📄 Jogszabály szövege
107/2010. (VI. 10.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkot mány elle nességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Zalaapáti Önkormányzata Képviselő-testületének a külterületi útépítési
hozzájárulásról szóló 16/2004. (XII. 22.) számú rendelete 2. § (2) bekezdése, a 3. § első mondatának „mely függ
az ingatlan elhelyezkedésétől, nagyságától és művelési ágától” szövegrésze, a 3. § második mondatának
„a hozzájárulásból adandó kedvezményeket” szövegrésze, az 1. sz. melléklet 1. pontjának b), c) és d) alpontjai, 2. és
3. pontjai alkot mány elle nesek, ezért azokat e határozat közzétételének napjával megsemmisíti.
A rendelet 3. §-a a megsemmisítést köve tően az alábbi szöveggel marad hatályban:
„A képviselő-testület az egyes útépítések során esetenként határozza meg az útépítési hozzájárulás mértékét.
A hozzájárulás mértékét e rendelet melléklete tartalmazza.”
Az Alkotmánybíróság a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás I. A Nyugat-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal Zala Megyei Kirendeltsége kirendeltségvezetője
(a továb biak ban: kirendeltségvezető) – miután törvényességi észrevételét Zalaapáti Község Önkormányzatának
Képviselő-testülete (a továb biak ban: Képviselő-testület) nem fogadta el – a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi
LXV. törvény (a továb biak ban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján kezdeményezte Zalaapáti Önkormányzata
Képviselő-testületének – Zalaapáti Önkormányzata Képviselő-testületének a közműfejlesztési hozzájárulás
megállapításáról szóló 16/2004. (XII. 22.) számú önkormányzati rendelet módosításáról szóló 7/2005. (VII. 22.) számú
rendeletével (a továb biak ban: Örm.) módosított – a külterületi útépítési hozzájárulásról szóló 16/2004. (XII. 22.) számú
rendelete (a továb biak ban: Ör.) 1. számú mellékletének megsemmisítését. (Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy
az Örm. megjelölésében az Ör. címe pontatlanul lett hivatkozva, amely azonban érdemben nem befolyásolta az Ör.
módosítását.)
A kirendeltségvezető az Ör. hatályos mellékletét az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi
LXXVIII. törvény (a továb biak ban: Ét.) 28. § (2) bekezdésével és a közúti közlekedésről szóló 1998. évi I. törvény
(a továb biak ban: Kkt.) 47. § p) pontjával tartotta ellentétesnek. Álláspontja szerint a Képviselő-testület az útépítési
érdekeltségi hozzájárulás mértékét és a megfizetés módját csak az Ét. és KKt. keretei között szabályozhatja, és
az útépítési hozzájárulás kiszabásakor az ingatlantulajdonosok között nem tehet különbséget az ingatlan fekvése
(a kiépített úttal közvetlenül, illetve nem közvetlenül érintett), az ingatlanok mérete, a tulajdonosok lakóhelye (helyi,
illetve vidéken lakóhellyel rendelkezők) szerint. Véleménye szerint az Ét. és a Kkt. értelmében az útépítési hozzájárulást
csak a közút mentén ingatlannal rendelkező személyekre lehet kivetni.
II. 1. Az Alkotmány indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb
szintű jogszabállyal.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve
az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más
vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. Az Ét. indítvánnyal érintett rendelkezése:
„28. § (2) Ha a kiszolgáló utat, ille tő leg közművet a települési önkormányzat meg valósította, annak költségét részben
vagy egészben az érintett ingatlanok tulajdonosaira átháríthatja. A hozzájárulás mértékéről és a megfizetés módjáról
a települési önkormányzat képviselő-testülete hatósági határozatban dönt. Az útépítési és közművesítési hozzájárulás
nem róható ki, ha az út- és közműépítéshez szükséges terület kialakítása érdekében korábban lejegyzett telekrészért
járó kártalanítás összegének megállapítása során az út és a közmű megépítéséből eredő értéknövekedést figye lembe
vették.”
3. A Kkt. indítvánnyal érintett rendelkezése:
„47. § A törvény alkalmazásában: (…)
p) Útépítési érdekeltségi hozzájárulás [31. § (2) bek.] szempontjából a közút használatában érdekeltek: a közút
mentén ingatlantulajdonnal, földhasználati joggal, ipari, közlekedési, kereskedelmi vagy mezőgazdasági tevékenység
céljára szolgáló telephellyel rendelkező magánszemélyek és jogi személyek.”
4. Az Ör. indítvánnyal támadott és érintett rendelkezései:
„2. §
Mentességek az útépítési hozzájárulás fizetése alól
(…)
(2) Az önálló helyrajzi számmal rendelkező, 500 m2 alatti területű külterületi (zártkerti) ingatlanok.
3. §
A hozzájárulás mértéke
A képviselő-testület az egyes útépítések során esetenként határozza meg az útépítési hozzájárulás mértékét, mely
függ az ingatlan elhelyezkedésétől, nagyságától és művelési ágától.
A hozzájárulás mértékét, a hozzájárulásból adandó kedvezményeket e rendelet melléklete tartalmazza.”
„1. számú melléklet a 7/2005. (VII. 22.) számú önkormányzati rendelethez.
A külterületi útépítési hozzájárulás mértéke:
1. Kiépített utakkal közvetlenül érintett ingatlanok:
a) Alapdíj: 30 000 Ft. (nem változik)
b) Helyi lakóhellyel rendelkező tulajdonosok ingatlanonként 100% kedvezményre jogosultak.
c) Vidéki ingatlan tulajdonosok az 1500 m2 alatti ingatlanaik esetében 50%-os kedvezményre jogosultak. (15 000 Ft-ot
kell fizetni kettő részletben).
d) 500 m2 alatti ingatlan mentes.
2. Kiépített utakon elérhető, de nem közvetlenül érintett ingatlanok:
a) Alapdíj: 20 000 Ft. (nem változik)
b) Helyi lakóhellyel rendelkező tulajdonosok ingatlanonként 100% kedvezményre jogosultak.
c) Vidéki ingatlan tulajdonosok az 1500 m2 alatti ingatlanaik esetében 50%-os kedvezményre jogosultak (10 000 Ft-ot
kell fizetni kettő részletben)
d) 500 m2 alatti ingatlan mentes.
3. Külterületi (nem hagyományos zártkerti művelésű) ingatlanok:
Ingatlanok számától függetlenül 1 db ingatlan után az 1., 2. pont szerinti alapdíjat kell fizetni. Helyi lakóhellyel
rendelkező ingatlan tulajdonosok 100% kedvezményre jogosultak.”
III. Az indítvány megalapozott.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az útépítési és közművesítési hozzájárulásra vonatkozó
önkormányzati rendeletalkotás alkotmányos kereteivel. A 9/2005. (III. 31.) AB határozatában – visszautalva
a 914/B/2000. AB határozatra – a következőket állapította meg: „Az utak és a közművek kiépítése az érintett ingatlanok
tulajdonosainak alapvető érdeke, ugyanakkor a települési önkormányzatok feladata is. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése
a települési önkormányzatok általános feladatai között külön kiemeli a településfejlesztést, a helyi közutak és
közterületek fenntartását, a vízrendezést és a csapadékvíz elvezetését, a csatornázást. Az Ötv. 8. § (2) bekezdése
hangsúlyozza, hogy az (1) bekezdésben foglalt feladatokban a települési önkormányzat maga határozza meg
– a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől függően –, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el.
Az Ötv. 1. § (5) bekezdése alapján törvény a helyi önkormányzatnak kötelező feladat- és hatáskört is megállapíthat.
Az Ötv. 8. § (3) bekezdése szerint törvény a települési önkormányzatokat kötelezheti arra, hogy egyes
közszolgáltatásokról és közhatalmi helyi feladatok ellátásáról gondoskodjanak.” (ABH 2001, 1438, 1442.)
Az Ötv. 8. § (2) bekezdése tehát lehetővé teszi a települési önkormányzat számára, hogy maga határozza meg az egyes
önkormányzati feladatok ellátásának módját és mértékét a lakossági igényeknek és a település anyagi lehetőségeinek
figye lembe véte lével. Az Ötv. 8. §-a nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az önkormányzat egyes feladatainak ellátása
során ne vehetné igénybe a lakosság hozzájárulását. A közutak építésével, valamint fenntartásával kapcsolatban törvényi
szinten rendezte a jogalkotó a lakosság hozzájárulásának kérdését. Az útépítési együttműködés létrehozására a Kkt. 31. §-a
kifejezetten lehetőséget ad a helyi önkormányzatok számára. Az önkormányzati beruházással meg valósuló úthálózat
építésének szabályaira az Ét. 28. § (2) bekezdése tartalmaz rendelkezést. Mind a Ktv. 31. §-a, mind az Ét. 28. §-a lehetővé teszi
az önkormányzat számára, hogy a lakosságot (az érintett ingatlanok tulajdonosait, illetve az érdekelteket) hozzájárulás
fizetésére kötelezze. Az Alkotmánybíróság a 12/2002. (III. 20.) AB határozatában azt is megállapította, hogy az Ét.-ben
meghatározott feltételek szerinti útépítési hozzájárulás nem azonos a Kkt. 31. § (2) bekezdése szerinti útépítési érdekeltségi
hozzájárulással. (ABH 2002, 487, 493.) „Közút építése esetén a két jogintézmény egymás mellett él, egymással nem
ellentétes, a gyakorlati megoldásban választási lehetőséget nyújt a települési önkormányzatoknak, illetve az érintett
ingatlanok tulajdonosainak. Az Ét. 28. § (2) bekezdése általános felhatalmazást ad a települési önkormányzatoknak, nem
szűkíti a költségek részben vagy egészben történő áthárításának a lehetőségét az (1) bekezdés szerinti területekre.”
(914/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1438, 1443.)
A Képviselő-testület az Ör.-t az Ét. 28. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján alkotta meg. Az Ét. 28. §
(2) bekezdése általános felhatalmazást ad arra, ha a helyi közutat, ille tő leg közművet a települési önkormányzat
létesíti, annak költségét részben vagy egészben az érintett ingatlanok tulajdonosaira háríthatja. „Az Ét. 28. §
(2) bekezdése a költségek áthárítását nem köti feltételekhez, törvényi felhatalmazás alapján a költségek áthárítása
történik a közművesítési hozzájárulás fizetési kötelezettségének a megállapításával.” (431/B/2003. AB határozat ABH
2005, 1443, 1449.)
A közutak létesítésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság korábban rámutatott már arra, hogy azok „létesítése és
fenntartása olyan helyi közügy, amelynek megoldására részben törvény kötelezi a települési önkormányzatokat,
részben a települési önkormányzatok a lakossági igények és a saját, valamint a lakosság anyagi teherbírása szerint
vállalják a meg valósítást”, illetve a közutak megépítése „az együttműködésben részt nem vevő érintett ingatlanok
tulajdonosainak is érdeke (a közút használatától el nem zárhatók), ez növeli ingatlanjaik értékét”. (914/B/2000. AB
határozat, ABH 2001, 1438, 1442–1443.)
Az Alkotmánybíróság a továb biak ban azt vizsgálta, hogy megállapítható-e az Alkotmány 70/A. §-ának sérelme.
„Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy
számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv,
vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti
különbségtétel nélkül. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette már álláspontját a diszkrimináció tilalma
vonatkozásában. Így a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában (ABH 1992, 280.) az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy
alkot mány elle nes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben levő személyek
között tesz a jogalkotó olyan különbséget, mely alapjogsérelmet okoz, ille tő leg azzal az egyenlő méltóság
alkotmányos követelményét sérti”. [50/1996. (X. 30.) AB határozat, ABH 1996, 156.]
Az Ör. által elrendelt hozzájárulás fizetési kötelezettség mindazon ingatlantulajdonosra vonatkozik – függetlenül attól,
hogy helyi vagy vidéki lakóhellyel rendelkezik, és függetlenül az ingatlan mértékétől –, akinek ingatlana a közút
építésében érintett, és aki, mint az ingatlan tulajdonosa érdekelt annak megépülésében, hiszen az ingatlan értéke
a közút révén emelkedik, valamint az utat bármikor használhatja. A diszkrimináció szempontjából tehát ők alkotnak
homogén csoportot (vannak összehasonlítható helyzetben).
Az Ét. 28. § (2) bekezdése alapján a települési önkormányzat a kiszolgáló út meg valósítását köve tően, annak költségét
részben vagy egészben a kiszolgáló úttal közvetlenül érintett ingatlantulajdonosokra átháríthatja. Az Ét. nem ad arra
felhatalmazást a települési önkormányzat számára, hogy az ingatlan kiszolgáló úttal való érintettségén túl
a hozzájárulási fizetési kötelezettség megállapítására további feltételeket állapítson meg, s így az egy ingatlanra eső
költség nagyságát olyan, az ingatlan forgalmi értékét befolyásoló tényezőtől (a megépített kiszolgáló úttal való
érintettség) független további feltételhez kösse, mint az ingatlan nagysága, vagy a tulajdonos lakóhelye. Az ingatlan
forgalmi értékét a kiszolgáló út megépítése automatikusan megnöveli, amely értéknövekedés a tulajdonos
személyétől vagy az ingatlan nagyságától függetlenül áll be. Ezért az Alkotmánybíróság álláspontja szerint – törvényi
felhatalmazás hiányában – az ingatlanokként fizetendő hozzájárulás mértéke megállapításának egyrészt a tulajdonos
lakóhelyéhez való kötése és ezzel az összehasonlítható helyzetben lévő ingatlantulajdonosok közül – a bizonyítható
értéknövekedés ellenére – a helyi lakos ingatlantulajdonos mentesítése a hozzájárulás fizetési kötelezettség alól,
másrészt az ingatlan nagyságához kötése hátrányos megkülönböztetést eredményez a kiszolgáló úttal érintett
ingatlantulajdonosok között, sérti a nem helyi lakos és 500 m2-nél, illetve 1500 m2-nél nagyobb területű ingatlannal
rendelkező tulajdonosok vonatkozásában az egyenlő méltóságú személyként való kezelés alkotmányos
követelményét, így ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének rendelkezésével, és ezért az Ör. 1. számú
mellékletének 1. pont b), c) és d) alpontja, 2. pont b), c), d) alpontja és 3. pont harmadik mondata alkot mány elle nes.
Az Ét. abban a vonatkozásban sem tartalmaz felhatalmazást, hogy a települési önkormányzat az ingatlan művelési
ágához kösse a fizetendő hozzájárulás mértékét. A kiszolgáló úttal érintett ingatlan forgalmi értékének növekedése
jelen esetben független az ingatlan művelési ágától, az a kiszolgáló út megépítésével következik be. Ezért
az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. 1. számú mellékletének 3. pont második mondata a kiszolgáló út
építésével érintett ingatlantulajdonosok közül a nem külterületi (nem hagyományos zártkerti művelési) ingatlanok
tulajdonosai vonatkozásában is sérti az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét, így ellentétes az Alkotmány
70/A. § (1) bekezdésének rendelkezésével, s ezért alkot mány elle nes.
Az Ét. 28. § (2) bekezdése a kiszolgáló úttal érintett ingatlanok vonatkozásában teszi lehetővé, hogy a települési
önkormányzat az útépítés költségét az ingatlanok tulajdonosaira részben vagy egészben áthárítsa. Az Ét. szabályozási
koncepciójából következően a hozzájárulás átháríthatósága szempontjából kiszolgáló úton csak az érintett
ingatlannal határos, másképpen az ingatlannal közvetlenül érintett utat kell érteni (Ét. 27. §). Az Ét. nem tartalmaz
törvényi felhatalmazást arra vonatkozóan, hogy a 28. § (2) bekezdésében foglaltakon túl a települési önkormányzat
olyan ingatlanok vonatkozásában is átháríthassa az útépítés költségét részben vagy egészben, amely a megépített
úton túl még további út, utak használatával közelíthető meg (kiszolgáló úttal közvetlenül nem érintett ingatlanok).
Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 1. számú mellékletének 2. pontja ellentétes az Ét. 28. §
(2) bekezdésének rendelkezésével és így sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az Ör. 1. számú mellékletének alkot mány elle nes rendelkezései
szoros tartalmi összefüggésben vannak az Ör. 2. § (2) bekezdésével és a 3. § első mondatának „mely függ az ingatlan
elhelyezkedésétől, nagyságától és művelési ágától” szövegrészével, valamint a 3. § második mondatának
„a hozzájárulásból adandó kedvezményeket” szövegrészével.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 2. § (2) bekezdését, a 3. § első mondatának „mely függ az ingatlan
elhelyezkedésétől, nagyságától és művelési ágától” szövegrészét, a 3. § második mondatának „a hozzájárulásból
adandó kedvezményeket” szövegrészét, az 1. sz. melléklet 1. pontjának b), c) és d) alpontját, 2. és 3. pontját, mint
alkot mány elle nes rendelkezéseket, a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette.
A határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án
alapul.
Budapest, 2010. június 7. Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.