22/2012. (IX. 14.) EMMI rendelete az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítés megszerzéséről.

22/2012. (IX. 14.) EMMI rendelete az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítés megszerzéséről. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. § (2) bekezdés i) pont ia) és ib) alpontjában, a 14. § tekintetében az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény 3. § (7) bekezdés b) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 41. § d) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: 1. § E rendelet alkalmazásában: a) teljes munkaidejű foglalkoztatás: legalább heti 36 órás munkaidejű vagy – munkaidő hiányában – legalább heti 36 órás munkavégzési kötelezettséggel járó, egészségügyi tevékenység végzésére munkavégzésre irányuló jogviszonyban történő foglalkoztatás; b) részmunkaidős foglalkoztatás: legalább heti 18 órás munkaidejű vagy – munkaidő hiányában – legalább heti 18 órás munkavégzési kötelezettséggel járó, egészségügyi tevékenység végzésére munkavégzésre irányuló jogviszonyban történő foglalkoztatás; c) törzsképzési tanfolyamok: valamennyi alap szakképesítés keretében központilag meghatározott és az egészségügyért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által vezetett minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) honlapján közzétett képzési program szerint teljesítendő, 1 hónap időtartamú képzés, amely az alábbi ismereteket tartalmazó tanfolyamokat foglalja magába: ca) egészségügyi menedzsment, ebben: gazdasági, etikai, jogi, vezetési és a csapatmunkát elősegítő ismeretek, cb) orvosi kommunikáció, pályaszocializáció, stresszkezelés, cc) akut és krónikus fájdalomcsillapítás, palliatív ellátás; d) jelölt: az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzés keretében szakorvos, szakfogorvos, szakgyógyszerész, szakpszichológus, valamint az e rendeletben meghatározott egyéb egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésben részt vevő személy; e) egyetem: a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerinti orvos- és egészségtudományi képzést folytató egyetem. 2. § Az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzés keretében megszerezhető szakképesítéseket az 1. melléklet tartalmazza. 3. § (1) Szakorvosi szakképesítést általános orvosi és higiénikus orvosi oklevéllel rendelkező orvosok szerezhetnek. (2) Az általános orvosi oklevéllel rendelkező orvosok által megszerezhető alap szakképesítések megszerzésének képzési követelményeit a 2. melléklet tartalmazza. (3) Higiénikus orvosi oklevéllel megelőző orvostan és népegészségtan szakképesítés szerezhető, amelynek képzési követelményeit a 2. melléklet tartalmazza. (4) A szakorvosok által megszerezhető ráépített szakképesítések megszerzésének képzési követelményeit a 3. melléklet tartalmazza. (5) Ráépített szakképzésben csak az adott képzés bemeneti feltételeként meghatározott szakképesítéssel rendelkező jelöltek vehetnek részt. 4. § (1) Szakfogorvosi szakképesítést fogorvosi oklevéllel rendelkezők szerezhetnek. (2) A fogorvosi oklevéllel rendelkezők által megszerezhető szakképesítéseket a 4. melléklet tartalmazza. 5. § (1) Szakgyógyszerészi szakképesítést gyógyszerészi oklevéllel rendelkezők szerezhetnek. (2) A gyógyszerészi oklevéllel rendelkezők által megszerezhető alap szakképesítéseket az 5. melléklet, ráépített szakképesítéseket a 6. melléklet tartalmazza. (3) A szakorvos, szakfogorvos, szakgyógyszerész és klinikai szakpszichológus szakképesítés megszerzéséről szóló 66/1999. (XII. 25.) EüM rendelet (a továbbiakban: R.1.) alapján megszerzett szakgyógyszerészi szakképesítések, valamint az e rendelet alapján megszerezhető szakgyógyszerészi szakképesítések megfeleltethetőségét a 7. melléklet tartalmazza. 6. § (1) Szakpszichológus szakképesítést egyetemi vagy mesterképzési szakon megszerzett pszichológia vagy egészségpszichológia szakképzettséggel rendelkezők szerezhetnek. (2) A pszichológus vagy egészségpszichológus szakképzettséggel rendelkezők által megszerezhető alap szakképesítéseket a 8. melléklet, a szakpszichológus szakképesítéssel rendelkezők által megszerezhető ráépített szakképesítéseket a 9. melléklet tartalmazza. 7. § (1) A szakorvosi, szakfogorvosi, szakgyógyszerészi és szakpszichológusi szakképesítésen kívül megszerezhető egyéb egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítéseket a 10. melléklet tartalmazza. (2) A klinikai sugárfizikus szakképzés megkezdésének a feltétele a jelölt korábbi tanulmányai szerint élettan, funkcionális anatómia, sugárbiológia ismeretkörökben legalább 30 órás, vizsgával záruló, felsőoktatási alapképzésben vagy mesterképzésben vagy posztgraduális képzés keretében, valamint egyetemi vagy egyetem által szervezett tanfolyam keretében megszerzett ismereteinek – a képző intézmény által kiállított – igazolása. (3) A (2) bekezdésben foglalt feltételek teljesüléséről – a kiadott igazolás figyelembevételével – a szakképzést folytató egyetem dönt. (4) Amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott ismeretek megszerzését a szakképzésre jelentkező igazolni nem tudja, vagy a (2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítését a (3) bekezdés szerint az egyetem nem fogadja el, úgy a szakképzés megkezdéséhez a hiányzó ismeretekből a szakképző egyetem által szervezett vagy elismert, legalább 30 órás, vizsgával záruló tanfolyam (a továbbiakban: szintrehozó tanfolyam) teljesítése szükséges. Az egyetem értesíti a szakképzésre jelentkezőt azokról a szintrehozó tanfolyamokról, amelyeknek az elvégzése szükséges. (5) A klinikai sugárfizikus szakképesítéssel az egészségügyi szolgáltatások nyújtása során ionizáló sugárzásnak kitett személyek egészségének védelméről szóló miniszteri rendelet szerinti egészségügyi fizikus, valamint az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló miniszteri rendelet szerinti orvosfizikus szakképesítéshez kötött tevékenység ellátható. 8. § (1) A szakorvosi, szakfogorvosi és szakgyógyszerészi alap szakképesítések törzsképzési és szakgyakorlati időből állnak. (2) Az igazságügyi orvostan, a megelőző orvostan és népegészségtan, valamint a patológia szakképesítések kivételével valamennyi szakorvosi alap szakképesítés kötelező elemét képezi a törzsképzési idő alatt letöltendő 6 hónap sürgősségi gyakorlat, amely magában foglal legalább 2 hét transzfúziós tanfolyamot, a reanimációra vonatkozó elméleti és gyakorlati ismereteket és legalább 1 hónap időtartamú mentő gyakorlatot. (3) Valamennyi szakorvosi alap szakképesítés esetén a szakvizsgára bocsátás feltétele a szakvizsga előkészítő tanfolyamon történő részvétel. (4) Az egyes szakorvosi alap- és ráépített szakképesítések során a szakvizsgára bocsátás feltételeként elvégzendő beavatkozásokat, műtéteket, vizsgálatokat (a továbbiakban együtt: beavatkozás) és ezek számát az egészségügyi szakmai kollégium és az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács (a továbbiakban: ESZTT) javaslatára a miniszter hagyja jóvá és a minisztérium honlapján teszi közzé. (5) Az e rendelet mellékleteiben az egyes képzésekre, képzési elemekre meghatározott időtartamok az adott képzés, képzési elem teljesítésével ténylegesen eltöltendő minimális időt foglalják magukba, a képzés során egyes területen hosszabb idő is eltölthető, valamint a képzési idők a szabadság időtartamát nem foglalják magukba. 9. § (1) A jelöltek által elsajátítandó készségeket, a képzés során teljesítendő tevékenységeket a jelölt részére kiállított gyakorlati leckekönyvben kell rögzíteni. (2) A gyakorlati leckekönyv tartalmazza: a) a teljesítendő tevékenység, elsajátítandó készség megnevezését, b) a teljesítés, elsajátítás szintjét, c) az előírt esetszámot és d) a tutor aláírását és pecsétjét. (3) A gyakorlati leckekönyvben szereplő elsajátítási szintek a következők: a) „L” látta a beavatkozást, b) „R” részvétel, tevékeny közreműködés (asszisztálás) a beavatkozásban, c) „V” a beavatkozás felügyelet melletti önálló végrehajtása. 10. § Az 1. mellékletben meghatározott szakképesítések megszerzése az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakmai képzés részletes szabályairól szóló miniszteri rendelet előírásai szerint történik. A szakképesítést az ESZTT Nemzeti Vizsgabizottsága által kiállított bizonyítvány tanúsítja. A bizonyítványban a szakképesítést az 1. mellékletben meghatározott megnevezéssel megegyezően kell feltüntetni. 11. § (1) A szakképzési idő igazolásához szükséges feltételeket a jelölt – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – abban az esetben teljesíti, ha a szakképzési idő teljes időtartamában a) teljes munkaidejű foglalkoztatásban áll, vagy b) olyan foglalkoztatásban áll, ahol a munkavégzési kötelezettsége – a szakmai tevékenység jellegére figyelemmel – a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény egészségügyi intézményekben történő végrehajtásáról szóló jogszabályban foglalt munkaidő-kedvezményre figyelemmel a kötelezően a munkahelyen töltendő idő tartamát eléri. (2) A szakképzés vagy annak egyes elemei részmunkaidős foglalkoztatásban is teljesíthetők. Ebben az esetben a szakképzési idő annyival hosszabbodik meg, hogy megfeleljen a teljes munkaidejű foglalkoztatásra a jogszabályban előírt képzési időtartamnak és feltételeknek. (3) Az idegsebészet, valamint az ortopédia és traumatológia szakképesítések kivételével az 1. mellékletben szereplő szakképesítések a) gyermekgondozási segély jogosultsági ideje alatt, b) nappali tagozatos képzés keretében doktori fokozat megszerzésének ideje alatt, vagy c) újabb alap, vagy ráépített szakképesítés teljesítésének ideje alatt az egyetem döntése alapján részmunkaidőben is teljesíthetők. (4) Egy jelölt a szakképzésben egyidejűleg egy, a (2) bekezdés szerinti esetben – a (3) bekezdés a) és b) pontja kivételével – legfeljebb két szakma vonatkozásában vehet részt. 12. § (1) Ha a jelölt az első szakképesítés megszerzésétől számított 15 éven belül kíván újabb elsőként megszerezhető szakképesítést szerezni, a két szakképzés azonos képzési elemeit az újabb elsőként megszerezhető szakképesítésnél teljesítettnek kell tekinteni. (2) Ha az első szakképesítés megszerzése óta több mint 15 év telt el, az újabb elsőként megszerezhető szakképesítés tekintetében a képzést végző egyetemnek a képzés szerint illetékes dékánja dönt a jelölt erre irányuló kérelmére, a kérelmet megalapozó bizonyítvány, munkáltatói igazolás vagy egyéb, a döntés megalapozására alkalmas dokumentum alapján a jelölt korábbi szakképesítésének, képzéseinek és gyakorlatának figyelembevételével a két szakképzés azonos képzési elemei tekintetében az azonos képzési elemek elfogadhatóságáról. (3) A (2) bekezdés szerinti esetben az újabb elsőként megszerezhető szakképesítés megszerzéséhez szükséges szakgyakorlati idő nem lehet rövidebb két évnél. (4) A katonai vagy polgári szolgálat szakgyakorlati időnek minősül, ha azt a jelölt a választott szakképesítésnek megfelelő, szakképző hellyé minősített képzőhelyen töltötte. (5) A szakgyakorlati időbe legfeljebb három hónap keresőképtelen állományban töltött idő számítható be. (6) A külföldön letöltött gyakorlati idő a szakképzésbe szakgyakorlati időként beszámítható. A gyakorlati idő beszámításáról az egyetemnek a képzés szerint illetékes dékánja dönt az alábbi szempontok figyelembevételével: a) a gyakorlati idő olyan képző intézményben került letöltésre, amely megfelel az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakmai képzés részletes szabályairól szóló miniszteri rendeletben a szakképző hellyé minősítés tekintetében meghatározott feltételeknek, b) a képzés tartalma, tematikája, és az elsajátított és igazolt gyakorlat milyen mértékben feleltethető meg a hazai képzési követelményeknek. (7) Az egyetemnek a képzés szerint illetékes dékánja a külföldön töltött gyakorlati időnek a törzsképzési időbe történő beszámítását is engedélyezheti a (6) bekezdésben foglalt szempontok figyelembevételével, amennyiben a jelölt a szakgyakorlati időnél hosszabb külföldi, a szakképzésnek megfelelő gyakorlati időt igazol és kiemelkedő tudományos tevékenységet végez. (8) A nappali tagozaton végzett PhD tanulmányokból vagy a szakképesítés megkezdése előtt letöltött gyakorlati időből – az egyetem döntésétől függően – legfeljebb egy év a szakgyakorlati időbe beszámítható. Az egyetem a PhD tanulmányokból további, legfeljebb 6 hónap képzési idő beszámítását is engedélyezheti, amennyiben a jelölt a szakképesítésnek megfelelő kiemelkedő tudományos tevékenységet igazol. (9) Ráépített szakképzés megszerzéséhez szükséges szakgyakorlati időbe beszámítás nem lehetséges. (10) Az R.1. szerint ráépített, azonban e rendelet szerint alap szakképesítésként megszerezhető szakképesítések esetében a korábbi ismeretek beszámításával, az R.1.-ben meghatározott képzési idő alatt teljesíthető az alap szakképesítés, amennyiben a képzésre jelentkező az R.1.-ben bemeneti követelményként meghatározott, 5 évnél nem régebben megszerzett szakképesítéssel rendelkezik. (11) A (2) bekezdés és az (5)–(7) bekezdés szerinti döntés ellen a jelölt jogorvoslattal élhet. A jogorvoslati kérelmet az egyetem rektorához kell benyújtani a döntés kézhezvételétől számított 15 napon belül. 13. § (1) Ez a rendelet 2012. szeptember 15-én lép hatályba. (2) A 8. § (4) bekezdése szerinti beavatkozási listákat, valamint a törzsképzési tanfolyamok tematikáját a miniszter első alkalommal 2012. szeptember 15-én teszi közzé. (3) Az a jelölt, aki az R.1. 2012. szeptember 14-ig hatályos 7. § (2)–(3) bekezdése szerint ráépített szakképzésben vesz részt, az ott meghatározottak szerint szakvizsgára bocsátható. 14. § A háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 11. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő (4a)–(4b) bekezdéssel egészül ki: „(4) Az önkormányzat által igazolt területi ellátási érdekből, az önkormányzattal megkötött feladatellátási szerződés megkötését követően háziorvostan szakorvosi szakképesítés nélkül is elláthat területi ellátási kötelezettséggel háziorvosi feladatokat az szakorvos, aki a következő szakképesítések valamelyikével rendelkezik: 1. aneszteziológia és intenzív terápia, 2. arc-, állcsont- és szájsebészet, 3. belgyógyászat, 4. bőrgyógyászat, 5. csecsemő- és gyermekgyógyászat, 6. érsebészet, 7. fizikális medicina és rehabilitációs orvoslás, 8. foglalkozásorvostan (üzemorvostan), 9. fül-orr-gégegyógyászat, 10. gasztroenterológia, 11. geriátria, 12. gyermek- és ifjúságpszichiátria, 13. gyermeksebészet, 14. hematológia, 15. honvéd-, katasztrófa- és rendvédelem orvostan, 16. idegsebészet, 17. infektológia, 18. kardiológia, 19. klinikai onkológia, 20. mellkassebészet, 24. oxyológia és sürgősségi orvostan, 25. plasztikai és égés-sebészet, 26. pszichiátria, 27. repülőorvostan, 28. reumatológia, 29. sebészet, 30. szemészet, 31. szívsebészet, 32. szülészet-nőgyógyászat, 33. tüdőgyógyászat, 34. urológia. (4a) A (4) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak – a csecsemő- és gyermekgyógyászat szakképesítéssel rendelkezők kivételével – a házi gyermekorvosi feladatok ellátására. (4b) A (4) bekezdés szerinti módon, háziorvostan szakorvosi szakképesítés nélkül a háziorvosi tevékenység a háziorvostan szakorvosi szakképesítés megszerzéséig, de legfeljebb a háziorvosi tevékenység megkezdésétől számított 5 évig végezhető. A háziorvosi tevékenység megkezdése előtt a szakorvos a képzésére az Országos Alapellátási Intézettel szerződést köt.” 15. § Az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakmai képzés részletes szabályairól szóló 16/2010. (IV. 15) EüM rendelet (a továbbiakban: R.2.) 10. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A szakképzés ideje alatt a jelölt egészségügyi tevékenységet a képzés során megszerezhető kompetenciák tekintetében szakmai felügyelet alatt végez.” 16. § (1) Hatályát veszti az R.1. (2) Hatályát veszti a klinikai biokémikus, klinikai mikrobiológus, valamint a molekuláris biológiai diagnosztikus egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítés megszerzéséről szóló 41/2005. (IX. 22.) EüM rendelet. (3) Hatályát veszti a klinikai sugárfizikus egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítés megszerzéséről szóló 19/2007. (IV. 17.) EüM rendelet. (4) Hatályát veszti az R.2. 9/A. §-a, 10. § (1) és (3) bekezdése. 17. § Ez a rendelet a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 25. cikkének, 28. cikkének, 35. cikkének és V. melléklete 5.1.2., 5.1.3., 5.1.4. és 5.3.3. pontjának való megfelelést szolgálja. Balog Zoltán s. k., emberi erőforrások minisztere