752/D/2004. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

752/D/2004. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 211. § (1)-(2) bekezdése, 212. § (1) bekezdése, 214. §-a és 219. §-ának a 2001. szeptember 1-jétől 2009. január 1-jéig hatályban levő szövege alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (1) bekezdése 2002. január l-jétől 2005. december 31-ig hatályban volt szövegének „az ügy érdemében” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozat szövegét oly módon értelmező indítványt, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 273. § (5) bekezdését már a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.499/2004/2. számú jogerős végzésével kapcsolatban is alkalmazni kell, visszautasítja. 4. Az Alkotmánybíróság a Fehérgyarmati Városi Bíróság 1602-I.Vh.368/2003/5. számú végzés ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja. I. 1. Egy indítványozó az ugyanabban az ügyben bíróságok által hozott nem jogerős és jogerős végzéssel, illetve felülvizsgálati bíróságként eljáró Legfelsőbb Bíróság végzésével szemben két alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyekben sérelmezi a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) végrehajtási lap visszavonásáról rendelkező előírásait. 1.1. Az indítványozó fizetési meghagyás végrehajtását kérte, amelyet a bíróság végrehajtási lappal elrendelt. A későbbiek során kiderült, hogy a végrehajtást kérő (indítványozó) által megadott adatokkal egyező kötelezettet, társadalmi szervezetet soha nem tartottak nyilván. Az elsőfokú bíróság végzésében (Fehérgyarmati Városi Bíróság 1602-I.Vh.368/2003/5. számú végzés) a végrehajtási lapot visszavonta, mivel a végrehajtást kérő által megjelölt kötelezett jogképességgel nem rendelkezett, s ezért a végrehajtási lap kiállítása törvénysértő volt. Az indítványozó a végzés ellen fellebbezést terjesztett elő, a másodfokú bíróság azonban a végzést helyben hagyta (Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Bíróság 1.Gpkf.15-04-050.004/5. számú végzés). Az első alkotmányjogi panaszát az indítványozó e két bírósági végzés ellen nyújtotta be. Panaszában kifejtette, hogy a Vht. végrehajtási lap visszavonását szabályozó 211. §-a és 212. § (1) bekezdése sérti a demokratikus jogállamiság követelményét és a tisztességes eljárás követelményét, azaz az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, és 57. § (1) bekezdését, mivel lehetővé teszik, hogy a bíróság minden korlátozástól mentesen, határidő nélkül, hivatalból visszavonhatja a végrehajtási lapot, sőt, köteles azt megtenni, amennyiben a végrehajtási lapot törvénysértően állította ki. „A jogbiztonságot sérti, hogy a törvény nem szabályozza, hogy csak olyan esetekben alkalmazható a végrehajtási lap visszavonása, ha azok a körülmények, amelyekre tekintettel a visszavonás történik, a végrehajtás alapjául szolgáló jogerős határozat meghozatala után keletkeztek.” Az indítványozó a demokratikus jogállamisággal különösen ellentétesnek tartotta, hogy a Vht. 212. § (1) bekezdése lehetővé teszi a végrehajtó számára a végre hajtási lap visszavonásának kezdeményezését, de nem határozza meg, hogy a fél milyen határidő alatt élhet a végrehajtási lap visszavonása iránti kezdeményezési jogával, és nem rendelkezik a felmerülő költségekről és károkról sem. Az indítványozó további indokolás nélkül „másodlagosan” hivatkozott mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre is. 1.2. A második alkotmányjogi panaszát az indítványozó a Legfelsőbb Bíróságnak az ugyanebben az ügyben hozott – Pfv.E.21.499/2004/2. számú jogerős végzése ellen nyújtotta be. A végzéssel a Legfelsőbb Bíróság az indítványozó végrehajtást kérő felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította arra hivatkozással, hogy azt nem az ügy érdemében hozott jogerős határozat tekintetében terjesztették elő [a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 270. § (1) bekezdése]. A panaszában felsorolta az első panaszában már ismertetett érveit, azzal a kiegészítéssel, hogy a Vht. 211. §-a és 212. § (1) bekezdése mellett a Vht. 214. §-át és 219. §-át is alkotmányellenesnek tartja, és kérte azok megsemmisítését, mivel – tekintettel a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó, az alkotmányjogi panasz benyújtásakor hatályos 271. §-ának alkalmazására – jogbizonytalanságot okoznak, ez utóbbi jogi rendelkezés és a Vht. támadott jogi rendelkezései közötti – általa állított – ellentmondás miatt. Az indítványozó a Pp. 270. § (1) bekezdésének „az ügy érdemében” szövegrészét is kérte megsemmisíteni a demokratikus jogállamiság követelményébe ütközésre hivatkozással, mivel a Pp. ezen jogi rendelkezése csak az ügy érdemében hozott jogerős határozatokra korlátozza a felülvizsgálatot, ugyanakkor – álláspontja szerint – kizárólag a bíróság mérlegelésétől függ mit minősít az ügy érdemében hozott határozatnak. „Másodlagosan” mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre is hivatkozott az indítványozó ugyanezen jogi rendelkezés kapcsán. Végül ebben a panaszában az indítványozó kérte kizárni ügyében a Pp. 273. §-a – a felülvizsgálati határozat meghozatalakor, 2004. október 20-án, hatályban levő – (5) bekezdésének alkalmazását „a 42/2004. (XI. 9.) AB határozat szerinti tartalommal”. 2. A Vht. 214. § (1) bekezdését és a Pp. 270. § (1) bekezdésének „az ügy érdemében” szövegrészét az előzőekben ismertetettekhez hasonló érveléssel támadta az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.565/2005/4. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszában is. A végzéssel a Legfelsőbb Bíróság az indítványozó végrehajtást kérő felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította arra hivatkozással, hogy azt nem az ügy érdemében hozott jogerős határozat tekintetében terjesztették elő. Az indítványozó állítása szerint a Vht. 214. §-ában, a Pp. 270. §-ában és 271. §-ának 2005. január 1. – 2006. január 1. között hatályos p) pontjában foglalt jogi rendelkezések egymásnak ellentmondanak, hiszen a Pp. rendelkezései csak a felsorolt esetekben zárják ki a vizsgálatot, a Vht. azonban csak az abban felsorolt ügyekben engedi meg azt. Jogbizonytalanságra és a kiszámíthatóság hiányára hivatkozással az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményének a sérelmét állította. Ezen túl az előzőekben ismertetett panaszhoz hasonlóan azért kérte a jogerős végzéssel kapcsolatban a demokratikus jogállamiságot sértő mulasztásnak a megállapítását, mert „a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálásával kapcsolatos bírói határozattal kapcsolatban a jogorvoslati jog megteremtésére nem került sor” (…) „a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban foglalt elvek ellenére (…)”. 3. Az Alkotmánybíróság a folyamatban levő ügyeket – azok tárgyi összefüggésére tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. II. Az alkotmányjogi panaszok érdemi elbírálásra alkalmatlanok. 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének alapvető feltétele, hogy a kérdéses jogszabályt a panasz alapjául szolgáló döntés meghozatala során alkalmazták. A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során, együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 311.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306.; 663/D/2000., ABH 2003, 1223.] 2.1. Fentiek értelmében, mivel a Fehérgyarmati Városi Bíróság 1602-I.Vh.368/2003/5. számú végzés – minthogy ezt elsőfokon hozták meg – nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, az Alkotmánybíróság az elsőként ismertetett alkotmányjogi panaszt ebben a vonatkozásában az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította. 2.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság vizsgálta az alkotmányjogi panasznak a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me- gyei Bíróság 1.Gpkf.15-04-050.004/5. számú jogerős végzése elleni részét. 2.2.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vht. támadott 212. § (1) bekezdését a jogerős végzés nem is tartalmazza, így ennek alkalmazása hiánya miatt az alkotmányjogi panaszt ebben a vonatkozásában is az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította. 2.2.2. További vizsgálata során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a végrehajtási kérelem elbírálására vonatkozó jogerős bírósági végzéssel szembeni alkotmányjogi panasz – tartalmát tekintve – a Vht. 211. §-ával [a Vht. 212. § (1) bekezdésével együttesen értelmezett] kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányul. Erre egyébként maga az indítványozó is utal, amikor „másodlagosan” kérte ennek megállapítását. Az Alkotmánybíróság számos esetben kimondta, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele, hogy az indítványozóval szemben alkalmazzák az alkotmányellenes jogszabályt, ezért alkotmányellenes mulasztásra nem lehet sikerrel panaszt alapozni [többek között: 1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160.; 54/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 514.]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az elsőként ismertetett alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján ebben a vonatkozásban is visszautasította. 3. A második – a Legfelsőbb Bíróságnak az ugyanebben az ügyben hozott Pfv. E. 21.499/2004/2. számú jogerős végzése ellen benyújtott – alkotmányjogi panaszában az indítványozó ugyanezen jogsérelemre hivatkozással a Vht. 211. §-ának, 212. § (1) bekezdésének, 214. §-ának és a 2001. szeptember 1-jétől 2009. január 1-jéig hatályban levő 219. §-ának, továbbá a Pp. 224. §-ának és 270. § (1) bekezdésének az alkotmányellenességét állította. Az indítványozó a Pp. 270. § (1) bekezdésének 2002. január l-jétől 2005. december 31-ig hatályban volt szövege „az ügy érdemében” szövegrészének a megsemmisítését is kérte. Az Alkotmánybíróság számos határozatában hangsúlyozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság felülvizsgálati kérelmet (indítványt, kifogást) hivatalból elutasító jogerős döntése nem minősül érdemi határozatnak, ezért ellene nincs helye alkotmányjogi panasznak. Az ügy szempontjából érdemi döntésnek – éppen a felülvizsgálat kizártsága folytán – a másodfokon eljáró bíróságok jogerős határozata tekinthető. (663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223, 1229.; 967/D/2000. AB végzés, ABH 2004, 2070, 2072.; 870/D/2002. AB végzés, ABH 2005, 1634, 1637.; 189/D/2002. AB határozat, ABH 2005, 1070, 1073.; 448/D/2002. AB végzés ABH 2006, 2258, 2260.; 81/D/2005 AB végzés, ABH 2007, 2719, 2721.) A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a beadvány nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott követelményeknek, mert a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelmet elutasító végzése nem tekinthető az indítványozó jogvitás ügyében meghozott érdemi döntésnek. Az ügy szempontjából jogerős határozatot a másodfokú bíróság hozta, amely ellen az indítványozó külön alkotmányjogi panasszal élt, amelyet az Alkotmánybíróság az Indokolás II/2. pontjában már elbírált. Ezért az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróságnak a Pfv. E. 21.499/2004/2. számú jogerős végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította. 4. A harmadik – a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.565/2005/4. számú végzése ellen benyújtott – alkotmányjogi panaszában az indítványozó hasonló érveléssel a Vht. 214. § (1) bekezdése és a Pp. 270. § (1) bekezdésének „az ügy érdemében” szövegrésze alkotmányellenességét állította. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ezt a végzését a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság hozta meg és azzal hivatalból elutasította a végrehajtást kérő (indítványozó) felülvizsgálati kérelmét. Az Indokolás II/3. pontjában kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a beadvány nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott követelményeknek, mert a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelmet elutasító végzése nem tekinthető az indítványozó jogvitás ügyében meghozott érdemi döntésnek. Az ügy szempontjából jogerős határozatot a másodfokú bíróság hozta, amely ellen az indítványozó külön alkotmányjogi panasszal élt, amelyet az Alkotmánybíróság az 539/D/2005. AB határozatában (ABH 2008, 2261.) már elbírált. Ezért az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróságnak a Pfv.E.21.565/2005/4. számú jogerős végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította. 5. Mind a másodikként, mind a harmadikként ismertetett alkotmányjogi panaszában az indítványozó azzal az indokkal is kérte a két panaszban kifogásolt jogszabályok megsemmisítését, hogy azok nincsenek egymással összhangban, ennek hiánya pedig sérti a jogállamiságot. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az „alkotmányjogi panasz – mint azt az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtette – egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe (…)” [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz visszautasításának van helye, ha az indítványozó nem jelöl meg alapvető jogot panasza indokolásában (676/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1652, 1655–1656.). Mivel az indítványozó nem alapvető jogot, hanem a jogállamiság sérelmét jelölte meg alkotmányos sérelme indokaként, az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályok megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat a jogállamiság tekintetében az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította. 6. A másodikként ismertetett alkotmányjogi panaszában az indítványozó kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki a Pp. a Legfelsőbb Bíróságnak Pfv.E.21.499/2004/2. számú jogerős végzése meghozatalakor – 2004. október 20-án – hatályban levő 273. §-a (5) bekezdésének alkalmazásának a kizárását a 42/2004. (XI. 9.) AB határozat rendelkező része szerinti tartalommal. Ebben a határozatában – más indítvány alapján – az Alkotmánybíróság 2004. november 9-i hatállyal megsemmisítette a 273. § (5) bekezdésének első mondatát. A harmadikként ismertetett alkotmányjogi panaszában az indítványozó azt sérelmezte, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény (indítványozó által tévesen: 1995. évi CXXX. törvény), amely 2006. január 1-jén lépett hatályba, „a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban foglalt elvek ellenére” nem biztosította az indítványozó számára a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.565/2005/4. számú, 2005. szeptember 21-én meghozott jogerős végzésével szembeni jogorvoslati lehetőséget. Azaz, az indítványozó a demokratikus jogállamiságot sértő mulasztás megállapítását kérte a megnevezett bírói határozattal kapcsolatban, de nem kezdeményezte jogszabály alkotmányossági vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság a 277/D/1995. AB határozatában (ABH 2001, 780, 788.) megállapította, hogy az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése az Alkotmánybíróság feladatául főszabályként a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálatát jelöli meg. Ezzel a feladat-meghatározással összhangban áll az Abtv. 48. §-ával szabályozott jogintézmény tartalma, amelynek megfelelően az alkotmánybírósági eljárás középpontjában az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos eljárás során is az alkalmazott jogszabály alkotmányosságának vizsgálata szerepel. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az alkotmányjogi panaszok esetében csak azt vizsgálja, hogy a konkrét ügyben alkalmazandó jogszabály sérti-e az Alkotmány valamely rendelkezését. Ezt tette a – az indítványozó által hivatkozott – 42/2004. (XI. 9.) AB határozatával elbírált alkotmányjogi panasz tárgyában is. Mindkét alkotmányjogi panasznak a jelen esetben vizsgált részében az indítványozó nem kérte az ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatát, nem is kérhette, minthogy ebben az Alkotmánybíróság már döntést hozott. Ezért kérte a konkrét bírósági határozatok alkotmányosságának vizsgálatát, amely kérelem az egyedi ügyekben hozott bírói végzések felülvizsgálatára irányul. A jogalkalmazás alkotmányosságának vizsgálatára és az eseti jogalkalmazói döntések felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. [78/D/1993. AB határozat, ABH 1994, 904.; 1313/D/1993. AB végzés, ABH 1994, 935.; 1032/B/2006. AB határozat, ABK 2009, október, 1207.] Ilyen indokból tehát alkotmányjogi panasz előterjesztésére sincs mód az Abtv. 48. §-a rendelkezései szerint. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.499/2004/2. számú jogerős végzésével, valamint Pfv.E.21.565/2005/4. számú jogerős végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszokat az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – ebben a vonatkozásban is – visszautasította. Budapest, 2010. április 13. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke