45/2015. (VII. 28.) FM rendelete a 2015. körzeti erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesz

45/2015. (VII. 28.) FM rendelete a 2015. körzeti erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló körzeti erdőtervezési keretértékekről. Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 112. § (3) bekezdés 2. pontjában, a 9.  § és a  10.  § tekintetében az  erdőről, az  erdő védelméről és az  erdőgazdálkodásról szóló 2009.  évi XXXVII.  törvény 112.  § (2) bekezdés 5. pontjában, valamint (3) bekezdés 2. pontjában kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 65.  § 4. és 9.  pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: 1. § (1) E  rendelet hatálya az  erdőterv rendelet előkészítésének, és a  körzeti erdőterv készítésének szabályairól szóló 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet 2. számú mellékletében foglalt ütemezés szerint 2015.  évre meghatározott erdőtervezési körzetek körzeti erdőtervezésére terjed ki. (2) A körzeti erdőtervezésnek az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 31. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti a) alapelveit aa) az erdőtervezési körzetek mindegyikére vonatkozóan a 2–7. §, ab) az egyes erdőtervezési körzetekre vonatkozóan az 1–15. melléklet, b) az  erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékeit az  egyes erdőtervezési körzetekre vonatkozóan az 1–15. melléklet tartalmazza. 1. Az erdőrészletek kialakítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek 2. § (1) A  körzeti erdőtervezés során az  erdő faállomány-, termőhelyi-, tulajdon-, illetve erdőgazdálkodási viszonyok, továbbá közérdekű funkciók, rendeltetések tekintetében jelentősen eltérő részeit lehetőség szerint a természetben jól fellelhető határok mentén önálló erdőrészletként kell elhatárolni. (2) A  körzeti erdőtervezés során az  erdészeti hatósági nyilvántartások folytonossága, illetve az  erdőgazdálkodási tevékenységek nyomon követhetősége és értékelhetősége érdekében az erdőrészletek határai, illetve az erdőtagok és erdőrészletek erdőgazdasági azonosítói kizárólag az alábbi esetekben módosíthatóak: a) az erdőrészletek határainak természetbeni változása esetén, b) az Evt. 16.  § (5) és (6)  bekezdésében foglalt, az  erdőtag és az  erdőrészlet kialakítása szempontjainak teljesülése érdekében, c) az erdőrészletek erdészeti hatósági nyilvántartási adatok vonatkozásában történő egyértelmű besorolhatósága, vagy d) a szálaló és átalakító üzemmódú erdőtömbök optimális kialakítása érdekében, illetve a  faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú állományrészek erdőrészletként való lehatárolása érdekében, az erdőgazdálkodóval történő egyeztetés alapján. (3) A jogszabályokban erdőtervi jellel lehatárolt, a) védett, illetve fokozottan védett természeti területen található erdők, valamint b) az erdőrezervátumok erdőtag és erdőrészlet azonosítói csak a  védetté nyilvánító jogszabályban foglalt területi lehatárolás Országos Erdőállomány Adattárban (a  továbbiakban: Adattár) való egyértelmű nyomon követhetőségének biztosításával változtathatók meg. 2. Az erdőgazdálkodás üzemmódjának megállapítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek 3. § (1) Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot indokolt megállapítani azokra az erdőkre vonatkozóan a) amelyek termőhelyi okok miatt gyenge fejlődésűek, de hosszú távon állékonyak és önfelújulásra képesek, b) amelyekben a terepviszonyok az erdőgazdálkodást nagymértékben korlátozzák, c) amelyek kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj, továbbá védett illetve fokozottan védett faj jelentős, az 5. § (2) bekezdésében foglaltak alapján meghatározott állományának élőhelyei, d) amelyek fokozottan védett természeti területen helyezkednek el, és a természetvédelmi cél a bolygatatlanság fenntartása, e) amelyekben a környezeti adottságok miatt a vízvédelmi, partvédelmi vagy árvízvédelmi cél más módon nem érhető el, vagy f ) amelyek esetében az erdőgazdálkodó azt kéri, ha ez  az erdők védelmét, fennmaradását nem veszélyezteti, valamint az  a)–c)  pontban foglalt esetekben az  erdő rendeltetéséből következő védelmi célok más üzemmód mellett nem biztosíthatóak. (2) Szálaló üzemmód az  erdőgazdálkodó javaslatára, vagy egyetértésével, a  magtermő kort elért, elsősorban természetes, természetszerű vagy származék erdők esetében állapítható meg. (3) Átalakító üzemmódot kell megállapítani, illetve engedélyezni azokban az  erdőkben, amelyekben az  erdőgazdálkodó hosszútávon szálaló üzemmódban kíván gazdálkodni, de annak alapfeltételei a  javaslat vagy kérelem benyújtásakor teljes körűen még nem adottak. 3. A fakitermelések tervezésére vonatkozó erdőtervezési alapelvek 4. § (1) Vágásérettségi kort csak a  vágásos és az  átalakító üzemmódú erdők faállományára kell meghatározni, az  adott erdőre vonatkozóan e  rendeletben meghatározott vágásérettségi szakasz határértékei között, az  erdő termőhelyi viszonyai, fafajösszetétele, eredete, egészségi állapota valamint felújulóképessége figyelembevételével. (2) A vágásérettségi szakasz felső határértékénél magasabb vágásérettségi kort meghatározni csak az erdőgazdálkodó egyetértésével, vagy az adott határértéknél idősebb erdőben lehet. Az erdőgazdálkodó egyetértése kell az utóbbi esetben akkor is, ha a vágásérettségi kor a körzeti erdőtervezés ciklusán túlmutat. (3) A  vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort meghatározni, és ahhoz kapcsolódóan rendkívüli véghasználatot tervezni – az  e  rendeletben szereplő eltéréseken túl – csak vis maior esetben, az erdő egészségi állapotának jelentős romlása, vagy fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítás tervezése esetén lehet. Ebben az esetben a véghasználat területét az e rendeletben rögzített, az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai tekintetében nem kell számításba venni. (4) Tarvágást – fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítás esetét kivéve – csak az  erdő azon fafajára lehet tervezni, amelynek a kora a körzeti erdőterv időbeli hatálya alatt eléri a vágásérettségi kort. (5) E  rendelet alkalmazásában véghasználati időszak a  fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás esetén az  első és az utolsó véghasználati fakitermelés között eltelt idő. (6) Fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás esetén a vágásérettségi kort úgy kell megállapítani, hogy az a véghasználati időszak közepére essen. (7) A véghasználat során fakitermelési korlátozás alá eső, vagy kitermelni nem szándékozott faegyedek – hagyásfák – visszahagyását csoportos jelleggel kell megtervezni, oly módon, hogy azok a) a 2,0 hektár vagy annál nagyobb végvágott vagy tarvágott területen lehetőség szerint 0,1–0,5 hektár területű hagyásfa csoportokban, b) a 2,0 hektárnál kisebb végvágott vagy tarvágott területen kisebb csoportokban maradjanak vissza a területen. (8) A  véghasználat során a  hagyásfákat, hagyásfa csoportokat lehetőség szerint őshonos fafajokból, idősebb, de még állékony, illetve böhöncös, odvas faegyedekből kell visszahagyni. A  hagyásfa csoportokat továbbá úgy kell kialakítani, hogy azok a természetvédelmi vagy közjóléti jelentőségű, ismert vonalas, illetve pontszerű helyszíneket (így különösen fokozottan védett madár fészke, forrás, patakmeder, barlang bejárata, erdei emlékmű vagy közjóléti létesítmény, berendezés) is tartalmazzák. (9) A  véghasználat során a  hagyásfák, hagyásfa csoportok erdészeti tájban honos fafajú egyedei csak kivételesen indokolt esetben, így különösen veszélyelhárítás, az  erdő védelme és fenntartása érdekében termelhetők ki, továbbá a  hagyásfa csoportokban található, az  erdészeti tájban honos fafajú holtfát, valamint az  előzőek szerint kitermelt faanyagot vissza kell hagyni a területen. (10) Természetes, természetszerű és származék erdőben a holt faanyag megfelelő mértékű előfordulásának biztosítása érdekében egészségügyi termelés csak akkor tervezhető, ha legalább 5  m3/ha mennyiségű holt faanyag már jelen van az  erdőben. Ez  alól kivételt képezhetnek az  egészséges egyedekre is veszélyt jelentő, fertőző károsítások megelőzése érdekében szükséges fakitermelések, a  közjóléti rendeltetésű erdők, valamint a  nagyvízi meder elsődleges, másodlagos és átmeneti levezető sávjaiban lévő erdők, ahol fekvő holtfát visszahagyni csak a balesetveszély kockázatának elkerülésével, illetve az árvízvédelmi szempontok figyelembevételével lehet. (11) A körzeti erdőtervezés során egyéb termelés a) kiemelt közjóléti, természetvédelmi, örökségvédelmi vagy árvízvédelmi cél elérése érdekében, továbbá balesetveszély vagy káresetek megelőzése, elhárítása, idegenhonos fafajok kitermelése, faállományszerkezet javítása, valamint az  alacsonyabb vágásérettségi korú fafajokból álló erdőfoltok kitermelése céljából, amennyiben az adott fakitermelés más tervezett fakitermelés keretében nem oldható meg, b) faanyagtermelést nem szolgáló erdőkben szükségessé váló fakitermelések esetében, c) az engedélyezett igénybevételek végre nem hajtott fakitermelései esetében tervezhető. 4. Természetvédelmi célú erdőtervezési alapelvek 5. § (1) E  rendeletben szereplő előírásokat védett természeti területek esetében az  adott területre vonatkozó, jogszabályban kihirdetett természetvédelmi kezelési tervben, illetve a  vonatkozó természetvédelmi jogszabályokban foglalt sajátos előírásoknak megfelelő eltérésekkel kell alkalmazni. (2) Az  Evt. 33.  § (2)  bekezdés e), f ) és i)  pontjában foglaltakat védett természeti területen álló erdő esetében a jogszabályban kihirdetett természetvédelmi kezelési tervben, vagy annak hiányában a természetvédelmi kezelési állásfoglalásban, a  Natura  2000 hálózat részét képező területen (a  továbbiakban: Natura  2000 terület) található erdő esetén a Natura 2000 fenntartási terv, vagy annak hiányában a Natura 2000 javaslat figyelembevételével kell meghatározni oly módon, hogy a) a közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése érdekében adott javaslat, vagy előírt korlátozás csak azokra az  erdőkre vonatkozik, amely a  faj – a védett természeti területek terészetvédelmi kezeléséért felelős szerv által monitorozott adatai alapján – jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál, továbbá b) a védett, fokozottan védett faj megőrzése, védelme érdekében adott javaslat, vagy előírt korlátozás csak azokra az erdőkre vonatkozik, amely a faj – a védett természeti területek terészetvédelmi kezeléséért felelős szerv adatai alapján – bizonyítottan előforduló és populáció kialakítására képes állománya erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál. (3) Védett természeti területen, illetve Natura  2000 területen található erdő körzeti erdőtervezése során kiemelt figyelemmel kell lenni a) az erdők – különösen a  közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek  – természetességi állapotának, biológiai és genetikai sokféleségének, fajkészletének fenntartása, illetve lehetőség szerinti javítására vagy bővítésére, b) a védett vagy fokozottan védett, illetve a  közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű fajok élőhelyének, és az egyéb természeti értékeknek a védelmére, valamint c) az erdő által meghatározott tájképi értékek megőrzésére, táji léptékben az erdőtársulások sokszínűségének fenntartására. (4) A (3) bekezdésben foglaltak érvényesülése érdekében az érintett erdőkben a) ahol a  természetvédelmi szempontok indokolják, és a  természeti feltételek lehetővé teszik, kiemelten a  Natura  2000 elsődleges rendeltetésű, illetve a  kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelynek minősülő erdőkben aa) hosszabb véghasználati időszakú, egyenlőtlen bontáson alapuló fokozatos felújítóvágás vagy szálalóvágás tervezésével, valamint ab) a tarvágások térben és időben tagolt tervezésével vágásos üzemmódú erdőgazdálkodás esetén is az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására kell törekedni; b) tarvágás véghasználatként csak akkor tervezhető, ha az  erdő felújítása más erdészeti módszerrel nem, vagy – természetvédelmi szempontból is – legcélszerűbben így kivitelezhető, azonban ebben az esetben is törekedni kell az egybefüggő vágásterület kiterjedésének csökkentésére; c) az erdőneveléseket úgy kell megtervezni, hogy azok a  termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen elegyfafajok, különösen az  intenzíven terjedő fajok visszaszorítását, az  őshonos fafajok elegyarányának az emelését, az elegyesség fenntartását, javítását, a faállomány szerkezeti változatosságának növelését, valamint a meglévő cserjeszint és erdőszegélyek lehetséges megőrzését szolgálják; d) a vágásérettségi kort természetes, természetszerű vagy származékerdőben a  természetvédelmi célok, a hozamvizsgálat eredményeinek, a természetes felújítás követelményeinek és az erdő egészségi állapotának együttes figyelembevételével, lehetőség szerint a vágásérettségi szakasz felső felében kell meghatározni; e) a véghasználatok tervezése során arra kell törekedni, hogy az  erdészeti tájban honos fafajokkal jellemezhető faállomány típusok, illetve a  közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok esetében a korosztályviszonyok kiegyenlítettek legyenek, mindig legyen idős erdő; f ) a 2,0 hektár vagy annál nagyobb területű, természetes, természetszerű vagy származék erdő véghasználatát az  erdészeti tájban honos fafajú hagyásfák, illetve hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni, melynek során a  korábban megosztással leválasztott, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőrészleteket is figyelembe kell venni; g) a termőhelynek nem megfelelő vagy erdészeti tájidegen főfafajú erdők véghasználata után a  fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítást alternatív lehetőségként minden esetben meg kell tervezni; h) az erdőszerkezet-átalakítás kizárólagos módon történő tervezése védett természeti területen a  természetvédelmi célok, az  erdei haszonvételi lehetőségek és az  erdő egyéb rendeltetései együttes figyelembevételével, ütemezetten történhet; i) a természet védelméről szóló 1996.  évi LIII.  törvény (a  továbbiakban: Tvt.) 23.  § (2)  bekezdése alapján védett –  a  természetvédelmi hatóság határozatában kijelölt – természeti értékek és területek, továbbá a  Tvt. 48.  § (2)  bekezdésében meghatározott, védetté nyilvánított mesterséges üregek, valamint védett természeti területen az  Evt. 13.  § (1)  bekezdés a)  pont af )  alpontja, és az  érintett erdőrészlet leírólapján is feltüntetett, Evt. 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti erdei vízfolyások és az erdei tavak védelme érdekében, azok földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb fakitermelés csak a  természetvédelmi célokkal összhangban tervezhető. 5. Közjóléti célú erdőtervezési alapelvek 6. § A közjóléti rendeltetésű erdők közül a parkerdőkben és a gyógyerdőkben a közjóléti – kiemelten a sport, turisztikai, üdülési, egészségügyi, valamint egészségvédelmi – funkciók megfelelő érvényesülése érdekében a) törekedni kell a  folyamatos erdőborítást biztosító vagy az  arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérésre, b) vágásos üzemmód esetén az  erdő egészségi állapotának, továbbá az  idős erdő alatt megtelepedett újulat életfeltételeinek figyelembevételével a  vágásérettségi kor emelésére kell törekedni, a  véghasználatot több ütemben indokolt végrehajtani, valamint fokozatos felújítóvágás esetén hosszabb véghasználati időszakot kell alkalmazni, c) az erdőfelújítás és az erdőnevelés során változatos korú, fafajösszetételű és szerkezetű, hosszú távon állékony faállományt kell kialakítani, amely érdekében – az  erdő természetességi állapotának fenntartása mellett  – az  erdők esztétikai értékét növelő vagy oktatási célokat szolgáló, idegenhonos, intenzíven nem terjedő, allergiás kockázatot nem növelő fafajú vagy fajtájú faegyedek szálankénti, illetve csoportos elegyítése vagy visszahagyása is megengedett. 6. Vízvédelmi, partvédelmi, és árvízvédelmi célú erdőtervezési alapelvek 7. § (1) A  folyók nagyvízi medrében található erdők körzeti erdőtervezését a  jogszabályban kihirdetett nagyvízi mederkezelési tervben, vagy annak hiányában a  nagyvízi mederkezelési javaslatban meghatározott árvízvédelmi szempontok figyelembevételével kell elvégezni. (2) Amennyiben a  nagyvízi meder, azon belül az  egyes levezető sávok határvonalai a  vízügyi hatóság eljárásában, illetve a nagyvízi mederkezelési tervben még nem kerültek meghatározásra, akkor az Evt. 33. § (2) bekezdés e), f ) és i)  pontjában foglaltakat a  körzeti erdőtervezés során a  vízügyi igazgatási szerv, valamint természetvédelmi vagy Natura  2000 rendeltetésű erdő esetén a  védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv szakvéleményével összhangban kell meghatározni. (3) A  vízbázisok védelmét szolgáló erdők esetében törekedni kell az  erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására, valamint a  víztermelő helyek környékén a  megfelelő cserjeszint kialakítására és fenntartására. A  folyamatos erdőborítás mielőbbi elérése érdekében az  erdőfelújításokat – egyéb jogszabályi korlátozások hiányában és a  termőhelyi adottságok figyelembevételével – lehetőség szerint különböző vágásérettségi korú fafajok elegyes erdősítésével kell megtervezni. (4) A  síkvidéki, mezőgazdasági művelés alatt álló területekkel körülvett ivóvízbázisokat határoló vízvédelmi erdők tarvágás jellegű véghasználatát csak több ütemben, lehetőség szerint minél kisebb területi kiterjedésű tarvágásokkal kell megtervezni. 7. Záró rendelkezések 8. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. 9. § Az erdőterv rendelet előkészítésének, és a  körzeti erdőterv készítésének szabályairól szóló 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet 1. számú melléklete helyébe a 16. melléklet lép. 10. § Az erdőterv rendelet előkészítésének, és a  körzeti erdőterv készítésének szabályairól szóló 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet 3. számú melléklete helyébe a 17. melléklet lép. Dr. Fazekas Sándor s. k., földművelésügyi miniszter