126/
- (XII. 17.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Tata Város Önkormányzati Képviselő-testületének a távhőszolgáltatásról szóló 25/
- (VII. 1.) rendelete 17/A. §
(3)–
(4)bekezdése, 17/B. §
(1)és
(4)–
(5)bekezdése, valamint 18. §
(6)bekezdése alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. A Közép-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal vezetője (a továbbiakban: hivatalvezető) – miután törvényességi észrevételének a képviselő-testület nem adott helyt – a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. §
(2)bekezdés a) pontja alapján, az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte Tata Város Önkormányzati Képviselő-testületének a távhőszolgáltatásról szóló 25/2007. (VII. 1.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 17/A. §
(3)–
(4)bekezdése, 17/B. §
(1)és
(4)–
(5)bekezdése, valamint 18. §
(6)bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. A hivatalvezető szerint az Ör. támadott rendelkezései magasabb szintű jogszabályokba ütköznek, s ezért sértik az Alkotmány 44/A. §
(2)bekezdését, valamint ellentétesek az Alkotmány 2. §
(1)bekezdésben foglalt jogállamiság elvével. 1. Az Ör.-nek az indítványozó által támadott 17/A. §
(3)–
(4)bekezdése, illetve 17/B. §
(1)és
(4)–
(5)bekezdése a távfűtésről történő leválásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. E rendelkezésekkel kapcsolatban az indítványozó azt állította, hogy a távhőszolgáltatásról szóló
- évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.), valamint e törvény végrehajtásáról szóló 157/
- (VIII. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tsztvhr.) nem hatalmazzák fel a helyi önkormányzatot arra, hogy a távfűtésről történő leválást, a közüzemi szerződés felmondása kapcsán a szolgáltató és a felhasználó jogait és kötelezettségeit rendeletében szabályozza. Felhatalmazás hiányában pedig a helyi önkormányzat a magasabb szintű jogszabályok (Tszt., Tsztvhr.) által szabályozott tárgykörben nem alkothat rendeleti szabályozást. Az indítványozó kifejtette továbbá, hogy a Tszt.
- §
(1)bekezdése alapján általános, míg a 37. §
(3)bekezdése szerint egyedi közüzemi szerződés jön létre. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 226. §
(1)bekezdése értelmében: „jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek”. Ezzel kapcsolatban az indítványozó hivatkozott arra, hogy a Ptk. alkalmazásában a helyi önkormányzat rendelete a Ptk. 685. § a) pontja értelmében, vagyis csak „törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között” minősül jogszabálynak. Ennek következtében a helyi önkormányzat kizárólag erre vonatkozó törvényi felhatalmazás alapján lenne jogosult rendeletében a Tszt. által szabályozott szerződéses viszonyokba beavatkozni. Minderre tekintettel a hivatalvezető kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az Ör. 17/A. §
(3)–
(4)bekezdését, illetve 17/B. §
(1)és
(4)–
(5)bekezdését – magasabb szintű jogszabályba ütközésük miatt – az Alkotmány 44/A. §
(2)bekezdése és 2. §
(1)bekezdése alapján semmisítse meg.
- Az indítványozó kifogásolta az Ör.
- §
(6)bekezdését is, mely meghatározza, hogy a „távhőszolgáltatás fejlesztésére kijelölt területek határán belül” „minden új létesítmény kialakításakor, vagy a már meglévő energiaellátó rendszer átalakításakor” „helyi emisszióval nem járó rendszereket kell alkalmazni”. Ezzel kapcsolatban az indítványozó hivatkozott a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 48. §
(1)bekezdésére, mely kizárólag arra ad felhatalmazást, hogy „a települési önkormányzat képviselő-testülete, illetőleg a fővárosi önkormányzat esetén a fővárosi közgyűlés önkormányzati rendeletben – törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben – illetékességi területére a más jogszabályokban előírtaknál kizárólag nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi előírásokat” határozzon meg. Bár a helyi önkormányzatok a Kvtv. alapján jogosultak arra, hogy a más jogszabályokban előírtaknál nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi előírásokat határozzanak meg, de az indítványozó szerint e törvényi felhatalmazás csak a magasabb szintű jogszabályok (Tszt., Korm.r.
- stb.) keretei között ad a helyi önkormányzatoknak rendeletalkotási hatáskört. A helyi önkormányzat túllépte a Kvtv. által biztosított rendeletalkotási hatáskörét akkor, amikor a távhőszolgáltatás fejlesztésére kijelölt területek határán belül minden új létesítmény kialakításakor, vagy a már meglévő energiaellátó rendszerek átalakításakor kötelezővé tette a helyi emisszióval nem járó rendszerek alkalmazását. A hivatalvezető egyebekben hivatkozott arra, hogy a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/
- (II. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.)
- §
(3)bekezdés
- a)pontja a települési önkormányzat jegyzőjét hatalmazza fel, hogy „környezetvédelmi hatósági hatáskörében az egy háztartásban élő személy(
- ek)mindennapi szükségleteinek kielégítésére, otthona fenntartására szolgáló tevékenység és az ahhoz használt berendezés; a családi ház, illetve az egy vagy több lakás ellátására szolgáló, az 500 kW névleges bemenő hőteljesítményt meg nem haladó tüzelő- és egyéb, kizárólag füstgázt kibocsátó berendezés (a továbbiakban együtt: háztartási tevékenység) forrásaival”, kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi ügyekben eljárjon. A Korm.r. 23. §
(4)bekezdés i) pontja alapján „a település jegyzője a hatáskörébe tartozó légszennyező részére határozattal – külön jogszabályban meghatározott – kibocsátási határértéket írhat elő”. E rendelkezésekre tekintettel a hivatalvezető szerint a helyi önkormányzat képviselő testülete a jegyző hatáskörébe tartozó kérdéseket nem szabályozhatja, hatáskörét nem vonhatja el. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „2. §
(1)A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „44/A. §
(1)A helyi képviselőtestület: a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül, (...)
(2)A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.” 2. Az Ör. érintett rendelkezései: „17/A. §
(3)A felhasználó a közüzemi szerződés felmondása iránti szándékát írásban köteles a távhőszolgáltatónak bejelenteni. A távhőszolgáltató 15 napon belül köteles a felmondás feltételeiről, az előírt eljárásról a felhasználót írásban tájékoztatni. Felmondás esetén a távhőszolgáltató a Tszt. 38. §
(2)bekezdésében előírt feltételek meglétét jogosult vizsgálni.
(4)Amennyiben a felhasználási helyet magában foglaló ingatlannak több tulajdonosa van (társasház, szövetkezeti ingatlan, a Ptk. 139. §-a szerinti közös tulajdon) a felhasználó köteles biztosítani a Tszt. 38. §
(2)bekezdés a) pontjában foglaltaknak megfelelő hozzájárulások meglétét és erről köteles a távhőszolgáltató részére felelős nyilatkozatot tenni.” „17/B. §
(1)A Tszt. 38. §
(5)bekezdésében foglaltak az egyedi közüzemi szerződés módosítására is irányadóak.
(4)Épületrész leválása esetén meg kell szüntetni az épületrészben a távhő igénybevételének lehetőségét. A hőleadó berendezéseket le kell választani az épület felhasználói rendszeréről és az átmenő vezetékeket hőszigeteléssel, kell ellátni. Ezzel egyidőben az épület üzemben maradó felhasználói berendezésein – beleértve a hőközpontot is – az annak megfelelő működését biztosító, a leválasztás miatt szükséges átalakításokat, beszabályozásokat is el kell végezni. Az előzőek megvalósításához szükséges munkálatokat az ingatlantulajdonos tulajdonában lévő felhasználói berendezéseken a felhasználó köteles elvégeztetni.
(5)A
(4)bekezdésben foglalt munkálatokról a felhasználó arra jogosult által készített tervet és műszaki leírást köteles a távhőszolgáltató rendelkezésére bocsátani, amelyeknek az épület teljes fűtési rendszerére ki kell terjednie. Az épület üzemben maradó fűtési rendszerét – beleértve a hőközpontot is – érintően a tervnek tartalmaznia kell a megváltozott hőszükséglet mértékére vonatkozó számításokat, a leválasztás miatt szükséges átalakításokat, a beszabályozási tervet. Amennyiben a terv szerint az átalakítás jogszabályba, műszaki előírásba ütközik, vagy más felhasználó, díjfizető részére való szolgáltatást akadályozza, a távhőszolgáltató 15 napon belül köteles álláspontját a felhasználóval írásban közölni. A terv módosítása a felhasználó feladata.” „18. §
(6)A távhőszolgáltatás fejlesztésére kijelölt területek határán belül, – amelyeket a
- sz. melléklet tartalmaz – minden új létesítmény kialakításakor, vagy a már meglévő energiaellátó rendszer átalakításakor a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001 (II. 14.) Korm. rendelet rendelkezései alapján a helyi emisszióval nem járó rendszereket kell alkalmazni.” III. Az indítvány megalapozott.
- A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány 44/A. §-a, valamint az Ötv.
- §-a határozza meg. Az Alkotmány 44/A. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat. Az Alkotmány 44/A. §
(2)bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy a helyi képviselő-testület rendelete nem lehet magasabb szintű jogszabállyal ellentétes. Az Ötv. 16. §
(1)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a helyi képviselő-testület törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására rendeletet alkot. Az Alkotmánybíróság 21/
- (II. 26.) AB határozatában, 22/
- (II. 26.) AB határozatában, illetve 59/
- (V. 22.) AB határozatában – a Tszt.-t Tszt.2.-ként megjelölve – kifejtette: „A távhőszolgáltatás helyi közszolgáltatás, a Tszt.
- §
(1)bekezdése alapján a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények távhőellátásának biztosítása a települési önkormányzat kötelezettsége. Így, mint minden közüzemi szolgáltatásra, a távhőszolgáltatásra is irányadók a polgári jognak a közüzemi szolgáltatásokra vonatkozó általános érvényű jogszabályi előírásai, és a távhőszolgáltatás sajátosságaira tekintettel a szolgáltatás biztonságának, a fogyasztók érdekeinek védelmében, valamint más energiaellátást szabályozó jogszabályi előírásokkal való összhang biztosítása érdekében külön törvény, a Tszt.
- határozza meg a távhőszolgáltatás speciális szabályait. A távhőszolgáltatás biztosítása tehát olyan helyi közfeladat, amely törvényi szabályozás alatt áll. Erre tekintettel az önkormányzat rendeletalkotási szabadsága korlátozott, a képviselő-testületet csak a törvény felhatalmazása alapján, a törvények keretei között illeti meg a szabályozás joga. A települési önkormányzat rendeletalkotási hatáskörébe tartozó szabályozási tárgyköröket a Tszt.
- §
(2)bekezdése, valamint 52. §
(2)bekezdése határozza meg, a 60. §
(3)bekezdése kifejezetten kimondja azt is, hogy a képviselő-testület e szabályok keretei között alkot rendeletet. A Tszt.2. 6. §
(2)bekezdés c) pontja alapján a képviselő-testület arra rendelkezik felhatalmazással, hogy rendeletében kijelölje azokat a területeket, ahol területfejlesztési, környezetvédelmi és levegőtisztaság-védelmi szempontok alapján a távhőszolgáltatás fejlesztése célszerű. A Tszt.
- rendeletalkotási felhatalmazást tartalmazó rendelkezései alapján a képviselő-testületnek arra nincs felhatalmazása, hogy rendeletében kötelezővé tegye a távhőszolgáltatás igénybevételét és megtiltsa a közüzemi szerződés felmondását. A távhőszolgáltatás – különösen a lakossági felhasználók tekintetében – természetes monopolhelyzetet élvező szolgáltatás, ezért a távhőszolgáltatás szabályozásában kitüntetett szerepe van a fogyasztók védelmének. Amint arra a Tszt.
- indoklása is rámutat, a fogyasztóvédelem egyik fontos eleme a szolgáltatás igénybevevőjének az a joga, hogy a közüzemi szerződést felmondhatja. Ezért a Tszt.
- a felhasználó jogaként szabályozza az általános közüzemi szerződés felmondását, azzal, hogy a
- §-a részletesen szabályozza a felmondás feltételeit, ezzel biztosítva azt, hogy a szerződés felmondása más felhasználók jogait ne korlátozza, azok tulajdonában kárt ne okozzon, illetőleg ne veszélyeztesse a szolgáltatói és a felhasználói rendszer zavartalan működését. A Tszt.
- ugyanezen §-a lehetőséget ad a törvényi feltételek betartása mellett, távhővel ellátott épületben, épületrészben a távhőszolgáltatás igénybevételének megszüntetésére is.” (ABK
- február, 147, 150.; 151, 153.;
- május, 580, 582–583.) Az Alkotmánybíróság tehát korábbi határozataiban a Tszt. rendelkezései alapján megállapította, hogy a távhőszolgáltatás biztosítása olyan helyi közfeladat, amely törvényi szabályozás alatt áll, s ezért a helyi önkormányzat képviselő-testületét csak a törvény felhatalmazása alapján, a törvények keretei között illeti meg a szabályozás joga. A Tszt. rendelkezései alapján a képviselő-testületnek nincs arra felhatalmazása, hogy rendeletében kötelezővé tegye a távhőszolgáltatás igénybevételét és megtiltsa a közüzemi szerződés felmondását.
- Az Ör. 17/A–17/B. §-ai a távfűtésről történő leválást szabályozzák. Ezen belül az Ör. 17/A. §
(3)bekezdése a közüzemi szerződés felmondásának feltételeit határozza meg. Az Ör. 17/A. §
(4)bekezdése a felhasználót kötelezi arra, hogy a szerződés felmondásához szükséges hozzájárulásokat beszerezze, s erről a távhőszolgáltató részére felelős nyilatkozatot tegyen. Az Ör. 17/B. §
(1)bekezdése az általános közüzemi szerződés módosítására vonatkozó törvényi feltételeket [Tszt. 38. §
(5)bekezdés] az egyedi közüzemi szerződésre is kiterjeszti, ezáltal korlátozva az egyedi közüzemi szerződés módosításának lehetőségét. Az Ör. 17/B. §
(4)–
(5)bekezdése az épületrész leválását köti feltételekhez: munkálatok elvégzéséhez, illetve e munkálatokról terv és műszaki leírás készíttetéséhez, melyek költségeit a felhasználóra hárítja. Az Ör. 17/A–17/B. §-a tehát a távhő felhasználói számára olyan kötelezettségeket, illetve feltételeket állapít meg, amelyek megnehezítik a távfűtésről történő leválást, illetve a közüzemi szerződés módosítását, ezáltal korlátozza a hőellátó rendszerek kialakítását, illetve átalakítását. Az Alkotmánybíróság 59/2009. (V. 22.) AB határozatában megállapította: „A Tszt. fentiekben hivatkozott 6. §
(2)bekezdése, 52. §
(2)bekezdése, illetve 60. §
(3)bekezdése alapján a helyi képviselő-testületnek nincs felhatalmazása arra, hogy rendeletében a hőellátó rendszerek kialakítását, átalakítását korlátozza, s az érintettek számára távhőszolgáltatás igénybevételét tegye kötelezővé.” (ABK
- május, 580, 583.) Erre figyelemmel az Ör. 17/A–17/B. §-ai, melyek a távhő felhasználói számára megnehezítik a távfűtésről történő leválást, valamint a közüzemi szerződés módosítását, s ilyenformán kötelezettséget teremtenek a távhőszolgáltatás igénybevételére, ellentétesek a Tszt.
- §-ával, mely a felhasználó jogaként szabályozza az általános, illetve az egyedi közüzemi szerződés felmondását, a távhőszolgáltatás vételezésének megszüntetését. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör.-nek a Tszt. szabályaival ellentétes 17/A–17/B. §-ai az Alkotmány 44/A. §
(2)bekezdésébe ütköznek, s erre figyelemmel az Ör. e rendelkezéseit megsemmisítette. 3. Az Ör. 18. §-ának a hivatalvezető által támadott
(6)bekezdése szerint a „távhőszolgáltatás fejlesztésére kijelölt területek határán belül, – amelyeket a
- sz. melléklet tartalmaz – minden új létesítmény kialakításakor, vagy a már meglévő energiaellátó rendszer átalakításakor a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/
- (II. 14.) Korm. rendelet rendelkezései alapján a helyi emisszióval nem járó rendszereket kell alkalmazni.” Az Ör. e rendelkezése szinte szó szerint megegyezik azzal a helyi önkormányzat által alkotott rendelkezéssel, amelyet az Alkotmánybíróság 59/
- (V. 22.) AB határozatában (ABK
- május, 580.) magasabb szintű jogszabályba (Tszt.) ütközés miatt az Alkotmány 44/A. §
(2)bekezdése alapján megsemmisített. E korábbi határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a helyi önkormányzat nem kapott felhatalmazást arra, hogy rendeletében bizonyos energiaellátó rendszerek, így például a helyi emisszióval nem járó rendszerek alkalmazását kötelezővé tegye. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a helyi emisszióval nem járó energiaellátó rendszerek alkalmazására való kötelezés elsősorban a távhőszolgáltatás igénybevételére vonatkozó kötelezettséget tartalmaz, hiszen a távhővel ellátott területeken gyakorlati okokból legtöbbször egyedül a távhőszolgáltatás képez helyi emisszióval nem járó hőenergia-ellátást. Mindezek alapján az Ör. 18. §
(6)bekezdése, amely meghatározott, távhővel ellátott területen helyi emisszióval nem járó rendszerek, s közvetve távfűtés igénybevételére kötelez, ellentétes a Tszt.
- §-ában foglalt rendelkezéssel, mely a felhasználó jogaként állapítja meg a közüzemi szerződés felmondását, a távhőszolgáltatás igénybevételének megszüntetését. Ezért az Ör.-nek a Tszt.-vel ellentétes
- §
(6)bekezdése az Alkotmány 44/A. §
(2)bekezdésébe ütközik, s erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ör. e rendelkezését megsemmisítette. Mivel az Alkotmánybíróság az Ör. 17/A. §
(3)–
(4)bekezdése, 17/B. §
(1)és
(4)–
(5)bekezdése, valamint 18. §
(6)bekezdése alkotmányellenességét a fentiek alapján megállapította – állandó gyakorlatának megfelelően – az indítványokban felhívott további alkotmányi rendelkezéssel [az Alkotmány 2. §
(1)bekezdésével] fennálló ellentétet már nem vizsgálta. [61/
- (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/
- (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 56/
- (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.; 35/
- (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 213.; 4/
- (II. 20.) AB határozat, ABH 2004, 66, 72.; 9/
- (III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 627, 636.]. Az Ör. megsemmisített rendelkezései az Alkotmánybíróságról szóló
- évi XXXII. törvény
- §
(1)bekezdése alapján e határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzététele napján vesztik hatályukat. Budapest,
- december
- Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró