az alkalmazandó rendelkezések közül, a munkavállaló számára egyértelműen hátrányosabb helyzetet teremt. Az Mt. 130–131. §-ai a munkaviszonyhoz kapcsolódó rendes szabadságot szabályozzák. A Szövmód. tv. 56/F. § (1) bekezdése következtében az iskolaszövetkezeten keresztül meg valósuló munkavégzés során rendes szabadság kiadására nincs lehetőség. Az iskolaszövetkezet keretében meg valósuló munkavégzés tanulói vagy hallgatói jogviszony mellett történik, így a munkavégzésre vonatkozó szabályok eltér(het)nek az általános rendelkezésektől. A rendes szabadság teljes kizárása azonban mindenképpen hátrányos helyzetet teremt. Végül a Szövmód. tv. 56/F. § (1) bekezdése kizárja az Mt. 151. § (4) bekezdésének is az alkalmazhatóságát. Az Mt. e rendelkezése értelmében: „A munkavállalót, ha a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, az e miatt kiesett munkaidőre (állásidő) személyi alapbére illeti meg.”. Nyilván való, hogy iskolaszövetkezeti tagként történő munkavégzésnél is fontos garanciának tekinthető az Mt. e szabálya, az állásidőre vonatkozó rendelkezés hiányában a munkavállaló hátrányos helyzetbe kerül. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint – figyelembe véve a jogszabályok hatálybalépését illetően ismertetett alkotmánybírósági gyakorlatot – a Szövmód. tv. 56/F. §-ának hatályba léptetésénél még a kihirdetés és hatálybalépés esetleges egybeesése is alkotmányossági aggályt vetne fel az új jogi helyzethez való felkészülést illetően. Ezen szabályok visszamenőleges hatálybaléptetése azonban – azaz a Szövmód. tv. 3. §-ában foglalt rendelkezés – az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonságot súlyosan sérti. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Szövmód. tv. 3. §-a alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét az alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el. Budapest, 2010. június 1. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke