369/B/2004. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányelle

369/B/2004. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: 1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 526–531. §-ai, valamint az 532. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. 2. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 532. §-a (1)–(3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. 3. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely szerint a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben nem szabályozta a törvényes vád hiánya esetén szükséges bírósági határozatokat, visszautasítja. I. 1. Az indítványozó a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben (a továbbiakban: Be.) a távollevő terhelttel szembeni különeljárás szabályait meghatározó 526–532. §-ok alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése, továbbá a Be.-ben a törvényes vád hiányakor szükséges bírósági döntések szabályozásának elmulasztásában megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt nyújtott be indítványt. Indítványa alapjául az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, az 50. § (1) bekezdését, (3) bekezdésének első mondatát, továbbá az 57. § (1), (3) és (5) bekezdését jelölte meg. Kérelmét fenntartotta azt követően is, hogy tájékoztatást kapott a különeljárás szabályainak alkotmányossági vizsgálatról szóló 14/2004. (V. 7.) AB határozatról (ABH 2004, 241., a továbbiakban: Abh.). 2. Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügy-miniszter véleményét. 3. A Be. 528. § (1) bekezdés második mondatát az Abh. ex nunc hatállyal megsemmisítette (ABH 2004, 241.). Az indítvány benyújtását követően a távollevő terhelttel szembeni eljárás szabályait – az Abh.-ban foglaltaknak megfelelően – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2004. évi CXXXII. törvény 2005. január 1-sejei hatállyal módosította. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi LI. törvény a Fejezet számozását a XXIV.-ről XXV.-re változtatta, és módosította a külföldön tartózkodó terhelt távollétében történő eljárásnak a Be. 532. §-ban meghatározott szabályait. A 2006. évi LI. törvény kiegészítette a Be.-nek a törvényes váddal, illetve annak hiányával kapcsolatos szabályozását is. Az indítványozó a jogszabályi változásokra figyelmét felhívó – szabályszerűen kézbesített – végzésre nem válaszolt. II. 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a Be. 526–531. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és a rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítvány ítélt dolog-e. Az Abh. megállapította, hogy a Be. 527. § (2) bekezdése, (3) bekezdése és (5) bekezdése, valamint az 529. § (1) bekezdése – a tisztességes eljáráshoz való jog, valamint a védekezéshez való jog korlátozása arányosságának sérelme következtében – alkotmányellenes, ezért azokat pro futuro hatállyal megsemmisítette (ABH 2004, 241, 263.). Megállapította továbbá, hogy a Be. 528. § (1) bekezdés második mondata – a jogállamiság, valamint a tisztességes eljárás követelményeibe ütközés miatt – alkotmányellenes, ezért azt a határozat kihirdetésének napjával megsemmisítette. A Be. 526. §-a, 527. § (1) bekezdése és (4) bekezdése, 528. § (2) bekezdése, valamint az 529. § (2)–(5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, az 50. § (1) és (3) bekezdésének, illetve a tisztességes eljáráshoz való jognak sérelmére hivatkozó – indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. (ABH 2004, 241, 264–265, 267–268.) 1.1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. Az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat ugyanis az Alkotmánybíróságot is köti. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 843, 844.) Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében csak a hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja, hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát akkor végzi el, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.) Amennyiben azonban a korábbi szabályozás helyébe lépő jogszabály azonos rendelkezési környezetben változatlanul tartalmazza a támadott rendelkezést, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az új szabályozás tekintetében folytatja le (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.). 1.2. A jelen ügyben az indítványt az Alkotmánybíróság mindkét szempontból értékelte. 1.2.1. Az Abh.-ban „az Alkotmánybíróság megállapította: a terhelt távollétében történő eljárás és határozathozatal lehetősége – mint jogintézmény – nem alkotmányellenes, nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatívan meghatározott jogállamiság és az alkotmányos büntetőjog követelményeivel. Az államnak a jogrend védelmére, valamint a bűncselekmény áldozatává vált személyek, illetve szervezetek jogainak és érdekeinek védelmére is irányuló alkotmányos kötelezettsége alapján indokolt, hogy a törvényhozó lehetőséget teremtsen az ismeretlen vagy az állam hatóságai számára nem elérhető helyen tartózkodó terhelttel szemben is a büntető igény ténybeli alapjainak és – a bűnösség megállapítása esetén – a szankcióknak jogerős bírósági ítéletben történő rögzítésére.” (ABH 2004, 241, 253.) Mivel a jelen ügyben vizsgált indítvány az Alkotmány 2. § (1) bekezdés megjelölése, illetve a jogbiztonságra utalás mellett nem tartalmaz külön érdemi indokolást, a jogállamiság követelményei tekintetében az Alkotmánybíróság a Be. 526–531. §-ába foglalt szabályok alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványi részt ítélt dolognak minősítette. 1.2.2. A Be. 527. § (3) bekezdése az ügyész mérlegelési jogkörébe utalja annak eldöntését, hogy vádat emel-e a távollévő terhelttel szemben. A Be. 528. § (1) bekezdése alapján a vádemelés, az 529. § (2) és (4) bekezdés alapján pedig az ügyész indítványa meghatározza a bíróság eljárási rendjét. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság megállapította: ezek a törvényi rendelkezések nem sértik az Alkotmány 50. § (1) és (3) bekezdését. A távollévő terhelttel szembeni eljárásban az ügyész diszkrecionális joga önmagában nem alkotmányellenes. A vádemelés megalapozottsága szempontjából az általános szabályok szerinti követelmények érvényesülnek: az ügyész megítélése szerint a bírósági eljárás ténybeli és jogi feltételei fennállnak. Az ügyész e döntéséhez a nyomozás során a vádemeléshez szükséges mértékben felkutatott és biztosított bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg [Be. 78. § (3) bekezdés]. Az Abh.-ban kifejtett álláspont szerint a funkciómegosztás, a bíróság vádhoz kötöttsége, illetve a közvádlóra háruló bizonyítási teher egyértelmű következménye, hogy a bíróság csak az ügyész erre irányuló indítványa alapján jogosult a távollevő terhelttel szembeni eljárásra. Ez nyilvánvaló akkor, amikor az ügyész az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben emel vádat, de ezzel összhangban vannak azok a rendelkezések is, amelyek a vádemelést követően ismeretlen helyre távozott terhelttel szemben a további eljárás folytatását az ügyész erre irányuló indítványához kötik. Nem alkotmányellenesek tehát azok a rendelkezések, amelyek az ügyész indítványtételi jogára vonatkoznak. A bíróság eljárásának alapja ugyanis csak az az ügyészi kockázatvállalás lehet, hogy a terhelt jelenléte és közreműködése nélkül is sikerül a vádat bizonyítania. (ABH 2004, 241, 264–265.) Mivel az indítvány az Alkotmány 50. § (1) és (3) bekezdésének megjelölése mellett nem tartalmaz külön, illetve az Abh.-ban elbírált összefüggésektől eltérő érdemi indokolást, „a bíróság alkotmányos kötelességeinek gyakorlása”, illetve „a bírói függetlenség” sérelme tekintetében az Alkotmánybíróság a Be. 526–531. §-ába foglalt szabályok alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványi részt ítélt dolognak minősítette. 1.2.3. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság rámutatott: a különeljárás alkotmányossági megítélése szempontjából fontos sajátossága, hogy annak egyes szakaszaiban vagy az egész eljárás folyamán hiányzik a tisztességes eljárás és a védelemhez való jog egyik lényeges részeleme: a terhelt személyes joggyakorlásának és személyes védekezésének lehetősége. Ennek ellensúlyozására a különeljárásra való áttéréstől kezdve kötelező a védő közreműködése, az eljárás jogerős befejezése előtt – kérelemre – az első fokú tárgyalás megismétlése, az eljárás jogerős befejezése után pedig – kérelemre – a perújítás elrendelése. A kötelező védelem elengedhetetlen feltétele annak, hogy a terhelt távollétében folyó eljárást tisztességesnek lehessen tekinteni. A Be. pontosan meghatározza a védő kötelezettségeit, a védő mulasztása esetén alkalmazható eljárási szankciókat, és mivel védőként csak ügyvéd járhat el, érvényesül az ügyvédi hivatásbeli felelősség is. A védő funkciójának önálló tartalma és önálló szakmai felelőssége megfelelő biztosítéka annak, hogy a terhelttel való személyes kontaktus hiánya esetén se üresedjen ki a védelmi funkció. A terhelt távollétében folytatott eljárás tisztességességét biztosító részgaranciák között felértékelődnek azok – az ügyészség alkotmányos szerepén alapuló – törvényi rendelékezések is, amelyek az ügyészt a közvádlói funkcióban is kötelezik a terhelt érdekeinek védelmére. Ebben az eljárásban különös jelentőséget kap az ügyész jogállásának kötelező objektivitása: kötelezettsége a terheltet mentő, a büntetőjogi felelősséget enyhítő körülmények figye- lembevételére is [Be. 28. § (1) bekezdés], indítványozási joga a vádlott felmentésére [Be. 315. § (3) bekezdés], fellebbezési joga a vádlott javára [Be. 324. §]. Mindazonáltal ahhoz, hogy az eljárás tisztességes minősége megmaradjon, továbbá a védelem jogának szükségképpeni – a büntető igény érvényesítésének alkotmányos kötelezettsége által indokolt – korlátozása pedig arányos legyen, a terhelt távollétében történő eljárás szabályaiban a kivételesség és az átmenetiség követelményeinek kell érvényesülniük. (ABH 2004, 241, 258.) Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban megállapította: a Be. akkor – illetve még a jelen indítvány benyújtásakor is – hatályos 527. § (2) bekezdése és az 529. § (1) bekezdése nem biztosította azt, hogy a különeljárásra csak kivételesen, az 527. § (3) bekezdése és (5) bekezdése pedig nem biztosította kielégítően, hogy a különeljárásra csak átmenetileg kerüljön sor. Ennek következtében sérült a tisztességes eljáráshoz való jog, a személyes védekezéshez való jog korlátozása pedig nem volt arányos. (ABH 2004, 241, 258.) Az Alkotmány 57. § (1) és (3) bekezdése, azaz a tisztességes eljáráshoz való jog és a védelemhez való jog sérelmét állító indítványi rész tehát elbírálásra került. Ugyanakkor az Abh.-ban megfogalmazott – a jelen ügy alapjául szolgáló indítványban is részletezett – alkotmányellenességre vezető hiányosságokat a törvényalkotó a 2004. évi CXXXII. törvény 4–7. §-ával megszüntette, azaz a már elbírált indítványi részek okafogyottá is váltak. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 526–531. §-ainak alkotmányossági vizsgálatára indult eljárást az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése és a (3) bekezdés első mondata, az 57. § (1) és (3) bekezdése tekintetében az Ügyrend 31. § c) pontja, illetve d) pontja alapján megszüntette. 1.3. Az Alkotmánybíróság a Be. 526–531. §-át az Alkotmány 57. § (5) bekezdésben biztosított jogorvoslathoz való jog sérelme szempontjából még nem vizsgálta. Az indítványozó a már elbírált, illetve okafogyottá vált indítványi részek alapján jut arra következtetésre, hogy „[i]lyen hiányosságokban szenvedő alapeljárás lefolytatása után pedig a jogorvoslat is csak formális, hiszen a védelem kirekesztettsége, az eljárásról, a terheltről és a terhelttől való információ hiánya, az eljárási szabályok hiányosságai aligha teszik lehetővé alapos jogorvoslat gyakorlását”. Az indítvány további érdemi indokolást nem tartalmaz ebben a kérdésben, így a jogorvoslati joggal kapcsolatos indítványi rész is osztja a többi sorsát, azaz az Alkotmánybíróság az eljárást e tekintetben is megszüntette az Ügyrend 31. § c) pontja alapján. 2. Az Alkotmánybíróság a Be. 532. §-ában a külföldön tartózkodó terhelt távollétében történő eljárás szabályait még nem vizsgálta. Az indítvány tartalmi indokolása az 532. § (4) bekezdésére vonatkoztatható, ami szerint, ha az eljárást a külföldön tartózkodó terhelttel szemben folytatják, illetve, ha a terhelt hazatért, az 527–531. § rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni. Annak ellenére tehát, hogy az Abh. az 532. § (4) bekezdését nem érintette, azt – visszautaló jellege miatt – már elbíráltnak, azaz ítélt dolognak kell tekinteni. Ezért az Alkotmánybíróság a Be. 532. § (4) bekezdése tekintetében az alkotmányellenesség megállapítására és a megsemmisítésére irányuló eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette. 3. A Be. 532. § (1)–(3) bekezdése alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványi rész nem felel meg az előírt feltételeknek. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelmények szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozónak meg kell jelölnie, hogy a támadott jogszabály az Alkotmánynak mely konkrét rendelkezését sérti. (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.; 346/D/1998. AB határozat, ABH 2003, 1054, 1058.; 6/D/2000. AB végzés, ABH 2005, 1583, 1584.). Nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megjelölt jogszabály miért és mennyiben sérti (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.). Az indítványnak az 526–531. § alkotmányellenességével kapcsolatos indokolása az 532. § (1)–(3) bekezdésére közvetlenül nem értelmezhető, így érdemi elbírálásra nem alkalmas. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány e részét az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította. 4. Az indítvány szerint „a jogalkotó mulasztást követett el akkor, amikor a törvényes vád hiányának következményei levonására nem teremtett lehetőséget az elsőfokú bíróság számára sem az alapeljárásban, sem a külön, vagy különleges eljárásokban és egyúttal nem alkotott olyan rendelkezést, amely az elsőfokú bíróságot kötelezné a vád törvényességének vizsgálatára.” Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvényes vád hiánya esetén meghozandó bírósági döntések szabályozásának elmaradását kifogásoló indítvány nem felel meg az előírt feltételeknek. Az utólagos normakontrolra irányuló indítványokkal szembeni követelmények érvényesek a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre irányuló indítványok esetében is. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításához két feltételnek kell együttesen megvalósulnia: a jogalkotó mulasztásának és az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzetnek, az ezzel kapcsolatos indítványozói álláspontot meg kell fogalmazni. Az indítványozó azonban nem jelöl meg semmilyen összefüggést a felsorolt alkotmányi rendelkezések és a törvényes vád hiánya esetén szükséges szabályozás elmulasztásának következményei között, így az indítvány érdemi elbírálásra alkalmatlan. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány e részét az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította. Budapest, 2009. szeptember 22. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke