1148/H/2007. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály, valamint állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenes

1148/H/2007. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály, valamint állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : 1. Az Alkotmánybíróság Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlésének a Lőverek városrész és környéke Szabályozási Tervéről és Helyi Építési Szabályzatáról szóló 9/2006. (IV. 7.) számú rendelet Ör. 14. § (3) bekezdésébe foglalt kertvárosias lakóterület (Lke 13) övezeti besorolására vonatkozó rendelkezések, továbbá 20. § (5) bekezdése „3%” szövegrésze, valamint 2. számú mellékletébe foglalt településszerkezeti terve alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlésének a településszerkezeti tervről szóló 155/2001. (III. 29.) Kgy. számú határozat módosításáról szóló 74/2006. (III. 30.) Kgy. határozata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja. I. 1. Az indítványozó Nyugat-dunántúli Regionális Hivatal hivatalvezetője – miután a Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlése csak részben fogadta el törvényességi észre vételeit – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-ának b) pontja és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján kezdeményezte Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlésének a Lőverek városrész és környéke szabályozási tervéről és helyi építési szabályzatáról szóló 9/2006. (IV. 7.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 14. § (3) bekezdése egyes rendelkezései, 20. § (5) bekezdése és a 2. számú mellékletét képező tervlap egyes rendelkezései, valamint a Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlésének településszerkezeti tervéről szóló 155/2001. (III. 29.) Kgy. számú határozat (a továbbiakban: Kgy.h.1.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítvány tartalma alapján megállapítható, hogy a hivatalvezető a Kgy.h. 1. módosításáról szóló – a Kgy.h.1.-be nem inkorporálódott – 74/2006. (III. 30.) Kgy. közgyűlési határozat (a továbbiakban: Kgy.h.2.) alkotmányosságát vitatta, ezért az Alkotmánybíróság a Kgy.h.2. tekintetében folytatta le a vizsgálatot. 1.1. A hivatalvezető álláspontja szerint az Ör. 14. § (3) bekezdése és az Ör. 2. számú mellékletébe foglalt településszerkezeti terv által az Egeredi-dombon kijelölt, vasúthoz közel eső lakóterület céljára kijelölt területek nem alkalmasak a lakóterületi besorolásra. Az indítványozó által beszerzett zajvédelmi szakvélemény szerint a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM (a továbbiakban: R.1.) együttes rendeletnek a közlekedéstől származó zaj terhelési határértékeit zajtól védendő területeken szabályozó 3. számú mellékletébe foglalt előírások ezeken a területeken nem teljesülnek. A vasút közelsége miatt az éjszakai időszakban a zajterhelés mintegy 4 db-el meghaladja az R.1. által a területre előírt maximális 50 dB-es határértéket. Zajárnyékoló fal hiányában nem teljesülhet a zaj- és rezgésvédelemről szóló 12/1983. (V. 12.) MT rendelet (a továbbiakban: R.2) 4. § (1) bekezdésébe foglalt ama szabály sem, hogy a „környezetbe zajt, illetve rezgést kibocsátó és a zajtól, illetőleg rezgéstől védendő létesítményeket úgy kell tervezni, egymáshoz viszonyítva elhelyezni, hogy a zaj és a rezgés ne haladja meg a megengedett zaj-, illetőleg rezgésterhelési határértékeket.” Ennek következtében az Ör. idézett rendelkezései az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sértik. 1.2. Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlésének a helyi jelentőségű természeti értékek védelméről szóló 33/1999. (XII. 8.) rendelete (a továbbiakban: Ör.2.) 1. számú mellékletének T 8. sorával helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánította az Ör. hatálya alá tartozó Harkai plató egyes részeit. A hivatalvezető álláspontja szerint az Ör. 20. § (5) bekezdésébe foglalt K8 övezeti jelű területre vonatkozó rendelkezések, 2. számú melléklete, valamint a Kgy.h.2. a védetté nyilvánított terület egyes részeit beépítésre szánt területként jelölte ki: „különleges terület” terület-felhasználási egységbe sorolta be, három százalékos legnagyobb beépíthetőséget lehetővé téve. Ezzel sérül a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 31. §-a, 35. § (1) bekezdésének a) pontja, továbbá a 42. § (1) és (2) bekezdései, így az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése. Az Alkotmánybíróság eljárása során beszerezte Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlésének véleményét. II. 1. Az Alkotmány rendelkezése: „44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.” 2. Az Ör. támadott rendelkezései: „14. § (3) Övezeti előírások: (...) „,Lke13 SZ 30/60 7,5 18/30/700 Az építési hely Elhelyezkedése szabadonálló előkert kialakult oldalkert kialakult hátsókert 6,0 m Beépíthetőség legnagyobb beépítettség 30% Legkisebb zöldfelület 60% Épület legnagyobb építménymagasság 7,5 m Legkisebb kialakítható telekméret utcai homlokvonala 18,0 m mélység 30,0 m telekméret 700 m2 Egyéb Legfeljebb 1 db 6 lakásos lakóépület építhető. Lakóhelyiségek ablakai a vasút irányába, a vasúttól 50–100 m távolságban nem tájolhatók” (...) „20. § (5) Övezeti előírások: (...) K8 SZ 3/90 4,5–10,5 15 000 Az építési hely elhelyezkedése szabadonálló előkert 5,0 m oldalkert 3,0 m hátsókert 6,0 m Beépíthetőség legnagyobb beépítettség 3% Legkisebb zöldfelület 90% Épület legnagyobb építménymagasság min. 4,5 m max. 10,5 m Legkisebb kialakítható telekméret utcai homlokvonal – mélység – telekméret 15 000 m2 Egy tömegben építhető épület beépített területe max. 1000 m2” „2. számú melléklet (...) 3. A Kgy.h.2. rendelkezése: „Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlése a Sopron Me gyei Jogú Város Településszerkezeti Tervéről szóló 155/2001. (III. 29.) Kgy. számú határozatát Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának a Lőverek városrész és környéke Szabályozási Tervéről és Helyi Építési szabályzatáról szóló 9/2006. (IV. 7.) rendelete 2. számú mellékletébe foglalt tervlapja szerint módosítja.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat képviselő-testülete feladatkörében eljárva magasabb szintű jogszabállyal nem ellentétes rendeletet alkothat. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése – az alkotmányi rendelkezést konkretizálva – előírja, hogy „a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot”. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése külön nevesíti a települési önkormányzatok helyi közszolgáltatásokkal kapcsolatban ellátandó feladatai körében – többek között – a településrendezést. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 7. § (3) bekezdése alapján a településszerkezeti terv, a szabályozási terv és a helyi építési szabályzat a településrendezési eszközök körébe tartozik. Az Étv. 2. § 29. pontja és a 7. § (3) bekezdésének b) pontja alapján a településszerkezeti terv az a normatív képviselő-testületi határozattal megállapított településrendezési terv, amely meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek felhasználási módját, a település működéséhez szükséges műszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését. Az Étv. 11. §-a szerint a településszerkezeti terv a település közigazgatási területére készül és rajzi, valamint szöveges munkarészből áll. A településszerkezeti tervben meg kell határozni a bel- és külterületeket, a beépítésre szánt, illetve a beépítésre nem szánt területeket, azok tagozódását, a település szerkezetét meghatározó műszaki infrastruktúra-hálózatokat (főútvonalakat, gyűjtőutakat, közüzemi közmű-gerincvezetékeket, hírközlő hálózat fő elemeit), a települési szintű és a városrész szintű közparkokat, a terv léptékében ábrázolható védett, az e tervvel védelemre tervezett és védőterületeket. A településszerkezeti tervben meg kell határozni a rehabilitációra kijelölt, valamint a funkciójában megváltoztatásra szánt (fejlesztési) területeket. Az Étv. 2. §-ának 11. pontja szerint a helyi építési szabályzat az építés rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelően megállapító és biztosító települési önkormányzati rendelet, míg a 20. pont alapján a szabályozási terv olyan településrendezési terv, amely a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító építési előírásokat térképen, rajz formájában ábrázolja. Az Étv. 12. § (6) bekezdése alapján a helyi építési szabályzatot és a hozzá tartozó szabályozási tervet együtt kell alkalmazni. 2. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. hatálya alá eső Egeredi-dombon az Ör. 2. számú melléklete által lakóterület céljára kijelölt területek nem alkalmasak a lakóterületi besorolásra, mivel ott nem teljesülnek az R.1. 3. számú mellékletébe foglalt, továbbá az R.2. 4. § (1) bekezdésébe foglalt rendelkezések. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény 1. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte az R.2.-t. A 2008. január 1-jén az R.2. helyébe lépő a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.3.) 9. § (2) bekezdése az R.1. 4. § (1) bekezdésével azonos rendelkezést tartalmaz, ezért e rendelkezés vonatkozásában vizsgálta az Ör. támadott szabályait. 3. Az Egeredi-domb területén, amelyet az Ör. 1. számú mellékletét képező szabályozási terv 13., 17–18., 20., 21. szelvénylapjai fednek le, az Ör. négy típusú építési övezet jelölt ki: az Ör. 14. § (3) bekezdése szerinti kertvárosias lakóterületet (Lke 13), az Ör. 13. § (4) bekezdése kisvárosias lakóterületet (Llk 22), az Ör. 17. § (5) bekezdése településközponti vegyes területet (Vt 10), az 20. § (5) bekezdése pedig sportolási célra kijelölt különleges területet (K7 SP). Az indítvány tartalmából következően az indítványozó az Ör. 14. § (3) bekezdésébe foglalt kertvárosias lakóterület (Lke 13) övezeti besorolását támadja. Az R.1. 3. § (2) bekezdése szerint az R.1. 3. számú mellékletébe foglalt határértékeit új tervezésű vagy megváltozott terület-felhasználású területeken a meglévő közlekedési zajforrástól származó zajterhelésre is, új közlekedési zajforrás létesítése esetén pedig a meglévő védendő területen is teljesülniük kell. A kérdéses területről már az R.1. hatálybalépését, 2002. április 22-ét megelőzően rendelkezett a Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlésének az Egeredi domb részletes rendezési tervéről szóló 26/1997. (VI. 24.) rendelete, amely lakóterületi státuszt adott az Egeredi-domb indítvánnyal érintett területeinek. Ebből következően az Egeredi-domb vasúthoz közel eső területeinek lakóterületi besorolása nem minősül az R.1. 3. § (2) bekezdése szerinti új tervezésű vagy megváltozott területfelhasználású területeknek, így az Ör. és az R.1. 3. szá- mú melléklete – és erre tekintettel – az R.3. 9. § (2) bekezdésével való ellentét nem merülhet fel. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 14. § (3) bekezdésébe foglalt kertvárosias lakóterületet (Lke 13) övezeti besorolását előíró szabály, valamint a 2. számú mellékletébe foglalt településszerkezeti terv tervlapjának vonatkozó rendelkezés – az R.1. 3. számú mellékletébe, az R.3. 9. § (2) bekezdésébe, ezáltal és Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe való ütközés miatti – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította. 4. Az indítványozó szerint a helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánított Harkai plató egyes részeinek beépítésre szánt területként kijelölését (,,különleges terület” terület-felhasználási egységbe sorolást) elrendelő Ör. 20. § (5) bekezdésének „3%” szövegrésze, a 2. számú mellékletébe foglalt településszerkezeti terv tervlapjának egyes rendelkezései, továbbá a Kgy.h.2. ellentétes a Tvt. 31. §-ával, 35. § (1) bekezdésének a) pontjával, továbbá a 42. § (1) és (2) bekezdéseivel, így sérül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése. 4.1. A Harkai plató területe a Tvt. 4. § g) pontja szerinti védett természeti terület, a védettséget a támadott normák nem szüntették meg. A Tvt. 31. §-a alapján tilos a védett természeti terület állapotát (állagát) és jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni. Az építési tevékenységre vonatkozóan konkretizálja ezt a tilalmat a Tvt. 35. § (1) bekezdésének a) pontja, amely alapján tilos olyan épületet, építményt, nyomvonalas létesítményt, berendezést létesíteni vagy üzembe helyezni, amely annak jellegét és állapotát veszélyezteti, károsítja, vagy ott a tájképi egységet megbontja. A Tvt. 42. § (1) és (2) bekezdése pedig a védett növényfajok védelméről, továbbá a védett növény- és állatfajok, társulások fennmaradásához szükséges természeti feltételek megőrzését írja elő. Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 24. §-a és az Ör. 20. § (2) bekezdése alapján olyan különleges területnek minősül, ahol a sajátos használat szerint oktatási épület, egészségügyi létesítmények, szálláshely szolgáltató, vendéglátó épület helyezhetők el, illetve nagykiterjedésű, sportolási és rekreációs célú területként funkcionálhatnak. (A Kgyh.1. a Harkai plató területével összefüggésben arról rendelkezik, hogy „[a] jelenlegi ÁRT-vel összhangban előirányzott terület tervezett felhasználása a Lőverek központi fekvésű területén – a szanatóriummal szemben – egy új, magas színvonalú szálloda.” A Kgy.h.1. idézett rendelkezése csak a Közgyűlés terület-felhasználási szándékát kifejező megállapítás, normatív kötelezettségvállalásnak nem tekinthető.) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagából abból, hogy az Ör. 20. § (5) bekezdése, 2. számú melléklete, továbbá az Ör. és Kgy.h.1. közötti összhangot megteremtő és Kgyh.2. alapján a védett természetvédelmi területet – 3%-os legnagyobb beépíthetőség mellett – különleges terület terület-felhasználási egységgé nyilvánította, nem következik kényszerítően a védett természeti terület állapotát (állagát) és jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztató építmény létrehozása, a védett növényfajok fennmaradásához szükséges természeti feltételek megszüntetése. A Tvt. indítványozó által felhívott rendelkezéseinek érvényesülését az egyedi építésügyi hatósági ügyekben eljáró szerveknek – különösen a szakhatóságként eljáró természetvédelmi hatóságnak – kell biztosítaniuk. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az Ör. 20. § (4) bekezdése alapján különleges területen építési engedély csak a beépítés módját tisztázó elvi építési engedély alapján adható. Az Étv. 35. § (1) bekezdése értelmében az elvi az építési engedélyeztetési eljárás egyik célja éppen az, hogy az építtető előzetesen tisztázza a telek beépítésére vonatkozó természet-, táj- és környezetvédelmi, talajvédelmi stb. követelményeket. A fentiek alapján nem állapítható meg a Tvt. 31. §-ának, 35. § (1) bekezdésének a) pontjának, valamint a 42. § (1) és (2) bekezdéseinek és így Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének megsértése, ezért az Alkotmánybíróság elutasította az Ör. 20. § (5) bekezdése „3%” szövegrésze, valamint 2. számú mellékletébe foglalt településszerkezeti terve, továbbá a Kgy.h. 2. alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt. 4.2. Az indítványozó – erre vonatkozó indítványi kérelem előterjesztése nélkül – felvette, hogy a támadott, legfeljebb 3%-os beépítettséget lehetővé tevő Ör.-beli szabály ellentétes az OTÉK 6. § (1) bekezdés a) pontjával, mivel e szerint a beépítésre szánt (beépített, további beépítésre kijelölt) területen levő építési övezetekben az építési telkek megengedett beépítettsége legalább 10%. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az OTÉK 111. § (1) bekezdése azonban lehetővé teszi, hogy az OTÉK II–III. fejezetében meghatározott településrendezési követelményeknél (ilyen a beépíthetőség mértékére vonatkozó fent idézett szabály) szigorúbb követelményeket állapítson meg a helyi építési szabályzat és szabályozási terv. Önmagában tehát a beépíthetőség mértékére vonatkozó szigorúbb szabályozás nem eredményez ellentétet az OTÉK és az Ör. 20. § (5) bekezdésébe foglalt rendelkezés között. Indítvány hiányában az Alkotmánybíróság jelen eljárásban nem vizsgálta, hogy Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlése a rendeletalkotási eljárásban az OTÉK-nál szigorúbb szabályozás egyéb követelményeinek eleget tett-e [lásd az OTÉK 111. § (2) bekezdését]. Budapest, 2008. december 15. Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró