769/D/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t

769/D/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : Az Alkotmánybíróság a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. LV. törvény 14. § (1) és (4) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja, egyebekben azt visszautasítja. I. Az indítványozó – jogvitás ügyének ismertetése mellett – a törvényes határidőn belül alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Baranya Megyei Bíróság 6.K.21.148/2008/25. számú jogerős ítéletével szemben. Indítványában a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 14. § (1) és (4) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján fennálló alkotmányellenességét állította, kérve az említett törvényi rendelkezések megsemmisítését és – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdésére való utalással – az alkalmazási tilalom elrendelését. Álláspontja szerint a Vtv. 14. § (1) bekezdése nem felel meg a jogbiztonság követelményének, mivel „hiányzik a pontos szövegezés” a vitatott rendelkezésből; nem állapítható meg, hogy már egy hirdetmény hibája is eredményezheti-e a földtulajdonosi közösség összehívásának a törvénytelenségét, és ennek következtében az általa meghozott határozatok érvénytelenségét, e jogkövetkezmények bíróság általi megállapítását. Az indítványozó a Vtv. 14. § (4) bekezdését is a jogbiztonság követelményébe ütközőnek tekintette, mivel az álláspontja szerint „további bizonytalanságot” okoz, „érdemben nem a tulajdonos érdekeit szolgáló eredményhez vezet.” Azt kifogásolta, hogy a kisebbségben maradt földtulajdonosok csak akkor perelhetnek eredményesen, ha képesek önálló vadászterületet kialakítani, „vagy csatlakozni tudnak más vadászterülethez és tulajdonuk természetben összefüggő egységet alkot.” A Vtv. 14. § (4) bekezdés b) pontjára utalva az indítványozó azt is sérelmezte, hogy „csak okszerű gazdálkodást sértő határozat ellen lehetséges a perindítás”. Az indítványozó – konkrét törvényi hivatkozás megjelölése nélkül – sérelmezte a Vtv. 14. § (3) bekezdésében foglalt azon rendelkezést is, amely az itt szabályozott eset ben a települési önkormányzat jegyzőjét jogosítja fel a jognyilatkozat megtételére. Az indítványozó az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) 3. § (1) bekezdésének az alkotmányellenességét is állította, azonban nem fejtette ki, hogy a kifogásolt rendelkezés az Alkotmány mely konkrét rendelkezésével és milyen okból ellentétes. Az indítványozó az Alkotmány 13. §-át (tulajdonhoz való jog), valamint alkotmányi paragrafus megjelölése nélkül az esélyegyenlőség követelményét [Alkotmány 70/A. § (3) bekezdés] is felhívta indítványában a sérelmet szenvedett alkotmányi rendelkezésként. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdon hoz való jogot.” „70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” 2. A Vtv. indítvánnyal támadott és vizsgálatba bevont rendelkezései: „14. § (1) Társult vadászati jog esetén a 12. § szerinti kérdésekben való határozat meghozatalát a vadászterület tulajdonosainak a 12. §-ban foglaltak szerint számított egyharmada kezdeményezheti. A kezdeményezőnek a vadászati hatóság és az érintett települések önkormányzata hirdetőtábláján legalább harminc napra hirdetményt kell közzétennie, amelynek tartalmaznia kell a földtulajdonosok gyűlésének helyét, idejét és napirendi pontjait, a képviselet szabályaira való figyelmeztetést, továbbá a 12. § (1) bekezdésének b) pontja esetében a kialakítandó vadászterület térképi megjelölését. (2) Érvényes határozat csak akkor hozható, ha a földtulajdonosok gyűlésének összehívása érdekében eleget tettek az (1) bekezdésben foglalt eljárásnak. (3) Amennyiben a földtulajdonosok – a Magyar Állam kivételével – a vadászterületen külön-külön harminc hektárt el nem érő földtulajdonnal rendelkeznek, és e tulajdonosok a határozathozatal időpontjáig közös képviseletükről másként nem gondoskodnak, a 12. § szerinti kérdésekkel kapcsolatos jognyilatkozatokat a tulajdonos törvényes képviselőjeként az érintett föld fekvésének helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője teszi meg. A települési önkormányzat jegyzője teszi meg a szükséges jognyilatkozatokat annak a tulajdonosnak a nevében is, aki az (1)-(2) bekezdésben foglaltak szerint meghirdetett határozathozatalon nem vett részt és képviseletéről sem gondoskodott. (4) Amennyiben az (1)–(2) bekezdés alapján meghozott határozattal és a (3) bekezdés szerint tett jognyilatkozattal a 12. §-ban foglaltak szerint számított tulajdoni hányaduk alapján kisebbségben maradt, vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok nem értenek egyet, a) önálló vadászterület kialakítását vagy más vadászterülethez való csatlakozást kezdeményezhetnek, feltéve, hogy a tulajdonukban levő terület természetben összefüggő egységet alkot, és az e törvényben írt feltételeknek megfelel, illetőleg b) ha a határozat az okszerű gazdálkodást sérti, a kisebbség vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, a határozat annak meghozatalától számított harminc napon belül a bíróságnál megtámadható. (…)” III. Az indítvány nem megalapozott. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján elsőként az alkotmányjogi panasz tartalmi elbírálhatóságának a feltételeit vizsgálta meg. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében „[a]z Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.” Az Abtv. 48. § (2) bekezdése alapján „[a]z alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.” Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó – jogi képviselője útján – 2009. május 11. napján vette át a Baranya Megyei Bíróság alkotmányjogi panasszal támadott 6.K.21.148/2008/25. számú jogerős ítéletét. Az Abtv. 48. § (2) bekezdésében foglalt 60 napos határidő 2009. július 10-én járt le. Az indítványozó 2009. július 8-án – a törvényes határidőn belül – adta postára az alkotmányjogi panaszát, amely 2009. július 14-én érkezett meg az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság a határidőben előterjesztett alkotmányjogi panaszt – az alábbiakban kifejtett indokok alapján – csak részben találta tartalmi elbírálásra alkalmasnak. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybírósághoz előterjesztett indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 22. § (1) bekezdése – visszautalva az Abtv. 22. § (2) bekezdésére – szintén kimondja, hogy az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozó indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, és meg kell jelölnie a kérelem alapjául szolgáló okot. Az Ügyrend 22. § (2) bekezdése alapján az indítványnak tartalmaznia kell a vizsgálandó jogszabály megjelölését, az Alkotmány azon rendelkezéseit, amelyeket – az in dítványozó szerint – a hivatkozott jogszabályok megsértenek, továbbá az Abtv.-nek és egyéb törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyekből az indítványozó jogosultsága és az Alkotmánybíróság hatásköre megállapítható. Az Abtv. és az Ügyrend fent idézett rendelkezései az alkotmányjogi panaszt tartalmazó indítványra is irányadók. A jelen ügyben az indítványozó a vizsgálandó jogszabályi rendelkezések között tüntette fel az Etv. 3. § (1) bekezdését, azonban nem jelölte meg azt, hogy az indítványban felhívott alkotmányi rendelkezések közül konkrétan melyik alkotmányi rendelkezést sérti a kifogásolt törvényi szabály és azt sem fejtette ki, hogy milyen indokkal. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik egyebek mellett az is, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. A vizsgált esetben az alkotmányjogi panasz alapjául fekvő jogerős ítélet meghozatala során az eljáró bíróság nem alkalmazta az Etv. 3. § (1) bekezdését, így az alkotmányjogi panasz előterjesztésének e törvényi feltétele sem teljesül. Az indítványozó – konkrét jogszabályi hely megjelölése nélkül – a Vtv. 14. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést is támadta, azonban ez esetben sem jelölte meg, hogy a kifogásolt szabály konkrétan mely alkotmányi rendelkezéssel és milyen okból áll ellentétben. A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Etv. 3. § (1) bekezdésével, valamint a Vtv. 14. § (3) bekezdésével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – tartalmi vizsgálat nélkül visszautasította. Az Alkotmánybíróság a Vtv. 14. § (1) és (4) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt érdemben bírálta el. A Vtv. 14. § (1) bekezdése értelmében társult vadászati jog esetén a Vtv. 12. §-ban meghatározott kérdésekben való határozat meghozatalát a vadászterület tulajdonosainak a Vtv. 12. §-ban foglaltak szerint számított egyharmada kezdeményezheti. A kezdeményezőnek a vadászati hatóság és az érintett települések önkormányzatainak a hirdetőtábláján legalább harminc napra hirdetményt kell közzétennie. A hirdetménynek tartalmaznia kell a földtulajdonosok gyűlésének helyét, idejét és napirendi pontjait, a képviselet szabályaira való figyelmeztetést, továbbá – a Vtv. 12. § (1) bekezdésének b) pontja esetében – a kialakítandó vadászterület térképi megjelölését. A Vtv. 14. § (2) bekezdése értelmében a földtulajdonosok gyűlésén érvényes határozat csak akkor hozható, ha annak összehívása érdekében eleget tettek a Vtv. 14. § (1) bekezdésben foglalt eljárásnak. Az indítványozó azért tekintette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményével ellentétesnek a Vtv. említett rendelkezését, mert az nem pontos szövegezést tartalmaz, annak tartalmából nem lehet megállapítani, hogy akár egyetlen hirdetmény hibája esetén megállapítható-e a föld tulajdonosok gyűlése összehívásának törvénytelensége és ebből következően az ott meghozott határozatok érvénytelensége. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállami klauzulából vezette le azt az alkotmányi követelményt, hogy a jogszabályi rendelkezéseket a jogalkotó a jogbiztonság követelményének megfelelően kell, hogy megfogalmazza. „A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.” [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.] A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy „a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.” (ABH 1992, 135, 142.) Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában kimondta azt is, hogy „a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak.” [összegezve: 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 378.]. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint tehát csak a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot [36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 232.; 42/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 299, 301.]. „Önmagában nem sérti a jogbiztonságot az, ha a jogszabály a jogalkalmazás során értelmezésre szorul és esetenként az értelmezés problémamegoldó, alkotó jellege kerül előtérbe.” [31/2003. (VI. 4.) AB határozat, ABH 2003, 352, 365.] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vtv. 14. § (1) bekezdése egyértelmű, világos normatartalmat hordoz, kielégíti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonságból fakadó és az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata által megkövetelt a normatartalomal kapcsolatos alkotmányossági követelményeket. A kifogásolt törvényi rendelkezés a jogalkalmazó szervek számára nem értelmezhetetlen, annak értelmezése számukra nehézséget nem okoz. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság elutasította a Vtv. 14. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és a kifogásolt törvényi rendelkezés megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. A Vtv. 14. § (4) bekezdése azt szabályozza, hogy mi történik abban az esetben, amikor a Vtv. 14. § (1) és (2) bekezdés alapján meghozott határozattal és a Vtv. 14. § (3) bekezdés szerint tett jognyilatkozattal a Vtv. 12. §-ban foglaltak szerint számított tulajdoni hányaduk alapján kisebbségben maradt, vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok nem értenek egyet. A Vtv. 14. § (4) bekezdésének a) pontja értelmében, ez esetben az említett tulajdonosok kezdeményezhetik önálló vadászterület kialakítását vagy a más vadászterülethez való csatlakozást, feltéve, hogy a tulajdonukban levő terület természetben összefüggő egységet alkot, és a Vtv.-ben írt feltételeknek megfelel. A Vtv. 14. § (4) bekezdés b) pontja alapján, ha a határozat az okszerű gazdálkodást sérti, a kisebbség vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, akkor a határozat – annak meghozatalától számított harminc napon belül – a bíróságnál megtámadható. Az indítványozó a Vtv. támadott szabályozását azért tekintette a jogbiztonság követelményébe ütközőnek, mert az, véleménye szerint „további bizonytalanságot” okoz, illetve „nem a tulajdonos érdekeit szolgáló eredményhez vezet.” Lényegében azt kifogásolta, hogy a Vtv. 14. § (4) bekezdésének a) és b) pontjai olyan törvényi korlátozásokat tartalmaznak, amelyek szerinte csak szűk körben teszik lehetővé az érintett tulajdonosok számára az eredményes perlést, annak ellenére, hogy érdeksérelmük fennáll. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vtv. 14. § (4) bekezdése és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság alkotmányi rendelkezése között – az indítványozó által kifejtett indokok alapján – nem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat. Az érdemi alkotmányossági kapcsolat hiánya – az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében – az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Vtv. 14. § (4) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság alkotmányi rendelkezésének sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot, valamint az esélyegyenlőség alkotmányos követelményét is felhívta az alkotmányjogi panaszában, azonban ezen alkotmányi rendelkezésekkel összefüggésben határozott kérelmet nem fogalmazott meg. Nem fejtette ki, hogy az indítványában megjelölt jogszabályi rendelkezések közül konkrétan mely jogszabályi rendelkezést, az említett alkotmányi rendelkezések közül mely alkotmányi rendelkezéssel és milyen indokkal látja ellentétesnek. Erre tekintettel a hivatkozott alkotmányi rendelkezések indítványban állított sérelmét az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálhatta. Budapest, 2010. március 2. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke